Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-12-26 / 52. szám

.Hirdetek nektek nagy örömet” Örüljünk együtt Karácsony az öröm, a béke és ■— a család ünnepe. Ha máskor nem ,legalább ezen az ünnepen, megpróbál összegyűlni a család. Néha messze földről felkereked­ve jönnek a családok tagjai, hogy együtt lehessenek. A karácsony­fa alatt, a megterített asztal mel­lett s — remélhetőleg — az Ür szent asztala körül is. A gyüle­kezet nagy családjában. Nemcsak a családi hajlékban, hanem az Ür házában is. Mert örülni iga­zán csak együtt lehet. Mélyen igaz a mondás: Megosztott öröm: kettős öröm. Ezért nincs szomorúbb, mint a magányos ember, kiváltképpen az öröm ünnepén. Ilyen volt Scrooge, akiről Dickens ír „Ka­rácsonyi Ének”-ében. „Egyedül akarok maradni — mondta Scrooge —”, a tőle a szegények­nek adományt kérőknek. „Ne­kem nincs víg karácsonyom, és nem engedhetem meg magam­nak, hogy naplopók karácsonyát derítsem fel.” Igen, szeretet nél­kül nincs öröm, mert e kettő összetartozik. A karácsonyi aján­dékozás szokása ebből a felis­merésből fakad: az örömszerzés a legtisztább örömforrás. A szer­zett öröm fénye, ami a másik szemében kigyúl, a mi szívünk­ben gyújt visszfényt. Az elektro­mosság csak zárt áramkörben tud keringeni. Ha megszakad a kör, kihal a fény. „Te ajándékot adtál, én ajándékot adtam. Te nagyon boldog lettél és én boldog maradtam” (Zsigray Juliánná). Az örömet nem lehet titkolni — ki is akarná? — világgá kell kiáltani, tudatni, közölni, hogy részesüljenek benne mások is. Házasságkötésről, gyermekáldás­ról ezért küldünk értesítést: jer- tek, örüljetek velünk, örüljünk együtt! „Munkatársul vagyunk a ti örömötökben”, ajánlkozik Pál aoostol korinthusi híveinek (II. Kor. 1,24). Figyeljük meg. egy­házi énekeinkben hányszor csendül fel a gyülekezet egyiitt- örvev-dézésére. Hívó szó. „Jer ör­vend ifink keresztyének, jel' éne­keljünk vígan; gyülekezzünk if­jak, vének, az Ür szent hajlékai­ban”, énekli Lutherünk (351. é. 1. v.). „Hadd zengjen énekszó, fél égig ujjongó, jászolágyon szuny- nyad az édes Megváltó” (723. é. 1. v.),. „Kit sok boldog pásztor di­csért, hallván angyal égi hírét. Félni többé nincsen miért. Itt a Megtartó Király!” (725. é. 1. v.) „Jer mindnyájan örüljünk és szi­vünkben vigadjunk,mert szülétek Ür Jézus nékünk”. (726. é. 1. v.) „Fel útra ti hívek. Ujjongva vidá­man. Ó jertek, ó jertek, vár Bet­lehem.” (730. ék 1. v.) „Boldog örömnap derült ránk, vigadjon szívünk, zengjen szánk; az egész világ Vigadjon, Istenünknek há­lát adjon.” (139. é. 1. v.) Igen, az egész világ! A keresz­tyén család és a keresztyén gyü­lekezet örömének ki kell sugá­rozni, minél szélesebb kört be­világítani. minél több szívet fel­melegíteni. A karácsonyi öröm­üzenetet — Isten végtelen szere- tetének jóhírét — szent staféta­futásban kellene kézről kézre, szájról szájra, szívből szívbe ad­ni, vinni. Halljuk csak Luthert: „Ne féljetek, mert ímé nagy örö­möt hirdetek néktek” (Luk. 2,10) — „Ezen a kis ’néktek’ szócskán ujjongnunk kellene. Mert nem holmi fatuskóknak vagy kövek­nek mondja, ezt az angyal, hanem az embereknek. Nem is csupán egy-kettőnek, hanem az egész népnek. „Ne maradjon ki az együttörvendezésből senki. A betlehemezés ősi népszokása is ezt a szándékot mutatja. Házról házra járnak a pásztornak, an­gyalnak öltözött gyermekek, s il­lendően bebocsátást kérve el­játsszák Jézus születésének tör­ténetét. Szóval, énekkel, játék­kal hirdetik az örömhírt. Együtt- örverdezésre hívnak és taníta­nak. Dickens „Karácsonyi Éned­ének fösvény, szívtelen, önző, Scroogja a történet végére, fé­lelmes látomások súlva alatt megtörik s megtér. „Vidám - ka­rácsonyt Bob” — mondja1, addig kizsákmánvoU. nyomorgó Írno­kának, „Vidámabb karácsonyt, derék jó Bob, amilyent én any- nyi esztendőn át szereztem ma­gának! Fölemelem a fizetését-és segítek küzködő családján.” Scroog megtanult örülni, mert megtapasztalta a bűnbocsánat örömét s az örömszerzés boldog­ságát. önzésének magaéoítette börtönfalai ledőltek s ő kiléphe­tett — az emberek közé. Öröm­mel a szívében s örömszerzésre készségesen. Karácsonyi ember lett belőle. A keresztyén embernek volta­képpen karácsonyi embernek kellene lennie — és nem csak karácsonykor, egyszer egy esz­tendőben! — akinek életstílusa, életvitele az örvendezés. „Egy­szer van egy esztendőben kará­csony. tartia a szólásmondás. Ám az ünnep örömének el kellene kí­sérnie bennünket életünk minden napján. „Az öröm illan, ints ne­ki ..énekli Tóth Árpád s íSy folytatja: „Édeni pajtás, égi kéz. feldobná szívünk a poros vak légbe, mint vidám, piros labdát, de jaj, a szív nehéz. — Itt volt hát? — oh Öröm. Öröm. egy szó­ra még. egy nercre még!” ,A vi­dám. piros labda'porba hull, ha — nem kaoia el senki. Aki — visszadobhatná. Az öröm — hadd fogalmazzunk most lev. k'ssé szokatlanul — társasjá­ték. Egvedül nem lehet igazán játszani. Teg.aláhb kettő kell hoz­zá. örülni igazán esvtitt lehet, egvmás örömen fe'm“ieaedve. lCTv nem l°sz illanó, eltűnő, ke­zünkből kihulló. Ha nem akar­juk maminknak megtartani, ha­nem továbbadjuk. Az öröm. az e^vutförvendezés gazdag, sokféle iából kevert drá­ga . életikszír”. Ha rec°ntiét kér­denék. ezt mondhatnék: Végv sok hálát, nem kevés türelmet, bőaégeei derűt, bátor bizalmat, örökzöld reménységet, finoman ma+syatt. poharnVha töltsük s ímr nvértsük egymásnak, ezzel kö­szörűsök föl egymást. ’Prártnn Kn,- társnnnt. p-■ ; esztendőben, mindannyiunknak'. Groó Gyula Karácsonyi levél Olyan magányos volt, mint az elhagyott sírok, amelyeket ellep a gaz, kidől a fejfájuk, amelyeken soha sincs friss virág. Nem gon­dol rájuk senki, se gyermek, se szülő, se férj, se barát. Már va­lamennyien régen elmentek. A bútorok is elöregedtek, a kulcs nehezen fordul az elkopott zár­ban. A napok egyformasága ki­mosta szívéből reményét a hol­nap csodáiban. Magányos. Szabadban felejtett szobavirág, kitéve az időjárás viszontagságainak. A városban a karácsony-várás izgalma tartja fogva az embere­ket. És ez a karácsony-várás annyiféle, ahányféle az ember. Valamennyi tudja, érzi, hogy karácsony ünnepe közeledik, de a fogadására minden ember más­képpen készül fel. A magányos a kályha mellett ül. örül, hogy van kenyere, me­lege, világítása, lakása. Mennyi jó! És álmodozik, hogy kará­csonyra a drágábbik kenyérből vesz és almát is. Lehámozza és a héját felteszi a kályha tetejére, hadd töltse be illata a szobát, meg van az utcán ilyenkor sok eldobott, elhullatott fenyőág, összeszedi. Tervezget, várja a Karácsonyt. — Istenem, ha egyszer valaki írna nekem egy karácsonyi leve­let! — nagyot sóhajt és már a gondolatától is könnybe lábad a szeme. Valaha szülei írtak, meg a férje a háborúból, meg amíg élt, a lánya. — Istenem, ha egyszer valaki írna nekem egy karácsonyi leve­let! De a mai világban nem első­rendű fontosságú dolog a barát­ság, a felebaráti szeretet, a má- sikra-gondolás. A mai ember nem szeret írni, ott a telefon, a sürgöny, 'a virágüzlet, csak egy hívás, egy telefonbamondás, egy megrendelés, mindez pillanatok alatt kész. Levélíráshoz kinek van ideje? Magam is "a kályha mellett ülök, csendben, megbékélve a vi­lággal és önmagámmal, elfogad­va sorsomat. De egyszerre nyugtalan leszek. Holdtölte van? Időváltozás, frontátvonulás vagy frontbetö­rés? Olyan furcsán sötét oda- künn a világ! Figyelek minden apró neszre, amely az élet léte­zéséről hoz hírt. Mintha valaki szólítana! — Istenem, ha egyszer valaki nekem is írna egy karácsonyi levelet! — hallom tisztán, mintha valaki hozzám szólna. Lassan toll után nyúlok, kisi­mítom magam előtt a fehér pa­pírt, és írni kezdek azoknak, akik nem kapnak karácsonyi le­velet. És nem küldök előre nyo­mott szöveges lapot, vagy egy­mondatos jókívánságot, hanem egy igazi karácsonyi levelet, őszintét, szívből jövőt, jószándé­kút. ... íme, nem vagy egyedül. Valaki minden házba bekopog karácsony éjjelén, halott városok mosolytalan, kőszívű embereihez éppen úgy, mint a vidám, elége­dett, boldog emberekhez, öreg­hez és fiatalhoz, magányoshoz és .elhagyotthoz, Hozzád is. Ne zárd be szíved ajtaját! Most leülök melléd és régi régi karácsonyokról mesélek. Hallgasd jószívvel! . .. azt az estét nem lehet el­felejteni! Ügy él bennem, mintha csak ma történt volna. Pedig hány év telt el azóta! Hány ne­héz óra verte fel szívünk csend­jét, hányszor kellett búcsúzni és mennyi nehézséggel megküzdeni. Mennyi előre nem látott ese­mény zajlott le körülöttünk. Hogy megfehérítették hajunkat! Voltak évek, jeltelenül elsuha­nok, de azt a karácsonyestét nem lehet elfelejtem! i.. Együtt voltunk. Anyánktól megtanult rendben zajlott a mi kis családi ünnepségünk. Pedig 0 már régen nem volt közöttünk. Egymást ölelő karunk melege, szavunk békés dallama, a gyer­tyák lobogását felfogó szemünk öt idézte még. Apánk imája is mélyről jött, szívéből akadozó szeretettel törtek fel a vallomá­sok szerétéiről, békéről és a ka­rácsonyi csodáról: Megszületett! ... És mesélt nekünk egy má­sik kis csodáról is. Meséje egy szegény emberről szólt, aki ka­rácsonykor hazafelé menet gyer­mekeinek egy madarat vett, amo­lyan színestollú, kitömött éne­kesmadarat és egész úton haza­felé csak azon törte az eszét, hogyan bírhatná rá a madarat arra, hogy énekeljen. Az esze azt mondta, ez lehetetlen, de mégis imádkozott és nagyon hitt abban, hogy segítséget kap. Amikor este meggyújtották a gyertyákat, és fényüknél csak a gyermekek szeme ragyogott szeb­ben, az apa elővette a színestollú madarat, a magasba emelte és azt mondta: — Kérlek, dalolj az én gyer­mekeimnek! És akkor a nagy, várakozó csendben madárdal hallatszott, szárnyaló, trillázó szép madár­dal. És a gyermekek felkiáltot­tak! — Énekel, édesapa! Télen is énekel! Akkor a férfi tudta, hogy cso­da történt. A hit csodája. Mert minden lehetséges azoknak, akik hisznek. 1 Űj csillagok szü­lethetnek, a téli hidegben dalol­hat a madár. Neked írom ezt a karácsonyi levelet, hogy ne veszítsd el hite­det a karácsonyi csodában. Ol­vasd el békés szívvel a karácso­nyi gyertya fényénél. Aztán fogj tollat te is, és írj valakinek, hogy senki ne várjon a te karácsonyi leveledre hiába. Gyarmathy Irén Karácsony ünnepének igéje iröiMliír Lk 2, 1—14 „Ha Krisztust helyesen akarod értelmezni és az igazságnak meg­felelően akarod leírni, akkor aira kell ügyelned, hogyan teszi ezt az angyal. Szerinte a Krisztus: nagy öröm. Ebből az igéből ne* engedj, mert erő van benne!” — így prédikált Luther 1531 karácsonyán erről az igéről. Csak jól kell figyelnünk arra, ami benne van. KONKRÉT TÖRTÉNETI ESEMÉNY AZ, amit itt találunk. Az evangélista pontosan utánanézett mindennek (Lk 1, 3), és úgy írta meg azt, amit Jézusról közölni akart. A híres római császár és hely­tartója, az akkor történt adóösszeírás olyan személyek és események, akikről, amelyekről nemcsak a Bibliában olvashatunk. A helyszín nemcsak azoknak ismerős, akik templomi prédikációkban hallanak róla. Ha gazdag képzelőevejű mesélő emberek, írók, költők, festők és más művészek sokszor és sokféleképpen kiszínezték, bővítették is, a Jézus Krisztus születéséről szóló hír valóságos eseményről szól. Keresztyén hitünk a történelem valóságához kapcsolódik. Igaz hír a karácsonyi örömhír ISTEN VILÁGÁNAK ÉS AZ EMBER VILÁGÁNAK TALÁLKO­ZÁSÁRÓL szól ez a híradás. Lukács ezt se akarja elhallgatni. Az an­gyalok, akikről beszél, Istennek az ember számára különben látha­tatlan világából lépnek elő hirtelen (9. v.), ezért rémülnek meg a pásztorok. Csakhogy ki dérül: a két világ hirtelen találkozása nem ijesztő, isten • nem azért' közeledik az emberhez, hogy megrémítse, hanem azért, hogy megörvendeztesse. (10. v.). A karácsonyi történet tudtunkra adja: Isten világa s ezzel Isten maga nincs távol az ember­től, nem valahol „a csillagokon túl” van, hanem körülvesz bennün­ket. Isten nagyon is közel van hozzánk. Itt van, velünk van az Isten (vö Mt 1, 23). AZ EMBERNEK SZÓLÓ ÖRÖMHÍR A KARÁCSONY HÍRE: Is­ten emberré lett, mert az emberen akar segíteni. Régi várakozások és vágyak teljesedtek be Jézus születésével: az ember mindig azt vár­ta, hogy ne legyen különbségtétel ember és ember, szegény és gazdag között. Karácsony örömüzenete ezt is tartalmazza: Isten nem csak megkülönböztetett embereken, hanem az emberen akar segíteni! Itt nincs különbségié:el, mindenkinek szól az örömhír! Nem véletlen, hogy Jézus szegény emberként született egy olyan világba, amelyben nagyon nagy különbségek választották el egymástól az embereket; és nem véletlen, nogv egyszerű pásztorok hallották először az öröm­hírt. DICSŐSÉG ÉS BÉKESSÉG — az „angyali ének”-nek ezek a sza­vai a legismertebbek a karácsonyi evangéliumból. De jó újra meg újra ízlelgetni őket Mert az Isten dicsősége karácsonykor nem Isten fölényességét jelenti, hanem éppen az ellenkezőjét. Azt, hogy Isten emberré lett, eljött az emberhez, békét kötött az emberrel, jóakarat­tal van irántunk. Nem akar hadakozni, mert ő ellene van minden háborúnak. Ö maga jár elei jó példával, hogy az emberek is megta­nuljanak egymással békességben élni. Nem ok nélkül alakult úgy karácsony ünneplése az egész keresztyénségben, hogy ilyenkor sokat prédikálunk a békéről. Minden hivő ember tudja, hogy Isten embe­rek iránti szeretete arra kötelez, hogy az emberek közti békességei, igen: a világ békéjét munkáljuk. ÉRDEMES ELŐVENNI EZEN A KARÁCSONYON ezt a sokszor hallott igét. Hiszen olyan nagy szükségünk van nekünk embereknek arra, hogy jó hírt halljunk egy olyan világban, amely sokszor tele van ijesztő rossz hírekkel rosszakaratú emberekről, a világot fenye­gető veszélyről. A karácsony jó híre újra erőt ad ahhoz, hogy meg­tegyünk mindent az emberek, az egész világ javára. Muntag Andor I sis á sí kozz sisak! Istenünk, köszönjük, hogy irántunk való jóakaratod és szereteted örömhírével boldoggá teszed karácsonyunkat. Kérünk, áld meg azo­kat, akik ezen az ünnepen velünk együtt dicsérnek Téged az emberek iránti szeretetedért. Add, hogy szavainkkal és cselekedeteinkkel to- vádd tudjuk adni ezt az örömhírt. Adj békét az egész világnak, hogy teljesüljön a Te jóakaratod az emberek között. Ámen. Karácsony ünnepének igéje KRISZTUSRA VÁRUNK Nem tudjuk, mi jön. Titok a holnap, Némák a titkok. Nem válaszolnak. Rejtő ködükbe szemünk nem láthat. De elültetjük kis almafánkat, bízva, hogy kihajt, gyümölcsöt terem. Titok a jövő. Sürget a jelen. Nem tudjuk, mi jön. Titok a holnap. Némák a titkok. Nem válaszolnak. De a ma int, hogy híven szolgáljunk, mert tudjuk. Ki jön; Krisztusra várunk. Ha hirtelen jön, ha észrevétlen, munkában leljen, ne resten, étien! Testvérek terhét vállalja vállunk! Mert tudjuk. Ki jön: Krisztusra várunk. Túrmezej Erzsébet

Next

/
Oldalképek
Tartalom