Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-05-15 / 20. szám

Jézus Krisztus a világ élete Az élet születése Jn. 16,19—22 A HERRNHUTI TESTVÉRKÖZÖSSÉG A LUTHER-ÉVFORDULÖHOZ A Herrnhuti Testvérközösség az egyházunkban is közszeretetnek örvendő Bibliai útmutatójában, ez év november 10-ére, Luther Már­ton születésnapjára, az aznapi igei vezérfonalként Ézsaiás 49,8-at jelölte ki („Ezt mondja az Ür: a kegyelem idején meghallgatlak, a szabadulás napján megsegítelek. Megőrizlek és megajándékozom ál­talad szövetségemmel népemet, hogy te állítsd helyre az országot, és oszd szét az elpusztult örökséget.”) s hozzá Máté 12,28-at válasz­totta („Ha viszont én Isten Leikével űzöm ki az ördögöket, akkor mág elérkezett hozzátok az Isten országa.”). A mintegy hatszázezer lélekszámú, nem-evangélikus, ugyanakkor a lutheri tanítást és a lutheri kegyességet nagyon komolyan vevő Testvérközzösség úgy gondolja, hogy a hagyományosan adott és a kiválasztott igék a Luther-évfordulónak ugyan a legjelentéktelenebb alkalmát adják, de a mintegy milliónyi Ütmutató-olvasó előtt vilá­gossá teszik azt a Krisztus-szolgálatot, amely a reformátorra bíza­tott. (ena) Megjelent az új korálkönyv ELSŐ PILLANTÁSRA FELIS­MERJÜK, hogy édes testvére új énekeskönyvünknek. Külső meg­jelenése: címe, azonos kék kötése, a fedelét díszítő arany kereszt or­gonasípokból mind ezt a rokonsá­got mutatja. Belső tartalmára is az énekes­könyvvel való szerves egység a legjellemzőbb. A korálkönyvi számok megegyeznek az énekek számozásával. Nagy könnyebbség ez kántorainknak: nem kell a ko­rálkönyvi számokat külön megta­nulni. A szerkezet is azonos. Legelői a liturgiákhoz tartozó énekek talál­hatók. Az első két kottás lap a minden főistentiszteleten előfor­duló énekeket tartalmazza, vala­mint a Himnuszt. Utána az ének­verses rendek következnek, majd pedig a többi liturgia kísérete. Korálkönyvünk liturgikus részé­ben a kották felett ott találjuk a szövegeket. Ezzel segítjük kánto­rainkat, hogy a liturgiát ne csak játsszák, hanem a gyülekezetei vezetve énekeljék is. A KORÁLKÖNYV NAGYOB­BIK RÉSZE természetesen éneke­ink kíséretei. Az énekletétek mind újak, e korálkönyv számára ké­szültek. A szerkesztő bizottság tag­jai — Fasang Árpád, Rezessy László, Sulyok Imre, Tóth-Szöllős Mihály és Trajtler Gábor — úgy döntöttek, hogy két alapvető szempont szerint készüljenek a letétek. 1. Harmóniumon, illetve orgonán pedál nélkül lehessen ját­szani a darabokat. 2. Ne minden énekhangra kerüljön egy akkord, hanem lehetőleg csak a hangsú­lyos hangokra. Az első elv a reális helyzetet vette figyelembe. Egyházunknak háromszáz orgonája van, viszont ezernél több istentiszteleti helye. Így az istentiszteleti alkalmak többségén kántorainknak a manu- ál-letétekre van szükségük, hiszen a gyülekezet énekét harmóniumon kell kísérniük. A második elv, mármint hogy ne minden hangra kerüljön ak­kord, hanem főként a hangsúlyos hangokra, nem új elv. A reformá­tusok korálkönyvének egy része ezen elv alapján készült, amit lé­pő- vagy vezénylőbasszusos kísé­rési módnak nevezünk. Ennek elő­nyei : a gyülekezet a hangszerkí­séretből érzi, hogy melyik a hang­súlyos hang. Ez a ritmikus ének­lést segíti, és lendíti a közösség énekét. Másrészt viszont a kán­tornak könnyebb dolga van, mert kevesebb kottafejet kell elolvas­nia és lejátszania egy énekvers alatt, mint eddig. Az új korálkönyv anyaga jóval könnyebb lesz tehát, mint az ed­digi Korálkönyv II. kötete. Ha kántorképzőseink megszokják ezt a fajta kísérési módot, bizonyára gyorsabban tanulják meg a 248 dallam kíséretét. Lehet, hogy a korálkönyvből felcsendülő harmóniák az első hallásra szokatlanok lesznek. A letétek írói ugyanis arra törekedr tek, hogy ne dolgozzanak sablo­nosán. Mindenki egyéni harmó­niafordulatokat és a dallam által adott modem feldolgozási módo­kat keresett. Így a letétek összes­ségére azt mondhatjuk: szép és változatos. Egy-egy friss, újszerű feldolgozás bizonyára kedveltté fogja tenni egyik-másik énekünk hangszerkíséretes éneklését. Felvétel a Teológiai Akadémiára Evangélikus egyházunk lelké­szeinek képzése a budapesti Teo­lógiai Akadémián történik. Akik a Teológiai Akadémiára felvételüket óhajtják, felvételi kér­vényüket az Akadémia Felvételi Bizottságához címezve — az Aka­démia Dékáni Hivatalának (Bu­dapest XIV., Lőcsei út 32. 1147) augusztus 15-ig, a katonakötelesek pedig július 15-ig küldjék meg. Az akadémiai felvételi kérvény­hez a következő okmányokat kell mellékelni: 1. születési bizonyít­vány, 2. a legmagasabb iskolai végzettségi (érettségi) bizonyít­vány, 3. helyhatósági vagy más bi­zonyítvány, amely a kérelmező lakását, szociális helyzetét, szülei foglalkozását és keresetét, ill. szo­ciális viszonyait feltünteti, 4. or­vosi bizonyítvány, amely igazolja, hogy a jelentkező főiskolai tanul­mányokra és lelkószi pályára al­kalmas. 5. keresztelési bizonyít­vány, 6. konfirmációi bizonyít­vány, 7. részletes önéletrajz, mely feltárja a kérelmező családi és társadalmi körülményeit, vala­mint a lelkészi szolgálatra jelent­kezés okait, 8. esetleg egyházi működéséről szóló bizonyítvány. — A felvételhez szükséges továb­bá az illetékes lelkésznek és eset­leg még a vallástanító lelkésznek részletes bizonyítványa, minden­esetre annak a lelkésznek a je­lentkezőt részletesen jellemző bi­zonyítványa, a lelkészi pályára való alkalmasságról, aki a folya­modónak a legutóbbi években lelkipásztora volt. Ezt a bizonyít­ványt a lelkészi hivatal a kér­vénnyel egyidejűleg küldje meg külön levélben közvetlenül az Akadémia dékánjának címezve. Az okmányokat eredetiben kell beküldeni, de indokolt esetben hiteles másolatban is lehet mellé­kelni. A másolatot „egyházi hasz­nálatra” megjelöléssel egyházköz­ségi lelkész is hitelesítheti. Az akadémiai tanulmányi idő öt esz­tendő. A Felvételi Bizottság döntését a felvételi vizsga előzi meg. Ennek időpontjáról és anyagáról a Déká­ni Hivatal kellő idpben értesíti a jelentkezőket. Az Akadémia hallgatói kötele­zően lakói a Teológus Otthonnak, ahol lakást és teljes ellátást kap­nak. A jó tanulmányi eredményt elért és rászoruló hallgatók ösz­töndíjban is részesülhetnek. AZ UTOLSÓ NÉHÁNY KOT­TAOLDAL az énekeskönyv gyer­mekénekeit tartalmazza. Ezeknek a kísérete még egyszerűbb. Ügy gondoltuk, legyenek ezek olyan könnyűek, hogy a két-három éve zongorázó gyermekek is le tudják játszani. Ezekre a könnyen játsz­ható üíséretekre mintát Bartók „Gyermekeknek” című gyűjtemé­nyének népdalfeldolgozásai ad­tak. Régebben így hívták a korál- könyvet: kántorkönyv. Most vi­szont azt szeretnénk, ha ezt nem­csak a kántorok forgatnák, hanem minél több fiatal is, hogy biblia­órákon is felcsendüljön a harmó- niumkíséret. Készült ez a könyv az evangélikus családoknak is, hogy visszatérhessünk őseink szép hagyományához. Ahogy Luther elővette lantját, . hä családjavai énekelt, ahogy Bach „Kottéjköny- vecskéjéből” felesége énekelt egyik fia csembalókíséretével, úgy kísérjék a család zongorázni tudó tagjai az otthoni éneklést az Evangélikus korálkönyvből. T. G. „Halandóként is múlhatatlan” Emlékezés Illyés Gyulára A LEGNAGYOBB ÉLŰ MAGYAR KÖLTŐNEK mondtuk, míg élt, halálával a nagy klasszikusok sorába lépett. „Az ember dolga a földön, hogy minél tökéletesebb legyen. Ez a dolga a nem­zetnek is: az állandó tökéletesedés” — vallja. Ezért harcolt műveiben. Szolgá­latnak tekintette az írást. Lankadatlanul küzdött a társadalmi igazság érvényesü­léséért. Népe, nemzete sorsát féltő gond­dal őrizte. Az egyenjogúság, az együtt­működés és a néptestvériség eszméit hir­dette. Szerfeletti felelősségérzet íratta so­rait népének, az emberiségnek létkérdé­seiről. Költészete közösségi költészetté mélyült. Megteremtette a magyar költé­szet hagyományai és a világlíra modern hagyományai közötti egységet. Teremtő alkat volt. Mindenből verset formált: a történet nagy kérdéseiből éppenúgy, mint a hétköznapok egyszerű mozzanataiból. Lírája sokhangú: a nemzeti témájú verse mellett olvashatjuk az egyetemest, az elé- gikushangú melett az ódáit, a pesszimis­ta hangulatú mellett a bizakodót, a fe­gyelmezett gondolatközlés mellett a szen­vedélyességtől áradót,. Bár az utolsó év­tizedekben számvetéssel, összegezéssel foglalkozott, meg-megújulva kész volt mindig új feladatokra. Á befejezhetetlen életműnek végül is vége szakadt. NINCSEN ÍRÓNK, AKINEK ÉLET­MŰVÉT származása (földtelen zsellérek ivadéka) és szülőhelye (Rácegrespuszta) olyan maradandóan határozná meg, mint Illyését. Szülőhelyéhez és népéhez, a puszták népéhez vissza-visszatér. Ebből a világból fakad küldetéstudata, rendít­hetetlen hűsége, és ez a kötődés alakítja esztétikai, irodalmi elveit. Első olvasmányain fellelkesülve megy el Sárszentlőrincre, ahol Petőfi tanult az evangélikus gimnáziumban. „Imponáló, hogy az evangélikus közösség a XIX. sz. elején gimnáziumot teremtett ide” — mondta az április 22-én, a temetése nap­ján újra sugárzott Szülőföldemen c. tv- riportműsorban Illyés Gyula. A világhá­ború első éveiben a bonyhádi evangélikus gimnázium tanulója. — A tolnai táj után a forradalmi Budapesttel, a munkásmoz­galommal ismerkedik meg. Lelkes har­cosa a forradalomnak. A letartóztatás elől külföldre menekül. ■— Párizsban te­lepedik meg. „Párizs tett emberré. Onnan láttam végig Európán. Ott láttam meg végre való helyén s valóságos helyzeté­ben Magyarországot.” Kapcsolatba kerül a francia irodalommal (Eluard-ral, Ara- gonnal), az új művészeti irányzatokkal (avantgardizmus, szürrealizmus); hatá­suk érződik versein. — Hazatérve Pá­rizsból szembekerült egymással az iro­dalmi kísérletezés és a „néma táj” való­sága: a látvány „kiáltó volt”. AZ ÉLETFORDULAT programváltás­sal jár. Elfordul a modern stílusirányza­tok elvont-kísérleti világától, a nemzeti költő szerepét vállalja, és egy hagyomá­nyokra épülő, tárgyias, realista, modern költészet megteremtését tűzi ki céljául. A Nehéz föld (1928) és a Sarjúrendek (1930) c. kötetének verseiben a „nehéz föld” népével azonosul. Modern életké­pei hol vaskosan reálisak, hol idillien könnyűek. Az általa is kedvelt sokszóla­mú szabadvers szabályosabb ritmusokba tisztul, a forma fegyelmezettebb alakot ölt. Egymást követi három elbeszélő költe­ménye: Három öreg, Ifjúság, Hősökről beszélek. A föld népének hősi eposza mindhárom. Lírai szociográfia. Szeretet, humor, irónia, indulat, forradalmi hév szí­nezi változatos ritmusú sorait. A HARMINCAS ÉVEKBEN FORR KI írói világa (Szálló egek alatt, Rend a ro­mokban). Megjelenik verseiben a töpren­gés, a vívódás: milyen legyen a korhoz méltó költői magatartás, a továbbküzdést vállalja-e a költő, vagy „külön világba” forduljon „őrizni kincses temetőket, szál­lást csinálni a békének?” Megoldatlan társadalmi kérdéseink mellett őrlődik a magyarság sorsa miatt is. Égett, világí­tott. éltetett. Versei törhetetlen hitéről tanúskodnak, megingathatatlan hűségé­ről. Még 1945 előtt megírja az új Ma­gyarország tettekre gyújtó indulóját, a Rendet. — A felszabadulást több verse köszönti. Az újjáépítés lendülete magá­val sodorja. Bizakodva tekint a jövőbe: egyszerre végezhető el a társadalom- és nemzetmegújítás munkája. — Az ötve­nes években a Doleo, ergo sum versso­raival fejezi ki aggodalmait a nagy lehe­tőségek kihasználatlansága miatt. A Kéz­fogások (1956) c. kötete, amely az egyén, a nép, a nemzet, az emberiség létkérdé­seivel foglalkozik, viaskodással és fölol­dódással telített. A hatvanas és hetvenes évek nagy verskötetei (Dőlt vitorla, Fe­kete-fehér, Különös testámentum, Köz­ügy) meg-megújuló erővel fejezik ki, amit az emberiségről, történelemről, fej­lődésről vallott. NAGYÍVÜ GONDOLATI KÖLTEMÉ­NYEI KÖZÜL vegyünk szemügyre egy­két verset! A reformáció genfi emlékmű­ve előtt c. verse nyílt vitabeszéd a tör­ténelemmel sorsdöntő kérdésekről: az előrehaladás tengernyi szenvedéssel, vér­ontással jár-e szükségszerűen, vagy el­kerülhetők a hatalmas áldozatok? A for­radalmi cselekvés jogos: „megalkuvás nincsen, mert a langyosat kiköpi az Is­ten”. Szükség van az önfeláldozó harcra: „Ha nincs, ki a bűnnek ellenszegül, / s odavágja, hogy nem tehettem másképp, / ma hol vagyunk?” Elkerülhetetlen volt az előreformátorok küzdelme, a reformáto­rok hősi harca, Bocskay — az ő szobra is ott a hatalmas emlékmű talapzatán — hajdúinak fegyveres felkelése. „Dicsőség reájuk” — hajtja meg fejét a költő azok előtt, akiket nem máglya, sem gálya nem riasztott vissza, sem „a léptenként fölme­redő hiába" áldozatuk vállalásától. — A Bartók-évfordulóra, 1955 őszén jelenik meg Bartók c. verse. A zenei élmény ér­zékletes leírásából átvált a bartóki zene keltette gondolatok közlésére, a hazug és az igazi harmónia ellentétére. A lírai iz­galmat érzékeltető felkavaró ritmusú so­rokban nemcsak a magyar viszonyok tük­röződnek. A veszély, az aggodalom egye­temes. „Van-e remény még emberi fa­junkban?” — kérdésre a választ nem egyedül a művészet megtisztító erejétől várja: „belevesz a világ, ha nem / a nép szólal újra — fölségesen.” — Az orsók ürügyén modellszerűen szemlélteti Illyés versformáló eljárásmódját. A kézi orsó­val fonó asszonyok munkájából messze világító gondolatrajzások indulnak. Gé­pek vették át a testet-lelket ölő munkát, két milliárd ember vált „szabaddá”. Egy­másba szövődő képek mutatják a gép térhódítását: „az átváltás megesett”. Va­jon a technikai haladással együtt fejlő­dött-e az emberi erkölcs? Megszűnnek-e a visszahúzó mítoszok, „a szorongásos lét- és léghiány, a közömbösülés, a gő­zével is ölő melankólia?” Kételyei fölött győz hite: a rabszolgamunka alóli felsza­badulás végül is erkölcsi megújulással jár hirdetik a vers végi himnikus sorok. ILLYÉS ELSŐSORBAN LÍRIKUSNAK tekintette magát. Maradandó értékű pró­zai művei (a világhírnévre szert tett Puszták népe, az életrajzi esszé, a Petőfi, regényei: Koratavasz, Hunok Párizsban, Ebéd a kastélyban, Beatrice apródjai) és drámai írásai (Ozorai példa, Fáklyaláng, Dózsa, Másokért egyedül) ugyanazt a népért égő indulatot fejezi ki, mint lí­rája. „Sok műfajom volt — írja —, de gondom csak egy.” „Múlhatatlannak” tartotta életművét; annak tartjuk mi is. „Nem hal meg az, ki milliókra költi / Dús élte kincsét, ámbár napja múl” — búcsúzott el a meghalt Széchenyitől Arany János. Ezzel a gondolattal mon­dunk búcsút Illyés Gyulának is. Vajda Aurél ségén át vitt az út a Feltámadot- tal való találkozásban születő örömhöz és békességhez. A szomorúság és az öröm egy­mást felváltó ellentét kapcsolata nélkül még a Krisztusban való új élet ajándéka is elképzelhetetlen. A bűnbocsánat, a Krisztusra talá­lás örömét sem kaphatjuk a bű­neink, vétkeink fölötti megszomo- rodás nélkül. S ha igaz, hogy a ta­nítvány, a keresztyén ember itt a földön mindig „levésben lévő” — egyszerre igaz és bőnös, ahogy Luther mondta —, akkor az is igaz, hogy a bánat és öröm para­dox feszültsége végigkíséri egész földi utunkat (2 Kor 6,10a). JÉZUSNAK AZ IGÉJE AZON­BAN, ha rejtetten is, de túlmutat nagypéntek és húsvét fájdalmat örömfe váltó csodáján és keresz­tyén életünk megszomorodást és békességre jutást átélő tapasztala­tain is. Szavában felcsendül az öröm kiteljesedésének, az örökké­valóságnak az ígérete is. Ez pedig nem egyszerűen azt jelenti, hogy ott nem lesz semmi, ami megra­bolná örömünket (Jel 21,4). Sok­kal több annál. Az élet Urával, Jézus Krisztussal való találkozás és zavartalan együttlét ajándéka! A ma még sokszor szomorkodó és az igazi Élet után sóvárgó tanít­ványok számára így lesz az örök­élet születése és vele az örök öröm a visszatérő Jézus elvehetetlen ajándéka. Ittzcs Gábor SZOMORÚSÁG ÉS ÖRÖM, sí­rás és nevetés: mi csak a szöges ellentétet érezzük, látjuk ezek kö­zött. Pedig nemcsak ellentét, de mélységes összefüggés is van kö­zöttük. Az igazi öröm mindig szo­morúságból támad. Sőt meg tá- gabb értelemben is fogalmazha­tunk: maga az élet sem születik a szenvedés és gyötrelmek áldozata nélkül. Igaz ez a leghétköznapibb érte­lemben is, ahogy ezt Jézus a szülő asszony sorsával példázza. Az édesanya öröme, hogy testéből új élet támadt, hogy magához szo­ríthatja kicsinyét, nincs a vajú­dás gyötrelme nélkül. Édesanyák életének halálra szánása és áldo­zathozatala nélkül pedig egyálta­lán nem születhet új élet itt a föl­dön. Akármilyen nagy lépésekkel halad is előre az orvostudomány, (s jó, hogy nem eredménytelenek az erőfeszítései!),-az emberi élet továbbadásának titkához elvá­laszthatatlanul hozzátartozik az önmegtagadásnak, a halálra szánt élet szomorúságának gyötrelmes- szép áldozata. DE JÉZUS ÚTJA ÉS SZOLGÁ­LATA IS azt mutatja: az öröm mindig szomorúságból születik. Nagypéntek és húsvét eseményei tanúsítják: neki magának is a szenvedések mélységein és a kí­nos halálon keresztül vezetett út­ja a húsvéti győzelemhez. S ta­nítványai számára is Jézusuk el­vesztésének fájdalmán és keserű-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom