Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-01-02 / 1. szám

dcy Pál riportja Megy a gyűrű vándorútra 6. AZ ANNA KARENINÁK, BO- VARY-NÉK, ARANYEMBEREK esetei rendkívül gyakoriak azzal a különbséggel, hogy hiányzik többségüknél a minden kockáza­tot vállaló szerelem. Felloba-nások, olcsó kalandok idéznek elő mély repedéseket a házasság építmé­nyén. Tévedéseket, 'elhibázott lé­péseket, gyerekfejjel, sok esetben meggondolatlanul létrejött szövet­ségeket pedig korrigál a törvény. „Szegény törvény”, mi mindent kell kiigazítania, amit mi embe­rek elrontunk! Csak a gyermek, igen a gyermek sorsa és jövendője kétséges. Ezt a kérdést semmi­képpen sem tudja a törvény meg­nyugtató módon szabályozni. A válás, házasságbontás első számú áldozata a gyermek. Humánus törvényeinknek egyetlen achillesi sarka az utód problémája. Van­nak, akik ennek a kérdésnek a konzekvenciáját már előre levon­ják. Ha a leányok komolyan veszik orvosi, mérnöki, tanári stb. hiva­tásukat, s ha előbb diplomájukat szerzik meg, később alig találnak magukhoz korban, intelligenciá­ban megfelelő partnert, férjnek valót. Meg kell elégedniük házas emberekkel, lopott örömökkel. El­vált értelmiségi férfi is már ne­hezen áll kötélnek, s rendszerint egy-két gyermek tartásdíja terhe­li fizetését. Lakás- és egyéb gond­jai vannak. Az érdekek össze­egyeztetése, hogy abból házasság szülessen, rendszerint bonyolult feladat. A diplomás lányok igé­nyeit is számításba kell venni. Harminc körül ezek a lányok már fejüket is használják, nem csak a szívükre hallgatnak. Józanok és számítók. Ezzel szemben a csalá­di élet közössége utáni vágy, nosz­talgia bennük is erőteljes. De azt is pontosan tudják, nem kizáró­lag a házassák nyújtja a boldog­ságot számukra. Soknál a gyer­mek utáni vágy olthatatlan. H. J. valóban szép és okos lány volt. Haja aranysYőke, arca. alak­ja tökéletes. Azon1 döbbentem meg, hogy csinossága ellenére ha­jadon maradt. Amikor a kórház­ban érdeklődtem utána, kollégái azt mondták, egyik leghűségesebb orvos. Csak a hivatásának él. Betegeit még odahaza is látogat­ja, hátha szükségük van tanácsra, segítségre. Judit doktornőt min­denki szereti. H. J. éppen harmincadik szüle­tésnapja előtt egy egészséges, szép fiúgyermeknek adott életet. Há­zasságon kívül. — Tudja, nagyon szerettem volna gyermeket. S ez volt az utolsó lehetőségem. Nem vett el ugyan senki, de ha belegondolok a házaséletek szörnyű helyzeteibe, nem is bánom. Nem látok magam körül boldog családot. A magamét pedig én teremtem meg. Keresek annyit, hogy gond nélkül felnevel­hetem fiamat. Ez a „csonka” csa­lád több boldogságot fog sugároz­ni, mint bármely más. Apa nélkül is fel lehet nevelni egy gyerme- kct. — És a kollégák, a környezet, a társadalom hogyan vélekedik el­veiről ? — Először is nem érdekel. Má­sodszor pedig társadalmunk a megkötött házasságok felett őr­ködjön szigorúbban. Harmadszor, nem hiszem, hogy bárkinek bele­szólása lehet magánügyembe. Ne­kem jogom van gyermeket kíván­ni. megszülni és felnevelni. S mi­után nem megyek férjhez, nem fogom szégyellni apa nélkül felne­velni gyermekemet. Kisfiam is hozzá fog szokni ehhez a helyzet­hez, s ha majd találkozna társa­dalmi előítélettel, magam verem vissza és vértezem fel ellene. H. J. ELVEI tiszteletre méltóak, ha mögöttük nem meredeznének beidegződöttségünknek a kérdő­jelei. De a doktornő nem áll magá­ban ezzel a felfogásával. Mert az egyetemet végzett lányok száma rohamosan növekszik, férjhez me- nési lehetőségeik pedig ugyanilyen arányban csökkennek. Kérdésünk viszont, hogy e „csonka” családok gyermekei, hogyan dolgozzák fel lelkűkben az apanélküliséget. A múlt kellemetlen izű „törvényte­lensége” régen kiveszett de apa. anya, gyermek mint családi egy­ség nem pusztán szemléleti kér­dés, hanem biológiai szükségsze­rűség is. Mi keresztyének a házas­ság egyik alapvető kérdésének tartjuk a családi egységen belül a gyermekáldást. A jövő fog ar­ra válaszolni, hogy a „csonka­családok” életképesek lesznek-e. Egyebekben az elvált szülők gyermekei hasonló helyzetben vannak, sok esetben talán egy fokkal rosszabban. Krisztus irgalmas szeretete pe­dig legalább olyan melegen öleli körül H. J.-t és gyermekét, mint bennünket. KIBONTAKOZIK ÜGY ME­NET KÖZBEN egy másfajta gya­korlat is körülöttünk, a házasság- kötés nélküli együttélés. Konku- binátusnak nevezi ezt az állapotot a római egyházjog. Ezzel a mo­dern társadalmi jelenséggel egyre több dolgunk van. Elterjedt és gyakori úgy annyira, hogy a pol­gári jogrend is kénytelen volt a kérdést szabályozni. Többségében anyagi, gazdasági kérdések szere­pelnek a házasságon kívüli együttélések mögött. (Nyugdíj, vagyon stb.) Ritkább esetben a házasságkötés elvi tagadása. Akadnak közöttük, akik vallásos háttérből menekültek ebbe a hely­zetbe. Talán éppen a római egyház szigorú szabályai sodorták egy­más mellé, kissé törvényen kívül a feleket. Legtöbbjüknél az élet teljesen rendezett, békés, boldog­nak mondható. Mintha velük kap­csolatban született volna a köz­mondás: „házasságok a mennyben köttetnek”, nem pedig anyakönyv­vezető előtt, de talán még pap előtt sem. Gyűrű nélkül is lehet­nek boldogok az emberek. Megy a gyűrű vándorútra... Sorsok törnek derékba a vándorút során, de boldogság és öröm is ta­nyát ver a szívekben a gyűrű nyo­mán. Egy azonban bizonyos. Nem lehet halálos komolyság nélkül a gyűrű problémájával foglalkozni. Erre bennünket, keresztyéneket, éppen a Szentírás alapján, hitünk figyelmeztet. Ez a figyelmeztetés > mélyen beivódott szöveteinkbe. Ezért mélységes a vágy bennünk a házasság becsületének vissza­állítása érdekében. Az egyház is számol a gyakorlattal — íme, mennyi példával találkoztunk —, számol az emberi gyarlósággal, a bűn mindeneket, így a házaséle­tet, a családot is kikezdő valósá­gával. De ismeri a megbocsátást, s az elölről kezdés nagy lehetősé­gét. NEM TÖRŐDTEM SOHA AZ­ZAL, hogy az alább idézendő sza­kasz János evangéliumából apok­rif-e, későbbi betoldás, vagy ere­deti. Én a Szentírás legcsodálato­sabb szakaszának és történetének tartom: „Az írástudók és farizeusok pe­dig egy asszonyt vivének hozzá, akit házasságtörésen kaptak, és a középre állítván azt, mondának néki: Mester, ez az aszony tetten kapatott, mint házasságtörő. A törvényben pedig megparancsolta nekünk Mózes, hogy az ilyenek köveztessenek meg. Te azért mit mondasz? Ezt pedig azért mondták, hogy megkísértsék őt, hogy legyen mi­vel vádolniuk. Jézus pedig, leha­jolván, az újjával ír a földre. De mikor szorgalmazva kérdezek őt, felegyenesedve mondá nékik: Aki közületek nem bűnös, az vesse rá az első követ. És újra lehajolván, írt a földre. Azok pedig ezt hallván és a lel­kiismeret által vádoltatván, egy­más után kimentek a vénektől kezdve mind az utolsóig. És egye­dül Jézus maradt és az asszony a középen állva. Mikor pedig Jé­zus felegyenesedék és senkit sem láta az asszonyon kívül, mondá néki : Asszony, hol vannak azok a te vádolóid? Senki sem kárhozta­tott-e téged? Az pedig mondá: Senki Uram! Jézus pedig mondá néki: Én sem kárhoztatlak. Eredj el és többé ne vétkezzél!” S AMÍG A GYŰRŰ VÁNDOR­DÍJT JÁT fürkészem, ez a szakasz zsong szüntelenül bennem. (Vége) „Hadd hirdessem a Te nevedet... Hangverseny Gárdonyi Zoltán műveiből Nyíregyházán MÁR HAGYOMÁNNYÁ VÁLT Nyíregyházán, hogy a havonta rendezendő hangversenyek sorát az év végén, a debreceni Kollé­giumi Kántus estje zárja. A test­véri meghívást újra különleges műsorral viszonozta a kórus. Az idén 75 esztendős dr. Gárdonyi Zoltán kórus- és orgonaműveiből hallhattunk válogatást. „A magyar zenetörténetben egyedülálló a bibliai prózának általa képviselt magas zenei igé­nyű és mély hittartalmú kórus­megzenésítése. Stílusában ötvö­ződnek a régi és mai kor fontos elemei: Bach ellenpontművészete, Liszt és a romantika harmónia­világa, a Kodály-iskola új hang­vétele” — hangzott a bevezető megemlékezésben. MESTEREI VOLTAK: a buda­pesti Zeneakadémián Kodály Zol­tán, Berlinben pedig Paul Hin­demith. akinél a zenei doktorá­tust is megszerezte. Sokirányú tevékenysége áldás­sá lett! Zenepedagógusi pályafu­tása során tanított a soproni evangélikus teológián és tanító­képzőben, a budapesti reformá­tus teológián, és nyugdíjba vonu­lásáig a Zeneakadémián. Mint zenetudós Bach és Liszt életművével foglalkozott. Zene­szerzői munkásságában — a már említett kórusművek méllett — igen jelentős helyet foglalnak el orgonaművei. Ugyanakkor hálára indító mun­kát végzett el, mint. a protestáns egyházi zene egyik fő szervezője. A kántorképzés elméleti és gya­korlati irányításában. is kivette részét. Szoros szálak fűzik a volt ta­nítvány. Berkest Sándor vezetése alatt álló Kántushoz. A kórusra bízta hagyatékának megőrzését, amely a hatalmas kottaanyagból egyre több művet szólaltat meg. A NOVEMBER 30-1 HANG­VERSENYEN „Az Űr dicsérete” és az „ítélet és ígéret” című mű­vek Ézsaiás könyvéből, a prófétai szó elemi erejével szólaltak meg. Szerkesztésével és a kórus jól megformált, szépen felépített előadásában érdekes színfoltja volt a műsornak * a „Légy hív mindhalálig, és néked adom az életnek koronáját!” (Jel. 2:10) ismert igeversre írt barokkos kompozíció. A húsz ütem körüli dallam passacaglia-témaként is felfogható. Az ORGONAKÍSÉRETET nagyszerűen játszó, Karasszon Dezső orgonaművész a pentaton dallamvilágával magyar gyökerű A-dúr Prelúdiumot és a nagy francia orgonista, C. Franck előtt tisztelgő „Tanulmányok” soro­zatból a C-dúr Sortie-t adta elő. Az est záró száma a 45. zsoltár bibliai szövegére írt „Dicsérő ének” volt. Mintha a 75 éves Gár­donyi Zoltán önvallomása zendült volna meg a mester debreceni „gyermekeinek” ajkán: „Fölbuzog szívem szép beszédre, művem a Királynak szól... Hadd hirdessem a te nevedet nemzedékről nemzedékre; örökkön örökké dicsérnek majd téged a népek!” Ifj. Fekete Károly — BAKONYSZENTLÁSZLÖ. Tisztújítás volt a társgyülekezet­ben. 1981. december 6-án Szabó Vilmos lelkész beiktatta a gyüle­kezet új felügyelőjét. Szabó Sán­dort, valamint id. Szabó Imréné, Lünk Ferencné, Lutor Dezsőné, Kovács József és Saller Molnár Gyula presbitereket. A bakonyta- mási gyülekezet képviseletében résztvett az- ünnepi alkalmon Né­meth István gondnok, aki köszön­tötte az új tisztségviselőket. Tóth Pál presbiter, valamint Németh Erzsébet, aki a kántori szolgálatot végezte. A ii VASÁRMA ,P IGÉJE Megmenekült, hogy megmentsen Ml 2, 13—23 A GYERMEK JÉZUS NEM HALT MEG. Még harmincegynéhánjr évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy felnőttként, tudatosan vállalhatta értünk a halált, előbb azonban Isten gyógyító és üdvözítő akaratát hirdette szavaival és életével. De mindezek ekkor még messze voltak. József valószínűleg maga sem tudta, milyen távlati célok érdekében kell engedelmeskednie. Mégis mindannyiszor úgy tett, ahogyan az Űr megparancsolta neki. Álljunk meg egy pillanatra a betlehemi gyermekek megöletésének jól ismert és minden jóérzésű embert megbotránkoztató történeténél. Ök voltak az elsők, akik Jézusért meghaltak, azért, hogy Ö majd értük is vállalhassa a halált. De hány gyermek esett azóta is áldozatul a .zsarnokok önző és kielégíthetetlen hatalomvágyának! Jobb rá sem gondolni. DE NE ÁLLJUNK MEG ITT! Ne elégedjünk meg azzal, hogy a gyermek Jézus története, az abban — a szomorú betlehemi közjáték­kal együtt — megmutatkozó isteni tervszerűség csodálattal töltsön el. Jézus nem halhatott meg idő előtt. A terv ideje azonban nem járt le, hanem velünk folytatódik, mi is részesei vagyunk. Mi. akik akkor is menekülünk, amikor nem kellene; nem Jézussal, hanem előle. Mi, akik Jézusért gyakran a még egyáltalán nem veszélyes útra sem vállalkozunk, ha valakin segíteni kell. De ugyanez a Jézus, akit a zsarnok katonáitól kellett megmenteni, lett minden hatalom birtoko­sa mennyen és földön, ezt mondja végül az evangélium. Minden em­ber neki tartozik számadással. Azok is, akik elítélik a Heródeshez hasonló közönséges bűnözőket, de a másikért a kisujjukat sem moz­dítanák. Milyen jó lenne, gondoljuk, ha Józsefhez hasonlóan mindig előre tudnánk, hogy mit kell tennünk. Nekünk azonban ilyen álmokra csak a legritkább esetben van szükségünk. Sokkal inkább arra, hogy Isten megnyissa a szemünket, nehogy rejtve maradjanak előttünk fel­adataink. Ha pedig tudjuk, hogy mit kellene tennünk, akkor az év harmadik napján remélhetőleg még nem késő arra gondolnunk, hogy Isten az idén is engedelmességre szólít. HÁNYÁN VANNAK KÖRÜLÖTTÜNK OLYANOK, akiken különö­sebb kockázatvállalás nélkül is lehetne segíteni, ha észrevenné,nk őket. Milyen gyakran nem értjük meg a másikat, mennyi harag, bé­kétlenség van az emberek között, Isten talán éppen minket akar fel­használni, hogy kevesebb legyen. Milyen sokan vannak a testi, rr.ég inkább a lelki betegek, akik gyógyulást, de legalább vigasztalást "ár­nak. Hányán rabjai káros szenvedélyeknek és hányán élnek veszé­lyeztetett környezetben. És még nagyon sokáig sorolhatnánk, hol van szükség a megmentett gyermek, Isten Fia gyógyító, szabadító hatal­mára. Annyiszor szoktuk mondani, hogy Isten mindig annyi erőt ad ne­künk. amennyire éppen szükségünk van, nem többet, de ami sokkal fontosabb, nem is kevesebbet. Ez ránk éppen úgy vonatkozik, mint Józsefre. Éljünk akkor ezzel az erővel az év minden vasárnapján és a hétköznapokon. Ne feledjük, hogy az Egyiptomba menekített gyer­meket megváltónak, szabadítónak, üdvözítőnek hívták — erről szól újév napjának igéje. Ez erősítse reménységünket! Jézus értünk jött, értünk halt meg Nagypénteken, értünk támadt fel, nekünk adja a Szentlélek erejét feladataink végzéséhez — az év első vasárnapján éppúgy, mint mindennap. if j. Szentpétery Péter Imádkozzunk Űr Jézus Krisztus! Már gyermekkorban vállaltad értünk a szenve­dést, azért, hogy egykor minden szenvedéstől megszabadíts, mi mégis olyan könnyen elfeledkezünk erről. Adj erőt, nagy szükségünk van rá. Add, hogy a kapott erőt útmutatásod szerint tudjuk használni. Se­gíts, hogy ne legyünk önzők, önmagunkkal elégedettek, hanem a Te vezetéseddel lássuk meg cs végezzük cl még nagyobb és még fonto­sabb feladatainkat. Urunk, aki legyőzted a halált, aki megmutattad, hogy nekünk sem árthat, kérünk, tégy minket hűséges és engedelmes szolgáiddá, hogy örömmel fogadhassunk, amikor már teljes hatalommal újra eljössz. Ámen. Evangélikus vallásos félórák a Magvar Rádióban 1982-ben Többek kérésére közöljük az 14, április 25, május 30, június 13, evangélikus vallásos félórák ide- július 4, augusztus 1, augusztus jét a Magyar Rádióban. 1982-ben 22, szeptember 19, október 3, no- összesen 13 alkalommal lesz evan- vember 7, december 26. gélikus vallásos félóra. Ezek idő- A vallásos félórákat a Petőfi pontjai a következők: rádió közvetíti a megadott idő­Január 10, február 21, március pontban reggel 7 órakor. — Az újév utáni vasárnapon az oltárterítő színe: fehér. A délelőt­ti istentisztelet oltári igéje: 1 Pt 4,12—19; az igehirdetés alapigéje: Mt 2,13—23. — Vízkereszt ünnepén az oltár­terítő színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Mt 2, 1—12; az igehirdetés alapigéje: Ézs 60.1—6. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Ja­nuár 10-én, vasárnap reggel 7 óra­kor az evangélikus egyház félórá­ját közvetíti a Petőfi rádió■ Igét hirdet RE ÜSS ANDRÁS külügyi titkár. — A TEOLÓGIAI AKADÉMIA levelező tagozata számára D. dr. Ottlyk Ernő püspök 1981. decem­ber 12-én úrvacsoraosztással egy­bekötött ádventi estet tartott EGYHÁZZENEI ÁHÍTAT lesz január 2-án, szombaton délután 6 órakor a fasori templomban. Műsor: Monteverdi: Mise Leonhard Lechner: Elmélkedések az életről és halálról Közreműködik: A Leonhard-Lechner Együttes (Nyugat-Berlin Charlottenburg Epiphania-templom) Igét hirdet: DR. KÄLDY ZOLTÁN . püspök

Next

/
Oldalképek
Tartalom