Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-10-03 / 40. szám

Perényi Gábor, a Tiszavidék evangélikus patrónusa Már apja, Perényi Péter is a reformációt pártolta. Mint leg­több kortársa, ő is erőszakos bir- togfoglaló volt, ugyanakkor nagy­stílű álmodozó is, aki a mágyar korona elérését sem érezte lehe­tetlennek. Trón helyett azonban börtön várt rá, ahol 1542-től több mint öc éven ác, csaknem halá­láig sínylődött. Ezekben a nehéz években azonban elmélyült ben­ne a lutheri reformáció tanítása, s végrendeletében nemcsak hatal­mas vagyonát, hanem a tisztább tanítás és az „evangélium dok­torainak” védelmét is íábízta fe­leségére: Ormosdi Székely Klá­rára és fiára: Perényi Gáborra, aki —- 1532-ben születvén — mintegy 16 éves ifjúvá serdült közben. BIZONYOS AZ, hogy nem csu­pán a végrendelkező iránti ke­gyelet, hanem szívük indulata is a reformáció pártolására serken­tette az anyát és fiát. Gábornak különben két padovai olasz (fel­tehetőleg „pápás érzelmű”) taní­tója mellett mestere volt éveken át az a Siklósi Mihály is, akit Baranya, Temes megyék mellett a zempléni vidék első reformáto­rai egyikének is tartanak'. Perényi Gábor politikailag Fer- dinánd és az evangélikussággal alig titkoltan rokonszenvező Miksa királyok híve, tárnokmes­tere, végül korai haláláig (1567- ben, alig 35 évesen hunyt el) or­szágbírója volt, vallási tekintet­ben pedig az akkoriban egyre jobban előretörő, valódi arcát is már itt-ott felfedő helvét irány­zatnak — a későbbi református hitnek — megalkuvást nem is­merő ellenfele, sőt üldözője is. KEMÉNY, PURITÁN JELLE­ME — ha nem is mentes ellent­mondásoktól — alapjában véve nagyon tiszteletre méltó volt. Er­re mutat a már helvét hitet köve­tő életrajzírójának, Szikszói Fab- ricius Balázsnak az a megállapí­tása, hogy „a közbékességet meg- háborítáni látszó téves nézetek dühét és hagymázát teljes szívé­ből megvetette, s nem tűrte, hogy gyülekezeteit bármely zavartkel- tő újítássál háborgassák, vagy megosszák.” Ugyanilyen kemény volt világi ügyeben is. „A tör­vénynek és a bíráskodásnak buz­gó végrehajtója és védelmezője volt, a rablások és gaztettek elkö- töit, főleg a űujaság undok vá­gyainak engedőket (aminél jobban semmiféle bűnt nem utált és sú­lyosabban nem büntetett) a tör­vényszabta büntetések legszigo­rúbb alkalmazásával határaitól távoltartotta’” 3 ez akkoriban, amikor az erkölcsök olyannyira elvadultak’, magatartásban is eredményesség tekintetében is ritkaságnak számított. Ez a keménykezű patrónus mindamellett a tudományokat is pártolta. Kortársai tudták róla, hogy állandóan tudós férfiakkal- vette magát körül, különösen kedvelte a történelmi olvasmá­nyokat, de még ezeknél is jobban a bibliai könyveket, melyeket ki­jegyzetelve tanulmányozott. ROKONSÁGÁBAN’ OLYAN NEVEK TALÁLHATÓK, melye­ket minden iskolánkban emle­getnek, tanítanak ma is. Felesége Frangepán Katalin, felnőtt kort megért fiának: Jánosnak sógora Drácfffy Gáspár, de közeli kap­csolatban állott a Perényi család a szigetvári hős Zrínyi Miklóssal, Bánffy Miklóssal és Batthyány, Boldizsárral. Feljegyzésre érdé-’ mes, hogy e családok ez idő tájt; még valamennyien a reformáció lutheri vagy helvét (kálvini) irányzatához tartoznak. Egy halála után nem sokkal készült birtokösszeírás tanúsítja, hogy a sárospataki ferencesek és domonkosok zárdáit leromboltat­ta, az apácák monostora viszont „nem romboltatott le, hanem a lutheránusok iskolájává lett”. Ez az iskola — a hírneves „Pataki Református Kollégium” — Peré­nyi Gábor halála után a helvét irányzat £uzgó követőjének, Do­bó Ferencnek (a még buzgó ka­tolikus egri hős, Dobó István fiá­nak) birtokába kerülvén — elve­szett ugyan evangélikus egyhá­zunk számára a vidék szinte va­lamennyi gyülekezetével együtt, de megmaradt a hazai protestan­tizmusnak erős bástyájaként év­századokon át. Korai halála felmérhetetlenül nagy veszteség. Ha tovább él, ta­lán osztályrészül jut neki is az, amit Nyugat-Dunántúl és Keme­nesalja köszönhet a Nádasdyak- nak és az Ostffyaknak: az evan­gélikus hit gyökérverését és megmaradását. Magassy Sándor — HALÁLOZÁS. Lukácsy De­zső ny. téti lelkész szeptember 6-án, életének 77. évében csen­desen elhunyt. Temetése szep­tember 10-én volt a Győr—rév­falui temetőben. — Lackner Ede, a Zalaeger­szeghez tartozó lenti szórvány­gyülekezet 50 évep át volt gond­noka 85 éves korában elhunyt. A kis gyülekezetért és templomá­ért sokat fáradozott. Szolgálatát mindvégig hűséggel ellátta. Te­metése Lentiben volt, ahová so­kan kikísérték őszinte részvéttel. — „Légy hű mindhalálig, és ne­ked adom az élet koronáját.” Jel 2, 10. — Id. Ludván Sándornét, az egykori dunántúli egyházkerület tanítóegyesületének, celldömölki igazgató — tanítónak az özve­gyét, négy gyermekét egyedül' felnevelő édesanyát, lapunk hű­séges olvasóját hosszú, hittel el­hordozott betegség után 76 éves korában hazaszólította az Űr. Temetése szeptember 6-án Mo­hácson volt. — „Mert én nemso­kára íeláldoztatom és elérkezett elköltözésem ideje. Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, hitemet megtartot­tam. Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája.” Istentiszteleti rend Budapesten, 1982. október 3-án Deák tér de. 9. (úrv.) Pintér Ká­roly, de 11. (úrv.) Hafenscher Károly, du. 6. Takácsné Kovácsházi Zelma. Fasor de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6. Muntag Andorné. Dózsa György út 7. de. fél 9. (úrv.) Muntag Andor­né. Üllői út 24. de. fél 11. Ruttkay Levente. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Ruttkay Levente. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Fe­renc, de. 12. (magyar) Ruttkay Le­vente. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. (úrv.) Vajda Péter u. 33. de. fél 12 (úrv.) Zugló de. 11. (úrv.) Rákosfalva de. 8. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Kassák La­jos út 22. de. 11. Benczúr László. Vá­ci út 129. de. negyed 10. Benczúr László. Frangepán u. de. 8. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyuia. Soroksár Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matúz Lász­ló. Pestlőrinc Szemere telep de. há­romnegyed 8 Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kispest We- kerle telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. fél 10. Rákosoalota MÁV telep de. 8. Rákospalota Nagy­templom de. 10. Bolla Ároád. Rákos­szentmihály de. fél 11 Karner Ágos­ton. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Kosa László. Rá­koshegy de. 9. Ferenczy Zoltán. Rá­kosiidét de. 11. Kosa Pál. Rákoske­resztúr de. fél 11. Kosa László. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.), de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.), du. 6. To- rockó tér de. fél 9. öbuda de. 9. Gö­rög Tibor. de. 10. (úrv.) Görög Tibor. XII.. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. de. 11. du. fél 7. Pesthideekút de. fél 11. Modori u. 6. de. 10. Kelenföld de. 8, de. fél 10, de. 11. (úrv.), du. 6. Né­metvölgyi út 138. de. 9. Nagytétény de. fél 9. Kelenvöley de. 9. (úrv.) Ro­zsé István. Budafok de. fél 11. (úrv.) Rozsé István. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mező­si György. — Szentháromság ünnepe után a 17. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisz­telet oltári igéje: Lk. 14, 1—11; az igehirdetés alapigéje: Ef. 4, 1—5. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Ok­tóber 3-án, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház fél­óráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet DR. KÁLDT ZOL­TÁN püspök. / — SÁRVÁR. Szeptember 11-én Trajtler Gábor zenei igazgató a gyülekezet műemlék orgonáján hangversenyt tartott, majd 12-én, vásárnap az istentiszteleten az igét hirdette. Űgyanaz nap dél­utánján a gyülekezet filiájában, Gércén az egyházzenei áhítaton orgonaművekkel illusztrált elő­adást tartott az egyházi esztendő orgonamuzsikájáról, majd ige­magyarázattal szolgált. — HALÁLOZÁS. Nagy Bálint, a katafai leánygyülekezet egykori gondnoka, a körmendi gyüleke­zetnek haláláig hűséges presbite­re augusztus 20-án elhunyt. Augusztus 22-én temették el a gyülekezet nagy részvéte mellett. — özv. Horváth Lajosné, sz. Joós Karolina, az acsádi gyüle­kezet tagja 72 éves korában el­hunyt. Temetése szeptember 3-án volt az acsádi temetőben. — özv. Hetvesi Gyuláné, a meszleni gyülekezet tagja 78 éves korában elhunyt. Temetése szep­tember 4-én volt Meszlenben. „Tudom, hogy az én Megváltóm él és porom felett megáll”. ir A „Vizsolyi Biblia” Körmenden Augusztus 15-én Csernus Ma­riann színművésznő, a budapesti Nemzeti Színház tagja volt a vendégünk. Sokáig emlékezetes marad számunkra ez a vasárnap, amikor a késő délutáni órákban, két óra hosszat hallgathattunk részleteket' a Vizsolyi Bibliából, a művésznő tolmácsolásában. Ha­talmas templomunkat nemcsak a gyülekezet tagjai töltötték meg ezúttal, hanem az érdek­lődők sokasága is. Előadás közben éreztük, hogy igen nehéz, de szép feladatra vállalkozott Csernus Mariann, amikor igen szűk idői keretbe igyekezett összesűríteni az egész Biblia gazdag mondanivalóját. Az első órában az Ötestamen- tumból, a második részben java­részt az Újszövetségből kaptunk Ízelítőt. Mindnyájunkat megraga­dott az ősi Károli-Biblia gyö­nyörű nyelvezete, a bibliafordító 'gönci lelkész előszava, a patinás, régi szép magyar beszéd. Már az első perctől fogva éreztük, - hogy itt most — ahogyan Reményik Sándor írta szép versében — „az örölj Isten beszél magyarul”. A magyar irodalmi nyelv négy évszázad előtti megszületését éltük át abban a százhúsz perc­ben. S az is nagy élményként hatott a gyülekezetre, hogy csaknem kerek négyszáz eszten­dő távolából is milyen érthetően, frissen, elevenen hangzott szá­munkra az ősi, ízes-zamatos ma­gyar beszéd. Magával ragadott bennünket a' személyes átélés varázsa is: a Biblia tolmácsolása észrevétle­nül bizonyságtétellé magaszto­sult a néma csendben hallgató gyülekezet számára! Amit a mű­vésznő elmondott a Bibliából, azt egy esztendővel ezelőtt, egy nyá­ron át alakította ki, és a szívén szűrte át, s jól ragadta meg a Szentírás központi üzenetét ar­ról, hogy Isten mennyire szereti ezt a világot és benne a bűnös embert, az Ö teremtményeit, és hogy nincs más járható út, nincs más alternatíva az egész világ, a mai emberiség számára,. mint a szeretet útja. Ez volt az előadás két sziklaszilárd tartóoszlopa: a teremtéstörténettel indult és vég­ződött — nem a Jelenések köny­vével, bár abból is hangzottak el részletek — 1 Kor 13-mal, a sze­retet himnuszával. S ebben a két órában olyan személyes kontak­tus alakult ki a művész és a gyülekezet között, hogy valóság­gal együtt lélegeztünk vele. Azzal az érzései tódult ki a hatalmas gyülekezet a templom­ból, hogy mindnyájan meggazda­godtunk. De nemcsak egy felejt­hetetlen élménnyel lettünk gaz­dagabbak, hanem Isten igéjének hallgatása által is sokat gazda­godtunk. Istennek adtunk hálát, hogy „van örök kincsünk”: nem­csak drága, közös nemzeti kin­csünk a Károli-Bibliánk, hanem benne örök kincsünk az Is:en .igéje! Ezért is hálásak vagyunk Csernus Mariannák, hogy a bu­dapesti Katona József Színház­ból „lehozta” a Vizsolyi Bibliát Körmendre. Szerdahelyi Pái „... az a győzelem, amely le­győzte a világot, ami hitünk” (1 Jn. 5, 4b).. VASÁRNAP. — „Jézus mond­ja: Az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret” (Jn. 6, 32 — 5 Móz. 32, 36 — Mt. 15, 21—28 — Zsolt 67). Amikor Jézus az „igazi mennyei kenyérről” beszél, önmagára mutat. Ö az, aki úgy tudja lelkileg táplálni, éltetni az embereket, hogy átformálódhat az ember egész gondolatvilága, ma­gatartása — jó irányba. Igéjében Ö ad eligazítást, az úrvacsorában maga van jelen, hogy megújul­tan a jónak szolgálatába álljunk. Isten azért adta nekünk Jézust, hogy lelkileg ne legyünk .alultáp­láltak”, hanem erősek legyünk hitben és szeretetben, embertár­saink javára. „Ó, Istennek nagy csodája! Lelkem ámul, s úgy cso­dálja Kegyelmednek magasságát, Kifogyhatlan gazdagságát; Hogy a Krisztus teste s vére Any- nyi népnek lett üdvére. Titok­zatos szent eledel, Mely a lelket üdíti fel” (308, 4. v.). HÉTFŐ. — „A népek olyanok előtte, mint egy vízcsepp a vö­dörben, annyit érnek, mint egy porszem a mérleg-serpenyőn” (Bzs. 40, 15 — Jel. 14, 6 — Zsid. 11, 1—7 — Hós. 5, 8—14). Isten nagyságához viszonyítva, valóban kicsinyek vagyunk. Értékünket rontja sok gyarlóságunk, bű­nünk. Hitünk azonban azt diktál­ja, hogy mégis szeret bennünket az Isten. Értünk adta Fiát, hang­zik az örök evangélium, fenntart­ja és kormányozza a világot, gondja van reám is! „Szentlelked az én biztatóm, Hogy gyermeked vagyok; Mint jó Atyámban bíz­hatom, Nem leszek elhagyott” (240, 4. v.). KEDD. — „Az Isten dicsősége világosította meg, és lámpása a Bárány” (Jel. 21, 23 — Zak. 14, 7 — Zsid. 11, 17—22 — Hós. 5, 15— 6, 6). Igénk — a keretversekből kitűnik — az „új égre és új föld­re” utal. Arra az időre, amikor Isten dicsőségesen mindent újjá formál. Addig viszont életünk kérdéseiben, mindennapi dolga­inkban, a világ problémái között e világban kell tájékozódnunk. Sajnos, ezekben tévedhetünk. Ezért mutat igénk Jézusra, az Isten Bárányára, aki joggal mondja magáról: „én vagyok a világ világossága”. Ezt azzal egé­szíti ki, hogy „aki engem követ, nem járhat a sötétségben”. Ezzel arra int, hogy tartózkodjunk sö­tét cselekedetektől, harcoljunk bűneink ellen, igyekezzünk iga­zabbá, emberségesebbé tenni vilá­gunkat, addig is, míg minden új­jáformálódik. „A te szent igéd vezesen Életemnek utain, Tanít­son élni helyesen. Ha jól folynak napjaim; Oktasson bölcsességre, Keresztyén kegyességre, Elmém­ben az világítson, Hogy a bűn el ne csábítson” (417, 4 v.). SZERDA. — „Törődik a gyá­moltalan imádságával, nem veti meg imádságukat” (Zsolt. 102, 18 — Jn. 14, 18 — Mk. 9, 17—27 — Hós. 8, 1—14). Akármilyen gyen­gék, gyámoltalanok vagyunk is, saját problémáinkat többé-ke- vésbé oda tudjuk vinni Isten elé. Bátran vigyünk elé nagyobb dol­gokat is mint a világ kenyérkér­dését, az elnyomott emberek éle­tét, a ’ béke-vágyat. Gondoljunk arra, hátha csupán csak a mi kö­nyörgésünk hiányzik még! Igénk másik üzenete az, hogy aki külö­nösen is elesett, annak imájára megkülönböztetett módon odafi­gyel és válaszol az Isten. Imád­kozzunk reménységgel! „Benned bízom, mert jól tudom, Megadha­tod Istenem, E világon s a má­sikon, Ami szükséges nekem” (366, 5. v.). CSÜTÖRTÖK. — „Gondolj Te­remtődre ifjúságod idején, míg el nem jönnek a rossz napok, és el nem érkeznek azok az évek, me­lyekről ezt mondod: nem szere­tem őket! (Préd. 12, 1 — Ef. 3, 16 — Ézs. 49, 7—13 — Hós. 11,1—11). Az Úr Istenhez való kötődést nem szabad idős korra hagyni. Hátha nem is érjük meg! Ha if­júságunk idején megteremtjük a kapcsolatot, akkor az idős kor „nemszeretem napjait” is köny- nyebben viseljük. „Te voltál ed­dig is vezérem, Te biztattál, ha csüggedék. Boldog, akit búban, veszélyben A te lelked szerelme véd!... (24, 3. v.). PÉNTEK. — „Krisztus által növekszik az egész test az Isten szerinti növekedéssel” (Kol. 2, 19 — 3 Móz. 26, 9 — ApCsel 5, 34— 42 — Hós 14, 2—10). „Egy test­nek tagjai vagyunk” — szoktuk énekelni. Ebben a közösségben felelősek vagyunk magunkért, egymásért. Sőt, e közösség hatá­rain kívülre is ki kell tekinte­nünk. Igyekeznünk kell segítő .szeretettel minden embertárs fe­lé —, ebben felülről jövő segít­ségre számíthatunk! „Dicséret ne­ked, Atya Úristen, A te szent Fiaddal -és Szentlelkeddel. Mi vi­gasztalónkkal!” (289, 5. vj. SZOMBAT. — „Mivel megízlel­tétek, hogy jóságos az Űr, járul­jatok őhozzá.” (1 Pt. 2,3 — 2 Krón. 30, 8 — Zsid. 11, 23—31 — Jón. 1, 1—16). Isten végtelen szeretetét számtalan formában megtapasztalhatjuk. Megáld örömmel, „vészek idején” csodá­latos „mentő” szolgálatot tud vé­gezni (én már tapasztaltam!) ... A mindennapi életben pedig egy­forma szeretettel siet minden em­berhez, hogy boldoguljunk. Így közelít hozzánk is —, csak észre kell venni! „Ezért téged áldlak, Szent helyen imádlak, Te vezé­reljed Uram, kérlek, S tieiddel, híveiddel Örökké dicsérlek” (297, 5. v.). Péter Jenő KINEVEZÉSEK A REFORMÁTUS EGYHÁZBAN A Magyarországi Református Egyház Zsinatának Elnöksége dr. Koczogh Ákost megbízta az Országos Református Gyűjtemé­nyi Tanács ügyvezető elnökhe­lyettesi teendőinek ellátásával. Dr. Tenke Sándort, a Reformá­tus Sajtóosztály főelőadóját és a EVANGÉLIKUS ÉLET ­A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest VIII.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—VIII Előfizetési ár: egy évre 240,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 Ö) 82.2172 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs maaasnyomás Felelős vezető: Szlávik András vezérigazgató THeológiai Szemle szerkesztőségi titkárát — eddigi megbízatása érintetlenül hagyásával — a Zsi­nati Iroda gyűjteményi és műem­lékügyi osztálya vezetőjévé nevez­te ki megbízott osztályvezetői minőségben. Thuróczy István lelkészt a Zsi­nat Elnöksége a külügyi osztály osztályvezető-helyettesévé nevez­te ki. ZENÉS ÁHÍTAT lesz október 10-én, vasárnap délután 5 órakor a rákospalo­tai nagytemplomban. Műsoron: Frescobaldi, Froberger, Buxte­hude, Pachelbel. Böhm. Mur- schhauser, Walther, J. S. Bach orgonaművei, valamint korá­tok és Bach lelki énekek. Orgonái: Gáncs Aladár Közreműködik a gyülekezet énekkara Koczor Tamás ve­zényletével. Szólót énekel: Simonfi Zsu­zsanna és Bártfai László. Igét hirdet: SZIRMAI ZOLTÁN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom