Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-10-31 / 44. szám

A 95 tételből Amit nem nélkülözhetünk Mi Atyánk! Szenteltessék meg a AKI VESZI A FÁRADSÁGOT ÉS ELOLVASSA a Luther Már­ton által 1517-ben Wittenbergben kiszögezett 95 tételt — tegyük hozzá: evangélikusoknak nemcsak illik, de elengedhetetlen is —, nehezen tud a tételek között va­lamiféle sorrendet felállítani. A hit és a keresztyén élet szempont­jait nézve valamennyi fontos és hangsúlyos. Igazuk van azonban azoknak, akik szerint a 95 tétel a 62. vallástételben éri el a csú­csot, amely így hangzik: „Az egy­ház igazi kincse az Isten kegyel­mének és dicsőségének legszen­tebb evangéliuma”. Luther Már­ton az evangéliumban találta meg a keresztyén hit és élet for­rását Újra és újra elmondom ma­gamban a mondatot, ízlelgetem a 62. tétel kezdő szavait: az egy­ház igazi kincse. S persze köz­ben gondolkodom azon, vajon ki mire gondol, ha ezt hallja vagy olvassa? Bizonyára érdekes len­ne csokorba gyűjteni válaszokat, melyek tanulsággal szolgálnának. Mit mondhat vajon az egyház igazi kincséről egy svéd, finn, dán vagy éppen német evangé­likus testvérünk, hazai vonatko­zásban pl. a nagy békéscsabai vagy szarvasi gyülekezetünk egy tagja, s vajon mit mondana egy szórványhívünk, akinek heteken át csak az énekeskönyv, a Biblia és az Evangélikus Élet jelenti az egyházat? REFORMÁCIÓ ÜNNEPE TÁ­JÁN magától érthető dolog, hogy számba vesszük mit örököltünk, mit tudtunk megőrizni és mit adtunk tovább. Nyilván vannak testvéreink, elsősorban is az idő­sebb nemzedékből, akik sorolják mi minden kincse volt az egyház­nak anyagi javakban, épületek­ben, intézményekben, iskolákban, birtokokban. Ezekre szabad visz- szaemlékezni, de úgy, hogy köz­ben gondoljunk Luther 62. tételé­re, mely nem az egyház kincsé­ről, hanem az egyház igazi kin- csérői"szól, másfelől pedig nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt az óriási változást, amely népünk, egyházunk és az egész emberiség életében végbement. Luther egy, a 95 tételét később követő iratában ezeket írja: „A lélek mindent nélkülözhet, csak Isten igéjét nem. ..Az igében mindene megvan: táplá­léka, öröme, békessége, világossá­ga, megigazulása, igazsága, böl­csessége, szabadsága és minden­nemű java bőséggel. Ez az ige pedig nem egyéb, mint a Krisztus­ról szóló prédikáció, az evangé­lium.” EVANGÉLIKUS NÉPÜNKNEK AZ 1982. ÉV REFORMÁCIÓ-ÜN­NEPÉN azon kell nagyon elgon­dolkodni, hogy ezt az evangéliu­mot Isten nem vonta meg tőlünk. Az egyház igazi kincse soha nem a világi hatalom, nem az anyagi javak, hanem az evangélium. Erről Pál apostol úgy vall a Ró­mai levélben, hogy „Isten ereje az, amellyel minden hívőt üdvö­zít” (Rm 1, 16). Az eredeti görög szövegben az ereje szó helyén a dünamisz kifejezés olvasható, mely átvitt értelemben mozgást, lüktetést, életet jelent. Bizony val­lanunk kell arról napjainkban, Hogy az evangélium mint igazi és egyetlen kincs milyen hatalmas erő. Békességet ad a szívnek és léleknek, bocsánatot, ha furdal a lelkiismeret, vígaszrtalást, hä kétségbeejt a hozzátartozóm halá­la vagy a magam halálára való gondolás, s naponként friss erőt és szeretetet ad egymás elhordo- zására. Ez így túl általános érté­kelése az egyház igazi kincsének, az evangéliumnak! — mondhatja valaki. Nos nézzünk akkor konk­rét és aktuális dolgokat. Ha nem az evangélium lenne Magyarországi Evangélikus Egy­házunk igazi kincse, minek épí­tettünk volna új Teológiai Aka­démiát, ahol fiatalok az evangé­lium szolgálatára készülnek? Le­velező Teológiai Tanfolyam in­dult néhány éve, a végzős hallga­tók most várnak kibocsátásra. Üj énekeskönyvünk megjelenése he­tek kérdése. Több mint 600 idős embert és beteg gyermeket gon­dozunk szeretetintézményeinkben. 1984-ben egyházunk rendezi a Lutheránus Világszövetség nagy­gyűlését, amely akkora vállalko­zás, hogy szavakkal nehéz kife­jezni. Honnan mindehhez az erő, a reménység, a bátorság és a bi- zodalom? Az evangéliumból. Abból az evangéliumból, amelyet Isten Jézus Krisztusban nekünk adott és ma is érvényes túláradó szeretetéről szól. AZ EVANGÉLIUM AZÉRT IGAZI KINCSE AZ EGYHÁZ­NAK, mert az egyházat is maga az evangélium hívta életre és az egyház az evangéliumért létezik. Még érthetőbben: azért van az egyház és az egyház népe, hogy hirdesse, élje az evangéliumot. Mint minden korban így ma is vannak szélsőségesen, és rajongó módon gondolkodó tagok az egy­házban, akik azt hiszik, hogy úgy őrzik meg az evangélium „igazi kincs” voltát, hogy sterilen hirdetik azt. Dogmatikailag min­den rendben van, csak az evangé­lium címzettjei nem érzik és nem értik, hogy mi a kapcsolat az evangélium és életük kérdései kö­zött. Luther 95 tétele, ezen belül a 62., valamint hitvallási ira­taink, a kor, amelyben élünk és a kihívás, amely az egyház szol­gálata iránt is fennáll arra kész­tetnek minket, hogy igazi kin­csünket az evangéliumot felkínál­juk nyitott szívvel mindenkinek. Ez pedig hitünk megváltásával és a szeretet szolgálatával történik. Szalay Tamás Isten! Olyan drága ez a név! Sóhajtjuk könnyesen, dadogjuk hálával, suttogjuk és kiáltjuk fáj­dalmunkban. Minden nép más nyelven mond­ja Neked: Isten — God, Gott, Jahve, Boch —, de a döntő az, hogy ismernek-e Téged igazán azok, akik megszólítanak. Jézust köszönjük, aki elmondta nekünk: ki vagy Te és milyen vagy. Tu­dom, egészen 'közel hajolsz hoz­zám, átölelsz: Atya a neved. De tudom, hogy én porszem vagyok, Te pedig az egész világ Teremtő­je, kormányzója: a Legnagyobb vagy, Urunk vagy. Neved bele van írva a csillagokba, susogják az erdei fák és állatok, s bele van írva az emberi szívekbe. Szobám és templomom falain túl milyen sokan ejtik ki nevedet minden nap az egész világon. Fáj, amikor oly sokszor csúnya mondatokban emlegetik nevedet. De tudom, nemcsak szájjal lehet bántani Téged, hanem tetteink­kel, haragtartásunkkal, szeretet- lenségünkkel, érzéketlenségünk­kel. És lehet azzal is, hogy rutin­szerűen csak ajkunk mondogatja kedves nevedet, és nem megy át a szívünkön ugyanakkor meleg­ség, valami titkos megrendültség. Drága a neved, mert Te jelen­ted a legtöbbet az életemben. Megtalált kincs .vagy. Erők árad­nak Tőled, s ezek magasabbra emelnek: több fényt látok, meg tudom állapítani a világban a fontossági sorrendet, nagyobb sze­retet és türelem ébred bennem. Mennyi jót tettél velem életem­ben! Neveltél, faragtál mint a Te neved szobrász, orvosként gyógyítottál. Köszönöm! Sehol a világon nem nyugszik meg a lelkem, amíg Tebenned meg nem nyugszik. Izrael története ott kezdődött az égő csipkebokornál, amikor Isten megmondta a nevét: ÉN Vagyok. Vagyok és hallom kiál- tástokat az egyiptomi konbácsok alatt. Leszek veletek, amikor ten­ger állja utatokat, amikor nem lesz ennivalótok. A régi embereknek a név töb­bet jelentett, mint a maiaknak. A név egy volt a személlyel. Aki ellensége nevét tudta, annak ha­talma volt felette. Ha felírta ha­ragosa nevét egy táblára, meg tudta semmisíteni őt, ha átszúr­ta tőrével ezt a nevet. Neveket is úgy adtak gyermekeiknek és egy­másnak, hogy az a név valami módon valósággá lesz az illető életében. A nevében benne volt egy ember jelene és jövője. Az ószövetség népe nem merte kimondani az Isten, Javé ne­vét. Ha a szent szövegben ehhez a szóhoz értek, helyette ezt mond­ták: Űr. Mi boldogan, szeretettel mondjuk ezt a nevet. Mondtuk, hogy az Abba-Apu szót Jézus ta­nította meg nekünk. Ez bizalmas megszólítás, de nem konfidens. Mielőtt kiejtjük Isten szent he­vét, meg kell vizsgálnunk magun­kat; hogy- egyáltalában tudjuk-e, kicsoda Ö, ismerjük-e Öt. Mi cseppek vagyunk, persze, az óceánhoz képest, s ezért sohasem tudjuk megismerni egészen öt, de aki szereti Istent, Jézus által napról napra ismerősebb lesz. Luther azt mondja Kis Kátéjá­ban, hogy ez a megismerés ott kezdődik, hogy „Isten igéjét tisz­tán és igazán tanítják”. Milyen sok múlik a lelkészeken! Szok­tunk-e imádkozni a papunkért? Amikor megy fel a szószékre, kérjük-e Isten Lelkét, hogy az emberi dadogáson keresztül Is­ten hangja szólaljtin meg az ige­hirdetésben, és a lelkész Jézus Krisztus evangéliumát hirdesse? És a keresztyének élete is felhív­ja a körülöttük élők figyelmét az Istenre. Igazán keresztyénség-e a mi keresztyénségünk? Mert ha türelmetlenek, kapzsik, könnyel­műek vagyunk, mint a többiek, „megszentségtelenítjük” Isten ne­vét. Ettől őrizz meg minket, meny- nyei Atyánk” — mondja Luther. Mi nem emeljük meg kala­punkat , valahányszor kiejtjük Isten nevét, mint a nagy tudós, Newton tette —, de a legfonto­sabb „telefonszámnak” tartjuk ezt a nevet: fel lehet hívni Öt bajban, gyászban, örömben. Tedd meg ezt most is, mindegy, milyen helyzetben, lelki állapotban vagy. Megnyugszol, felüdülsz! Görög Tibor Reformációi ünnepély A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa október 31-én, vasárnap este 6 órakor a kelenföldi templomban (XI„ Bocskai út 10.) REFORMÁCIÓI ÜNNEPÉLYT rendez, amelyre mindenkit szeretettel hív és vár AZ ÖKUMENIKUS TANÄCS ELNÖKSÉGE Az ünnepély rendje: 1. Közének: Erős vár a mi Istenünk. 1. vers. 2. Igét olvas és imádkozik Laczkovszki János, a Baptista Egyház elnöke. 3. Közének: Mely igen jó az Űr Istent dicsérni. 1. vers. 4. Igét hirdet Görög Tibor óbudai lelkész. 5. Buxtehude: Tarts meg Urunk, szent igédben című kantáta. Elő­adja .a kelenföldi gyülekezet ének és zenekara, vezényel Bencze Gá­bor, orgonái Sulyok Imre. 6. Ünnepi beszédet mond Kovách Attila, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke. 7. Közének: Mint a szép hives patakra. 1—3. vers. 8. Reményik Sándor: A fordító. Elmondja Kovács Artur. 9. Händel: Részlet a Jósua című oratóriumból. Előadja a Kálvin kórus, vezényel Máté Jánosné, orgonán kísér Máté János. 10. Befejező imádságot mond Hecker Frigyes, a Metodista Egyház szuperintendense. 11. Közének: Tebenned bíztunk. 1. vers. Reformációi ABC Isten igazsága „Igaz” és „Isten igazsága” — ezek az igék úgy hatottak lelkiisme­retemre, mint a villámcsapás. Megborzadtam, amikor hallottam őket. Ha Isten igazságos, akkor büntetnie kell. De amint egyszer ebben a toronyszobácskában tépelődtem ezek fölött az igék fölött: „Az igaz ember hitből él” (Róm 1, 17), és „Isten igazsága”, Isten kegyelmé­ből ezt gondoltam: Ha nekünk mint igazaknak hitből kell élnünk, és ha Isten igazsága minden' hívőnek üdvösségére van, akkor ez nem lehet a mi érdemünk, hanem csak Isten irgalmassága. Így Isten igaz­sága az az igazság, amellyel minket Krisztus által igazzá tesz és megvált. Így ezeket az igéket megszerettem. Így mondja el Luther, hogyan jött rá arra, mennyire más Isten igazsága, mint amit az ember saját fogalmai szerint gondol róla. Csakugyan különös ez számunkra: a mi fogalmaink szerint ez in­kább igazságtalanság, mert eszerint Isten nem azt teszi az ember­rel, amit az megérdemel, hanem megbocsát neki. De ezt csak addig tudom ilyen „józanul”, hideg logikával elgondolni, amíg rá nem jö­vök, hogy itt rólam, az én ügyemről van szó, nekem is felelnem kell Isten előtt egész életemről. És ha így jövök rá arra, hogy Isten igaz­ságát az Ö emberek iránti szeretete szabja meg, akkor értem meg ennek az igazságnak mélységét, s akkor Lutherral együtt megszere­tem azokat az igéket, amelyek az igazságról szólnak. Alfred Dürr: J. S. Bach kantátái KÖZISMERT, HOGY BACH' ÉLETÉ­RŐL csak igen kevés adat maradt fenn. A tudományos kutatás ezért ma főleg a nagy zeneszerző műveinek elemzésével foglalkozik és igyekszik feltárni azt a szellemi, kulturális vagy egyházi hátte­ret, amelyben ezek a művek létrejöttek. Bach kantátái életművének csaknem felét teszik ki —, a közvetlen utókor mégis alig vett tudomást róluk. Jellemző, hogy például Forkel 1802-ben megjelent Bach-életrajza alig néhányat említ meg belőlük. A nagy oratorikus művek (főleg a Máté passió) és a hangszeres művek jó­val előbb lettek ismertté és kedveltté. Már tüzetesen foglalkozik viszont a kan­tátákkal Spitta, majd Schweitzer is. And­re Pirro a neves francia kutató pedig egyenesen a kantáták alapján vázolja fel Bach szellemi portréját. E NÉHÁNY ELŐZMÉNY ISMERETÉ­BEN mérhetjük fel annak jelentőségét, hogy Alfred Dürr közel 800 oldalas mun­káját vehetjük kezünkbe, éspedig ma­gyar fordításban, a Zeneműkiadó gon­dozásában. Rdcz Judit fordította és Su­lyok Imre lektorálta a könyvet. Míg Schering, Smend vagy Werner Neu­mann egyes kantátákról írtak kitűnő be­vezetéseket, Alfred Dürr a kiváló Bach- kutató elsőként vállalkozott arra, hogy most magyarra fordított könyvében egy köteten belül ismerteti Bach valamennyi kantátáját. Igen jó a történeti bevezetés, amely rámutat arra, hogy Luther Már­ton milyen szerepet szánt a zenének az ige „szárnyrakeltésében”. Az evangélikus egyházi zene a felolvasott igéhez csatla­kozva fejlődik ki. A vasárnapra kijelölt evangéliumi textus fő gondolatait önti zenei formába a kórus által énekelt több szólamú „motetta” (a bibliai szövegre írt mű neve: „Spruchmotetta”). Ez a forma indul fejlődésnek és különféle elnevezé­seket kap, mint például „egyházi darab”, „zenei áhitat”, „concerto”, majd „kantá­ta”. Az utókor egyedül ezt a „kantáta” elnevezést használja. A' Bach előtti idő­szakban főleg Schütz és Buxtehude mun­kássága volt jelentős e műfaj területén. JOHANN SEBASTIAN BACH egyhá­zi kantátáinak kétötöde elveszett. A fenn­maradt mintegy 200 kantáta így is hatal­mas zenei örökséget jelent. Nyomon ki­séri Dürr Bach kantátáinak fejlődését a szerző alkotó munkásságán belül is. Így ismerkedhetünk meg a korai formával, amely még csak a Biblia és a korái szö­vegére támaszkodik, majd az újabb tí­pussal, amelyben már szabad költemé­nyeket zenésít meg a szerző. Dürr köny­ve a zenei érdekességek mellett bepillan­tást ad a XVIII. századi lipcsei istentisz­teleti életbe is, ami számunkra különösen is érdekes. Bach egyházi kantátáit az egyházi esztendő sorrendjében tárgyalja. Példa gyanánt lapozzuk fel a 97. ol­dalt, ahol Advent I. vasárnapját találjuk. Dürr közli a vasárnapra kijelölt levélbeli és evangéliumi igét. Sőt egy mondatban summázza annak tartalmát is. Elsőként a BMW 61. sz. „Jöjj népek Megváltója” kezdetű kantátát tárgyalja. Megtudjuk róla, hogy a szövege Erdmann Neumeis- tertől származik. Szerepel benne a luthe­ri egyház ádventi főéneke a „Jöjj népek Megváltója”. Remek tartalmi összefogla­lást kapunk a kantáta gondolatmeneté­ről, amit most idézünk is: „A Megváltó eljövetele naponta új áldást hoz szá­munkra. Ehhez kapcsolódik a kérés, hogy Jézus jöjjön el a templomába, azaz a gyülekezetéhez. Az említett bibliai idé­zet után kérik Jézust, költözzön minden egyes keresztyén szívébe, és annak bű­nössége ellenére se vesse meg őt. A kö­vetkező két áriában a szöveg témája egy­részt a gyülekezet, másrészt az egyén kö­nyörgése a Megváltó eljöveteléért.” Ez csak egy példa a sok közül, hogy Dürr milyen frappánsan és kongeniáli- san ragadja meg a kantáta eszmei tartal­mát. A kitűnő tartalmi összegezés után következik a kantáta hangszerelésének leírása, majd a tételek zenei méltatása. Bach kantátái az evangélikus egyházi zene tetőpontját jelentik. A lutheri ke­gyesség, a lutheri teológia, az evangéli­kus gyülekezeti énekek alkotják a szelle­mi hátterét ennek a zenei örökségnek. DÜRR KÖNYVÉNEK HASZNÁLATA feltételezi, hogy a kantáták kottáját is (partitúra vagy zongorakivonat) kézbe­vesszük. Persze még fontosabb, hogy hangversenyen, rádión, vagy lemezját­szón keresztül valósággal meg is hallgas­suk az illető művet. A könyvet gazdagít­ják a közölt kottaillusztrációk. Külön emeli értékét az a tény, hogy a tudomá­nyos alaposságot olyan olvasmányosság­gal egyesíti, hogy így a nagyközönség számára is érthető. Külön felhívjuk a figyelmet a 761. ol­dalon levő tárgymutatóra. Itt a zenei szak­nyelvben kevésbé járatos olvasó számá­ra közöl magyarázatot az előforduló ze­nei fogalmakhoz. örvendetes, és a Bach-zene fokozódó népszerűségét igazolja, hogy egy ilyen színvonalú és ilyen nagy terjedelmű könyv jeelnt meg éppen a kantátákról, melyek Bach egyházi zenéjének legjelleg­zetesebb rétegét alkotják. Az életrajz nem sok bepillantást enged Bach lelkivilágá­ba, de ezeken a kantátákon keresztül mégis közel juthatunk a nagy zeneszer­ző hitéhez és eszmevilágához. Az egyre több lemezfelvétel és az élő kantátahang­versenyek . megértését segíti elő Dürr könyve. A szakember bizonyára „alig tudja majd letenni”, — de a laikus zenei érdeklődő is élvezettel használhatja. Gáncs Aladár (

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom