Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-09-19 / 38. szám

Oh ásónk írja Ismét sok levél érkezett szer­kesztőségünkhöz, melyek egy-egy cikkünk elolvasása után adták ol­vasóink kezébe a' tollat. Egyik le­vél névtelenül érkezett, de nem azért, mert írója olyat közöl, ami alá nem adja oda nevét, hanem szerénységből, nem akarva kikür- tölni adományát. íme a levél: „Az Evangélikus Élet augusztus 22. számában megjelent »Egy új­fajta testvéri kapcsolat« című cikk olvasása késztet e sorok írá­sára. Átmelegitette szívemet a Bács- Kiskun Egyházmegye evangéli­kusainak odafigyelése a távoli szántóiak felé. Abaújszántón születtem. Abban a templomban kereszteltek, ott jártunk templomba minden va­sárnap. A 6. padban .volt a he­lyünk. Anyám, nagyanyám, test­véreim. Ott ismertem meg az Istent dicsérő éneklés örömét, olt hallgattam először igehirdetést. Ott esküdtek szüleim, akiknek 50. éves házassági évfordulójukon is ott adhattunk hálát Mennyei Atyánk minden segítségéért. Életem során annyi minden jót kaptam, testi lelki kenyeret bősé­gesen. Tudom, nagyon kevés evangéli­kus van Abaújszántón. Minden testvérem és az akkor velem egykorú fiatalság elköltöz­tünk onnan. A gyülekezet lélek­számú nagyon kicsi lehet. Időse­ink már nincsenek itt velünk. Az én dolgom is, hogy gyer­mekkorom gyülekezetének gond­jaiból részt vállaljak és megke­ressek itt Budapesten élő , volt szántói evangélikus gyermektár­sakat azzal a szándékkal, hogy a' Bács-Kiskun Egyházmegye test­véri segítő példája nyomán mi is felismerjük, hogy Isten az anya­gi javakból nem csak annyit ad, ami nekünk elég, hanem másokét is elhelyezi nálunk és abból há­lával adjunk templomunk fel­újítására. Budapest egyik gyülekezetének tagja." örülünk annah, hogy lapunk szolgálatával segíthetünk . egy gyülekezetünk építkezési gondján. De gnnak is örülünk, hogy régi, gyermekkori társak, akik az élet- úton talán messzire kerültek egy­mástól, ezen az úton, a segítés szolgálatában találkoznak újra és a szolgálatban erősödhet vagy újulhat meg egymás iránti sze- retetük. Szürke nap Kinek nem volt még szürke, rossz napja, amikor minden fer­dén megy, amikor semmi sem si­kerül, amikor elmegy előttünk a villamos, bezáródik a kapu, csukva van a Patyolat, megbot­lunk a küszöbben, amikor a más­kor fel sem vett szó most köny- nyeket csal a szemünkbe és hiá­bavalónak érezzük az életet, fe­leslegesnek benne önmagunkat. Ilyenkor fordul néha elő, hogy mintha figyelmeztetőül megnyíl­na egy résnyire az ég, hogy meg­lássuk: tévedünk. Nézzünk csak körül, mennyire tévedünk! Ez történt velem is! AMIKOR MÉLYPONTON VOLTAM, megszólalt a telefon: — Eljöhetnék hozzád, annyi ba­jom van, valakinek el kell mon­dani. És ki lehetne az más, mint te? — Gyere! És eljött. Meghallgattam. Négy óra hoszat beszélt csak önmagá­ról. Gyermekkorának keserveiről, bajokkal sűrűn tűzdelt napjairól és hogy most gyógyíthatatlan be­teg. És láthattam mennyire nincs igazam. Mennyi nyomorúság, el- esettség, betegség, feneketlen, tá­tongó mélység van körülöttem és nem veszem észre, csak a magam baját jajgatom, holott a másiké­hoz képest, mi az én szürke na­pon: porszem, semmi, említést sem érdemel. Csak a magam veszteségeit panaszolom, csak a magam boldogságát siratom, csak a magam nehézségeit emlegetem, pedig lám .. ■ . . . AHOGY FELSZÁLLÓK A VILLAMOSRA, kisüt a nap. Le­telepszem. Szemben egy fiatal em­ber. megy végig a kocsin, nincs villamosjegye, a bérletét is ott­hon felejtette. Mindenkit megszó­lít: — Nincs egy sárgája? Az emberek ránéznek és meg­rázzák a fejüket. Senki nem nyúl a táskája után. — Nekem is bérletem van, mondom, de megnézzük, néha akad nálam veszélyhelyzetekre. És ölembe bontom egy női rétikul egész tartalmát. És valóban a mélyről kihalászok egy egyetlen segítő „sárgát”, — Szerencsénk van! — mon­dom. — Az ám! Főképpen, ha jó embert fogunk ki — mondja vi­dáman. — Nem mondom, hízelgett ez az elismerés, egy hosszú hajú, „az én városom Hollywood” fel- iratú trikós fiatal ú:‘ól. AZ ÖREGEK OTTHONÁBA INDULTAM LÁTOGATÓRA, be­tértem hát egy cukrászdába. — Valami porhanyós süte­ményt kérek, amit nem kell rág­ni! — Akkor babapiskótát adunk! — válaszolja az eladónő szakérte­lemmel. Állok a pult előtt, kezembe a süteményes zacskó, karomon sza­tyor, másik kezembe pénztárca. Tehetetlen vagyok. Érzem, valaki le akarja szerelni nyakamról a gyöngysoromat. Megfordulok. Egy pufok kis arcot látok, fekete óri­ásszemeket, égnek álló fekete hajat. — Te-fe mondja ravasz mo­sollyal hiúságomat legyezgetve és süteményes zacskóm után nyúl. — Megkínálhatom? — kérdem az édesanyát. De a kicsi már két kézzel markol a süteménybe és tömi a kis szájába. — Jaj, Pistike, nem szabad! — feddi a mamája. — Ugye fiú, kérdem, mert gyöngyömet szorítva újabb ro­hamra i/idul a bátor vitéz. A CUKRÁSZDA AJTAJÁBAN Pista bácsiba, a nagy ezermester­be ütközöm. — Üljön le már velem a kis padra! — kéri. Leülünk. Elmondja legújabb problémáját. Mérgezett egereket evett kedvenc macskája és ettől valamennyi foga kihullott. így most nincs egér-rágás, csők fe­jecske. Azt kérdi, nem hallot­tam-e már arról (mert maga min­dent tud — teszi hozzá udvarias- kodva), hogy macskáknak is le­hetne protézist készíteni? — Hát a mai technikai haladás mellett n\inden lehetséges — mondom, de eddig még nem hal­lottam róla. Ember legyen a tal­pán, aki a cica szájába tenné. De ha megtudok valamit, jelentke­zem, ígérem és hosszan integetünk míg egy nagy kanyar eltakarja előlem. GYALOG INDULOK A HEGY­RE. Tetike • néni most jön a templomból. Kezében imakönyve, ünneplő sötétkék ruháját hordja. Nyugalom sugárzik belőle. — Ma megint tanultam vala­mit — mondja! — A szeretet ere­je nagyobb, mint a gyűlöleté és az egyetlen út, amelyen az ember elérheti a saját boldogságát az, ha a mások boldogitására törek­szik. — Hát ezt tetszett tenni egész életében! — De jó ezt magunknak több­ször elismételni! BÜCSÜZUNK. Néhány 7-8 éves fiú fut el mellettem. Valaki kia­bál utánuk. — Az anyátok nem tanított meg benneteket a tisztességre? — Nem tanított! Nem tanított — kiabálják neki vissza. Utam meredekebbé válik. Las­san fogynak az emberek körülöt­tem. ahogy megyek feljebb a ka­paszkodón. — Milyen szép ez a nap! — gondolom. És akkor észreveszem. hogy eltévedtem nagy kerülőt kell tennem. ■— Sebaj! — mondogatom vidá­man, néha a kerülők gazdagítják az életet. És nekivágok a mere­deknek. Jó napom van! Fog ez menni! Gyarmathy Irén Istentiszteleti rend Budapesten, 1982. szeptember 19-én Deák tér de. 9. (úrv.) Pintér Ká- 'i’oly, de. 11. (úrv.) Pláíensclier Károi.v, du. 6. Pintér Károly. Fasor de. 11. (úrv.) Gáncs Aladár, du. 6. Szeretcl- vendégség; Munlág Andor. Dózsa György út 7. de. fél 9. Gáncs Aladár. Üllői út 24. de. fél 11. Ruttkay Leven­te. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Ruttkay Levente. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Ruttkay Levente. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Fái. Kő­bánya de. 10. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Rákosfalva de. 8. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Kas­sák Lajos út 22. de. 11. Váci út 129. de. negyed 10. Frangepán u. de 8. új­pest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágú Gyula. Soroksár újtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Pestlőrinc Erzsébet telep de. 8. Matúz Lászó. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerle telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestúj­hely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákos­palota MÁV telep de. 8. Schreiner Vil­mos. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály de. 11. Karner Ágoston. Sashalom dé. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cinkóta de. 10. Káldy Zoltán, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Kosa Pál. Rákoshegy de. 9. Kó(:a László. Rákosliget de. 11. Kosa Pál. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kosa László. Bécsikapu tér de. 9. (úrv. Madocsay Miklós de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Koren Emil. du. 6. Koren Emil. Torockó tér de. fél 9. Koren Emil. Óbuda de. 9. Görög Tibor. de. 10. Gö­rög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9.. de. 11., du. lel 7. Pesthidegkút de. fél 11. Modori u. (>. de. 10. Kelen­föld de. 8 .Bencze Imre. de. 11 (úrv.) Bencze Tmre, du. O.Missura Tioor. Németvölgyi út 139. de. 9. Missura Tibor. Nagytétény de. fél 0. Kelen- völgy de. 9. Rőzse István. Budafok de. 11. (úrv.) Rőzse István. * Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György. — BUDAFOK. A gyülekezet áj gyülekezeti házát október 3-án, vasárnap du. 5 órakor istentiszte­let keretében adja ót rendelteté­sének dr. Nagy Gyula püspök. Erre az alkalomra szeretettel vár mindenkit a gyülekezet. (Bp. XXII.) Budafok (Játék u. 14. sz.) — HALÁLOZÁS. Sülé Lajos a kertai gyülekezet felügyelője éle­tének 80. évében váratlanul el­hunyt. Két cikluson át a Veszpré­mi Egyházmegyének is presbitere volt. Evangélikus kántortanító­családból hozta magával egyház és gyülekezet szeretetét, a templom és a hirdetett ige iránti hűségét. Szerény, emberbaráti, se­gítőkész magatartása ismert és megbecsült volt a szomszédos községek népe előtt is* Nagy rész­vét mellett temették el Kertán június 9-én Boros Lajos somló- szöllősi lelkész szolgálatával. — „... ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is ...” — Melicher Györgyné, sz. Fa­zekas Ilona, a kiskőrösi gyüleke­zet buzgó tagja, hosszú időn át gondnoki tisztességet viselt fér­jének áldozatos segítőtársa, az Evangélikus Élet rendszeres ol­vasója életének 73. évében több éven át türelemmel viselt betegség után július 11-én elhunyt. A hű­séges hitvestársat, szerető édes­anyát és nagyanyát a gyászoló család és a gyülekezet nagy rész-- véte mellett július 14-én temették a kiskőrösi evangélikus temető­ben. Az igehirdetés szolgálatát Zsolt 42, 2—6 alapián Nagybocs- kai Vilmos igazgató-lelkész vé­gezte. Szolgált a gyülekezet énekkara is. — A budaioki gyülekezet hű­séges tagját, Lantos Sebestyént — a mekényesí es debreceni evan­gélikus iskola egykori tanítóját szeptember 9-én temették el. Em­léke legyen áldott. evangélikus elet A Maeyarorszáei Evansélikus Egytiáz Saitóoszrtlvának laois Szerkeszti: a szerkesztő ölzottsáe A szerkesztésért felel: Mezősi Gvőrey Felelős kladő: Harkányi László Szerkesztőséé és kiadóhivatal: 1088 BudaDesr vili.. Puskin u. 12. Telefen: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—VIII Előfizetési ár: esy évre 240 — Ft Árusítja a Maevar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 82.2140 Athenaeum Nyomda. Budaoest Rotációs maeasnvomas Felelős vezető: Szlávik András vezérigazgató „Minden gondotokat hagyjátok őrá, mert neki gondja van rátok” (I. Pt. 5, 7). VASÁRNAP. — Krisztus fel is ment, feljebb minden égnél, hogy betöltsön mindeneket” (Ef. 4, 10 — Zsolt. 115, 14 — Mt. 6, 25—34 — Zsolt. 75). Krisztus az egész teremtett világ Megváltója, nem­csak az emberiségé. A teremtett­. ségnek mi csupán egy része va­gyunk, összetartozunk. Isten gondviselő, s éppúgy megváltó szeretetében is a teremtett világ­gal együtt osztozunk. Ezt tudva meg kell gondolnunk, hogy fele­lősek is vagyunk a világért, nem a megrontásáért és megsemmisí­téséért, hanem a fennmaradásá­ért kellene ‘dolgoznunk. Azt, amit Isten megmenteni akar, felelőtle­nül mi nem tehetjük ki a pusz­tulásnak. „A kegyelem Istenének Zendüljön ajkunkon ének! Ki a Jézpst elküldötte, E világot úgy szerette. Szeretetnek mély tenge­re, Boldog, ki elmerül bele! Atyánk, mily magas szerelmed! Elménk nem ér föl, Hiszünk ben­ned, S porba hullva imádunk!” (22, 3. v.). HÉTFŐ. — „Krisztusban van bátorságunk és szabad utunk bi- zodalommal a benne való hit ál­tal” (Ef, .3, 12 — Ézs. 8, 17 — Lk. 12, 22—32 — Am. 5, 1—13). Krisz­tusban szilárd támaszt, alapot nyert az életünk: bizonyosságot, hogy benne vagyunk Isten üdv­tervében, bizodalmát, hogy szere- tetével céljához, az ő országához vezeti életünket. A cél felé tartó úton, hitben maradva, Krisztus felszabadít a bűn rabságából, s erőt ad, hogy szabadon, hálából akarata szerint éljünk. „Jézust el nem bocsátom, összeforrt a lel­kem véle, Ö én kegyfes Megvál­tóm, Ö népének hű vezére. Végül is csak őt áldom: Jézust el nem bocsátom!” (407, 6. v). KEDD. — „Jézus Krisztusban vagyunk. Ö az igaz Isten és az örök élet” (1. Jn. 5, 20 — Jer. 16, 20 — 1. Tim. 6, 6—11a — Ám. 5, 14—24). Amit Krisztus tett ér­tünk, valóban egyedülálló, nincs hozzáfogható: mindent megtett, hogy Istenhez találjunk. Benne maga Isten fordult felénk, szólt és cselekedett. Krisztust megismer­ni és követni annyit jelent, mint Istenhez eljutni. Nem rajta* mú­lik, ha valaki mégsem az igaz Istenként ismeri meg őt. Ha nem zárkózunk el előle, vele Isten van jelen az életünkben. „Jöjj, lakoz­zál bennem! Hadd legyen már itt lenn Boldog templomoddá lel­kem. Jöjj, ki oly közel vagy, Di­csőül] meg ■ bennem, Hogy téged imádjon lelkem! S hol vagyok, Itt vagy ott, Mindig látva téged, Ö, hadd hajtok térdet L” (750. 5, v.). SZERDA. — „Nyomorúságom- Dan az Űrhöz kiáltottam, meg­hallotta hangomat” (Zsolt. 18, 7 — Jn. 11, 40 — Lk. 17, 5—6 — Ám. 6, 1—8). Egy imádkozó em­ber mondja el a tapasztalatait. Többször volt kétségbeejtő hely­zetben, talán mások bántalmaz­ták, betegség kínozta, hozzátarto­zóiért aggódott. De amikor min­den elveszettnek, látszott, kezét imádságra kulcsolta. Isten segít­ségét kérte, és boldogan tapasz­talta: Isten segít. — Erősnek, szi­lárdnak érzi magát az imádkozó ember, hisz a Mindenhatóba veti bizodalmát. S ezt nem vaktában teszi, hanem hosszú hitbeli ta­pasztalat alapján. „S im megem­lékeztél Rólam s elővettél Nehéz ügyemben; Jótevő kezedet Nyúj­tód, s kegyelmedet Nagy szüicse- gemben. Mitől félsz? mondád, is­mersz, S tudod, hogy téged sze­retlek, És el nem felejtlek” (419, 5. v.). CSÜTÖRTÖK. — „Eltakartuk arcunkat előle, megvetett volt, nem törődtünk vele” (Ézs. 53, 3 — Zsid. 12, 2 — Péld. 30, 5—9 — Ám. 7, 1—9). Grünewald híres ol­tárképe jut az eszünkbe, a ke­resztszenvedés borzalmának meg-" jelenítése, melytől, hogy ne lás­suk, inkább elfordítanánk tekin­tetünket. Krisztus kereszthalála sokszor volt botránykő emberek szemében, gondolkodásában. Pe­dig útja épp halálán át vezetett a t'elmagasztaltatásához. — Gyak­ran kísértésünk, hogy mások szenvedése mellett is nem törőd­ve, észre nem véve menjünk el. Holott szenvedő testvéreinkben szeretettel Krisztust kellene ke­resnünk és megtalálnunk. Ö ma­ga beszélt nekünk erről. „Buzgó hálával áldlak, Ö, Jézus, tégedet! Halálodért imádlak, Hogy adtad életet. Ki hű voltál halálig És utad mennybe vitt: Add, 'éltem alkonyáig Kössön hozzád a hit!” (177, 6. v.). PÉNTEK. — „Aki nem hisz az Istennek, az hazuggá teszi őt, mert nem hisz abban a bizony­ságtételben, amellyel az Isten bi­zonyságot tesz Fiáról, hogy az örök életet adott nekünk, és ez az élet az ő Fiában van” (1. Jn. 5, 10—11 — 4. Móz. 23, 19 — 1. Kor. 7, 20—24 — Ám. 7, 10—17). Hal­latlan, sokak számára hihetetlen üzenet: Jézus Krisztus életével, halálával és feltámadásával örök életet szerzett nekünk. Arról, ami az emberi értelem számára fel- foghatatlán, Isten maga tesz bi­zonyságot és győz meg bennün­ket azzal a meggyőző erővel, mely Jézus egész életéből árad. Választ reá hittel és engedelmességgel ad­hatunk. „Elménk csudálkozva nézi Atyádnak nagy kfegyelmét, Szívünk hathatósan érzi Hozzánk hajló szerelmét, Melyet abban megmutatott, Hogy tégedet né- künk adott, Ó, mi édes Krisztu­sunk, Mi szerelmes Jézusunk” (413, 2. v.). SZOMBAT. — „Az Űr hűségét magasztalom, az Űr tetteit di­csérem: mindazt, amit az Űr tett értünk” (Ezs.< 63, 7 — 1. Jn. 2, 2 — Lk. 6, 20—26 — Ám. 8, 1—3; 9, 1—6). Isten magasztalása nem csupán szép szavakból áll, bár magaszta- lásunknak a méltó, szép szavakat is meg kell találnia. Isten azon­ban ennél többet vár tőlünk: a mi valóságos életünknek kei! hir­detnie az ő nagy tetteit, hűségét, szeretetét. Mindaz, amit akarata szerint szívből cselekedtünk, ma- gasztalásának egy része. Az élet­folytatásunkon, ahogyan élünk, ismerik fel mások, hogy mit je­lent számunkra Isten irgalmas­sága. „Nagy Űristen dicsérünk. Magasztaljuk nagy erődet, Menny és föld is mivelünk Látja s áld­ja műveidet. Mind öröktől aki vagy, Változhatatlan Űr vagy” (<702, 1. v.). Szekeres Elemér I — HELYREIGAZÍTÁS. Lapunk augusztus 22-i számában Bözóky Éva Katonáné Soltész Márta könyvéről írott recenziójába két értelemzavaró sajtóhiba került: a második bekezdésben „egysze­mélyes ' házastárs” helyett egysze­mélyes háztartás olvasandó; a cikk befejező mondata pedig így hangzik: Az elkapatott, önzővé nevelt, végül sorsára hagyott gyermek keserűen lázadhat majd szülője ellen, míg hálás és hűsé­ges az lesz, aki a szeretet és ön­legyőzés mintáit kapta életre szó­ló ajándékul. — HÁZASSÁG. Sümeghy Jó­zsef földmérő mérnök és Galgó- czi Erzsébet fényképész augusz­tus 20-án tartották esküvőjüket a vadosfai templomban. Az esketési szertartást a vőlegény édesapja, a kántori szolgálatot pedig édes­anyja végezte. „Vigyázzatok, áll­jatok meg a hitben, legyetek fér­fiak. legyetek erősek! Minden dolgotok szeretetben menjen vég­be!” — 1 Kor 16. 13—14. — SZÜLETÉS. Dr. Selmeczi Já­nos tudományos munkatárs és dr. Tóth Ilona fogorvos házassá­gát Isten fiúgyermekkel áldotta meg, aki a keresztségben a BA­LÁZS nevet kapta. A keresztelést dr. Selmeczi János, a Teológus Otthon igazgatója végezte. — MENCSHELY és társgyüle­kezetei ez évben Zánkán tartottak Gyülekezeti Napot, augusztus 8- án, Boros Lajos somlószöllősi lel­kész szolgálatával. Horváth József, a helyi lelkész, ekkor iktatta be újonnan megválasztott felügyelő­jét, Antal Gézát. — „Ha valaki nekem szolgál, engem kövesen.” Jn. 12, 26. /

Next

/
Oldalképek
Tartalom