Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-05-08 / 19. szám

Anyúknapi karcolat Édesanyámról, édesapámról Ezekben a napokban, hetekben sokat beszéltünk a múltról, hi­szen hazánk' most ünnepelte a fa­sizmus alól való felszabadulásá­nak harmincnyolcadik évforduló­ját. Több cikk jelent meg erről a a napilapokban, több műsort su­gárzott a felszabadulás napjairól a rádió is. Régiek emlékeztek a régire, a fiatalságukra, az akkor születendő új világra. Édesanyák, édesapák szólaltak meg, hogy visszaidézzék a múltat. Most pedig már anyák napját ünnepeljük, az édesanyákat kö­szöntjük. Évről évre kedves ün­nep ez az édesanyák számára ép­pen úgy, mint gyermekeik szá­mara. De anyák napja táján va­lahogy mindig egy kis hiányérzet is van a szivemben. Van Anyák napja, van Nemzetközi Nőnap, van Pedagógusnap és Nemzetközi Gyermeknap, van Építők, Napja és van Vasutasnap, Bányásznap. De nincs apák napja. Ezért — ta­lán nem veszek el semmit az édes­anyák iránti tiszteletből, szerétéi­ből, megbecsülésből — ha ezen» a mostani anyák napján az édes­anyám mellé gondolatban odahe­lyezem az édesapámat is. Ahogy mesélték, édesanyám szép szőke asszony volt fiatal ko­rában. Nekem, a kisgyermeknek a legszebb. Beszélni is alig tud­tam még, amikor „védelmembe vettem’’. Valamelyik ismerős az­zal akart bosszantani, hogy „az édesanyád csúnya fekete”. Büsz­kén mondtam: ,,hép höke”. És úgy éreztem, hogy eleget tettem fiúi tiszteletemnek, „megvédtem”. Milyen boldog volt, amikor el­sős elemista koromban anyák napjára egy nagy szívet vágtam ki piros papírból, s annak a nyí­ló ablakába egy kis fényképet tet­tem. Akkor is rém csúnyán ír­tam, rajzoltam, akárcsak most, de az édesanyám határtalanul boldog volt, mert a kisfia „meg­ajándékozta”. A virágok közül a rózsaszín hor­tenziát szerette a legjobban, azt kapta minden anyák napjára meg névnapjára is. * A felszabadulás után nem sok­kal, amikor végre ismét utazni lehetett— a vonatok lépcsőjén, vagy akár a vagonok tetején — nekiindult hogy vidékről élelmet hozzon a családnak. Hősies, iga­zi édesanyai cselekedet volt ez. És tudom, milyen boldogok voltunk, amikor az első néhány szem cse­resznyével hazaérkezett. A mostani napokban sokat gon­dolok rá. Eszembe jut egy-egy mondása, cselekedete, szinte hal­lom a hangját. Nem szerette az állott vizet és — mint mondta: kifiam, nem tudom meginni. Ha kért egy pohárral, és nem csur­gattuk ki eléggé a csapot, ki kel­lett öntenünk, hogy valóban friss legyen a víz, gyöngyöző a pohár. (A vér nem válik vízzé — szok­ták mondani. így vagyok a friss, hideg vízzel én is). Falusi lány lévén, nagyon sze­rette a jó kenyeret. És nem tud­ta megenni a ragancsot, a sületlent. Ugyanazt mondta, mint az állott víznél: kisfiam, nem tudom meg­enni. Csak forgatta, forgatta, a szájában. (Ismét egy „örökség": a kenyérrel én is így vagyok, ahogy annítk idején ő volt). Hogy néha eljárt a keze? .. . Hát Istenem, ezt is szeretetböl tette, soha nem vettük zokon, sem az öcsém, sem én. Tudtuk és éreztük: mindent szeretetböl tett. Nem szerette, nem bírta a lassú — az ő fogalmazása szerint: teher­vonati — tempót. Gyorsan járt a szava, de a keze is. Amikor nya­ralni voltunk, ö már a második faluban levő piacról is hazajött megrakott kosárral, mire mi föl­ébredtünk. Elsőnek kelt és utol­sónak feküdt. Csak egy édesanyá­nak van ennyi ereje. Többször álltunk a betegágya mellett. Többször is „számítot­tunk” a végső búcsúra. De akkor ment el, amikor erre egylátalán nem „számítottunk” így az élettől pirosló arca maradt meg ben­nem ... * Anyák napján... az édesapám­ról —, nem különös? Nem. Hi­szen az édesanyám mellett az édesapámnak köszönhetek min­dent. Minden vasárnap ott voltunk a fél'tízes istentiszteleten. Megvolt a helye a földszinten, de az or­gonakarzaton is, ha az énekkar­ban énekelt. Néhány éves lehet­tem csupán, és nagyon hosszúnak találtam az igehirdetést. „Unal­mamban” elkezdtem az énekla­pokat a karzatról ledobálni. „Olyan szépen szálltak”. Hogy aztán mit kaptam otthon?!... Édesapámtól nem sokat kaptam ki, de ha erre mégis sor került, annak biztosan volt oka, meg persze „súlya” is. Halkszavú ember volt, talán úgy is mondhatnám, hogy egész életében nem sokat beszélt, ha­nem inkább szolgált. A műhely­ben, ahol munkaasztala fölé ha­jolt, vagy a gyülekezetben. Kétszer láttam sírni. Ez a sí­rás egészen más volt, mint az édesanyám asszonyt könnyei. Egyszer akkor sírt, amikor hetek óta nem volt munkája, és nem tudta, hogy honnan ad pénzt édesanyámnak élelemrer. Példamutató ember volt. Ő ta­nított meg arra, hogy a szerszá­mokat mindig a helyükre kell ten­ni, és úgy, hogy a kamrába lépőt ne csapja meg se a kapa, sem a gereblye nyele. Mindig a hegyé­vel a falnak kell odatámasztani. Akkor talán ezt nem értettük, de már most olyan egyszerű és olyan világos. Külföldre utaztam, messzi út­ra. Ott völt a pályaudvaron és integetett. Ez a kép maradt meg bennem róla, az élő, a mosolygó édesapa képe. Mert két héttel ké­sőbb egy pillanat alatt halt meg. * Anyák napján jó azoknak, akik virággal köszönthetik édesanyju­kat is. De sajnos sokan vagyunk, akik már csak a temetőbe mehe­tünk ki a sírjukhoz. Becsüljük meg édesanyánkat, édesapánkat, ha élnek. És adjunk hálát értük, szívük szeretetéért, örömeiért és gondjaiért. És gondoljunk rájuk akkor is nagy megbecsüléssel, ha már csak sírjukra vihetjük ki szí­vünk szeretetének virágait. .. Harkányi László Istentiszteleti rend Budapesten, 1983. május 8-án Deák tér de. 9. (úrv.) Takácsaié Ko­vácsházi Zelma, de. 11. (úrv.) Ha­fenscher Károly, du. 5. Pintér Károly, du. 6. Szeretetvendégség. Fasor de. 11. Szirmai Zoltán, du. 6. Gáncs Aladár. Dózsa György út 7. de. fél 9. Szirmai Zoltán. Üllői út 24/. de. fél 11. Ruttkay Levente. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Ruttkay Levente. Rákóczi út 57 b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Fe­renc. de. 12. (magyar) Ruttkay Leven­te. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.). Rá­kosfalva de. 8. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Kassák Lajos út 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. negyed 10. Sze- verényi János. Frangepán u. de. 8. Sze- verénVi János. Újpest de. 10. szuop- likáció. Pesterzsébet de. 10. Viráeii Gyula. Soroksár Újtelep de. fél 9. Vi- rágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sán­dor. Kispest Wekerle telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákos­palota Kistemplom de. 10. Boll a Ár­pád. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Kar­ner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cin- kota de. fél 11. Szalay Tamás, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Solymár Péter. Rá­koscsaba de. 9. Kosa László. Rákos­hegy de. 9. Ferenczy Zoltán. Rákos­liget de. 11. Kosa László. Rákoskeresz­túr de. fél 11. Ferenczy Zoltán. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.). de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.). du. 6. To- rockó tér de. fél 9. Öbuda de. 10. Gö­rög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Kőszeghy Tamás. de. 11. Kő- szeghv Tamás. du. fél 7. Takács Jó­zsef. Budakeszi de. 8. Takács József. Pesthidegkút de. fél ll. Takács Jó­zsef. Modori u. 6. de. 10. Kelenföld de. 8. (úrv.) Missura Tibor, de. 11. (úrv.) Missura Tibor. du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út 138. de. 9. Bencze Im­re. Nagytétény de. fél 9. (úrv.) Rozsé István. Kelenvölgv de. 9. Budafok de. 11. Rozsé István. Budaörs du. 3. Rozsé István. Törökbálint du. fél 5. Rozsé István. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György. Budapesten, 1983. máius 12-én, mennybemenetel ünnepén Deák tér de. háromnegyed 9. (an­gol), de. 11. (úrv.) Takácsné Kovács­házi Zelma. du. 6. Pintér Károly. Fa­sor de. 11 .Muntag Andorné, du. 6. Gáncs A'.adár. Üllői út 24. du. 7. Rutt­kay Levente. Karácsony Sándor u. 31—33. du. 8. Ruttkay Levente. Thaly Kálmán u. 28. du. 6. Rédey Pál. Kő­bánya de. 10. du. 7. Zugló de. 11. Kas­sák Lajos út 22. de. 11. Benczúr Lász­ló. Újpest du. 6. Blázy Lajos. Pester­zsébet de. 10. Virágh Gyula. Pestlő­rinc de. 10. Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Pestújhely du. 6. Schreiner Vilmos. Rákospalota Kis­templom de. 10. Bolla Árpád. Rákos­szentmihály du. 6. Karner Ágoston. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás. du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoshegy du. G. Ferenczy Zoltán. Rákoskeresztúr de. fél ll. Kosa László. Bécsikapu tér de. 11. (úrv.), du. 6. Óbuda de. 10. Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. Ruttkay Ele­mér. du. fél 7. Csensődy László. Pest- hidegkút du. fél 6. Kőszeghy Tamás. Modori u. 8. de. 10. Kelenföld de. 11. Bencze Imre, du. 6. Missura Tibor. Budafok de. 11. Rozsé István, du. 6. Rozsé István. Csepel du. 6. Mezősi György. — HALÁLOZÁS, özv. Tóth Sámuelné. sz. Czirák Anna 88 éves korában Magyarkeresztúron elhunyt. Férje annak idején a gyülekezet gondnoka, ő maga buzgó egyháztag és lapunk hűsé­ges olvasója volt. ..Tiéd vagyok, Jézusom. Megyek keresztutadon, Nyűgöt, békét így lelek ...” — A BUDAI SZERETETOTTHONOK KÖZPONTJA öregek és beteg gyer­mekek gondozására, ellátására mun­katársakat keres. Szükségünk van szakképzett, vagy szakképesítés nél­küli gondozónőkre, vasv férfiakra, akik szeretettel tudiák vállalni súlyo­san betee gyermekek és öregek gon­dozását. Szükségünk van konyhai dol­gozókra 250 főre főző konyhánk ré­szére. Szükségünk van gépkocsiveze­tőre. akinek jogosítványa szerint szak- képesítése van tehergépkocsi vezetésé­re is. Munkásszánási elhelyezést biz­tosítunk. Azoknak a jelentkezését kériük. akik erre a szolgálatra komo­lyan és szívük .szerint szánták el Ina­sukat. Jelentkezni ehet írásban (Bu­dai Evangélikus Szeretetotthon. Bp. II.. Báthori László u. 3. 1029). vágy- telefonon a 365-705 telefonszámon. EVANGÉLIKUS ÉLET A Maevsrorszáai Evangélikus Egyház Saitóosztálvának lapia Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi Gvörgy Felelős kiadót Harkányi László Szerkesztőség é® kiadóhivatal: 1088 Budapest VITT.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám* 518—20 412—VTTT Előfizetési ár: eev évre 240.— Ft Árusítla a Masvar Posta Index : 25 211 ISSN 0133—1302 83.0919 Athenaeum Nvomda Budapest Rotációs magasnvomás Felelős vezető: Szlávik András vezérigazgató EGYHÁZI SAJTÓMUNKÁSOK TOVÁBBKÉPZÉSÉ, KÖZGYŰLÉSE A Mecklenburg! Evangélikus Egyház (NDK) május 3—5. között az egyházi sajtó munkatársai részére továbbképző konferenciát tar­tott Güstrow-ban. Ezt követően május 6—8. között Görlitzben ren­dezték meg az NDK-beli egyházi sajtómunkatársak éves közgyűlé­sét. Egyházunk vezetősége mindkét alkalomra Ruttkay Levente bu- dapest-józsefvárosi lelkészt küldte ki. SKANDINÁVIA — LAPPFÖLD Az Északi sarkkörön túl élő lappok és eszkimók (akik az evangé­likus egyház tagjai), az Egyházak Világtanácsa legközelebbi nagy­gyűlésén hangot kívánnak adni a maguk véleményének. A Svéd Egyház sigtunai, az EVT nagygyűlést előkészítő ülésén a lappok (akik nyelvrokonaink) és az eszkimók azt kérték a nagygyűlésre küldendő delegátusoktól, hogy ott támogassák az emberi jogok, a béke és a leszerelés, a misszió, és az egyház egységének az ügyét, (ena) „Áldott legyen Isten, mert nem utasította el imádságomat, szere- tetét nem vonta meg tőlem” Zsolt 66, 20. VASÁRNAP. — Elfelejtetted alkotódat, az Urat, aki az eget ki­feszítette, és alapot vetett a föld­nek?” (Ézs 51, 13 — Jak 1, 18 — Jn 16, 23—33 — Zsolt 107, 1—22). Az Apostoli Hitvallásban mond­juk: Hiszek egy Istenben: menny­nek és földnek Teremtőjében. Mi is az Ö teremtményei vagyunk. Erről nagyon sokszor megfeled­kezünk. Ézsaiás szavaival, kérdé­sével ébren akarja tartani ben­nünk azt a gondolatot: Vegyük észre mindent az Ö keze formált. Ezt hálaadással köszönjük meg neki! „Istentől el nem állok, Ö sem áll tőlem el; Szüntelen vele járok, Átfogom hitemmel. Gon­dot visel reám. És este úgy, mint reggel Ő áld meg segítséggel, Ke­gyelmes, jó Atyám.” (337. ének 1.) HÉTFŐ. — „Életünk ideje het­ven esztendő, vagy ha több, nyolc­van esztendő és nagyobb részük hiábavaló fáradság” (Zsolt 90, 10—1 Róm 8, 18 — 1 Kir 3, 5—15 — lMóz 43, 15—34). Hiábavaló fáradság, micsoda leverő érzés! Igv eltölteni az életet nem azt je­lenti, hogy nem dolgozunk, mun­kálkodunk. Van célunk és még­sem érjük el! A magas életkor, melyet Istentől ajándékba ka­punk nem hiábavaló! A legmaga­sabb cél: Az Isten dicsőségébe ér­kezni. Ehhez Ö ad segítséget, Ez a legnagyobb isteni ajándék.” Igen, Atyám az évek úgy sietnek, Számuk kiméri hűséges kezed. S te társz kaput megfáradt gyerme­kednek, A boldog óra ha elérke­zett” (356. ének 4.) KEDD. — „Semmit se tegyetek önzésből. Senki se a maga hasz­nát nézze, hanem mindenki a má­sokét” (Fii 2, 3—4 — Ézs 10, 1. 2 — Lk 11, 1—8 — 1 Móz 44, 1—34). Másokért élni nem könnyű. így élni: szolgálatot jelent! Pál apos­tol szavai minket erre a másokért való életre bíztatnak. Jézus is ezt tette, amikor azt mondotta: Én olyan vagyok tiköztetek, mint aki szolgál. Az egyik legrútabb bűn az önzés. A legszebb élet: a szol­gáló élet. Az erős segítse a gyen­gét, az egészséges a beteget, a fia­tal az öreget, a magára maradot­tat. Jézus egy példázat végén ezt mondotta: Eredj el és te is akép- pen cselekedjél. „Ne legyen éle­temben soha egy pillanat, Amely­ben elhagy engem E nemes indu­lat! Ajándékozz meg engem Jó szívvel, jó Atyám, Hogy boldogít­va boldog Lehessek igazán” (455. ének 2.) SZERDA. — „Istenem, ne hagyj el késő vénségemben sem, míg csak hirdetem hatalmadat, nagy tetteidet a jövő nemzedéknek.” (Zsolt 71, 18 — ApCsel 20, 24 — Kol 4, 1—6 — lMóz 45, 1—24). A hosszú élet Isten ajándéka. Sze­retnénk sokáig élni. Mégis van bennünk félelem is. Egészsége­sek maradunk —? lesz aki segít­sen? A zsoltáros imádságban ké­ri Istent, hogy ne hagyja el őt, mikor megöregszik. Sőt! Arra ké­ri, hogy áldja meg életét az utá­na következő nemzedék számára. Csodáit, tetteit neki akarja hir­detni. Míg Róla tesz vallomást, biztonságban érezheti magát. „Rád bízom sorsomat, Uram, mind haláligi. Akárhogy intézed, Csak javamra válik; Gond, bá­nat ha olykor el is szomorított, Te jóra fordítod” (354. ének 1.) CSÜTÖRTÖK. — Mennybeme­netel. — „Ezért is felmagasztalta őt az Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, és min­den nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus az Űr, az Atya Isten di­csőségére” (3 Móz 19. 31 — Fii 2, 9. 11 — Lk 24, 44—53 — Zsolt 110). A mai ünnep is arra figyelmeztet, hogy égen és földön minden ha­talom az Űr kezében van. ígére­tét most is tartja: Imé, én ti vele­tek vagyok minden napon a vi­lág végezetéig. Jézus neve egyesít minket. Mi is valljuk: Ő az Űr! „Ó, mi Urunk Jézus Krisztus, Ki fölmentéi a mennybe, Hol várt Atyádnál a trónus És a dicsőség fénye: Te most is itt vagy közöt­tünk, Mert nevedben összejöt­tünk. l;jy ígérted mi nékünk” (278. ének 1.) PÉNTEK. — „Egy a ti mestere­tek, ti pedig mindnyájan testvé­rek vagytok.” (Mt 23. 8 — Mai 2, 10 — Jel 1, 4—8 — 1 Móz 45, 27 — 46.7.) Ki a mi testvérünk? Min­denkire úgy tekinthetünk, ha jól figyelünk Jézus szavára: Egy a ti mesteretek, ti pedig egymásnak a testvérei. Ez a kifejezés ledönti a választófalakat és egységbefog egymással is. A Krisztustól tanult testvéri szeretet műve ez!” Meg­váltónk, kérünk téged, Adj érző, meleg szívet! Áldj meg minket jó szóval. Egymást vigasztalóval” (471. ének I.) SZOMBAT. — ..Tied vagyok! Szabadíts meg.” (Zsolt 119, 94 — Mt 26, 39 — Jel 4, 1—11 — 1 Móz 46. 28—34). Ma sokszor halljuk ezt a mondatot! Ezt mondjuk Isten­nek! De ezt mondja sok nyomorú­ságban élő embertársunk nekünk. Ezt mondja a beteg! Ezt mondja testi-lelki sérült. Segítségünk jól esik, bár sokszor „véges”. A hivő ember a segítséget, a szabadítást Istentől várja. Lelki és testi baja­ink. gondjaink köaött neki mond­hatjuk: Tied vagyok! Szabadíts meg! — „Uram Isten, siess Minket megsegíteni Minden szükségünk­ben, Jézus Krisztusért, Mi Urun­kért és Megváltónkért!” (80. ének.) Roszik Mihály GRÖNLAND Az államjogilag és egyházilag is Dániához tartozó Grönlandon, az ez év augusztusától kezdve a teológiai hallgatóknak már nem kell Dániában vagy külföldön tartulniok, hanem lehetőségük nyílik arra, hogy a saját szülőföldjükön képezhessék ki magukat. Ezt a határo­zatot a helyi önkormányzati hatóság hozta azzal a helyi egyházi hoz­zájárulással. hogy az evangélikus lelkészeknek a jövőben még jobban kell támogatniok a grönlandiak nemzeti tudatát. A Dán (Evangélikus) Egyháztól független teológiai kiképzésre, a híradás időpontjáig, öt grönlandi hallgató jelentkezett. — A grön­landi, helyi egyház ezzel az intézkedéssel a lelkészhiány mérséklését is enyhíteni kívánja, (ena) — Húsvét után az 5. vasárna­pon az oltárterítő színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oltári igé­je: Jn 16, 23b—27; az igehirdetés alapigéje: Jk 1, 22—27. — Mennybemenetel ünnepén az oltárterítő színe: fehér. A déle­lőtti istentisztelet oltári igéje: Mk 16, 14—20; az igehirdetés alapigéje: Csel 1, 1—11. — SÁRVÁR. Április 15—17. között dr. Nagy István tatai lel­kész. a Fejér-Komáromi Egyház­megye esperese végzett igehirde­tői szolgálatot a gyülekezetben. Esténként megemlékezett Luther Márton születésének 500. évfor­dulójáról. A rábapatyi és zséde- nyi gyülekezetben is igehirdetés­sel szolgált. — ZSÉDENY-RÁBAPATY. A zsédenyi gyülekezet gondnokát, Joós 'Tibort és a presbitériumot április 3-án, a rábapatyi gyüleke­zet gondnokát. Remete Bélát és a presbitériumot április 4-én ik­tatta be szolgálatába Solymár Gábor helyettes lelkész. — HALÁLOZÁS. Csermák Kál­mán oki. mérnök, a székesfehér­vári gyülekezet hűséges, köztiszte­letben álló felügyelője életének 75. évében, rövid szenvedés után áp­rilis 10-én elhunyt. Temetése ápri­lis 18-án nagy részvét mellett volt a székesfehérvári Hosszú temető­ben. A feltámadás igéjét Nagy Ti­bor lelkész hirdette. — Zvonovics Imre türelem­mel viselt hosszú betegség után 5ö éves korában elhunyt. Temetése április 20-án volt a rákospalotai temetőben. A vigasztalás ísé Bolla Árpád lelkész hirdette. Gyá­szolja felesége, fia és testvére, Bö- röczky Jánosné, a beledi gyüleke­zet kántora. „Legyen meg a te aka­ratod ...”

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom