Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1982-10-03 / 40. szám
,,... ünnepélyesen ígérem és fogadom... ” Tanévnyitó a Teológiai Akadémián (Folytatás az 1. oldalról) és hallgatók is szembe a kérdéssel: Melyik a lelkészi hivatás itt ér. most időszerű feladatai? Ha világi tagjaink ma igényelt hivatását a mélyebb hitben és nagyobb hűségben jelöltük meg, akkor Teológiai Akadémiánk hallgatóinak és egyházunk ordi- nált lelkészeinek ma teljesítendő hivatását a hit és hűség kettős alapjára épülő nagyobb tudományosság és a bátrabb közéleti szolgálatvállalás feladatában konkretizálhatjuk. Napjainkban, amikor az emberiség kulturális szintje és főként technikai fejlettsége az előző nemzedékek .számára alig elképzelhető magaslatra jutott, a korábban könyveket és újságokat is pótló szószéknek csak akkor lesz további vonzása, ha hittel és hűséggel megáldott igehirdetői művelői lesznek a teológiai tu- oi.nányoknak és egyben munkásai a szószéktől ugyan már különvált, ám az egész fejlett társadalmat meghatározó tudományos élet valamely területének. Ma nem elég csak hinni: a tudás is hozzátartozik a leikész hitel- képességéhez. Nem elég a ránk- bízottakat hűségesen pásztorol- ni: el kell mélyednünk a teológia vagy vele rokon tudomány- szakok mélyebb kutatásában, ismerősöknek kell lennünk a kutatás mai állásában ahhoz; hogy hitünk tudományát mások is elfogadják. Az apostoli intés: „. . . hitetek mellé ragasszatok jócselekedetet, a jócselekedet mellé tudományt...”? minden korban, de ma kiváltképpen kötelező érvényű mindazoknak, akik speciális vocatioval rendelkeznek. Akadémiánk sokféle módon igyekszik lelkészeink tudományos képzését biztosítani: az előadásokon túl gyakorlati képzéssel, a klasszikus és modern nyelvek tudásának megkövetelésével, vendégelőadásokkal, ^önképzőkörrel, szakcsoportok munkájával és sok egyéb módon is. A lelkészi hivatásunkkal járó másik nagy feladatkör tehát a közegyházi szolgálat, tágabb értelemben a közéleti munkásság. A lelkész nemcsak magának és családjának, hanem elsősorban környezetének él. Luther úgy mondja, hogy nem homo privátul. hanem homo publicus Minél mélyebbek hivatástudatunk gyökerei, annál szélesebb és tsrebé- lyesebb lesz fánknak a koronája. Ki kell, hogy táguljon küldetésünk a szószék, az oltár, vagy a katedra határain, sőt családunk és gyülekezetünk határain túl Magyarországi Evangélikus Egyházunk egészének, az ökumenikus keresztyénségének és — a szeku- lár-ökumené jegyében — társadalmunk és az emberiség’ közös, nagy problémáinak a felvállalásáig. Alig kellene világunk nagy, közös kérdéseit részleteiben felemlítenem. Mégis, amikor a lelkészi és földi hivatás összefüggésének reformátori felismeréseiről szólok, rá kell mutatnom néhány konkrétumra. Közömbös maradhat-e bármelyik hivatásban az a keresztyén ember, aki felismerte, hogy világunk felett hajszálon függ az atomháború damokles-kardja? Nézheti-e a keresztyén hivő közömbösen és kényelmesen, hogy földünk egyik féltekéjén százmilliók tengődnek az éhhalál peremén? Nem kell-e minden aivatás gyakorlásában felemelni szavunkat az ellen, hogy keleten is, nyugaton is milliárdokat emésztenek fel az egyre modernebb fegyverek? Akár lelkészi, akár világi hivatásban állunk, akkor maradunk hűek a lutheri hivatás-etika elveihez; de legfőképpen Krisztus Urunk tanításához, ha teremtett világunk minden fájdalmas pontján a másokon való segítés és a békés jövő útját egyengetjük. Dániai hivatalos egyházi utunkról éppencsak tegnap visz- szatérve, hoztuk magunkkal a felismerést, mekkora erőt jelentett akár a salvadori, akár a libanoni tragédiák napjaiban a dán egyházközi segélyszervezet odaadó munkája. Ugyanígy a Helsinki Egyezmény, az egész kontinensünket érintő „helsinki szellem” mögött is bizonyára ott dobog azoknak az hivő lelkészeknek és ugyanakkor felelős politikusoknak. a szíve, akik hivatásuk tudatában készek maguk is minden erőt mozgósítani a földi élet békés, boldog fejlődése érdekében. Nekünk, magyar teológusoknak és gyülekezeti tagoknak ugyanígy ki kell vennünk részünket a magunk munkahelyén és családjában, tehát szélesebb és szűkebb közösségünkben gbból a munkából, amelyre hivatásunk — akár az isteni vocatio, akár a földi pensum — kötelez. Így lesz Krisztustól kapott s az egyház által megerősített szolgálatunk az emberiség jövőjéért is vállalt szent küldetés. Dr. Káldy Zoltán püspök-elnök az elsőéves hallgatók között Á pásztor sírba száll Lukácsy Dezső emlékezetére Autóbusz végállomás: Móric- hida, kereszt. Itt megfordul a busz — vissza, Győr felé. Egyedül szállók fel és talpig feketében. A következő falu Tét — öt autóbuszmegállóval. Mindegyik megállóban feketeruhás férfiak és nők lépkednek föl a jármű lépcsőiéiarcuk komoly. Nyilván a temetésre jönnek ők is. Mire elhagyjuk a falut, megtelik velük az autóbusz. Győrött, a révfalui temető ravatalozója előtt kandeláberek lángjai lobognak és gyászoló hozzátartozók, népes gyülekezet, Lu- ther-kabátos lelkészek hosszú sora állja körül a magasra emelt koporsót. — „Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet” — hangzik a textus a gyászbeszédet tartó* lelkész szájából. Jézus ez utolsó szavait formálták ki a kórházi ágyon a már erőinek végére jutott beteg alig-alig mozduló ajkai utolsó úrvacsoravétele befejeztével... A beteg, aki betegségétől megszabadulva pihen most az előttünk /álló lezárt koporsóban és fölötte kandeláberek lángjai lobognak. Nem is lobognak: repdes- nek a lángok a könnyű nyárvégi szélben. Egy-egy lángocska elszakad társaitól, magasba röppen az ég felé, de tüstént láthatatlanná is válik. Mintha az elhunyt lelkének mennybe szállását akarnák szimbolizálni. Az elhunytét, aki pásztor volt, nágy népes nyájnak, a téti gyülekezetnek a pásztora. Negyvenkét esztendeig végezte ott a pásztor (és nem béres) hűséges, áldozatos, fáradságos munkáját. Eszembe jut — több mint két évfízed távlatából — amikor Téttel szomszédos gyülekezetbe kerülvén először mentem a vasútállomásra és kerékpáromat a téti papiak udvarán hagytam. Elbúcsúzva a lelkésztől, aggodalmason megjegyeztem: _ — Dezső bátyám, csak éjfél után érkezem vissza, amikor mindenki alszik. Hogyan jutok én akkor a kerépkáromhoz? Nem szeretnélek felzörgetni titeket. Elmosolyodott szelíden. — Nem zavarsz bennünket. Az utcaajtót mi sohasem zárjuk be. A téti papiak ajtaja éjjel-nappal nyitva van. Igen. És nemcsak a téti papiak ajtaja, hanem a téti lelkész szíve is. A pásztor szíve: hogy befogadja azt a sok gondot, nehézséget, szomorúságot, fájdalmat, amit a nyáj elébe vitt. És segített könnyíteni a terheken — együtthordozással; a megosztott teher fele teher. Nagy volt a nyáj, nagy a teher. Nem csoda, ha már jóval nyugdíjba vonulása előtt szívir.fraktussal szállították kórházba több ízben is . . . A ravatal mellett még egyszer elhangoznak Jézus utolsó szavai — módosítva. — Atyánk, a te kezedbe tesz- szük le elhunyt lelkésztéstvérünk lelkét... Kihunynak a lobogó lángok. Elindulunk a megásott sír felé. Odaérve erőteljesen, vigaszt és szilárd reménységet adóan zendül meg a temetési ének. v— Krisztus, te vagy életem, Nyereség halálom; Reményem beléd vetem, A halál csak álom .,. Vége a szertartásnak. A temetési gyülekezet ércesen zengő éneke kíséri a sírgödörbe ereszkedő barna koporsót. Mielőtt végképpen eltűnnék, szemem még utoljára rátapad a koporsó arany betűire. — Lukácsy Dezső 1905—1982. Sághy Jenő MISSZIÓ — FÖLDRAJZI HATÁROK NÉLKÜL A misszió egykor földrajzilag körülhatárolható területeket érintett, de ma már egyre inkább helyzeteket és feladatköröket — olvashatjuk egy, a Ilutheránus Egyház Amerikában (LCA) szeptemberi közgyűlésére készített tanulmányban. A „Felhívás világméretű misszióra” több kérdést fogalmaz meg, mint feleletet, mert az egyház minden tagját arra kívánja ösztönözni, hogy missziói kérdésekkel foglalkozzék. A tanulmány a közvetkező kérdéseket tárgyalja: „Az evangélizáció folytonossága, egység a misszióért, bizonyságtétel más meggyőződésűeknek, az értelem és a tudomány határai, szegények és elnyomottak; a béke építése: új terület, végül: az intézmények válsága. A szerzők többek között azt kérik, hogy a gyülekezetek, lelkészek, egyházi testületek és intézmények, valmint a pedagógusok minél szélesebb körben vitassák meg munkájukat, az újabb és újabb feladatok felismerése és megoldása érdekében. 1 mm T Pl VÁSÁRIM ,P IGÉJI 1 Egység következményekkel Ef 4, i—6 MEGOSZTOTT VILÁGBAN ÉLÜNK. Szinte közhelyszerű már ez a megállapítás, pedig nem szabadna olyan könnyen napirendre térni ennek a naponként tapasztalható ténynek a zord valósága felett. Már a Szentírás első lapjain felhangzik az ősi bizonyságtétel az emberiség közös eredetéről, és a későbbiek folyamán is a Biblia egyik állandóan visszatérő örömüzenete, hogy egy az Isten, aki egy világot teremtett, ahol egy teremtmény, az ember az Ö kiválasztott gyermeke. Isten igéjének az alapján tehát nem találunk semmilyen elfogadható indokot és mentséget, hogy miért állnak szemben földünkön olyan sok helyen, az egy vérből teremtett népek, fajok, nemzetek és nemzedékek. A MEGOSZTOTTSÁG AZ EMBERI BŰN KÖVETKEZMÉNYE. De az Atya nem törődött bele nagy családja széthullásába. Ezért küldte el Fiát egy a mienkéhez hasonlóan szétszabdalt, megosztott világba. Akkor még nem beszéltek 1., 2., vagy éppen 3. világról, de zsidó és szamaritánus, görög és barbár, római és nem római egyaránt gyűlölettel méregette egymást. Ebbe a világba érkezett a testté lett evangélium: „Ügy szerette Isten a világot...” Nem a görög vagy római világot, nem az 1., vagy 3. világot, hanem az egész világot!. ISTEN MA IS TALÁN CSAK MOSOLYOG, VAGY ÉPPEN BOSZ- SZANKODIK a mi precízen felosztott világunkon, a szétdarabolt földrészeken, országokon, őrült fajelméleteinken, még ma is meglévő gettókon, és szögesdrótakadályokon. ö „felülről” nagy összefüggésekben, egészében látja ezt a glóbuszt, összeférhetetlen, békét- len lakóival együtt. PÁL APOSTOL KÜLÖNÖSEN IS LELKES HÍRVIVŐJE ennek az isteni egységlátásnak, hiszen ő maga is, életében tapasztalta, hogy Isten ledönt minden elválasztó falat, és őt, az elvakult zsidó farizeust teszi a pogányok apostolává. Igénkben is forró szavakkal vall az apostol erről a megtapasztalt egységről: „Egy a test, és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is, egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, egy az Istene és Atyja mindeneknek...” — hangzik az egység himnusza. Ezt az egységet nem nekünk kell összetákolnunk, megszerveznünk, hanem csupán el kell fogadnunk, de komoly, konkrét következményeivel együtt, melyek meghatározzák hétköznapi életünket is. AZ EGYSÉG HÉTKÖZNAPI KÖVETKEZMÉNYEIRŐL olvashatunk textusunk bevezető öt felhívásában. Az első három: alázat, szelídség, türelem. Mindhárom közös vonása, hogy rendkívül ritka hiánycikkei hétköznapjainknak. A másik közös jellemzőjük, hogy mindhárommal kapcsolatban él bennünk a gyanú, hogy valamiképpen a gyönge ember alázatos, szelíd és türelmes. Az erős, életrevaló ember rámenős, agresszív. Igen, az őserdő törvénye szerint csak az marad életben, aki kíméletlen, aki előbb támad, aki gyorsan és kíméletlenül üt visszaüt. De az Isten képére teremtett embert nem ilyen állati szintre tervezte Alkotója. Alázat, szelídség, türelem — a legspeciálisabb emberi erények sorába tartoznak, s csak igazán erős emberek tudják életüket ilyen alapokon élni. Gyakorlatból tudjuk, mennyivel több erő kell egy adott szituációban a szelídséghez és türelmes alázathoz, mint a gátlástalan agresszivitáshoz. Jézus éppen akkor a legnagyobb és legerősebb, amikor engedelmes alázattal és szelíd türelemmel szenved a kereszten. ..VISELJÉTEK EL EGYMÁST SZERETETTEL” — .IGYEKEZZETEK MEGTARTANI A LÉLEK EGYSÉGÉT A BÉKESSÉG KÖTELÉKÉVEL” — summáz az apostol utolsó két felhívása. Itt az isteni szeretet kulcsszavát, az „agabét” olvassuk az eredeti görögben. Jelezve. hogy nem valamiféle emberfeletti önuralomról van szó. nem is valamiféle .birkatürelemről”, hanem Isten ajándék-szeretetéről. mely képessé tesz a másik elfogadására. Az egység a Szentlélek-Űristen teremtő munkája, melynek nyomán felismerem, hogy Isten valóban Atyám, s a mellettem élő embertárs valóban Testvér! így leszünk egy család az egy Krisztusban, közös reménységre elhívva, közös otthonunkért, a világért! Gáncs Péter Imádkozzunk! Jézus Krisztus, aki magad is könyörögtél néped egészségéért, segíts, hadd lehessünk az egység követei egy széthúzó világban. Te taníts minket igazi alázatra, szelídségre és türelemre egymás iránt. Segíts felfedeznünk egymásban a testvért, s adj erőt, hogy otthonná teltessük ezt a bolygót minden ember számára! Ámen. * i !] «••■«■■■ I Mátrai dicséret f Fenyők susognak érintésére reggeli szélnek, s rólad beszélnek. A kis tisztáson kék enciánok, füvek ringanak, s téged áldanak. Napfényes csúcsok egymásnak és a kék végtelennek rólad üzennek Illatban, fényben, színben és hangban Tefeléd árad minden imádat. S az én reggeli dicséretem is elvegyül halkan ebben a karban. Túrmezei Erzsébet
