Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1983-06-26 / 26. szám
Az énekkarok ereje és szolgálata A Pest megyei énekkarok irsai találkozója Lassan immár hagyományosnak mondható, hogy a Pestmegyei Egyházmegye gyülekezeti énekkarai minden évben összejönnek együtt - eneklésre, közös tanulásra. NAGY VÁRAKOZÁS ELŐZTE MEG Irsán az idei kórustalálkozót. Ezt mutatta a zsúfoltságig megtelt templom is. Különösképpen húzta alá az ének és az imádság összetartozását, hogy az imádság vasárnapján zendültek föl a dicséretek, hálaadások, könyörgések a kórustagok ajkán. Bárdossy Tibor a vendéglátó gyülekezet nevében köszöntötte az egybegyűlteket, majd imádsága után máris felcsendült az egyesített 250 tagú kórus kezdő fohásza: Ö, adj, nekünk, Jézus, Békét! Énekeskönyvünk 588. kánona — Marschalkó Gyula vezényletével — csodálatos „sztereo” hangzással szólt, hiszen a jelenlevő 9 énekkar közül 3 fenn a kóruson 3—3 pedig a templomhajó két-két oldalán énekelt. Az idei találkozó egyik központi gondolatát Trajtler Gábor országos zenei főigazgatónk bontotta ki „Az énekkarok szolgálata az új énekeskönyv megjelenése évében” című lelkesítő, élénk figyelemmel kísért előadásában. Tapasztalatai alapján örömmel számolt be arról, hogy országszerte megpezsdült a gyülekezeti éneklés. Az új énekek lehetőséget adnak új, elevenebb énekstílusra is. Az énekkarok szép feladata ezt a lendületet segíteni, megtartani, továbbvinni. Az énekkar akép- pen szolgál a gyülekezet lelki épülésére, ha lelki megindultsá- got idéz elő, egy-egy odaillő énekszámmal elmélyíti az igét. Az Istenre figyelő énekkar jó értelemben vett élcsapat. Vonzza magával a gyülekezetét a helyes hangzás, ritmus és tempó megmutatásával. Üj énekeink akkor hangzanak szépen, ha átéléssel, természetesen, lazán énekeljük őket. A {,,»váltakozó” éneklés szépségét át is éltük, amikor, zenéigazg&tójik irányításával a 371. ének versszakai egészen más színnel, telítettséggel szóltak a férfiak, a nők vagy az egész gyülekezet hangján. AZ ÉNEKKAROK — vezetőik ismertető szavaival és 2—3 mű eieneklésével — sorra bemutatkoztak. A nagytarcsai felnőtt énekkar a legfiatalabb. Két éve alakult újjá Bálint József vezetésével. Crämer „Ö, hova visz az út” és Gárdonyi „Mondjatok dicséretet” c. művét énekelték, ez utóbbit Trajtler Gábor orgonakíséretével. — A fóti — szintén iia- tal-kétszólamú női énekkar Demján Sándor vezetésével kar- énekeskönyvünk két számát adta elő: „Bizony meglészen az idő”, Hadd zengjen énekszó”. — A pilisi énekkar viszont a legrégebbi folyamatosan szolgáló egyházmegyei kórus. 36 éve. általában heti 2 próbán készül fel a szolgálatokra Csilló Mihály karnagy vezetésével. Most egy finn korálfeldol- gozást, Bach „Ö, fényes hajnal- csillagom” és egy húsvéti számot hallottunk tőlük. — Kilenc éves a 23—28-as létszámú ikladi kórus. Ecker Pál kántor vezeti. Bach „Az Űr gondot visel”, és ..Dicsőség néked Istenünk” c. műveit énekelték. — A domonyi énekkar 5 éves. Remenár Sándor tanítja és' vezeti. Sulyok Imre két művét adták elő: ..Ó, Jézus, amikor sokan” és „Hány hivő érte el az égi célt.” — Ä vecsési ökumenikus énekkar Marschalkó Gyula vezetésével 6—8 éve szolgál mind az evangélikus, mind a református gyülekezetben. Lélekszámúk 15— 20 között váltakozik. Most három mai felüolgozású énekkel szolgáltak: „Jöjjetek Krisztust dicsérni”. ..Szálljon a hála éneke” és „Kelj fel, fényes nap” c. müvek- keí — Az albertiek 1969-től vannak együtt Roszik Mihályné vezetésével 30—40 közötti létszámmal. Tisztán zengett két énekük: Praetorius ..Hadd zengjen . . .” és a „Vajha volnék hív keresztyén” c. spirituálé. — Az irsai kórus közel 20 éves. 40—45-ös taglétszámmal az egyházmegye legnagyobb kórusa Bárdossy Tiborné vezetésével Bach „Ki dolgát csak Istenre hagyja” és Plutoni „Szárnyaljon énekünk az Űrnak” c. művét adta elő. — Végül a nagytarcsai ifjúsági kórus színvonalas, igényes énekléssel — ugyancsak Bálint József vezetésével — Sik-Kodály „Te Deum”-jából és Purcell „Simeion hálaéneké”-ből énekelt részleteket. Érdemes megemlíteni, hogy ez az énekkar 1982- ben 17 gyülekezeti alkalmon és 12 egyházzenei esten szolgált. De a többi énekkar is rendszeresen énekel nagy ünnepi, ádventi, böjti istentiszteleteken, igehirdetési sorozatokon, szeretetvendégsége- ken, sőt vendégszolgálati alkalmakon is. — Sajnáltuk, hogy maglódnak most — sokak elfoglaltsága miatt — nem énekelhettek, bár többen eljöttek közülük a találkozóra. A együttanulás hasznos percei voltak azok, amikor^ Bálint Józse f az énekkarok által már ismert Gárdonyi művet („Tarts meg Urunk”) finomította ki szakszerűen és magával ragadóan. KEVEHÁZI LÁSZLÓ ESPERES záróáhítatában az énekkarok erejéről szólt. Mi az énekkarok ereje? — tette fel a kérdést. Énekkarainkban hivő emberek énekelnek. Ez a zsoltár ének is és imádság is. Az énekkar ereje valahol ott van, ahol az énekesek imádkoznak. A zsoltár alapján az énekkar ereje a bűnbocsánattal kezdődik. Amikor „lentről” énekelnek, a szív mélyéből. A boldog bizonyosságban, a belső meggyőződésben alapozódik meg azután az erő, hogy Istennél van bocsánat. S végül ott feszül az erő a lelkekben. A gazdag Űrről, szeretetéről, kegyelméről bizonyságot, hitvallást akar tenni az ember, ösz- szefoglalva: az énekkar ereje a tagok hitében és szolgáló készségében van. A találkozó az imateremben fejeződött be, ahol a gyülekezet megvendégelte a haza készülő énekkarosokat. Bárdossy Tibor Káldi János: IDEGENBEN Távol az otthoni fáktól, az enyéimet őrző temetőtől, egy folyótól, mely múló, nyárias, kis énekeket súg nekem, rovom, rovom — szinte megállás nélkül — az idegen utat, egykedvűen. Egy hete még, hogy eljöttem, s a lélek, a szív már rosszul érzi magát, s kezdi a vitát ezzel a forró, kő-ezüst vidékkel, az úszó, fáradt, délutáni éggel, amelyen nem mennek az ismerős, könnyű felhő-dáliák. Csak egy hete még, hogy nem jön elém a dohányszínű utca, s nem játszanak az est piros zsurlói a nagytemplom falán, s máris fájdalmas-nagyra nő bennem valamiféle-ö.-Iju*-. • .:••>. o se .:ak:-íu-, alig megnevezhető — hiány. ■■ -Cs ak egy hete rrtég — nem több! — hogy nem látom a kopár töltést, mely elnyúlt az égbe sétáimon; csak egy hete még, hogy ügy viselem — akár egy másra-szabott inget — az éjszakám és nappalom. Leülök egy kőre, s arra gondolok, ami elmondhatatlan, amit száz irévületben-született, csodás költemény sem mond el igazán. Megtép a szél, mintha haragudna rám, és én motyogom, motyogom ezt a szót; hazám. (Megjelent a költó A HOSSZÚ ESŐK IDEJE című kötetében 1983- ban) Beiratás vallásoktatásra A liittanbeiratás az 1983—1984. tanévre az általános iskolákban és a gimnáziumokban június 27-én, hétfőn délután 14—18 óráig és június 28-án. kedden délelőtt 8—13 óráig lesz. A tanulókat abban az iskolában lehet beíratni, amelyben a rendes beíratást végezték. A beíratást az egyik szülő, illetve a gyám az iskola igazgatója, vagy a beíratást végző pedagógus előtt szóban, vagy — meg nem jelenés esetén — írásban kérheti. Felvételű Leveleié Teológiai Tanfolyamra Az Evangélikus Teológiai Akadémián 1983. szeptemberétől hároméves Levelező Tanfolyam indul. Ez egyházunk legmagasabb fokú laikus-képző tanfolyama, amelynek célja a különböző gyülekezeti munkát végző egyháztagok képzése. A tanfolyam nem képesít lelkészt szolgálatra, de akik a záróvizsgát sikeresen megállják, gyülekezeti munkatársként megbízás alapján igehirdetői, kateehetikai, diakóniai, lelkipásztori vagy egyéb munkát végezhetnek a gyülekezetékben. További vizsgák letétele esetén lehetőség van a Teológiai Akadémián való továbbtanulásra, A jelentkezéshez mellékelni kell keresztelési bizonyítványt, konfirmációi bizonyítványt, középiskolai érettségi bizonyítványt, a presbitérium ajánlását is tartalmazó lelkészi véleményező- levelet — amely a jelentkező személyiségét és eddigi gyülekezeti szolgálatát is. értékeli — valamint részletes sajátkezű életrajzot, amely a jelentkező személyi adatait, foglalkozását és jelentkezésének indoklását tartalmazza. A kérvényeket az Evangélikus Teológiai Akadémia dékáni hivatalának címére (1147 Budapest, Lőcsei út 32.) kell beküldeni. Jelentkezési határidő: 1953. augusztus 1. Legyen megbecsült! Mintha krétakori őslények ballagnának meltosagteljesen, föltartóztathatatlanul a szárazföld nagy legelői felé., De ezek nem a tengerből emelkedtek ki, nem is legelni mennek. Milliós értékű modern gépsorok vonulnak az Alföldre és a Dunántúl lankáira kalásztengert hörpölni. „Arany vetés szélén ezüst kasza" nem „csendül a völgyben és hegyen". Bár „forr a mezőkön a munka, csak úgy lobog”, nem fürdenek verítékben asszonyok, nem simák az árokparton pendelyes gyerekek. — De ki türelmes a cápafogas acélszörny- had vonulásakor, ha kényszeredetten félre kell húzódnia kocsijával az országúton? — Hányán indulnak el Péter-Pál körül azzal a céllal, hogy a határt járják és csodálják a búzamezőt, melyről Móra Ferenc olyan utolérhetetlenül énekel prózai költeményében. — A zsoltáros így vall róla: „alkotásaid gyümölcsével jól tartod a földet. .. a kenyér pedig erősíti az emberszivet.” (Zsoltár 104.) AZ ISTEN-ADTA, BEKE-SZÜLTE KENYÉR egyszerű, egyetlen, nemes és érdemes nyári nagygyakorlatára vonulnak gépeikkel mezőgazdasági nagyüzemeink szakmunkásai. Előre elkészített ütemterv szerint, egymást, sőt szomszéd országok gazdaságait is segítve. Közöttük vannak közép- és felsőbb iskolák hallgatói, hivatáscsalogató nyári különmunkában. Étel és ital nem csobolyóban és asztalkendőbe takarva jut el hozzájuk. A gépek nagyjavítói is úgy ingáznak, mint betegekért a mentőautók. Hivatások kooperációja és szigorlata ez. Mezőgazdasági és ipari üzemek összehangolt tevékenysége. Nem szabad irigységgel tekintenünk a többletkeresetre, ami a földeken fáradozóknak, vagy otthonuk tájékán verejtékezőknek kijár. „Méltó a munkás a maga bérére” (munkája gyümölcsére) nemcsak szellemi-lelki értelmű. Egy modern, ipari-agrár ország alapvető egyensúlyát biztosítja a kenyér és kenyérkereset. FELELŐS, HŰSÉGES ES ALAPOS MUNKÁVAL lesz a mienk mindaz, amit Isten földünk asztalán nekünk ad. Mindenkinek teríti. Mindenkinek jusson helyes elosztásban, beosztással a kis hazában és a nagyvilágban. — Ízletesen, megfizethető árban. — Jusson belőle kölcsönös érdekek alapján, de szívből is. A szűkösen élőknek, elemi erőktől sújtott éhező millióknak Földünk különböző területein. A társadalmi, gazdasági és kulturális élet bármely területén igazában mindenütt a „kenyérért” dolgozunk. A kenyér és egymás megbecsülésével lehet szelíd fényű „a lángoló magyar nyár tűzvarázsa”. Minden szemet féltve vezessen útja a kalászerdötöl a gabonasilókig. Ne legyen végre aratás idején az országutak szélén árulkodó, aranybarna nyomvonal, mert a szállító gépkocsivezető púposra törtette a platót. Sorsában most ne Jézusunk porba hulló életét, hanem Isten országa gyümölcseinek sokszorozódását példázza. Ne legyen sza- lonnás a kenyérgyártól az üzletekbe vezető úton. Eladók és vásárlók között ne törjön ki miatta vihar. Vendéglők kosaraiban, önkiszolgálók rekeszeiben ne keményedjék. Ne dobják mázsaszám a szemétládákba. LEGYEN MEGBECSÜLT ES HÁLAADÁSRA MÉLTÓ. — Termő- területeit ne fenyegesse kémiai és biológiai mérgezés, szennyezés. — Lehessen „madárlátta”, ahogyan apám hozta haza titokzatosan, amit reggel elvitt. Drága, mint tanító nagyapámnak, aki éveken át aprította tejbe vacsorára „a haját”. — A győri állomás tejbüféjében, a talponálló asztalka polcán gyűretlen, púposodó zacskót találtam. Kiderült, hogy egy nagy darab kenyeret hagyott ott valaki, aki tán kalácsot vett helyette. Éppen filiánkba utaztam. „Nagyszerű leletem van” — mondtam a gyerekeknek, — „Ki viszi haza?” — „Ó, csak kenyér? — hangzott a válasz, amikor meglátták. „Van otthon „dúdolva jött a gyalogút”. De talán azért nem, mert mi felnőttek csák a luxuscikkeket rangsoroljuk előttük. Gyerekeink nem élnek „a búzafények áramló mennyében”, ahol „dúdolva jött a gyalogút”. De talán azért nem, mert mi fölnőttek csak a luxuscikkeket rangsoroljuk előttük. HIVŐ EMBEREKNEK ELSŐDLEGES, MINDENNAPI TISZTE a Krisztus testének is méltatott kenyér megbecsülése. — Asztaloknál, kis otthonoktól a sokszintü tömeglakásokig egymást kenyérrel is kínáló és megelégítő emberek költhessék el hálaadással és örömmel, amit idén adott az-Úristen. — Tartott gabonatábláknak arcát hasítsák ismét az újnak barázdát szántó ekék, pusztító lövedékek helyett. Hogy újra és újra igaz lehessen a nemzedékeknek szóló ősi, isteni Ígéret: „Amíg csak a föld lesz, vetés és aratás nem szűnik meg.” (i Mózes 8, 21.) Bödecs Barnabás A Teológiai Előkészítő Bizottság ülése Egyházunk Teológiai Előkészítő Bizottsága 1981 óta foglalkozik a hazai teológiai felkészüléssel a Lutheránus Világszövetség jövő évi, budapesti világgyűlésére. Június 8-án tartotta nyolcadik munkaülését ez a bizottság az országos székház Üllői-úti tanácstermében. Részt vettek a tanácskozáson dr. Káldy Zoltán püspök-elnök, a hazai Előkészítő Bizottság elnöke, dr. Nagy Gyula püspök, a Teológiái Bizottság elnöke, és a Teológiai Bizottság tagjai, Teológiai Akadémiánk professzorai, budapesti és vidéki lelkészek, Dr. Nagy Gyula püspök az ülés kezdetén köszöntötte Kari Gervin norvég lelkészt, az LVSZ genfi központjának jövő évi nagygyűlés teológiai előkészítésével megbízott munkatársát. Beszámolt a bizottság eddigi munkájáról, az év elején megalakult öt munkacsoportról és a további felkészülés terveiről. Kari Gervin lelkész részletesen ismertette a LVSZ Tanulmányi Osztályának a nagygyűlést előkészítő teológiai munkáját, a további munkaterveket és megköszönte a Magyar Teológiai Bizottság közreműködését és javaslatait ebben a munkában. Ezután hosszú és eleven vita alakult ki a genfi előkészítő munka koordinátora és a bizottság tagjai között a jövő évi világgyűlés fő téma járói, altémáiról és a nagygyűlésen munkacsoportokban megvitatandó témákról. A Teológiai Előkészítő Bizottság legközelebbi ülését szeptember folyamán tartja. Az öt kisebb munkacsoport közben folytatja a magyar tanulmányi irat anyagának kidolgozását. A Sajtóosztály értesíti a lelkészi hivatalokat és megrendelőit, hogy JULIUS 1-TOL AUGUSZTUS 31-lG az iratler.jesztés szünetet tart. Az iratterjesztési szünet alatt — tehát július l-lól augusztus 31-ig — a készpénzért történő eladás zavartalan, A július l. után érkező írásbeli megrendeléseknek csak szeptember i. után tudunk eleget tenni, mivel a postái küldemények feladása szünetel.
