Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1982-12-05 / 49. szám
GYERMEKEKNEK^ A szegények és a gyermekek püspöke ŐSRÉGI SZOKÁS, hogy december 6-ái), Miklós napján, vagy amint a gyermekek mondani szokták, Mikuláskor a szülök megajándékozzák gyermekeiket. Az én gyermekkoromban mindez még úgy történt, hogy lefekvés előtt fényesre tisztítottuk cipőnket, vagy csizmánkat és kitettük az ablakba. Mikor reggel felébredtünk, ezekben találtuk meg a kedves ajándékokat. Nagy örömmel szedtük ki a cipőkből a csolokádémikulást, a szaloncukrot, a csörgő diót és mogyorót. Kevesen tudják, hogy ez az ősrégi szokás Miklósra, a szegények és a gyermekek püspökére vezethető vissza. Az ő emlékét őrzi a rengeteg mikulás és cukorka, amelyekkel ilyen tájban tele vannak az üzletek kirakatai. MIKLÖS Patarában, Kis-Ázsia délkeleti részén levő kis városkában született a negyedik század elején. Születésének pontos időpontját nem ismerjük. Szülei keresztyének voltak és így természetesen a keresztyén hitben nevelkedett. Mivel szülei nagyon gazdagok voltak, Miklós^ tekintélyes vagyont örökölt. Ö ezt a vagyont Isten ajándékának tekintette. és arra igyekezett felhasználni, hogy a szegényeket és a szűkölködőket megsegítse. Élet- felfogását egy fennmaradt mondása őrzi a legjobban: „Ne csak magadnak élj, hanem felebarátaidért is, mert aki másokért él, az él igazán önmagáért!” Miklós azonban nemcsak beszélt a sze- retetröl, hanem gyakorolta is azt. Szinte egész vagyonát szétosztotta a szegények között. Mindezt titokban tette. A szegények soha nemi tudták, ki segített rajtuk. Nem is tudták senkinek megköszönni a segítséget. Nem maradt más a számukra, mint hogy az istentiszteleten Istennek mondjanak köszönetét a megtapasztalt segítségért. JÉZUS KRISZTUS IRÁNT ÉRZETT SZERETETE arra indította Miklóst, hogy elzarándokoljon a Szentföldre. Itt telepedett le és folytatta a szegényeket megsegítő munkáját. Itt kapta az elhívást az ige szolgálatára is. Úgy érezte, hogy nemcsak anyagi javakkal kell támogatni a szegényeket, hanem hirdetni kell nekik a Jézus szeretetéről szóló örömhírt is. Ezért az igen hirdetője lett és visszatért szülőföldjére. Myra városának lelkipásztora, majd később a püspöke lett. Hitéért a szenvedést is tudta vállalni. Ellenségei börtönbe vetették, de ez sem tudta megtörni hitét és sze- retetét. Nagy Konsztantinosz császár szabadította őt ki fogságából és lehetővé tette, hogy visszatérjen szeretett gyülekezetébe. Itt halt meg 350 táján. MIKLÓS PÜSPÖK ÉLETE ÉS SZOLGÁLATA arra tanít bennünket, hogy az evangélium hirdetésének szolgálatától elválaszthatatlan az emberek testi nyomorúságán és ínségén segítő szolgálat. A mai vasárnapon evangélikus egyházunknak az elesettek és elhagyottak körében végzett szolgálatára emlékezünk. Ezt a szolgálatot szeretetszolgálatnak, vagy más szóval diakóniai szolgálatnak szoktuk nevezni. Egyházunk tizennyolc szeretetintéz- ményében több, mint hatszáz magára hagyott öreg embert?, valamint testi és szellemi beteg gyermeket gondozunk. Ehhez a szolgálathoz szerető szívekre és segítő kezekre van szükség, olyan emberekre, akik örömmel vállalják ezt a szép feladatot. Szükség van azonban anyagi támogatásra is, ezért templomainkban ezen a vasárnapon erre a nemes célra adakoznak a hívek. AMIKOR ÖRÖMMEL VESZITEK KEZETEKBE a mikulási ajándékokat, gondoljatok arra, hogy Isten titeket is fel akar használni a szegényeket és elesetteket megsegítő szolgálatában! Selmeczi János „Én veletek vagyok minden napon.. Ünnep az Üllői úti szeretetotthonban Az ünnepről röviden: tíz esztendeje költözött át a Nyugdíjas Lelkészek Otthona a zuglói házból az Üllői úti egyházi központba. Lelkészházaspárok, özvegy lelkészek, lekészfeleségek, egyházi alkalmazottak emlékeztek meg az exoduszról — Zuglóból Józsefvárosba. Az ünnepen részt vett és igehirdetéssel szolgált dr. Nagy Gyula püspök, aki az intézményes diakónia egyházi munkaágának felügyelő püspöke. Eljött felesége is — ajándékkal: egy nagy tortával, és szelíd szóval — ott voltak az otthont vezető lelkészfeleségek, a Szeretetotthon Igazgatótanácsa elnöke, s a józsefvárosi gyülekezet lelkésze. S ott volt — láthatatlanul, de a hirdetett igében — Jézus Krisztus, mindenekelőtt és mindenek- felett. Róla tett bizonyságot a püspök „Én veletek vagyok minden napon a világ végeztéig!” A tisztán és igazán hirdetett igében, s a kiszolgáltatott szentségben. Így vált ez az ünnep nem egyszerűen az intézmény ünnepévé, nem az egyház önünneplésévé — hanem Krisztus-ünneppé. Az otthon vezetőnője Ferenczi Zoltánná mondta el az út állomásait máig. Megszólaltatta azokat. akik egy-egy ilyen mérföldkőre szívesen emlékeznek, a költözésre, a berendezkedésre, a megértésre, a gyülekezeti helység kialakítására. S peregtek a szavak — a tíz-egynéhány történet egy freskó apró kövei, sötétek és aranyosak, vidámak vagy szomorúak —. hiszen .oly sokan elmentek, s ha az Atyához is, idelenn mégis hiányoznak. A mozaikfreskó azonban számomra még ekkor nem állt ösz- sze. Pedig jól ismerem a történetet az olajat szivattyúzó lelkészről, sok arc újra él emlékezetemben. akiket utolsó előtti útjukon kísértem — mert az utolsó még hátravan. A mozaikfreskó akkor villant meg előttem, amikor a püspök kíséretében felmentünk az emeletre, a „súlyosakhoz”. Mi illedelmesen kinn maradtunk a folyosón, amikor a püspök bement az egyik súlyos beteg szolgatársunkhoz. Egészen hozzáhajolt, nem hallottam a szavakat, azt hiszem nem is voltak fontosak, csak kettőjüknek. És mégis hallottam valamit, valakit: „Beteg voltam, és eljöttetek hozzám!” Igen, ekkor állt össze a kép, a mozaikokból a freskó. Krisztus arca volt, a sötét kövek — az ö szenvedései — de ö hordozza a mi szenvedéseinket — az aranykockák a jövő ígérete, hogy az „én Atyám házában sok hajlék van. ha nem így lenne, megmondtam volna nektek.” Ruttkay Levente — SZÜLETÉS. Bálint László és felesége. Varsányi Vilma ma- lomsoki, illetve csikvándi lelkésznek október 29-én negyedik gyermekük született. Neve: SIMON, ENDRE. — HALÁLOZÁS. Bognár Karolina. az acsádi gyülekezet tagja 82 éves korában elhunyt. Temetése november 13-án volt Acsádon. .,írok nektek, ifjak...” „A kereszt legyen az első...” Jelvényünk: a Luther-rózsa Sétálok a városban. Tornacipős, farmernadrágos fiú megy el mellettem, kezében ütött-ko- pott táska. A járókelők felőli oldalán hatalmas kioltott nyelv szavak nélkül mondja el gazdája véleményét a világról. Ifjúsági órára érkezik egy gimnazista fiú. Pulóverén kör alakú jelvény: fügét mutató ököl, körben felírással, Hobo Blues Band. Rengeteg ilyen és ezekhez hasonló jelvényt láthatunk nap mint nap. Ezek mindig elárulnak valamit viselőjükről: hogyan látja a világot, benne magát és társait. Sokszor ezek mögött a bizsu jelvények mögött lázadás, közöny, cinizmus, kiégettség húzódik meg. Néha tudatosan vállalt magatartás, legtöbbször azonban csak „ez a divat” mentalitás. NEKÜNK, EVANGÉLIKUSOKNAK IS VAN JELVÉNYÜNK: a Luther-rózsa. Miről beszél ez a jelvény? Mit mond el a világról, az emberről? Miért éppen így szerkesztette meg Luther Márton? Egyik levelében pontosan leírja, milyen legyen az a pecsét, amelyet készítenek számára: „Igen tisztelt, kedves jó Uram és Barátom! Mivel tudni óhajtja, hogy pecsétemet jól eltalálta-e, barátilag közlöm Önnel elgondolásomat arra vonatkozólag, milyen legyen pecsétem, hogy az jellemezze teológiámat.” (A levélrészletből kitűnik, hogy a Luther-rózsa eredetileg pecsétnek, illetőleg pecsétgyűrűnek készült. A pecsétgyűrűnek Luther korában igen fontos szerepe volt. Sok esetben a levelek hitelesítésére és lezárására szolgált. Ebből a pecsétből alakult a későbbi jelvény.) LUTHER MÁRTON EZEN KERESZTÜL IS azt akarta elmondani, amit felismert, amit tudatosan vállalt. így nekünk is segíthet igaz célt és helyes értékrendet találni. A levél így folytatódik: „A kereszt legyen az első, feketén, szívbe helyezve, ami természetes színű (tehát piros — L. G.). Ezzel arra akarom magam emlékeztetni, hogy a Megfeszítettben való hit üdvözít bennünket.” Számunkra sokszor ez a' mondat már csak elvont teológiai, dogmatikai tételnek hangzik, pedig Luthernek az a felfogása alapjaiban rengette meg az akkori világot, az akkori egyházat. Mi volt ugyanis az első az egyház életében? A hatalom és a pénz. Pápák hadvezérek, püspökök kényurak, bankárok voltak. Azután a külső vallásosság. Szigorú előírások szabták meg mit szabad, mit nem, mi a halálos és bocsánatos bűn. Ezzel akarva, akaratlanul az emberek vallásossága került a középpontba, az első elyre. Luther Márton ágostonos szerzetes volt az, aki határozottan és egyértelműen kimondta: „A kereszt legyen az első ...” A KERESZT ÖRÖMHÍRE SEGÍT a helyes értékrend kialakításában. Evangélikus jelvényünket nézve kérdezzük: mi az első életünkben? Saját, hitünk, elképzelésünk Istenről, sikereink, karrierünk, vagy a Megfeszített nyomdokain vállaljuk a másokat a halálig szolgáló életet? „Ez a szív fehér rózsa közepén legyen annak kifejezéséül, hogy a hit örömmel, vigasztalással és békességgel ajándékoz meg és egyenesen egy teher, üde rózsába helyez.” Ha nem a kereszt a középpont, a hitből kényszerzubbony lesz. Elfojtások, hamis lelki mechanizmusok útja, sztereotípiákban való gondolkodás és élés. A cselekedeteket kicentiző, mit szabad, mit nem fóbiában szenvedő élet. Szabályt szabályra halmozás, törvényeskedés. Mindenben önmagát kereső vallásosság. HA A KERESZT AZ ELSŐ, a hitből öröm, vigasztalás, béke lesz. Tehát mozgásba hoz, átalakul energiává. Olyan kort élünk, amelyben feltétlenül szükség van a hitnek ilyen gyümölcseire. Örömre, amely nem összekupor- gatott öröm, hanem, amely az Örömhírből él, amely akkor is világít, ha sötétség veszi körül. Hiszen rengetegen úgy érzik, hogy örömtelen az életük. Vigasztalásra, mert’ sokan ’ annak, akik vigasztalanom, mert elvesztettek valakit, mert nem úgy valósult meg az életük, ahogyan tervezték. Békére, hiszen nyugtalanok sokan és békétlen a világ, és veszélyeztetve van a béke. Ha a kereszt az első, ezeket nem intézhetjük el egyetlen cinikus mosollyal vagy kézlegyintéssel. Az öröm. a vigasztalás, a béke fiaivá kell lennünk. „Ez a rózsa égszínkék mezőben legyen, mert az ilyen lelki és hitbeli öröm az eljövendő mennyei örömnek kezdete.” A KERESZTYÉN EMBER NEM LEHET REMÉNYVESZTETT, mert reménysége nem „csalfa, vak remény”, hanem bizonyosság: elkezdődött valami a világban. A hatalmas, teremtő Isten eljött a Földre, hogy megbizonyítsa : nem a vak, kiszámíthatatlan sors, nem is csupán pontosan bemérhető fizikai és biológiai törvények ragadják magukkal a világot s benne minket, hanem Ö, akiben bízva reménységünk lehet a világ és a magunk holnapja felől. Ez a reménység nem hangulat függvénye, de nem is a nehézségek fölött nagyvonalúan elnéző optimizmus. Kiapadhatatlan forrása van: „A mező körül aranygyűrű legyen; jelezze, hogy ez a mennyei üdvösség örökké tart és nincs vége soha; emellett értékesebb minden örömnél és vagyonnál, amint az arany a legnemesebb és legértékesebb fém.” Laborczi Géza USA: EVANGÉLIKUS EGYHAZAK EGYESÜLÉSI TERVE A hárommilliós Evangélikus szervezetben egyesül. Az új egy- Egyház Amerikában (LCA), a házszövétséghez nem tartozik két és fél milliós Amerikai Evan- majd hozzá a negyedik legna- gélikus Egyház és a mintegy gyobb észak-amerikai evangélikus százezer tagot számláló Evan- egyház, az ön. Missouri Zsinat, gélikus-Lutheránus Egyházak de megfigyelővel képviselteti Egyesülése (ALCA) elhatározta, magát abban a bizottságban, hogy 1987-ig egységes egyház- amely a tervezett egyesülést a gyakorlatban végrehajtja, (ena) Az ajándékozó szeretet ténye Abaújszántón Az őszi napfény utolsó sugarai hintették fényüket utunkra, amikor Zemplén kedves lankáin át megérkeztünk Abaújszántóra, hogy tanúi legyünk az ősi templom ünnepi fénybe öltözésének. A valamikor anyagyülekezetként élő maroknyi evangélikus- ság nemes boltozatú templomában — talán utolsóként az országban — 1982. október 17-én gyulladt ki az elektromos fény. AZ ÜNNEPET MEGELŐZTE a Bács-Kiskun Egyházmegye gyülekezeteinek testvéri segítsége. ahonnan a Gyülekezti Segélyen keresztül húszezer forint adományt hozott az egyházmegye lelkész esperese, Tóth-Szöl- lős Mihály, A szomszédos községek és a szórványok evangélikusai is egy- besereglettek ezen a vasárnap délutánon. A közel százfőnyi gyülekezet ajkáról örvendezve zengett az ének. A szolgálattevő lelkészek pedig Isten biztató, bátorító igéjét vésték a gyülekezet szívébe. SZEBIK IMRE, borsod-hevesi esperes arról tett tanúságot, hogy mindnyájan Isten adakozó szere- tetéből élünk. Isten adja mindennapi kenyerünket, a békés családi otthont, a hűséges hitvest és az istenfélő gyermekeket. De ő adja igéjét is, amely hitet ébreszt. Ő adta legdrágább ajándékát, Fiát, Jézus Krisztust is, s Vele együtt mindent: bűnbocsánatot és örök életet. Majd Tóth-Szöllös Mihály esperes az adakozás örömét emelte ki az igehirdetésben, amelynek alapja a mindent nekünk adó Jézus. A legnagyobb öröm, ha „Jézusé vagyok” •— vallotta egészen személyesen. Ezért igaz: „Nagyobb boldogság adni, mint elfogadni.” Tarjám Gyula, a hatalmas szórványterület szolgálatának irányítója igehirdetésében arra hívta fel a figyelmet, hogy mindig csak elfogadni: veszélyes. A legszegényebb is tud adni, a legcsekélyebb nyugdíjból is lehet áldozni. Az adakozás nem is pénz, hanem hit kérdése. Végül Péter Jenő, a szórvány gondozó lelkipásztora, fancsali lelkész Jézus Krisztusra a világ világosságára irányította figyelmünket, aki oszlatja a sötétséget, a bűn. a közöny, a halál sötétségét. hogy világosságot gyújtson a szívekben és mindnyájunk életében. Pásztor Pál diósgyőr-vasgyári lelkész a záróoltári szolgálat keletében megemlékezett a gyülekezet egy évvel ezelőtt elhunyt, utolsó helybenlakó lelkipásztoráról, néhai Solti Károlyról. Az igehirdetéseket Szebik Im- réné szólóéneke kapcsolta egybe, aki az új énekeskönyv legszebb gyöngyszemeit mutatta be a gyülekezetnek, Szebik Ildikó orgonakíséretével. A VILLANYFÉNY VILÁGOSSÁGÁNÁL IS ERŐSEBB VOLT az ajándékozó szeretet fénye, amelyet a Duna—Tisza közén éiő testvérgyülekezetek áldozatkészsége gyújtott ezen a délutánon. Háiás szívvel köszönjük — kedves Bács-Kiskun megyei testvérek! Aminek pedig mindnyájan külön örvendező tanúi lehettünk, az Isten szeretetének csodája. A bács-kiskuniak példáján felbuzdultak az egykor Abaújszántón konfirmált, azóta az ország különböző tájaira szétszóródott evangélikusok. Adományokat küldtek ősi templomuk renoválására, s máris többet adtak, mint a helybeliek. Az állványok már állnak, csupán a nemes vakolat hiányzik, s még néhány áldozatkész szív nagylelkű adománya. Őszintén reméljük, hogy Aba- újszántó főutcáját ékesítő szép templomunk 1983 tavaszára új köntösbe öltözik s ünnepi külsővel fogadja a Luther-jubileum esztendejét. Szebik Imre
