Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1983-01-02 / 1. szám
GYERMEKEKNEK. Jézus oltalma alatt Mt 28, 20 b Ilyenkor, új esztendő kezdetén kicsinyek és nagyok a jövőbe tekintenek. Újév napján telmerül bennünk a kérdés: Vajon mit hoz számunkra ez az új esztendő, sikereket és örömöket vagy pedig kudarcokat és szomorúságot? A hivő ember bátran indulhat el mindig életének új szakaszai felé, mert tudja, hogy egész élete Jézus oltalma alatt áll. AMIKOR JÉZUS mennybemenetele előtt az Olajfák hegyén búcsúzott tanítványaitól, a tanítványok szívét is elfogta a félelem. „Mi lesz velünk, ha Jézus nem lesz testileg közöttünk? Hogyan fogunk megbirkózni a ránk bízott feladatokkal az ő segítő jelenléte nélkül? Mi lesz akkor, ha jönnek a megpróbáltatások, ha betegséggel vagy más súlyos problémával kell szembenéznünk?" A tanítványok nem mondták ki ezeket az aggódó kérdéseket, csak a szívükben rágódtak rajtuk. Jézus azonban tudta, mi van a tanítványok szívében. Ő észreveszi a ki nem mondott gondolatainkat is. Megszánta aggódó tanítványait és így szólt hozzájuk: „Ne teljetek! Hiszen én veletek leszek minden nap egészen a világ végéig.” Ezután egyszerre hirtelen eltűnt a tanítványok szeme elől. A tanítványok először azt hitték, hogy csak a szemük káp- rázik. De hiába keresték Jézust, sehol sem találták. Teljesen egyedül maradtak. AMIKOR ELSŐ MEGLEPETÉSÜKBŐL FELOCSÚDTAK, döbbenten kérdezgették egymástól: Mit jelent Jézus ígérete? Hogyan lesz velünk? Hiszen eltűnt a szemünk elöl, láthatatlanná lett, felment a mennybe. Néhány nap múlva azonban minden megvilágosodott előttük. Nem hagyták el egymást. Legalább egymást erősítsük, ha már Jézus nincs közöttünk — mondogatták. De nagyon féltek. Egy házban gyülekeztek össze és félelmükben jól bezárták a ház ajtaját, nehogy idegen jöjjön közéjük és bántsa őket. Akkor hirtelen furcsa zúgást hallottak. Olyan volt, mint a sebesen érkező szél zúgása. Furcsa érzés fogta el őket. Mintha tüzes lángok lobognának a fejük felett. Egyszeribe elmúlt a félelmük. Bátran kitárták az ajtót és mentek az emberek közé. Közben eszükbe jutott Jézusnak egy korábbi ígérete: „Ne féljetek, majd elküldöm hozzátok a Szentleiket, a Vigasztalót és általa én magam leszek veletek!” Most jöttek rá a tanítványok, hogy Jézus teljesítette ígéretét. Jézus a Szentlélek áltál itt van közöttünk! Azért nem félnek, azért indulnak bátran feladatuk teljesítésére, az evangélium hirdetésére! JÉZUS, A SZENTLÉLEK ÁLTAL AZÓTA IS. ma is együtt van azokkal, akik az övéi, akik szeretik öt. és hisznek benne. Védi, oltalmazza őket minden bajtól, es erőt, bátorságot ad nekik, hogy félelem nélkül teljesítsék feladataikat. Ezért nem félnek a jövőtől Jézus gyermekei. Jézus ebben az új esztedöben is velünk lesz az év minden napján. Ha megpróbáltatások is jönnek, erőt kapunk tőle. Megáldja minden munkánkat és megóv bennünket minden bajtól. Mindezt azért teszi velünk Jézus, mert az övéi vagyunk. Nagy árat fizetett értünk, életét áldozta fel a kereszten. Ezért úgy vigyáz ránk, mint a jó pásztor vigyáz bárányaira. Ezt az erőt adó, boldogító hitet Luther Márton az Aapostoli Hitvallás magyarázatában így foglalta pssze: „Hiszem, hogy Jézus Krisztus engem, elveszett és megítélt embert megváltott, vagyis minden bűntől, a haláltól és az ördög hatalmából megszabadított és magáévá tett, nem arannyal, sem ezüsttel, hanem szent és drága vénével, ártatlan szenvedésével és halálával, hogy egészen az övé legyek,„az ő országában, ő alatta éljek.” Selmcczi János Elhunyt Nemeíli Zoltán 1904 - 1982 Temetésére, 1982. november 22-érí, külön autóbusz hozta el volt híveit Tolnanémediből a Megyeri úti temetőbe. Ragaszkodtak hozzá. 1903-ban másodszor is visszahívták. Először, még fiatal korában, 1934-ben hívták meg lelkészüknek. Következő év virágvasárnapján éjszaka nagy robajjal összedőlt a vályogból vert ősi templom. Csak a később kőből épült torony maradt épen. A fiatal lelkész gyűjtő útra indult s rövidesen felépült, elsősorban a tonanémediek áldozatkészségével az új templom. Eljöttek temetésére azok is, akik Bagolyirtáson ismerték meg s szerették meg őt. 1957-től kilenc évig az itteni egyházi üdülő vezetője volt. Családjával — szelíd, kitűnő háziasszony feleségével, négy leányával együtt szolgált. Így vált vezetése mellett családias otthonná az üdülő. Sokan emlékeztek arra az időre, amikor a Tab környéki fíliákat és szórványokat gondozta. Az elázott utakon néha vállára kellett vennie a kerékpárt, mégis mindenüvé időben érkezett. Bedegkéren, Lullán, Sérsek- szöllősön és Torvajon sohase várták hiába. 1974-ben vonult nyugdíjba. Leányaihoz költözött Budapestre. Sok próba után csendes, szín- pompás nyugdíjas évekkel ajándékozta még Isten. Az egykor kitűnő mezőgazda örömmel járt ki Hűvösvölgybe, hogy szintén nyugdíjas barátjával, Kutas Elekkel együtt gondozza a Budai Evangélikus Szeretetotthonok kertjeit. Üj lelki otthonra talált az angyalföldi gyülekezetben. Így került hozzám egy nyári helyettesítés alkalmával mondott temetési beszéde is. Az általa választott igét és az ő hozzá fűzött gondolatait felhasználva szolgáltam ravatala mellett: „Közülünk senki se él önmagának ... mert akár élünk, akár halunk, az Űréi vagyunk.” övé volt akkor is, amikor hirtelen korházba kellett szállítani és szívműködését csak mesterségesen lehetett biztosítani. Mindössze egy napot töltött az intenzív osztályon. Vasárnap reggel, 1982. november 7-én, abban az időben, amikor istentiszteleteinken az Űr elé vittük életét, 77 éves korában hazatért. Sírjánál a tolnanémedi gyülekezet nevében utóda. Varsányi Ferenc mondott búcsúszót. Az imádságokat egykori szomszédja, Lackner Aladár gyönki lelkész mondta. Dunántúl népéhez húzott mindig szíve. Közéjük tartozott. Ugodon született. Pápán járt gimnáziumba. Sopronban folytatta teológiai tanulmányait. Ott szentélte lelkésszé Kapi Béla püspök 1931-ben. Hiánya fáj azoknak .akiket gyakran szólított így: Szeretteim... Benczúr László Országos Egyház 70 000 Ft. segélyt biztosított, a hiányzó részt a hívek áldozatkészsége pótolta. Most már szigorú télben is kellemesen enyhe imaterem várja a hívekét, ahol hálát adhatnak Istennek az elvett jókért. „írok nektek, ifjak..." Szeretnék hinni, de Iiogpn? Bevezető gondolatok egy új cikksorozat előtt IFJÚSÁGI BIBLIAÓRAKON GYAKRAN ELHANGZÓ MONDAT: „De jó nekik, hogy ennyire tudnak hinni Jézus Krisztusban, és ezért minden olyan rendezett náluk!” Ez a mondat sokszor két részre osztja a résztvevőket. Egyik oldalon az „irigykedve kétkedők”, másikon az „irigyelt hi- vök” állnak. Ebben az alapállásban jól lehet vitatkozni, sokat lehet beszélgetni, de igazán jó közösség aligha születhet meg. Nem régen egy fiú panaszolta, hogy nem érzi jól magát a gyülekezetben, mert legtöbbször azt kell hallgatnia a többiektől, hogy milyen nagy sikereket értek el a hitükkel. így folytatta; „nem érzem magamat alacsonyabb rendűnek vagy harmadosztályú keresztyénnek, de sohasem tudnék nagy hangon, reklám-stílusban a saját hitemről beszélni. Pedig esténként Bibliát veszek a kezembe, imádkozni is szoktam, de csendesen és egyedül”. Egy lány, akinek a szülei ellenezték , hogy a gyülekezeti közösségbe járjon, így vélekedett: „Minden tiltás ellenére is eljövök, mert szeretnék hinni, csak azt nem tudom, ho-, gyan”. Hozzám nagyon közel áll azóta ez a mondat. Ügy gondolom, ez tálán a legőszintébb emberi közeledés Isten megismeréséhez. IFJÚSÁGI KONFERENCIÁKON, FIATALOK KÖZÖTT MA IS GYAKORI a keresni induló, társakat, barátot, közösséget kívánó kortársunk. Jó dolog, ha időnként magunkat is be tudjuk állítani ebbe a sorba. Nem szabad felejtenünk, hogy nincs visz- szataszítóbb, mint egy tudálékos kisgyerek vagy egy akaratgyenge, véleményt nélkülöző felnőtt. Ke- resztyénségünkre nézve is igaz ez! Elbizakodott tanítvány nem tanítvány többé. Hitével kérkedő, hencegő fiatal csak visszatetszésre talál minden fórumon. De van egy arc, létezik egy magatartási forma, amely vonzó és magával ragad. Nem azért jár a legtöbb fiatal még ma sem templomba, gjui- lekezetbe, mert otthonról azzal küldik, hogy ..ott rosszat úgysem tanulsz, fiam”. Hanem talál valakiket, eléri Valaki, akivel nem lehet nem beszélni, kapcsolatba nem kerülni. Életünknek ez az a pontja, ahol a hit személyes kincsünkké válik. Hogyan lehet ide eljutni? Mi segít el addig, hogy az igehirdetés nem szó és beszéd csupán, hanem, „üzenet”? Az éhek és a gitár vagy az orgona nem egyszerűen szép. zenei esemény, hanem egész bensőnket átjáró, mozgató erő. Hogy a lelkész, a gyülekezet, a templomba járó emberek nem egy csoport vagy közösség, hanem a régi szóval élve ..Hittestvéreim”, azaz nélkülözhetetlen társak. ÜJ SOROZATUNK ALAPJA EGYETLEN BIBLIAI FEJEZET a Zsidókhoz írt levélből. Tizenhat héten keresztül ezt a szakaszt kellene a kezünkbe ' vennünk: Zsid 11, 1—12. 3. Ezekben a bibliai mondatokban találjuk az egyik legszebb összefoglalást arról. hogyan hittek az emberek, hogyan igyekezhetünk mi is arra, hogy legyen hitünk és megmaradjon. Apró tanácsként csak annyit, hogy jó volna ehhez a szakaszhoz egy könyvjelzőt már most betennünk és a hétről hétre érkező verset ceruzával aláhúznunk vagy egy papírra kiírnunk, hogy ne repüljön el nyomtalanul. Nem akar ez a sorozat recept lenni vagy „szabályzat”, amely feltételeket mutat be. Sem olyan befolyásoló üzenet-sor. amelyben hétről hétre azt kellene olvasnunk: ..csak hinni érdemes, mer minden más értéktelen”. Hanem egy szolid, csendes felhívás azzal a tartalommal, hogy akik a hitben éltek és akik ma is hitben élnek, azok nyitott, embert és világot szerető, gondolkodásra és együttműködésre kész. Isten vezetése alatt élő apró elemei a nagy egésznek. Régi latin mondás hirdeti nekünk is: „dum spiro, spero” .ameddig élek, remélek”. Hitünknek ez a bölcsesség minden időre szóló fémjelzője, hiszen hinni csak addig lehet, ameddig reménység van önmagámmal, hazámmal. az egész emberi élettel kapcsolatban bennem. JÖZSEF ATTILA 1924-BEN IRT ISTENRŐL SZŐLŐ VERSE lehet vezérlőnk akkor, amikor a hitről írunk-olvasunk. Mert a hit legfőbb tartalma az egyszerű, közvetlen, gyermeki bizalom: ..Hogyha golyóznak a gyerekek, az Isten köztük ott ténfereg. S ha egy a szemét nagyra nyitja, golyóját ő lyukba gurítja.” A gyermeki vallomás kérdezőkereső világa után vall igy ugyanitt a költő: „Most már tudom őt mindenképpen, minden dolgában tetten értem. S tudom is, miért szeret engem — tetten értem az én szívemben.” Erre a különleges tettenérésre lenne jó sokszor ráébrednünk, es egy nagy keresés után végre nyugodtan bíznunk és élnünk Benne! Szabó Lajos — SZÜLETÉS. Lehel László dunaharaszti lelkésznek és feleségének, Kajdócsy Ildikónak. 1982. október 28-án második gyermekük született. Neve: PETRA, JUDIT. Ignácz Rózsa: Vasárnap délelőtt volt akkor is. Éppen ilyen sűrűn hullott a hó. Kisétáltam a kisfiámmal a Farkasréti temetőbe. Akkoriban látta filmen Maeterlinck Kék Madarát s azóta olykor maga kívánHóember — Igen. — És a tehén megeszi a füvet? — Meg. — Mi megesszük a tehenet? — Meg bizony — mondtam, s I ta. hogy meglátogassuk odakint a nagyapát és nagyanyát. Hiszen a filmbéli gyermekek nagyszülei mindig arra vártak, hogy a kicsik felkeressék őket, s csak akkor ébredtek fel, ha rájuk gondolt valaki ... Bandukoltunk a tisztára sepert, havas úton. Akárcsak egy mesebeli kertben jártunk volna. A gyermek nem nézte a kapu melletti táblát, melyen a temetések sorrendje feketéllett. Nem riasztotta a ravatalozók fekete gyászpompája. De azért egy cseppet megilletődötten fogta a kezemet, s fehér bundácskájában, mint egy jókora hóember lépegetett előre. Kis orra kipislantott a fehér kabátból. Apró szeme csillogott. — Mikor nem lesz hó, akkor jön a tavasz? — kérdezte. Aztán azt: — A fa a fűidből lesz, Anyuka? a hétévés gyermek elmerengett. Aztán egyszer csak felkapta a fejét: — Akkor az' olyan — mondta —, mintha mi földet ennénk. Ugye? — Ma is látom kis bölcsködő orcácskáját, ahogy rámnéz és folytatja: — Mert az alma is a földből táplálkozik, te mondtad. Látod, milyen buták az emberek, hogy mindent elvesznek a földtől! Mert az úgy van, tudod, hogy a föld, egy darabig tűri, hogy mindent elvegyünk tőle, aztán egyszer csak megharagszik, és azt mondja: elég volt. többet nem adok és hamm! elnyeli az embereket. Ez akkor van, amikor temetnek, Ugye? Ügy-e, édesanyám? Még ma is világosan emlékszem, s talán sohasem felejtem el, mennyire meglepődtem az apró ember logikáján, s mennyire szerettem volna tudni, hogy mi is járkál kicsiny fejében? Mentünk tovább a havas úton és én felelni szerettem volna valami gyermeknek valót. Valami vidámítót. Ránctalan hólepel borította a hantokat. Fejfákon és kereszteken úgy csillogott a fehérség, mint törpe bokrokon szokott. Majdnem vidám látvány volt a hólepte temető. Mikor, a keresztúthoz értünk, a kereszt- refeszített Jézus előtt a gyermek kiszakította magát a kezemből, széttárta a karjait, s mosolygós arccal szaladt az öregek közös sírjához. Mint két hóbafulladt házikó, úgy feketéllett ki a domb pereméből a két fejfa keskeny fede- /le. Én még azon tépelödtem, amit a halálról beszéltünk. Még a feleletet kerestem. De a gyermek már kacagott. — Jaj de szép kicsi fedele van nagypapa meg nagymama házának! — mondta fülig szaladt szájjal, aztán kapta magát, havat markolt az egyujjas kesztyűjébe: gyúrni kezdte. Gombolyagot formált és hengerelte az úton. — Mit csinálsz? — kérdeztem megdöbbenve. — Hóembert! — felelte nyugodtan, s cipelte a nagy hógolyót a sír lábához. — Ez lesz a talpa! Erre teszem a hasát, meg a fejét. Légy szíves, keress anyuka, a szemének két kis kavicsot. Ág is jó lesz, ha nincs. Ide tegyük a sírjuk szélére. Hogy fog örülni neki szegény nagypapa meg nagymama! Vasárnap délelőtt volt akkor is. Éppen ilyen sűrűn hullott akkor is a hó. Azóta annyi, annyi halált láttunk. De én gondolathan ma is ugyanúgy állok ott a hóembert rakó gyermek oldalán és azon gondolkodom, mint akkor: hogy tudásunk a halálról nekünk sém több, mint egy gyermeké. Csak hitünk kevesebb, rendszj rint... (Megjelent a KINCSESLAl című kiadványban 1979-beu.) — KISKUNHALAS. A kiesig gyülekezetnek csendes, de „meleg” ünnepe volt. Az imatermü és lelkészlakásul is szolgáló épületben meggyulladtak a gázlángok. A gázfűtés bevezetést 100 000 Ft-ba került, amihez a;