Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1982-09-19 / 38. szám
Oh ásónk írja Ismét sok levél érkezett szerkesztőségünkhöz, melyek egy-egy cikkünk elolvasása után adták olvasóink kezébe a' tollat. Egyik levél névtelenül érkezett, de nem azért, mert írója olyat közöl, ami alá nem adja oda nevét, hanem szerénységből, nem akarva kikür- tölni adományát. íme a levél: „Az Evangélikus Élet augusztus 22. számában megjelent »Egy újfajta testvéri kapcsolat« című cikk olvasása késztet e sorok írására. Átmelegitette szívemet a Bács- Kiskun Egyházmegye evangélikusainak odafigyelése a távoli szántóiak felé. Abaújszántón születtem. Abban a templomban kereszteltek, ott jártunk templomba minden vasárnap. A 6. padban .volt a helyünk. Anyám, nagyanyám, testvéreim. Ott ismertem meg az Istent dicsérő éneklés örömét, olt hallgattam először igehirdetést. Ott esküdtek szüleim, akiknek 50. éves házassági évfordulójukon is ott adhattunk hálát Mennyei Atyánk minden segítségéért. Életem során annyi minden jót kaptam, testi lelki kenyeret bőségesen. Tudom, nagyon kevés evangélikus van Abaújszántón. Minden testvérem és az akkor velem egykorú fiatalság elköltöztünk onnan. A gyülekezet lélekszámú nagyon kicsi lehet. Időseink már nincsenek itt velünk. Az én dolgom is, hogy gyermekkorom gyülekezetének gondjaiból részt vállaljak és megkeressek itt Budapesten élő , volt szántói evangélikus gyermektársakat azzal a szándékkal, hogy a' Bács-Kiskun Egyházmegye testvéri segítő példája nyomán mi is felismerjük, hogy Isten az anyagi javakból nem csak annyit ad, ami nekünk elég, hanem másokét is elhelyezi nálunk és abból hálával adjunk templomunk felújítására. Budapest egyik gyülekezetének tagja." örülünk annah, hogy lapunk szolgálatával segíthetünk . egy gyülekezetünk építkezési gondján. De gnnak is örülünk, hogy régi, gyermekkori társak, akik az élet- úton talán messzire kerültek egymástól, ezen az úton, a segítés szolgálatában találkoznak újra és a szolgálatban erősödhet vagy újulhat meg egymás iránti sze- retetük. Szürke nap Kinek nem volt még szürke, rossz napja, amikor minden ferdén megy, amikor semmi sem sikerül, amikor elmegy előttünk a villamos, bezáródik a kapu, csukva van a Patyolat, megbotlunk a küszöbben, amikor a máskor fel sem vett szó most köny- nyeket csal a szemünkbe és hiábavalónak érezzük az életet, feleslegesnek benne önmagunkat. Ilyenkor fordul néha elő, hogy mintha figyelmeztetőül megnyílna egy résnyire az ég, hogy meglássuk: tévedünk. Nézzünk csak körül, mennyire tévedünk! Ez történt velem is! AMIKOR MÉLYPONTON VOLTAM, megszólalt a telefon: — Eljöhetnék hozzád, annyi bajom van, valakinek el kell mondani. És ki lehetne az más, mint te? — Gyere! És eljött. Meghallgattam. Négy óra hoszat beszélt csak önmagáról. Gyermekkorának keserveiről, bajokkal sűrűn tűzdelt napjairól és hogy most gyógyíthatatlan beteg. És láthattam mennyire nincs igazam. Mennyi nyomorúság, el- esettség, betegség, feneketlen, tátongó mélység van körülöttem és nem veszem észre, csak a magam baját jajgatom, holott a másikéhoz képest, mi az én szürke napon: porszem, semmi, említést sem érdemel. Csak a magam veszteségeit panaszolom, csak a magam boldogságát siratom, csak a magam nehézségeit emlegetem, pedig lám .. ■ . . . AHOGY FELSZÁLLÓK A VILLAMOSRA, kisüt a nap. Letelepszem. Szemben egy fiatal ember. megy végig a kocsin, nincs villamosjegye, a bérletét is otthon felejtette. Mindenkit megszólít: — Nincs egy sárgája? Az emberek ránéznek és megrázzák a fejüket. Senki nem nyúl a táskája után. — Nekem is bérletem van, mondom, de megnézzük, néha akad nálam veszélyhelyzetekre. És ölembe bontom egy női rétikul egész tartalmát. És valóban a mélyről kihalászok egy egyetlen segítő „sárgát”, — Szerencsénk van! — mondom. — Az ám! Főképpen, ha jó embert fogunk ki — mondja vidáman. — Nem mondom, hízelgett ez az elismerés, egy hosszú hajú, „az én városom Hollywood” fel- iratú trikós fiatal ú:‘ól. AZ ÖREGEK OTTHONÁBA INDULTAM LÁTOGATÓRA, betértem hát egy cukrászdába. — Valami porhanyós süteményt kérek, amit nem kell rágni! — Akkor babapiskótát adunk! — válaszolja az eladónő szakértelemmel. Állok a pult előtt, kezembe a süteményes zacskó, karomon szatyor, másik kezembe pénztárca. Tehetetlen vagyok. Érzem, valaki le akarja szerelni nyakamról a gyöngysoromat. Megfordulok. Egy pufok kis arcot látok, fekete óriásszemeket, égnek álló fekete hajat. — Te-fe mondja ravasz mosollyal hiúságomat legyezgetve és süteményes zacskóm után nyúl. — Megkínálhatom? — kérdem az édesanyát. De a kicsi már két kézzel markol a süteménybe és tömi a kis szájába. — Jaj, Pistike, nem szabad! — feddi a mamája. — Ugye fiú, kérdem, mert gyöngyömet szorítva újabb rohamra i/idul a bátor vitéz. A CUKRÁSZDA AJTAJÁBAN Pista bácsiba, a nagy ezermesterbe ütközöm. — Üljön le már velem a kis padra! — kéri. Leülünk. Elmondja legújabb problémáját. Mérgezett egereket evett kedvenc macskája és ettől valamennyi foga kihullott. így most nincs egér-rágás, csők fejecske. Azt kérdi, nem hallottam-e már arról (mert maga mindent tud — teszi hozzá udvarias- kodva), hogy macskáknak is lehetne protézist készíteni? — Hát a mai technikai haladás mellett n\inden lehetséges — mondom, de eddig még nem hallottam róla. Ember legyen a talpán, aki a cica szájába tenné. De ha megtudok valamit, jelentkezem, ígérem és hosszan integetünk míg egy nagy kanyar eltakarja előlem. GYALOG INDULOK A HEGYRE. Tetike • néni most jön a templomból. Kezében imakönyve, ünneplő sötétkék ruháját hordja. Nyugalom sugárzik belőle. — Ma megint tanultam valamit — mondja! — A szeretet ereje nagyobb, mint a gyűlöleté és az egyetlen út, amelyen az ember elérheti a saját boldogságát az, ha a mások boldogitására törekszik. — Hát ezt tetszett tenni egész életében! — De jó ezt magunknak többször elismételni! BÜCSÜZUNK. Néhány 7-8 éves fiú fut el mellettem. Valaki kiabál utánuk. — Az anyátok nem tanított meg benneteket a tisztességre? — Nem tanított! Nem tanított — kiabálják neki vissza. Utam meredekebbé válik. Lassan fogynak az emberek körülöttem. ahogy megyek feljebb a kapaszkodón. — Milyen szép ez a nap! — gondolom. És akkor észreveszem. hogy eltévedtem nagy kerülőt kell tennem. ■— Sebaj! — mondogatom vidáman, néha a kerülők gazdagítják az életet. És nekivágok a meredeknek. Jó napom van! Fog ez menni! Gyarmathy Irén Istentiszteleti rend Budapesten, 1982. szeptember 19-én Deák tér de. 9. (úrv.) Pintér Ká- 'i’oly, de. 11. (úrv.) Pláíensclier Károi.v, du. 6. Pintér Károly. Fasor de. 11. (úrv.) Gáncs Aladár, du. 6. Szeretcl- vendégség; Munlág Andor. Dózsa György út 7. de. fél 9. Gáncs Aladár. Üllői út 24. de. fél 11. Ruttkay Levente. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Ruttkay Levente. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Ruttkay Levente. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Fái. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Rákosfalva de. 8. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Kassák Lajos út 22. de. 11. Váci út 129. de. negyed 10. Frangepán u. de 8. újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágú Gyula. Soroksár újtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Pestlőrinc Erzsébet telep de. 8. Matúz Lászó. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerle telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály de. 11. Karner Ágoston. Sashalom dé. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cinkóta de. 10. Káldy Zoltán, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Kosa Pál. Rákoshegy de. 9. Kó(:a László. Rákosliget de. 11. Kosa Pál. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kosa László. Bécsikapu tér de. 9. (úrv. Madocsay Miklós de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Koren Emil. du. 6. Koren Emil. Torockó tér de. fél 9. Koren Emil. Óbuda de. 9. Görög Tibor. de. 10. Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9.. de. 11., du. lel 7. Pesthidegkút de. fél 11. Modori u. (>. de. 10. Kelenföld de. 8 .Bencze Imre. de. 11 (úrv.) Bencze Tmre, du. O.Missura Tioor. Németvölgyi út 139. de. 9. Missura Tibor. Nagytétény de. fél 0. Kelen- völgy de. 9. Rőzse István. Budafok de. 11. (úrv.) Rőzse István. * Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György. — BUDAFOK. A gyülekezet áj gyülekezeti házát október 3-án, vasárnap du. 5 órakor istentisztelet keretében adja ót rendeltetésének dr. Nagy Gyula püspök. Erre az alkalomra szeretettel vár mindenkit a gyülekezet. (Bp. XXII.) Budafok (Játék u. 14. sz.) — HALÁLOZÁS. Sülé Lajos a kertai gyülekezet felügyelője életének 80. évében váratlanul elhunyt. Két cikluson át a Veszprémi Egyházmegyének is presbitere volt. Evangélikus kántortanítócsaládból hozta magával egyház és gyülekezet szeretetét, a templom és a hirdetett ige iránti hűségét. Szerény, emberbaráti, segítőkész magatartása ismert és megbecsült volt a szomszédos községek népe előtt is* Nagy részvét mellett temették el Kertán június 9-én Boros Lajos somló- szöllősi lelkész szolgálatával. — „... ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is ...” — Melicher Györgyné, sz. Fazekas Ilona, a kiskőrösi gyülekezet buzgó tagja, hosszú időn át gondnoki tisztességet viselt férjének áldozatos segítőtársa, az Evangélikus Élet rendszeres olvasója életének 73. évében több éven át türelemmel viselt betegség után július 11-én elhunyt. A hűséges hitvestársat, szerető édesanyát és nagyanyát a gyászoló család és a gyülekezet nagy rész-- véte mellett július 14-én temették a kiskőrösi evangélikus temetőben. Az igehirdetés szolgálatát Zsolt 42, 2—6 alapián Nagybocs- kai Vilmos igazgató-lelkész végezte. Szolgált a gyülekezet énekkara is. — A budaioki gyülekezet hűséges tagját, Lantos Sebestyént — a mekényesí es debreceni evangélikus iskola egykori tanítóját szeptember 9-én temették el. Emléke legyen áldott. evangélikus elet A Maeyarorszáei Evansélikus Egytiáz Saitóoszrtlvának laois Szerkeszti: a szerkesztő ölzottsáe A szerkesztésért felel: Mezősi Gvőrey Felelős kladő: Harkányi László Szerkesztőséé és kiadóhivatal: 1088 BudaDesr vili.. Puskin u. 12. Telefen: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—VIII Előfizetési ár: esy évre 240 — Ft Árusítja a Maevar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 82.2140 Athenaeum Nyomda. Budaoest Rotációs maeasnvomas Felelős vezető: Szlávik András vezérigazgató „Minden gondotokat hagyjátok őrá, mert neki gondja van rátok” (I. Pt. 5, 7). VASÁRNAP. — Krisztus fel is ment, feljebb minden égnél, hogy betöltsön mindeneket” (Ef. 4, 10 — Zsolt. 115, 14 — Mt. 6, 25—34 — Zsolt. 75). Krisztus az egész teremtett világ Megváltója, nemcsak az emberiségé. A teremtett. ségnek mi csupán egy része vagyunk, összetartozunk. Isten gondviselő, s éppúgy megváltó szeretetében is a teremtett világgal együtt osztozunk. Ezt tudva meg kell gondolnunk, hogy felelősek is vagyunk a világért, nem a megrontásáért és megsemmisítéséért, hanem a fennmaradásáért kellene ‘dolgoznunk. Azt, amit Isten megmenteni akar, felelőtlenül mi nem tehetjük ki a pusztulásnak. „A kegyelem Istenének Zendüljön ajkunkon ének! Ki a Jézpst elküldötte, E világot úgy szerette. Szeretetnek mély tengere, Boldog, ki elmerül bele! Atyánk, mily magas szerelmed! Elménk nem ér föl, Hiszünk benned, S porba hullva imádunk!” (22, 3. v.). HÉTFŐ. — „Krisztusban van bátorságunk és szabad utunk bi- zodalommal a benne való hit által” (Ef, .3, 12 — Ézs. 8, 17 — Lk. 12, 22—32 — Am. 5, 1—13). Krisztusban szilárd támaszt, alapot nyert az életünk: bizonyosságot, hogy benne vagyunk Isten üdvtervében, bizodalmát, hogy szere- tetével céljához, az ő országához vezeti életünket. A cél felé tartó úton, hitben maradva, Krisztus felszabadít a bűn rabságából, s erőt ad, hogy szabadon, hálából akarata szerint éljünk. „Jézust el nem bocsátom, összeforrt a lelkem véle, Ö én kegyfes Megváltóm, Ö népének hű vezére. Végül is csak őt áldom: Jézust el nem bocsátom!” (407, 6. v). KEDD. — „Jézus Krisztusban vagyunk. Ö az igaz Isten és az örök élet” (1. Jn. 5, 20 — Jer. 16, 20 — 1. Tim. 6, 6—11a — Ám. 5, 14—24). Amit Krisztus tett értünk, valóban egyedülálló, nincs hozzáfogható: mindent megtett, hogy Istenhez találjunk. Benne maga Isten fordult felénk, szólt és cselekedett. Krisztust megismerni és követni annyit jelent, mint Istenhez eljutni. Nem rajta* múlik, ha valaki mégsem az igaz Istenként ismeri meg őt. Ha nem zárkózunk el előle, vele Isten van jelen az életünkben. „Jöjj, lakozzál bennem! Hadd legyen már itt lenn Boldog templomoddá lelkem. Jöjj, ki oly közel vagy, Dicsőül] meg ■ bennem, Hogy téged imádjon lelkem! S hol vagyok, Itt vagy ott, Mindig látva téged, Ö, hadd hajtok térdet L” (750. 5, v.). SZERDA. — „Nyomorúságom- Dan az Űrhöz kiáltottam, meghallotta hangomat” (Zsolt. 18, 7 — Jn. 11, 40 — Lk. 17, 5—6 — Ám. 6, 1—8). Egy imádkozó ember mondja el a tapasztalatait. Többször volt kétségbeejtő helyzetben, talán mások bántalmazták, betegség kínozta, hozzátartozóiért aggódott. De amikor minden elveszettnek, látszott, kezét imádságra kulcsolta. Isten segítségét kérte, és boldogan tapasztalta: Isten segít. — Erősnek, szilárdnak érzi magát az imádkozó ember, hisz a Mindenhatóba veti bizodalmát. S ezt nem vaktában teszi, hanem hosszú hitbeli tapasztalat alapján. „S im megemlékeztél Rólam s elővettél Nehéz ügyemben; Jótevő kezedet Nyújtód, s kegyelmedet Nagy szüicse- gemben. Mitől félsz? mondád, ismersz, S tudod, hogy téged szeretlek, És el nem felejtlek” (419, 5. v.). CSÜTÖRTÖK. — „Eltakartuk arcunkat előle, megvetett volt, nem törődtünk vele” (Ézs. 53, 3 — Zsid. 12, 2 — Péld. 30, 5—9 — Ám. 7, 1—9). Grünewald híres oltárképe jut az eszünkbe, a keresztszenvedés borzalmának meg-" jelenítése, melytől, hogy ne lássuk, inkább elfordítanánk tekintetünket. Krisztus kereszthalála sokszor volt botránykő emberek szemében, gondolkodásában. Pedig útja épp halálán át vezetett a t'elmagasztaltatásához. — Gyakran kísértésünk, hogy mások szenvedése mellett is nem törődve, észre nem véve menjünk el. Holott szenvedő testvéreinkben szeretettel Krisztust kellene keresnünk és megtalálnunk. Ö maga beszélt nekünk erről. „Buzgó hálával áldlak, Ö, Jézus, tégedet! Halálodért imádlak, Hogy adtad életet. Ki hű voltál halálig És utad mennybe vitt: Add, 'éltem alkonyáig Kössön hozzád a hit!” (177, 6. v.). PÉNTEK. — „Aki nem hisz az Istennek, az hazuggá teszi őt, mert nem hisz abban a bizonyságtételben, amellyel az Isten bizonyságot tesz Fiáról, hogy az örök életet adott nekünk, és ez az élet az ő Fiában van” (1. Jn. 5, 10—11 — 4. Móz. 23, 19 — 1. Kor. 7, 20—24 — Ám. 7, 10—17). Hallatlan, sokak számára hihetetlen üzenet: Jézus Krisztus életével, halálával és feltámadásával örök életet szerzett nekünk. Arról, ami az emberi értelem számára fel- foghatatlán, Isten maga tesz bizonyságot és győz meg bennünket azzal a meggyőző erővel, mely Jézus egész életéből árad. Választ reá hittel és engedelmességgel adhatunk. „Elménk csudálkozva nézi Atyádnak nagy kfegyelmét, Szívünk hathatósan érzi Hozzánk hajló szerelmét, Melyet abban megmutatott, Hogy tégedet né- künk adott, Ó, mi édes Krisztusunk, Mi szerelmes Jézusunk” (413, 2. v.). SZOMBAT. — „Az Űr hűségét magasztalom, az Űr tetteit dicsérem: mindazt, amit az Űr tett értünk” (Ezs.< 63, 7 — 1. Jn. 2, 2 — Lk. 6, 20—26 — Ám. 8, 1—3; 9, 1—6). Isten magasztalása nem csupán szép szavakból áll, bár magaszta- lásunknak a méltó, szép szavakat is meg kell találnia. Isten azonban ennél többet vár tőlünk: a mi valóságos életünknek kei! hirdetnie az ő nagy tetteit, hűségét, szeretetét. Mindaz, amit akarata szerint szívből cselekedtünk, ma- gasztalásának egy része. Az életfolytatásunkon, ahogyan élünk, ismerik fel mások, hogy mit jelent számunkra Isten irgalmassága. „Nagy Űristen dicsérünk. Magasztaljuk nagy erődet, Menny és föld is mivelünk Látja s áldja műveidet. Mind öröktől aki vagy, Változhatatlan Űr vagy” (<702, 1. v.). Szekeres Elemér I — HELYREIGAZÍTÁS. Lapunk augusztus 22-i számában Bözóky Éva Katonáné Soltész Márta könyvéről írott recenziójába két értelemzavaró sajtóhiba került: a második bekezdésben „egyszemélyes ' házastárs” helyett egyszemélyes háztartás olvasandó; a cikk befejező mondata pedig így hangzik: Az elkapatott, önzővé nevelt, végül sorsára hagyott gyermek keserűen lázadhat majd szülője ellen, míg hálás és hűséges az lesz, aki a szeretet és önlegyőzés mintáit kapta életre szóló ajándékul. — HÁZASSÁG. Sümeghy József földmérő mérnök és Galgó- czi Erzsébet fényképész augusztus 20-án tartották esküvőjüket a vadosfai templomban. Az esketési szertartást a vőlegény édesapja, a kántori szolgálatot pedig édesanyja végezte. „Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak. legyetek erősek! Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!” — 1 Kor 16. 13—14. — SZÜLETÉS. Dr. Selmeczi János tudományos munkatárs és dr. Tóth Ilona fogorvos házasságát Isten fiúgyermekkel áldotta meg, aki a keresztségben a BALÁZS nevet kapta. A keresztelést dr. Selmeczi János, a Teológus Otthon igazgatója végezte. — MENCSHELY és társgyülekezetei ez évben Zánkán tartottak Gyülekezeti Napot, augusztus 8- án, Boros Lajos somlószöllősi lelkész szolgálatával. Horváth József, a helyi lelkész, ekkor iktatta be újonnan megválasztott felügyelőjét, Antal Gézát. — „Ha valaki nekem szolgál, engem kövesen.” Jn. 12, 26. /