Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-02-07 / 6. szám

r’V az A Református Zsinati- Iroda Sajtóosztályának gondozásában megjelent az első magyar nyelvű ökumenikus énekeskönyv. Szer­kesztői egyházak szerint: Trajt- ler Gábor (evangélikus), Berkest Sándor és Máté János (reformá­tus) és Beharka Pál (baptista). Evangélikus, református, szabad- egyházi énekek mellett eddig meg nem jelent új énekek teszik ki az énekeskönyv anyagát, amelyhez dr. Bartha Tibor református püs­pök, az Ökumenikus Tanács elnö­ke írta az ajánlást, Máté János pedig az előszót. MI TETTE SZÜKSÉGESSÉ az Ökumenikus Énekeskönyv kiadá­sát? Gyakori eset, hogy közös pro­testáns istentiszteletre kerül sor pl. az ökumenikus imahét, refor­mációi ünnepély ill. sorozat vagy közösen tartott szórványistentisz­telet alkalmával. Mit énekeljen ilyenkor a „vegyes” gyülekezet? Kétségtelenül van közös ének­anyag, de sokszor egészen más a fordítás. Pl.: Gerhardt Pál énekét az „Ó fő vérző sebekkel...” kez­detűt az 1948-ban kiadott refor­mátus énekeskönyv ezzel a fordí­tással hozza': „Ó Krisztusfő, te zúzott, Te véres, szenvedő...” Számolni kell azzal, hogy protes­táns egyházaink dogmatikai és istentiszteleti nyelve is más és más. Ezért határozta el a Ma­gyarországi Egyházak ökumeni­kus Tanácsa dr. Tóth Károly re­formátus püspök javaslatára, hogy Ökumenikus Énekeskönyvet ad ki. MI VOLT AZ ELGONDOLÁS? Az, hogy minden egyház adjon 20 éneket, mégpedig olyant, melynek dallamát a többi egyház is isme­ri. Továbbá: ez az anyag bővül­jön ki ma született új énekekkel. Minden egyház a maga szövegét és dallamát bocsátja közös hasz­nálatra. Kezünkbe vesszük az ízléses külsejű kis könyvet, lapozgatjuk, örültünk a sok ismerős dallam­nak és kíváncsian tanulgatjuk az új dallamokat. Első elolvasásra is megkap egy-egy nagyon szép új fordítás [Pl. a „Ki dolgát mind az Ürra hagyja...” (15) és „Mit Isten tesz, mind jó nekem” (16).] HA AZ' ÖKUMENIKUS ÉNE­KESKÖNYV GYAKORLATI HASZNÁT nézem elsőként, azt kell említenem, hogy előkészíti a tavasszal megjelenő új énekes­könyvünket. Hiszen itt már az­zal a dallammal, ritmussal és szö­veggel találkozunk, ami majd az új énekeskönyvünkben fog sze­repelni. Az sem mellékes, hogy a 82 ökumenikus énekből, 58 ott lesz a mi énekeskönyvünkben is. Gyakorlati jelentőségű az is, hogy épp az ökumenikus imahét előtt jelent meg és a sok helyütt tartott közös imahéten máris használhatjuk. Szórványokban tartott közös istentiszteleteken — ahol pl. fel­váltva szolgál az evangélikus és református lelkész — félretéve a saját énekeskönyvüket, ezt le­het elővenni és teljesen megszű­nik a közös éneklés szövegi vagy dallami gondja. VÉGÜL MUTASSUNK RÁ a közölt kotta jelentőségére. Egy­részt orgonakíséretre is alkalmas, de alkalmas négyszólamú ének­lésre is. Ez az énekkarok szolgá­latát segíti elő, hiszen 82 kórus­művet is jelent egyúttal. Lehetővé válik a gyülekezet és kórus ún „váltakozó éneklése” is, nj.: első vers: gyülekezet egyszólamban; második vers: kórus négyszólam­ban; harmadik vers: gyülekezet és kórus együtt stb. Mindezek alapján Isten iránti hálával és örömmel vesszük az ökumenikus Énekeskönyv meg­jelenését. Kívánjuk, hogy a belőle való éneklés szerettesse meg hí­veinkkel a közös énekeket, nem utolsósorban pedig készítse elő gyülekezeteinket az új énekes­könyv fogadására az által, hogy felpezsdíti az éneklést illetve az énektanulást. Gáncs Aladár NORVÉG LELKÉSZEK MUNKAIDEJE A norvég evangélikus lelkészek átlagosan heti 53 és fél órát töl­tenek lelkészi szolgálattal és ah­hoz kapcsolódó tevékenységgel (utazás, adminisztráció, stb.). Mi­vel kevés a segédlelkész, alig biztosíthatnak maguknak szabad­időt, sokuknak betegen is dolgoz­niuk kell. A tényleges munkaidő nagyon különböző, heti 30 és 80 óra között változik, néha még en­nél is több. A lelkészek két szá­zaléka szeretne megválni a gyü­lekezeti szolgálattól, további há­rom százalék pedig már gondolt erre. (Ezek közül a legtöbb csalá­dos. kis gyermekkel). A fenti adatok a norvég egyházügyi mi­nisztérium és a lelkészegyesület múlt évi felméréséből valók. — A norvég egyháznak 3 millió 850 ezer tagja s 1100 lelkésze van. SVÉD PÜSPÖKÖK AZ ALKOHOLFOGYASZTÁS CSÖKKENTÉSÉÉRT A svéd evangélikus egyház ti­zenhárom püspöke a múlt év végi püspöki konferencián a szeszfo­gyasztás korlátozását sürgette. Ezt úgy lehetne elérni, ha min­den felnőtt csak bizonyos meny- nviségű szeszesitalt' vásárolhatna. (Fiatalkorúak most sem vásárol­hatnak.) A kezdeményezés a gö­teborgi egyházkerületből szárma­zott, ahol a városban és környé­kén a probléma különösen súlyos. Bertil Gärtner püspök szerint, mivel a felnőttek gyakran fia­taloknak vásárolnak, ezt azzal lehetne csökkenteni, hogy csak a saját fejadagjuk rovására tehes­sék. Kegyelemből íaríaüaíelí meg Az alberti gyülekezet fennállásának 270. évfordulóját ünnepelte 1711. szeptember 29-én érkezett egy kis csapat huszonnégy szeké­ren a Felvidékről új hazájába Albertibe. Ezzel a maroknyi nép­pel jött Ölaudinyi Frigyes evan­gélikus lelkész is, aki ezen á na­pon tartotta meg az első isten­tiszteletet — szlovák nyelven. A letelepedéssel egy fának három hajtása fakadt, s kezdett el nőni: Alberti falu, az evangélikus egy­házközség és az iskola. Mindhár­mat egyazon nép alkotta és épí­tette. A GYÜLEKEZET 270 ÉVÉRE visszatekintve Isten iránti hála tölti el az ember szívét. Kezdet­től fogva hangzott Isten igéje. Először és közel 160 éven át csak szlovákul, majd szlovák és ma­gyar nyelven párhuzamosan a mai napig. Lutheri módon taníta­nak és szolgáltatják ki a szentsé­geket. A kicsi nyáj nemzedékek múltával hatalmas gyülekezetté fejlődött. A szolgálat posztján 17 lelkész, sok oskolamester, fel­ügyelő, gondnok szolgált, mind egy cél érdekében: növekedjék a lelki ház. Ezt a munkát 1953 óta Roszik Mihály látja el. A gyülekezet élete külső épít­kezéseiben is nyomon kísérhető. Alberti evangélikusai templomot, két lelkészlakást, két imatermet, három iskolát és több temetőt építettek, valamint a kegyszere­ket és a harangokat is többször kellett beszerezniük. Egyházukért sokat áldoztak anyagiakban a hí­vek, de ezzel a falu élete is épült. E jubileum kapcsán még említés­re méltó, hogy ez a gyülekezet ad­ta egyházunknak és hazánknak Tessedik Sámuelt a magyar róna szerelmesét, áldott munkását. A SZÉP MÜLTRÖL egyhetes ünnepi sorozattal valamint hála­adó istentisztelettel emlékezett meg a gyülekezet. Ezen az alkal­mon dr. Káldy Zoltán püspök vé­gezte az igehirdetést Ef 2,5 alap­ján. „Kegyelemből tartattatok meg! 'Ezt nem szívesen hallgatja az em­ber, mert büszke az erejére, tudá­sára, szakértelmére, ügyességére. Mit jelent az Isten kegyelme? A történelem seregnyi ténye fölé ezt lehet írni: kegyelem. Minded­dig megmaradt a gyülekezet, s annak temploma sok veszély kö­zepette. Nem kegyelem? 270 év alatt hányszor küszködtetek hi­tetlenséggel? Hányszor fogyott el az imádság, s hullott ki a Biblia kezetekből? A magunk kiállásával ezen az ünnepen nem dicsekedhe­tünk. Kegyelemből volt itt lelkész 270 éven át. Az Isten rendelte ki a papokat, tanítókat, felügyelő­ket és ugyanakkor az igehallgató népet is. A szülők élték és tovább­adták az igét. Élték a szeretetek házastársi hűséget. Ugyanakkor voltak fiatalok akik tisztelték szüleiket és leemelték kalapjukat az öregebb előtt. Rajtuk keresztül vitte tovább gyülekezetét az Isten. A múltért hálát adunk. Isten ke­gyelme megtartotta gyülekezetét. De hogyan tovább? Az Ö kegyel­mére, jóságára, hűségére holnap is támaszkodhatunk. Egy gyüle­kezet elsősorban, nem a körülmé­nyektől függ, hanem az Isten ke­gyelmétől. Azt, hogy kegyelem­ből tartattunk meg, holnap is ész­re fogjátok venni. Ráadásul ez a megtartás a földi életen túl az üd­vösségre is szól.” AZ ÜNNEPI KÖZGYŰLÉST a gyülekezeti kórus és a szegedi Kantikum kórus szolgálata vezet­te be. Csernák Károly megnyitva a közgyűlést köszöntötte a gyü­lekezet vendégeit: dr. Káldy Zol­tán püspököt, Kiss Pál egyházme­gyei felügyelőt, Kimpián Aladárt a Hazafias Népfront nagyközsé­gi bizottságának elnökét, vala­mint a jelenlevő más felekezetű és evangélikus szomszéd lelkésze­ket. Roszik Mihály lelkész jelen­tésében az alberti gyülekezet smúltját és jelenét tárta fel. Az ünneplő gyülekezetét többen is köszöntötték: Kiss Pál egyház- megyei felügyelő a Pest megyei Egyházmegye elnöksége nevében. Kimpián Aladár a helyi tanácsi és társadalmi szervek nevében köszöntötte a püspököt és a gyü­lekezetét. Bárdossy Tibor ifsai lelkész köszöntésében a két gyü­lekezet hasonlóságára és különb­ségére mutatott rá. A pilisi gyü­lekezet köszöntését felügyelőjük tolmácsolta. Szaszák Imre helyi református lelkész azokról az időkről szólt amikor a reformá­tus gyülekezetnek is az evangéli­kusok adtak otthont. Dr. Káldy Zoltán püspök Országos Egyhá­zunk nevében köszöntötte az al- bertieket: „Maradjatok meg a hit­ben, hogy ebből kifolyóan áldás­sá lehessetek környezetetekben.” A 270 ÉVES ÜNNEPSÉG a gyü­lekezeti teremben rendezett köz­ebéddel nyert befejezést. Gyarmati István agapé7' jegyében „agapé” jegyében a fiatalok ho­gyan segítették fel az idősebbe­ket a múzeum lépcsőin. Az ország templomában a De­ák téren nagy örömmel vettünk részt a főistentiszteleten, majd az Evangélikus Országos Múzeum következett. Láthattuk evangéli- kusságunk útját ebben a hazában. Ma már jobban tudjuk értékelni azt, hogy evangélikusok vagyunk. Ebéd után a Budai Szeretet­otthonok Központjába látogat­tunk. Megdöbbent arcú kirándu­lják vették tudomásul, hogv Jézus szeretete nem ismer határokat. Rajtunk keresztül még a szellemi­leg és testileg fogyatékos gyerme­kekét is eléri. Miután átadtuk karácsonyi ajándékainkat, továbbindultunk, mert várt a Planetárium bennün­ket. Egy órás izgalmas, látványos előadásban a tudomány mai vé­leményét hallhattuk a betlehemi csillagról. Az egész napos gazdag prog­ram után hazafelé indult az autóbusz-karaván. Az " egyik buszt teljesen megtöltő fiatalok és gyerekek gitárkíséretű éneke, egész úton hangzott — hálaadás­ként. Demc Zoltán Kirándulás az SS Karácsony előtt izgatottan ké­szülődött a kondorost és a csaba- csüdi gyülekezet egy része arra a hosszú útra, amely a két alföl­di gyülekezet százhúsz tagja szá­mára sok-sok élményt ígért. Amikor a három autóbusz Bu­dapest felé vette az irányt, ha­marosan bekapcsolódhattunk — az éter hullámain keresztül a rádiós istentiszteletet hallgatók láthatatlan gyülekezetébe. Dr. Káldy Zoltán püspök igehirdeté­sének központi része az „agapé” görög szó jelentésének értelmezé­se volt. Mi ez az agapé? Az aga­pé az önfeláldozó szolgáló sze­retet. Az a szeretet, amely elte­kint önmagától és csak a másik­ra néz. Nem maga körül forog, hanem a másik ember körül. És valóban forog körülötte és cselek­szik érte. Nem a maga hasznát keresi, hanem a másikét és örül annak, hogy a másikat szolgál­hatja, neki segíthet. — hangzott mindannyiunk felé Isten megszó­lító igéje. A Magyar Nemzeti Múzeumban egészen közelről láthattuk — a fényképről már mindenki által ismert magyar koronázási jelvé­nyeket. Öröm volt látni, hogy az — IRSA. A gyülekezet ádventi istentiszteletein Kertész Géza gyóni, Deme Károly kondorosi és Gáncs Aladár budapesti lelkészek szolgáltak az Eljövendő bizony­ságtétele alapján: „Én vagyok az Űt... a jó Pásztor ... a világ Vi­lágossága. Január 4—10 között Szabóné Mátrai Marianna, a gyü­lekezetből származó vasasi lelkész tartott nagy érdeklődéssel kísért igehirdetés-sorozatot a keresztség- ről a Cselekedetek könyvéből vá­lasztott igék alapján. Apiát faggatja a fiú A TÖRTÉNELEMMEL. AZ ÉLET TA­NÍTÓMESTERÉVEL különös, kettős vi­szonyban van a negyvenes évein még in­nen levő nemzedék. Hol érdektelenségét s még nagyobb tájékozatlanságát pana­szoljuk, hol mohó kíváncsiságára figye­lünk fel. Napjaink siker-könyvei a nap­lók és a memoárok, némelyik már egy­két évvel megjelenése után a legbecse­sebb könyvritkaságokét meghaladó áron cserél gazdát kéz alatt. A jelenség könnyen megmagyarázható: amit nem értünk, érdeklődést sem kelt bennünk. A tankönyvek néha elvont elem­zései mögött elhalványulnak az esemé­nyek. A felnövő fiatal később, kissé éret­tebben, mégis csak tudni akarja, mi tör­tént a szülői, nagyszülői életében, s ő maga honnan jött, milyen előzmények formálták környezetét, ki is ő valójában? Hiszen minden emberben ott munkál „minden ősének titkos sorsa”, a tegnapok a holnapok csíráit érlelik. Ilyenkor a fiú * faggatni kezdi apját, könyvek után nyúl, s ha történetesen az író, elmondja má­soknak is, amit felderítenie sikerült. SIMONFFY ANDRÁS E KÉRDEZŐK EGYIKE. Ám őt nemcsak a megismerés, hanem az igazságtevés vágya is sarkall­ja: „...elhatároztam, hogy megismerem és elmondom ezt a történetet — a magam történetévé teszem —, hogy letéphessem apám szívéről sorsának sárga csillagát” — e szavakkal fejezi be könyvét, melyet „történelmi kollázsregényének” nevez, s amely élőszóban elmondott, lejegyzett emlékezések, napló és emlékirat-részletek, történelmi dokumentumokból és megje­lent kötetekből vett idézetek mozaikjából áll össze. Az író csupán kérdez, jegyez és szerkeszt, összerakosgatja az emlékda­rabokat, kiegészíti a meglelt dokumentu­mokkal. de amit létrehoz, mozgalmas kör­képe egy súlyos és sorsdöntő korszaknak. Könyve egyben része is annak az emiék- iratsornak (Markos György, Andorka Ru­dolf, Kádár Gyula munkái), mely a ko­rábbi klisék és frázisok után árnyaltabb képet tár az olvasó elé. Az apa, aki legtöbbször szólal meg a könyv lapjain, Simonffy Tóth Ernő. a fiú eszmélődése idején már középiskolai nyelvtanár, azelőtt vezérkari őrnagy, a magyar ellenállás egyik jeles személyi­sége, aki 1944 novemberében vakmerőén szállt fel egy nyitott tetejű kis futárgépre — miközben tőle néhány méternyire né­met csapatok vonultak —, hogy az illegá­lisan megalakult Magyar Front vezetői­nek üzenetét Moszkvába vigve. AZ 1944—1945-ÖS ESZTENDŐ zsúfolt és félelmetes eseményei háború, ostrom, ellenállás: a könyv fő témái, de térben, időben rálátás nyílik korábbi, későbbi, távolabbi történésekre is, E szimultán technika alkalmazásához a sokféle nyi­latkozó, emlékező megszólaltatása ad le­hetőséget; mindaz, ami történt, különféle tükrökből verődik vissza. Miközben Simonffy Tóth Ernő Moszk­vában tárgyal, s egyike az oda már kiju­tott Magyar Bizottság tagjainak (akiknek ottani napjairól Simonffy András tavaly bemutatott Japán szalon c. színművét írta), bepillantást nyerünk az ellenállási mozgalom budapesti szervezésébe és a katonai vezetők szomorú „lebukásába”; a túlélők közlései révén tanúi leszünk a Margit körúti fogház borzalmainak, majd filmszerűen fordul a kép. s már a sop­ronkőhidai rabok között vagyunk, s ve­lük éljük át Bajcsy Zsilinszky Endre és a többi halálraítélt utolsó óráit. Aztán újra Simonffy Tóth Ernő útját követjük, ott vagyunk Debrecenben, az új kormány megalakulása idején. AZ ELŐBBIEKRŐL MÁR TÖBB KÖNYVBEN olvashattunk, Simonffy is bőven idéz belőlük. A debreceni hetekről azonban még nem ismerünk minden rész­letet. azért oilman érdekfeszítőek ezek az események. Miként folyt ott az új vezetők élete, és hogyan akadályozta intrika, bi­zalmatlanság az új honvédség felállítását. Simonffy Tóth Ernő egyenes, őszinte és felettébb jóhiszemű ember lévén, hamaro­san nézeteltérésekbe bocsátkozott, kihívta maga ellen felettesei haragját, és pár hó­nappal később el is bocsátották a had­seregből. Nyelvtudása révén tanár lett, s háborítatlanul dolgozott, de mint fiának elmondta, egész életében „megtűrt” em­bernek érezte magát, s ellenállási érde­meit csupán 33 évvel később', 1978-ban említette meg először egy hadtörténész, Kiss András. Amikor a fiú igazságot szolgáltat apjá­nak, a frázis-mítoszok, ködét is oszlatja. A király nélküli magyar királyi hadsereg­ben nem csupa fasiszta érzelmű, náciba­rát, tiszt vagy arisztokrata szolgált. A hadsereg egy része kész volt harcolni a németek ellen; és az egyéni döntés lehe­tősége felettébb korlátozott volt. A címül választott Ady-ielkép jellemzi a kötet szereplői közül sokaknak tétova hányódását, nem egynek tragédiáját is. A FIŰ IGAZSÁGOT SZOLGÁLTA­TOTT apjának. Szomorú, hogy az a kö­tet megjelenését már nem érhette meg. De ez a tájékoztatás is sokat jelent, nem­csak a történelmi múlt megismerése, ha­nem a valós tények előtt megnyíló jelen megbecsülése szempontjából is. (Simonffy András: Kompország kato­nái. Magvető, 527 lap, 1981.) Bozóky Éva l

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom