Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1983-06-12 / 24. szám
X készülünk a nagygyűlésre Bemutatjuk a világ evangélikus egyházait Dél- és Közép-Amerika, Mexikó és a Karibi Szigetek Az Amerikai Egyesült Államok deli határánál egy egészen más világba lép az utazó, aki először az említett országot vagy Kanadát látogatja meg az Üjvilághoz tartozók közül. Néhány, főleg a karibi szigetvilágban található állam kivételével, a kontinens legdélibb pontjáig sorakozó országok valamikor a spanyol vagy portugál gyarmatbirodalomhoz tartoztak. és mint ilyenek, a keresztyén- ségnek csak római katolikus formájával ismerkedhettek meg egészen addig, amíg a múlt század elején önállóságukat el nem érték. Ezért nevezzük a világnak ezt a részét Lalinameriká-nak, mert Bolice, Guyana és Suriname kivételével e déli földrészen fekvő országok hivatalos nyelve a latin eredetű spanyol vagy portugál; . Francia Guiana-ban a francia. Ma több mint 250 millió ember lakik ezen a területen és a karibi szigetvilágban, ennek a fele pedig egy államban, Brazíliában. HOGYAN KERÜLTEK EVANGÉLIKUSOK ERRE A TERÜLETRE? A máig fennálló evangélikus egyházközségek legrégibbje a Puerto Rico szigetéhez közelfekvő Szent Tamás szigeten van. Ez I6'GtS-ban alakult, amikor a sziget és a környező szigetek, Dánia tulajdonába jutottak, és az od>*eie- pülő dán ültetvényesek és kereskedők megalapították azt. A karibi szigetvilágnak ez a része 1917 óta az Amerikai Egyesült Államok tulajdona lett: Ma a gyülekezet tagjai tülnyomóvészben afrikai eredetű evangélikusok, akiknek az ősei rabszolgaként dolgoztak a cukornádültetvényeken. A délamerikai szárazföld legrégibb és mind a mai napig meglevő gj'ülekezete Paramaribo-ban található. Ez a város a hajdani Holland Guyana, ma az önálló Suriname fővárosa. A Waterkant nevű utcában fekvő szép templomának a szószéke mögött egy emlékkő 1742-tól kezdve tünteti fel az evangélikus lelkészek neveit. A surinami evangélikusok, mint az ottani lakosság nagyrésze, sokféle fajhoz tartoznak és békességben élnek egymással. Egy esztendővel később alakult a szomszédos, ma Guyana-nak nevezett országrészben az ottani angol nyelvű evangélikus egyház első gyülekezete, az Ebenezer egyházközség, amely anyaegyháza iett, a ma több mint 50 gyülekezetből álló Guyana-i Evangélikus Egyháznak. Ez az egyház a múlt század második felében majdcsak elsorvadt, majd egy, nem is evangélikus származású guyanai. fiatalember áldott missziói munkája révén, újból virágzásnak indult. Századunk elején erőteljes misz- sziói munkát fejtett ki az. odaérkező nagyszámú indiai ültetvé- nyi munkások között, úgyhogy tagságának nagyobbik fele ma ehhez a népcsoporthoz tartozik. A LEGTÖBB DÉL-AMERIKAI EVANGÉLIKUST MÁGABA- FOGLALÖ EGYHÁZ Brazillá Lutheri Hitvallású Evangél ikus Egyháza. Első gyülekezetei 1824- ben az országba települő németországi kivándorlókból alakultak, akik főles a ilegdélibb tartományokban telepedtek le. A német bevándoráls szinte száz éven át folytatódott, és ma a brazíliai evangélikusok száma közel jár az egymillióhoz. Argentínába is eljutottak német bevándorlók, akik között már í843-ban egyházi munka folyt. Később dán telepesek érkeztek Buenos Aires városától délre, és ők is egyházközségeket szerveztek. Svédek, oroszországi németek, majd egyéb közép- és keleteurópai evangélikusok a századforduló után vándoroltak be ebbe a gazdag országba és ők is igyekeztek - hitükhöz ragaszkodni: ha volt lehe- főleg a nagyvárosokban — erőtel- tőségük, kértek Európából leiké- jes egyházközségek keletkeztek, székét. Chilében 1860-tói kezdve telepedtek le németajkú evangé- MAGYAR EVANGÉLIKUSO- likusok és tömörültek egyházköz- KÁT ANYANYELVEN SZOL- ségekbe. Később Paraguat/ban és GÁLŰ egyházi munka kezdetei is LVANtjfLlNUSOK HmKOBAN.tcOlA- fjj SnGUEKEN.i J?y3ani|rciysl JeJyzcl) &„íClil»)orA GUAUMAIA ti SALVADOR DOMINIKAI KÖZT. niUTO uu.0 COVfc—- Szent Idmás sziget Baraos« jaceto i Velenc»£ y C,*r4ií*v HONDURAS ’COSTA MCa*£Tv — - ' V—• Sfcn JOífc __ ENCZUEL Bogot fc KOLUMBIA Óul t o C-uö/aqui )j ICUAÍ GUYANA Georg«town PANAMA INAM. Cf.riQii IRANCIA UUYANA Az Evangélikus Világ- szövetséggel kapcsolatban é Mó egyházéit központjai; ® * tagegyházak székhelye 9 * elismert gyülekezetek A •• teológiai főiskolák.ahol evangffÁjljus lelkés’zkepzés ‘ folyik. * tea o lUDpoilJo '°J Porto /vi egrt Uruguay ban jutottak evangélikus telepesek földhöz és szerveztek gyülekezeteket. Argentínában már a» első világháború alatt, nemcsak a bevándoroltak és utódaik közt kezdődött meg az evangélikus egyházi munka, hanem a római katolikus vallástól eligedenedettek közt is. Ez spanyol nyelven folyt, és sok ■ oiasz és spanyol eredetű személyt- gyűjtött egyre inkább szaporodó gyülekezetekbe. A 30- as években, főleg amerikai evangélikus misszionáriusok munkája lévén hasonló történt Kolumbiában, Mexikóban és Bolíviában, valamint a második világháború után Közép-Amerikában, Venezuelában és Ekuadorban. Ennek a missziói munkának az eredményeként majdcsak minden ojyan országban, ahol addig még nem volt evangélikus egyház, kis evangélikus missziói egyházak alakultak, ahol az igehirdetés spanyolul folyi a kezdet-kezdetétől kezdve. Kivétel Bolívia volt, ahol az aymara nyelvet beszélő indián őslakók csatlakoztak szép számban az evangélikus egyházhoz, és ma több mint 100 gyülekezetből álló, önálló evangélikus egyházat képeznek. Vannak kecsua nyelvű evangélikusok ebben az országban. Végül megemlítjük, hogy az Evangélikus Világszövetség támogatásával a második világháború után Latin-Amerikába érkezett bevándorlók vagy' ideiglenesen ott lakó evangélikusok között sok új helyen is kezdődhetett egyházi munka; ennek eredményeként — főleg erre az időre, nyúlnak visz- sza. Caracasban, Buenos Airesben és Sao Paulában vannak magyar evangélikus gyülekezetek Dél-Amerikában, míg az uruguayi Montevideóban a Buenos Aires-i magyar evangélikus és református lelkipásztorok gondozzák az ott éiö magyar protestánsokat. A latin-amerikai és karibi országokban éiö evangélikusok száma 1 150 000 főre tehető. Ha eltekintünk a létszámban sokkal nagyobb, de szervezettségében nem egységes pünkösdista-jellegű csoportoktól, valószínűleg nem mesz- sze járunk az igazságtól, ha azt állítjuk, hogy Mexikóban, Középes Dél-Amerikában, valamint a Karibi szigeteken a lutheri reformáció örökségét megtartani és továbbadni akaró egyházak képezik a. legtöbb megkeresztelt személyt magábaíoglaló és hitvaliásilag egységes protestáns közösséget. Pósfay György (Cikkünk írója a Lutheránus Világszövetség genfi központjában, az Egyházi Együttműködés osztályon, a kutatási és tervezési feladatok előadója. Hosszú időn át maga is Dél-Amerikában szolgált és végzett jelentős egyház- szervezői munkát. Az ázsiai egyházakat bemutató sorozatunkat az ugyancsak Genf- ben, egyházunk kiküldetésében szolgáló Harmati Béla előadó elfoglaltsága miatt, későbbi számainkban folytatjuk. — Szcrk) AZ ELSŐ ESPERESNÖ A SVÉD EGYHÁZBAN A Stockholm nyugati területéhez tartozó egyházmegye Elizabeth Olander lelkésznőt választotta meg esperesének. Ö az ölső nő. aki esperesként szolgai a Svéd Egyházban. Elisabeth Olander lelkész az egyike annak a három asszonynak, akiket 1960-ben elsőkként avattak lelkésszé a Svéd Egyházban. (Svéd Egyházi Sajtószolgálat) r Isién hívása alól ne keress kibúvói! Lukács 11, 16—21 „Ha akarsz, eljöhetsz” ’— hangzik nemegyszer a meghívás, melyből a meghívott jól sejti: ez az ember nem számít arra. hogy elmegyek. de azért megtisztel a meghívással és nem akarja, hogy utólag „szó érje. házát”. Ilyenkor a meghívott a dolgot úgy hidalja át, hogy küld egy „dísztáviratot” az ifjú párnak, az ünnepeltnek. de nem ül az ünnepi asztal mellé, mert nem is igényelték ezt komolyan. ISTEN HÍVÁSA KOMOLY, VEGYÜK IS „HALÁLOSAN” KOMOLYAN. Jézus példázata hátterében kicseng a Palesztinái szokás, mely szerint a házigazda először összeállította a meghívottak „listáját”, majd jó előre elküldte a meghívást, hogy elrendezve dolgaikat ne legyen a résztvételnek akadálya, amikor jön a második meghívás: „Jöjjetek, mert már minden készen van.” Isten meghívása számunkra ma is komoly. Nem úgy hív. hogy az „utolsó pillanatban” közli minket is a „lakoma” örömében részesítő szeretetét. amikor már mást terveztünk el. Nem úgy tesz. mint mi emberek gyakran, akiknek van még egy felesleges meghívójuk, egy üres hely az ünnepi asztalnál, hát gyorsan értesítjük azt. aki még számításba jöhet. Ö előre értesít, hogy időben felkészülhessünk. Ezért küldte népéhez a prófétákat, az apostolokat, ami szolgáit, mert komoly ügyről van szó: jöjjetek, mert Jézus Krisztusban mindent elkészítettem. Földrejöve- telével, halálával és feltámadásával azt cselekedtem, amit szem nem látott, fül nem háílott. emberi szív fel sem foghat, de akik elfogadják a meghívást és Jézus Krisztussal közösségbe jutnak, azok a Bárány menyegzőjének vacsorájából előízt kapnak a igében, szentségekben és szeretete naponként megújuló tetteiben. DÖNTÉST IGÉNYEL KONKRÉT ÉLETHELYZETÜNKBEN A MEGHÍVÁS. A meghívottak magukat mentegető magatartása határozott döntést takar. A kimentésüket kérők „világi” elfoglaltságukra hivatkozva tarják távol magukat a nagy vacsorától, de a gyökér ez: egyszerűen.nem akarnak elmenni. Nem tartják létfontosságúnak any- nyira azt sem. hogy az első meghíváskor jelezték volna távolmaradásukat. Valószínű már akkor úgy dönöttek. hogy nem mennek el. nem érdekli őket. Amint egy meghívásnál az ember hamis okokat és in- • dokokat említ és kifogásokat emel. ha nem akar elmenni, éppúgy Isten országa kiszemelt meghívottal is. akkor is és ma is ezt teszik, ha nem akarnak elmenni. A döntést igénylő meghívásban derül ki nemcsak az. hogy miként vélekedünk az Isten, országáról, fontos-e számunkra, hanem az is. hogy milyen a viszonyunk az anyagi javakhoz, a házassághoz, a családhoz. Sokan „szépnek” képzelik az Isten országában való életet, a kegyelmi ajándékokat, a gyülekezetben, emberek között végzendő szolgálatot, de ha a meghívással komolyra, fordul a dolog, amikor jön a „határidő”, a „készre” való konkrét meghívás, akkor minden mást elébe helyeznek. Nem is kis dolgokat. Nem pihenni, szórakozni akarnak, hanem Myan.-fpiUps íigygk e^jité^ésgyel^jönog^pielynek ;é}f|ág/ását „lsfémsém^lKárhatJa". ”mert”rhég ken élnem a megvásá- /eJtHöldből. meg kell ismernem, amit megszereztem, nem hagyhatom magára hitvesemet, családomat, amikor végre együtt lehetünk. Jézus itt nem is akarja ellentétbe állítani a földi hivatást, a családi diakóniát az Isten országába való hívással, de nem engedi, hogy. mindezeket úgy „élvezzük”, hogy szembekerüljünk Isten akaratával. Aki hallgatja Isten igéjét, úgy kell rendeznie anyagi és családi ügyeit, hogy egyezzen az igéjével. Ha nem így történik: életünk mindennapi megoldatlan problémái miatt szembekerülünk Istennel. Aki pedig hallja a meghívást, de nem akar elmenni, az legtöbbször arra az időre irányozza elő anygi és családi ügyeinek intézését, amikor Isten szeretetének erőterében lenne alkalom arra. hogy Isten szerinti „helyre” kerüljenek megoldatlan kérdések és a bűnbocsánatból fakadó új élet lehetőségeivel megtisztult kapcsolatok létesüljenek anyagi tavak és közösségi élet viszonylatában. KORLÁTOKAT ÁTTÖRŐ MEGHÍVÁS BONTAKOZIK KI, amikor arról hallunk, hogy a szolga visszajön a meghívottak mentegetéseivel. Isten nem jön „zavarba”, „kényelmetlen helyzetbe”, ha valaki hálátlanul visszautasítja a meghívást. Ö a hálátlanok, a hamis kegyességük bűvöletében , élők. a „fontosabb” elfoglaltságot találók helyébe talál olyanokat, akik maguk sem gondolták, hogy számításba jöhetnek Isten országában. Akik érzik méltatlanságukat (Lk 7, 6—8), akik tudják, hogy bűnösök és nem érdemlik meg. hogy Isten országában legyen helyük (Lk 5. 31—32). Vannak, akik ott járnak az úton az élet forgatagában, rohanva, vagy szélére sodródva ácsorognak a „kerítésnél”. közömbösen szemlélve mások erőfeszítéseit és eszükbe sem jut, hogy Istennel is törődjenek. Isten szolgájának át kell adnia a meghívást: nem erőszakkal, hanem az evangéliumból fakadó szeretet cselekedeteivel! IGÉNK NEKÜNK SZEGEZI A KÉRDÉST: Isten hívásával szemben milyen kibúvókat keresünk? Mi. akik „vallási tradícióval” rendelkezünk és így gyakran magunk kívánjuk meghatározni, hogy mikor akarunk eleget tenni a meghívásnak. De konkrét a meghívás és nem „időtlenségben” áll előttünk a terített asztal. Akik elutasítják most és itt. nem a Bárány menyegzőiének asztalánál találják magukat amott. Valaki mondotta: most nem előhívónak, hanem meghívottak vagyunk, de egyszer előhívottak leszünk és meg kell mondanunk, hogy mit „tettünk” a meghívással?! Sziinon János luiádkvzziiiiik! Urunk, Istenünk! Köszönjük, hogy hívsz minket igédben Jézus Krisztus által, aki azért küldiél hozzánk, mert meghívottak vagyunk országodba. Bocsásd meg mcntegetéselnket, kifogásainkat, melyekkel megbántottunk téged. Add, hogy mindig komolyan vegyük igédet, s igyekezzünk tetszésedre élni. Tedd kívánatossá számunkra igédet, hogy meg ne vessük azt, aki szól, a Krisztus uevében kérünk. Ámen, — Szentháromság ünnepe után a 2. vasárnapon az oltárterítő színe; zöld. A délelőtti istentisztelet oltár» igéje: 1 Jn 3, 14—IS; az igehirdetés alapigéje: Lk 14, (la) 16—24. — EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELET A RÁDIÓBAN, Június 12-én. vasárnap reggel 7 óraj kor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet, CSIZMAZ1A SÁNDOR, nyíregyházi igazgalólelkész, — MISKOLC. Május 15-én egyházzenei áhítaton Virágh András orgonaművész Bach, Liszt és Koloss müveket adott elő. Üveges-né Borszegi Ildikó szóló énekkel szolgált.
