Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-05-02 / 18. szám

Egyházak szava a mai nemzetközi helyzetben Garai Gábor: Őértük szólok én... A KERESZTYÉN BÉKEKON­FERENCIA vezető testületé, a Munkabizottság Prágában ülése­zett. A jelentésekből és beszámo­lókból világméretű küzdelem ké­pe bontakozódott ki, amelyet az egyházak és keresztyén emberek ma az emberiség megmaradása érdekében kifejtenek. NYUGAT-EURÓPÁBAN ÉS AMERIKÁBAN is egyre többen elítélik azt az amerikai külügymi­nisztertől származó gondolatot, hogy nem a béke korunk legfőbb célja, hanem a kapitalizmustól el­térő társadalmi rendszerek fel­számolása. Ez szoros összefüggés­ben van az amerikai elnök elmé­letével, amely „amerikai messi­anizmussal” akar világhatalmi ábrándot kergetni. Idetartozik az „első atomcsapás” terve, vagy az az ötlet, hogy fegyverkezési ver­sennyel kell gazdaságilag tönk­retenni a szocializmust. De a nyu­gat-európai és amerikai béketün­tetések tömegei jól tudják, hogy az embervilág csak együtt tud életben maradni, vagy együtt fog elpusztulni. Az elhangzott elő­adások és felszólalások erről a széles körű atomfegyverkezés el­leni fellépésről adtak összképet. AZ EGYHÁZAK VILÁGSZER­TE részt vesznek a békemegmoz­dulásokban. Dr. Tóth Károly re­formátus püspök, a KBK elnöke, nagy tetszéssel fogadott előadá­sában kiemelte, hogy az utóbbi hónapokban növekedett az egyhá­zak szolgálata a béke érdekében. Ennek jele, hogy az amerikai kormány megbírálta a nyugat­európai protestantizmust, hogy túlságosan aggodalmaskodik a háborús veszély miatt, és segíti a NATO fegyverek állomásoztatá- sának ellenzékét. De az amerikai egyházakban is hatalmas hullám­ként terjed a tiltakozás a kor­mány fegyverkezési politikája el­len. Katolikus, evangélikus, re­formátus, metodista egyházi ve­zetők és testületek, valamint .zsi­dó hitközségek képviselői nyilat­koznak ebben a szellemben. A debreceni teológia díszdoktora az Amerikában, nagy befolyású evangélizátor, B. Graham is eb­be a táborba tartozik. Az ameri­kai tiltakozó hullám növekedni fog, ahogyan közeledik az ENSZ leszerelési nagygyűlésének idő­pontja New Yoi'Kban 1982. jú­nius 7-én. 3000 templomban fog­nak béaeistentiszteletet tartani. Ma már általános elfogadott vé­lemény, hogy a békéért érzett fe­lelősség az egyház feladata köré­be tartozik. MOSZKVA, LONDON, UPP­SALA, WUPPERTAL — azok a nevek, amelyek az aktuális egy­házi békelépéseket jelentik. Ezekből a legismertebb a Pimen moszkvai pátriárka altai összehí­vott világ vallásai képviselőinek békekonferenciája, amely május 10—14. között már le is fog zaj­lani. Prágában Filaret kijevi met- ropolita, a KBK Folytatólagos Bi­zottságának elnöke tárta fel a vallási békekonferencia tervét és jelentőségét. Az anglikán érsek képviselője is megjelent Prágá­ban, s beszámolt arról, hogy olyan bekekoníerenciát tervez, amely „egyházi csúcstalálkozó” lenne a világ keresztyén egyházai vezetői­nek számára, mégpedig Jeruzsá­lemben. Már most is egymillió ember aláírásával követelik a le­szerelést. A svéd érsek képviselője arról számolt be. hogy 1983 áprili­sában békekonferenciára hívja meg a világ 50 egyházi vezetőjét. A meghívást aláírja nerpcsak a svéd, hanem a norvég, dán, finn, izlan­di, evangélikus érsek, sőt a finn­országi ortodox metropolita is. Karl Immer, az NSZK evangéli­kus egyháza elnökségének tagja arról adott képet, hogy a béke fogalma az NSZK-ban egyre nép­szerűbb. Óriás méretű tömegtün­tetések követelik a nemzetközi enyhülés politikájának erősítését. A HARMADIK VILÁG EGY­HÁZI KÉPVISELŐI jelentik a Keresztyén Békekonferencia egy­re növekvő erejét. Itt az az alap­elv jut kifejezésre, hogy a KBK nem pacifista irányt követ, ha­nem a békét, és a társadalmi igazságért való küzdelmet egy­aránt szolgálja. A világ elnyo­mott népei mellé áll, amelyek szabadságukért és függelenségü- kért küzdenek. AFRIKÁNAK, A SOKAT SZENVEDETT VILÁGRÉSZNEK a hangja ma is tele van a feszült­ségek és nyomorúságok panaszá­val. A KBK minden évben szo­kásos „Afrika-vasárnap” persely pénzeivel igyekszik segíteni a gyarmatosítás okozta sebeken. A magyar egyházak 20 000 dollárt, a csehszlovákiai egyházak 15 000 dollárt gyűjtöttek, amit az ún. „front-országok” egyházai kaptak. Etiópiából pedig teológusok jön­nek tanulni a szocialista orszá­gokba. Ősztől hazánkban is lesz­nek ilyen afrikaiak. Ezzel a se­gítség nemcsak anyagiakból, hv- nem teológiai és tanulmányi tá­mogatásból is fog állni. Az ÁZSIAi TERÜLET NEHÉZ HELYZETE indiai beszámolók során került elő Prágában. India gazdaságilag nem önálló, ha fegyverkezik, növekszik a sze­génység. Ha szociális fellendülést akar, csökken a katonai biztonság. Közben Pakisztán modern fegy­vereket kap Amerikától. Egyedü­li megoldás a fegyverkézési haj­sza meszüntetése és az enyhülés politikájának érvényesülése lenne. A LATIN-AMERIKAI FOR­RADALMI GYŐZELEM nehéz útját a Csehszlovákiában műkö­A munka ünnepén, amely ides­tova már évszázados ünnepe a dolgozó embereknek, jó ha mi ke­resztény emberek ismét megkérd­jük magunktól: miképen véleke­dünk a munkáról? Csakugyan azt tartjuk, mint sokan vélik, hogy büntetés a munka az ember bűne miatt? Hadd tudatosítsuk most magunkban s másokban, hogy a munka ahhoz a sok jóhoz tartozik, amellyel Isten az em­bert megáldotta. A MUNKA AZ EMBERI ÉLET TARTALMA, hozzátartozik az ember teremtettségéhez, embersé­géhez. Nem a „paradicsomból va­ló kiűzetés” következménye, ha­nem a „paradicsomi élet” valódi tartalma (1 Móz 2,15!). Igen, ez azt jelenti, hogy mindazokkal egyetértünk, akik azt vallják, hogy* az élet munka nélkül nem emberi élet. Akik külső körülmé­nyek, betegség, vagy baleset mi­att hosszabb-rövidebb időre tét­lenségre vannak kárhoztatva, azok tanúskodhatnak arról, hogy milyen veszteség a munka nélküli élet. És aki tudja, hogy a munka az emberi élet értelmét jelenti, az tud igazán küzdeni azért, hogy megmaradjanak, javuljanak a jó munka végzéséhez szükséges fel­tételek. Igaz, „világi” ünnep a munka ünnepe, de a mi világunké, azé a világé, amelybe Isten helyezett minket, amelyben nekünk, ke­resztyéneknek sok szolgálatot adott. Többek között azt a szolgá­latot is, hogy mindenkit segít­sünk a munka örömének újrafel­fedezésére. Életünk példájával kell segítenünk azokat, akik sok­szor csak a nehézségeket, a „problémákat” látják. Milyen jó volna, hogyha a hivő keresztyén emberek élete aról tanúskodna, hogy megtalálták hivatásukat, és szívesen végzik mindennapi mun­kájukat. A MUNKA ÖRÖME AZ AL­KOTÁS ÖRÖME IS. Nem csupán abban van az öröm, hogy egyál­talán dolgozom, hanem abban is, hogy munkám nyomán mindig születik valami: ház, gép, hasz­nálati tárgy, könyv, festmény, vagy akárcsak egy alkatrész is. Öt'öm a pedagógus öröme, mikor látja / tanítványai előrehaladását, a szülőé, hogy nevelheti gyerme­keit. Nem kellene-e jobban észre­vennünk, hogyan épül és szépül városunk, lakóhelyünk, hazánk, egész világunk az emberi munka nyomán, és hogyan vagyunk mi magunk részesei ennek a nagy alkotó munkának? Nem kellene-e még tudatosabban erre az alkotó dő nicaraguai nagykövet vázolta. A 3 milliós kis ország 75 000 em­bert veszített, de mégis győztek a gazdagok diktatúrájával és az amerikai politikával szemben. „Az országot a haldoklásból kellett kihozni” — mondta a nagykövet. „A nép az éjszakából is nappalt csinált”. „Készek vagyunk meg­halni, semhogy visszatérjünk a régihez.” A katolikus és protes­táns hívek is együtt küzdöttek a felszabadulási harcban, s bebizo­nyosodott, hogy lehetséges hívő­nek és forradalmárnak lenni. A PALESZTIN FELSZABADÍ- TÁSI FRONT képviselője fel­idézte azt a régi állapotot, ami­kor keresztyének, zsidók és mo­hamedánok együtt küzdöttek az angol gyarmatosítók ellen. Ezt az együttélést Izrael bontotta meg azzal, hogy nem ismeri el a pa­lesztin jogokat és még mindig nem létezhet önálló palesztin ál­lam úgy, mint ahogy Izrael álla­ma létezhet. Az amerikai hódító politika áll Izrael mögött, s lát­ja el modern fegyverekkel. SZÉLES ÁTTEKINTÉSBEN tá­rult ki a Keresztyén Békekon­ferencia e vezető testületének ülésén, hogy milyen nagy részt vállalnak a békéért és a társa­dalmi igazságért az egyházak és keresztyének a mai kiélezett és bonyolult nemzetközi helyzetben. Ottlyk Ernő munkára nevelni gyermekeinket, az utánunk következő nemzedé­ket? A hivő emberek segédkezet nyújtanak mindazoknak, akik nagyra tartják, segítik az ember alkotó munkáját. Mi tudjuk, hogy az alkotás az emberi mun­ka értelme. Megértjük, hogy ma a munka ünnepén az emberek újra felemelik szavukat a világ békéjéért, mert a háború, az em­beri gonoszság pusztulással fe­nyegeti mindazt a szépet és jót, amit az ember munkája ezen a földön létrehozott. Abban a hit­ben segítjük és védjük az ember alkotását, hogy minden szépben és jóban a teremtő Isten munka­társának tudjuk az embert. Mi is azt szerenénk, ha az ember za­vartalanul örülhetne mindannak, amit munkájával létrehozott. A MUNKA IGAZI ÉRTEL­ME AZ EMBEREK, AZ EMBE­RISÉG SZOGÁLATA. Az talál igazán örömöt a munkájában, aki felfedezi, hogy nem önmagáért dolgozik, hanem másokért, a csa­ládjáért, a közösségért. Mi azt valljuk, hogy így vagyunk a gondviselő Isten munkatársai. Mert nem az a hitünk, hogy Isten láthatatlanul, „csodák” által gon­doskodik az emberről, hanem az, hogy az Isten az embereket egy­másra bízta. Sok selejtes, rossz munkának éppen az .az oka, hogy aki végezte, csak magára és a maga hasznára gondolt, és nem azokra, akiknek az ő munkájára van szüksége. Azt hiszem, az tud igazán örö­möt lelni munkájában, aki má­sokért dolgozik. Az önzés, a csak magával-törődés előbb-utóbb fá­radttá, keserűvé teszi az embert. Aki azonban fölfedezi azt, hogy mi mindent tud másoknak adni, hogy meg tud gazdagítani máso­kat a munkájával, az egyre na­gyobb örömmel dolgozik, mert szívesen hoz áldozatot azért, hogy másokat megörvendeztessen. Mert ez nem idealizmus, nem az élet gondjait elkendőző optimiz­mus, hanem annak a Jézusnak követése, aki isteni hatalmát és gazdagságát az emberek szolgá­latára használta. Á MUNKA ÜNNEPÉN EGYÜTT ÖRÜLÜNK MIND­AZOKKAL, akik az emberi mun­kát nagyra értékelik, abban jót, áldást látnak, és éppen ezért ke­resik annak útját, hogy az egész emberiség békében, szívesen él­hessen igazi emberi életet, hogy az emberek szívesen segítsék egy­mást alkotó munkájukkal. Muntag Andor A munka öröme Öértük szólok én, kik dolgaink nehezét végzik e földön: répát egyelnek mély fekete sárban, barmok alól hordják saroglyán a trágyát, maltert cipelnek gémberedett kezekkel, s betongérendákkal dúcolják föl a mennyet; őértük szólok kn, akik a kibernetikus gépek alól egy fészek-alja friss képletet bölcs eszmék árnyába terelnek; őértük szólok én, kik porló szenet lapátolnak a távfűtés kazánjaiba, kik az úszó-darukat vezérlik kemény figyelemmel, akiken csak a tett segít, nem a jámbor imr* őértük szólok én, akikkel egyforma-félszegen járok e földön itt, mióta megszülettem, kik nehéz kezüket itt melengetik meg parázsló eszméletemben; akik álmukban földadognak a barom meg a gép lélegzet-ütemére, kik naponta meghalnak s az örök örömöt hagyják fiaikra, kínlódva, remélve; őértük szólok én, kik értem is szólnak, bár öntudatlan, nyers kétségükben, bánatukban, kik életükkel kockáznak a hűvös halálos azúrban egy köldök-zsinóron kilógva a meztelen űrbe, mint végtelen ingák — szívtől szívig röpülve; őértük szólok én, öértük, kik az egyetlen cselekvést, és az egyetlen jó szót tudják bajunkra akikben együtt lélegzik szülőnk és gyermekünk, az állandó meg az új, az elhervadt s a folyton fölvirágzó, a földre tiport és ismét égbe szálló, a fogyhatatlan örömöt sugárzó vigasztalás: a munka. (Megjelent a költő VÉGTELEN MEG EGY című kötetében, 1981-ben.) __________________________ Szabó József ny, püspök nyolcvan éves Szabó József a volt Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület püs­pöke április 2-án töltötte be 80. évét. Szabó József 1902. április 2-án született Alsómesteriben. Középisko­láit a soproni evangélikus líceumban, teológiai tanulmányait a sop­roni Teológián végezte, mindig kitüntetéssel. Külföldi tanulmányúton volt Angliában, Németországban, Norvégiában, Svédországban és Dá­niában. Kapi Béla püspök avatta lelkésszé 1926. szeptember 26-án, Szombathelyen. Segédlelkészi szolgálatát Győrben kezdte, de közben kisegítő szolgálatot végzett Körmenden. Győrben a segédlelkészi szol­gálat után vallástanító-lelkész, püspöki másodlelkész, majd gyüleke­zeti lelkész lett. 1947 decemberétől 1948 márciusáig komáromi lelkész volt. A dunáninneni egyházkerület gyülekezetei 1948 tavaszán püs­pökké választották. Beiktatása március 18-án volt Balassagyarma­ton, Balassagyarmati székhellyel 1952 áprilisáig végezte püspöki szol­gálatát. Ezt követően a balassagyarmati gyülekezet lelkésze maradt egészen nyugdíjba vonulásáig, 1973 júliusáig. Nyugdíjas éveit Győr­ben tölti. A jubileum alkalmából dr. Káldy Zoltán, az Országos Egyház püs­pök-elnöke ünnepi ebédet adott Szabó József és felesége tiszteletére, a győri Rába Étteremben. Az ünnepi alkalmon jelen volt Bárány Gyula, a Győr-Soproni Egyházmegye esperese és felesége is. Káldy Zoltán meleg szavakkal köszöntötte a jubiláló Szabó Józsefet. Először lelkészt szolgálatát méltatta, megemlítve hogy bár Szabó József szol­gált Körmenden és Komáromban is, mégis a győri gyülekezetben töl­tött több mint húsz, és a balassagyarmati gyülekezetben töltött 25 esz­tendő öleli fel lelkészi szolgálatának majdnem egészét. Ö a sajátsá­gosán „dunántúli” ember úgy megszerette Nógrádot, hogy annak ide­jén „Mi, nógrádiak..címen írt cikket. Igehirdetéseit a Krisztus­központúság, a frappáns rövidség, az ízes magyar nyelv, és a magyar gondolkodásra jelelmz'ő szemléletesség jellemezte. Mindig volt vala­miféle „meglepetés” prédikációiban. Négy évig volt püspök olyan időben, amikor egyházunk utat kere­sett az új történelmi körülmények között. 1948 márciusában — ami­kor püspök lett — még nem volt egyezménye egyházunknak az állam­mal. A személyi problémák is nehezek voltak Dezséry László — ak­kori egyetemi lelkész — az Evangélikus Élet novemberi számában „A hét érdekes embere” rovatban úgy jellemezte Szabó Józsefet, mint aki akkor az „egyetlen püspöke” volt egyházunknak. Szabó József tuda­tosan munkálkodott az új magyar állammal való egyezmény megkö­téséért. Része volt az egyezmény aláírásának előkészítésében, majd az egyezményben foglaltak érvényesítésében. Szabó József író ember is — folytatta Káldy püspök. A Harangszó című hetilap az ő irányításával lett igazán „néplap”, az evangélikus gyülekezetek lapja, és a gyülekezetek hangjának megszólaltatnia. „Jer, örvendjünk keresztyének” című, Luther műveiből válogatott áhítatos könyvnek magyar nyelvre, éspedig szép magyar nyelvre való fordításával — gyümölcsöző szolgálatot végzett. Számos magas nívó­jú cikke jelent meg a Lelkipásztorban, az Evangélikus Életben. Sok cikket írt irodalmi lapokba. Hazánkban, és határainkon túl is közismert Szabó József „Madách- Gyűjteménye”. Madáchnak, a nagy író műveinek, különösen pedig az „Ember tragédiájáénak szerelmese. Összegyűjtött minden elérhető művet, fordítást, Madách csodálatos remekével kapcsolatban. Ezzel nemcsak egyházunknak szerzett nagy elismerést, hanem népünknek is nagy szolgálatot tett. A győri Xantus Múzeum őrzi most ezt a gyűj­teményt, és legtöbbször Szabó József mutatja be azt az ország min­den részéből érkező látogatóknak. Szabó József 1957-ben részt vett a Lutheránus Világszövetség min- neapolisi nagygyűlésén is, és több amerikai magyar gyülekezetei is meglátogatott. Sok örömöt, és egészséget kívánunk — fejezte be köszöntését Káldy püspök.

Next

/
Oldalképek
Tartalom