Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-12-12 / 50. szám

Egyházzene — egy héten át Egyházzenei napok Drezdában Ölnnenilns ifjúsági konferencia Ausztriában Budapestre került az EÖIT főtitkársága A SZÁSZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZ (NDK) ez év október 20-tól 25-ig egyházzenei napokat tartottak Drezdában. A témát így határozták meg: „Zsoltár — dicséret, panasz és hitvallás az egyház zenéjében”. Szászország az evangélikus egyházzene őshazája. Schütz a drezdai Kreuzkirche (Kereszt­templom), Bach a lipcsei Tho­maskirche (Tamás-templom) kántora volt. Értékes hagyomá­nyukat nemcsak a fenti két templom világhíres fiúkórusai, a Kreuzchor és a Thomaschor ápol­ják, hanem sok jól képzett és szorgalmas kántor, lelkes kórus­tag viszi tovább. Így nem cso­da, ha a meghirdetett egyház­zenei hétnek hatszáz hazai résztvevője volt a külföldi evangélikus testvéregyházak ze­nei képviselőin kívül. A koncer­teket a drezdai hívek is nagy számban hallgatták. A NAPI PROGRAM reggeli áhítattal kezdődött. Gazdag li­turgia, váltakozó zsoltáréneklés, zenei betétek, elmélyült medi­tációk tették ezeket az áhítato­kat emlékezetessé. Délelőtt az egyházzenészek tizenegy cső- portban, szemináriumi keretben továbbképzésen vettek részt. A témák gazdagon kínálták az egyházzenei munka legkülönbö­zőbb területeit: a gyermekének­léstől a kórusmunka sokféle ágán át a művészi orgonajáték különböző szakkérdéséig. A cso­portvezetők között több Európa- hírü művész is volt, így a mo­dern német orgonamuzsika je­les képviselője, Gerd Zacher Essenből (NSZK) és a napjaink legnagyobb francia orgonaművé­szének tartott Marie-Claire Alain professzornő. DÉLUTÁNONKÉNT VOLTAK a koncertek, naponta három­négy is. Noha a szász területen dolgozó egyházi kórusok és orgo- naműyészek is el tudták volna látni a hat nap hangversenyei­nek szolgálatát, az egyházzenei napok rendezői mégis másként döntöttek. Egész NDK területé­ről hívtak kórusokat és orgo­nistákat, hogy az ország egy­házzenéjének legjavával szolgál­janak a hallgatóknak. A kán­torképző iskolák kórusai éppúgy, mint a jónevű templomi kóru- sok színes zenei programot kí­náltak, a zenei napok témájához tartva magukat, főként zsoltán- kompozíciókból. A sok elhang­zott mű között szerepelt például Schütz háromkórusos tizenhá­rom szólamú 8. zsoltára, Bach­nak a 98. zsoltár szövegére írt kétkórusos motettája, Mendels­sohn 43. zsoltára nyolc szólam­ra, Sztravinszkij Zsoltárszimfó­niája. A műsorokból a ma élő evangélikus egyházzenészek kompozíciói sem hiányoztak: ezek a zsoltárszövegek legmé­lyebb érzéseit hozták felszínre. Megrázó felismerés volt szá­munkra, a zsoltárszövegek meny­nyire alkalmasak a mai ember érzés- és hitvilágának kifejezé-. sére. MINDENKI FESZÜLTEN VÁRTA a kóruskoncertek csúcs­pontját, a drezdai Kreuzchor estjét. Az estre szóló 3500 jegy már hetekkel élőbb elkelt. Mikor a száz példásan fegyelmezett fiú felsorakozott az oltártérbe, majd eléjük állt világhírű karmeste­rük, Fiamig professzor, a hatal­mas templomban mindenki lé­legzetvisszafojtva várta a pá­ratlan hangzású énekkar meg­szólalását. A majd kétórás prog­ramot a kilencévesektől a 17 évesekig hallatlan kitartással és hangzástisztasággal énekelték végig. Műsorukon többek között Schütz, Bach, Mendelssohn, Brahms és Pepping művei sze­repeltek. Ezen az estén három­ezerötszáz nagyon boldog és gazdag ember hagyta el a Kre- uzkirchét. A LEGNAGYOBB ÉLMÉNY MÉGIS vitathatatlanul a vasár­nap délutáni alkalom volt. Ek­kor érkeztek meg szász terület­ről az egyházi kórusok Drezdá­ba, közös éneklésre. Hatezren voltak. Azonos műsort tanultak meg, hogy azt az együttes ének­lés örömével adják elő. A három legnagyobb templomot töltötték meg. Jó szervezéssel minden kó­rustag megkapta belépőjén, me­lyik templomban, melyik padban üljön le. A templomot szólamok szerint osztották fel. Hallgatóság nem fért el, csak a külföldi ven­dégeknek biztosítottak helyet az oltártérben. Aki ilyet még nem élt át, nem is tudja elképzelni, milyen az: zeng az egész temp­lom kórusban, hatalmasan, mintha az oszlopok és falak is együtt énekelnének a sok fiatal­lal. Ebbe a három templomba el­látogatott Hempel püspök is, hogy mind a hatezer kórustag­nak hirdesse Isten igéjét, Krisz­tus evangéliumát. A kétórás koncertek lehetővé tették, hogy az elsőben a püspök igehirdetése nyissa az alkalmat, a második­ban prédikációja a koncert kö­zepén, a harmadikban a hang­verseny zárásaként hangozzék. Jellemző a közös szolgálat bol­dogságában felszabadult kórusta­gok hangulatára, hogy abban a templomban, ahol én is jelen voltam a közös éneklésen, ott Hempel püspök prédikációjának egyik mondatát hosszan megtap­solták. A HAGYOMÁNY SZERINT ezt a mondatot Petőfi Sándor véste bele latinul a csöngei templom karzatának párkányába. De nem csupán a költő hitét fejezi ki ez a mondat, hanem így vallotta a gyülekezet is, amikor elérkezett a templom újraszentelésének ünne­pe. Kemenesalja gyülekezeteiből sokan jöttek, hogy együtt örülje­nek a csöngeiekkel, hogy-együtt ünnepeljenek az ünneplőkkel ak­kor, amikor dr. Nagy Gyula püs­pök először szolgált Vas megyei gyülekezetben. A gyülekezet első templomát majdnem 200 évvel ezelőtt — 1784 ádventjében — szentelte fel Perlaky Gábor kemenesaljai szu­perintendens. Addig Asszonyfa, majd Dömölk filiája volt a kis csöngei gyülekezet. És most újra szépen, nemes egyszerűségével hívogató, ékes az Isten háza, mely a rátekintőknek már messziről mondja: „A re­ménység nem szégyenül meg!” De amíg elérkezett az örömünnep, nagyon sokszor kellett a karzatba vésett mondatra gondolnia, s ab­ból erőt merítenie a gyülekezet­nek. Hiszen óriási munkára vál­lalkoztak akkor, amikor elhatá­rozták, hogy teljesen felújítják templomukat. Tudták, hogy ere­jüket meghaladó a feladat. Még­sem zúgolódtak, csak reményked­tek, s dolgoztak, adakoztak önzet­lenül. A sokak között mégis első­sorban a gondokra és a felügyelő­re kell hálával gondolni, akik iga­zi munkatársai lettek a munka so­rán a lelkészházaspámak. AZ ÜNNEPI ISTENTISZTE­LETRE teljesen megtelt a felújí­tott templom, s több százan éne­kelték boldogan az éneket, ami­kor a szentelést végző püspök a lutherkabátos lelkészek kíséreté­ben belépett a templomba. A püspök Isten üzenetét a Jele­nések könyve 11, 1 alapján hir­dette. A nem egyszerű igével Is­ten arra hívja fel a figyelmet, hogy Ö próbára tesz nagyon sok­szor, hogy megvizsgál minket is, a mi templomunkat is. Megvizs­gálja azt, hogy a templom meny­Az NSZK-beli Protestáns Egy­házak Tanácsa sajtótájékoztatása szerint 1983 őszére megjelenik Luther Márton Űjtestámentum- fordításának 1975-ben revideált szövegének átdolgozott kiadása, s ekkor lehetővé válik istentisztele­ti és hitoktatásbeli használata. Az AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZ ENEKLŰ EGYHÁZ — szoktuk mondani. A szász 'evangélikus egyház: éneklő egyház magas fokon — ezt éltük át ezen a hé­ten. Tizenkilenc évvel ezelőtt hónapokig tartózkodtam itt, mint egyházzenei ösztöndías. így volt módom összehasonlítani, mi történt itt egyházzenei téren az esztendők során. Amit ta­pasztaltam, nemcsak az, hogy színvonalban és mennyiségben is megerősödött az egyházzene, hanem az is, hogy ezen a szolgá­laton keresztül nagyon sok em­bernek nyújtanak belső lelki örömöt és gazdagságot. Látni a boldog kórustagok sugárzó arcát, érezni a hallgatókban megte­remtődő békét, rendeződő gondo­latokat és felébredő hitet. .. Magunkra vonatkozóan az a meggyőződésem erősödött meg bennem: Isten előtt ' komolyan felelős az a gyülekezet, amely­nek lenne lehetősége kórusmun­kára és mégsem teszi azt, mert nem részelteti tagjait a kórus­éneklés örömében, és nem szol­gál az embereknek ezzel a drá­ga, Istentől kapott ajándékkal! A BECSTŐL MINTEGY 60 KILOMÉTERNYIRE FEKVŐ ST. PÖLTEN már több nemzetközi ökumenikus találkozónak adott otthont. Ebben a hangulatos kis városkában került sor az Euró­pai ökumenikus Ifjúsági Ta­nács (EÖIT) XIV. nagygyűlésé­re október 17—23-ig. A nagygyűlés kötetlen, vidám ismerkedési esttel kezdődött, amelyet az osztrák házigazdák sok leleménnyel készítettek elő. 2—3 ország küldöttsége kis cso­portot alkotott és nemcsak egy­más országairól és egyházi ifjú­sági munkájáról bővítették is­mereteiket, de közösen elkészí­tett ötletes rajzok formájában válaszoltak a rendezők kérdései­re. A három tagú magyar dele­gáció (Páll László református lelkész, Nemeshegyi Zoltán bap­tista lelkész és dr. Görög Tibor evangélikus lelkész) a portugál küldöttséggel került egy csoport­ba. Az est' végén Eunice Alves a portugál delegáció női tagja kijelentette, hogy a portugál hírközlőszervek igen hiányosan tájékoztatnak a szocialista or­szágok életéről és ezen az estén többet tudott meg Magyaror­szágról és a magyar fiatalok éle­téről, mint egész eddigi élete so­rán. AZ ÉRDEMI MUNKA MÁS­NAP REGGEL KEZDŐDÖTT. Christiaan Hollander, az EÖIT svéd elnöke üdvözölte a 19 euró­pai országból érkezett küldötte­ket és 10 nemzetközi szervedet képviselőit. Giselher Hickel NDK-beli lelkész, az EÖIT lekö­szönő főtitkára, jelentésében a 14 éve fennálló Ifjúsági Tanács legnagyobb érdemének a biza­lomépítést nevezte az Európa különböző részein élő fiatalok között. A nagygyűlés fő témájáról „Az egyház prófétai szolgálata — kihívás az ökumenikus ifjú­sági munka számára’’ dr. Lüthi neves bécsi teológiai professzor tartott előadást, majd a konfe­rencia résztvevői kis csoportok­ban arra a kérdésre kerestek választ, hogy mi a Szentírás üzenete ma a béke és a leszere­lés, az éhség és a gazdasági fej­lődés, valamint a női egyenjogú­ság ügyében. A nagygyűlés munkájában ak­tívan részt vettek a különböző nemzetközi szervezetek képvise­lői is. Nirmala Fenn, az Egyhá­zak Világtanácsa ifjúsági osztá­lyának igazgatóhelyettese beszá­molt az EVT jövő évi nagygyű­lésének előkészületeiről és a nagygyűlést közvetlenül meg­előző ifjúsági konferenciáról, amelynek célja az ifjúsági kül­döttek jobb felkészítése. MELEG SZERETETTEL ÉS SZOLIDARITÁSSAL FOGAD­TÁK és vették körül a résztve­vők Riad Jarjourt, a Közel-Ke­leti Egyháztanács ifjúsági osztá­lyának vezetőjét, aki a szétrom­bolt Bejrútból érkezett St. Pöl- tenbe. Riad — régi barátunk, aki már több nagygyűlésen és EÖIT — SÁRSZENTLŐRINC. A gyü­lekezetalapító lelkész, Szeniczei Bárány György születésének 300. évfordulója alkalmából előadás- sorozatot tartottak a kiemelkedő lelkész gyülekezeteket alapító, egyházmegyét szervező, pedagó­giai, irodalmi és könyvkiadó tevé­rendezvényen részt vett — meg­rázó, diaképekkel illusztrált be­számolót tartott a libanoni ese­ményekről, a bejrúti tömegmé­szárlásokról és a bejrúti székhe­lyű Közel-Keleti Egyháztanács áldozatos munkájáról, amely a legveszélyesebb napokban is he­lyén maradt és segítette a bajba­jutottakat. A nagygyűlés részt­vevői éles hangú állásfoglalás­ban Ítélték el az izraeli csapa­tok agresszióját és határozatot hoztak a Közel-Keleti Egyház­tanács ifjúsági osztályával való együttműködés fokozására. En­nek keretében jövő év szeptem­berében kétoldalú szeminárium­ra kerül sor a két szervezet kö­zött a Szovjetunióban, A nagygyűlés küldötte üdvö­zölték a fennálló szoros együtt­működést az Európai Egyházak Konferenciájával, a Latin-ame­rikai ökumenikus Ifjúsági Ta­náccsal, a Keresztyén Békekon­ferenciával, de - a szekuláris if­júsági szervezetek közül a De­mokratikus Ifjúsági Világszövet­séggel is, mellyel az EÖIT októ­ber elején Budapesten tartotta meg második kétoldalú konzul­tációját. A NAGYGYŰLÉS MUNKABI­ZOTTSÁGAI kiértékelték az EÖIT tevékenységét az előző évi nagygyűlés óta és terveket dolgoztak ki az 1983-as eszten­dőre. Jövőre mintegy 14 európai országban rendeznek nyári ifjú­sági táborokat és szemináriumo­kat. Az 1983. évi nagygyűlésre októberben Hollandiában kerül sor. A nagygyűlés javasolta, hogy 1985-ben, az ENSZ ifjúsági évének keretében rendezzék meg a következő, negyedik összeurópai ökumenikus Ifjúsá­gi Konferenciát. Hickel főtitkár és a héttagú Végrehajtó Bizottság hat tagjá­nak megbízatása az idén lejárt, így a vezetőségben nagy arányú személyi változásokra feeyült sor. Hickel főtitkár melletth le­köszönt Chritiaan Hollander el­nök, dr. Görög Tibor alelnök és TUrnán Schmieder pénztáros is. A legnagyobb gondot a főtitkár­ság áthelyezése jelentette. Több hónapos erőfeszítés és különböző országokban folytatott tárgyalá­sok után az EÖIT Végrehajtó Bizottsága ifj. Páll László ma­gyar református lelkészt javasol­ta főtitkárnak, akit a nagygyű­lés három évre az EÖIT főtitká­rává választott. így az Európai ökumenikus Ifjúsági Tanács fő­titkársága négyéves berlini mű­ködés után, az- NDK fővárosából Budapestre került. SZÍVBŐL ÖRÜLÜNK. HOGY E JELENTŐS ÖKUMENIKUS IFJÚSÁGI SZERVEZ! T székhe­lye Magyarországra került. Re­méljük, hogy ez a tény hozzájá­rul ökumenikus kapcsolataink kibővítéséhez és a magyar ke­resztyén fiataloknak fokozottabb mértékben lehetőséget ad arra nemzetközi szinten, hogy tovább tudják adni egyházuk feli-me- réseit. ifj. Görög Tibor kenységéről, valamint egyháztör­téneti jelentőségéről. A gyüleke­zet nagy figyelmével követett so­rozaton előadást tartott dr. Fa- biny Tibor, a Teológiai Akadémia dékánja, Sólyom Károly esperes, Lackner Aladár gyönki és Csep- regi Béla sárszentlőrinci lelkész. Trajtlcr Gábor „Az Istenbe vetett reménység nem szégyenül meg!” Templomrenoválás Csöngén MEGJELENIK A LUTHER FORDÍTÁSÚ ÜJTESTAMENTUM ÁTDOLGOZOTT KIADÄSA nyire tölti be a feladatát, amit Is­ten vár tőle. Mert a templom nem önmagáért van, hanem azért, hogy legyenek mindig, akik ott imád­koznak, hogy találkozási hely le­gyen Isten és az ember között. Legyen minden templom, a csön­gei is, mindig otthon, az Istennel való találkozás helye, legyen a templom a gyülekezet számára a legdrágább! Megvizsgálja hitünket is, a sze- retetünket is. Sokszor hamis szín­fal volt a szeretetünk, hiányzott belőlünk a másokért élés. Cselekedjünk mindenekkel a jót Isten nagy templomában, a vi­lágban, mert Istennel kell élnünk minden pillanatban. Lássuk meg mindenekben a Krisztust, mert a templom falai nem elzárnak min­ket a világtól, hanem azok kitá­gulnak és átölelik a világot. A GYÜLEKEZET ÉREZZE OTTHONÁNAK a templomát — hangzott a kérés Déméné Smidé- liusz Katalin lelkésznő renoválási beszámolójában is a gyülekezet fe­lé. Ne kerülje el az Isten házát, hiszen annak oltáráról lehet csak új életre indulni újra és újra. A beszámolóban nemcsak a kérés, a renoválás nehézsége hangzott el, hanem a köszönet szava is. Mind­azoknak szól a köszönet, akik se­gítették, támogatták a nagy mun­kát, de elsősorban azoknak, akik hűségesen szívükön viselték az építkezés ügyét a gyülekezetből. „Az Isten sok gondot, nehézsé­get, megoldásra váró feladatot tesz egymás mellé, de ugyanakkor sok megköszönni valót is” — mondta köszöntőjében Fehér Ká­roly esperes, aki első gyülekezeté­be jött vissza erre az alkalomra. A személyes kötődés az ő és a püspök záró szavait is meghatá­rozta, amikor köszöntötték az olyan nagy munkát végző gyüle­kezetét. i A karzatba vésett mondat a re­noválás alatt a gyülekezetnek adott naponta új erőt a munká­hoz, de legyen számunkra is na­ponta megújulást adó erő, hogy „az Istenbe vetett reménység nem szégyenül meg!” Ifj. Magassy Sándor egyházi tanács véleménye szerint a Lut.her-fordítás ilyen használata egybefűzi a német nyelvű keresz- tyénséget, mert eddig is, számta­lan generációkon át meghatároz­ta az evangélikus kegyességet és forrása lett az evangélikus igehir­detési és imádságos gyakorlatnak, (epd) Vízi Zsuzsa Gyermekvárás Ma éjjel a postaládámban Kis cinkék születtek. Csupaszok, csúnyák, Nincs még szép tollruhájuk De vigyáz rájuk a cinke mama. Óvja, félti, betakarja fészkét melgeen. Belestem Felborzolta tollát, Hogy nekem essen Széjjeltépjen. Arra gondoltam, ha megérem S az én madárkám is kikel Lesz erőm, hogy én is szembeszáll jak érte mindenkivel? \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom