Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1983-05-29 / 22. szám
XL VIII. ÉVFOLYAM 22. SZÁM 1983. május 29. Ara: 4,50 Ft Fcliogiiatallan, de megismert ülök Együtt, reménységgel rAs LVSZ NDK-beli Nemzeti Bizottsága küldöttségének látogatása MA SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE VAN. Ritkán gondolunk arra, hogy a Szentháromság a legsajátosabb keresztyén tanítás. Minden más valláslói megkülönböztető, de ugyanakkor a keresztyéneket egyetemesen összekapcsoló és meghatározó hit. Mi evangélikusok is ebben a meggyőződésben élünk. Nemigen idézzük az Ágostai Hitvallás I. cikkelyét, amelyik határozottan kimondja: „Gyülekezeteink teljes egyetértéssel tanítják: a niceai zsinat határozata az isteni lényeg egységéről és a három személyről igaz és azt minden kételkedés nélkül hinni kell. Közelebbről, hogy egy isteni lényeg van, neve szerint is, valósággal is Isten, örökkévaló, test nélküli, részekre oszthatatlan, végtelen hatalmú, bölcsességü és jóságú, mindeneknek — láthatóknak és láthatatlanoknak — teremtője és megtartója; és mégis három személy van, egyenlő lényegű és hatalmú, együtt örökkévaló: az Atya, a Fiú és a Szentlélek". KÉTEZEREVES TÖRTÉNETE SORÁN A KERESZTYÉNSÉGET sok kritika és gúny érte e hite miatt. Talán mi magunk is elbizonytalanodunk. és zavarba jövünk, ha szóba kerül. Érthető, a Szentháromság felfoghatatlan titok. Igaza van ■ a 4. század tanítójának, Ef- rémnek: „Higgy az Atyában, de ne gondold, hogy felfoghatod. Higgy a Fiúban, de ne képzeld, hogy kikutathatod. Higgy a Szentiélekben, de ne hidd, hogy nyomára jöhetsz titkának. Te, nyomorult ember, csak egyet tégy: hallgass”. Mégsem hallgatunk, Szentháromság ünnepén tudatosítjuk hitünket. Miért? Azért, hogy felfoghatatlanságán ámulva, hittel leboruljunk előtte és imádjuk Öt. Erre biztat egy másik egyházi tanító. Alexandriai Cirill: „Az egy Istenségről és az inter- dósra méltó Háromságról szóló hitünk meghaladja az értelmet es a beszédet. Miért erőlködsz tehát? Miért okoskodol? E titkot kíváncsiság nélkül csupán hinni és imádni kell”. — Melanchthont is imádósta késztette a Szentháromság titka. Megvallom — engem is. Soha nem okozott hitem számára gyötrelmet és soha nem bénított meg. A Szentháromság titkában lett számomra Isten valóban Isten. Értelmem „csődje” Isten „befoghatatlansága” miatt engem mindig imádatra késztetett, feloldott szorongásaimból. Egy emberszabású, értelemmel átfogható Isten ejtene igazán kétségbe! A Lutheránus Világszövetség kedett. Most azonban ragyogó Német Demokratikus Köztársa- napsütésben érkeztek, ság-beli Nemzeti Bizottságának Vendégeink megtekintették a küldöttsége április 11—14. között Sportcsarnokot, jártak a Deák té- látogatást tett Budapesten. A kül- ri templomban és múzeumunk- döttség vezetője dr. Horst Gienke ban, majd városnézésen vettek Az NDK küldöttség tagjai a magyar tanulmányi bizottság tagjaival Üdvözlést dr. Káldy Zoltán püspök-elnök mond HA A SZENTHÁROMSÁG TITOK, MIÉRT BESZÉLÜNK RÓLA EGYÁLTALÁN? Honnét vesszük ezt az egész tanítást? Hogyan lett a keresztyénség sajátos meghatározója? A kérdések jogosak. A válaszunk röviden: a Szentírásból, közelebbről az újszövetségi kinyilatkoztatásból. Hitünk minden igazsága á SzénUráso'n alapúi, ' így 'a Szentháromságról szóló tanítás is. Fontos azonban tudatosítanunk: az első keresztyének soha nem gondoltak arra, hogy tanítást adjanak a Szentháromságról, még kevésbé, hogy dogmába rögzítsék azt. Egyszerűen bizonyságot tettek megtapasztalásaikról és felismeréseikről. Erről tanúskodnak az új- szövetségi iratok. Az evangéliumokból megismerjük Jézus páratlan küldetés tudatát. Ez a názáreti, azzal a meglepő állítással lép elő az ismeretlenségből, hogy őt az Isten küldte (Jn S, 42), amit tanít és hirdet, az Isten üzenete (Jn 7, 16—17). De nem úgy beszél erről, mint korábban a próféták. Azt a meghökkentő kijelentést teszi, hogy Istent csak az ismerheti, aki ismeri őt: „az Atyát senki sem ismeri, csak a Fiú és az, akinek a Fiú akarja kijelenteni (Mt 11, 27). — „Aki engem lát, az látja az Atyát!” — felszólítja a hallgatóit: „Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok és az Atya énbennem van” (Jn 14, 9). S amikor erre a hívásra elhangzik a felelet: „hisszük és tudjuk, hogy te vagy a Krisztus az élő Isten Fia” (Jn 6, 69) —, akkor ebben a vallomásban nemcsak Péter, de az első keresztyének meggyőződése is kifejeződik. Megtapasztalják azt amit Pál később így fejez ki Jézus Krisztussal kapcsolatban: „benne lakik az istenség egész teljessége oszthatatlan egységben” (Kol 2, 9). Jézust ismerni — Istent ismerni. Jézus Krisztusban hinni azt jelenti — Istennel közösségbe, kapcsolatba kerülni. Micsoda új, soha nem hallott, soha néni ismert felfedezés ez számunkra! De felismerték azt is, hogy ez a hit nem természetes, nem magától értődő. Megértik, hogy amit Jézus Péternek mond, amikor az vallást tesz személyéről — „nem test és vér jelentette ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám” — az igaz. Ö gyújt világosságot a szívünkbe. 0 ébreszt hitet, ö teremti újjá az életünket, forálja át gondolkodásunkat és magatartásunkat. Megismerik pünkösdkor ennek a Léleknek a kiáradását. S azt is, hogy a Lélek nemcsak erő, hanem Jézus ígérete szerint Pártfogó is. Az Aki a hívek mellett áll, segítségükre van. Ha kell esedezik értük, de az Akit meg is lehet szomorítani. Tehát a Lélek isteni személy! NEM BESZEL AZ ÚJSZÖVETSÉG SZENTHÁROMSÁG-TANRÓL, de Szentháromság-hitről igen. Ebben a hitben éltek a keresztyének, mégpedig örömmel. Örömmel .mert a Atya, Fiú, Szentlélek megismerése azt jelentette, hogy felfedezték és megtapasztalták a mérhetetlen és felfoghatatlan isteni szeretetet. Az ünnep kapcsán lehetne még arról írni, hogyan próbálta és próbálja ma is a keresztyénség kifejezni meggyőződését a Szentháromság felől, hisz’ az elmúlt századok során sokszor megkérdezték hite felől. Arról is számot lehetne adni, hogy a hivő értelem milyen kísérleteket tett, hogy képekben megragadja, fogalmukkal érzékeltesse önmaga számára is tanítását. Mégis azt hiszem, számunkra vem a Szentr háromság-tan megértése, meghatározhatósága, kifejezhetősége a legfontosabb, hanem nekünk is, mint az első keresztyéneknek — a Szentháromság-hitben kell élnünk. Mégpedig ugyanabban az örömben: az Atya, Fiú, Szentlélek — Szentháromság egy igaz Isten — a szeretet Istene, Aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére eljusson. Pintér Károly A SZLOVÁK EVANGÉLIKUS EGYHÁZRÓL Két egész oldalt kitevő, fényképekkel illusztrált tudósítást közölt az Osztrák Evangélikus Egyház hetilapja, a Saat, testvéregyházunk ról, a Szlovák Evangélikus Egyházról. A tudósítás, miközben bemutatja a hajdani Magyarország magyar és szlovák evangélikusságának közös, tragikus sorsát, tárgyilagos mértéktartással mutatja be a Szlovák Evangélikus Egyház mai, eleven életét. greifswaldi püspök volt, tagjai: Sibrand Siegert egyházfőtanácsos (Schwerin), az LVSZ Végrehajtó Bizottságának tagja, Helmut Tschoerner eg.yházfőtanácsos (Berlin), a Nemzeti Bizottság ügyvivője és Klaus-Dieter Zippel főlelkész (Gotha), — A látogatás már hosszabb ideje tervbe volt véve, azzal a céllal, hogy segítsük egymást a nagygyűlés témájának megértésében és feldolgozásában. Az eredeti időpont január* 24—27. lett volna. Azért kellett elhalasztani, mert a ferihegyi repülőtér a köd miatt nem fogadott, pedig gépük kétszer is a levegőbe emelMár csak a folklór őrzi a régi riasztó hangszer, a tam-tam .dob emlékét, amely csatába szólította a dzsungel fiait, amely figyelmea- tetett a veszélyre vagy hírül adta a győzelmet. Keményen koppan- tak a dobverők'a ki vájt fatörzsön, száraz bőrön, az idegeket felkorbácsolta, a szemek szikrát hánytak, a törzsek férfiéi marokra fogták a lándzsát, s állatra, emberre indultak harcba á létért, amelyet a dzsungel törvénye örökös küzdelemben határozott meg. Kipling legalábbis így látta. MA HAT BETŰ ROPPAN A LÉLEK DOBHÁRTYÁJÁN, amikor kiejtjük Afrika nevét. A romantika színes szappanbuboréka szétpattan, a lándzsák, nyilak turisták szuvenirjaivá lettek, mert a vadonban gépfegyverek kattognak, bombák robbannak és ágyúk dörögnek, ha egymásnak feszülnek az indulatok. A dzsungel törvényé változatlan, csakhogy ezt a törvényt már nem a lét szüksége szabja meg, hanem ismeretlen erők, gazdasági, társadalmi, politikai tényezők, és néha egészen távol a küzdelem színterétől. A hat betű legalább 300 millió négyzetkilométernyi kontinenst jelent, legalább negyven részre szabdalt területet és ki tudná hirtelen megmondani, hányfajta érdek által szilánkokká forgácsolt óriási „szigetet”. Régen, leegyszerűsítve a dolgokat, úgy láttuk, hogy három népfaj osztozik felette. Az őslakók, a feketék, a később bevándorolt arabok, a barnák. s a még később megjelent európaiak, a fehérek. Bizonyos részt. Fogadta őket Straub István, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökhelyettese. A fogadáson jelen volt dr. Káldy Zoltán püspök-elnök is, akivel hivatalában szintén folytattak megbeszéléseket. — A Teológiai Akadémia fóruma keretében Helmut Tschoerner egyház- főtanácsos az NDK-beli egyházak egyesülési törekvéseiről tartott előadást. Április 13-án a Teológiai Akadémián került sor a találkozásra egyházunk nagygyűlés! Teológiai Előkészítő Bizottságával. Dr. Prőh- le Károly professzor hevezető áhítata után elsőként Sibrand Siegert egyházfőtanácsos tartott előadást Hal belli fokig még ma is dominál a fajok küzdelme, a kontinens keserves múltját legalábbis ez határozza meg. Három fő vallásos irányzat is jellemzi. Az ősi, primitív vallásosság, az iszlám és a keresztyén. A maga módján a két utóbbi fejt ki missziót napjainkban is. FORRONGÖ, NYUGTALAN VILÁGRÉSZ, ahol az állandóság, megülepedés, kikristályosodás még csak most van folyamatban, a társadalmi fejlődés „lóugrás- szerűen” megy végbe, újkori történelmét vérrel írják, elképesztő megpróbáltatásnak van alávetve. Felszámolni a kolonializmus hátrahagyott csődtömegét, a félelmetes elmaradottságot, létrehívni a nemzeti önállóságot, függetlenséget, megtermteni az adottságoknak megfelelő gazdaságot, kikeresni és megtalálni a modern világ politikai, társadalmi, gazdasági térképén a helyet, meghaladja a frissen önállóvá vált államok erejét. Afrika a „szegény Dél”, zónájába esik. Igen. mert feltűnő módon Földünk északi féltekéjén helyezkednek el a jóléti államok. Délen a szegények. Forrongásának, nyugtalanságának ez is egyik előidézője. A szegénység nem egyszer csap át nyomorúságba, százezrek vesztik életüket egy-egy természeti csapás alkalmából a totális tartalékhiány miatt, miközben tizedeli őket betegség, szomjúság, krónikus éhezés. Alig tudunk ujjunkkal olyan helyre a nagygyűlés témájáról. Reménységünket nem csak az ember jellemére, tudására, képességeire alapozzuk, hanem a feltámadott Krisztusra (1 Kor 15, 19). Benne nemcsak valami jó, hanem Isten akarata lelt nyilvánvalóvá, azé az Istené, aki azt ígéri, hogy mindent, újjáteremt. Tschoerner egyházfőtanácsos arról beszélt, mit jelent a keresztyén misszió az ő helyzetükben. Ma Berlinben a gyermekeknek csak öt százalékát keresztelik meg, az iskolás korúnknak mindössze három százaléka jár hitoktatásra. Mégsem szabad lemondani, és nem is csak a meglévők megőrzésével kell törődni. Jézus Krisztus tanúinak minden okuk megvan a reménységre, hiszen sokan vannak olyanok is, akik felnőtt korukban fogadják el Öt. Zippel főlelkész Jn 17, 21 alapján szólt az egyház reménységéről, az egységről. Thünvigiaban a lakosság negyven százaléka evangélikus, öt százaléka katolikus, és együttműködésüknek szép példái vannak. Dr Nagy Gyula püspök előadásában a reménység időszerűségét emelte ki. Ma, amikor annyi reménytelenséggel találkozunk, még inkább kell hirdetnünk az örömhírt, nemcsak egyes személyeknek, hanem az egész világnak. Reménységünk nem tétlen, mert húsvét és pünkösd arra indít, hogy egyre láthatóbbá legyen, és ezért munkálkodjunk. Témánknak tehát mindhárom szava hangsúlyos: Krisztusban — reménységgel — a világért. — Az előadásokat eleven légkörű megbeszélés követte Gienke püspök vezetésével, aki a befejező áhítatot is tartotta. Nagyon örültünk ennek a látogatásnak, amely most végre megvalósulhatott. Jó lenne a párbeszédet a nagygyűlés után is folytatni, és ezáltal is egyre erősödni közös reménységünkben, i. Sz. P. bökni a kontinens térképén, ahol viszonylag normális, emberi körülmények alakultak ki. A HAT BETŰ ÉPPEN EZÉRT ROPPAN KEMÉNYEN a lelkiismeret dobhártyáján. A kép, amelyet festettem e néhány sorban, sötét, de nem annyira, mint a valóság. Van-e, lesz-e ebből a vigasztalannak látszó állapotból valaha is kivezető út? Ez a kérdés szorongatja azokat, akik felelősséget éreznek a 6—700 millió lelket számláló kontinens jövőjéért. A kérdés a „világméretű” kérdések közé tartozik, s előbb- utóbb úgy kell kezelni majd, mint a többi sorsdöntő kérdést, pl. a háború és béke kérdését. De addig? És itt álljunk meg egy villanásnyi időre. Mert valami mégiscsak történt és történik a kontinens érdekében. Nem mondjuk, hogy kizárólagosan, de Afrika kérdése szakadatlanul napirenden van az egyházak világszervezeteinek fórumain is. Isten az egy vérből teremtett emberiségért érzett felelősséget felébresztette az egyházban és ennek megfelelően szüntelenül foglalkoznak a „szegény testvér” kérdésével. Még akkor is, ha Sorsdöntőbb problémák jelentkeznek, mint pl. jelenleg az „európai kérdés”. Következetesen melegítik a sziveket Afrika érdekében. Jelentsük ki: ez az egyházak becsülete lesz mindenkor. KÜLÖN IS KT KELL EMELNÜNK A SÖRBŐL a Keresztyén Békekonferencia mozgalmának (Folytatás a 2. oldalon)
