Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-05-30 / 22. szám

Kérdőjeles mondatok „Nem ósdi: gyermekeket, fegyelemmel?” Ef 6,4 Leckénk háttere végtelenül sö­tét. Gyermekeik miatt megkesere­dett szülők mellett „dühöngő fia­talok”, lázadó gyermekek. Bizony, a hatalommal való visszaélésre bő példát nyújtanak otthonaink. Szülőnek lenni tisztséget jelent, ami tekintéllyel, hatalommal jár. Gyermekeink egyre növekvőbb szabadságvágyat hordoznak szi­vükben. Istentől kapott szülői te­kintély és a természetes szabad­ságvágy között feszül családjaink élete. A GYERMEKNEVELÉS KÉR­DÉSKÖRE BELÁTHATATLA- NUL NAGY. Az apostol egyetlen mondattal inti a keresztyén szü­lőket, de ezzel valóban a szög fe­jére üt. „Felingerelt gyermekek”! Tragikus helyzet, amely előzmé­nyek számbavétele nélkül érthe­tetlen és oldhatatlan. Tapasztala­tom szerint azok a szülők jutnak ide, akiknek nem volt idejük, ezerarcú szeretetük, baráti kap­csolatuk gyermekeikhez. Megvet­ték a kívánt „cuccot”, némi pénzt gyömöszöltek a gyerek zsebébe, s ezzel be is fejezték a kapcsolatu­kat. A felingerelt gyermekek előtt állnak a nevelésre képtelen szü­lők. Talán maguk is rossz példát láttak. És még ehhez is sok rosz- szat tanultak. Több az infantilis szülők száma, mint gondolnánk. A jegyesoktatást már bevezettem, de egyre égetőbb a gyülekeze­teinkben a keresztyén szülők isr kólájának” szüksége. PÁL SZERINT A KERESZ­TYÉN GYERMEKNEVELÉS KÉT PILLÉRE: fegyelem és intés. Az egymás mellé rendelés egyensúlyi helyzetre utal. Ez azonban művé­szi teljesítmény, magunk erejé­ből bajosan valósítható meg. Luther apja kemény szigorral ne­velte Mártont. Visszaemlékezve gyermekkorára így írt reformáto­runk: „igaz, hogy aki takarékos­kodik a vesszővel, elrontja gyer­mekét, de legyen a vessző mellett mindig egy alma is, amit megkap a gyermek, ha jó”. Azért taná­csolja ezt, mert neki valószínűen ritkán jutott alma ... KÉRDÖMONDATUNK ÉRTEL­ME TULAJDONKÉPPEN a fe­gyelmező eszközök használatára vonatkozik egészen a testi fenyí­ték ügyéig. Sokszor hamis játék­nak érzem az ellenzők táborának érvelését. Soha nem találkoztam olyan szülővel, aki ne hozott volna fel példát saját életéből a néha kikerülhetetlenné váló testi fenyíték mellett. Drága édesapám­tól egyszer kaptam hatalmas po­font. Húgomra fogtam felhúzott nyílvesszőmet. Persze, hogy meg­érdemeltem. Lehet, hogy apám később megbánta, bár sohasem említett ilyet. Én ma is hálás va­gyok azért- az atyai pofonért. Le­het, hogy ez dolgozik bennem, amikor hasonló reagálási inge­rem van olyan kölykökkel” szem­ben, akik a tizedik emeletről víz­zel töltött nylonzacskókat dobál­nak le bérházuk elé, az előző na­pon ültetett, remek facsemetéket derékba törik, parkírozó autók dísztárcsáit, visszapillantó tükreit rongálják stb. Vállalom, hogy „ósdi” vagyok, de számomra ez a kérdés nem kérdőmondat, hanem felszólító mondat. KERESZTYÉN EMBEREKRŐL VAN SZÓ, akik ismerik, rendsze­resen olvassák a Bibliát, akik nem felejtették el az ószövetségi nép nevelési szemponijait. Érdemes elolvasni a Példabeszédek köny­ve 2,9 3,11—12 4,1 és 12,1 taná­csait. Számunkra ezek nem váltak korszerűtlenné. Aki közöttünk jól érti Luther tanítását a két kor­mányzatról és szeretne embert faragni rossz természetű gyerme­kéből, vagy aki osztályfőnökként' nagyszerűen kézbenlartott gyer­mekeit veszélyeztetve látja egyetlen, más iskolából átirányí­tott kamasz magatartásától, az fegyelemmel nevel. VÉGSÖFOKON GONDOLJUNK ARRA, ahogyan Isten nevel ben­nünket. Tudjuk, hogy „szeretete” késztet megtérésre. Ugyanakkor — ám fájó akcentussal! — de halljuk atyai szavát is: „nem hagylak büntetés nélkül”. Más a „kereszt”, amit Isten mér reánk, aminek vállalása nélkül senki sem követheti tanítványként Mesterét, és egészen más ostobaságaink vagy gonoszságaink logikus követ­kezménye. Nem igaz, hogy ettől is megszabadít bennünket a kegyel­mes Isten Jézusért. Bűnbocsána­tot ad feltétel nélkül, újra .kinyí­lik fölöttünk az ég, ünnepi ruhá­ba öltöztet és ujjongó örömmel hív terített asztalához, de — az eltört váza cserepekben hever, a csúzlival kilőtt szem helyén üveg­szem van, a májrák végzi pusztító munkáját, az elprédált idő nem tér vissza stb. Némi igaza voR ám a zsidóknak, amikor szenve­dések és csapások idején konkrét bűnök után szimatoltak. A baj az, hogy csak ezt tették és nem is­merték fel a szenvedés misztériu­mát a maga egészében. De a szenvedés kivételesen kitüntetés, gyakran edző próba, sokszor azonban egy bizonyos bűnnek h büntetése. Hitünk és alázatunk abban áll, hogy ezt felismerjük és hordozzuk! FEGYELEM ÉS INTÉS EGYEN­SÚLYA. A megindokolt és belát­tatott fenyíték, annak bűnbánó vállalása legyen az atyai nevelés célja. Ebben is így Isten követői vagyunk. Balikó Zoltán „Ha majdan, egyszer felkel a fény” Vakok Homérosz Kórusa a győri Oregtemplomban „Ha a világ csak annyi volna, amennyit a szemünkkel látha­tunk, nagyon szegény volna az emberiség. Találóan írja Saint- Exupéry: Jól csak a szívével lát az ember; ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan. — A ki­esett érzékszerv működését a töb­bi tökéletesebb működése igyek­szik pótolni. A látássérültek ese­teben a tapintás, a hallás tökéle­tesedett ...” — mondotta az együttes műsorközlője. DOLGOZÓ EMEEREK: zongo- rahangolók, telefonkezelők, masz- szirozók, megannyi háztartási esz­köz készítői vak testvéreink. Saj­nálkozó, meghökkenő (lenéző!), föllobbanó jótevők nem elégítik ki őket. Igazi embertársi kapcso­latot keresnék, melyben tehetsé­gük, adottságaik lehetősége ki­nyílik és méltó megbecsülésben részesül. „A hallás tökéletesedésében megnőtt bennük a zeneszeretet és a zene művelésére való készség.” A zenében megszólaló érzelmet, küzdelmet, örömöt egziszten­ciális vallomásként tudják to­vábbadni. — Ebben segítette őket mélységből csúcsokra Peskó György karnagy. 15 éve tanulja szivük nyelvét és tanítja mind eredményesebben a klasszikus zene tolmácsolását. AZ ORGONAMÜVÉSZ KAR­NAGY Bach Dór toccátájával és fúgájával készítette föl a hallga- gatóságot az igényesen válogatott művek befogadására. — Esterhá­zy Pál Harmónia coelestise tar­talmában végigjárja a Jézusban adott megbékéltető isteni szere­tet útját. A karácsonytól pünkös­dig ívelő hitvallástömörségű üze­netet Barna Mária szopránja, Szöllösi Katalin mezzoszopránja és Köteles György tenorja szólal­tatta meg. Különösen erőteljes volt a pünkösdi Lélek kérése. — Egy középkori lengyel ének, Mo­zart dicsérete az Oltári szentség­ről, Schubert Salve Reginája ökumenikus légkört hoztak. Eb­ben a részben kvartett is kitűnt a 23 tagú együttesből. Lakatos aB vasárnap igéje „A pünkösdnek jeles napján ” ApCsel 2, 1—13 Őseink kedvelt énekeskönyvének, az Üj Zengedezö Mennyei Kar, vagy más nevén a Graudál egyik énekének kezdő sorát idézi a fenti cím. Jeles napnak mondották és tartották pünkösdöt evangélikus ele­ink. Nem ok nélkül. Tudták és hirdették, énekükben is megvallottak, hogy miért jeles nap „piros pünkösd napja”. „SZENTLÉLEK ISTEN KÜLDETEK ...” — mondották, illetve éne­kelték atyáink. Helyesen szóltak, igazat vallottak. Pünkösd napján oe- teljesedett, amit Jézus ígért. Eljött a Szentlélek. Érkezése nem volt észrevétlen. Éppen ellenkezőleg, nagyon is különös, feltűnő, meglepő, s egyben titokzatos. Erről tanúskodik a „szélrohamhoz hasonló zú­gás . . . majd valami lángnyelvek” megjelenése. A kísérő jelenség a maga nemében egyszeri. A Szentlélek kiáradása azonban folyamatos, s ez a nagyszerű, a csodálatos. Az első pünkösd óta szüntelenül jön hozzánk a Lélek. Hol halkan, alig érzékelhetően, hol meg hangosan. Egyszer csendes forrásként jön elő, másszor meg zúgó folyamként árad, de mindig útban van felénk. Nem tudjuk siettetni, és nincs módunk feltartóztatni, mert nem ren­delkezünk vele. Isten küldi. Isten adja. A Lélek az ö legdrágább aján­déka. — Kérjük tőle alázatosan, reménységgel! „ERŐSÍTENI SZIVEKET ..Isten semmit sem tesz véletlenül. Min­den cselekvésének célja van. Szentlelkét is határozott szándékkal küldte a világba. Art akarta, hogy a Lélek által megszülessék az egy­ház. Pünkösd az egyház születésnapja, a Szentlélek pedig a szülője. Jézus tanítványai a Szentlélek által születtek újjá. A Lélek oszlatta el szívük félelmét, s változtatta örömre szomorúságukat. A Szentlé­lek által lettek bizonyossá bűneik bocsánata felől, s „beszéltek Isten felséges dolgairól”. A hit születése, a szív bizodalma, a szeretet melege, a bizonyságté­tel készsége, bátorsága a Szentlélek műve bennünk. Ó teremti és táp­lálja hitünket, éleszti és ébreszti reménységünket, mélyíti szeretetün- ket. Ezért könyörög az egyház egyik énekében eképpen: „Ó jöjj, te­remtő Szentlélek . . .” Nemcsak könyörgünk a Szentlélekért, hanem örömmel teszünk bi­zonyságot arról, hogy Isten ma is munkálkodik a világ minden táján. Ma is eljön közénk. Megszólít, megragad, megvilágosít, hitre segít. A Lélek munkájáról és erejéről tanúskodnak a missziói gyülekezetek, egyházak a világ különböző országaiban, főként a fekete kontinensen, Afrikában. ..KEZDENÉNEK SZÖLNI NYELVEKEN ...” A pünkösdi esemény, a pünkösdi csoda legtitokzatosabb jelensége, hogy a tanítványok „kü­lönféle nyelveken kezdtek beszélni.” Hogyan történt ez? Ki tudná megmondani bizonyosan? Senki. Az Isten titka ez, és az is, hogy „min­denki a maga nyelvén hallotta őket beszélni”. Az biztos, hogy ez a különös esemény nem azonos az úgynevezett „nyelveken szólással”, amelyet mostanában egyes keresztyén közössé­gekben gyakorolnak, s a mélyebb, teljesebb hit egyik megnyilvánulá­sának tartanak. Számunkra, evangélikus keresztyének számára eliga­zító és mértékadó Pál apostol kijelentése, aki így szíólt: „Inkább aka­rok öt szót kimondani értelemmel, hogy másokat is tanítsak, mintsem tízezer szót nyelveken.” (1 Kor 14, 19) A Szentlélek segít bennünket abban is, hogy mind jobban megért­sük egymást, hogy közöttünk mind erősebb és igazabb legyen a test­véri közösség. A testvéri közösség ápolása, mélyítése a hívek, a gyüle­kezetek és az egyes keresztyén egyházak között — ez a Lélek által inspirált szép feladat. E feladat mindig időszerű, de a Lutheránus Világszövetség közelgő budapesti Nagygyűlése előtt kiváltképpen is az. Már most örülhetünk annak, hogy 1984-ben a Budapest Sportcsarnokban együtt dicsérhet­jük Urunkat, Jézus Krisztust, a világ minden tájáról érkezett test­vérekkel, s hogy kedves vendégeinket köszönthetjük, és hallgathatjuk sok-sok gyülekezetünkben. De azt is kell tudnunk, hogy nem csupán a keresztyének egységéért kell fáradoznunk. Szent kötélességünk munkálkodni azért, is hogy az emberiség bábeli zűrzavarát váltsa fel a megértés, hogy minden em­ber törekedjék az igazságos békére, mind teljesebb egyetértésre. Ne feledjük, hogy ebbeli törekvésünk nem reménytelen, nem hiába­való, mert a Szentlélek az erőnek, a szeretetnek és józanságnak Leiké. PÜNKÖSD SZENT ÜNNEPÉN KÖNYÖRÖGJÜNK, KIÁLTSUNK EGYÜTT: Jövel, Szentlélek Űristen Lelkűnknek vigassága, Szívünknek bátorsága. Adjad minden híveidnek Te szent ajándékodat. , Jövel, vigasztaló Szentlélek Isten. Táborszky László Imádkozzunk! Urunk Istenünk! Áldunk és mágasztalunk Téged a SzentléJékért. Köszönjük, hogy nemcsak az apostolokhoz, hanem hozzánk is kül­död Lelkedet, hogy hitre segítsen, a reménységben megtartson, és a szeretetben megerősítsen. Kérünk add nekünk minden napon „legdrágább ajándékodat”, Szentlelkedet, hogy segítségével a bűntől őrizkedjünk, az egyházban és a világban egyaránt egyetértésben, békében éljünk, Neked szolgál­junk, és embertársaink javát munkáljuk. Ámen. A FINN EGYHÁZ ÜJ ZSINATA A Finn Evangélikus Egyház új kus, 42-en most lettek először zsinatát a közelmúltban, 1985-ig tagjai. A tagok közül 22 nő. — Az szóló megbízatással választották egyház történetében először az meg. 108 tagja van, ebből 64 lai- északi Lappföldnek is van képvi­selője. KÍNAI EVANGÉLIKUS AGENDA ÉS ÉNEKESKÖNYV Egy hong-koqgi kiadó a Luthe­ránus Világsz.övetség támogatá­sával hároméves tervet dolgozott ki a jelenleg használt kínai agen­da és énekeskönyv revíziójára. A 662 oldalas könyv először 1955-ben jelent meg, és 600 éneket tartal­maz, eddig 11 kiadást ért meg. Hongkongban 38 ezer, Tajvan szi­getén 13 ezer evangélikus él, és az elmúlt évben Nankingban (Ke- let-Kína) is megindult az evangé­likus lelkészképzés. György, Boros András, Hegedűs Éva és Horváth Zsuzsanna érzé­keltették, hogy több szólista- utánpótlás is van köztük. A 46. ZSOLTÁR 11. VERSE alapján hangzó igehirdetésben Ittzés Gábor arról szóit, hogy a csend és a zene, nem ellentétesek egymással. A csend a várakozás, a felkészülés, az intuíció ideje. A szünetek csendje teszi hangsú­lyossá a zenében kifejezett esemé- ny'eket és indulatokat. A zenei él­mény után is csendre van szük­ség, hogy tovább formálódjék bennünk a zenei gondolat. AZ ELŐADÁS MÁSODIK SZAKASZÁBAN megigézett ta­núi lehettünk annak a rendkívüli kontaktusnak, ami a karmester és a kar között uralkodott. A kar­mesteri pálca fölütései helyett hallottuk a lélegzet vezénylését. A szöveg tiszta kiejtése mögött sejtésszerűen hangzottak az utasítások (Gyere! Vissza!). Meg- éreztük a szólamvezetők óriási felelősségét a belépések pontos­ságánál. Stradella széles körben ismert bűnbánati éneke: Irgalmazz, Iste­nem . . . olyan tisztán, árnyaltan, tökéletes átélésben szólalt meg Barna Mária ajkán, ahogyan hi­vatásos művészektől is ritkán hallható. Megadatott neki, hogy minden operai behatástól men­tesen tudja a mélybe vivő, magas­ba tekintő vallomást kifejezni. Megrázó volt nekünk, kik az élet jól látott, de ki nem került „sá­ros" útjain könnyelműen járunk. Vagy éppen átkozódva cipeljük tévedéseink következményét. .. Istennek a Krisztusban felénk forduló jóságos arcát alig vesz- szük észre. — Schütz Máté Passi­ója zárókórusától, a kereszttől ve­zető ösvényen, Csajkovszki, Brahms és Kodály műveivel bér­cek tetőire, romantikus éjbe lép­tünk. Végül a spirituálék nagyfe­szültségű világába kerültünk., A négerek történelmi sorsfájdalma mögött ott reszketett hátrányos helyzetű embertársaink milliói­nak kimondhatatlan belső vívó­dása (Nem érzi senki, mennyire fáj, mi bántja bús szívünket!). De az épeket megszégyenítően zengett a boldog vallomás az egyszer majd felkelő Fényről! — Szőllősi Katalin és Flemich Mária hangja méltón sorakozott Barna Mária szárnyaló éneke mellé. FELSZEGHY PÁL, a Vakok és Csökkentlátók Győr-Sopron me­gyei szervezetének elnöke méltat­ta a kar nagyvilágra kaput nyitó, missziót teljesítő szolgálatát és megköszönte előadásukat. Bennünk pedig a napok roha­nása közben, a ritka csöndes percek idején tovább zeng az utolsó spirituálé: Indulj, szép, égi szekér, hazafelé vezet egy út... Bödccs Barnabás LVSZ-VATIKAN DIALÓGUS A Lutheránus Világszövetség és a Vatikán közös bizottsága má­jus 10—15. között tartotta nyolca­dik ülését Velencében. Az ülésen a bizottság tagjaként részt vett dr. Hafenscher Károly Deák téri igazgató lelkész. AZ EVT SEGÉLYSZERVEZETÉNEK KONFERNCIÁJA Az egyházak Világtanácsának Segélyszervezete (CICARWS) má­jus 22—28. között konferenciát rendezett Szófiában az elkövet­kező időszak segélyprogramjairól. A konferencián részt vett dr. Nagy István, a Fejér-Komáromi Egy­házmegye esperese.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom