Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-01-09 / 2. szám

4 A MAGYARORSZÁGI EGY­HÁZAK ÖKUMENIKUS TANÁ­CSÁBA tömörült tagegyházak (református, evangélikus, sza­badegyházak, ortodox egyházak) minden évben megtartják az ökumenikus imahét gyülekezeti alkalmait. Egy évben kétszer (az ökumenikus imahéten és a reformáció hetében) tartanak or­szágszerte közös gyülekezeti ösz- szejöveteleket. Az Egyházak Vi­lágtanácsa (amelynek tagja minden evangéliumi és ortodox egyház) VI. nagygyűlését tartja a kanadai Vancouverben 1983 nyarán. A főtéma azonos a ja­nuári imahét témájával: „Jézus Krisztus a világ élete.” Amikor hazai gyülekezteink Isten igéjét hallgatják és az imádságban vá­laszt adnak Isten megszólítására, nagy egységbe tömörülnek a vi- lágkeresztyénség igét hallgató és imádkozó gyülekezeteivel, mert az alább közölt igéken át Isten közösen szólít meg mind­nyájunkat. Ebben az átfogó kö­zösségben magyarországi egyhá­zainknak sajátos hittapasztalatai vannak arról, hogyan vezeti Is­ten a benne hívőket átfogó lá­tásra, amelyben a világ égető gondjai is bent vannak. Jézus Krisztus nemcsak a hívők belső világában vezet minket, hanem kitárja előttünk a mai világ iránti fogékonyságot, a messze­menő emberszeretetet és ember­szolgálatot. Nem uralkodni vá­gyásra vagy kitanításra küld, hanem szeretetre és szolgálatra. Ennek vonásai jelennek meg előttünk a közösen hallgatott igék alapján, s ezeknek az igék­nek a megértéséről teszünk bi­zonyságot imádságainkban és cselekedeteinkben. D. dr. Ottlyk Ernő az Ökumenikus Tanács főtitkára Január 16. vasárnap AZ ÉLET IGÉJE KEZDETTŐL FOGVA VAN „Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit láttunk szemünkkel, amit megfigyeltünk, amit 'kezünkkel is megtapintot­tunk, azt hirdetjük az élet igé­jéről (1 Jn 1,1) 1 Móz 1, 12, 2, 4/b—7, Zsolt 33, 1—12, Kol 1,15—11, Ján 1:1—4. Az élet döntő kérdései közé tartozik: honnan jöttünk, mi az élet forrása? Az apostoli bi­zonyságtétel szerint, Istentől jö­vünk. Ö az élet forrása. Teremtő szava az élet igéje, szeretete az élet melege, Szentlelke teremtő hatalom. Amikor azt mondjuk, hogy Isten az élet forrása, akkor az Atya, a Fiú és a Szentlélek titokzatos közösségére gondo­lunk. Csodálatos tudósítás ez, amit János közöl a gyülekezettel, hogy a világ történelmének kez­detén Isten áll és az ő igéje, aki által mindent teremtett és böl­csen rendezett. Az élet igéje te­hát előbb volt, mint a halál, az elvettetés és a kárhozat. Mind­ezek későbbi „betolakodók” abba a csodálatos rendbe, melynek kezdete az élet igéje, melyet a teremtés hajnalán az Atya örök­kévaló szeretete mondott ki. Jézus Krisztus közelében en­nek az Atyának közelébe jutot­tak a tanítványok. Látták sze­mükkel és megtapintották ke­zükkel Isten testet öltött szere- tetét. Vallják és hirdetik, hogy a megtérés és engedelmes élet által megtalálták a teremtő, gondviselő, megváltó és meg­szentelő Istent. S hirdetik, hogy mások is megtalálhatják. Örök feladata ez Isten egyházának: visszahívni, visszavezetni embe­reket az élet igéjéhez, segíteni megtalálni az élet forrását. Mi keresztyének annyiszor erősítgetjük a világ előtt, hogy Isten az élet forrása. Hirdetjük, hogy Ö a kezdet és a vég. Meg­látszik-e rajtunk, hogy tőle jö­vünk és hozzá készülünk? Ra- gyongjon fel valami az egyházak és a keresztyének arcán abból a kezdeti tökéletes rendből, ami­kor az „élet igéje” megszólalt. ADJUNK HÁLÁT azért, hogy Isten az élet forrása az élet igé­je által. Köszönjük meg, hogy életünk rendezetlenségei között Őhozzá menekülhetünk, hogy életünk értelmet nyerhet és örök rendjébe simulva boldogan végezhetjük szolgálatunkat. Áld­juk az Urat, hogy nem engedett végképpen elszakadni bennünket magától, az élet forrásától. Így keressük tennivalóinkat az em­berek javára. Jézus Krisztus a világ élete Egyetemes imahét 1983. január 16—23. meg Istennek azokat az áldáso­kat, melyekkel egyházán keresz­tül, s egyes keresztyén emberek által is gazdagította ezt a világot a közösségteremtés áldásával. VALLJUK MEG BÜNBÁNAT- TAL, hogy sokat beszéltünk ar­ról, hogy a világ az élet igéje ál­tal teremtetett, de nem tudtunk életünkkel a Teremtőre mutat­ni. Beszéltünk arról, hogy a mindenség életének a kezdetén Isten örökkévaló szeretete áll, de cselekedeteink nem ebből a szeretetből fakadtak. KÖNYÖRÖGJÜNK azért, hogy az élet igéje teremtsen újjá ben­nünket, hogy mi is azt hirdet­hessük, amit a Szentlélek által láttunk, hallottunk és érintet­tünk. Kérjük Istentől azt az engedelmességet, amely által életünk és szolgálatunk kívána­tosabbá teheti embertársainknak az élet igéjével való találkozást. Könyörögjünk azért, hogy az egyházak egymás közötti bé­kességének és szeretőiének pél­dás rendje visszamutasson arra a harmóniára, amely a teremtés kezdetén áldásként uralkodott a mindenségen. Január 17. hétfő AZ ÉLET IGÉJE LÁTHATÓVÁ LETT „Mert megjelent az élet, mi pe­dig láttuk, és bizonyságot teszünk róla...” (1 Jn 2/a) 5 Móz 30,11—14. 19—20; Zsolt 98. Gál 4,4—7; Jn 1,9—18 Tegnap este azzal az elkötele- zéssel búcsúztunk, hogy a terem­tő, megváltó és megszentelő Is­tent kell újra megtalálnunk, és segítenünk kell abban, hogy má­sok is megtalálják. Ez azért le­hetséges, mert ö már előbb ke­resett és megtalált bennünket. Sokszor és sokképpen kijelentet­te magát Isten a bűnbeesett em­bernek. Mózes Isten parancsola­tát hozta a népnek. A próféták a Lélek erejével hirdették Isten akaratát, tisztogatták Isten né­pét. Prédikációikkal és jelképes cselekedetekkel közvetítették az életet adó igét. Az idők teljességében pedig maga az élet igéje vált láthatóvá Jézus Krisztusban. Emberi sze­mek láthatóan és mégis tökéle­tes egységben maradva az Atyá­val, a Lélek által. Prédikált az Isten országáról és felragyog- tatta az Isten országának az em­beri életet újjáformáló jeleit. Láthatóvá vált Isten közösségbe vonó szeretete. Így keressük a közösséget az ember és az embe­riség javára. A levelet író apostol és a kül­detést kapott apostolok a feltá­madott Krisztus Lelke által fel­buzdultak a bizonyságtételre. A bizonyságtételnek azonban nem­csak hallhatónak kell lennie, hanem láthatónak is. Ebben a láthatóságban is folytatódni kell Jézus küldetésének. Ma is igazi keresztyéni feladatunk: Isten életet adó igéjét hallhatóvá és láthatóvá tenni e világban. ADJUNK HÁLÁT azért, hogy megjelent az Isten üdvözítő ke­gyelme minden embernek. Ad­junk hálát azért, hogy Jézus Krisztusban Isten láthatóvá tet­te az élet igéjét ezen a földön, embereket szólított meg és kül­dött el országa igazságának meg­hirdetésére. Köszönjük meg alá­zatos szívvel, hogy a bizonyság- tételre elhívott egyháznak mi is elhívott és megszólított tagjai lehetünk. VALLJUK MEG BÜNBÁNAT- TAL, hogy sokszor nem ismertük fel az élet láthatóvá vált igéjé­ben Isten minket megmentő és mások iránt elkötelező szerete- tét. Emlékezzünk szégyenkezés­sel arra, hogy mennyire nem tudtuk sem mint egyházak, sem mint hivő keresztyének látható­vá tenni Isten országának erőit ebben a világban. KÖNYÖRÖGJÜNK azért, hogy Isten kegyelmesen ismertesse meg velünk újra az élet igéjé­nek titkait, hogy láthatóvá te- hessük magunk körül családban, munkánknak helyén, gyülekezet­ben és az embervilágban minde­nütt az Isten országa valóságát. Január 18. kedd AZ ÉLÉT: ISTENNEL VAI.0 KÖZÖSSÉG „... a mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az Ö Fiá­val Jézus Krisztussal.” (1 Jn 1, 3/c.) Jer 31,31—34, Zsolt 03,1—9; 1 Jn 4,13—16; Jn 15,1—5. Az ember szívében is ott élt és él a vágy az Istennel való kö­zösségre. De ott volt és van a kísértés is arra, hogy ezt a „kö­zösséget” külsőségekben élje meg, a közösséget szertartások­kal helyettesítse, önmaga he­lyett valami mást adjon. De kül­ső szabályok megtartása még nem teszi lehetővé, hogy Istennel való közösségünk teljes legyen. Csak a szív belső, igazi megtéré­se teremtheti meg és tarthatja fenn azt az új kapcsolatot, mely­ben szabadon felelünk és szol­gálunk megváltó Urunknak. Az a kegyelem, hogy Isten ma­ga is, kezdettől fogva munkálta ezt a közösséget az elbukott em­berrel. De ő igazi belső harmó­niával akarta és akarja meg­ajándékozni az embert. Lelke ál­tal új szívet akar ajándékozni, amely boldogan felel Isten elhívó szavára. S így Istenben mara­dunk, Ő pedig mibennünk. Jézus ezt a közösséget a szőlőtő és a vesszők kapcsolatával példázza. De éppen ennek a példázatnak a nyomán kell tudnunk, hogy csak akkor van életünk, ha kapcsola­tunk van Krisztussal és ereje munkálkodik bennünk és álta­lunk. Ez által a kapcsolat által kapunk áldást és válhatunk ma­gunk is áldássá: Az élet Urával való közösség nélkül az egyház, a gyülekezet és a keresztyén ember élete látszat élet, Isten előtti ítéletre méltó, emberek között haszontalan. ADJUNK HÁLÁT azért, hogy Jézus Krisztus e világra jövete­lével Isten jóságosán bizonyítot­ta azt, hogy hajlandó közösség­re lépni elbukott gyermekeivel. Adjunk hálát azért, hogy a gol­gotái kereszten ezt a szeretetét megváltó áldozatával megpecsé­telte. Köszönjük meg hálás szív­vel, hogy a Lélek által ma is munkálja egyházának vele való közösségét az igehirdetés, a szentségek és az imádság által, de a szeretet diakóniai cseleke­deteivel is. VALLJUK MEG BÜNBÁNAT- TAL, hogy míg Isten Jézus Krisztusban önmagát adta, hogy velünk közösségre lépjen, addig mi önmagunk helyett mást akartunk adni sokszor. Gondol­junk őszinte bűnbánattal meg­üresedett egyházi szertartása­inkra. Valljuk meg azt is, hogy saját megüresedett kegyesség! életünkkel hozzájárultunk gyü­lekezetünk, egyházunk elesettsé- géhez. KÖNYÖRÖGJÜNK azért, hogy Isten kegyelmesen írja újra szí­vünkbe az ő törvényét, az erős Lelket újítsa meg bennünk és megbocsátó szeretetébe fogadva vonjon közösségbe magával. Kérjük az életet adó Lélek áldá­sát minden egyház és minden keresztyén ember életére és az emberiség békés jövendőjére. Január 19. szerda AZ ÉLET: KÖZÖSSÉG EGYMÁSSAL ........nektek is közösségetek le gyen velünk..(1 Jn 1,3/b) Ezek 37,15—22; Zsolt 133; Csel 2,42—47; Jn 13,33—35. Ahol megtörténik a csoda, hogy a Jézus Krisztus által az élet Istennel való igazi közös­séggé válik egy szívben, vagy sok szívben, ott ennek a csodá­nak egy csodálatos gyümölcse terem: az emberek közössége egymással. Ez történt az apostol­lal, az apostoli kör tagjaival, az ősgyülekezettel is. Istennel való igazi közösségük a Jézus Krisz­tusban embertársaik felé fordí­totta őket. Így ébreszti fel Isten Jánosban a vágyat arra, hogy ír­jon: „...hogy nektek is közös­ségetek legyen velünk.” Ez az apostoli bizonyságtétel célja, ez a misszió és diakónia, a prédikáció és a szeretetszolgálat értelme. Közösségbe akart vonni azokkal, akik zsidók és pogányok között, sokszor üldöztetést is szenvedve végezték az apostoloktól kapott szolgálatot, épültek az igehirde­tésből és erősödtek a szentséggel. Ez az akkor még egységes kö­zösség ma már részekre tagoló­dott. Amikór közösségről és egy­ségről beszélünk, akkor minden egyház elsőrenden a maga körén belül való egységre és közösség­re gondol. S valóban ez is fon­tos. Egy-egy részközösség belső egysége, közösségének tisztasága és jó rendje is fénylő jel lehet ebben a világban. De az igazi jel az egyházak egymás közötti bé­kessége, Krisztus egyházának szeretetközössége ezen a földön. Nem feltétlenül a szervezeti egy­ség siettetése, de mindenképpen a szeretet nyitottsága és az Isten dicsősége és az embervilág java közös szolgálata az a jel, amit Isten sürgősen vár egyházainktól. Istennel való közösségünket ma is az méri szemmel láthatóan, hogy mennyire él bennünk a vágy arra, hogy közösségben le­gyünk egymással. Ezzel növekszik Isten dicsősége, Jézus irgalmas szívének öröme és gyógyulnak az embervilág fájó sebei. ADJUNK HÁLÁT azért, hogy Krisztus egyházában, amikor engedelmességgel fogadták az igét, áldott közösséget találhatott ember az emberrel. Köszönjük VALLJUK MEG BONBÁNAT­TAL, hogy nem tudtuk minden időben úgy munkálni a közössé­get gyülekezet és gyülekezet, egyház és egyház, ember és em­ber között, ahogy arra az apos­toli üzenet tanított. Azáltal, hogy nem volt közösségünk egymással sokszor elmélyítettük azokat a szakadékokat még jobban, me­lyek a körülöttünk élő világban fajok és népek között húzódtak. Valljuk meg Isten bocsánatát kérve, hogy az egyházak és a keresztyén népek adósok marad­tak sok alkalommal a jó példa felmutatásával azoknak, akik pedig figyeltek életükre. KÖNYÖRÖGJÜNK azért, hogy Istennek bennünk lakó békessé­ge áradjon ki közösséget terem­tő erővel gyülekezetünk, egyhá­zaink és e világ életére. Segítsen meghallgatni és megkérdezni a másik embert, hogy nyitva le­gyen egymás felé a szívünk. Is­ten Lelke szerelje le a gyilkos indulatokat, a fegyverek szava helyett a jövőt munkáló szavak és tettek beszédével építse az emberi közösséget. Kérjünk Is­tentől tiszta szívet, erőt és böl­csességet, hogy tudjuk szolgálni a világ, hazánk békességét, és népünk egységét és jó előmene­telét. (Folytatjuk) Háromszáz éve... Emléktábla Szemesei Bárány Györgynek A beleéli Árpád téren, a paró­kiával szemben kis csoport gyü­lekezett össze. Érdeklődve, be­szélgetve, félkörben állva várta mindenki a harangszót, az ünne­pi alkalom kezdetét. Majd meg­szólalt a harang, s a téren fel­csendült az ének: „Erős vár a mi Istenünk!” Mit ünnepeltek a belediek? 300 éve itt, Beleden látta meg a napvilágot az az evangélikus lelkész és főesperes, aki a török hódoltság utáni tolnai evangéli- kusság újjászervezője volt. Sze- niczei Bárány György. Reá emlé­keztünk a novemberi vasárnap délutánján. Az ő emlékére lep­leztük le a parókia homlokzatán a Horváth Imre testvérünk által készített emléktáblát: „300 éve itt született Szeniczei Bárány György (1682—1757) evangélikus lelkész nagy egyházszervező és pedagógus” Szeniczei Bárány György éle­tébe, missziói, lelkész! és peda­gógusi szolgálatába pillantottunk bele az előadások által, az em­léktábla leleplezése és megkoszo­rúzása utáni templomi ünnepé­lyünkön. Dr. Fabiny Tibor dé­kán, az egyháztörténet tanára a részletes kor- és helyzetrajz mellett Szeniczei lelkészi, egy­házszervezői munkájáról adott tanítást. Sokat meríthettünk Bertha Árpáéi pedagógus szavai­ból is, aki, mint mai pedagógus, ismertette meg velünk Szeniczei Bárány György korszerű, ma is időszrű kérdéseket felvető, s megoldani próbáló tanítói, neve­lői munkáját. Szeniczei Bárány Györgyre emlékeztünk, szolgá­latából tanultunk, hitéből, lelkese­déséből, lendületéből példát me­rítettünk. Biztatást adott a „múlt élménye”: az évszázadok nem halványítják el Isten dicső tet­teit. Megéreztük, hogy a mában élő gyülekezetnek azért kell és lehet a történelem Urára figyel­ni, mert Tőle kapunk — sokszor a példák, eleink példája által — célt, távlatot és jövőt, erőt a cél eléréséhez, hitet a távlatok be­fogadásához, s reményt a jövő­höz. Bence Imre Istentiszteleti rend Budapesten, 1983. január 9-én Deák tér de. 9. (úrv.) Takácsné Ko­vácsházi Zelma, de. 11. (úrv) Hafen- scher Károly, du. Pintér Károly, du. 6. Szeretetvendégség: Gáncs Péter. Fasor de. 11. Szirmai Zoltán, du. 6. Gáncs Aladár. Dózsa György út 7. de. fél 9. Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Ruttkay Levente. Karácsony Sándor utca 31—33. de. 9. Ruttkay Levente. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cse- lovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Ruttkay Levente. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Veöreös Imre. Vajda Péter u. 33. de fél 12 Zugló de. 11. úrv). Rákos­falva de. 8. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Kassák Lajos út 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. negyed 10. Benczúr László. Frangcpán u. de. 8. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Vi­rágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sán­dor. Kispest-Wekerletelep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. fél 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota- MÁV-telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota-Kistemplom de. 10. Bol- la Árpád. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Kosa László. Rákoshegy de. 9. Ferenczy Zoltán Ráoksliget de. 11. Kósa László. Rákoskeresztúr de. fél 11. Ferenczy Zoltán. Bécsikapu tér de. 9. (úrv) Koren Emil, de. fél 11. (német), de. 11 (úrv) Madocsai Miklós, du. 6. Madocsai Miklós. Torockó tér de. fél 9. Mado­csai Miklós. Óbuda de. 10. Görög Ti­bor. XVI., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9, de 11, du. fél 7. Budakeszi de. 8. Pesthidegküt de. fél 11. Modori u. 6. de 10. Kelenföld de. 8. (úrv), de. 11 (úrv), du. 6. Németvölgyi út 138. de. 9. Nagytétény de. fél 9. Rozsé Ist­ván. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Rőzse István. Budaörs du. 3. Ro­zsé István. Törökbálint du. fél 5 Rő­zse István. Ccillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest VIII., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—VIII Előfizetési ár: egy évre 240,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 © 82.2999 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: 1 Szlávik András vezérigazgató

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom