Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-02-21 / 8. szám

Csodálatos jótéteménye az élet­nek, hogy a rosszat lassan elfe­lejtjük, sőt emlékezetünk még meg is szépíti néha. Így történhe­tett meg, hogy a háború viharait megélt kedves öreg barátom szá­mára a legemlékezetesebb ese­mény nem a bombázás, a tank­csata, az elesett bajtársak voltak, hanem a „próféta”. Mert azt a férfit így hívtak, jólehet nem sok köze volt a bibliai prófétához. — Vagy talán mégis? — Ősszel került hozzánk — me­sélte sok vihart látott katona ba­rátom. — Mély tüzű, fekete szeme volt, fekete körszakála, a szája szögletén keserű vonás. A mundér csak lötyögött rajta, mert olyan sovány volt. Köpenye, akár egy kámzsa. Viseltes bőrszíjjal szorí­totta le. Nem volt kitüntetése, a vitézségi érmék helyén egy kis sárgaréz feszület lógott, amit biz­tostűvel erősített a köpenyére. — A legnagyobb harcok idején került a menetszázadhoz. Amikor az egyik csata után számbaszed- tem maradék embereimet és a különböző szakaszokhoz osztottam őket be, akkor. figyeltem fel a prófétára. Furcsa kinézése vonta magára figyelmemet. — Maga itt marad mellettemV — mondtam neki. — Igenis, főhadnagy úr — mondta csendesen. Hamarosan az egész század tud­ta, hogy az újonnan érkezettek között van egy próféta, akit a fő­hadnagy maga mellé osztott be. Nem tudom ki adta neki ezt a ne­vet, de rajta maradt. Nem hara­gudott érte, amikor végül is min­denki prófétának hívta. Persze nem volt véletlen. Mert nemcsaki a külsejével, hanem a tetteivel is kiérdemelte ezt a ne­vet. Mindenét elosztotta. Feneket­len zsebéből egyre-másra előke­rült valami. Szivar, cigaretta, cso­koládé, sajt, gyertya, még gyufa is. Az emoerek néhány percre bol­dogok voltak, hazagondoltak' és el­felejtettek, hogy reggel megszólal­nak az ágyuk és megint kezdődik a gyilkos fánc. A harcok váltakozó szerencsé­vel folytak, mi meg fogytunk las­san és sokszor már csak azt kí­vántuk, kerüljön a sor minél előbb ránk, hogy vége legyen a szenve­désnek, az esőnek, a sárnak, az ál­matlanságnak, az éhezésnek, a fertőzéseknek, a betegségeknek. Mégis sok minden megváltozott amióta a próféta közénk került. Még alig pirkadt, amikor a gőzöl­gő kondérokkal megjelent. Hozta a meleg feketét. A hullámzó har­cok idején senki sem tudta, hol vannak a konyhakocsik, de a pró­féta annyit mászkált éjszakán­ként, hogy végül is rájuk lelt és reggel már hozta a „melegítőt”. Ebédre gondolni sem mertünk, de amikor legjobban kopogott sze­münk az éhségtől, megjelent a próféta. Zsákjából konzervek ke­rültek elő. Honnan szerezte? Sen­ki sem tudta. — Csak egyetek nyugodtan — mondta — ha kell még szerzek. Mindenkit tegezett. Nekem is így válaszolt: — Igenis, főhadnagy úr, ha így akarod. Ezt is tudomásul vettem. Nem volt időm, hogy előéletét firtas­sam. Lassan nélkülözhetetlenné vált. Megalkudtam hát önmagám­mal és azzal vigasztaltam magam, hogy talán valami bűnét vezekelni jött a frontra. Puskát nem láttam nála, nem hallottam tőle parancsokat, de az ütközetekben mindig elől járt, ott, ahol a legnagyobb volt a ve­szély. Egyik éjszaka alvó őrszemet ta­lált a vonalban. Nem keltette fel, hanem melléje állt és ő vigyázott, hadd pihenje ki magát a másik. Aztán felkeltette és tovább ment, keresett egy újabbat, aki helyett virraszthatott. Hogy ő mikor evett, mikor aludt, senki sem tudta. Mindig kéznél volt. Ha megosztottam ve­le a porciómat, megköszönte és el­indult, hogy valakinek odaadja. Mikor senki sem tudta már, há­nyadán állunk, ő mindenhova oda­talált, mindenkit fellelt. Beszélget­ni nem szokott, szűkén mérte a szfet, nem elegyedett beszélgetés­be senkivel. Mindig valami dolga volt. Ki lehet ez az ember? — kér­dezgettem magamtól. Micsoda A próféta emberfia, hogy nem törődik ma­gával, csak a mások gondját, ba­ját foltozgatja éjel-nappal. Ma már elhiszem, hogy próféta volt. Valahonnan fentröl jött közénk, hogy cselekedeteivel, szeretetével enyhítse szenvedéseinket, hogy emberséget vigyen a háború pok­lába. . . . Már elültek az őszi harcok. Télbe fordult az idő. A havas he­gyek között megmerevedtek a csa­ták ide-oda hullámzó vonalai. Be­ástuk magunkat a földbe és pus­kavégről lestük az ellenséget. Puskaropogás csak ritkán zavar­ta a csendet. Néha egy-egy akna robbant, ha valami kóbor állat az érintő-drótba akadt. Egyik hajnalban nagyot zördült a fedezék tetején levő kisablak. Tudtuk, hogy ez nekünk szólt, közvetlen üzenet. Futva igyekez­tem katonáimhoz. A bal szárnyon egy mocsaras rét volt, ahová az ellenség nem nagyon látott, innen, a vékony jégréteg alól hordták embereim a vizet tisztálkodás­hoz. A szemfüles ellenség észre­vette és odasózott egyet. A friss tölcsér ott tátongott a víz szélén. Döbbenten néztük. — Mi történt — kérdeztem. — A próféta? — elsőnek ö jutott az eszembe. Senki sem válaszolt. Az­tán mégis valaki halkan annyit jegyzett meg: — Elvitte a gránát! Valóban elvitte, egyetlen ruha­foszlányát sem találtuk meg. Ami­közben vizet merített, telibe talál­ta, darabokra tépte szét. Semmi nem maradt belőle. Lehajoltam, a lábom előtt a kis rézkereszt sértet­lenül fénylett a sárban. Felemel­tem. A kereszt felkerült a század- kürtös trombitájára. Egy évre rá másik gránáttal ta­lálkozott kürtös és kürtje. Mind­kettő megdicsőült. A katonák azt mesélték, hogy a kürtös a kis réz­keresztbe kapaszkodott, amikor elindultak, hogy megkeressék a prófétát ott, ahová előttük elment. — Mert őt én sem tudom elfe­lejteni — mondta barátom. Néha, ha magamban üldögélek, én is úgy vagyok, mintha csak ott állna előttem, kopott mundérjában, szí­ve fölött egyetlen kitüntetésével a kis réz-feszülettel. Gyarmathy Irén Istentiszteleti rend Budapesten, 1982. február 21-én Deák tér de. 9. (úrv.) Pintér Ká­roly, de. 11. (úrv.) Hafenscher Ká­roly, du. 6. Takácsné Kovácsházi Zelma. Fasor de. 11. (úrv.) Sümegny József, du. 5. Szeretetvendégség: Sü- meghy József. Dózsa György út 7. de. fél 9. Sümeghy József. Üllői út 24. de. fél 11. Ruttkay Levente. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Ruttkay Le­vente. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlo­vák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (ma­gyar) Ruttkay Levente. Thaly Kal­man u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbá­nya de. 10. Veöreös Imre. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv.). Rákosfalva de. 8. Gyar­mat u. 14. de. fél 10. Kassák Lajos ut 22. de. 11. Váci út 129. de. negyed 10. Frangepán u. de. 8. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Vető Béla. Soroksár Üjtelep de. fél 9. Vető Béla. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Pestlőrinc Erzsébet telep de. 8. Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sán­dor. Kispest Wekerle telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. fél 10. Rákospalota MÁV telep de. 8. Mátúz Pál. Rákospalota Kistemplom de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 9. Szalay Tamás. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Solymár Péter. Rákoscsaba de. czy Zoltán. Rákosliget de. 11. Kosa 9. Kosa Pál. Rákoshegy de. 9. Feren- Pál. Rákoskeresztúr de. fél 11. Virágh Gyula. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Nagy László, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Koren Emil, du. 6. Koren Emil. Torockó tér de. fél 9. Koren Emil. Óbuda de. 9. Görög Tibor. de. 10. Gö­rög Tibor. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Kőszeghy Tamás,' de. 11. Kö- szeghy Tamás, du. fél 7. Csengődy László. Pesthidegkút de. fél 11. Csen­gődy László. Modori u. 6. de. 10. Ke­lenföld de. 8. Missura Tibor, de. 11. bor. Németvölgyi út 138. de. 9. Bencze (úrv.) Bencze Imre, du. 6. Missura Ti- Imre. Nagytétény de. fél 9. Kelen- völgy de. 9. Rőzse István. Budafok de. 11. (úrv.) Rőzse, István. Csillag­hegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel BIBLIATERJESZTÉS AZ NDK-BAN Az elmúlt évben az NDK-ban lelkészi hivatalokban, könyves­boltokban 58 800 teljes Bibliát, 32 800 Űjszövetséget, 43 700 bib­liai részt, könyvet és 207 ezer, válogatott bibliai szövegeket tar­talmazó kiadványt adtak el, az NDK Bbiliatársulatának (Alten­burg) statisztikája szerint. A fenti számok nagyjából azonosak az 1980. év eredményeivel. A múlt évben 1493 kötetet adtak ki vak­írással, ebből 852 Újszövetségét. A Bibliatársulat szerint ezek a számok is arra mutatnak, hogy a márciusi bibliakongresszus ered­ményes munkát végezhet majd. KÖZÖS EVANGÉLIKUS—RÓMAI KATOLIKUS ÜNNEPSÉG AZ USA-BAN Az amerikai evangélikusok és római katolikusok közösen sze­retnék az idén Assisi Ferenc születésének 800. évfordulóját megünnepelni, ebben állapodott meg az evangélikus és a római katolikus püspökök idei gyűlése. — HÁZASSÁGI ÉVFORDULÓ. Varga Károly, a kissomlyói gyü­lekezet diakóniai előadója és te­metési kántora és felesége 1981. december 25-én ünnepelték há­zasságkötésük huszonöt éves év­fordulóját. Az istentisztelet utáni hálaadó könyörgés szolgálatát id. Szabó Lajos ny. lelkész végezte, aki annak idején az esketést vé­gezte. Igeolvasással és imádsággal szolgált a gyülekezet segédlelké­sze, Fábián Ferenc. „A szeretet soha el nem fogy.” — HALÁLOZÁS. Maár Jánosné sz. Fodor Julianna, a vecsési gyü­lekezet példamutató presbitere, lapunk hűséges olvasója életének 69. évében váratlanul elhunyt. Temetése a gyászolók nagy rész­vételével február 1-én volt. „Szolgái imádják az Istent és a Bárányt, látni fogják az ő arcát, és az ő neve lesz a homlokukon.” — Görög Károly, a gércei gyü­lekezet tevékeny presbitere feb­ruár 1-én váratlanul elhunyt. Benne Görög Zoltán homokbödö- gei lelkész édesapját gyászol­ja. Temetése február 3-án volt a gércei evangélikus temetőben né­pes gyülekezet részvétele mellett Solymár Gábor helyettes-lelkész A zárónyilatkozat szerint mind­két fél hajlandó a közeledésre, közös cselekvésre. A gyűlésen ennek megfelelően elhatározták, hogy jövőre a Luther-jubileumról is közösen emlékeznek meg. és Síkos Lajos veszprémi espe­res szolgálatával. Jézus mondja: „Ne nyugtalankodjék a ti szíve­tek: higgyetek Istenben és higy- jetek énbennem. Az én Atyám há­zában sok hajlék van; ha nem így volna, megmondtam volna nek­tek. Elmegyek, hogy helyet készít­sek nektek.” — Pintér Kálmán, a nemes- csői gyülekezet legöregebb férfi tagja január 23-án 86 éves korá­ban elhunyt Beleden. Temetése január 25-én volt Nemescsón Weltler Sándor lelkész szolgála­tával. — Payr Sára hosszú, türelem­mel viselt betegség után február 2-án 60 éves korában a győri sze­retetotthonban elhunyt. Temeté­se február 8-án a soproni evangé­likus temetőben. — ÉPÍTKEZŐK FIGYELMÉBE! 10 db padló, 20 állványlétra és 1 beton­keverőgép kölcsönözhető. Evangélikus Lelkészi Hivatal. Ajka, Kossuth u. 2/b. 8400. Jelentkezést jó előre kérjük. — RÉGI, használt 1047 előtti levele­zőlapokat, levélborítékokat. tábori postát és béíveggyüjteményeket ve­szek. Különösen érdekelnek az egy­kori Árva és Szepes megyékben fel­adott levelek. Cornides Sándor bé­lyegkereskedő. Budapest, 1067. Lenin krt. 79. (udvar!). Telefon: 121-589. „Azután maga mellé vette a ti­zenkettőt, és így szólt hozzájuk: „Most felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfián beteljesedik mindaz, amit a próféták megír­tak” (18, 31). VASÁRNAP. — „Megparan­csoltam neked, hogy légy erős és bátor” (Józs 1,9 — Lk 1, 73—75 — Mk 8, 31—38 — Zsolt 31). Is­ten velünk van — ez a bizonyos­ság tesz bennünket erősekké és bátrakká. Zavartalan boldog mo­sollyal a keresztyén ember sem éli az életet. De bizonyos, hogy nehézségeink előbb megoldód­nak, csüggedésünk előbb elmú­lik, ha állandó párbeszédben, erőt adó közösségben maradunk Istennel, ha igéjét rendszeresen, naponként olvassuk, s imádko­zunk. „Isten nékem erőm, bizo­dalmám, Nyugodalmam, Sújtson' bár sok fájdalom. Én hatalmában Bízom s oltalmában, Éltem foly­tában” (778. ének 1. vers). HÉTFŐ. — „Üj éneket adott a számba, Istenünknek dicséretét” (Zsolt 40, 4 — Ef 1, 12 — Lk 13, 31—33 — Jn 10, 31—41). Űj ének a régi is lehet, talán éppen olyan, melyet még gyerekkorunk­ban tanultunk, tudtunk, de egy­szer csak új megértéssel, hang­súllyal szólal meg bennünk. S most másként, szívből énekeljük, most értjük igazán. Akkor lesz új az ének, ha szívünkhöz talál, s ha a szívünkből fakad. Tulaj­donképpen mindig „új éneket” kellene énekelnünk, megújult hittel és hálával. „Hadd zengjem hálaénekem, Ó Istenem, tenéked, Melyben ím megköszönhetem Legfőbb jótéteményed, Mert sze­rétéi, s amit tevéi, Szerelmed bizonysága. Azért neked víg éne­ket Zeng lelkem buzgósága” (30. ének 2. vers). KEDD. — „Imádkozom azért, hogy a szeretet egyre jobban gaz­dagodjék bennetek ismerettel és igazi megértéssel, hogy gazdagon teremjétek az igazság gyümöl­cseit Jézús Krisztus által” (Fii 1, 9,11 — Hós 10, 12 — Lk 10, 38— 42 — Jn 11, 1—10). Az igazi kö­zösséghez hozzátartozik az imád­kozás egymásért. Tartozunk az­zal, hogy imádságban hordozzuk testvéreinket, gyülekezetünket, annak életét, minden tagját. Egy nap sem lenne szabad megfeled­keznünk erről. Szeretetünk bi­zonysága ez — ha ugyan közben nem feledkezünk meg a cselek­vő szeretetről sem, mellyel szint­úgy tartozunk. „Mi Atyánk, ki vagy mennyekben. Hozzád sietünk lélekben S miként magad paran- csolád,. Imádkozunk, mint egy család. Add, fohászunk ne az aj­kon, De szívünk mélyén fakad­jon” (27. ének 1. vers). SZERDA. — „Megbacsátattak bűneitek az ő nevéért” (ÍJn 2,12 — Ézs 64, 8 — Jóéi 2, 12—19 — Jn 11, 11—19). Milyen nehezen bocsátunk meg egymásnak, tövis marad szívünkben, a hántást el­felejteni nem tudjuk. — Isten teljesen megbocsát nekünk, mintha semmit sem követtünk volna el, mintha semmi sem tör­tént volna. De mégis: azért bocsát meg, mert történt valami! Jézus állt mellénk, bűneinket magára vette, eleget tett értünk — Sem­mi sem mutatja jobban, hogy el­fogadtuk-e szeretetét, mint az, hogy készek vagyunk-e mi is megbocsátani az ellenünk vétke­zőknek. „Ne gondolj Istenre fél­ve, Bár önlelked háborít, Halld, az Urnák szent igéje Így vigasz­tal s bátorít: Ha bűnös vagy is, neked Megbocsát jó Istened, Szent Fiának szenvedése Lett bűnöd engesztelése” (353. ének 1. vers). CSÜTÖRTÖK. — „Ismerjük és hisszük azt a szeretetet, mellyel az Isten szeret minket” (ÍJn 4, 16 — 5Móz 8, 5 — Hós 4, 1—6 — Jn 11, 20—27). Mennyei Atyánk! Te oly sok jót adsz nekünk in­gyen, ajándékul, mint gyermeke­idről viselsz gondot rólunk. Sze­reteted a kereszten volt a legna­gyobb, mélységét fel sem foghat­juk. De kérünk, mutasd meg nekünk igédben újra meg újra szereteted bőségét, hogy felismer­jük és tovább adjuk azt. „Ö mást nem is akarhat, Csak mi javunkra van; Jósága égi har­mat, Mely ránk száll untalan. Örök üdvöt is ád, Midőn szívét kitárva Hívogat menyországba, S elküldte szent Fiát” (367. ének 4. vers). PÉNTEK. — „Az Isten nem vetette el az ő népét, amelyet előbb kiválasztott” (Rom 11, 2 — 5Móz 30, 2—3 — Préd 7, 13—14 — Jn 11, 28—45). Isten szeretetéből nincs kizárva egyetlen nép sem, az út Jézus Krisztushoz nyitva van az • ószövetségi választott nép előtt is. Mi, akik Krisztust Urunknak valljuk, magunkra vigyázzunk, hogy hűek is maradjunk. Elbiza- kodottak ne legyünk. Mert akik ma távol állnak Krisztustól, hol­nap egészen közel kerülhetnek hozzá, s akik ma azt gondolják, hogy szilárdan mellette állnak, holnap elhagyhatják. A hitet napról napra ki kell harcolnunk. — Ne lankadjunk meg missziói • felelősségünkben, hogy Krisztus számára sokakat megnyerjünk, testvéreinkként szeressük őket, imádkozzunk értük. „Nincs Krisztusban Kelet, Nyugat, És nincsen Észak, Dél, Csak egy szeretetközösség, Hol földön em­ber él. Benne eggyé lesz minden szív, És testvérre talál, Mert összeköt szolgálata, Mint szent aranyfonál” (754. ének 1. vers). SZOMBAT. — Jézus mondja: „Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki tite­ket” (Jn 15, 16 — 2Móz 19, 4 — Dán 5, 1—30 — Jn 11, 46—54). Egyikünk sem magától lett Jé­zusé. Hitünket tőle kaptuk; aka­ratát, hogy aszerint élünk, segít­ségünkre ő közölte velünk; hogy éljünk, halált vállalt értünk. Isten benne szólít meg, keres, hív ben­nünket. Választottságunk szaka­datlan feladatot jelent számunk­ra: a vele való állandó kapcso­latban maradást. Ennek a kap­csolatnak az alaptörvénye a sze­retet. „Még legkisebb jót sem tettem. Már te akkor szerettél, Él­tedet adtad érettem, Hozzád úgy édesgettél; Ö, én édes Jézusom, Én megváltó Krisztusom, Add, hogy én is szeresselek S mindvé­gig a tied legyek” (417. ének 3. vers). Szekeres Elemér EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest VIII.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—VIII Előfizetési ár: egy évre 240,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 © 82.0559 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató LUTHER MÜVE KOREAI NYELVEN ötévi munka után megjelent Luther műveinek első koreai nyelvű fordítása „Válogatott ta­nulmányok az Ószövetségről” címmel. Tizenkét kötet kiadását tervezik, ez az első Luthernek a teremtéstörténetről és Ézsaiás könyvéről szóló válogatott elő­adásait, valamint más, rövidebb ószövetségi tanulmányait tartal­mazza. „Meg vagyok győződve róla, hogy az egész koreai egyház, de különösen is az evangélikusok nagy hasznát veszik majd annak, hogy a nagy reformátor sok írása redelkezésükre áll.” — mondotta a kiadó, a dél-koreai Von long Ji professzor, aki jelenleg egy ame­rikai szemináriumban tanít rend­szeres teológiát. A kiadást a Ba­jor Evangélikus. Egyház missziói szervezetének anyagi támogatása tette lehetővé.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom