Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-02-28 / 9. szám

Kérdőjeles mondatok Honnan, ha nincs? ^aBTvasArnap igéje 1 Sokakat gazdagító szegények 2 Kor 6,1—10 Sok olyan embert tudunk felsorolni, akik anyagiakban ugj'an sze­gények voltak, de mégis sok szellemi kinccsel gazdagították a világot. Írók, költők, akik életükben talán nem tettek szert nagy gazdagságra, haláluk után mégis komoly értékű hagyatékot adhattak át az utó­kornak. Feltalálók, felfedezők egészségüket, életüket, vagyonukat föl­emésztve ránk hagyták mindazt, amivel a késő századok emberének élete lett szebbé, könnyebbé és boldogabbá. Eszmék harcos képviselői maguknak legtöbbször nem szereztek mást, mint üldöztetést, nyomo­rúságot, de ugyanakkor kivívták népek szabadságát, embermilliók boldogulását. AZ ISTEN SZOLGÁLATÁBAN ÁLLÓ EMBER SZÁMÁRA nincs biztosítva a gondtalanság. Jézus nem ígért tanítványainak probléma- mentes életet. Pál apostol sem volt anyagi gondoktól mentes. Meg kellett dolgoznia a megélhetéséért. Élete során meg kellett ismernie a szűkölködést és az éhezést is. Sok nyomorúságban és szorongatta- tásban, verésben és börtönben volt része. Kellett virrasztania és éhez­nie, tűrnie a rágalmazást, fenyegetést és bántalmazást. Az egyház missziói munkaterületein is sokszor hasonló körülmények között folyt a munka. .Nagyon szerény lehetőségek között, szinte szegénység­gel küzdve végezte és végzi sokfelé ma is az egyház a maga szolgála­tát. Ma sincs ígéret Istentől arra, hogy az egyház vagy a keresztyén ember az erőt és a hatalmat fogja képviselni ebben a világban, vagy gazdagság lesz az osztályrésze. Meg kell tehát tanulnunk, hogy ne legyünk nagyravágyók. Egyúttal azt is. vegyük észre, hogy a körül­ményeink nem gátjai munkánknak, szolgálatra van lehetőség. ISTEN MUNKATÁRSA NEM SZEGÉNY EMBER. Pálnak nem volt vagyona, sok bántást, börtönt, éhezést, fáradtságot, nyomorúságot volt kénytelen eltűrni. Mégis mérhetetlen gazdagság Volt a birtoká­ban. Volt ereje tűrni, sőt örvendezni. Isten Szentlelke által eljutott Isten helyes megismerésére. Jóságban és szerencsében bővelkedett az élete. Szegény volt, semmije sem volt, mégis az övé volt minden, övé volt Isten kegyelme, vagyis Isten szeretete és ajándéka. Pál számára a kegyelem jelentett mindent, ami nélkül semmire sem képes, ami viszont mindenre elég. Számunkra talán már sokkal kevesebbet mond ez a szó. Lehet, hogy csupán az elítélt büntetésének elengedését vagy enyhítését érezzük kegyelemnek. Valójában azonban Isten felénk for­duló és hozzánk lehajló szeretete ez, amelyben ő a Tnaga valóságában mutatja meg magát nekünk. Ezáltal tudunk felszabadult szívvel örülni, s ez ad erőt a képmutatás nélküli szeretetre. Sajátunknak tud­juk-e Isten kegyelmének gazdagságát? NEM HIÁBA KAPTUK AZ ISTEN KEGYELMÉT. Pál nem csupán azért részesült Isten ajándékaiban, hogy erősebb legyen a megpróbál­tatások elhordozásában. Még csak azért sem, hogy tökéletesebb le­gyen az istenismerete. Ha a kegyelmet a maga számára akarta volna kisajátítani, nem lett volna apostol, akinek az élete a másokért vajjg^, szolgálatban égett el. ,Pál a kegyelmet szolgálatra kapta, hogy/g'gís^BT retet ne csak érzésként éljen benne, hanem a másokért való fárado­zásban érjen tettekké. Ö a szegény így lett sokakat gazdagítóvá. Az ige intése hozzánk is szól: „Ügy éljetek, mint akik nem hiába kapták az Isten kegyelmét”. Kétségtelenül szükségünk van önmagunk számá­ra is Isten ajándékaira, hogy több türelemmel tudjuk hordozni ter- heinket, s egymást, kapjunk erőt a mindennapok feladatának teljesí-. lésére. A kegyelem akkor nem lesz hiábavaló rajtunk, ha nem akar­juk azt csak magunknak megtartani. Az Istentől kapott ajándékok ar­ra valók, hogy azokkal másokat gazdagítsunk. A LÁTSZAT GYAKRAN CSAL. Aki, szegénynek, kifosztottnak lát­szik. lehet gazdag is. A vakok Homérpsz-énekkarának hanglemeze ezzel a címmel jelent meg: Ó, nézd, mily szép az élet. Ez a mondat, ami egyben egy ének kezdősora is, egyúttal hitvallás, belső meggyő­ződés kifejezése is. Van értelme az életnek, mert szolgálhatunk. Amink van, azt adhatjuk. Nem vagyunk szegények, nem hiábavaló az életünk. Mi is kaptuk Isten különböző ajándékait. Köztük azt a szeretetek amely mindig mások felé fordít, indít a szolgálatra. Méltán énekelhetjük mi is: „Szegényen is gazdag vagyok mindég”. Így lát­szatra talán szegények, de sokakat gazdagítok vagyunk. Vető Béla Imádkozzunk! Köszönjük, Mennyei Atyánk, hogy minket szolgálatodba fogadsz. Ha nem is ígéred nekünk, hogy ebben a hivatásunkban hatalommal gazdagsággal rendelkezhetünk, azt tudhatjuk, hogy te javaiddal meg­ajándékozol minket. Gazdagok lehetünk a Szentlélek által megáján- dekozottan. Elnyerhetjük a türelem, az örvendezés, a jóság és a sze­retet Lelkét. Add, hogy kegyelmed ne legyen hiábavalóvá rajtunk, hanem mindaz az ajándék, amit tőled kaptunk, sokakat gazdagítson szolgálatunk által. Ámen. NYUGATI EIYHAZI VEZETŐK LENGYELORSZÁGBAN „...járjatok szeretetben, aho­gyan a Krisztus is szeretett tite­ket, és önmagát adta értünk ál­dozati ajándékul, az Istennek kedves illatként.” (Ef 5, 2). Mindnyájan igényeljük a sze- retetet. Ez nem valami luxus, hanem létfeltétel. A modern lé­lektan is felismerte ennek hallat­lan nagy jelentőségét. A költő pedig ezt így fejezte ki: „Szeret­ném, hogyha szerenének, s len­nék valakié ..(Ady). Szeretet nélkül nem élhetünk igazi embe­ri életet. PERSZE ITT NEMCSAK AR­RÓL VAN SZÓ, hogy életünkso- rán — gyermekkorunktól késő öregségünkig — kapunk-e ele­gendőt belőle. Legalább ilyen fontos az is, hogy ne csak elfoga­dói, hanem ajándékozói is le­gyünk a szeretetnek. „. .. szeret­nék már szeretni ...” — olvas­hatjuk egy másik versben (József A.). Tulajdonképpen tehát két irányú áramlásról van itt szó: másoktól felém és tőlem mások felé. Az egyirányú áramlás itt menthetetlenül „rövidzárlatot” okoz. Nem is kevesen vannak közöt­tünk, körülöttünk ilyen „zárla­tos életű” emberek. Hiszen min­dennapi életünk szomorú tapasz­talata, hogy nagyon rosszul ál­lunk adott-kapott szeretet tekin­tetében. Ma sokat hallunk a vi­lágszerte sok gohdot okozó ener-. giahiányról. Mennyi mindent kell megtennünk leküzdése érdeké­ben, hogy elkerülhessük techni­kai civilizációnk válságát és ösz- szeomlását. A szeretet-hiány egy­általán nem kisebb jelentőségű kérdése életünknek. Még talán nem is ébredtünk ennek eléggé a tudatára és fel se mértük (ha egyáltalán felmérhető). hogy egyéni és közösségi életünkben milyen óriási gond ez. AZ E TÉREN MUTATKOZÓ VÁLSÁGNAK egyik igen lénye­ges oka az, hogy csak „saját kész­lettel’ gazdálkodunk és megpró­bálunk azzal boldogulni. Persze egy darabig ez is kitart, előbb- utóbb azonban beüt a krízis. Baj támad „mennyiség" tekinte­tében. Hiába írjuk fel, akár arany betűkkel is: „A szeretet soha el nem fogy.” — a mi sze- retetünkre ez nem érvényes. Igen hamar kiderül róla, hogy nemcsak íogyo, hanem elfogyó készletünk van. Nemcsak a föld energiaforrásai merülhetnek ki. Sokkal hamarabb kimerülnek az emberi szívek szeretet-energiájá- nak készletei. S nagy baj van a „minőséggel" is. Életünk minden­napi iskolájában szeretetünk nemcsak mennyiség tekintetében bizonyul elégtelennek. Sokszor vizsgázunk minősége tekinteté­ben is „elégtelenre”. Gondojuk csak meg: mennyi önzés, bizal­matlanság és előítélet, bántó megkülönböztetés és személyvá­logatás húzódik meg szeretetünk- ben. Hogyan lehet ezen a szeretet- válságon segíteni? S tehetnek-e ennek érdekében valamit Jézus Krisztus mai követői? AZ VOLNA A TERMÉSZE­TES. ha erre a kérdésre minden fenntartás nélkül határozott igennel felelhetnénk. De megte­het jük-e? Talán bizony a mi há­zunk táján minden rendben van szeretet tekintetében? Mi, ke­resztyének odaállhatunk a szere- tet-hiányban vergődő világ elé, mint a szeretet világító példái és hitelreméltó tanítómesterei? Kö­zöttünk, ha nem is tökéletesen, de legalább elfogadható és von­zó módon megvalósul az apostol intelme: „járjatok szeretetben”? Reánk valóban a legjellemzőbb „hétköznapi viselet” a szeretet? Mennyi szeretetlenség. sőt gyű­lölködés, elégtelen és rossz minő­ségű szeretet található közöttünk keresztyének között is szinte minden szinten: családokban, gyülekezeteinkben, a különböző egyházak között stb.! Jézus Krisztusnak az efezusi gyüleke­zetről elmondott egykori ítélete ránk nem kevésbé érvényes: „az a panaszom ellened, hogy nincs meg mér benned az első szere­tet ...” (Jel. 2, 4.) Mi következik ebből? Az, hogy elsősorban nem a világnak, ha­nem nekünk kell megújulnunk szeretet tekintetében, éspedig úgy, hogy megtérünk az igazi szeretethez. „Emlékezzél tehát Vissza, honnan estél ki, térj meg ...” — dörömböl ma szívün­kön Urunk szava. EZ AZÉRT LEHETSÉGES, mert ismerjük az igazi szeretetet és ana.k kiapadhatatlan forrását. Ez éppen Jézus Krisztusban „fa­kadt fel” a számunkra. Minden más forrás elégtelen! A samáriai asszony Jákob ősi kútja mellett ezt találta meg. Pál is ide hívo­gat. „Krisztus szeretett titeket...” Mehetünk Hozzá bátran. Nála nincs baj sem a minőséggel, sem a mennyiséggel. Soha nem mond­ja a Nála keresőnek: üres a polc, elfogyott, kimerült a készlet. Ná­la nincs „nyersanyag-hiány”. At­tól sem kell tartanunk, hogy „romlott az áru”, vagy csak selej- tet kapunk. Az ö „raktárában” kimeríthetetlen bőségben találha­tó a szeretet, a minőség pedig „osztályon felüli”. S ami a legcso­dálatosabb: Nála mindig nyitva az ajtó, soha nincs záróra, és „portékáját” fizetség nélkül, in­gyen adja mindenkinek. Sőt, aki „üres zsebbel”, a szeretet koldu­saként jön Hozzá, azt fogadja és „szolgálja ki” legszívesebben. Üres szívünkkel, szeretetre szom­jasan forduljunk hát Hozzá biza­lommal. ö maga biztat erre: „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék ..(Jn 7,37). A LEGKÜLÖNÖSEBB, HOGY EZT A FORRÁST nem is nekünk kell megtalálnunk: a forrás jön utánunk és az keres meg minket 1 „Te nem csak olyan forrás vagy, amelyik engedi magát megtalálni. Te az a forrás vagy, amelyik ma­ga indul el megkeresni a szomja- zókat.” (S. Kierkegaard) Jézusnál nemcsak a szeretet csodálatos forrását találjuk meg. Azt is megtanuljuk Nála: hogyan kell élnünk a Tőle kapott aján­dékkal. Sok keresztyén csak sze­rettetni akarja magát, nemcsak emberekkel, hanem még az Isten­nel is. Ez a mindnyájunkban meglevő, önző emberi igény Jézus Krisztusnál tarthatatlan. Tanít­ványai nem lehetnek magukat si- mogattató „szoba-cicák”. Ö nem­csak azt akarja, hogy állandó „kútra járó” emberek legyünk. Mások számára bennünket is kút­tá akar tenni. Ő nemcsak „élő vi­zet” ad. Azt is megcselekszi, hogy aki ezt Tőle elfogadta „örök élet­re buzgó forrássá lesz benne”. (Jn. 4,14.) „Aki hisz énbennem. annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek” (Jn 7,38). A Lengyel ökumenikus Tanács meghívására az Egyházak Világ­tanácsának négytagú küldöttsége február 8—13. között látogatást tett Lengyelországban. A küldött­ség tagjai: David Preus püspök, az Amerikai Lutheránus Egyház Paul-Werner Scheele würzburgi püspök, az NSZK római katolikus püspöki konferenciája ökumeni­kus bizottságának vezetője evan­gélikus és római katolikus lelki- pásztorok összejövetelét szervezi, amelynek célja az előitételek, fél­reértések eloszlatása és egymás jobb megértése. A szemináriumra április 19—30. között kerül sor Vierzéhnheiligenben. (ALC) elnöke. Fred Kaan, a Nagy-britanmai Egyesült Refor­mátus Egyház közép-nyugati egy­házkerületének vezetője. John helsinki metropolita és Ninan Koshy, az EVT Nemzetközi Ügyek Bizottságának végrehajtó titkára. Az ökumenikus továbbképzés a püspök véleménye szerint az egy­ház egységére való tekintettel el­engedhetetlen. Ezért az NSZK minden püspökét arra kérte, hogy küldjön résztvevőket. „Az Öku­mene egyoldalúságban szenved, sokakat csak valamilyen jelszó vezet.” 1980-ban evangélikus rész­ről kezdeményeztek hasonló ösz- szejövetelt, ez lesz tehát a máso­dik. „Boldog, akit már megtaláltál, s nem posványok mérgező vizét issza! Ahogy ígérted, nem szomjazik soha többé, és belsejéből szeretet, öröm, irgalom, jóság: élő víz fakad. Krisztus-forrás, Te áldott, drága, tiszta, keresd tovább a szomjasakat!” (Túrmezei Erzsébet) Laborczi Zoltán Lépcsőfokok Ahogy minden virág hervad, és minden ifjúság kitér az öregség elől: az élet minden foka, minden bölcsesség virul a maga idején, s nem tart örökké soha. Üj búcsúzásra s kezdésre legyen a szív az élet minden hívására kész, hogy új kapcsolatokat bátran felvegyen, s a búcsú ne legyen nehéz. Varázs rejtőzik minden .új kezdetben: véd, segít... fellélegzel, s újra élsz. Lépjünk derűsen egyre új terekre! Mint otthonunkra, egyre se tekintsünk! Egyik se legyen korlátunk, bilincsünk! Létünk minden fok tágítsa, emelje! Egy életkör alig hogy otthonos lett és megszokott: lankadás vermét ássa. Bénító megszokást el az kerülhet, aki mindig kész útra, indulásra. Így halálunk órája is, igen, új ifjúságban új terekre küldhet. Mert az élet hívása meg nem szűnhet. Fel, végy búcsút, és gyógyulj hát, szívem! Hermann Hesse (1877—1932) Németből fordította: Túrmezci Erzsébet 1982. január hó. Krisztus meghalt bűneinkért Segítségül hív engem A böjti ünnepkör első vasárnapja előtti Szerdával — az ún. hamva- vazó szerdával — elérkeztünk az egyházi esztendő újabb ünnepköré­be: böjti ünnepkörbe. A vasárnap régi keresztyén értékelés szerint mindig örömünnep, ezért nem tartozhat bele böjtbe — így a vasár­napokat nem számolva hamvazó szerdától nagyszombatig negyven napos nagyböjti Időszakról beszélünk. A nagypénteken történtek szá­munkra is fájdalmas eseményei árnyékolják be ezt az ünnepkört, hogy azután húsvétkor még nagyobb legyen örömünk: Jézus él, fel­támadott! Az évszázadok folyamán kialakult egyházi gyakorlat szerint ezt az időszakot rendelték arra, hogy a keresztyén ember életében a bűnbá­nat és megtérés különösen fontos szerepet kapjon. A böjti oltárterítő lila színe, az ilyenkor sokfelé használt fekete fejkendő is erre figyel­meztet. Természetesen nem feledkezve meg arról, hogy ez nem csak böjti feladat. A keresztyén böjt soha sem csak befelé fordulást, aszkézist jelent, hanem jelenti a mindennapi életben való megújulást- is. A régiek a megújuló életről mint „szent tavaszról” beszéltek, amely Krisztus áldozati halálából támad. Az első vasárnap neve latinul: invocavit, amely a bevezető zsoltár­vers első szava. Az első vers magyarul így hangzik: „Segítségül hív engem, én pedig meghallgatom — ezt mondja az Ür — és meglátta- tom vele üdvösségemet” (Zsolt 91, 15, 16.) — TEOLÓGUS OTTHON. Feb- típusokról és a szolgálatra való ruár 9-én az otthonórán D. dr. Ott- felkészülésről. Az előadás után a lyk Ernő, a Teológiai Akadémia püspök a teológiai hallgatókkal ez évi felügyelő püspöke tartott igen eleven megbeszélést folyta- előadást a különböző gyülekezeti tott. EVANGÉLIKUS—ROMAI KATOLIKUS SZEMINÁRIUM AZ EGYSÉGÉRT

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom