Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-06-05 / 23. szám

^ öKumené ^ öKumené ^ öKumené ^ Egység — kérdőjelekkel Vancouver, 1983 „... mint a juhok, pásztor nélkül” (Nik 6,34) Jézus egyszer végignézett a so­kaságon, és megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a juhok, pásztor nélkül. Ma is ezzel a szo­morúsággal nézhetne végig az em­beriségen: a hazátlanokon, akik idegen földön, övéiktől távol és jogaiktól megfosztva kénytelenek élni; széthulló családokon, ahol mindenki a maga értékrendjét követi; a magányosan kószálókon, akik egy kávéért elmondják az életüket, de ha senki nem hallgat­ja őket, akkor is csak motyognak maguk elé. Miért ez az otthonta- lanság? Valami hiányzik. „Mint a juhok, pásztor nélkül. Mennek ösztöneik nyomán, s közben egyre távolabb kerülnek egymástól. Ez sokáig talán fel sem tűnik, hiszen külön-külön gyorsabban el lehet jutni egy tiszta forráshoz, a fü­vet is zavartalanabbul lehet így legelni. De a pásztortól és társaktól el­szakadt juh egyszercsak ijedten szimatol bele a levegőbe, nyug­talanul kapkodja a fejét, hango­san bégetni kezd. Jeladásul és segélykérésül. Társakat keres, akik most már hiányoznak, mert sötét és hideg az éjszaka, s a far­kas mindig résen van. Így van ez az emberrel is. Talán veled is. El­indulnod könnyű egyedül. Elsza­kadnod a szülői háztól. Széttép­ned kötelékeket. Visszautasítanod mások közeledését. Az érvénye­sülés útjára is könnyebb a másik­nek egymásra, amelynek papjai bizalmatlanok és ellenségesek egymás iránt? Nem fájdalmas-e, hogy az az úrvacsora, amely az — Istennel és emberekkel való — egység kifejeződése lehetne, ép­pen az egyik legélesebb határvo­nalat húzza a különböző feleke­zetek közé? Térdelhet-e valaki jó lelkiismerettel az oltárhoz úgy, hogy onnan másokat elküld? Hová lett a keresztyénségnek az a forradalmisága, amely egyen­rangúvá tett rabszolgatartót és rabszolgát? Joggal botránkozunk meg —, ha a világ másik végén feketék és fehérek nem mehet­nek egymás templomába —, de nem szisszenünk-e mi fel, ha egy cigány lépi át a templomunk kü­szöbét? Vagy egy más felekezetű? ! ____________________________ Ke resztáry Dezső: Kotlós Templomok Mint felemelt fejű kotlósok őrzik templomaink a falvakat; jóban, rosszban volt részük jó sok, s lesz is, míg hit és szokás megmarad. Jól vigyázzon tehát az ember-bolyra, aki a kotlós helyét elfoglalja; ha egyetértés nincs és jó szokás, csak zűrzavar az élet, semmi más. (Megjelent a költő ÍGY ÉLTEM című kötetében 1979-ben) S nem feszélyez-e bennünket, ha mellettünk a padban valaki elha­nyagolt külsőben ül, vagy fiatal­ként máshogy viselkedik, vagy nem érezzük-e kényelmetlennek nyomorékok látványát? Nem teremtünk-e sokszor mester­ségesen nemzedéki vagy osztály­ellentéteket? Egyenrangú-e férfi és nő a munkahelyen, a család­ban? Olyan kérdések ezek, ame­lyekre az egyháznak nagyon ön­kritikusan kell válaszolnia Mert ha nem így tesz, saját szavahihe­tőségét teszi kockára. Ha viszont egyidejűleg hozzálát az elválasztó falak lebontásához, akkor — de csak akkor —. megvalósulhat az az egység, amelyért Jézus imád­kozott. Fabiny Tamás Kapernaumban toltunk... hoz való kötődés terhe nélkül lépned. De egyszercsak, talán egy hű­vös estén, nyugtalan leszel. Nem találod a helyed. Rádöbbensz ott- hontalanságodra. Gvökértelensé- gedre. Van-e kiút? Jézus meg­szánta a sokaságot: felismerte, hogy olyanok, mint a juhok, pász­tor nélkül. A pásztor utána megy az elveszett juhnak, s kivezeti a bájból'.' Jézus’azt mondja, hogy ő a Jó Pásztor. A te' pásztorod is'. Visszavezet az emberekhez. Hely­reállítja feldúlt kapcsolataidat. A szakadások helyén egységet te­remt —, ha te is úgy akarod. „Hányszor akartam összegyűjteni fiaidat, ahogyon a tyúk szárnya alá ,gyűjti csibéit, de ti nem akarta­tok!” Alt 23,37). Jézus Jeruzsálem elleni szavai­ban nincsen harag. Csak szomo­rúság és fájdalom. Szava — át­vitel a mába. Az ember azóta sem változott. A csibék örömmel gyűl­nek össze a tyúk szárnya alatt, mert megérzik, hogy ott találnak csak védettséget, meleget. Az em­ber inkább vacog a maga-terem- tette fagyos légkörben. Egyedüllé­te: társas magány. „Ha elesnek, az egyik ember fölemeli a mási­kat. De jaj az egyedülállónak, mert ha elesik, nem emeli föl senki. Éppígy ha ketten feksze­nek egymás mellett, megmeleg­szenek; de aki egyedül van, ho­gyan melegedhetne meg? Ha az egyiket megtámadják, ketten áll­nak ellent. A hármas fonál nem szakad el egyhamar,” (Prédiká­tor 4, 10—12). A csibék a tyúk szárnya alá gyűlnek, hogy oltal­mat találjanak. Más állatok ösz- szebújnak, hogy ne fagyjanak meg. Csak az ember ilyen dacos. Pedig minden egyes lépéssel, amelyet Jézus felé tenne, a má­sik emberhez is közelebb kerülne. Az egységet így nem jelszavak, határozatok, szervezetek hozzák létre, hanem maga Jézus —, ha nem utasítjuk el. „ ... hogy mindnyájan egyek le­gyenek ..., hogy elhiggye a Vi­lág, hogy te küldtél engem” (Jn 17,21) Jézus imádságából ez a mon­dat rámutat arra, hogy sokkal többről van itt szó, mint emberek szétszórtságáról vagy magányáról. Keresztyének esetében az egység hiánya folyamatos felmorzsoló­dáshoz, lassú öngyilkossághoz ve­zet. Mert ki talál vonzónak egy olyan egyházat, amelynek hívei gyűlölettel vagy gúnnyal tekinte­Április 27-én és 28-án tartották közös lelkészi-munkaközösségi ülésüket a somogy-zalai és a veszprémi lelkészek a gyenesdi- ási Kapernaumban. Mint sok-sok menyasszony, úgy vette körül a virágzó gyümölcsfák sora a há­zat. A zöld fűben simogatóan nyúlt felénk a sokszáz zsibavirág. ök is a tavasz zsengéi; hírnökei voltak az egyre gazdagodó élet­nek. Ugyanezt a hangulatot érez­tem lelkésztestvéreimben, ami­kor dr. Nagy Gyula püspökünk­re vártunk, hiszen ez a találkozás a későbbiek zsengéje volt. Ilyen ígéretes hangulatban kezdődött a tanácskozásunk. Először két igehirdetési előké­szítőt hallgattunk meg: az elsőt Seben István, a másodikat Ko­vács Etelka tartotta.. Mindkettő sok segítséget nyújtott az előt­tünk álló igehirdetések elkészíté­séhez. Dr. Nagy Gyula püspök először rövid beszámolót adott aktuális kérdéseinkről. Tájékoztatásában beszélt örömeinkről és gondjaink­ról. Ismertette a tavaszi és őszi lelkészkonferenciák programját. Említést tett a Luther-ünnepsé- gek részleteiről. Sok szó esett a Lutheránus Világszövetség buda­pesti és az Egyházak Világtaná­csa kanadai nagygyűléséről. Örömmel számolt be a gyülekeze­tek áldozatkészségéről. Komoly áldozatok árán szépülnek temp­lomaink és épülnek új gyülekeze­ti termek, lelkészlakások. Diakó- niai munkánknak is új ága szüle­tett: az iszákosok, alkoholisták megmentését szolgáló munka. Re­méljük, hogy ezen a téren is se­gítséget tudunk nyújtani társa­dalmunknak. Ezután következett a püspök előadása az egyik idei országos témáról: „Lelkészt munkaközös­ségünk munkamódszerének kriti­kai megvizsgálása, új módszerek keresése”. Csak néhány pontot emelnék ki a mindvégig érdekes előadásból: Irásközpontúság: különösen az igehirdetések előkészítésénél na­gyon figyeljünk a teljes Szentírás üzenetére. Mondanivalónk legyen szoros kapcsolatban személyes hitünk­kel, mert csak így válik élő bi­zonyságtétellé szolgálatunk. Diakóniai teológiánk alappillé­re. hogy hitünk indítson el ben­nünket a szeretet szolgálatára. Prédikálásunk és életünk szink­ronban legyen egymással. A hir­detett igének munkálkodnia kell az egész gyülekezetben és társa­dalmunk életében is. .... 1- 1R 7 R ■ ■ ■■■ r A világi tudományok sokban segíthetik a teológia munkáját. Ne sajnáljuk az időnket, erőnket a világi tudományok, irodalom és sajtó minél teljesebb megisme­résére. Merjünk bátran új módszerek­kel is kísérletezni. Minden új ad­hat maradandót későbbi mun­kánkhoz. — Vacsora után közös áhítat volt az „öregekkel”. Ezt is a püspök végezte. Áhítat után került sor a nagyon nélkülözött beszélgetések­re. Szép estünk volt; hol itt — hol ott lelkészek összehajoltak, s el­mondták egymásnak örömeiket, gondjaikat. így köszöntött ránk éjféltájban a pihenés ideje. Reggel úrvacsorái istentiszte­lettel kezdődött a programunk, amit szintén püspök végzett. A dé­lelőtti ülésen hangzott el Győr Sándor dolgozata az Egyházak Világtanácsa nyári világgyűlése nagy témájáról: „Jézus Krisztus a világ élete”. Korreferátumot ké­szített hozzá Fabiny Tamás. A két dolgozat jól kiegészítette egy­mást, segítette és gazdagította a téma teljes feldolgozását. Hernád Tibor zenés Áhítat lesz június 4-én, szombaton este 7 órakor az oroszlányi templom­ban. Műsoron: I1AYDN: Krisztus hét szava a kereszten című oratóriuma Előadja a gyülekezet ének- és zenekara Közreműködnek; Edelenyiné Paiojtai Zsuzsa, Patakyné Deák Márta, Bokor Jutta, Fülöp Attila, Bátor Tamás. Orgonái: Beharka Pál Vezényel: Nagy Dániel Sokszínű egység Ökumenikus női konferencia Kijevben A kolostor szépen ápolt kertjé­ben gazdag színekben pompáztak a tavasz virágai: szorgalmas apá­cák keze munkája. Örömmel fe­deztem fel benne otthoni kertje­ink virágait: a piros tulipánt, a fehér nárciszt, a sárga kankalint, a kék nefelejcset. Mennyi szín, és milyen szép összhangban ke­retezik az ódon kolostor épületét — gondoltam. ILYEN SZÉP ÖSSZHANG VOLT A JELLEMZŐJE annak az ökumenikus nőkonferenciának, amelyen április 20—25 között részt vehettem. Az 1500 éves szép, gazdag múltú Ktjev volt. Minden szocialista ország elküldte képvi­selőit: nyolc országból negyven- ketten voltunk. Eljöttek az Euró­pai Keresztyén Nők ökumenikus Fórumának képviselői is. Legna­gyobb létszámban az ortodox egy­házból voltak jelen, de ott voltak az evangélikus, a református és a szabadegyházak küldöttei is. Magyar delegációnk három re­formátus és egy evangélikus tag­ból állt. A megnyitó ülésen Filaret kije­vi metropolita átadta Pimen pát­riárka köszöntését, majd meleg szavakkal méltatta a konferencia jelentőségét. Amikor' á nők világ­szerte egyre nagyobb .számmal vesznek részt az ökuméttikuá mozgalomban — mondottá — fon­tos, hogy a szocialista országok­ban élő keresztyén nők egysége­sen foglaljanak állást az emberi­ség legégetőbb kérdéseiben:.a bé­ke és az igazságosság kérdésé­ben. Hiszen a béke életet, az atomháború az emberiség pusz­tulását jelenti! És ugyanilyen fontos, hogy a konferencia küldöt­tei beszámoljanak majd a vancou- veri világgyűlésen arról, hogyan élnek a keresztyén nők országa­inkban, hogyan végzik szolgálatu­kat családban, egyházban és tár­sadalomban. MUNKÁNKAT VALÓBAN EZ A KÉT SZEMPONT JELLEMEZ­TE. amikor a világgyűlés témáját: „Jézus Krisztus a világ élete” há­rom ponton mélyítettük el. Tár­gyaltuk az emberiség életét fenye­gető veszély kérdését, meghatá­roztuk felelősségünket egyházban, családban és társadalomban, s feltettük a kérdést: felkészültünk- e a VI. nagygyűlésre? Az előadá­sokat csoportos megbeszélések kö­vették, amelyek azt szolgálták, hogy egymás véleményét, állás- foglalását, s azon keresztül egy­más egyházát is megismerjük. Elmondhatom, hogy együttlétün- ket a nyitottság, az egymásra fi­gyelés jellemezte és a készség, hogy tanuljunk egymástól. A reg­geli áhítatok is ezt segítették elő: egy-egy ország küldöttei együtt szolgáltak ezeken az alkalmakon, s megismertettünk valamit a töb­biekkel saját egyházunk liturgiá­jából, énekkincséből is. SZAMUNKRA A LEGNA­GYOBB ÉLMÉNY az ortodox testvérekkel való találkozás volt. Jó volt hallani a beszámolókat a nők szolgálatairól. Ha igehirdetői szolgálatot nem is végezhetnek, az egyházi élet sok tekintetben az ő áldozatos, szerteágazó munkájára épül: a diakóniai munkát, a kóru­sok vezetését és más templomi szolgálatot is ellátnak. Különösen hangsúlyos az asszonyok feladata a családi életben: felkészíteni és bevezetni a gyermekeket az is­tentisztelet világába, személyes bizonyságtévő élettel segíteni őket a keresztyén életben. Mindezzel a szolgálattal a gya­korlatban is találkoztunk: alkal­munk nyílt betekinteni egy apá­cakolostor életébe. Láttuk a je- ruzsálemi templomban szolgáló idős Anna kései „utódait” öreg anyókákat, akik korukat megha­zudtoló fürgeséggel végezték a templomban hűségesen és fárad­hatatlanul szolgálatukat. Gyö­nyörködtünk a gazdag liturgia tisztán csengő kórusmuzsikájában És elámultunk azon, hogy a szé­kesegyházat betöltő 2—3 ezer em­ber a több órás istentiszteleti szertartást nemcsak türelmesen végig állja, hanem mély átéléssel, aktívan vesz részt benne. Édes­anyák és nagyanyák kézenfogva vezették, vagy hozták a kicsinye­ket, s a szertartás alatt fáradha­tatlanul felelgettek azok kérdé­seire, hogy mi miért történik. Lát­tunk családokat, akik gyermeke­ikkel együtt vettek úrvacsorát. Hálásak voltunk, hogy ezeknek az élményt ndó istentiszteleteknek részesei lehettünk. Vendéglátóink nemcsak kényel­münkről és ellátásunkról gondos­kodtak megható módon, de sza­badidőnkben a lehetőség szerint igyekeztek szép városukból, s az egyház életéből sok mindent meg­mutatni: múzeumokat, kolostoro­kat és templomokat, láttuk a nagyváros lüktető életét, részt ve­hettünk színházi előadáson, s ta­lálkoztunk Ukrán Béketanács asszonyaival akikkel mindnyá­junk közös ügyéről, a békéről tár­gyaltunk. SOKSZÍNŰ EGYSÉG — így ha­tároztam meg együttlétünket. Va­lóban: a sok szín, vélemény, ál­lásfoglalás a korferencia során mindig újra harmonikus egységgé vált: egyek vagyunk Jézus Krisz­tusba vetett hitünkben, s a fele­lősségben. melyet ő bízott ránk egyházunkért és az egész világért. Keveháziné Czégcnyi Klára OTTLYK ERNŐ FÖITKÄR GENFI LÁTOGATÁSA D. dr. Ottlyk Ernő ny. püspök, az ökumenikus Tanács főtitkára április 27-től május 2-ig az egy­házi világszervezetek genfi köz­pontjában tett bemutatkozó láto­gatást, Potternek. az Egyházak Vi­lágtanácsa főtitkárának meghívá­sára. Az EVT valamennyi osztá­lyának és munkaágának tevékeny­ségét ismertették. Ottlyk főtitkárt fogadta Potter, az Egyházak Vi­lágtanácsa főtitkára, Mau, a Lu­theránus Világszövetség főtitkára. Per rét, a Református Világszö­vetség főtitkára, Williams, az Európai Egyházak Konferenciájá­nak főtitkára. Potter főtitkár ebé­det adott vendége tiszteletére, amelyen az EVT főtitkárhelyette­sei és osztályvezetői is részt vettek Mau LVSZ főtitkár másik alka­lommal adott ebédet Ottlyk főtit­kár tiszteletére. A megbeszélése­ken az egyházi világszervezetek és a magyarországi egyházak kap­csolatai, valamint az aktuális békekérdések kerültek szóba. NSZK-BELI PROTESTÁNS FIATALOK LÁTOGATÁSA A SZOVJETUNIÓBAN Az NSZK-beli Protestáns Ifjú­ság Munkaközössége, Erich Eltz- ner lelkész-elnök vezetésével, Lá­togatást tett a Szovjetunióban, az Ortodox Egyház több gyülekeze­tében. A látogatás alkalmából a küldöttséget fogadta Antonij, La­doga és Leningrád metropolitája, Platon érsek, az egyház Külügyi Hivatalának képviselője is. A ta­lálkozó középpontjában az a kö­zös szeminárium volt, amelyet a „Nevelés a hitre — a különböző hagyományok fényében” címszó alatt tartottak meg. — Az Orosz Ortodox Egyház fiataljai 1984-ben viszonozzák a látogatást, (epd)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom