Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1983-06-05 / 23. szám
Gyülekezeti ház-szentelés Ósagárdon AZ ELLENREFORMÁCIÓ IDŐSZAKÁBAN a Vác környékén élő protestáns falvak sokat szenvedtek a váci püspökség val- lásüldöző, .fegyveres erőszakot is alkalmazó magatartása miatt. Ebben az időben több protestáns'falu került katolikus plébániák „gondozása alá” a környéken. A Türelmi rendelet után 1785- ben, Büszky János személyében, hívta meg az újjáéledt ősagárdi gyülekezet első lelkipásztorát. A nem egész száz család 14 hónap alatt építette fel templomát, melyet 1786-ban szenteltek fel. Az ősi lelkészlakot 1900-ban bővítette ki a gyülekezet, ez a 70-es évek elejére vizes falaival egészségtelenné és korszerűtlenné vált. E sorok írójának szolgálati ideje alatt az elődök imádsága és előkészítő munkája meghozta a „nagy áttörés”, a lelki megújulás időszakát. A gyülekezet 1976-ban templomának 190 éves évfordulóját méltóképpen ünnepelte meg. mikoris — három év alatt — templomát kívülről és belülről renoválta, orgonáját és harangjait villamosította, parókiáját átépítette és korszerűsítette, gépkocsitárolót épített, új templompadokat készíttetett és mnidezt egy 430 lelkes gyülekezet hatalmas anyagi áldozattal és kereken 800 nap társadalmi munkával. A gyülekezet történetében három év alatt ilyen nagyszabású munkálatok csak a századforduló első, három évében történtek. ÓSAGÁRDON VALAMI MEGINT TÖRTÉNT. Erről adott hírt április 24-én, Jubilate vasárnapjának gyönyörű tavaszi reggelén a harangzúgás és a népes gyülekezet, amely fogadta — ősi szokás szerint a templomkertben — dr. Nagy Gyula püspököt és feleségét. Győri János Sámuel lelkész meleg szavakkal köszöntötte a püspököt abból az alkalomból, hogy az új gyülekezeti ház és iroda felszentelésére a gyülekezetbe érkezett. Dr. Nagy Gyula püspököt és Garami Lajos esperest nyolc Lu- ther-kabátos lelkész kísérte Nóg- rád megye .egyj.K legszebb templomába. A szertartás: szolgálatában részt vett a gyülekezet yolt lelkésze, id. Harinati Béla és Szabó István. A püspök a ill. zsoltár alapján hirdette Isten Igéjét. Bevezetőjében arról az örömről szólt, amely Jubilate vasárnapján az öt földrész keresztyénségét áthatja. Eh-, hez társul hozzá ma az ősagárdi gyülekezet öröme is, gyülekezeti házának felszentelése. A püspök az ige üzenetét három feltett kérdésre adott válaszában fejtette ki. Nevezetesen: milyen szerepe van a hálaadásnak, miért kell és hogyan kell Istennek tetszőén hálát adni? Végezetül a felolvasott zsoltár alapján kívánt a gyülekezetnek igaz. hitben járó keresztyén életet és szép ünneplést. A GYÜLEKEZETI HÁZ FELAVATÁSÁVAL folytatódott a szép ünnepély. A püspök kulcsátadása után bevonult a gyülekezet a mintegy 150 embert kényelmesen befogadni képes, korszerű, impozáns, jó elrendezésű, központi fűtéses gyülekezeti házba. Amikor a Luther-kabátos lelkészek felemelt kézzel az ősi Confirmát (Erősítsd meg Istenünk . . .) énekelték, bizony nem maradtak szárazon a szemek. Az ünnepi közgyűlésen Tóth András felügyelő hitből fakadó, meleg szavakkal köszöntötte az egyházkerület püspökét, valamint Kiss Istvánt, a megyei Tanács VB egyházügyi titkárát. Garami Lajos esperest, a megjelent lelkészeket és a népes gyülekezetét. Győri János Sámuel, a gyülekezet lelkésze, ismertette az iroda, a gyülekezeti- és ifjúsági terem építésének történetét, melyet a gyülekezet 9 hónap alatt valósított meg, több mint fél millió forintos anyagi áldozattal és legalább ennyit kitevő társadalmi munkával. S miközben a gyülekezet ilyen nagy áldozatot hozott, volt hite és ereje arra is, hogy a Gyülekezeti Segély szolgálatában országos szinten a legjobbak között megőrizze évtizedes „dobogós” helyét. Vagyis a gyülekezet adakozott másoknak, amikor maga is adományra szorult. A KÖSZÖNTÉSEK sorában kiemelkedett Kiss István egyházügyi titkár felszólalása, aki a többi között elmondta, hogy az építkező gyülekezet derűlátó, van reménye a holnap iránt. Az állam és az egyház közötti gyümölcsöző együttműködés jó alapot szolgáltat erre a reményre, amely azt is elősegíti, hogy a hiVő emberek a társadalomban a nekik szánt és tőlük elvárt feladatokat hűségesen teljesítsék. Garami Lajos esperes 1 Kor 3. 11 alapján köszöntötte a gyülekezetei és elmondta, hogy egy éve még a fundámentum állt ezen a helyen, de a gyülekezet hite és összefogása meghozta a kevés energiát emésztő éveiről is. A volt lelkészek sorát Kalácska Béla balassagyarmati lelkész zárta le, máltatva az elődök áldásos szolgálatát, melynek, eredményeként szolgálati ideje alatt megtörtént a „nagy áttörés”, a holnap gyülekezetének építése. „Az előttem szólok ugyan kimondnatatla- nul is kimondták, de én most kimondom: szívünk egy darabját hagytuk ósagárdon. de örülünk, hogy a gyülekezet folytatja az elődök munkáját.” Dr. Nagy Gyula püspök — aki egy ősagárdi népviseletbe öltöztetett babát kapott emlékbe — köszöntésében és zárszavában kú Az új gyülekezeti terem maga gyümölcsét, mert jó alapra épített. A Hazafias Népfront nevében Hrkaj János helyi titkár köszöntötte a gyülekezetei. A köszöntések sorának megható szakasza kezdődött el, amikor a volt ősagárdi lelkészek emelkedtek szólásra, élükön a húsz éve nyugállományba vonult, 83 éves Harmati Bélával. „Évtizedeken keresztül imádkoztam azért, hogy Ósagárdon lelki ébredések történjenek” — mondotta. Isten meghallgatta imádságát, ennek egyik bizonysága ez az új , gyülekezeti ház is. A sont Szabó István duna- egyházi lelkész folytatta, aki elmondta, hogy új szolgálati helyén még évekig a „haza” fogalmát Ösagárd, jelentette. De szólt a holnap egyházát szem előtt tartó gyülekezeti tudatformálás nem emelte az elődök szolgálatát, a gyülekezet mostani nagy áldozatát és hitét, amelynek állandóan meg kell újulnia, hogy a holnap feladatainak eleget tudjon tenni. A püspök délután meglátogatta a szomszédos felsőpetényi társ- gyülekezetet is. ahol Jn 16, 16—22 alapján hirdette Isten igéjét, majd a gyülekezet presbitériumával tartott megbeszélést. Az ünnepségen résztvevő lelkészeknek pedig az időszerű hazai és külföldi feladatainkról adott tájékoztatást, * -.4 A vendégeket éS'a gyülekezet presbitériumát a hagyományos „négyfogásos” ősagárdi vendég- szeretet hívogatta a fehér asztalokhoz. Kalácska Béla Az aszódi oltár restaurálása Az Országos Műemléki Felügyelőség szakrestaurátorai hozzákezdtek az aszódi evangélikus templom védett oltárának teljes restaurálásához. Igen nagy értékű oltárunk a 18. század első évtizedeiben épült. Fából faragott, barokk stílusú szárnyasoltár, gazdagon aranyozva, indákkal díszítve és szobrokkal ékesítve. A művé- szetötrténeti vizsgálat stiluskriti- kai alapon a felső-magyarországi mesterek körével hozta kapcsolatba, s mint ilyen, így a hazai emlékanyag igen ritka, becses darabja ez az oltár. Ezért tűzte ki a restaurálás azt a célt maga elé, hogy az oltárt eredeti szépségében mutassa be, A helyreállítással kapcsolatos tárgyalások már 1976-ban megindultak. Most érkezett el az ideje annak, hogy a szakemberek ténylegesen hozzálássanak a feladat megoldásának. Az elmúlt napokban teljesen lebontásra került az oltár, és alkotó elemeit a budapesti szakműhelybe szállították, ahol megkezdődhet a szakrestaurálási munka. Az ütemezés szerint 1984 nyarán készen lesz az oltár, újra felépítve az aszódi templomban. A LVSZ budapesti, nagygyűlése idején nemcsak az oltár, hanem a templom is kívül- belül teljesen felújítva várja a látogatókat. A restaurálás költsége 1,5 millió forintot emészt fel. Ehhez jön a templom külső-belső felújításának költsége. A Műemléki Felügyelőség 1,2 millió forintot fordít a munkára, a többi költség az aszódi gyülekezet tagjainak adományából készül el. Képünkön az oltár egyik — már teljes szépségében elkészült és templomunkban kiállított —. szobra látható. A szobor Jézust ábrázolja, amint feltámadott Űrként pásztorolja gyülekezetét. Detre János Megjelent az EVANGÉLIKUS KORALKÖNYV Ara: 142,— Ft. Kapható a Sajtóosztályon X A ü VA iSÁ H N AI Pi 6 ÉJ í Isten hívására figyelj! Lukács 16,19—31 Valaki segítséget kér: nehéz a megélhetése, nyugdíjából „tengeti” az életét. Kiderül, hogy benne van a szociális gondoskodás „gyűrűjében” is: néhány forintért kap ebédet és minimális a lakbére. De nem elég: elfolyik, mert „lefolyik” és erre valóban nem elég a nyugdíj. Igaz, nem gazdag, de nem is „Lázár”. Hogyan segítsünk ilyeneken? „Morzsák” nem kellenek neki, mert „jobb sorsra érdemesnek” tekinti magát és a „terített asztal” van előtte, ahol felélj pénzét és nem veszi igénybe az „olcsónak” tűnő szociális gondoskodást. A KIRÍVÓ ELLENTÉTEK VILÁGÁBAN ÉLŐ MAI EMBERISÉG és benne a keresztyén ember más álláspontra kell, hogy eljusson. Igénkben a szegényeknek neve van, Lázár és jelentése: Isten megsegít. Jézus olyan szegényről beszél, aki Istenbe veti reménységét és olyan gazdagról, aki az anyagi javakat felelőtlenül élvezi embertársai rovására. A szegény ott van állandóan a szeme előtt, látja béna voltát, tehetetlenségét és ezért nem tudja elérni a lehulló „morzsákat”. A gazdag nem dobhatja ki de rangon alulinak tartja, hogy a falatot eljuttassa az éhező szájához. Közömbös, nem törődik vele. Ez történik gyakran ma is és ez fokozza az ellentéteket szegény-gazdag relációban. Ülünk a „terített asztal” mellett és élvezzük, ami rajta van, mert a mienk, megérdemelt munkánk gyümölcse van azon. Ami leesik róla, morzsák, falatok, hidegen hagynak. Nyúljon utána, aki akar. Ha nem, menjen a szemétbe, vagy a tűzbe. Selejt kis hibával, ne vesződjünk vele, ne is használja fel senki, meg kell semmisíteni, így lesznek a szegények még szegényebbé, mert nincs ember (a közömbösség kirívó jele!), aki eljuttatná hozzájuk a falatot. Nincs ember, vagy egyre kevesebb, aki az élet elesettjeinek gondját magára veszi és ezért azok, akik ezt mégis — Isten hívására figyelve — vállalják, egyre nagyobb terheket hordoznak (munkaerőhiány). Miért van ez így? Mert az „éljük önmagunkat” feliratú terített asztal mellett a kéz nem hajlandó közvetíteni az éhes és béna ember felé a „falatot”. A KIHASZNÁLANDÓ LEHETŐSÉGEK VILÁGÁBAN ÉLÜNK. Ez azonban nem az egyéni életünk számára minél előnjmsebb lehetőségek megragadását és kihasználását jelenti, hanem felelősségünk gyakorlásának lehetőségét, amíg időnk van. Jézus példázatában nem arról akar tanítást adni, hogy mi lesz a halál után, lesz-e élet és az milyen lesz, hanem a hangsúlyt arra helyezi: ebben a földi életben dől el örök „sorsunk” úgy, hogy azt már nem lehet utólag korrigálni, helyrehozni, ha elrontottuk. Itt dől el örök életünk és ha nem élünk a tőle kapott anyagiakkal felelősen, mások megsegítésére, akkor ott már nincs lehetőség semmiféle helyrehozásra, jóvátételre. Amit itt tűzbe dobtunk, ahelyett hogy a rászorulók „szájába” tettük volna, az ott újra „lángol” olthatatlanul, minket perzselő, nyugtalanító mar- cangolással. Odaát nincs már lehetőség szakadékok áthidalására, feszültségek enyhítésére, ellentétek feloldására. Itt kell „hídépítőknek” lennünk a „terített asztaloknál”, hogy meghosszabbodjanak odáig, ahol égetőek a sebek, ahol éhezők vannak és emberek igazsága megrövidül. Mert az ítéletben már nincs lehetőség a jóvátételre. Az ítélet végleges: az üdvösség és a kárhozat között semmiféle kiegyenlítés nem lehetséges. Aki itt nem épített hidat, nem kötözött sebet, nem nyújtott éhezőnek „falatot”, idesorolva a jó szó után éhező családtagot, gyermeket, hitvest, testvért is, az már ott hiába próbálja .építem az elmulasztott lehetőségek hídjait. Árpit ity, mulasztottunk«” alt amott már nem tudjuk jóvátenni! Nincs tisztítótűz, vezekléssel szabadulási lehetőség, mert a felelőséggel itt felégetett híd nyomán amott szakadék tátong. ISTEN SZAVÁRA FIGYELÉS TARTJA ÉBREN FELELŐSSÉGÜNKET! Ezért ma. ha halljuk az evangéliumot, Urunk hangját, hívását, meg ne keményítsük szívünket! Minket Krisztus szava segít el a helyes döntésre, hogy necsak lássuk a kirívó ellentéteket és necsak kéztördelve sopánkodjunk az elesettek nyomorúságán, hanem segítsünk is. Aki Isten hívására figyel az nem keményítheti meg szivét, nem lehet kőszívű, mert érző szív ajándékát kapta. Nem zárhatja be tenyerét, mert abba a másik számára is kapott „falatot” továbbításra. Nem maradhat ülve önelégült nyugalommal, mert mozgósította Krisztus szava. Még akkor sem teheti, ha maga is érzi segítségre szoruló voltát. Jézus igéje felelősséget ébreszt a másik nyomorúsága iránt is. Előttem van a soproni Szociális Otthon egyik gondozottja, aki bénán fekszik ágyában és állandóan segítségre szorul. Lázár, aki érzi Isten segítségét nap mint nap. Valamit mondani akar, de nehezen tudja megértetni magát, mégsem hagyja abba, szól és mutat mozdulatra képes kezével: ott is, ott is! így jutottam el a másik „Lázár” hittestvérhez, először. Most együtt figyelnek Krisztus hívó szavára, együtt veszik, magukhoz Krisztus testét és vérét. Testi bénaságuk mellett öröm sugárzik tekintetükben, mert hivatalosak az Űr asztalánál ők is. Ha így tudnak figyelni Isten hívására a mai Lázárok is és egy lélegzettel egymást is felelősséggel számon tartják, miért nem tudunk jobban odafigyelni rájuk, hogy az „asztalunkról” nekik is több jusson? Odaát már hiába ébred felelősség testvéreink iránt — ha itt ez nem élt bennünk —, az már sem rajtunk, sem rajtuk nem segít. Itt kell figyelnünk az előttünk járó, nekünk szolgáló élő Jézus Krisztusra, hogy osztozni tudjunk javainkkal, javukra. Szimon János Imádkozzunk! Urunk! Evangéliumodba rejtetted életet adó szeretetedet, hogy megalázd a felelőtlent és felemeld az erőtlent. Add nekünk Szentlel- kedet, hogy az evangéliumban felismerjük hívó szavadat, segítsük az erőtlent, a kenyér és a jó szó után éhezőt, amíg időnk van. Ne engedd. hogy megkeményítsük szívünket, amikor szólsz hozzánk, hanem nyissuk meg előtted, hogy megnyíljon rászoruló embertársaink f<?)e is. Téríts magadhoz szavaddal, hogy halljuk meg embertársunk segítséget kérő szavát és vállunkra vegyük élete terhét, amíg nem késő! Amen. — Szentháromság ünnepe után az 1. vasárnapon az oltárterítő színe zöld. A délelőtti Istentisztelet oltári igéje : Jn 4, 16—21; az igehirdetés alapigéje: Lk 16, 19—31. — EVANGÉLIKUS INTENTISZ- TELET a RÁDIÓBAN. Június 12- én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet CSJZMAZIA SÁNDOR nyíregyházi igazgató-lelkész. — HIBAIGAZÍTÁS. Lapunk május 15-i számának 6. oldalán Fabiny Tamás Amerikai naplójegyzetek 1. című cikkének egyik mondatába a nyomdai munkálatok során hiba csúszott. A 6. bekezdés elején „több ezer gyülekezet” helyett „több néger gyülekezet” olvasandó.
