Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-04-18 / 16. szám

Kérdőjeles mondatok Részeg,, h ivók ’ ’? Ef 5,18 Megdöbbentő a kérdés. Hogyan kerül egymáshoz ez a két szó? Ha valaki hivő. akkor a gondol­kodásában és életfolytatásában józan, tudia. mikor mit kell mon­dania vagy tennie. Ha pedig ré­szeg. akkor az kivetkőzött emberi mivoltából, mámoros, nem lehet vele beszélni, azt sem tudia. hogy miket mond és tesz. Mindkét em­bertípus ismerős számunkra. De hogyan kapcsolódik most a kettő egymással? Elgondolkoztató szá­munkra. hogy egyszerre ilyen mondat kerül ki Pál tolla alól. Valami információt kapott a gyü­lekezet életéből? Vagy hallatlan rutinjával számol ezzel a lehető­séggel a számára ismeretlen gyü­lekezetekben? Mindenképpen sú­lyos ez a kijelentő mondat. Ki­váltképpen. ha számbavesszük, hogy a „léhaság” pontosabb for­dítással ..menthetetlenség” ér­telmében áll. Tehát az üdvösség forog kockán. Vagy a részegség végső pusztulással, vagy a Lélek­kel való beteljesedés! AZ EGYHÁZ „NORMÁLIS” ÁLLAPOTA NYILVÁNVALÓAN A LÉLEKKEL VALÓ BETELJE­SEDÉS. Gondoljunk az első je- ruzsálemi pünkösdre, az egyház „földi” születésnapjára! Az egy­ház tagjainak száma is így nőtt. Kivétel nélkül mindenki a Lé­lektől született az egyházban. Va­lamennyien kapták és kapják a Lélek ajándékát. Életet és szol­gálatot a Lélek határozta meg. Kissé elfelejtődött ez. Figye­lemre méltó, hogy a részegség is be akarja tölteni az embert, mint a Lélek munkájának torz és dé­moni ellenpólusa. Mint minden, ez is kicsiben kezdődik, de ha óvatlanok vagyunk, hihetetlenül gyors a győzelme, hatalmába ejt, rabszolgává tesz és ragad az önpusztítás sötétségébe. Közéletünk egyik elszomorító jele az. hogy a részeget humoros figurává avatjuk, és így már a gyermekek előtt is elkendőzzük az életveszélyt. Iszonyú vétek ez­zel tréfálni. Milyen sokáig men­tő körülménynek tekintették az ittasságot. Nagyszerű jogi és igaz­ságszolgáltatási alkotás nálunk az. hogy súlyosbító körülmény­nek számít. Ezért, is érthetetlen, hogy egyfelől szívós és áldozatos harc folyik a részegeskedés ellen, ugyanakkor egyre szaporodnak a különböző „kricsmik”. és a része­gesek száma nem fogy. sőt vésze­sen emelkedik. Eleget beszélünk erről mindenféle fórumon. De ilyenkor mindig a „világra” gon­dolunk. és nehezen értjük meg Pál apostoli gondolatát, illetve intésének jelentőségét. Közelebb segít azonban, ha felidézzük azt a kort. amelvben az induló egy­ház élt. Tudjuk, hogy túlnyomó részben pogánvokból lett keresz­tyének alkották az egyházat. Szá­mukra a „régen”, tehát megke- resztelkedésük előtti életük is­merte. megszokta gyermekkortól fogva a mámort és a mámoros állapotot. Sőt a különböző misz­tériumokban kultuszi veretet kapott a részegeskedés, gondol­junk az orgiákra, eltorzult vallá­sos ünnepekre. Nem könnyű bűn­nek tartani és elszakadni attól, amit kiskorunktól kezdve meg­szoktunk. amit természetesnek ítéltünk, sőt amihez még vallá­sos motívumok is kötődtek. IGAZA VAN AZ APOSTOL­NAK! Üjra és újra tudatosítani kell a nagy fordulaton átment emberek számára, hogy mi az. amit ki kell vetnünk hajónkból, mert élet- és üdvveszélves! Lel­kipásztor mondata ez és nem asz­kéta fenyegető ítélete. Volt eset rá. hogy Pál maga ajánlotta egv kevés bor fogyasztását egyik munkatársának (1 Tim 5.23) igaz, hogy azzal az indoklással: „gyomrodra és gyakori gyengélke­désedre való tekintettel...” Le­het. hogy ö is élt ebben az érte­lemben borral. Tehát nem aszké­ta-vélemény! Azt se felejtsük, hogy a bornak volt bizonyos szakrális jellege is. gondoljunk a mindennapi úrvacsorázásra! Te­hát nem absztinencia követelése, hanem a démoni mámortól való eltiltás a mai leckénk. Van sza­badulás idejekorán, ha a Lélek betölthet örökkévaló örömmel, és amit a bor nem oldott meg. azt mind megoldja „a Krisztusban”. „Részeg hivő” iszonyú ellent­mondás. istengyalázás. Ezért kell törekednünk az egyház „normá­lis” állapotára, amikor a Lélek tölt be igazsággal, békességgel, örömmelí Rm 14, 16). Balikó Zoltán Találkozásaink az egyház szolgálatával Keresztszülőnek kertek, mit jelent ez a számomra ? Keresztelőt szeretnék bejelen­teni,/ mi- .vagyunk a keresztszülők — mondta a fiatal asszony az irodába lépVé. majd tréfásán hoz- zátette: most megint a zsebünk­be nyúlhatunk! Innen indult el a beszélgetés. Mit jelent számukra ez a vállalás — kérdeztem tőle, Általában a rokoni, vagy baráti körből választunk keresztszülő­ket — mondta —, a szülők a mi kislányunk keresztszülei. Most nekünk is ki kell tennünk ma- munkért! Ez mit jelent? — Arany fülbevaló, arany nyaklánc, vagy étkészlet! Persze a gyerek­kel együtt nőnek a keresztszülői ajándékok is: konfirmációra ke­rékpár. magnó, esetleg betétkönyv járja. — Nem hagytam, hogy el­jusson az esküvőig, másfelé te­reltem a szót. Ajándékozáson kí­vül jelent-e még valamit a ke­resztszülői tiszt? Itt elbizonytala­nodott. mert hiába kutatott saját emlékei között, neki sem volt más tapasztalata keresztszülei fe­lől. esetleg annak idején az aján­dékok voltak szerényebbek. — A beszélgetést próbáltam a keresz­telés eseményére irányítani: ami­kor a gyermekkel az oltár elé lépnek a szülőkkel együtt. Isten színe előtt egy ígéretét fognak tenni szolgálatra kötelezik el magukat! Valóban: mi is a keresztszülői tiszt? Mi az értelme és jelentő­sége annak, hogy gyermeküknek keresztszülőt választunk. Vagy ígv kérdezem: mit vár tőlünk, mint keresztszülőktől Isten? Felelősségvállalást is jelent a keresztszülőség. Az oltár előtt, a szülőkkel együtt válaszolunk a lelkész által ' feltett kérdésére: „Vállaljátok-e, hogy a szülőkkel együtt és az evangélikus egyház segítségével gondoskodtok a gyermek hivő keresztyénné ne­velkedéséről?” — „Vállaljuk!” Azonban marad-e valami az évek során ebből a vállalásból? Pedig milyen nagy szükség volna arra. hogy a szülőknek segítsünk a ne­velés. a keresztyén hitre segítés szép feladatában. Sokszor ilyen egyszerű a dolog: kézen fogni és elvezetni a gyermeket a gyer­mekistentiszteletre. — Egv fiatal keresztapa-jelölt mondta el nem­régen: keresztszülőnek kért meg egy baráti házaspár. Kiderült, hogy elhatározásuk nem komoly, minden elkötelezettség nélkül, szertartásnak gondolják, anélkül, hogy fogalmuk lenne a keresztség lényegéről. Kértem őket, próbál­janak komolyabban felkészülni erre a döntő lépésre. így nem tu­dom vállalni a keresztszülői 'tisz­tet. hiszen az a szülőkkel meg­osztott felelősségvállalás. És végül: keresztszülőnek lenni imádkozó hátvédet jelent. Isten őrző. védelmező szeretetébe kell ajánlanunk mindig újra kereszt- gvermekünket. Így kísérhetjük végig életútjukat, míg csak mi Andié v. Drostc-Hiilshoff: élünk! Keresztszülőség-vállálás életre- szóló feladat. Ennél szebb és fontosabb ajándékot nem is adhatunk nekik, mint az értük való hűséges imádkozás. Egy asszony mesélte: keresztfia szü­leivel az ország egv távoli váro­sában él. Szinte sohasem tudtak találkozni. Időnként levélben kereste fel keresztfiát. Egyik le­velében visszaemlékezett a közös múltra, melyben szüleihez szo­ros barátság fűzte, és a hitben megtett közös útra. melynek egyik következménye az ő ke- resztszülösége volt. A válasz hi­deghangú és elutasító volt: az apa kérte, hogy ne emlékezzen és főként ne emlékeztessen a múltra, gyermeküket más szel­lemben akarják nevelni. Az ilven esetben a felelő s és hűséges imádság szolgálata az egyetlen lehetőség a vállalt feladatok kö­zül. összefoglalva: amikor kereszt- szülőt választunk, ne csak a roko­ni és baráti kapcsolatokra gon­doljunk. hanem keressünk segí­tőtársakat gyermekünk hitben való nevelésére. Ezért lehetőlek evangélikus. vallását gyakorló házaspárt válasszunk. De ugyan­így felelősen gondoljuk végig vállalt feladatunkat, ha bennün­ket kérnek a keresztszülői tisztre. Keveháziné Czégényi Klára TANÜSDODÁST! A kereszt- szülő tanúja a keresztelés ese­ményének. megtörténtének. A gvermeket kezében tartva hallja Isten igéiét, a gyermekek evan­géliumát. s azt. hogy Isten a kis­gyermeket néven szólítja, oltal­mába. szeretetébe fogadja. Ezt. mint hiteles tanú. akinek nevét bejegyzik az anvakönvvbe. ké­sőbb is el kell mondania a gyer­meknek. Valahogy így: veled voltam a templomban, amikor a keresztségben Isten gyermekévé lettél. — Olvastam valakiről, aki meleg hangon emlékezik vissza gyermekkora kedves élményére. Keresztanyja nem a születésnap­ján köszöntötte őt. amikor má­soktól kanta az ajándékot. Ö mindig külön jött: keresztelése napján. Ez kettőjük ünnepe volt: virággal köszöntötte őt. és valamit minden alkalommal el­mondott arról a napról, valamit, asti ott a templomban történt. Köszöntlek, áldott éjjel! Köszöntlek, áldott éjjel! Jézus, az Ür, letérdel megmosni poros lábakat. Milyen nagy, döbbent csend lett! Hallani, a vízcseppek szent kezéről mint hullanak. Csodálatos szolgálat! Mintha meghajolnának égbenyúló hegyek! Jézus hajol le mélyen, hogy én minden testvérem szolgálója legyek. . Németből ford.: Túrmezei Erzsébet — REGI, használt, 1947 előtti leve- ivegkereskedő. Budapest, 1067. Lenin lezőlapokat. levélborítékokat, tábori krt. 79. (udvar!). Telefon: 121-589. postát és bélyeggyűjteményeket ve­szek. Különösen érdekelnek az egy- — ORGONA, sípok, villanyfújtató kori Árva és Szepes megyékben fel- eladó. „Harmónium” jeligére a ki­adott levelek. Cornides Sándor bé- adóhivatalba. t H A VA iSÁ H N A1 3! G1 ÍJ E Krisztus 4 a mii 1 János 5,4—10 Ez a vasárnap, a konfirmáció ünnepe legtöbb gyülekezetünkben, vagy ez; vagy a következő. „Fehér vasárnapnak” is nevezik régtől fogva, mert az őskeresztyén gyülekezet is ezen a napon vette fel tag­jai sorábá a keresztelkedőket, és először úrvacsorához járulókat, s ezek fehér ruhába öltöztek. Illő, hogy — más írások mellett — ige­hirdetésünkben is erről a szép, felelős és nehéz gyülekezeti munkáról, a konfirmációról gondolkodjunk igénk alapján. A KONFIRMÁCIÓI MUNKA ÉRTELME: TANÚSKODÁS KRISZ­TUSRÓL. Legtöbb gyülekezetünkben .kétszer négy hónapi munka fe­jeződik be. Fiataljaink megismerték egyházunk tanítását, életét is, és közelebb kerültek egy-egy gyülekezethez.'Amiért azonban a munka folyt: tanúskodás Krisztusról. Róla volt szó mindig, mert igazában csak ő tud „megkonfirmálni” felnőttet és fiatalt is. Azt reméljük, hogy róla tanúskodtak a szülők, keresztszülők és a nagyszülők is, akik elvezették gyerekeiket a gyülekezetbe. — Igénk azonban három kü­lönleges „tanúról” beszél. KRISZTUSRÓL TANÚSKODIK A KERESZTSÉGÜNK. Már a kon­firmandusok is tudják, hogy a keresztség nem papok kitalálása, ha­nem azt maga Jézus rendelte el. De nemcsak elrendelte, hanem ő is cselekszik abban. Ö hajol le, ő fogad és tesz minket tanítvánnyá. A „víz”, a keresztségünk így tanúskodik Krisztusról. Emlékeztet rá, amikor elfelejtjük, örömöt ad. amikor újra felfedezzük. Keresztsé­günk arról a Jézusról tanúskodik, aki akkor elfogadott, és a maga részéről azóta változatlan hűséggel gondol ránk. „Meg vagyok ke­resztelve” ez azt jelenti: Jézushoz tartozom. így tanúskodik a ke­resztségünk csendesen, hol vádlóan, hol erősítőén, állhatatosan egy életen át Krisztusról. KRISZTUSRÓL TANÚSKODIK AZ ÚRVACSORA IS. A „vér” újra meg újra emlékeztet minket Krisztus áldozatos halálára. Arra, aki testét, vérét adta, hogy megváltson minket. Ezért mondja Jézus is az úrvacsorával kapcsolatban: „az én. emlékezetemre”. De még többről van szó. Az úrvacsora nemcsak emlékeztet, hanem adja, felkínálja nekünk a Krisztust. „Itt vagyok a te számodra" — Luther így fogal­mazta Krisztus jelenlétét az úrvacsorában. Ö mindenütt ott van, de az úrvacsorában különlegesen is jelen van. Minden egyes úrvacsora Krisztusról tanúskodik, ha rendszeresen élünk azzal, akkor ez a ta­núskodás valóban erősít, az úrvacsora igazán táplálék lesz. KRISZTUSRÓL TANÚSKODIK VÉGÜL AZ IGEHIRDETÉS IS. A „Lélek”, aki az igehirdetésben munkálkodik, arra mutat, aki: „Jé­zus, az Isten Fia.” Arra, aki eljött a földre, megkeresztelkedett ő is, a „víz” az ő életében is jelentős bizonyságtétellé lett. S arra a Jézusra mutat az igehirdetés, aki „vérig” engedelmes volt, kereszten halt meg értünk. Miközbén halljuk a róla szóló tanúságot, Isten nekünk is adja Lelkét, erősíti, „frissíti” hitünket, és újítja életünket. Ezért kell nagyon komolyan vennünk a keresztséget, úrvacsorát, igehirdetést, e három tanút. Miközben Jézusról tesznek bizonyságot^, újra meg újra konfirmálják hitünket és életünket. A KONFIRMÁCIÓI MUNKA CÉLJA: KRISZTUS TANÚIVÁ TENNI. Sokan gondolhatják, hogy „magas a mérce”, de nem tehet­jük lejjebb. Krisztus tanújaként élni, más szóval hitben élni. S ebben a hiben megmaradni komoly, életreszóló feladat a mai 12 éveseknek is. Itt azonban figyeljünk egy félreérthető mondatra is. A hit legyőzi a világot? Valami burkolt harcra biztat Isten igéje? Először is, nem igaz, hogy az egyház egy olyan „belső kör”, amin „kívül” van a világ. Ez a „belül egyház” — „kívül világ” képié* torz, hamis Isten igéjé­nek mérlegén. A „világ”, az Istenre nem figyelés, tőle elszakadás ve­szélye bennünk van. szívünk mélyén. A győzelem pedig nem valami hódítás, nem is valami győzelmes világmisszió, „kereszteshadjárat”, ahogy olykor az egyház gondolta. Bennem kell a világot legyőzni, vagyis megmaradni a hitben, és ebből íolyóan a/világban pedig sze­retettel szolgálni. Ez, és nem más a győzelmes élét. Észrevenni a szo- morkodót, elmenni az egyedülvalóhoz, meglátogatni a beteget. Fele­lősen élni világunkért, annak minden komoly kérdéséért, segítő indu­lattal és. szeretettel. Ez az igazi tanúskodás Krisztusról, ezt várja a fiataloktól idősektől is. Az utolsó versben mai szóval arról van szó, hogy Krisztus tanúja meggyőző erejű, hiteles életű bizonyságtevő, szolga. Isten erre kon­firmálja meg a fiatalokat és felnőtteket egyaránt. ____ Keveházi László Im ádkozzunk! Mennyei Atyánk! Hálásan köszönjük Neked, hogy a keresztségben gyermekeiddé fogadtál minket, az úrvacsorában erősíted, táplálod hitünket, az igehirdetés által pedig újítod életünket. Áldd meg, ké­rünk. konfirmandusainkat, akik ma állnak először oltárod elé. Tedd, hogy valóban erősödjön bennük a Benned való hit, az áldozatos és szolgáló szeretet, és az üdvösség reménysége. Áldj meg, és konfirmálj meg mindnyájunkat, hogy Neked szolgáljunk, egykor pedig valóban Hozzád jussunk. Ámen. — Húsvét után az 1. vasárna­pon az oltárterítő színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oltári igé­je: Jn 20, 19—29: az igehirdetés alapigéje: 1 Jn 5,4—10. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Áp­rilis 25-én. vasárnap reqael 7 órakor az evanqélikus eavház féróráját közvetíti a Petőfi rá­dió. Igét hirdet IFJ. SZABÓ LA­JOS pécsi másodlelkész. — VÁC. A gyülekezet megújí­totta tisztikarát és presbitériu­mát. melvet az tett szükségessé, hogy az elmúlt évben többen el­hunytak, vagy olyan betegek, hogv nem tudják tisztségüket be­tölteni. A gyülekezet felügyelővé Kapuszta Jenő eddigi jegyzőt, gondnokká Lányi Sándort, jegy­zővé Falta Józsefet, számvizsgáló bizottsági elnökké Brna Jánost, presbiterekké Mikó Gyulánál, Csáfordi Istvánnét, Bánszki Im­rénél, Molnár Gyulánét, Strausz Györgynét, if j. Keczkó Pált, Omischel Sándort és Kurnász Jó­zsefet választotta meg. (E két utóbbi a szórványból.) A megvá­lasztottakat március 21-én iktat­ta tisztségükbe Bachát István, a gyülekezet lelkésze. — A BUDAI SZERETETOTTHO­NOK KÖZPONTJA öregek és beteg gyermekek gondozására gondozónőt, valamint konyhai munkára és korsze­rű mosodájába mosónőt, illetve va­salónőt keres. Szakképesítéssel ren­delkezők előnyben. Szakképesítés nél­kül jelentkezőknek a fenti munkák­ban kiképzését biztosítjuk. Nővér- szálláson hely van. Bér az egészség­ügyi dolgozók bérrendszere kereté­ben. Keresünk továbbá épületgépé­szetben. mosodai gépek és kazánok kezelésében és javításában jártas szakembert azonnali belépésre. Gép­kocsivezetői jogosítvánnyal rendelke­zők előnyben. Esetleg lakást adunk. Jelentkezni lehet írásban vagy sze­mélyesen. Cím: Budai Evangélikus Szeretetotthonok Központja, 1029 Bu­dapest, Báthori László u. 8.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom