Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-01-31 / 5. szám

MÉSZÁROS ISTVÁN nemrégiben megjelent könyvét lapozgatom. A neveléstudomány kiváló művelője, aki már több terjedelmes művet írt hazai iskolaügyünk, népoktatásunk egy-egy részletéről, ezúttal nyolc évszázad magyar iskolaügyének átfogó képét adja könyvében. 996-tól, amikor a pannonhalmi kolostorban megkezdte működését az első magyarföldi iskola, 1777-ig, a pedagógia történetében korszak- váltást jelentő királyi rendelet, a Ratio Educationis megjelenéséig tekinti át az oktatás-nevelés történetét. Ismerteti a különböző iskolatípusokat, bemutatja a neves pedagógusokat és módszereiket. Felsorolja a használt tankönyveket, iskolai rendtartásokat közöl. Áttekinthető képet ad az iskolák szerkezeti felépítéséről, a tananyagról. A diákok életébe, annak belső szervezettségébe is bepillantást • nyerhetünk. Igen sokoldalúan tárgyalja tehát a hazai oktató-nevelő munka elméleti és gyakorlati kérdéseit.

AZ EVANGÉLIKUS EMBERT ELSŐSORBAN az érdekli, hogy mit mond Mészáros István a protestáns iskolaügyről. A reformáció rohamos terjedése során evangélikussá váló városok iskolái is hamarosan evangélikus rektorok vezetése alá kerültek. Így történt ez Bárt fán, ahol 1539— 1560 között Leonhard Stöckel volt az iskola vezetője. Ö Bártfa szülötte volt, majd bártfai és kassai tanulmányok után a boroszlói és a wittenbergi egyetemen tanult. Később Eisleben (Luther szülővárosa) iskoláját vezette. Luther, Melanchthon és Agricola személyes ismerőse volt. A reformáció tanításával együtt valószínűleg magával hozta az eislebeni iskola rendtartását is, s ennek alapján folyt az oktatás a bártfai iskolában ebben az időben. Az iskola népszerű intézmény lett „a felvidéki nemesség és városok patríciusai körében” — írja Mészáros István. Ehhez hozzátehetjük azt, amit Terray Barnabás idéz Stöckelnek Reziknél található életrajzából (Pedagógiai Szemle, 1975. 688. lp): „sok kitűnő nemes és nem nemes személyiséget nevel”. Ez jellemzi az iskola széles körre kiterjedő jó nevelő munkáját. Ebben a korban ilyen jel— REGI, használt 1947 előtti levelezőlapokat, levélborítékokat, tábori postát és bélyeggyűjteményeket veszek. Különösen érdekelnek az egykori Árva és Szepes megyékben feladott levelek. Cornides Sándor bé- lyegkereskedő. Budapest, 1067 Benin krt. 79. (udvar!). Telefon: 121-589.

legu városi humanista iskola működött Brassóban is, ahol Johann Honter volt a lelkész. Az ő nevéhez fűződik a brassói nyomda megalapítása, amely jórészt tankönyveket adott ki. Ugyancsak e kor szülötte a besztercebányai evangélikus iskola, valamint a lőcsei is, amelyekben nyolc csoportban háromszintes oktatás folyt. Jelentős iskolaformát képviselt a nagyszebeni kollégium, ahol 1582-ben már hat pedagógus tanított. A diákoknak sajátos iskolai önkormányzata volt.

A 17. SZÁZADTÓL KEZDVE az evangélikusok arra törekedtek, hogy a papok mellett tanítók is legyenek a gyülekezetekben, akik elvégzik a helybeli gyerekek elemi oktatását. így jöttek létre az ún. kisiskolák. De a városi iskolák is megújították régebbi szabályzataikat. így a körmöcbá- n yai, lőcsei, soproni, pozsonyi, brassói iskolák, az eperjesi akadémia osztályai szerveződtek újjá. Ez a fejlődés addig tartott, amíg a Wesselényi-féle összeesküvés megtorlásaként elhatalmasodó abszolutizmus a templomokkal együtt az iskolákat is sorra el nem vette az evangélikusoktól, így veszítette el iskoláját Kassa, Sopron, Pozsony, Lőcse, Körmöcbánya, Breznóbánya, Besztercebánya, Eperjes. A gyászévtized (1671—1681) idején a királyi Magyarország többi városának iskolái is hasonló megpróbáltatásokon mentek keresztül. 1681 után az evangélikus iskolák általában újra szerveződtek. Közülük a 18. század folyamán különösen öt nagy gimnázium emelkedett ki: az eperjesi, a lőcsei, a késmárki, a soproni és a pozsonyi.

HAZÁNKBAN AZ OKTATÓ- NEVELŐ MUNKA végzésében, ellátásában jelentős szerepet kaptak az egyházi iskolák az elénk tárt korszak idején. A felvilágosodás gondolkodóinál már megjelent az a felfogás, hogy az állam a nevelésügy irányítására egyedül és kizárólagosan illetékes intézmény. Az 1777-es Ratio Educationis ebben a szellemben az állami iskolaszervezet, az állami felügyelet és az egységes tanrendszer kialakítása felé indított el. Ez már egészen új fejezete a pedagógiatörténetnek, mint korunk iskolapolitikája is. Ezekre már nem terjed ki Mészáros István könyve. A történetíró a tények felsorakoztatásával mindenesetre szép emléket állít'hazai iskolaügyünkben az egyházi iskoláknak is.

Vető Béla

Istentiszteleti rend

Budapesten, 1982. január 31-én

Deák tér de. 9. (úrv.) Takácsné Kovácsházi Zelma, de. 11. (úrv.) Hafenscher Károly du. 6. Pintér Károly. Fasor de. 11. Szirmai Zoltán, du. 6. Gáncs Aladár. Dózsa György út 7. de. fél 9. Muntag Andorné. Üllői út 514. de. fél 11. Ruttkay Levente. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Ruttkay Levente. Rákóczi út 57/b. de. 0. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Ruttkay Levente. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Rákosfalva de. 8. Gyarmat u. 14. de. fel

10. Kassák Lajos út 22. de. 11. Váci út 129. de. negyed 10. Frangepán u. de 8. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Vető Béla. Soroksár Újtelep de. fél 9. Vető Béla. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kispest We- kerle telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. fél 10. Rákospalota MÁV telep de. 8. Matúz Pál. Rákospalota Kistemplom de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Szalay Tamás. Cinkota de. fél 11. Sza- lay Tamás. du. fél 3. Kistarcsa de. .9. Solymár Péter. Rákoscsaba de. 9. Kó- sa László. Rákoshegy de. 9. Feren- czy Zoltán. Rákosliget de. 11. Kosa László. Rákoskerseztúr de. fél 11. Ferenczy Zoltán.

Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Koren Emil, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Nagy László, du. 6. Koren Emil. To- rockó tér de. fél 9. Nagy László. Gbmja de. 9. Görög Tibor. de. 10. Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u.

11. de. 9. Ottlyk Ernő. de. 11. Ottlyk Ernő. du. fél 7. Pesthidegkút de. fél 11. Modori u. 6. de. 10. Kelenföld de. 8. Missura Tibor de. 11. (úrv.) Missu- ra Tibor. du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) Bencze Imre. Nagytétény de. fél 9. Rőzse István. Kelenvölsy de. 9. Budafok de. 11. Rőzse István. Csillasrheery de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György.

— EGYHÁZUNK tulajdonában levő IV. emeleti 60 négyzetméteres komfortos lakást bérlője elcserélné budapesti, vagy 50 kilométeres körzetében, esetleg vidéki nagyvárosban levő hasonló alapterületű lakásra, vagy kertes házra. Munkaviszony esetleg egyházunknál megoldható. Érdeklődn* lehet egész nao: ^Budapest VIII., Üllői út 24. Acsádi.

EVANGÉLIKUS ÉLET

A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel:

Mezősi György

Felelős kiadó:

Harkányi László

Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest vili.. Puskin u. 12. Telefen: 142-074

Csekkszámlaszám: 516—20 412—Vili

Előfizetési ár: esv évre 240.— Ft Árusítja a Magyar Posta

Index: 25 211 ISSN 0133—1302

©

82.0033

Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás

Felelős vezető:

Soproni Béla vezérigazgató

„De fölötted ott ragyog az Űr, dicsőségé meglátszik rajtad” (Ézs 60,2b).

VASÁRNAP. — „Ti az Ürnak, Isteneteknek a gyermekei vagytok” (5Móz 14,1 — ÍJn 3,1 — Mt

17,1—9 — Zsolt 76). A gyermekek hasonlítanak apjukhoz. Magukban hordják jellemző vonásait, gondolkodását, átveszik szokásait. Vajon mi hasonlítunk-e egy kicsit mennyei Édesatyánkhoz? Van-e bennünk valami „isteni” vonás? Az Ö szeretetével, tisztaságával, türelmével fordulunk-e embertársaink felé? „Tiszta vagyok, azért vagyok, / mert szeretlek / látom én az Istent, amint/ szívét adja szivednek. / Hogy te- benned jött most elém, / azt is látom — / Ö az én örök szerelmem / s a halálom” (József Attila). Ének: 46,1.

HÉTFŐ. — „Olyan rövid már a kezem, hogy nem tud megváltani?” (Ézs 50,2 — Gál 3,3 — 2Kor 3,12—18 — Un 6,66—71). Azt mondják, az elmélet próbája a gyakorlat. A nehéz helyzetekben derül ki, mennyire szilárd a hitünk. Tudunk-e ilyenkor is Istenre figyelve cselekedni, vagy elveszítjük a fejünket? Minél nagyobb próbákon megyünk keresztiül, annál nagyobbnak fogjuk végül látni Istent. „Urunk, légy előttünk és vezess minket, / légy mögöttünk és nógass minket, / légy alattunk és hordozz minket, / légy felettünk és áldj meg minket, / légy körülöttünk és védj meg minket, / légy mi- bennünk, hogy testünk-lelkünk — a te tulajdonod — / téged szolgáljon és örökké áldjon” (Nathan Söderblom). Ének: 370,4.

KEDD. — „Eljegyezlek magamnak a hit ajándékával, és megismered az Urat” (Hős 2,22 — Jn 17,24 — ApCsel 26,1—3 12— 23 — Jn 7,1—13), Istennek furcsa ízlése van —, mondja egy könyveim. És valóban így lehet, ha éppen minket, engem választ ki, és hűséges szeretetéről a Golgota keresztjén tesz örök tanúságot. „Uram, szerelmed megsebesített / s még mindig remeg élő sebem ajka, / Uram, szerelmed megsebesített” (Paul Verlaine). Ének: 779,3.

SZERDA. — „Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni” (Gál 5,1 — Zsolt 142,8 —2 Móz 13,20—22 — Jn 7,14—24). Albert Schweitzer

írásbniiTOXta egyszer néger betegei előtt az emberi szívet egy olyan faluhoz, amelyben sok gonosz törzsfőnök uralkodik. Jézus Krisztus megszabadított minket a bűn „törzsfőnökeitől”, az önzéstől é szere tétlenségtől. Szabad Jézus Krisztust követve igaz emberként élnünk! „Szabadon bűn és erény" közt / Választhatni, mily nagy eszme, / S tudni mégis, hogy felettünk / Pajzsul áll Isten kegyelme” (Madách Imre). Ének: 215,4.

CSÜTÖRTÖK. — „Jézus mondja: Bármit kértek az Atyá- tó az én nevemben, megadja nektek” (Jn 15,16 Zsolt 119,41 — 2Pt 1,16—21 — Jn 7,25—30). Mintha egy üres papírlapot előre aláírt volna nekünk Jézus, úgy szól ez az ígéret. Ugye meggondoljuk, hogy mit írunk az ő neve fölé?. Az ő nevében kérni azt jelenti: olyat kérünk, ami az ő akaratával; megegyezik! Aki így imádkozik, az megtapasztalja az ígéret valóra válását. „Adj Istenem bölcsességet, / vágyaimnak csendességet, / illedelmes öregséget, / s könnyű véget” (Áprily Lajos). Ének: 781—15.

PÉNTEK. — „A Lélek gyű-; mölcse pedig öröm” (Gál 5,22 —•’ Ézs 9,2 — Mt 16,24—28 — Jn 7,31—39). A hivő ember örömének forrása nem a körülményekben van, hanem belül, az Istennel való kapcsolatából fakad. Mindig van hát okunk az örömre, mert arra tekintünk, amit Isten tett értünk a múltban, amit cselekszik a jelenben, és amit készített számunkra a jövendőben. „Tudod-e a győzelmes választ, / az örök, mindenre elég / feleletet?! Jézus feltámadt! / örülsz-e még? ...örülsz-e még? (Túrmezei Erzsébet). Ének 749,2.

SZOMBAT. — „Szeressük egyJ mást. Aki gyűlöli testvérét, az embergyilkos” (ÍJn 3,11.15 —

2Móz 20,13 — Fii 3,20—4,1 — Jn 7,40—52). Ha a büntető törvény- könyv is ilyen szigorúan venné, kevesen volnának szabadlábon! Istennél azonban ez a mérce. És egyáltalán nem megnyugtató arra gondolni, hogy ő talán gyilkosnak lát minket. „Igyekezzetek s/.éjiddé tenni próbált4szívetek, / ti emberek kezétől szenvedő / és embert szenvedtető emberek. / És irgalmasabb lesz majd az idő, / mit úgyis együtt kell töltenetek” (Devecseri Gábor). Ének: 442,5.

Balicza Iván

Az iskolaiigy története Magyarországon 996-1777 között

Bizonyára nemcsak családom karácsonyfája alatt, s az én ajándékaim közt volt megtalálható, hanem sokaknak okozott nagy örömöt és meglepetést az a gyöEgy könyv a karácsonyfa alól

Urvacsorai kehely 16*6—1695 A soproni gyülekezet tulajdona

nyörű fotókkal illusztrált új album, mely a Corvina Kiadó gondozásában közvetlenül a karácsonyi ünnepek előtt látott napvilágot: Dávid Katalin „Magyar egyházi gyűjtemények kincsei” című műve. A nyomdai munka tökéletes időzítésével éppen a karácsonyi ajándékozás gondjai közt jelent meg a könyvesboltokban e kuriózumszámba menő kiadvány, figyelmes és figyelemreméltó segítséget nyújtva mindazoknak, akik értékes, komoly ajándékkal akarták meglepni szeretteiket.

Mit kapott az, aki megkapta vagy megszerezhette e művet?

KÜLSŐ MEGJELENÉSRE és egyszerű belelapozásra is egy európai, sőt világszínvonalat képviselő könyvészeti kiadványt, melyet bátran oda lehet tenni bármelyik nagy külföldi albumkiadó művei mellé. A külső borító, mely a páratlan értékű 15. századi úgynevezett „Snky — kelyhet” mutatja, a szép vászon- vagy műbőr kötés, a. szöveges részek választékos, pontos nyomása, betűszedése, elrendezése, s legszembeötlőbben az 52 fekete-fehér, de főleg a 66 színes fotó felvétele és minősége mind-mind a kötet létrejöttében fáradozók lenyűgöző szaktudását, komoly, felelősségteljes, pontos munkáját dicséri. De még valamiről árulkodik. Arról az ügyszeretetről, mellyel e mű elkészültén mindenki dolgozott, aki a tervtől a megvalósulásig részt vett e nagyszabású munkában. Hála mindnyájuknak, mellyel bizonyságát/ adták a magyar könyvkiadás magas színvonalának.

A MÜ IGAZI ÉRDEKESSÉGE, meglepetése azonban elsősorban a tárgyában van. A magyar kultúra olyan területére mutat, melynek létéről mindnyájan tudunk ugyan, s azt is sejtjük, hogy óriási kincseket, értékeket rejteget, csak épp talán nem tudatosult még bennünk s a köztudatban eléggé. Ez a terület pedig az egyházak gyűjteményeiben és az egyház- községek tulajdonában s használatában levő történelmi, művészeti és művészettörténeti dokumentum és tárgyanyag (könyvek, úrvacsorái készletek, oltárképek, díszek, textíliák, liturgikus öltözetek stb.).

A SZAKEMBEREK JÓL TUDJÁK, s az érdeklődők is megtekinthetik részben, hogy mi érték van például az esztergomi római katolikus Keresztény Múzeum, a református múzeumok, vagy a mi- Országos Evangélikus Múzeumunk kiállítótermeiben és raktáraiban.- Most azonban mindenki olyan könyvet vehet a kezébe, mely egy reprezentatív válogatás keretében ad keresztmetszetet e kincseknek jórészt még nem publikált, és sok esetben eddig még meg' sem tekinthető csodálatos darabjairól. S teszi ezt szakszerű leírással kiegészítve olyan fotókon dokumentálva, melyeken úgy tekinthető meg egy-egy kehely, miseruha, szobor, mintha az ember kezében tartaná az eredeti művet. E könyvet forgatva döbben rá igazán az ember, milyen csodálatos értékek halmozódtak fel és őrződtek meg az évszázadok során az egyházakban és a gyülekezetekben, az e sorokat olvasó egyháztagok gyülekezeteiben is, melyeknek őrzésére, megbecsülésére talán nagyobb gondot kéne nekünk is fordítani őseink szeretetéhez méltóan.

ÁM NEMCSAK A NAGYKÖZÖNSÉGNEK jelent nagyszerű ajándékot, elgondolkoztató és tiszteletet ébresztő olvasmányt és látványt Dávid Katalin műve, hanem a szakemberek, történészek, művészettörténészek számára is. A szerző — az egyházi gyűjtemények minisztériumi szakreferense — a kötet elején hallatlan történelmi, művészettörténeti és egyházi szaktudásról téve bizonyságot kitűnő és hiányt pótló tanulmányokat közöl, mely közérthetően, de elmélyült előtanulmányok alapján próbálja meghatározni azokat a művészettörténeti alapfogalmakat 'és kategóriákat az egyházak birtokában levő emlékekre vonatkozóan, melyek eddig jórészt tisztázatlanok voltak mind- a hazai, mind a nemzetközi művészettörténétírásban. Ilyen nagy jelentőségű tánulmány,

mely az egyházi gyűjtemény és az egyházi művészet fogalmát tisztázza világosan és pontosan elkülönítve a szakrális és a profán, azaz az egyházi és a világi művészetet és műveket, a liturgikus és a vallási programművészetet.

FIGYELEMRE MÉLTÓ az az

összefoglaló írás is, mely a magyarországi történelmi egyházak gyűjteményeinek és kincseinek jelentőségét és mibenlétét taglalja a teológiai-egyháztörténeti és történelmi hátterükön mutatva rá jellegzetes, egymástól elkülönülő jegyeikre és sajátosságaikra. így tudhatjuk meg többek között azt is például, hogy evangélikus egyházunk milyen komoly szerepet játszott a 19. sz-i magyar nemzeti művészet kibontakoztatásában megrendelései által.

Egy könyv a karácsonyfa alól: egy olyan mű, mely többre hivatott laikusok és szakemberek számára egyaránt, minthogy egyszerűen a könyvespolcra kerüljön. Kézbe kívánkozik mindig újra, hogy gyönyörködtessen, gondolatokat, hitet és lelkiismeretet ébresszen egyházunk e kötetben nem szereplő kincseinek megbecsülésére is. Azoknak a kincseknek a megbecsülésére, melyek nemzeti kultúránknak is beszédes fontos részei ma is, és lesznek a jövőben is.

Ifj. Fultin Brúnó