Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1982-04-18 / 16. szám
/ Kár... ÜVvhánti ntvf/jvtftfsés tus Útitárs” utjtjih cihhéhea Egyházunk vezetősége az elmúlt két évtizedben türelmes szeretettel ápolta kapcsolatait a külföldön élő magyar evangélikusság- gal, köztük a lelkészekkel. Kezdtük ezt már akkor, amikor népünk nagy többsége nagyon negatívan nézte — tegyük hozzá: jogosan — a „külföldre szakadt hazánkfiait”. Miközben a külföldön megjelenő magyar nyelvű evangélikus egyházi sajtóban gyakran a vádaskodások és rágalmak tömkelegét irányították ránk, mi magunk nem mentünk bele a viszont-vá- daskodásba — talán egy eset kivételével. Elviseltük a sokszor elviselhetetlent. Közben a külföldön élő evangélikus lelkészek jelentős része bizalommal és szeretettel fordult az „óhaza” és benne egyházunk felé. Hazalátogatásaik alkalmával meggyőződhettek a valóságról. Szószékeinken és előadó pódiumainkon prédikálhattak és tarthattak előadást. Igen sok meleghangú levelet kapunk tőlük. Van azonban néhány ember közöttük. akik szinté megszállottan mondják tovább azt, ami nem igaz. Bár ezeknek hangja nem hangzik messze, mégis a porhintést, a félrevezetést, a tudatos rossz-hangulat keltést nehezebb elviselnünk a Lutheránus Világ- szövetség budapesti nagygyűlése előtt, mint egyéb időszakban. A külföldön élő magyar evangélikus lelkészek nagy része örömmel üdvözölte azt a döntést, hogy az LVSZ nagygyűlése Budapesten lesz. Nem sokkal a döntés után az Észak-amerikai Egyesült Államokban megjelenő „ERŐS VÁR” című lap is ezt tette. Ugyanakkor vannak, akiket nagyon kellemetlenül érintett ez a döntés. Hiszen eddig azt magyarázgatták, hogy „helytelen úton járunk”, „az egyházvezetőség elárulja az egyház ügyét” stb. és most ennek az egyházvezetőségnek a meghívását fogadta el aZ LVSZ! Kár, hogy Terray László Norvégiában' élő lelkész — a Norvég Misszió nv. főtitkára — az „UTI- TÁRS” című lap múlt év őszi számában ..Krisztus a világ reménysége” címen folytatja vádaskodásait. „oktatásait” és rágalmazásait néhány pozitív vonás elismerése mellett. Mondhatnánk azt, hogy ebbe a „kisded-játékba” most se menjünk bele. De a nagygyűlés előtt nem vállalhatjuk, hogy „a hallgatás beleegyezés”. Kezdi Terray azzal, hogy meghamisítja a nagygyűlés témáját. amikor azt „Krisztus a világ reménysége” címben közli. A nagy- gvűlés témája nem ez. hanem ez: „Krisztusban reménység a világért” (Magyarul így hangzik jobban: „Krisztusban reménységgel a világért”). Terray által adott cím már csak azért sem lehetséges, mert az a téma már lefutott 1954- ben Evanstonban. De a cikkíró tudatosan ferdíti el a témát, mert ezt írja: „Divat manapság a jövő reménységét abban látni, hogy az egyház és a „világ” közös erővel járulnak hozzá a szociáletikai feladatok megoldásához”. Azután védelmébe veszi Jézus Krisztus személyét. mint központot, mindenféle „elmélettel vagy ideológiával” szemben. Hogy Jézus a központ, ezt nem kell magyarázgatni sem az LVSZ-nek, sem a magyar- országi evangélikus egyháznak. Ugyanakkor a nagygyűlésen bizony igen sok szó esik majd az ebből folyó szociáletikai feladatainkról. Hiszen a téma éppen az, hogy mit tehet az evangélikusság a reménységből fakadóan a világért. Igen. a világért! A szenvedő. a megsemmisítéssel fenyegetett, háborúk sújtotta világért! És hát arról is lesz szó, hogy miképpen működhetünk együtt e célból a „világ”-gal. Óva int Terray attól, hogy meghívásunk elfogadását az LVSZ részéről „kitüntetésnek” vagy „jutalmazásnak” vegyük. „A világgyűlés helyének meghatározása nem állásfoglalás valamely egyház vagy annak vezetősége, vagy az illető ország politikája, vagy társadalmi rendje mellett” — írja. Nem tudjuk kivel vitázik a cikkíró, mert részünkről ezt senki nem állította. Egyházunk nem szorult rá erre a külső „iga. zolásra”,. még kevésbé a Magyar Népköztársaság, annak politikája és társadalmi rendje. Mi csak azt mondottuk, hogy a „meghívás elfogadása nagyon megtisztelő a Magyarországi Evangélikus Egyház számára”. Bizony az! Minthogy az is igaz, hogy az augsburgi végrehajtó bizottsági ülésen sokkal több pozitív értékelés hangzott el egyházunk szolgálatáról, teológiai munkájáról, mint azt Terray László gondolja és egyetlen negatív politikai értékeléssel szemben számos pozitív értékelés hangzott el társadalmunkról. Azután arról értekezik a cikkíró. hogy a budapesti nagygyűlés kapcsán végre „sok gyülekezet” és „sok lelkész” talál kapcsolatot a világ evangélikusságával és „kerül bele a világkeresztyénség lüktető vérkeringésébe”. Azután megtámadja egyházvezetőségünket, miszerint „néhány egyházi vezető járja ugyan a világot”, de több lelkész nem kap erre engedélyt és nem vehetnek részt a konferenciákon noha „mind nyelvtudásuk, mind teológiai felkészültségük alapján ezt már rég megtehették volna”. Azután tovább fokozza: azért nem kapnak ezek a bizonyos lelkészek lehetőséget külföldi konferenciákon való részvételre „mert nem követik az otthoni egyházvezetőség szólamait”. Néhány mondatban mennyi tudatlanság, gyanúsítás, rágalmazás! Az természetesen mindig jó. ha gyülekezeteink minél több külföldi egyház képviselőivel kerülnek kapcsolatba. De éppen ezt folytatjuk két évtizede. Csak az elmúlt évben 18 küföldi csoportot és 23 alkalommal hivatalos egyházi vendéget fogadtak gyülekezeteink. Ez legkevesebb 600—700 külföldi vendéget jelent. (Egyes gyülekezetek már sokallták is). Volt köztük afrikai. ázsiai, amerikai, ausztráliai és európai is. Ami a lelkészeket illeti, csak az elmúlt évben az egyházvezetőségen kívül leg-' alább 60 lelkész, segédlelkész, teológus vett részt a legkülönbözőbb külföldi konferenciákon. Nem igaz. hogy csak az ..egyház vezetői járják a vi.lágot”. Az sem igaz, hogy ..nyelvtudás és teológiai fel- készültség” ellenére sem juthatnak el egyes lelkészek külföldi konferenciákra. Ilyen lelkészekről mi 'nem tudunk. Az viszont igaz, hogy ha valaki pl. a filozófiai egzisztencializmus, a bultmanniz- mus vagy éppen a „halott Isten” elméletének rabja volna, bizony nem szorgalmaznám kiküldetését, mert' méltatlan volna arra, hogy egyházunkat bárhol a világon képviselje. De ettől függetlenül nem emlékszünk rá, hogy beleszóltunk volna egvszer is abba, hogy a Norvég Misszió vagy a norvég evangélikus egyház kiket küldjön ki a külföldi konferenciákra. Ez az egyházak belső ügye. Nem tartozik Ten-ay Lászlóra sem. Nem tudjuk pontosan, mire gondolt a cikkíró, amikor az „egyházvezetőség szólamai”-ról elmélkedik. Talán a nekünk olyan drága „diakóniai teológiánkra”? Talán egyházpolitikai és politikai állás- foglalásainkra? Talán béke-nyilatkozatainkra? Ezt csak ő tudja. Egy azonban biztos: ezek nem „szólamok”. Ha pedig mégis azok, akkor meg kell mondanunk, hogy a mi „szólamainknál” jobb szólamokat kerestünk más egyházak — köztük nyugati egyházak — teológiájában, szociáletikai állásfoglalásaiban de sajnos nem találtunk. Főleg a teológiájukban nem találtunk olyat, amiért a magunkét fel kellene adnunk. Ami pedig „békenyilatkozatainkat” illeti — melyeket még tíz évvel ezelőtt is olyan sok kritika ért —, szinte szósze- rint megtalálhatók, ma már pl. a Lutheránus Világszövetség turkui nyilatkozatában. „Bűnünk” csak az volt, hogy „több hosszal” előbb kezdtük. Mások viszont még mindig lemaradtak. Végül megjegyzi a cikkíró: „Mindez talán önvizsgálatra is készteti a magyarországi egyházi vezetőséget”, nevezetesen a nagygyűlés ittléte. Annyi bizonyos, hogy önvizsgálat nélkül nincs egyház. nincs' egyházvezetőség, nincs gyülekezet és nincs keresztyén élet. Magunk részéről igyekszünk is naponta Isten elé állni és Öt „faggatni”: mit hibáztunk el, mit kell jobban tennünk az Ö akarata szerint. Ebből az önvizsgálatból fakad új erő, új látás, friss szolgálat. De ha a nagygyűlés kapcsán ezt egy külföldön élő magyar evangélikus lelkész ajánlgatja nekünk akkor úgy az a helyzet jut eszünkbe, mint amikor valaki „oldalról” néz a tükörbe és így nem magát, hanem a másikat látja. Azt is mondhatnám, hogy „professzori póz”-ból tanitgatja a „tanulókat”. Ez az, amit semmiképpen nem vállalunk. Aki innen három évtizeddel ezelőtt elment és nem vett részt sem társadalmunk, sem egyházunk építésében, az nem ülhet sem a -katedrára, hogy bennünket tanítson, sem nem nézhet „oldalról” a tükörbe. Annak velünk együtt a „padokban” van a helye, hogy együtt tanuljunk. És a tükör előtt a helye, hogy magát lássa. Ha maga néz a tükörbe megkímélheti magát a farizeus és pubükánus történetéből az előbbire vonatkozó iézusi szavaktól. Kár, hogy Terray László és vele még néhányan. nem tudnak igazán örülni a budapesti nagygyűlésnek. Viszont örülünk azoknak, akik velünk örülnek. Reméljük, hogy az LVSZ budapesti nagygyűlésén több külföldön élő magyar evangélikus lelkészt és gyülekezeti tagot köszönthetünk és velük együtt a „padokban” majd sokat tanulhatunk és „épülhetünk egymás hite által”. K. Z. Jelentkezés nyári kántorképző tanfolyamokra A Magyarországi Evangélikus Egyház Kántorképző Szolgálata Foton három nyári kántorképző tanfolyamot rendez, melyre szeretettel hívja és várja a gyülekezetek kántorait, kántorjelöltjeit, karvezetőit és énektanitóit. I. tanfolyam háromhetes, június 21.—július 10-ig. II. tanfolyam kéthetes, július 12—július 24-ig, III. tanfolyam háromhetes, augusztus 9—augusztus 28-ig. A tanfolyamok részben előkészítő jellegűek teljesen kezdők számára, részben továbbképzés már zenét tanultaknak, és olyan szolgálatban álló kántoroknak, akiknek még nincs kántori oklevelük. A tanfolyamok tantárgyai: harmonium-, illetve orgonajáték, egyházi ének, énekkari és karvezetői gyakorlat, zeneelmélet, szolfézs és bibliaismeret. Az ez évben megjelenő új énekeskönyvre való tekintettel különös hangsúlyt kap az új énekek tanulása. Részvételi díj a háromhetes tanfolyamokon 1000 Ft, a kéthetesen 800 Ft. A fenti díjakból 300 Ft a jelentkezéssel együtt küldendő be, mint jelentkezési díj, piros postautalványon (tehát nem a Kántorképző csekkjén), a következő címre: Kántorképző Szolgálat, Főt, Ber- da J. u. 3. — 2151. Jelentkezési határidő mindhárom tanfolyamra: május 1. Határidőn túli jelentkezéseket nem fogadunk el. Jelentkezési cím: Evangélikus Kántorképző Szolgálat Igazgató Tanácsa, Főt, Berda J. u. 3. — 2151. Jelentkezéshez mellékelni kell: 1. Eelkészi ajánlólevelet, mely többek között igazolja a jelentkezés gyülekezeti érdekét. 2. Önéletrajzot születési adatokkal, zenei előképzettségről, és az esetleges eddigi gyülekezeti szolgálatról szóló beszámolóval. A felvételről az Igazgató Tanács dönt. A felvételről pontos értesítést küldünk. A fel nem vett jelentkezők jelentkezési díját visszaküldjük. A KÁNTORKÉPZÖ SZOLGÁLAT IGAZGATÓ TANÁCSA Közös kincsünk a béke A Keresztyén Békekonferencia Ifjúsági Bizottságának brémai ülése Kimondva vagy kimondatlanul sok ember tudatát hatja át napjainkban a békéért való aggodalom'. Idősét — fiatalét egyaránt. Az előbbi —most közvelen környezetünkre gondoljunk — sok vihart megélt, csak egyet nem akar, többé háborút. Az utóbbi teli reménynyel, tervekkel világot látni-is- mernl majd családot alapítani, gyermeket felnevelni szeretne. Hogy ezt tehesse békére, tartós békére van szüksége. DE. HA VILÁGUNKRA TEKINTÜNK MIT LÁTUNK? Látjuk a világ különböző pontjain kialakult feszültséggócokat, a békés egymás mellett élés elvének nehezedő megvalósulását, a külön böző megkülönböztető intézkedéseket, a fegyverkezési-leszerelési tárgyalások megtorpanását, a háborús fenyegetések légkörének felidézését, a fegyverkezésre szánt dollármilliárdok spirálszerű emelkedését és helyenként már a háborútól való félelem hangulatának terjedését is. HA AZT MONDJUK BÉKE, MIRE GONDOLUNK? Családunkra, gyermekeinkre, szeretteinkre, hazánkra, európai békemenetekre, béketün'tetésekre? Vagy eszünkbe jutnak azok a világ különböző pontjain élők is, akik a békétlenség minden nyomorúságát, bélyegét, elnyomását magukon hordozzák? Eszünkbe jutnak-e azok is, akik most is fegyverek dörgése között élnek? Azok is, akik a bőrükön érzik a békétlenség terhét, igazságtalanságát? Azok is. akik munkanélküliségben, éhezésben élnek? A mélyről jövő kihívásokra felelni, azokat összegezni, keresztyén hitünk alapján közös válaszokat, cselekvési módokat keresni, ezt kísérelte meg a Keresztyén Béke- konferencia Ifjúsági Bizottságának a közelmúltban lezajlott brémai ülése. „felszabadítAsi HARC ÉS LESZERELÉSI FOLYAMAT — FIATAL KERESZTYÉNEK KÖZREMŰKÖDÉSE A BÉKÉÉRT ÉS IGAZSÁGOSSÁGÉRT.” E téma megvitatására az Ifjúsági Bizottság meghívására négy kontinens 19 országából 42 résztvevő érkezett. Bevezető referátumában Luis von Zobeltitz (Bremen) a nyugateurópai békemozgalmak tevékenységét értékelte. Az egyre erősödő béketüntetések az amerikai rakétatelepítési program ellen, az európai leszerelésért óriási tömegek békeakaratát fejezik ki, olyan elemi erővel, amelyet már nem hagyhatnak figyelmen kívül a nyugat-európai kormányok. E békeharcban jelentős részt vállalnak a fiatalok, az egyházak is. Főreferátumában Prof. dr. H. Faulwetter (NDK) adatokkal világította meg, hogy a napi 1.4 milliárd dollár fegyverkezési kiadásból például a malária 3—4 évi leküzdése vagy 150 millió hektár földterület termővé tétele lenne lehetséges. A gazdasági-politikai összefüggések oldaláról vázolta fel a harmadik világ számtalan égető gondját, így azt a tényt, hogy a ‘Világbank becslése szerint 800 milló ember éhezik. A gazdasági megkülönböztetés nyomán a fejlődő országok egyre kevésbé tudják napi kiadásaikat, importjaikat saját erőből fedezni. Kényszerű kölcsönöket vesznek fel, ezek nyomán pedig egyre jobban eladó- sódnak. Létük lényegileg gazdasági-politikai rendszerük igazságosságától függ. A keresztyén békemozgalmaknak éppen a keresztyén elkötelezettségükből adódóan kell küzdeniük a világon mindenütt a társadalmi igazságosságért is — mondotta. Élénk, megbeszélés követte előadását. L. B. Rogers Wright (Sierra Leone) kifejtette a harmadik világ nem elsősorban segítséget kér, hanem kizsákmányolás mentes, igazságos, jogos elosztást, egyenlő gazdasági lehetőségeket. Mások, így George R. Lucas (USA) hazájának „információs bezártságát” hibáztat ta. Az amerikai fiatalok keveset tudnak a világ különösen is a harmadik világ eseményeiről. Meg kell törni az amerikai ifjúság izoláltságát. A KÜLDÖTTEK SZEMÉLYES BESZÁBOLÖJÁT rendkívüli figyelem kísérte. Hiszen a szemtanúk közvetlen hitelességével „tudósítottak” a Dél-Afrikában, Nicaraguában, Latin-Amerikában, Izraelben élő fiatalok életéről, a békéért, a társadalmi igazságosságért foltyatott harcukról. Nader Geraisy, Izraelben élő palesztin fiatal megrázó, felhívásként ható szavai most is felidéződnek bennem? Id'egétíkéht élünk saját hazánkban . . . Tegyetek meg mindent a békéért, bárhol is vagytok a világban. ÁLOM — REMÉNYSÉG. E címen a konferencia egyik munka- csoportja dokumentumot készített. Engedje meg az olvasó, hogy befejezésül néhány sorát közkinccsé tegyem. — Egy békés, igazságos világról álmodunk. Tömegpusztító fegyverek és gyűlölet nélküli viliágról álmodunk.’.. Közben látjuk, hogy egyre több keresztyén közösség keresi az igazságtalanság okait és a békéhez vezető konkrét lépéseket. Álmokkal és reménységekkel vagyunk tele. De hisszük, hogy Isten szolidaritásra hívó szava egyre több embert fog elérni. Lehel László Garai Gábor; Mielőtt „Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz” (Jób könyve) Most, hogy a. kétség s a kórság sanyargat, s önbizalmam úgy összeaszalódott, mint télvégi fán a tavalyi lomb; és féls^égen járok falak tövében, tekintetem is nagyritkán vetem föl, • mert sötét és ragályos szomorúság lakik szememben, rejteni való; most. hogy az érdemek leltározói árjegyzékükből kitörlik nevem, s nem keresnek meg ismeretlenek, s méltán irtóznak tőlem a barátok: most, hogy jövőm bezárult sátorában parázs fekélyeim vakargatom, s motyogó szájjal vitázom magamban láthatatlan, bölcs farizeusokkal, és úgy átjár a csípős keserűség, mint vadnyúl lila tetemét á pác; most. hogy egy lélek sem figyel szavamra, s nincs kire testáljam enyéimet, ha kisegít innen a kegyelem — most mondom, most és végérvényesen: ■ választott hitemben mindig megálltam, s (mert rosszabb aligha jöhet) megállók, a magát építő ember-közösség 1 — örökkévalóságom — befogad majd hűségemért (ha tán egy szavamért sem), s belekever a holnap húmuszába; . hallgassatok meg- volt jó sorom is. de magamért kezem be nem szennyeződött; csak a munka porát mosom le róla. mielőtt még végleg nyugodni ernyed. (Megjelent a költő VÉGTELEN MEG EGY című kötetében, 1981- ben.)
