Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-02-21 / 8. szám

Családi kör Ismerkedjünk meg az új énekeskönywel Más felekezetek énekei új énekeskönyvünkben A Magyar Televízió műsorá­ban évek óta látható a szülők, ne­velők műsora, a Családi kör. Ál­talában havonta jelentkezik a programban Kelemen Endre, a műsor vezetője és Ranschburg Jenő pszichológus. Mindig a szü­lők és gyermekek kapcsolatáról, egymáshoz való viszonyáról, a nevelés kérdéseiről, az ifjúság családi és iskolai neveléséről van szó. Az ebben a témakörben folyó adások az elmúlt öt év so­rán szép jubileumot értek meg, már több, mint ötven műsor hangzott el, mindig más és más részletkérdésben keresve választ az örök nagy téma területáh: ki és hogyan neveljen. A család nevel vagy az iskola? Vannak, akik úgy gondolják, hogy az iskola tanít, ismereteket kö­zöl, de a nevelés a szülő feladata. Mások azt váriák az iskolától, hogy minden tekintetben végezze el a nevelés munkáját is. Bizo­nyára az a helyes álláspont, hogv egyformán fontosnak tartsuk az iskolai és a családi otthonban fo­lyó nevelőmunkát. Ez a műsor is ezt a felfogást képviseli. Ezért igyekszik a szülőket nevelői fele­lősségük tudatára ébreszteni, s a nevelés munkájában az iskola mellé állítani. A kétféle nevelés­nek ugyanis mindig összhangban kell lennie a jellem formálása te­kintetében. Minden meghatározott nevelői tevékenység egy bizonyos irány­ban hat a gyermek jellemének ki­alakulásában. A szülő szava és magatartása egy életre szólóan meghatározza a gyermek lelki fejlődését s szellemi kibontakozá­sát, vagy éppen ennek elmaradá­sát, visszafejlődését. A nevelés igazi célja, hogy a gyermek fel­nőtté. önállóvá váljék. Ez volt a Családi kör legutóbbi adásának is a témája. Hogyan alakul a gyer­mek a különböző nevelési elvek­ből folyó gyakorlati magatartás során független, önálló, felnőtt emberré, vagy válik a maga aka­ratát soha tüagetieniteni nem tu­dó rabszolgává. A Családi kör műsorait a tu­dományos megalapozottság mel­lett mindig a legteljesebb gyakor- latíaBStg jellemzi. Az elvi alapve­tés a pszichológus dolga. Az el­múlt adásban is hallhattunk a családi nevelés négyféle típusáról. a meleg engedékeny és a meleg korlátozó, valamint a hideg enge- gedékeny és a hideg korlátozó nevelési elvről. Ezeket a tudo­mányosan megfogalmazott peda­gógiai kategóriákat rövid, né­hány perces jelenetek elevenítet­ték meg a néző előtt. Láthattuk a különféle szülői magatartást, ami­kor a kisgyermek éjszaka a szü­lő közelségét keresi, vagy amikor a gyermek késve ér haza. vagy a serdülő egy merész vállalkozás so­rán bajba keveredik. Kiváló pél­dák voltak ezek, amikben bizony itt-ott magunkra ismerhettünk. A műsor célja minden bizony­nyal az. hogy felismerjük neve­lési elveink vagy gyakorlatunk hibáit. Észrevegyük, megtanuljuk, hogy helytelen nevelői magatar­tással többet ártunk, mint hasz­nálunk. Még a meleg korlátozó légkörben nevelkedő gyermek is szolgalelkűvé formálódik a tör­vények, szabályok uralma alatt. A hideg engedékeny magatartás közepette magányossá válik a gyermek. A hideg korlátozó szül' pedig a kisebbrendűség érzése plántálja gyermeke leikébe. Ezen­kívül is még mennyi hibás jel­lemvonás formálódhat ki a gyer­mekben téves szülői elképzelés­ből adódó nevelő tevékenység so­rán. Alakítható-e . a nevelési stílus ? Ezzel a kérdéssel zárult a Csalá­di kör legutóbbi adása. Bizonyá­ra a műsor szerkesztőinek az a meggyőződése, hogy a hibákat nemcsak észrevenni lehet, hanem a hibákat ki is lehet javítani. Hi­szen ezért szólal meg hónapról hónapra a műsorvezető, a pszicho­lógus. hogy tanítson, neveljen bennünket szülőket s nevelőket abban a felelősségteljes szolgá­latban, amely a jövő nemzedé­ket akarja egészséges lelkületű felnőtt emberekké formálni. V. B. — Takács Endre, a meszleni gyülekezet presbitere 58 éves ko­rában január 3Q-án hosszas be­tegség után elhunyt. Temetése február 2-án volt a meszleni te­metőben Weltler Sándor lelkész szolgálatával. „Mert nekem az élet Krisztus, a halál nyereség.” Luther Márton a reformáció megindulásától kezdve vallotta az evangélium népének Krisztus egyházához tartozását. Ezt bizo­nyította is munkássága minden te­rületén. A gyülekezeti éneklés re­formálásában is. A meglevő érté­kek felhasználásából indult ki. Az egyház latin himnuszait, zsoltárait szólaltatta meg a nép nyelvén. Magyar énekeskönyveink bizony­sága szerint átvettük a lutheri re­formáció ökumenikus szemléletét. Régi énekeskönyvünkben áttekint­hetjük az énekszerzők névsorát. Olvashatjuk itt pápa, római kato­likus, református, anglikán püs­pök, ferences, ágostonos, ciszterci­ta szerzetes, skót, cseh lelkész, methodista prédikátor nevét. AZ ÜJ ÉNEKESKÖNVYV SZERKESZTÉSÉNEK MEGINDU­LÁSAKOR több irányú munka kezdődött. Három evangélikus énekeskönyv anyagát kellett át­vizsgálni és új énekekgt gyűjteni. Ez utóbbi munkában helyet kapott az ökumenikus szempont. Ez foly­tatása annak a felismerésnek, amit az 1955-ben kiadott énekes­könyv előszavában olvashatunk. „A mai egyházi nemzedék egyik legjelentősebb és világszerte ér­vényesülő megmozdulása, az egy­házak egységét kereső ökumenikus gondolat abban éreztette hatását, hogy más egyházak énekkincsé­ből is igyekeztünk meríteni.” Gyülekezeteink helyzete is meg­kívánja az ökumenikus szemlélet érvényesítését. A szórványokban élők több helyen a református gyülekezet templomában tartják istentiszteleteiket. Vegyes házas­ságban élő családok közt van olyan, amelyik úgy oldja meg a templomozás kérdését, hogy va­sárnaponként felváltva hol a fele­ség, hol a férj templomába jár­nak. Évente visszatérő ökumeni­kus alkalmaink vannak reformá­ció ünnepe, imahét. A közös ének­lés erősíti ezeket a találkozásokat. AZ ÖKUMENIKUS ÉNEK­ANYAG GYŰJTÉSÉT SEGÍTET­TE AZ, hogy a hazai egyházak az elmúlt évtizedekben egymásután jelentették meg énekeskönyveiket. A római katolikus egyházban meg­indult az énekreform. Készsége­sen bocsátották rendelkezésünkre a már összegyűjtött énekanyagu­kat. A válogatás következett az öku­menikus énekanyag összegyűjtése után. Több ének a dallama miatt került az új énekeskönyvbe. A re­formátus énekeskönyvből vettük át az „Imádkozzatok és buzgón kérjetek” kezdetű éneket. A szö­vegíró áz ének dallamát Tinódi Sebestyén egyik históriás éneké­től kölcsönözte. A római katolikus gyűjtésből vettünk át olyan éne­ket, melyeknek dallama a régi magyar énekkincsből való. A bib­liaórai énekek között Kodály Zol­tán két dallamát találjuk. Fontos volt a válogatásnál ter­mészetesen az énekek szövege is. Vizsgáltuk azt, hogy melyik ének­kel lehet hiányt pótolni vagy a meglevő anyagot gazdagítani. Milton angol költő, Wesley metho­dista énekíró énekei énekkincsünk gazdagodását jelentik. Az ének­szövegek mérlegelésénél arra is figyelni kellett, hogy a költői szép­ség is érvényesüljön énekesköny­vünkben. Néhány énekfordító ne­ve: Áprily Lajos, Sik Sándor, Weöres Sándor. Babits Mihály fordításában fogjuk énekelni Clairvauxi Bernát latin énekét: „Jézus, édes emlékezet”. A FELVÉTELRE KERÜLŐ ÉNEKEK MÉRLEGELÉSÉNÉL se­gített az, hogy hány énekeskönyv­ben található meg az ének. Ame­lyik a legtöbb énekeskönyvben benne van, az alkalmas arra, hogy mélyítse az ökumenikus kapcsola­tot. „Az Isten élő Lelke jöjj” kez­detű éneket az „Evangéliumi Éne­kek” c. énekfüzetből ismerte és tanulta meg egyházunk éneklő né­pe. Ez az ének a református, bap­tista, methodista énekeskönyvek­ben is megtalálható. Ezért lett új énekeskönyvünk pünkösdi éneke. A három evangélikus énekes- könyv vizsgálata után kiderült, hogy a fordítás nem adja vissza sok esetben az eredeti szöveg gaz­daságát. Ezen új fordítás készíté­sével lehet segíteni. Ez több eset­ben meg is történt. De az ökume­nikus használatban levő énekek­nél számba kellett venni a közös éneklés érdekében a meglevő for­dításokat. Ez több énekünk szö­vege megváltoztatását jelentette. Zinzendorf Miklós „Jézus hű ve­zér” kezdetű éneke helyett a re­formátus énekeskönyv szövegét fogjuk énekelni: „Vezess Jézu­sunk,” A Szarvasi Énekeskönyv­ből került át az új énekeskönyvbe az ismert Titanic ének: „Megyek már, ó Uram”, ugyancsak a közös éneklés elősegítésére a református és baptista énekeskönyvekben ta­lálható fordítással: „Hadd men­jek Istenem”. 1981 VÉGÉN A MAGYAROR­SZÁGI EGYHÁZAK ÖKUMENI­KUS TANÁCSA „ökumenikus énekeskönyv”-et adott ki. Refor­mátus, evangélikus, és baptista énekek gyűjteménye. Nemcsak gyakorlati jelentősége fontos en­nek az énekeskönyvnek: alapot ad a közös énekléshez. Bizonysá­ga ez a könyv annak, hogy egy­házunk miképpen értelmezi az ökumenikus szemléletet. Kettős irányú kapcsolat ez. Nyitottak vagyunk a testvérek felé. Készek vagyunk magunkévá tenni érté­keiket. Ugyanakkor mi is felkí­náljuk az evangélikus éneklés kincseit mindenkinek! Az éneke­ink egy részének átvétele már ré­gebben megtörtént. A református és szabadegyházak énekes köny­veiben szép számmal találunk lu­theránus koráit és más evangéli­kus éneket. Bizonyságául, annak, hogy a különböző egyházak is ké­szek voltak a mi értékeink elisme­résére. A közös éneklés előbbre segít egymás megismerésében és meg­értésében. A megvalósuláshoz se­gíti Isten népének a Jézus Krisz­tus által munkált egységét. Ferenczy Zoltán EZZEL A CÍMMEL VETÍTIK A FILM- MŰZEUMBAN Zefirellinek 1972-ben ké­szített filmjét Francesco Berardonéról. akit mi az egyháztörténetből Assisi Fe- rencként ismerünk. A rendező arra vál­lalkozott, hogy bemutassa a fiatal és gaz­dag polgár-ifjú pálfordulását és azt, ho­gyan lesz szándékából és nagyszerű elha­tározásából olyan mozgalom, amelynek hatása korunkig ér és üzenete ma is ak­tuális. Zefirelli rutinos rendező, hiteles atmoszférát teremt, gondolatainak szug- gesztív töltése van. Akik látták a filmet, élvezhették gyönyörű képsoraiért, a nagy­szerű színészi alakításokért. De kérdé­sek is támadtak bennünk, sok mindent nem így tudtunk vagy gondoltunk a ke- resztyénség e neves személyéről. Azokra gondolva, akik még nem lát­ták vagy nem láthatják a filmet, rövi­den bemutatom. A NYITÓ KÉPSOROKBAN a háború­ból és a fogságból súlyos betegen haza- vánszorgó Francescót látjuk, majd tanúi vagyunk lázas vergődésének a beteg­ágyon. Megelevenedik előtte ifjúsága, az az időszak, amikor kalandvágytól fűtve háborúba megy. Nagyszerű vágásokkal, időjátékkal és hanghatásokkal érzékelteti Zefirelli azt a lelki folyamatot, ami az ifjúban végbemegy. Cétalanná és értel­metlenné válik számára a tegnapi való, kiábrándul korábbi életviteléből. — Gyó­gyulása után szótlanná csendesülve bo­lyong Umbria gyönyörű tájain. A kamera hosszan elidőzve bemutatja az Assisi fö­lött magasodó Monte Pennio fenséges csúcsát, a Teuere völgy csodálatos lan­káit, pipacs borította mezőket és a nap sugaraiban aranyló erdőket. Elidőzik egy- egy pillangó vagy bogárka röptén. — Mellettem a nézőtéren hangos ásítás! — Úgy látszik, van aki nem érti, hogy Francesco „röptének” vagyunk tanúi. Nem érti, hogy a totál képek kitárulkozó szépsége, az ifjú belső kitárulkozását jel­zi. Most éli át — szembesülve a termé­szettel — azt, hogy eddigi élete szűk és zárt, mesterségesen csinált világ. Ásító barátunk nem érti, hogy Francesco bo­lyongása a festőién szép tájakon — kere­sés, keresi önmagát. Apja értetlenül figyeli fiát. Megkísérli visszaédesgetni oda, ahonnan kiröppent. Napfivér — Megmutatja kincseit — de nem ér vele célt. Elkényszeríti a templomba, emberek közé, régi életének kereteibe — de hasz­talan. A misén fojtogatónak érzi díszes ruháinak szorítását. Életében először ve­szi észre a hájas püspököt, a sok értel­metlen hazug templomi díszt és cicomát. S amikor az aranytól roskadozó feszületre mered, hangosan kitör belőle a felkiáltás: Nem! Ezt az életformát nem vállalja to­vább! A templomi gyülekezet döbbenten hallgatja és nézi a fiút, apja szégyenében magába roskad. Francesco nyilván meg­zavarodott. De nem erről van szó. Kiro­han a pompás templomból és felkeresi azt a romos templomocskát, amire még bolyongásai során bukkant. Az omladozó apsziszban ott függ egy ütött-kopott feszü­let. Amikor tekintete megpihen ezen a ke­reszten, az arca felragyog. Igen! — nem mondja ki, de mosolya és a kísérőzene himnikus szárnyalása megérteti velünk, Francesco megtalálta amit keresett, igent mondott egy hívásra. Ez az, amit vállal­ni tud — az egyyszerűséget, a szegénysé­get, a hazugság nélküli természetes, tiszta, Istennek tetsző életet. — Zefirelli kerül mindent a filmjében ami misztikus. Nincs szó égi hangról, valamiféle csodáról. De valójában annak a jelenetnek vagyunk a tanúi, amikor Francesco 1206-ban a San Damianói templomocskában hangot : hall: „Menj és építsd újjá egyházamat, mert romba dőlt!” Most már világos az ifjú előtt, hogy új életet kell kezdenie és fel kell számol­nia a régit. Hazatérve, az ablakon dobálja ki eddigi, anyagiasságtól megkötött éle­tének értékeit. Az apja feldühödik és fiá­ra támad. Közeli képekben látjuk eltor­zuló arcát, melyen az értetlenség, a düh és a tehetetlenség érzései váltakozva vi- harzanak át. A mozgó kamera együtt fo­rog a dulakodókkal, drámaian érzékeltet­ve az indulatok vad kavargását. De így Zefirelli bennünket nézőket is belesodor a konfliktusba, állásfoglalásra kényszerü­lünk. Időnk sincs mérlegelni, akarva- akaratlan érzelmileg elkötelezettjei le­szünk a fiatal Francescónak. Az apa a püspök igazságos döntését kéri. A palota Holdnővér előtti téren, az összegyűlt polgárok előtt Francesco látványos — talán túlzottan is patetikus — jelenetben, leveszi díszes ruháját és visszaadja apjának. De vissza­adja a nevét is, hogy így mindenkitől megszabadulva és lemeztelenülve meny- nyei Atyja szolgálatába állhasson. Nincs már sem rajta, sem benne semmi a rénj életéből. Kivonul a kis templomocskához, magához vesz néhány koldust és beteget, s elkezdi építeni a romba dőlt templomot, így változik át szemünk láttára a gazdag Francesco — Poverellóvá, Szegénykévé, magára véve koldus barátainak, elesett, nyomorult testvérkéinek életformáját. Bolondnak tartják. Egymás után jön­nek volt barátai, próbálják lebeszélni őrültségéről. De látva megtalált harmó­niáját, boldog derűjét, tiszta vidámsá­gát — valami megfogja őket is. S a film­ben kellően nem előkészítve is indokolva, sorra csatlakozzanak hozzá. — Egy alkal- lommal, amikor a fiatalokból álló közös­ség tagjai, festőién szép vízesésnél, — egy idilli és sziruposan bemutatott jele­netben — öregeket fürdetnek, betegeket kötöznek és tehetetleneket etetnek — Riasztó jelzést kapnak. A riadalom oka: a püspök emberei felgyújtották a temp­lomot, s egyik társukat, aki védeni pró­bálta, az épületet, megölték. Poverello megrendül. Mit hibázott el? Miben téve­dett? Bizonyosságot akar. Mezítlábas tár­saival útra kel, hogy Rómában magától a pápától kapjon kérdésére feleletet. A film egyik csúcspontja a pápa és Assisi találkozása. A pápa kérdésére, hogy mit akar, Ferenc az evangéliumból Jézus sza­vait idézi szegénységről-gazdagságról. Ki­tör a botrány. Szavai mögött új, lázító eretnekséget vélnek felfedezni. Letartóz­tatják őket. A lateráni bazilika olyan, mint egy bolydult méhkas. Főpapok, elő­kelőségek, katonák méltatlankodó arcki­fejezéseit, felháborodott vonásait látjuk az élénk villanó képsorokban. A zúgó mo­raj betölti a templomot. Fenn a pápai trónon III. Ince pápa keze a magasba emelkedik. A vásznon már csak a kezet látjuk. Nem tudni még, az ítélet dörge­delmét jelzi-e a fenyegető mozdulat... De az egyre kiteljesedő zene hangjai mel­lett a kéz merevsége enged. S a kéz mö­gött élesebbre rujzolódik a bazilika ha­talmas mozaik Krisztus képe. Krisztus győz! A pápa visszahívatja a fiatal bará­tokat s megáldja őket, mintegy jóváhagy­va szándékukat, mozgalmukat. MIT AKART A FILM NYELVÉN ZE­FIRELLI NEKÜNK ELMONDANI? A film zenéje elárulja, hogyan látja ő, Assisi mozgalmát, hol húzza meg a pár­huzamot korunkkal. A Naphimnuszt —• a filmben többször is — egy pol- vagy folk-beat énekes énekli. A szépen helyre­hozott templomocska örömünnepén a hívek pedig, mint egy musical-ben ének­lik örvendező éneküket. Zefirelli félre­érthetetlenül a hatvanas évek beat-moz- galmával, pontosabban az abból sarjadt Jesus people mozgalommal vonja meg a párhuzamot. Ezt az ifjúsági mozgalmat jellemzi a konvenciók elleni lázadás, az anyagiasságba lelketlenült társadalom bí­rálata, az intézmény-ellenesség. Igaza van a film készítőjének, amikon Assisi aktualitását ebben a párhuzamban keresi? A hasonlóság kétségtelen, de ez­zel Assisi mozgalmának igazi lényege el is sikkad. — Zefirelli érthetetlenül — vagy tálán nagyon is szándékosan — elhallgat Assisi életéből egy misztikusnak egyál­talán nem nevezhető döntő tényt. Azt, amikor 1209. február 24-én a porciunku- lai templomocska ünnepi miséjén a pap felolvassa Máté evangéliumából Jézus szavait: „Menjetek el és hirdessétek: egé­szen közel van már a mennyek orszá­ga! ... Gyógyítsatok meg betegeket... Ne szerezzetek se aranyat, se ezüstöt, se rézpénzt az övetekbe ...” „Ezt akarom, ez az, amit keresek! Teljes szívvel ezt akarom tenni!” — kiált fel Ferenc. En­nek a küldetésnek engedve járják be a falvakat és városokat, hirdetve az evan­géliumot, s gyakorolva az irgalmasság cselekedeteit. Nem lázadók ők, hanem minoriták — Jézus kicsinyei —, akik a megértett üzenetet akarják élni és to­vább vinni mások felé. A film — a rendezői túlzások ellenére is — szép, érdemes megnézni, de tudnunk kell. hogy a legfontosabbról Zefirelli hall­gat. Pintér Károly

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom