Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-10-10 / 41. szám

Mellékutca Amatőr Művészek kiállítása „Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti az Jstent, szeresse a testvérét is” (1 Jn 4, 21). VASÁRNAP. — „Jézus mond­ja: Aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el magamtól” (Jn 6, 37 • Zsolt 34, 7 Mk 12. 28—34 — Zsolt 93), Főnök, telefon... Ki keres?... Egy ügyfelünk, azt mondja, nagy bajban van... Mondd, hogy nem vagyok itt­hon ... Sajnos, embereknél ez a fajta magatartás is előfordul. Jé­zusnak nincs szobája, se telefonja, de bármikor elérhető — imád­ságban. Igénk biztat, hogy biza­lommal forduljunk hozzá, Ö mindenkit meghallgat, senkitől sem zárkózik el. Jézus készsége minket is késztessen arra, hogy szakítsunk időt felebarátaink szá­mára, ha segítséget remélve meg­keresnek bennünket, „Jertek hoz­zám, Krisztus mondja, Kiket a gond s a bűn zsoldja Megterhel és rettegtet.. (424, 1. v.). HÉTFŐ. — „Krisztus azért halt meg mindenkiért, hogy akik él­nek, többé ne önmaguknak élje­nek, hanem annak, aki értünk meghalt és feltámadt” (2 Kor 5, 15 — Ez 18, 4 — Mt 5, 17—22 — Jón 2, 1—11). Jézus nem „élt” és nem „halt” önmagáért, hanem mindent értünk tett. Ezért tőlünk is vár valamit — nem önmagáért! Azt várja, hogy mindig önzetlen szeretettel, nyílt segítő készség­gel szolgáljuk embertársainknak, tehát felebarátainkon keresztül szolgáljunk Neki! ..Ki egy sze­gény felebaráttal, Szerető szív­vel jót teszen, Mintha tenné a menny Urával: Ö nála oly becs­ben leszen ...” (448, 3. v.). KEDD. — „A megrepedt nád­szálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el” (Ézs 42, 3 — Jn 8, 11 — 1 Tim 1, 5—9a — Jón 3, 1—10). Falunk egyetlen üzemében — a Tsz-ben — év­ről évre látok selejtezést. Ami­kor ég a halálra ítélt zsák, a sok próbát kiállt fólia s egyebek —, mindig fáj a szívem. Talán hasz­nálható lenne még belőlük vala­mi -, gondolom magamban. Ami­kor igénk „megrepedt nádat”, „füstölgő mécsest”, említ, emberi életre kell gondolni. Urunk „nem írja le”, nem „selejtezi ki” az embert, a megtévedtet sem akar­ja megsemmisíteni, hanem szere- tetébe fogadja és kész megújítani, használhatóvá tenni. „Üj testem fényljék mint a nap, Mely su­gárról sugárra kap, Akár dicsőült testeden Tündöklik tisztán, fé­nyesen” (765, 9. v.). SZERDA. — „Az Úr szereti a jogosságot” (Zsolt 37 28 — 1 Jn 2, 29— Mt 5, 23—26 -----Jón 4, 1— 11). Ahol bölcsen és embersé­gesen mérik föl az életet, ott azt mondják, hogy minden embernek van joga és kötelessége. Ahol jo­gától megfosztják az embert — ami az emberi mivoltából megil­leti — ott zűrzavar, békétlenség és feszültség támad. Mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy jogainkat szabadon gyako­rolhatjuk, de ugyanakkor köte­lességeinkről se feledkezzünk meg! Ezért mondja a zsoltár 37. verse: „Vigyázz, hogy feddhetet­len légy, ügyelj, hogy becsületes maradj, mert a jövő a béke em­beréé.” Világviszonylatban gon­dolkodva, imádkozzunk, azokért, akik kötelességeiket bőven telje­sítik, de jogaikat kevésbé élvez­hetik. „ ... Biztasd, hogy aki hi- ven fut, Győzelmet nyer, és mennybe jut” (488, 4. .v.). CSÜTÖRTÖK. — „Kérjétek és megkapjátok, hogy örömötök tel­jes legyen” (Jn 16, 24 — Neh 8, 10 — Jk 2, 1—8 — Jel 1, 1—3). Az ember örömre vágyik — ez természetes. Kérdés azonban az, hogy mi biztosíthatja igaz örö­münket? Az, ami jogos igénye­inket, tényleges szükségleteinket kielégíti, de nem ragadta túlka­pásokba. Bízni lehet abban, hogy teljes örömünk lesz, ha felmér­ten és mértékkel kérünk —, er­re ígéret van, hogy megkápjuk. Fölöslegesre nincs szükség, a többlet legyen azé, aki hiányt szenved! „Benned bízom, mert jól tudom, Megadhatod Istenem. E világon, s a másikon. Ami szükséges nekem” (366, 5. v.). PÉNTEK. — „Ahogy a tűz láng­ra lobbantja a rozsét, és felfor­ralja a tűz a vizet, úgy ismertesd meg nevedet ellenségeiddel” (Ézs 64. 1 Jel 1, 7 — Mt 22, 34—46 — Jel 1, 4—8). Az emberi természet azt diktálja, hogy le kell tarol­ni az ellenségeket: elzárkózással — „hogy megmutassuk!”... meg­alázó szóval — „hogy megszé­gyenítsük” ... vérbosszúval, fegy­verrel — „hogy megsemmisít­sük” ... Isten más utat választ, más tűzzel bár: a szeretet melegé­vel győz le minden ellenséget. Ezt Jézuson keresztül mutatta meg. „Míg átkoztak ellenségeid. Imádkoztál üdvükért: „Jó Atyám, bocsáss meg nékik. Ne sújtsd őket bűnükért.” Add, hogy szív­ből megbocsássam Én is, ha sért embertársam. így teszek példád szerint...” (183. 2. v.). SZOMBAT. — „így hát mit várhatok Uram? Egyedül benned rerriénykedem” (Zsolt 39, 8 — 2 Tim 1, 12 — Jak 2, 8—13 — Jel 1, 9—11). A hét végén mérlegre tettem magamat, s szomorúan ál­lapítom meg, hogy semmit sem vagy csak nagyon keveset növe­kedtem a hitben és a szereteben. „így hát mit várhatok Uram?” Téged, aki azt mondottad: „Nem akarom a bűnös halálát, hanem, hogy megtérjen és éljen.” Bízom Benned Uram! „Én csak tőled várok Vigasztalást, erőt, Te meg­eleveníted A gyengét, csügge- dőt...” (320. 3. v.). Péter Jenő TEMPLOMÉPÍTÉSZETI KONFERENCIA Nem törvényszerű, hogy igaz­gyöngyöket csak fényes kirakat­ban lehet látni. Az sem, hogy csak országosan kiemelt kiállító- termekben fedezhetjük fel a kép­zőművészet remekeit. Néha egy- egy „mellékutcában” is rábukkan­hat a műértő közönség nemes, ér­tékes, időtálló alkotásokra. Az Országházi Dolgozók Klubja két festő és egy kerámia művész al­kotásaiból állított ki csokorra valót a minap, és tegyük hozzá, Magyarné Derszib Éti: A soproni Templom utca meglepően értékes műveket. Mindhárom művész soproni. An­nak a városnak küldötte, amely patinás szépségével régtől fogva ihletője a képzőművészeknek. De nem csak ihletője, hanem mint jelen esetben is, szerényen háttér­be húzódva, inspirálója, patroná­ló ja művészeinek. Budapestre most ún. amatőr alkotókat dele­gált. Ez a kifejezés azonban korunk találmánya, a szakosított, a mes­terséget, tudományt, így a művé­szetet is okmánnyal-pecséttel hi­telesítő kor találmánya, amely a természetes tehetséget kizárja so­raiból. Rafaelt, Rembrandtot, ^dunkácsyt művészete és alkotása tette naggyá, holott a maguk ko­rában „amatőrök” voltak. És ha nem is vonhatunk párhuzamot a festőművészet kolosszusai és a mai amatőrök között, mégis sze­retnénk kiküszöbölni bizonyos esetekben e diszkrimináló kifeje­zést. Mert itt van pl. Fejér Zoltán, akit a „legérettebb művésznek” vél a város, s aki merész téma- választásában és ecsetkezelésében már-már Chagallt juttatja eszünkbe. Pasztell színei, a for­mák felbontása, a valóság rela­Kétszer kirándult a gerendási gyülekezetből 35—35 fő. Még augusztusban elmentünk ejy napra Szegedre. Megtekintet­tük a Széchenyi teret, Kárász ut­cát, új áruháíat és klinikákat. Az evangélikus templomban dr. Cser­háti Sándor lelkész áhítatot tar­tott, majd a gyülekezet történetét és jelenét ismertette. Utána a gyógyfürdőt ismertük meg. Majd szabadtéri előadásban gyönyör­ködtünk. Szeptemberben háromnapos ki­rándulásra mentünk. Első utunk a kiskunfélegyházi börtönmúze­um volt. Budapesten a Nemzeti Múzeum kertjét és a koronázási ékszereket néztük meg. A Hősök tere után a Margitsziget szépsé­gében és fürdőjében frissültünk fel. Még aznap megnéztük Tata­bányán az Ipartörténeti múze­umot. Az alföldi embereknek egy szobányi bányarészlet is érdekes volt. A bányászok életének bemu­tatása — nem is- olyan régi idők­ből — tanulságos volt. Másnap Komárom rövid megtekintése után Győrbe mentünk. Istentisz­teleten és úrvacsorán a gyüleke­zettel vettürfk (részt. Bárány Gyu­la esperes köszöntötte a gyüleke­zetét. Tekus Ottó igazgató-lelkész a gyülekezet életét, templomát ismertette, az esperes pedig az egyházmegyét. Megtekintettük a szeretetotthont. Egyben átadtuk a gyülekezet adományát: az asszo­tívvé tétele korunk nyugtalansá­gának kifejezése. Elvont formái szimbolikus értelmezésre várnak. A líra megelevenítés drámai fe­szültségben kerül közlésre. Az Ikva szépe, Ion felhő, Pannónia vagy a táncos Golgota mind egy-egy remekmű, amely a lé­lek nyugtalanságát fejezi ki át­szellemült színekben. Magyarné Derszib Éti homlok­egyenest ellenkező irányzat kép­viselője. Az ún. hagyományos, realista művészet követője. Ecset­jét játékos könnyedséggel kezeli, természetes báj érvényesül akva- relljein, olajfestményein. Színei a töretlen asszonyi optimizmust sugározzák, az élet a női lélek prizmáján keresztül célt és ér­telmet kap. Megörökíteni a való­ságot, ezt a célt tűzte maga elé Derszib Edit. Mert az életre pon­tot tesz a halál — ezért kell meg­örökítenünk a Kata néniket —, (kitűnő portrék sora) és az idő Templom-utcát, a Festő-közt és Sopron többi szegletét. A művész képei mégsem a fotódokumentá­ciók. Ihletett festmények, ame­lyek egy finom lélek halk rezdü­lései. Egri és Basilides Balaton- képei egyidejűleg „dokumentu­mok” és a művészet egyetemes nyelvén kimondott vallomásai a Tóról. Magyarné Derszib Éti ha­sonló vállalkozásba vágta fejszé­jét, maradandóvá tenni a mulan- dót. megőrizni a pusztuló tájat, embereket, városrészeket. S végül Borsodi Zsuzsa kerá­miáról! Az ősi művészet a nép művészete volt elsősorban. Művé­szi fokra a legihletettebb, legki­válóbb művészek emelték. Alig­ha kell eszünkbe juttatni Kovács Margitot, aki a népi kerámiát su­gárzó glóriába foglalta. Borsodi Zsuzsa mintha hasonló utat vá­lasztott volna magának. Leg­alábbis, ami kisplasztikáját illeti. Kovács Margit feltámasztását érzi a szemlélő biedermeier szob­rocskáin, a karcsú, szinte gótikus megfogalmazáson, amint múlt századbeli toalettben megeleve­nednek a figurák, s graciőz moz­dulattal intik le a 20. század vé­gének rohanó emberét. Borsodi Zsuzsa nem állítja meg az időt, de alárendelt szerepet szán neki, az ember döntő fölényét hangsú­lyozza. Nyugalmat és maradandó- ságot árasztanak kerámiái. Igen. mellékutcában is felfedez­hetünk drágagyöngyöket, ha úgy tetszik, képzőművészeti remeke­ket. Rédey Pál nyok által készített tarhonyát. Győr belvárosa után utunk Pan­nonhalmára vezetett. Ősi apátság épületeivel, templomával és könyvtárával ismerkedtünk. Harmadik napon a Herendi Porcelángyár múzeumát néztük. Minden egyes tárlónál csak a csodálkozás szavai hangzottak el a résztvevők ajkáról. Idős, sokat látott férfi mondta: még ilyent én se láttam. Innen Veszprémbe mentünk. Az állatkert és nevezetességekkel való ismerkedés után Tihany volt a következő állomás. Útköz­ben a Bakony szépsége lenyűgö­ző volt. A tihanyi templom mel­lett a kilátás a Balatonra igazi természeti szépség volt. Voltak köztünk, kik még csak a hírét hallották a Balatonnak. A tihanyi átkelőhelyet láttuk, majd a Bala­ton partján indultunk hazafelé. De nem hagytuk el úgy, hogy ne fürödjünk egyet benne. Kecske­métről hallgattunk rövid ismer­tetést. Majd Szarvason megemlé­keztünk a negyven éve felállított Tessedik szoborról. A három nap jó autóbuszáról, szállásról, ellá­tásról a Volán gondoskodott. Amikor évente más egyházme- gyével, szeretetintézménnyel is­merkedünk, egyben szép hazánk, egyházunk jön közelebb a szí­vünkhöz. H. A. Istentiszteleti rend Budapesten, 1982. október 10-én Deák tér de. 9. (úrv.) Takácsné Ko­vácsházi Zelma, de. 11. (úrv.) Pintér Károly, du. 5. Pintér Károly, du. 6. Szeretetvendégség: Hafenscher Ká­roly. Fasor de. 11. du. 6. Dózsa György út 7. de. fél 9. Üllői út 24. de. fél 11. Ruttkay Levente. Karácsony Sándor u .31—33. de. S. Ruttkay Le­vente. Rákóczy út 57/b. de. 9. (szlo­vák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (ma­gyar) Ruttkay Levente. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Veöreös Imre. Vajda Péter u. 33. de. fél *12. Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv.). Rákosfalva de. 8. Gyarmat út 14. de. fél 10. Kassák Lajos út 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. negyed 10. Benczúr László. Frangepán u. de. 8. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Üjtelep de. fél'9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerle telep de. 8. Bonnyai Sándor. Peestújhely de. fél 10. Rákospalota MÁV telep de. 8. Rá­kospalota Nagytemplom de. 10. Bella Árnád. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Kar­ner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cinko- ta de. fél 11. Szalay Tamás. du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Kósa László. Rákoshegy de. 9. Feren- czy Zoltán. Rákosliget de. 11. Kósa László. Rákoskeresztúr de. fél 11. Fe- renczy Zoltán. Becsikapu tér de. 9. (úrv.) Magassy Sándor, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Magassy Sándor, du. 6. Toroc- kó tér de. fél 9 Koren Emil. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de. 10. Görög Ti­bor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. de. 11. du. fél 7. Budakeszi de. 8. Pesthidegkút de. fél 10. Modori u. 6. de. 10. Kelenföld de. 8. (úrv.) Bencze Imre, de. 11. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. Missura Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. Missura Tibor. Nagytétény de. fél 9. Rőzse István. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Rőzse István. Budafok de. 11. Rőzse István. Budaörs du. 3. Rőzse István. Törökbálint du. fél 5. Rőzse István. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György. ORGONAEST lesz október 16-án, szombaton este 7 órakor a soproni temp­lomban. Műsor: J. S. Bach: f-moll prelúdium és fúga (BWV 534.) Két korálelőjáték „Valet will ich dir geben” (BWV 736.) „An Wasserflüssen Babylon” (BWV 653b.) Kodály: Oi'ganoedia Epigramma Liszt: Hosannah Orgonái: Laborczi Erzsébet — Dr. Csokríyai József ny. ta­nítóképző intézeti tanár, a Pápai Állami Tanítóképző Intézet volt igazgatója, életének 76. évében váratlanul elhunyt. Harminc éven keresztül a gércei gyüleke­zet felügyelője volt. Családja, ta­nítványai, a győri és a gércei gyü­lekezet nagy részvéte mellett a • győri temetőben Tekus Ottó győ­ri lelkész igehirdetése és Solymár Gábor sárvári lelkész megemléke­zése után helyezték el hamvait. ,,ö gyújtott világosságot szívünk­ben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisz­tus arcán. Ez a mi kincsünk pe­dig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt az Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak”. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest VIII., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—VIII Előfizetési ár: egy évre 240.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 (f) 81.2411 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás • Felelős vezető: Szlávik András vezérigazgató A Német Demokratikus Köz­társaság Evangéliumi Egyházai­nak Szövetsége Eisenachban ok­FABINY TIBOR CIKKEI A franciaországi evangélikusok folyóirata, a Párizsban megjelenő Positions Luthériennes nyári szá­ma közli Fabiny Tibor teológiai tanár írását abból az alkalomból, hogy Albert Greiner párizsi lel­készt, tb. püspököt Evangélikus Teológiai Akadémiánk ez év tava­szán tiszteletbeli doktorrá avat­ta. A méltatás kiemeli a két egy­ház közötti további jó kapcsola­tok kiépítésének szükségességét. A Hungarian Digest című, Bu­dapesten megjelenő angol nyelvű képes folyóirat, amely a Magyar- országra látogató turisták tájé­koztatására is szolgál, közli Fa­biny Tibornak az Evangélikus Élet 1981. évi reformáció heti szá­mában „Luther kéziratai Magyar- országon” címen megjelent tanul­mányát, és fényképet közöl Lu­thernek az Evangélikus Országos Levéltárban őrzött 1518-ban kelt saját kézírású, az Evangélikus Or­szágos Múzeum kiállításán meg­tekinthető zsoltármagyarázatáról. „Gyülekezet és templomépités — KÜLFÖLDI LAPOKBAN Ez reformátorunknak világvi­szonylatban is egyik legkorábbi, fennmaradt autográf irata. — HÁZASSÁGI ÉVFORDULÓ. Szimon János soproni lelkész és felesége, Lotz Mária szeptember 10-én ünnepelték házasságkötésük 25. évfordulóját. Ebből az alka­lomból Lotz Tibor ny. lelkész ál­dotta meg házasságukat. „Az Űr minden ösvénye szeretet és hűség azoknak, akik megtartják szövet­ségét és intelmeit. — ,HALÁLOZÁS. Buszlai Béla, a hernádbüdi kis gyülekezetnek húsz éven át fáradhatatlan és hű­séges gondnoka súlyos betegség következtében, mégis váratlanul, 54 éves korában elhunyt. Temeté­se az egész falu és a gyülekezet mély részvételével szeptember 25-én volt. A vigasztalás evangé­liumát Pásztor Pál diósgyőr-vas- gyári lelkész hirdette. „Az igaz­nak emlékezete áldott”. Országjárás Gerendásról lehetőség és belső terek” témával. A konferencián egyházunk kép- tóber 4. és 9. között tempiomépí- viseletében dr. kotsis Iván épí­tészeti konferenciát rendezett tészmérnök vett részt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom