Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-05-01 / 18. szám

Evangélikus Elet ORSZÁGOS EVA N G HETILAP XLVIII. ÉVFOLYAM 18. SZÄM 1983. május 1. Ára: 4,50 Közösségteremtő ének Az idei esztendőt az ENSZ a kommunikáció évének nyilvánította, ezzel is jelezve, hogy mennyire létkérdés napjainkban is az emberek közötti érintkezés, egymás megértése, a kapcsolatteremtés. Sokféle kísérletnek lehetünk tanúi, amelyek mind az emberek egymásközötti érintkezését, kapcsolat- és közösségteremtő lehetőségeit igyekeznek segíteni, hogy csak a legismertebb példát említsem: ilyen kísérlet az eszperantó nyelv is, A MAI VASÁRNAP, KANTATE VASÁRNAPJA AZ EGYIK LEG­ŐSIBB KAPCSOLATTEREMTŐ LEHETŐSÉGRE, az énekre hívja föl figyelmünket Miközben lázas igyekezettel keressük az új lehető­ségeket, korszerűbb kommunikációs eszközöket, semmiképpen sem szabad megfeledkeznünk egy „jól bevált’’, ősi lehetőségünkről, az ének ajándékáról. Sok tekintetben napjainkban, a HI-FI sztereó- és kvadrofón gépzene világában újra fel kell fedeznünk a természetes, élő. emberi hang és ének varázsát, közösségteremtő hatalmát. S az idei Kantate vasárnapon erre a felfedezésre nagyobb esélyünk lehet, mint talán valaha is egyházunk történelmében, hiszen ez az első Kantate vasárnap, amikor egységesen, egész egyházunk közös aján­dékként tarthatja kézben az új Evangélikus Énekeskönyvet. S ha az új énekeskönyv sokszínű, gazdag énekkincse valóban megszólal gyü­lekezeteink ajkán — mert Kantate vasárnapja nem az ének vasár­napja, hanem az éneklő gyülekezet vasárnapja! — akkor átélhetjük egy többdimenziós közösség minden csodáját és örömét. AZ EGYHÁZI ÉNEKLÉS ELSŐ ÉS DÖNTŐ DIMENZIÓJA AZ IS­TENNEL VALÓ KÖZÖSSÉG. A gyülekezeti ének elsőszámú „Meg­rendelője” és „Hallgatója” maga az élő Isten. Énekünk az Ő szavára adott válasz, az O szeretetének visszhangja kell, hogy legyen, külön­ben hamisan cseng a zeneileg legtisztább hang is. Isten nem csak „elviseli” népe énekét hanem, egyenesen igényli! Számára egyformán kedves és drága a szórványban éneklő néhányak halk éneke és a Lutheránia falakat és szíveket megremegtető zárókórusa a „János- passióból”. Viszont a „hangját-veszített” gyülekezet egyben az Isten­nel való élő kapcsolatát is némaságba fojtotta... DE UGYANAKKOR AZ ÉNEKLÉS KÖZÖSSÉGET TEREMT A MÁSIK EMBERREL, hiszen együtt éneklünk, egy szöveget, egy dal­lamot, egy Úrnak. S hogy jól és szépen énekeljünk, ahhoz meg kell tanulnunk egymásra is odafigyelni. Hiszen az igazi közös éneklés nem csak hang kérdése, hanem fül, odahallgatás, figyelem és alkal­mazkodás is kell hozzá. A nagy felismerés így summázható: nem én éneklek csupán, hanem mi éneklünk. Ezért lehet joggal elmondani, hogy minden énekkari munka, de igazi gyülekezeti éneklés is a kö­zösségi emberré formálódás kohója lehet. S ha már egyszer megta­nultunk odafigyelni egymás hangjára, a közös ritmusra, a megadott hangra, vajon nem szükségszerű következménye vagy inkább gyü­mölcse mindennek, hogy az élet más területén is jobban odafigye­lünk egymásra?! Vajon lehet-e önfeledten „szólózni” akkor, amikor a másiknak elcsuklik a hangja a fájdalomtól vagy a szomorúságtól? Vajon lehet-e zavartalanul énekelgetni, ha a másik talán meg se hallja még a kezdőhangot sem a gyomra korgásától. vagy éppen a fegyverropogástól?! DE EZ A KÖZÖSSÉG NEMCSAK TÉRBEN ÉS NEMCSAK A JE­LENBEN IGAZ ÉS ÉLMÉNYSZERÜEN TAPASZTALHATÓ VALÓ­SÁG, hanem az idő, a múlt, sőt a jövő dimenziója felé is kiterjeszt­hető. Új énekeskönyvünkben gazdag a kortársszerzők énekkincse is, de természetszerűleg a nagyobb rész mégis előttünk járt keresztyén nemzedékek hitvallása és bizonyságtétele, hiszen az egyháznak és így az egyházi éneklésnek többezer éves múltja van. Gondoljunk csak az ősi zsoltárszövegekre vagy éppen a IV. században élt Amb­rosius ádventi énekére — egyiket sem érezzük elavultnak, s ha 1983- ban is énekeljük az nem anakronizmus. Sokkal inkább az éneklés titka és csodája, mely egyszerre teremt közösséget a jelenben és kap­csol össze úgy a múlttal, hogy abban benne rejlik a a jövő perspektí­vája, ahogy ezt az úrvacsorái liturgia sanctusában halljuk: „... az üdvözültek mennyei seregével és a földön élő egész nagy anyaszent- egyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk téged, és uj­jongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.” S EZEN A MÁJUS ELSEJEI CANTATE VASÁRNAPON, A BÉKE HÓNAPJÁNAK KEZDETÉN legyen ez az ujjongó ének egy valóban új éneke Evangélikus Énekeskönyvünknek, melynek most következő néhány sora az ének közösségteremtő hatalmának újabb és újabb távlatait nyitja meg számunkra: „Föld és nagy ég, ezernyi csillag, Zengjetek Istennek új éneket! A mindenség víg dalra biztat: Zeng­jetek Istennek új éneket... Sok zúgó gép, acélkazánok ... Sok dolgos kéz, kemény munkások ... Hit és tudás, igazság, béke ... Kicsik- nagyok, jer, kéz a kézbe’: Zengjetek Istennek új éneket! Csodáin ámulva ujjong szívem. Én is új dallal dicsérem.” (68. ének) Gáncs Péter AFRIKA: A KERESZTYÉN EGYHAZAK ÉS KÖZÖSSÉGEK NÖVEKEDÉSE Püspökbeiktatás Ausztriában Beiktatták Dieter Knallt, az Osztrák Evangélikus Egyház új püspökét Érdekes és meggondolkoztató adatokat közölt David Barett lel­kész, a „World Christian Encyc­lopedia” szerkesztője, abban az előadásában, amelyet Nairobiban, az afrikai bibliatársulatok képvi­selőinek összejövetelén tartott. Barett lelkész adatai szerint az 1900-ban kétszázra tehető „ős­honos” afrikai keresztyén egy­házak és egyházi közösségek szá­ma 1970-re 7320-ra, 1980-ra 8260-ra növekedett, és — előre láthatóan — 1985-re 8770-re nö­vekszik. S mindez történik úgy, hogy ezeknek az egyházaknak és egyházi közösségeknek a lélek­száma évente hatmillióval gya­rapodik — részben a más vallá­sokból való áttérések révén. Az előadás hangsúlyozta azt, hogy az afrikai lakosság jelenlegi 500 milliójából ugyan 210 millió a keresztyén, de nem megnyug­tató az, hogy az egyházak és egy­házi közösségek „össze-vissza” tevékenykednek, mint ahogy nyugtalanító az is, hogy Afrika negyven, százalékát még nem ér­te el az evangélizáció, és az, hogy a 2100 afrikai nyelvből és nyelv­járásból csak száznégyre van le­fordítva a Biblia, (ena) Mint arról lapunkban már hírt adtunk Oskar Sakrausky, az Oszt­rák Evangélikus egyház püspöke tizenöt évi szolgálat után nyuga­lomba vonult. Utódjául Dieter Knallt, a grazi szuperintendenst választották püspökké. Az új püspök ünnepélyes beiktatása március 27-én, virágvasárnapián volt. Az új püspök személye nem ismeretlen egyházunkban. Ugyan­is korábban több mint tíz éven keresztül a Német Szövetségi Köz­társaságban működő Gustav Adolf Egyesület főtitkára volt, s eb­ben a tisztségében közel hússzor járt hazánkban, és hetven gyüleke­zetben tett látogatást. így a szom­szédos osztrák egyház új püspöké­ben régi ismerőst köszönthetünk. A PÜSPÖKI BEIKTATÁS ÜN­NEPI SZERTARTÁSA a bécsi belvárosi templomban volt, mely­nek szolgálatát a nyugdíjba vo­nuló Sakrausky püspök végezte. A templomot megtöltő ünnepi gyülekezetben ott láthattuk Kirs­chläger államfőt, az osztrák tár­sadalom több vezető személyisé­gét, valamint az ünnepségre ér­kező nagy számú külföldi vendé­get. A vendégek között népes számban képviseltették magukat a Gustav Adolf Egyesület mun­katársai élükön Ries elnökkel. A szomszédos országok részéről je­len volt Michalko pozsonyi püs­pök, Leich az NDK egyházának vezető püspöke, Narzinski lengyel evangélikus püspök, Klein erdélyi szász püspök a Lutheránus Világ- szövetséget Carl Mau főtitkár, San Dahlgren titkár képviselték. Jelen volt az ünepségen Paul Hansen volt LVSZ kisebbségi tit­kár is. A jugoszláv evangélikus egyházat Deutsch szuperintendens és Novák esperes képviselték. A MAGYAR EVANGÉLIKUS EGYHÁZ KÉPVISELETÉBEN az ünnepségen jelen volt dr. Káldy Zoltán püspök-elnök, akit fele­sége is elkísért, valamint dr. Kar­ner Ágoston országos főtitkár. Meg­ható volt számunkra amit az is­A Hongkongban megjelenő Ázsiai Lutheránus Hírszolgálat értesítése szerint május 3—5. kö­zött a Japán Evangélikus Egyház Nyugati Kerületének rendezésé­ben békeszemináriumot tarta­nak. A résztvevők megtekintik majd az atombomba történetével fog­lalkozó múzeumot, amely számos tárgyi eméket őriz az USA 1945. augusztusi hirosimai és nagasza­tentisztelet ünnepi rendjének „forgatókönyvében” olvashat­tunk. Ott ugyanis szó szerint a következő felhívást olvashattuk, amely az ünnepségen résztvevők- höz szólt: „Ennek az istentiszteletnek a perselypénzét a mi szomszédos Magyarországi Evangélikus Egy­ház diakóniai munkájához kér­jük, amelyet Budapesten, Pilis- csabán és Nyíregyházán beteg gyermekek között végeznek.” Knall püspök mindig nagy elisme­réssel szólt ezeknek az otthonok­nak a munkájáról. A BEIKTATÁS NAPJÁNAK DÉLUTÁNJÁN a bécsi evangéli­kus egyház központi épületében nagyszabású fogadást adott a vendégek tiszteletére az osztrák evangélikus egyház. Ezen a fo­gadáson hangzottak el a köszön­tések is. A köszöntések méltatták a nyugdíjba vonuló Oskar Sakra­usky püspök szolgálatát, valamint köszöntötték a szolgálatba lépő Dieter Knall új püspököt. A magyar evangélikus egyház üdvözletét dr. Káldy Zoltán püs­pök-elnök adta át, aki a követ­kezőkkel köszöntötte a nyugdíjba vonuló főpásztort, és üdvözölte az új püspököt: Igen tisztelt Szövetségi Elnök Ür! Igen tisztelt Püspök Urak! Kedves Testvéreim! A Magyarországi Evangélikus Egyház nevében tisztelettel és sze­retettel köszöntőm az ünnepi al­kalom résztvevőit. Köszönjük, hogy erre bennünket is meghív­tak.. Külön is meleg szívvel üdvöz­löm az Osztrák Evangélikus Egy­ház vezetőségét. A múltbeli közös szenvedéseink és örömeink mel­lett összeköt bennünket a szom­szédság, de még ennél is jobban az ugyanazon Jézus Krisztusban való közös hitünk és ebből faka­dó közös szolgálatunk. Ez a közös hit és közös szolgálat a legszi­lárdabb híd a különböző társadal­ki pusztító atomtámadásáról. Ugyanakkor ez az evangélikus békecsoport gyűjtési akciót kez­dett el — többek között a Luthe­ránus Világszövetség támogatá­sát kérve —, hogy két, az atom­támadással foglalkozó dokumen­tumfilmet készíthessen el. A két elkészítendő film címe és témá­ja: „Az elveszett nemzedék”, s „A prófécia” lenne, (epd) mi rendekben élő keresztyének, közelebbről az evangélikusok kö­zött. Külön öröm számunkra, hogy országaink is jó barátság­ban élnek egymással és vízum nélkül látogathatjuk egymást. Az is jó, hogy mindkét nép szereti a derűt és reménységgel néz a hol­nap felé. A mi egyházunk hálával gondol a püspöki szolgálatból most tá­vozó Oskar Sakrausky püspök úr­ra és kedves feleségére. Köszö­nöm, hogy mindig szeretettel fo­gadtak bennünket Bécsben és an­nak is örülünk, hogy Püspök Űr Magyarországon is szolgált kö­zöttünk. Mindkettőjüket szívünk­be zártuk. Kívánom Püspök Úr­nak, hogy legyenek szép napjai a nyugalom éveiben is. Meleg szívvel köszöntőm Dieter Knall püspök urat szolgálatának kezdetén. Püspök Űr, Önt mi a diakóniai szolgálatban ismertük meg akkor, amikor a Gustav Adolf Werk-nél, mint főtitkár dolgozott. Ügy ismertük meg, mint akinek szívügye a szór­vány-egyház, annak lelki és anya­gi segítése, bátorítása és szolgála­tának előmozdítása. Eközben megismertük Püspök Urat úgy is, mint aki nyitott szívvel, előítéle­tek nélkül tud azokkal a püspö­kökkel, lelkészekkel és gyülekeze­ti tagokkal együtt lenni és együtt dolgozni, akik Kelet-Európábán, a szocialista országokban élnek. Püspök Űr soha nem gyanúsított bennünket azzal, hogy diakóniai teológiánk konformista teológia és azzal sem, hogy integrálódik egyházunk más ideológiájú tár­sadalomban. Püspök Úr tudta és tudja ma is, hogy ez merő hazug­ság! Köszönjük bizalmát. Jól esett olvasni azt az interjút, amit az IDL-nek adott (Információs Szol­gálat az európai evangélikus ki­sebbségi egyházak számára), mert ott újra kifejezésre juttatta test­véri közösségét a szocialista or­szágokban élő evengélikus egy­házakkal. Kérjük, tartson meg bennünket szeretetében és bizal­mában. Magunk részéről a legtel­jesebb együttműködésünket ajánl­juk fel. Azt gondoljuk, még sok olyan terület van, ahol ezt az együttműködést szélesíthetjük és erősíthetjük. Közösen szolgálatha­tunk a népek békéjéért és a fe­szültségek enyhítéséért világunk­ban. Hálásan köszönjük, hogy a be­iktató istentisztelet offertóriumát a pesthidegkúti és piliscsabai Gyermekotthonaink számára hir­dette meg. Mint Önök tudják, meghívá­sunkra a Lutheránus Világszövet­ség 1984-ben Budapesten tartja VII. nagygyűlését. Több mint ezer delegátust, megfigyelőt és ta­nácsadót várunk, továbbá sok túristát is. Ezt megelőzően ugyan­csak Budapesten lesz a Lutherá­nus Világszövetség Ifjúsági Nagygyűlése is. Mindkettőre sze­retettel meghívjuk Önöket. Na­gyon reméljük, hogy Knall püspök úr népes osztrák egyházi küldött­ség élén jön Budapestre. Kívánom Püspök Urnák és ked­ves feleségének, hogy az egyház Ura ajándékozza meg mindig ki­tartó hittel, forró szeretettel és élő reménységgel. Isten áldja meg az Osztrák Evangélikus Egyházat. Engedje meg, hogy egyházunk nevében ajándékot adhassak át. Az egyik a Luther jubileum al­kalmával kiadásra került Luther végrendelet, a másik a híres he­rendi porcelánból készült Jó Pász­tor szobor. Emlékezzünk együtt az igére: „Az Űr az én pásztorom, nem szűkölködöm.” (Zsolt 23, 1) Karner Ágoston Az osztrák, a svéd és a holland nagykövet látogatása dr. Káldy Zoltán püspöknél Dr. Arthur Agstner, az Osztrák Köztársaság budapesti nagy követe március 11-én, Vidar Hellners, a Svéd Királyság budapesti nagykövete március 16-án, Godért Willem de Vos van Steenwijk, a Holland Királyság buda­pesti nagykövete március 30-án tett látogatást dr. Káldy Zoltán püs­pöknél. Dr. IVaslv Gyula püspök genfi láíogaíása Dr. Nagy Gyula, az Észaiki Evangélikus Egyházkerület püspöke, április 2. és 12. között az Európai Egyházak Konferenciája meghívá­sára látogatást tett Genfben. A látogatás során találkozott az Egyhá­zaik Világtanácsa, a Lutheránus Világszövetség, és az Európai Egyhá­zak Konferenciája tisztségviselőivel, közöttük dr. Carl Mau LVSZ-fő- titkárral és dr. Glen G. Williams főtitkárral (Európai Egyházak Kon­ferenciája). Tisztelgő látogatást tett ezenkívül a Magyar Népköztár­saság genfi ENSZ-missziója veztőjénél, dr. Kőmives Imre nagykö­vetünknél. _______________________ BÉKE-SZEMINÁRIUM HIROSIMÁBAN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom