Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-12-05 / 49. szám

Népviseletben az NSZK-ban A nagy tárcsái énekkar naplójából Az előzmények A Gustav Adolf Segélyszerve­zet ez év őszén ünnepelte fennál­lásának 150 évfordulóját. A ju­bileumi ünnepségekre meghívást kapott a nagytarcsai gyülekezet 25 tagú ifjúsági kórusa is. Mint az énekkar egyik tagja, napló- szerűen, szeretnék valamit to­vább adni ennek a néhány fe­lejthetetlen napnak élményeiből. Csütörtök délután — Keleti pályaudvar 25 fiatal nagy bőröndökkel igyekszik a Wiener-Walter gyorsvonatra. Vajon mitől nehe­zek a csomagok? A meghívás is lehet énekelni. Átestünk a tűz­keresztségen! Szombat délelőtt — Kassel, Königsplatz Az úgynevezett „Diaszpóra- kaleidoszkóp" részeként ezen a téren énekelünk félórát. Min­denki siet, szombat délelőtti be­vásárlás, kit érdeklünk mi a sza­badtéri színpadon? De a német szervezőnk biztat, kezdjük csak el, majdcsak összeverődik a kö­zönség. Rázendítünk egy népdal­csokorra, egyre többen állnak meg, s mire karvezetőnk elját­szik klarinéton egy verbunkost, már komoly taps a visszhang. Csípős szél- fúj, de levesszük a |Hisi V 'pipiHHIT 1 m j f: ** QG ukö« isgÉÉr r f? 1 f’j p : Dobogón a nagytarcsai énekkar szerint vendéglátóink szívesen latnának minket eredeti népvi­seletben, s bizony az igazi tár­csái népviselet igencsak meg­tölti a bőröndöket: színes szok­nyák, amiből lányonként legalább 3—4 „jár”, ez a minimum, gyö­nyörűen hímzett pruszlikok, és a fiúknak is hímzett ing... No és azért mást is cipelünk: nehéz kérdéseket, súlyos kérdőjeleket. Vajon nem merészség-e egy alig másfélévé együtt éneklő ének­kart „bevetni” a nemzetközi porondon? Különösen az igé­nyes német hallgatóság előtt! Nem fog-e agyonnyomni az iz­galom, a felelősség súlya? Éret­tek vagyunk-e már ilyen ko­moly szolgálatra, hiszen az át- lagéletkpr alig 24 év, s jó pár ti­nédzser is jön velünk? Mi lesz a nyelvtudással, hiszen a csoport fele a magyaron túl legföljebb szlovákul beszél valamit, dehát mit segít ez az NSZK-ban? Péntek délelőtt — Hofgeismar Kasseltől 25 km-re fekvő kis­városka gyülekezete a házigaz­dánk. A gyülekezet kántora, Fricke úr barátságosan fogad, és gyorsan „szétszór” minket saját kórusának tágjához. Egy kis pi­henő, gyors ebéd szállásadóink­nál, s máris próba, hiszen este már éneklünk, nemis akárhol: a kasseli városi csarnokban, ami állítólag óriási. Csak ezt éljük túl... Péntek este Kassel, Stadthalle A csarnok tényleg óriási, a prospektus szerint akár 2500 fő is elfér benne. S ma estére meg is telik, csak úgy zsong a fe­jünk. Vendégek 11 országból: görögök, lengyelek, portugálok, dél-amerikaiak stb. Nyitó isten- tisztelet, benne egy Bach-kantá­ta a helyiek tolmácsolásában ... S ezek után álljunk ki mi is a színpadra? De hiszen ezért va­gyunk itt. Kezdődik az ismerke­dési est. Gyors átöltözés, be- éneklés, s már konferálják is: következik a Jubilate-kórus Ma­gyarországról ... Már kinn is ál­lunk a színpadon. Csak a karve­zetőnkre próbálunk figyelni, Bá­lint József nyugodtan mosolyog (de jó neki), hátha neki van iga­za! Négy művet éneklünk, de az első ütem után már érezzük: itt kabátot, hadd lássák, milyen szép a tárcsái viselet... Szombat dél — Kassel, Martin-Kirche Ebben a hatalmas templomban van a főünnepség, s egyben a legkényesebb szolgálatunk. Óriá­si tömeg, középen az oltártérben 25 üres szék, „gyanús”, de azért megkérdezzük, hol a helyünk. Hoffmann úr, a Segélyszervezet főtitkára mosolyogva mondja: nem volt pénzünk virágra, önök lesznek a dekoráció ... Tényleg olyan a kórus, mint egy tarka virágcsokor, jó téma a filme­seknek, fotósoknak... Itt már valahogy nemis izgulunk annyi­ra. A Szokolay-mű kezdésre biz­tosan bejön, a Kodály Te Deum is jól szól. Biztató tekintetek a sorok közül, ott ülnek az isme­rős arcok, a magyar delegáció is szorít értünk, és még hányán imádkoznak otthon ... A Bach- korált már olyan nyugodtan éne­keljük magyarul majd németül, mint ha világéletünkben kame­rák előtt szerepeltünk volna. De azért jól esik egy kis lazí­tás délután: kirándulás, ismer­kedés a szép környékkel. Az es­tét újra Hofgeismarban töltjük, ahol közös vacsora és ismerke­dés a helyi énekkarral a prog­ram. Az éneklés legyőz minden nyelvi akadályt, egymásnak is éneklünk, de már együtt is megszólalnak a közös kánonok. Diaképek segítségével kis ma­gyarországi utazásra invitáljuk házigazdáinkat. S végül gyertya­fénynél énekeljük az Esti dalt. Alig akarunk hazamenni. .. De muszáj, hiszen holnap megint „sűrű” nap lesz. Vasárnap délelőtt — Hofgeismar, Altstadter-Kirche Éneklünk az istentiszteleten, a templom tele, ami szállásadónk szerint különben sajnos nem jellemző. Dr. Tóth Károly refor­mátus püspök prédikál, „sajnos” németül. Az istentisztelet után még egy kis ráadás: népdalcso­kor stb. Űjra villámebéd, és ro­hanás, hiszen kettőkor már újra a kasseli csarnokban éneklünk a záróünnepségen. A nézőtér fö­lött kusza madzagháló, először nem értjük a fura dekorációt, de később kiderül: ez a keresz­tyén közösség, összetartozás, a hit hálója. Találó szimbólum noha nem mindent értünk a nyelvi nehézségek miatt, de érezzük, igaz az egész ünnepség mottója: „Weltweit im Evange lium verbunden”, azaz az evan­gélium világméretekben is ösz- szeköt minket! Hétfő — Frankfurt Már úton vagyunk hazafelé. Vonatindulásig egy kis városné­zés. Minden templomban spon tán éneklés, már ki sem bírnánk ének nélkül... Kedd délután — Keleti pályaudvar Lassan gördül be a vonat, tü­relmetlenül lógunk az ablakban vajon vár valaki? A peron tar­káink a tárcsái színektől, s már halljuk is a köszöntést: Erős vár a mi Istenünk! Bizony az, öt nap alatt újra megtapasztal­tuk ... Gáncs Péter Fények az éjszakában Olyan most a magasból a város, mint csillaghímes égbolt földi mása. Tekintetein ide-oda szálldos. Elkápráztat a ragyogása. * Aztán messzeszállok hirtelen ... s túl Vancouver ezernyi fényén mintha fenn állnék a Gellérthegyen, és Budapestet nézném ... * így vívja harcát a sötétség ellen földi fények millió csillaga. De az virradatig legyőzhetetlen, s az éjszaka mégiscsak éjszaka. * Téged várunk, tündöklő Hajnalcsillag, világ Világossága, Jézusunk! Veled az éjszakára hajnal virrad, és az örök nappalba eljutunk. •Hé Addig a sötétséggel küzdő fények az éjszakában biztató jelek — Segíts, Uram, bármerre járok, élek, hogy fényedből parányi fény legyek! Túrmezei Erzsébet PITYIKIM ÉRSEK KÖNYVE NÉMETÜL A zürichi Orell Füssli Kiadó nyi szöveget tartalmaz. Ez az el- német nyelven megjelentette ső alkalom, hogy szovjetunióbeli Pityirim, volokalamszki érsek szerző jelent meg a nyugati „Az ortodox egyház Oroszország- könyvpiacon az orosz ortodox ban” című könyvét. A mű 196 ol- egyházról, dalnyi képanyagot és 84 oldal­aH vasárnap igéje Bőséges reménység Rn 15, 4—13 „ÉN AZÉRT JÖTTEM. HOGY ÉLETÜK LEGYEN, SŐT BŐSÉG­BEN ÉLJENEK” — ezzel a mondattal maga Jézus Krisztus tesz bi­zonyságot eljövetelének céljáról János evangéliumának 10. fejeze­tében. Nem üres szó volt ez. Ő valóban bőségesen adott szeretetet, bűnbocsánatot, kenyeret, gyógyulást, segítséget. Szeretetének bősé­gében éltek körülötte az emberek. Mai korunkban, amikor a takarékosság egyre szigorodó követel­ményei vesznek körül bennünket, át is érezzük, hogy nagyon kímé­letesen és tapintatosan kell bánnunk értékeinkkel. S minél inkább reális a veszély, amely az elfogyó energia, megcsappanó tartalékok, csökkenő lehetőségek fenyegető rémét festi elénk, annál vigaszta­lóbb meghallanunk, hogy van valamink, amiből ma is bőségünk lehet. A reménységből lehet elegendő, a reménység lehet bőséges! A reménység Isten drága és fontos ajándéka. A reménységet ő ébreszti szívünkben (13. v.i, nem mi produkáljuk magunkból és ma­gunkban. Reménység nélkül nincs élet, nélküle nincsen jövő, és nél­küle szeretet sincs! A Reménység és az Élet elválaszthatatlanul ösz- szetartozik. .Nemcsak betegeinknél, a saját félelmeik és reményte­lenségük elől öngyilkosságba „menekülőknél” élhetjük át ennek szívszorító igazságát, de saját szívünkben is tapasztaljuk. Napról napra záporoznak ránk szinte apokaliptikus kavargásban a csüggesztő aggodalmat ébresztő képek, hírek. Jó most nekünk ar­ról hallanunk, hogy „tanításunkra” (4. v.) más is megíratott. S ez a más a reménység bősége. « REMÉNYSÉGÜNK ALAPJA, HORDOZÓJA, TÁPLÁLÓJA A BE­FOGADÓ JÉZUS. Jézus Krisztus ezt tette: befogadott bennünket. S ha ezt a szót hallom, nem tudom elhallgatni egyik gyermekünk az­óta már családi szállóigévé lett „mondását”. Valamiért szomorú, csüggedt volt, vagy talán csak fáradt volt, nem tudom már, de az az arc, s a könyörgő hang felejthetetlen számunkra (szülők számára), amikor édesanyja mellé állt, s csak ezt kérdezte: „befogadsz?” — . vagyis odabújhatok hozzád, átölelsz, biztonságban lehetek nálad, karjaidban, szeretetedben? S a válasz ez: befogadlak. Magamhoz szo­rítalak, szeretlek. Nagy dolgok történtek és történnek ott, ahol Jézus befogad em­bereket, azaz közösséget teremt velük. Mi is ilyenek vagyunk, ilyenek lehetünk, mert Urunk ma is ezt teszi. Kezébe veszi életünket, fel­veszi gondjainkat, megosztja terheinket („betegségeinket viselte, fáj­dalmainkat hordozta” Ézs 53). Ezzel nekünk a szeretetben való el- rejtettség, biztonság vigasztaló melegét adja. Ezt a befogadást mindig Ö kezdeményezi és teljesíti be. Pedig lát­szólag szokott fordítva is történni ez. Gondoljunk Zákeus történeté­re: Zákeus az, aki ajtaját és később a szívét is kinyitja Jézus előtt, s mégis a Mester az aki őt befogadja: szeretetének megtartó, vigasz­taló és megújító közösségébe vonja a kiközösített és megvettet, és ezért boldogtalan embert. Amikor Jézus Krisztus eljött (Advent!)-a világba, akkor sem.a vi­lág volt a kezdéményező, nem a világ fogadta be őt, hanem Ö fogád-nor! ta be a világot, az egész emberi nemet, s személy szerint bennünket is! Jézus eljött, ez azt is jelenti: befogadott, azaz szeretettel a vele való teljes közösségbe vont bennünket! REMÉNYSÉGÜNK SZOLGÁLATA A TÜRELMES, BEFOGADÓ SZERETET. Jczus befogadó, közösséget vállaló szeretetéről szóló tanítással inti Pál apostol a római keresztyéneket, hogy napi életük kérdéseiben, vitájában ők is fogadják be, fogadják el egymást. Le­gyenek türelmesek, megértőek egymás iránt. Arról volt ugyanis szó, hogy a gyülekezetben a húsevés körül vita támadt; voltak, akik val­lási okokból nem ették a húst. Erre a helyzetre mondja azt Pál: Krisztus, aki a sokszorosan nagyobb és kibékíthetetlennek tűnő kü­lönbséget, szakadást, amely zsidók és pogányok között volt, megbé­kítette önmagában, úgy hogy zsidót és pogányt egyaránt befogadott, elég erős arra, hogy az ilyen kicsi kérdésekben is segítsen. Ügy, hogy türelmet, megértést ad szívünkbe. Mennyire időszerű tanítás ez ma! Lényegtelen dolgokban is haj bakapunk, türelmetlenek vagyunk a mások más véleménye miatt. A keresztyénségnek, Jézus tanítványai­nak ma is előremutató szolgálata lehet, hogy türelmes szeretettel befogadja, elfogadja azaz szeretettel veszi körül a más véleményen lévőket is. Hiszen Jézus Krisztus is ezt tette. Szeretettel, az evangé­liummal jött az elszakadt emberiséghez. REMÉNYSÉGÜNK TÁVLATA AZ, HOGY A VSSZATÉRŐ ÜR IS BEI'OGAD MAJD BENNÜNKET Advent második vasárnapja azt hirdeti, hogy ítélet előtt, kegyelem alatt élünk. Egyedül az a mi re­ménységünk, hogy az ítéletre visszatérő Ür ugyanaz a Jézus Krisztus lesz, aki szeretetével, halálával megbizonyította, hogy maga mellett akar tudni bennünket. Hogy a reménységünk bőséges legyen az íté­let napjára nézve, azért hangzott ma is az evangélium: Krisztus be­fogadott benneteket, és ma rajtatok keresztül végzi a szeretetközös- ségbe vonó szolgálatát. Egykor pedig beteljesíti ígéretét mindazokon, akik boseges reménységgel visszavárják őt: az üdvösség örömével ajándékoz meg, örök országának közösségébe von minket. ______________________ Ittzés János ■ in «EU n ■■ rv , Ür Jézus Krisztus! Eljöveteled a befogadó isteni szeretet evangé­liumát hozta hírül nekünk. Köszönjük, hogy ezáltal reménységet adsz szivünkbe bőséggel. Eljöveteled ígérete, amely a második ad­ventijén teljesedik majd be. arra int bennünket, hogy ne csak elfo­gadjuk belogadó szereletcdct, hanem mi magunk is készséggel vál­laljunk közösseget embertársainkkal, és türelmes szeretetben hor- dozzuk el egymás gyengeségeit. Kérünk, ha eljössz örök országod­ba, bűnbocsátó irgalmaddal vonj magadhoz bennünket! Ámen. DREZDA: FELAVATTAK AZ ÜJ GYÜLEKEZETI KÖZPONTOT Október 10-én Volkert Ihmels tartományi egyházi főtanácsos adta át rendeltetésének a Drez­da—Pohlis új lakótelep evangé­likus gyülekezeti központját. A központhoz egy kétszáz helyes istentiszteleti terem, különböző alkalmakra szóló helyiségek tar­toznak. Az új gyülekezeti központ lé­tesítésének . a hátterében az az 1978. március 8-án, az állam és az egyház vezetőinek jelenlété- bep folytatott megbeszélés áll, amely a kölcsönös megértés és együttmunkálkodás gyakorlati megvalósítását tette az eszme­csere középpontjába. Ennek a megbeszélésnek az eredménye­képpen az NDK-beli protestáns egyházak — többi más építkezés mellett — összesen húsz gyüle­kezeti központot fognak felállí­tani az épülő lakónegyedekben (epd)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom