Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-09-26 / 39. szám

Testvérgyülekezetünk templomában A pécsi énekkar Lahtiban Augusztus 13-án 18.25-kor lan­dolt a Finnair DC 9-es gépe Helsinki repülőterén — fedélze­tén a pécsi gyülekezet énekkará­val. Először lépett magyar egyhá­zi kórus Finnország földjére. Két nép, két egyház egyre szoro­sabban összefonódó testvéri, ba­ráti kapcsolatai ennek az útnak előzményei. Egy egészen apró eseményben — látogatásunkban — benne tükröződik Helsinki szelleme és keresztyén hitünk határokat átívelő, közösséget te­remtő ereje. A Repülőtéren barátok várnak virágcsokorral és magyar szóval. Amikor pedig Lahtiba érkezünk, a gyülekezeti ház bejáratánál közel százfős csoport várja a vendégeket, hogy amikor az első magyar kilép az autóbuszból, felcsendüljön a magyar himnusz. Egyszerre köszönt minket Lahti városa és a Kereszt Templom gyülekezete, mert a testvérváros és a testvérgyülekezet küldöttei­ként érkeztünk. A varosban Ennek a kettős — társadalmi és egyházi — kapcsolatnak je­gyében telt az a tíz nap, amit énekkarunk Lahtiban töltött. Je­lenlétünk társadalmi esemény volt. Fogadott minket a polgár- mester és ebédet adott, tisztele­tünkre. A városi tanács képvise­lőinek kíséretében megtekintet­tük a várost, meglátogattunk né­hány szociális intézményt. Jár­tunk öregotthonban, láthattunk egy mintaszerű egészségügyi gyermekotthont. Voltunk gyá­rakban és üzemekben. Bepillan­tottunk az épp akkor elinduló iskolai életbe. Ezek a hivatalos programok sok felejthetetlenül szép élményt jelentettek nekünk. Nehéz dolog egyet kiemelni, de talán a leg­szebb egyik iskola-látogatásunk volt. Több mint 700 kisiskolás ült velünk szemben a tornate­rem padlóján. írásvetítő rajzolta a falra Magyarország térképét. Az iskolaigazgató, a 8—10 éve­sek nyelvén moridott el megle­pően sok mindent Mgyarország történetéről és mai életéről. S aztán felcsendült az ének. Har­mincöt magyar énekelte népda­lainkat, feleletül pedig 700 iskolás zendített rá finn dallamokra. Vé­gül egymást tanítottuk, együtt énekeltünk. A sok gyerek között lehetnek néhányan, akik először találkoztak Magyarországgal. Ta­lán nem alaptalanul reméljük, hogy szép és emlékezetes talál­kozás volt ez. kolakezdés. A mindennapi gon­dok sűrűje. Volt olyan is, alti egy nyugdíjas ezredes és felesé­ge vendégszeretetét élvezte. Ele­gáns lakás és hozzá illő életfor­ma. Ez talán a két véglet. Kö­zötte pedig keresztmetszetben láttuk, hogyan él ma egy finn család. Vendéglátóink mindent meg­tettek azért, hogy minél többet lássunk életükből. Szélesre tárt ajtóval, nyitott szívvel fogadtak. Vittek születésnapra és esküvőre, baráti ösnzejövetelre, tóparti ház­ba és természetesen szaunába. Így elmondhatjuk, megnéztük, amit Lahtiban látni kell és be­lekóstoltunk abba, ahogyan a mindennapi élet zajlik. Gyülekezetben Ha megállunk Lahti főutcá­ja, az Aleksanterinkatu egy bi­zonyos pontján, jobbra és balra, néhány utcával följebb és lejjebb a városkép szempontjából két jellemző épületet látunk. Egyik oldalon egy tipikusan századeleji, vörös téglás, kupolás, szép épü­let, az Eltel Saarinen tervezte városháza. Másik oldalon pedig Lahti legújabb templomának, az Alvar Aaltó által tervezett Ristin Kirkko-nak (Kereszt Templom) szökken a magasban a 40 méte­res beton tornya. Ez a csodálato­san szép templom adott otthont nekünk tíz napon át. Vörös tégla, beton és üveg — ennyit lát a szemlélő kívülről. Belül pedig egy minden ízében modern, nemesen egyszerű, barátságos, rendkívül ízléses és otthonos templom tá­rul a belépő szeme elé. Min­den nap megfordultunk ebben a templomban. Hallgattunk orgo­nahangversenyt és zenekari kon­certet. ■ Voltunk zenés istentisz­teleten, láttunk konfirmációt és végignéztük egy misszionárius szolgálatba bocsátását. Énekel­tünk diák-istentiszteleten. Itt tartottuk egész estét betöltő hangversenyünket is. Kiléneszáz ember hallgatta. Percekig tartó taps,- rengeteg virág, ajándékok, könnyes szemek és mosolygó ar­cok köszönték meg. S mi otthon voltunk. Olyan keresztyén testvé­rek között, akik készséggel mu­tatják meg a maguk egyházi és civil életét s akik élvezik és ér­tékelik azt, ahogyan egy másik nép keresztyén tagjai dicsérik Istent és élik a maguk keresztyén életét. Hadd fogalmazódjék meg eb­ben a formában is a köszönet szava! Isten iránt, aki lehetővé teszi, hogy ilyen módon is épül­jünk, egymás hitét és életét lát­va. A láhti gyülekezet felé, akik igazi meleg, testvéri szeretettel láttak minket vendégül. Végül, de nem utolsósorban egyházunk és államunk illetékes vezetői felé. akik számunkra ezt az utazást lehetővé tették. Tesszük ezt az­zal a reménységgel, hogy a kö­zelmúltban elindult testvérgyü­lekezeti kapcsolatoknak sok szép, maradandó élményt nyújtó gyü­mölcsét fociuk més- élvezni. Szabónc Mátrai Marianna Garai Gábor: Tulipán törvénye Családoknál A szüség hozta s a jó egyházi szokás, hogy egy-egy családnál kaptunk valamennyien szállást. Remek volt számunkra ez a meg­oldás, mert így közelről láthat­tuk, milyen a finn élet. Itt út­jaink természetesen elváltak, hisz a legkülönbözőbb helyekre kerültünk. Volt, aki háromgyer­mekes fizikai munkás otthoná­ban lakott. A finn hétköznapok­ba csöppent. Több műszak és is­Fagyott hörögök guggoltak a földön, alattuk a tetszhalott tulipán gumója várt, hogy szára fényre törjön sűrű fekete évszakok után. Érezte, egyszer vége lesz a télnek, és lesz a hó-páncélból híg latyak, és körülötte a fű is megéled, és újra meleget ragyog a nap, nem csak az ég szegélyén sápadozva csüng fakult éremként, de lángra kap és már a virág reményét lobogta a didergő rost a rögök alatt. A SAJTÓOSZTÁLY FELHÍVÁSA A Sajtóosztály értesíti a Lel- készi Hivatalokat és a Gyüle­kezeteket. hogy az ÚTMUTATÓ megrendelések október I5-iff, az 1983. évi EVANGÉLIKUS NAPTÁR megrendelések október 31-ig küldhetők be. A Sajtóosztály kéri, hogy az Útmutató és Evangélikus Naptár megrende­lésen más iratterjesztési anya­got ne rendeljenek a Gyüleke­zetek. kizárólag ezt a két ki­adványt. Sajtóosztály az igé­nyeket a beérkezés sorrendjé­ben igyekszik kielégíteni. A határidőn túl beérkezett meg­rendeléseket a Sajtóosztály nem tudja figyelembe venni. A Sajtóosztály kéri megrende­lőit, hogy a két kiadványból csak a szükségletnek megfele­lően küldjék be megrendelései­ket. Az Útmutató ára: 9,— Ft. A Naptár ára: 20,— Ft. Mert él a törvény! S úgy kell) hogy beteljen sűrű fekete évszakok után, ahogy szirmát duzzasztva fényre lebben szürke sárból a vörös tulipán. (Megjelent a költő DELFIN ÉS MEDÚZA c. kötetében 1982-ben) A REFORMÁTUS világszövetség nagygyűlése A Református Világszövetség Nagygyűlése augusztus 17—27 kö­zött ülésezett a kanadai Ottawá­ban. A nagygyűlésen 78 országból száznegyvenhét tagegyház képvi­seltette magát. A Magyarországi Református Egyház részéről, amely jelentős hozzájárulással segítette a nagygyűlés eredmé­nyességét dr. Tóth Károly, az RVSZ egyik alelnöke, Kürti László püspök, az RVSZ európai bizottságának elnöke, Kovácli Attila püspök és dr. Pásztor Já­nos debreceni teológiai tanár vett részt a tanácskozásokon. A dr. James l. McCord profesz- szor elnökletével tartott nagygyű­lés fő témája a Mi Atyánk záró­mondata: „...Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség.” — volt. A világ időszerű kérdéseivel fog­lalkozó két előadás közül az egyi­ket Trudeau kanadai miniszter- elnök, a másikat dr. Tóth Károly püspök tartotta. A résztvevők a nagygyűlés kapcsán szolgálatokat is végeztek a környező gyülekeze­tekben. 800 ÉVES A ZIRCI APATSAG A magyar kultúrtörténetben és a hazai keresztyénség életében ki­emelkedő szerepet betöltött, 111. Béla király időjén alapított apát­ság 800 éves fennállásit augusz­tus 21-én egész napos ünnepség­sorozattal ünnepelte a római ka­tolikus egyház számos hazai és külföldi vendég jelenlétében, Lé­kai László prímás, bíboros érsek ünnepi szolgálatával. Tények és tanúk Lehet-e bábu a történelem sakktábláján az egyéniség, a kiváló ké­pességekkel rendelkező ember? Lényegében a történelemfilozófiának ez a kérdési húzódik végig Vas Zoltán mindkét könyvén, az 1980-ban megjelent Viszontagságos életem és az idén még könyvpiacra ke­rülő Akkori önmagunkról. Mert a hierarchia és fegyelem fogaskere­keinek tökéletes harmóniájában is lendítőkerék a tehetség. SZIGORÚ ES KÉRLELHETETLEN DOLGOK A TÉNYEK. Súlyuk alatt összeroppannak azok, akik fellegekben járnak, ábrándolcat, il­lúziókat kergetnek. A tanúk a tényeket mégis saját lelkivilágukon szűrik át. Így a tények objektivek, a tanúk pedig szubjektivek még akkor is, ha esküvel akarják hitelesíteni tapasztalataikat. Vita folyik ezért a tények körül, mert igazság csak egy lehet, de tanú több is. És ahány tanú, antflji aspektus érvényesül az igazság dolgában. A Magvető Tények és tanúk sorozatának majd valamennyi müve vihart kavar. Az írók, mint tanúk emlékeznek, élményeiket publikálják, az olvasók, kiváltképpen, ha kortársak, a tanúk táborába tolakszanak. Cáfolnak, vitatkoznak, érvelnek, s minden egyes megnyilatkozás újabb tanút avat. Olykor egész Budapest, vagy az ország foglal állást pro és contra egy-egy soron következő mű tény ein. Ilyenkor a „fe­ketepiacon" tíz-, hússzorosára szökik fel a vitatott mű ára. Vas Zol­tán első kötete, a Viszontagságos életem ezer forintos áron kapható. Mi a titka ezeknek a könyvsikereknek? Elsősorban az, hogy a kor­társ jelentkezik emlékeivel. Világszerte nagy keletje van a memoár­irodalomnak, a láz bennünket is elért. Most vettük csak észre, hogy történelmünk legutóbbi szakaszát alig ismerjük. Az ember érzi, hogy a történelem átviharzott a feje felett, benn állt a küzdelem sodrásá­ban, de a fától nem látta az erdőt. Tudtuk, hogy sorsunk ismeretlen erők kezében volt, az erővonalakat azonban az események sűrűjében képtelenek voltunk, felismerni. A memoárirodalom a kulisszák mögé kalauzol bennünket, ujját az erővonalakon tartja. Többet mond és és árul el a tényekből, mit a korabeli sajtó vagy rádió. A létért való küzdelem homokdűnéiből kiemel bennünket, s a napfényen megcsil­logtatja az igazságot. VAS ZOLTÁN ÍRÁSAIN KERESZTÜL ÜJ FÉNYT KAPNAK AZ ESEMÉNYEK. Érthetetlen dolgok válnak érthetővé, lényegtelenek lényegessé. Úgy érezzük magunkat olvasásakor, mint akiket bizalmas titkokba avatnak. Államtitkok, politikai titkok ezek? Nem. A törté­nés, amely eddig logikájában szakadozott, férceit volt, írásán keresz­tül logikussá, érthetővé válik. Első kötetét, a Viszontagságos életemet nem tudtam letenni. A második kötet, amely még ki sem került a könyvpiacra, úgyszintén lenyűgözött. Ennek címe tehát: Akkori ön­magunkról. Tudom, hogy bestseller lesz a mű. Az olvasó fellehetné a kérdést, milyen címen foglalkozom Vas Zol­tán művével újságunk hasábjain. Nem áll-e távol ennek az írónak sorsa, történeti szerepe, ideológiája és elvei az egyháztól? Van-e kö­zünk mindahhoz, amelyet 700 oldalon leirt? Mert hiszen a ma 80 éves író eme művének második részében az első világháború eseményei­nek értékelésén keresztül boncolgatja a magyar hadifogjok orosz- országi életét, a magyar polgári demokratikus forradalmat, a Tanács- köztársaságot, annak leverését, egészen a fehérterrorig. Sok szemé­lyes élménnyel. Nemzeti történelmünk eme szakasza, ha Vas leírásá­ban nem is szerepel az egyház, mégis döntő kihatással volt egyhá­zunk történetére. DE SOKKAL IZGALMASABB ÉS BENNÜNKET KÖZELEBBRŐL ÉRINT az „Akkori önmagunkról” írott mű első része. A „hősi kor­szak”, az az idő, amely a magyarországi német fasizmus leverésével kezdöddik, Budapest ostromát és felszabadítását tárgyalja, és a pusz­ta létért folytatott emberfelletti küzdelem jegyében született. Ebben az időben, vagyis 1944 végétől 1945. április 4-ig a drámai kérdés az volt, hogyan maradhat életben népünk. S az még inkább, hogyan le­het megmenteni az éhhaláltól Budapestet. Meg lehet-e némiképpen tisztítani a háború pusztítása által eldugult csatornákat legalább annyira, hogy a legelemibb létszükségletek, élelmiszerek, tüzelő, stb. legalább csepegjenek a pincékből feljövő kiéhezett, lerongyolódott emberek számára? Vas Zoltánt a főváros népe ellátta egy melléknévvel: „Budapest megmentöje”. Ezt a melléknevet 1944 kora tavaszán a budapesti egy­házak képviselői is alkalmazták vele kapcsolatban. Álljon itt né­hány sor saját emlékezéseiből: „A felszabadulás csaknem általános lelkesedésében úgyszólván nem kellett szervezni a felszabadulási ünnepségeket. Megünnepelték az egyházak is. A pártszervezés úgy határozott, a budapesti katolikus, református, evangélikus és zsidó vallás legfőbb templomaiban a fel- szabadulási ünnepségeken én képviselem a pártot... Templomjáró megbízatásom kényes helyzetbe hozott. Tizenhat évesként, 1918 telén elszakadtam a vallástól, a nagyon vallásos csa­ládomtól. Elszakadtam ezzel nagyapámtól is, Budapest neves kerü­leti főrabbijától. Szégyenüknek tekintették, hogy harcos kommunis- taságom előfordulhatott tisztes családjukban. Még inkább így volt ez, amikor két ízben Horthy rögtönítélő bírósága elé állítottak. Csaknem felakasztottak engem, egy budapesti főrabbi unokáját... Vallási múltamra visszatekintve emiatt tartottam és tartom máig is életem rendkívül érdekes eseményének, hogy a felszabadulási egy­házi ünnepségeken Budapest akkori egyik első embereként, kor­mánybiztosként, a Kommunista Párt nevében elmentem tisztelegni a négy nagy egyház főtemplomába. Az istentiszteletek időrendjét figyelembe véve, ünnepi sötét ru­hámban kora reggel a Deák téri evangélikus templomba mentem. Az előcsarnokban a püspök fogadott ünnepélyesen. Megtiszteltetés­nek'tartottam és eléggé zavarba hozott, amikor kommunista létemre a templom díszhelyére kisért. A Kálvin téri református templomban a nagyhírű egyháztudós, Ravasz püspök fogadott. Vele megelőzően többször találkoztam. Ke­vésbé voltam elfogult zavarban, mint még az imént az evangélikus : templomban. Gyermekkori emlékem szerint a keresztyén vallásra áttért zsidók a legtöbben köztudomásúan a református vallást vá­lasztották. Emiatt naivan akkor a reformátust gondoltam a legköze­lebbi vallásnak a zsidóhoz..." így Aradnak, ömlenek a sorok vas Zoltán emléke­zésének TÁRHÁZÁBÓL. Mintha sose fogyna ki belőlük. De hi­szen nem is fogyhatnak ki e 80 éves íróból, aki hosszú időn keresztül a történelmi események tengelyében állt, látott, tapasztalt, s em­beri sorsok, nemzetünk nagy horderejű kérdései vándoroltak keresz­tül kezein. Már az első könyve megjelenése után faggatóztam személye iránt. Általában humanistának mondták. Második könyvével személyesen ajándékozott meg és barátságába fogadott. Jólesett együttülnöm vele és hallgatni élményeit, azokból, amelyek az Akkori önmagunkból kimaradtak. Rédey Pál — özv. Krón Ferencné, sz. Fel- -lett Benkö István mb. esperes lencz Mária Irma lelkészözvegy hirdette az igét. A szolgálatban 88 éves koréban csendesen visz- részt vett Nobik Erzsébet. Aradi szaadta lelkét teremtő Urának. András és Kis János lelkészek. Kondorosán hunyt el és Szarva- Az elhunytat gyászolja a Koszo­son, az Ó-temetőben helyezték el rús és Csaba család. Emléke le­megfáradt testét. Koporsója mel- gyen áldott.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom