Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-12-19 / 51. szám

„Mindeneket magamhoz vonok” Templom felújítás az Elint Gyermekotthonban Majd’ 60 millió márkával fog­ja a Biblitársulatok Világszövet­sége a következő évben elősegíte­ni azt, hogy a Szentírás és az egyes szentírási szakaszok olyan áron legyenek kiadhatók, hogy azt Afrikában, Ázsiában és La- tin-Amerikában élők megvehes­sek. A Bibliatársulatok Világszö­vetsége Végrehajtó Bizottságának ülésén megállapították azt, hogy jelenleg a világ népességének nyolcvan százaléka nincs abban a helyzetben, hogy a Biblia valós kiadási költségeit megfizethesse s ezért van szükség az említett se­gélyre. A Bibliatársulatok Világszövet­ségének 68 teljes jogú s társult (köztük a Magyar Bibliatanács) és 31 nemzeti kiadói tagja van. A világszövetség így, a tagjai és szervezetei révén, a világ biblia­kiadásának mintegy hetven szá­zalékában vesz részt, s jelenleg mintegy százharminc országban tevékenykedik. Napjainkban 678 új bibliafordítás munkái folynak, (epd) NYÍREGYHÁZÁN az Élim Gyermekotthonban 1975-ben kez­dődött az a nagy munka, amely­nek utolsó lépéseként a templom felújítására került sor. Ebben a hét évben a gondozottak számá­ra szebb, kényelmesebb szobák, foglalkoztató termek, gyógytorna­terem épült, de a dolgozók is meg­felelőbb, jobb körülmények közé kerültek. November 13-ára nagy öröm­mel készült az Otthon is, a gyü­lekezet is, mert ekkor avatta fel dr. Nagy Gyula püspök az új ol­tárképet, oltárt és a felújított templomot. Minden templomnak van vala­milyen sajátossága, amivel egyet­len más templom sem rendelke­zik. Az Élim templomának két sajátossága is van. Az egyik, hogy ez a hely tulajdonképpen „átjá­róház”. Á gyermekek itt juthat­nak ki az életbe, itt találkozhat­nak a gyülekezettel, s a gyüleke­zet tagjai is itt juthatnak be a gyermekek közé. Az ige az az összekötő kapocs, ami a gyerme­keket az élettel összeköti-. A má­sik sajátosság, hogy ezentúl ebben a templomban mindig két igehir­detés fog hangzani: igehirdetőé és oltárképé. Azé az oltárképé, amelynek középopntjában a meg­feszített, töviskoronás Krisztus áll. EZZEL A GONDOLATTAL KEZDTE IGEHIRDETÉSÉT dr. Nagy Gyula püspök. Alapigé­je János evangéliumának ez a mondata volt: „És ha én felemel­tetem a földről, mindeneket ma­gamhoz vonok”. Ez az alapgondolata az oltárkép­nek is, ez az, amit első látásra is megért az ember. Krisztus ölelés­re tárt karjai alatt ott látjuk az embereket. Édesanyát gyermeké­vel, édesapát, aki gyermekének olvas, fiatalokat, öregeket egy­aránt, mert Isten szeretete mind­annyiunkat hordoz a hétközna­pokban is, s a felénk, fölénk nyújtott átszegezett kéz minden­kit hív, szeretné, ha mindenki a közelében lenne. A kép legfontosabb üzenete a lehajtott, töviskoronás fő. Jézus­nak azért kellett töviskoronát vi­selnie, mert Isten minden bűnünk terhét Őrá rakta. Istennek ezt a szeretetét, hogy nem nekünk kell viselni a büntetést, mi nagyon sokszor megcsúfoljuk, semmibe vesszük. „Mindeneket magamhoz vo­nok” — mondja Jézus, és ebből meg kell látnunk, hogy nem mi követjük Jézust, á hit nem a mi érdemünk, hanem Q a hatalmas mágnes. Jézus az, aki felemeltetve a keresztre azóta is szüntelenül vonzza magához az embereket. Ö az, aki elvégzi bennünk a meg­újulás csodáját. Legyen az igé­nek és az oltárképnek az üzenete mindig a szívünkben, amikor az új oltárképre nézünk! Jubilált a nagy szórvány kicsi temploma Ötven éves a lenti templom Még bennünk zsongtak a 75 éves zalaegerszegi templom jubi­leumi istentiszteletén elhangzott igehirdetésnek szíveket forrósító és értelmet megújító szavai, de hamarosan új élmények töltötték be szívünket. Megérkeztünk Len­tibe, a fél évszázados kis temp­lomhoz. A zöldellő fenyőfák kö­zül kibontakozott a bordó színű palával fedett templom, az ugyanezzel burkolt torony ezüst­ben csillogó kereszttel, pasztell sárga színű oldalfalakkal. A HELYBŐL ÉS A SZÓR­VÁNY MESSZI TÁJAIRÓL ösz- szesereglett hívek a bejárati jár­da két oldalán sorakozva várták a hozzájuk érkező dr. Káldy Zol­tán püspököt, akit Kulcsár László gondnok a templom ajtajánál meleg szavakkal köszöntött. A gyülekezet megtöltötte a lágy színekkel kifestett templomot. A szórvány evangélikus népe mel­lett ott láthattuk a református szórványhíveket és gondozó lel­készüket. Római katolikusok is eljöttek néhányan erre a szép ün­nepre. Ä templomban nincsen sok vál­tozatú orgona, de még harmo­nium sincs. Csupán csak egy van: a vox humana, az emberi hang lelkek mélyéről fakadó búgása, amely ujjongva szállt a Szendéi­ket hívogató énekben az Isten felé. Az ablakokon beszűrődő délutáni napfény és az újonnan beszerelt gyertyaégős csillár fé­nye megvilágította az arcokat. EZEK AZ ARCOK MÉG JOB­BAN FÉNYLETTEK, a szemek ragyogtak, itt-ott könny is csil­lant, amikor a püspök a 84. Zsol­tár 5—8. versei alapján hirdetni kezdte az igét. Bevezetőben szólt arról, hogy a világ sók táján meg­fordult, igét hirdetett hatalmas- dómokban, katedrálisokban, de számára mégis az a legkedvesebb templom, amelyben keresztelték, és amelyben konfirmálkodott. A lenti, Templom is kicsi, de sokak számára ez a legdrágább, mert Isten ebben a templomban szólí­totta meg őket, itt adott vigasz­talást, bátorítást. Ez a templom ötven éve tölti be szolgálatát a szétszórtságban élő hívek között. Isten igéje azt mondja, hogy az boldog, aki a templomban lakik. Az lakik a templomban, aki az istentiszteleteken hallgatja az evangéliumot és részesül a szent­ségben, az úrvacsorában. A templomba érkező ember erőt nyer, mert itt van az Isten, az élet, a vígasztalás forrása. A templomba járó, igét hallgató ember maga is forrássá lesz, aki szolgálatával, életével felfrissít, éltet másokat. Az ilyen ember megjelenik Istennél, megérkezik az Örökkévalóhoz. • A KÖZGYŰLÉSEN PINTÉR JÁNOS lelkész ismertette a gyüle­kezet és a templom történetét. El­mondta, hogy egy régi történeti adat arról ad hírt, hogy „Kis Ber­talan püspök 1632. május 17-én a guári születésű Molitórisz Györ­gyöt avatta fel lelkésznek Lenti várában”. Az egykori anyagyüle- kezetet azonban az ellenreformá­ció elsöpörte. Háromszáz eszten­dőnek kellett eltelnie, hogy a Len­tiben és a körülötte levő szórvá­nyokban élő evangélikusok gyü­lekezetté szerveződve, Zalaeger­szeg gondozása alatt templomot építsenek. Megemlékeztek Lack- ner Ede gondnokról, aki ötven esztendőn keresztül állt a gyüle­kezet szolgálatában, de az ünne­pet már nem érhette meg. A gyü­lekezet az ötvenéves évfordulóra kívül-belül tataroztatta templo­mát. AZ ÜNNEPLŐ GYÜLEKEZE­TÉT Káldy Zoltán püspök és Popp Vilmos bajánsenyei refor­mátus lelkész köszöntötték. Szí­vünk tele volt Isten iránti hálá­val, mert megtapasztaltuk, hogy evangéliumával ma is hívja, gyűjti, megvilágosítja, megszen­teli és az igaz hitben megtartja szórványban élő népét is. Pintér János A BIBLIATÄRSULATOK VILÁGSZÖVETSÉGÉNEK GYŰLÉSE Reformációi ABC A házasság A reformáció nekünk keresztyéneknek sok olyan dolgoban nyújt segítséget, amiről talán azt hisszük, hogy csak a mi korunk problé­mája. Érdemes arra figyelni pl. amit Luther egyik írásában a házas­ságról mond: Az első, amit a házasságról, mint minden hivatásról, amelyet Isten rendelt, meg kell tanulnunk, az, hogy mindenki tudja és bizonyos legyen benne: a házasságot Isten teremtette és rendelte. A házasélet legfőbb dicsősége az, hogy hitvestársadon rajta van Isten igéjének pecsétje. Amikor úgy nézel a feleségedre vagy a férjedre, mintha egyetlen volna az egész világon, hogy szemedben király vagy királyné se kü­lönb, és nap se ragyog szebben, mint éppen a te feleséged, férjed, akkor Isten igéjéhez tartod magad, amely hitvestársadat neked aján­dékozta, amikor ezt mondta: ez az asszony a tied, ez a férfi a tied. Nincs nagyobb ékesség Isten igéjénél, amellyel hitvestársadat Isten ajándékának tekinted. Adná Isten, hogy mindenki így gondolkodnék! Hogy ki-ki szívből mondhatná: ez az én házastársam, vele élek és maradok együtt s biztosan tudom, hogy Istennek ez tetszik, hiszen Ö rendelte így igé­jével! Ez az ige az, amely újra meg újra vigasztalja a házasembert, és jó lelkiismeretet ad neki. Igaz, ez a házasságnak keresztyén, hivő szemlélete, de a keresztyén emberek sokaknak tudnának vele, és a belőle fakadó jó példával se- gíténi. — IPOLYVECE. Unatényi Ist­ván és felesége, a gyülkezet tag­jai, lapunk hűséges olvasói, há­zasságuk 50. évfordulója alkal­mából lila bársony oltárterílő- készletet adományoztak a gyüle­kezetnek. Advent első vasárnap­ján vették használatba. — SZÜLETÉS. Gyarmati Ist­ván orosházi lelkésznek és fele­ségének, Horváth Ida Lenkének november 23-án második gyer­mekük született. Neve: ISTVÁN, MÁRTON. — HALÁLOZÁS. Özv. Bartos Pálné, sz. Dubovszky Irén, aki­nek férje előbb péteri, majd Szarvas-Üjtemplom-i lelkész volt, hosszú élet és hosszú szenvedés után 95 éves korában elhunyt. Temetésén az éneket Pálfy Ist­ván ny. lelkész vezette, az élet­rajzot Székács Sámuel ny. lelkész olvasta fel. Igét Aradi András Szarvas-Újtemplom-i lelkész hir­detett. A sírnál a szolgálatot ve- je, Koszorús Oszkár ny. esperes végezte. „A szeretet soha el nem fogy”: Pásztory Ditta érdemes művész, Bartók Béla világhírű zeneszer­zőnk özvegye, 80 éves korában el­hunyt. Férje művészetének hűsé­ges továbbplántáló ja, az egykori szarvasi, majd rimaszombati ta­nári család leszármazottja egyhá­zi temetését Farkasréten dr. Ko­ren Emil püspökhelyettes végez­te. Énekelt a Lutheránia temetési kórusa. A két Bartók fiúnak, köz­tük ifj. Bartók Béla mérnöknek, aki a magyarországi unitárius egyház főgondnoka, gyászában őszinte szívvel osztozunk. „Csen­desedjetek el és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten.” — Szokolai Sándorné, sz. Bo­ros Mária 51 éves korában, Szo­kolai Antal 81 éves korában, Sze­keres Flóriánná sz. László Zsu­zsanna 84 éves korában elhunyt. Mindhárman a szentetornyai gyü­lekezet tagjai voltak. Mindhárom koporsó mellett Koszorús Oszkár ny. esperes szolgált. „Boldogok, akik az Ürban halnak meg”. AZ IGEHIRDETÉS UTÁN Csizmazia Sándor, az Otthon igaz- ggtólelkésze köszöntötte a vendé­geket, elsősorban az igehirdetéssel szolgáló püspököt és feleségét, va­lamint Magyart. Bé.lát Szabol'cs- Szatmár' megye Tanácsa VB egy­házügyi titkárt, Patay László fes­tőművészt, aki az oltárképet fes­tette és Blázy Lajos diakóniai ügyvivőlelkészt. A köszöntések után beszámolót hallhattunk.arról a munkáról, ami hét évvel ezelőtt kezdődött aminek a célja az volt, hogy a 40 gyermek jobb körülmények közé kerüljön. Megköszönte a dolgozók áldozatkész fáradozását, külön kiemelve Bálint Éva veze­tőnő munkáját. Az otthon igazgatója után a püspök köszöntötte a gyülekeze­tei, az Otthont és Isten áldását kérte további életükre. Több kö­szöntés hangzott még el, majd az Otthon lakói és dolgozói énekei­vel és verseivel fejeződött be az ünnepi istentisztelet. Ifj. Magassy Sándor A Kalevala festője A KALEVALA LEGALÁBB OLYAN MÉRTÉKBEN köszönheti Akseli Gallen- Kallelának, a finnek legismertebb és leg­nagyobb festőjének, hogy világszerte fel­figyeltek rá, mint ö a Kalevalának a belőle merített ihletet. Az 1900-as párizsi világkiállításon ara­tott sikerével csak Budapesten 1908-ban rendezett kiállítása vetekszik. Európa fel­kapta fejét. Most újra megjelentek ennek a „vihar­zó géniusznak” festményei, rajzai, grafi­kái, plakátjai a budavári Nemzeti Galéria földszinti termeiben. A reprezentatív kiál­lítást a magyar—finn kulturális egyez­mény keretében magxik a finnek állítot­ták össze. Nagy figyelemmel gondoltak a művész hazánk iránt érzett forró szerete- tének érzékeltetésére. Bemutatták újra a századfordulón oly felkavaró hatást kivál­tó budapesti kiállítás képeit, magyarorszá­gi tartózkodása alatt készült rajzait, fest­ményeit pl. „Mary Gallen a Margitszige­ten” c., feleségéről készült festményét, vagy az 1906-ban nekünk ajándékozott ki­tűnő ceruzarajzot Gorkijról. Levelek, képeslapok és egyéb dokumen­tumok bizonyítják, milyen szoros szemé­lyi kapcsolatok fűzték hozzánk Gallen- Kallelát. A november végén záruló kiállí­tás gyönyörű prospektusában Kerttu Kau­nas feltárja a művész magyarországi kap­csolatainak gazdagságát. A húsz oldalt ki­tevő nagyszerű tanulmány szívet melegítő, izgalmas olvasmány talán éppen azért, mert rendkívüli szorgalommal összegyűj­tött anyagot közöl. MOST IS ELSŐSORBAN a Kalevalával kapcsolatos képek ragadják meg a látoga­tót. Mindjárt az első kép: egy tópartra ki­húzott robusztus csónak. Mintha a ko­moly, öreg Väinämöjnen lépne ki történe­lem előtti tavak vizéből,, vagy maga a festő. Hazánkkal is a Kalevala hozta kö­zeli kapcsolatba. Vikár Béla 1905-ben le­véllel kereste fel a magyar Kalevala il­lusztrálása ügyében. Erre akkor még Finn­országban sem gondoltak. Tulajdonképpen Vikár kezdeményezése késztette a finne­ket az 1922-ben kiadott, Gallen Kallela il­lusztrálta Disz-Kalevala megjelentetésére. A kiállítás mégis arról győzi meg a láto­gatót, hogy Gallen-Kallelát nem szabad csupán a Kalevala illusztrátoraként tar­tani emlékezetünkben. „A művészet egész területén uralkodik. Épít, bútort tervez, fát farag, plakettot mintáz, meghonosítja Finnországban a művészi szőnyegtechni-. kát, a grafika területén új fölfedezésekkel lepi meg a világot” — írja róla 1908-ban barátja, Koronghy Lippich Elek. A Szép- művészeti Múzeum igazgatója, Térey Gá­bor, pedig így dicsőíti művészetét ugyan­akkor a Vasárnapi Újságban: „Üj, idegen levegő fuvalva jár át bennünket és kény­szerít, hogy különleges törvényeihez azonnal alkalmazkodjunk. Rögtön érez­zük, hogy milyen mélyen hamja földjében gyökerezik művészünk. Rajzoló és festő képességét a finn nemzeti eszme kultuszá­nak szenteli.” A HAZAI MŰVÉSZEK KÖZÜL különö­sen a gödöllői művésztelep kiemelkedő alakjához, Körösfői Krisch Aladárhoz fűzte meleg barátság. Kilenc pár sít is faragtatott számára. Nála vélte megtalál­ni, amire ő is törekedett, s aminek a hiá­nya miatt keserűen így korholta ma­gyar kollégáit: „Érthetetlen, hogy egy népnek, mely oly gazdag hagyomá­nyokkal és formakinccsel rendelke­zik, nincs az élet talajába gyökerező ön­álló művészete, hanem idegenbe jár, kol- dusköpenyeget kérve, hogy azzal fogyaté­kosságát foltozgassa.” A féltő szeretet részünkről is megszólalt s óvta őt az újabb párizsi kiállításhoz fű­zött túl szép reményektől. Finnországban biztosra vették, hogy 1908-ban megismét­lődik az 1900. évi siker. Barátja, Lippich Elek, így figyelmeztette Gallen-Kallelát: „Tudom, hogy kis nemzetek számára rendkívüli csábító az a gondolat, hogy a nagy nemzetek meglássák, megismerjék kultúrájukat. Csak az a szomorú, hogy a nagy nemzetek ritkán tudnak elmélyülni a kis nemzetek lelkivilágában; nem értik meg az életükben felmerülő problémákat. Ha most Párizsba megy, abból könnyen lehet baj. Egy kártyára teszi fel a finnség eszméjét. A kártyaszerencse könnyen Ön ellen fordulhat. Párizsban most a divat­művészet virágzik. A rideg, erőteljes és férfias tiszta művészetet most nem érte­nék meg.” A MAGYAR JÓSLATOK valóra váltak. Párizsban akkor a finneket nem értették meg. Régimódinak és semmitmondónak találták művészetüket. Nálunk másképpen fogadták. Eszméltetön, lelkesítőn hatott. Gondoljunk csak az akkor még fiatal épí­tőművész és író Koós Károly művészetére. Az Állatkert épületei, az Attila királyról szóló ének linómetszetei, vagy kalotaszegi élményeinek feldolgozásai kétségtelenül Gallen-Kallelára utalnak. Koós Károly példája különben arra is int, hogy nem elég az ősi forrásokat felfedezni, azokból inni is kell; sőt miután merítettünk belő­lük, megújultan, megnyílt szemmel körül­nézni a sokszor szerény kereteket biztositó hétköznapokban, hogy mit lehet és mit kell az ősi kincsekből megvalósítani. A Nemzeti Galéria reprezentatív kiállí­tása ismét dokumentláta a két kis nép testvéri barátságát. Nemcsak dokumen­tálta —, erősítette. Ne feledkezzünk meg közben a hajszálgyökerekről, a finneket és a magyarokat összefűző sok-sok sze­mélyes kapcsolatról. Október elején a szentendrei Művészeti Galériában nyitot­ták meg Jávor Piroska kiállítását. Most Észak fehér éjszakáinak finom színeivel szőtt szépséges szőnyegeit is láthattuk. A megnyitót egyházunk körében jól ismert és szeretett finn barátunk tartotta: II- mari Soisalon-Soininen professzor. Igaz — nem személyesen, csak magnószalag­ról. De magyar nyelven. És milyen szép magyarsággal! Benczúr László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom