Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1982-10-03 / 40. szám
Testvérek között Dániában Harmadszor is Hírt adtunk már arról, hogy egyházunk hivatalos küldöttsége szeptember első napjaiban Dániában járt. Most nem a hivatalos tárgyalásokról, megbeszélésekről írok, hanem inkább a szerzett benyomásokról, tapasztalatokról. ELŐSZÖR MAGÁRÓL AZ ÚTRÓL. Egy félsziget és körülötte több mint 400 kisebb-nagyobb sziget — ez Dánia. A főváros Seeland szigetén van. A koppenhágai repülőtérre a TU l?4-es úgy ereszkedik le, mintha a tengerre szállna le, azután - mégis „betont érünk” és gurulunk a főépület elé. A testvéri fogadás után egykettőre a főváros nyüzsgő, pergő életébe érkezünk, de első látásra úgy tűnik, nincs akkora tempó, akkora hajtás, mint nálunk. Nyugodtak az emberek, a közlekedés tempós, de türelmesek a vezetők, engedik a gyalogost nyugodtan átmenni a kereszteződésben. Reggeli sétáimon tapasztaltam, 7—8 óra között még szinte kihalt a város, 8 után indul a „csúcsforgalom”, fél 9-kor és 9-kor nyitnak az üzletek. Éjfél után csendesedik el a nagy város. v Ha Dániában utazunk, mindenféle közlekedési eszközt használnunk kell. Alig indultunk el expresszvonatunkkal Koppenhágából, már a tengerparton „hajóztunk be” egy komphajóba a teljes szerelvénnyel. Korsörtől Nybor- gig kellemes hajóút következett. Majd személyképkocsikon tettük meg áz utat az északi nagy városig; Aalborgig. Onnan már repülővel tértünk vissza a fővárosba. A táj hasonló a Dunántúl déli tájaihoz, a somogyi dombvidékhez, vagy a Nyírség déli vidékének buckáihoz. Legmagasabb „hegyű” nem éri el a 200 m tengerszint feletti magasságot. A TEMPLOMTORNYOK Dániában is messziről jelzik a falvakat, városokat. A zömök, négyzetalakú, széles, fehérre meszelt tornyok lépcsőzetes párkányzatban végződnek. Igen sok közöttük a 6—700 éves is. A templomok egyaránt őrzik a népi-nemzeti hagyományokat és piz ősi egyházi múltát. A XII. században épült püspöki dómban éppen úgy, mint az alig negyven éve elkészült csodálatos Grundtvig-templomban, falun és városon egyformán megtalálható a templom hajójában felfüggesztett „viking-hajó”, a nem éppen jó hírű viking ősökre és a tengerhez kötött életmódra való emlékeztetésül. A viking ősök a római egyházba tértek, a nyugati keresztyénséget vették fék 1535 Jaján érte el á reformáció Dániát és ma is úgy vallják, hogy akkor nem új egyház kezdődött, hanem az ősi egyház folytonossága megmaradt, csak meg- tisztultan ment tovább. Ezt a tényt a templomok előcsarnokai- • ban úgy juttatják kifejezésre, hogy hatalmas márványtáblákon Örökítik meg a templom lelkészeinek névsorát. Az első táblán római katolikus idők papjait találjuk, míg a másodikon és továbbiakon a megújult egyház szolgáit. Kitűnő érzékkel, gondosan őrzik történelmük elmékéit, elődök képeit, munkásságuk gyümölcsét. A templomok tiszták, csend és rend uralkodik bennük és nagyobb részük napközben állandóan nyitva van nemcsak a turisták, de az elcsendesedni vágyók számára is. A HÉT VÉGE DÁNIÁBAN IS KÉTNAPOS SZÜNETET .JELENT. A városok kiürülnek. Bizony az istentiszteletek látogatottsága sem mutatja azt, hogy Dániában minden 100 ember közül 97 evangélikus. Falun még jobb az arány, mint városokban. Vasárnap egy Aalborg környéki faluban szolgáltam: Vester Hassingban. Itt viszonylag szép gyülekezet volt eavütt. Aznao kezdték a konfirmandusok felkészítését, így igen sok volt a tizenéves fiatal. Minden vasárnap van úrvacsoraosztás. a gyülekezet 2 3-a jött az oltárhoz, ahol együtt osztottuk az úrvacsorát a gyülekezet lelkészével. Délben a családi asztalnál egvütt ülünk a lelkészházaspárral, a lelkész édesanyjával — akitől remek, kézzel horgolt kis dán nemzeti zászlót kaptam emlékül —. négy gyermekük közül három volt otthon és velünk volt egy barátnőjük. aki Koreából származott. Bizonyára a Dán Egyhjzi népfőiskola. A fiatalok az élet kérdéseire hitben .adjanak választ. A népfőiskolán eltöltött idő nem csupán tanulás vagy párbeszéd» Van műhelymunka, barkácsoló-műhelyben vagv éppen a szövőszéken és van bőven lehetőség a sportolásra, az egészséges életmódra. Van egy olyan feladatuk is, amire én legszívesebben ezt mondom, hogv ,.diakóniai gyakorlat". Szerdánként kimennek tanyán lakó egyedül élő emberekhez, beszélnek velük gondjaikról, tudósítanak a világ fölvásárol. olyanok is vannak, akik börtönlátogatást végeznek. A kör- nvezetükben. a mában élnek, tájékozódnak és tájékoztatnak. Külön munkákat végeznek ol. az afrikaiak megsegítésére vagy a béke üavéért. A cél a fiatalok jellemének. egvéc7S(iges. hitből fakadó gondolkodásuknak megalapozá1- sa; nem valamiféle uniformizálás. inkább az. hosv kiformált, saíát véleményük legyen az életről, a világról. A DÁN FVANGFt JKTtr EGYHÁZ IS ÉNEKLŐ EGYHáZ. Sokat énekeinek az istentiszteletben is. Eleven náluk a litureia éneklése, lelkész és gvülekezet énekelve szolgál e°vütt az isten- tiszteletben. Grundtvig 271 éneikét őrzi énekeskönvvflk. A tiszteletünkre adott ebédek és vacsorák is mindig énekléssel kezdődtek. végződf“k. Ilyenkor persze nekünk is alkalmunk nvílott árra. hogv magvar evangélikus énekeinkből énekeljünk, bemutassunk. A dániai utazás a kapcsolatok úirafelvételén túl tanasztalatgyűi- tés is volt. Tárgyilagosan meg kell mondanunk, van amiben előttünk járnak. Példamutató az áldozatuk, amit a világban szenvedő embertársaikért hoznak és nem is csupán a „hitben testvérekért”. Ebhői meríthetünk erői mi is az Afrika-offertóriumok és ehhez hasonlók ideién. Jobban állnak épületeik, külső köriilmé- nveik dolgában, mert nem ismerték az ellenreformációt és a 2. világháború is megkímélte őket. tá-, volról sem okozott annyi rnmnso- dást. A 97%os arány segítség abban is. hogy a lutheri örökség a nevelésben jobban érvényesülhet. Abban talán mi vagyunk előbbre, hogy jobb a templombaiárás ará- nva és a kisebb közöségek. szór- vánvgyülekezeteink. családiasabb. elevenebb közösségek. Reméljük. hogy ezután gvakrabban találkozunk majd minden szinten és taníthatjuk egymást, tanulhatunk egymástól. Egv biztos, hogv testvérek között jártunk —. ezt végig éreztük. Paul Hansen barátunk házigazdái tevékenységétől valamennyi vendéglátónk szívélyességében és nyitottságában. Szeretetük tenverén hordoztak és nemcsak otthonukat, de szívüket is megnyitották előttünk. Egymás mind iobb megismerése gyarapodás lehet mindkét egyház számára. Tóth-Szöllős Mihály . A négyszázhuszonöt éves soproni Berzsenyi Dániel Gimnázium a volt Evangélikus Líceum jubileumi ünnepségéről már előzetesen hírt adtunk lapunk múlt heti számában. Ezúton hívjuk fel külön is a figyelmet az ünnepi programnak a bennünket különösen is érintő eseményére. ÜNNEPI HANGVERSENY AZ EVANGÉLIKUS TEMPLOMBAN október 2-án, szombaton délután 4 órakor. Közreműködik a Lutheránia Ének és zenekara Karigazgató: Weltler Jenő Vezényel: Szokolay Sándor Igét hirdet: DR. KALDY ZOLTÁN püspök ÜNNEPI ISTENTISZTELET AZ EVANGÉLIKUS TEMPLOMBAN október 3-án, vasárnap délelőtt fgi 10 órakor. Igét hirdet: DR. KALDY ZOLTÁN püspök Megemlékezést tart: Görög Tibor JUBILEUMI ÜNNEPSÉG október 3-án, vasárnap délelőtt 11 órakor a Liszt Ferenc Művelődési Központban Az ünnepséget megnyitja: Markó József tanácselnök Ünnepi beszédet mond: dr. Pozsgai Imre, a Hazafias Népfront főtitkára. Köszöntőt mondanak: dr. Káldy Zoltán evangélikus püspök-elnök dr. Szentágothai János, a MTA elnöke dr. Madas András ny. miniszterhelyettes A Berzsenyi Gimnázium KISZ-titkára Segélyszolgálat nagyon intenzív, eredményes szolgálatának gyümölcse, hogy több lelkészcsaládban, de más családokban is lehet találni 2-3 saját gyermekük mellett 1-2 koreai árvát, akit magukhoz fogadtak. Egyébként a segély- szolgálat „nyomaival” majd minden templom előcsarnokában lehet találkozni. Hatalmas plakátjaikkal, friss, képes újságjaikkal hívják fel a figyelmet az éppen Az aalborgi dóm aktuális politikai kérdésekre, főként azokra, ahol emberek szenvednek, hogy így kérjék -az adományokat és ténylegesen segíteni is tudjanak. Mikor ott jártunk, Libanon és a beiruti szörnyűségek képei kiáltottak segítők után. A DÁNIAI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ Í4AGY TANÍTÓJA, Grundtvig hatását különösen két területen lehet érzékelni. Az egyik a népfőiskola intézménye, a másik az egyházi éneklés területe. Mintegy 100 népfőiskolában évente kb. 10 000 fiatal hallgató képezi magát. A névben szereplő „iskola” szó nem jelent valamiféle kötött, beiratkozással és bizonyítványosztással egybekapcsolt oktatást. Nincs országos szervezetük, nincs meghatározott egységes tantervűk, vidékenként változik az elsajátítandó ismeretek anyaga. Nem egyházi intézmények, de akik tanítanak és akik tanulnak, hitben élő keresztyénnek vallják magukat. A grundt- vigi tradíciót vallják magukénak: „A keresztyénség nem téma. hanem élet!” Nem beszélni kell róla, hanem élni kell megtanítani az embereket. Tudjuk, hogy nem vagyunk különbek másoknál, de „mi vagyunk mi!” — mondotta a ryslinaei népfőiskola igazgatója ismertetőjében. Grundtvig elve volt, hogy akinek van tudása és képesítése, az tud másoknak mondani, adni valamit. Ezt a képesítést és tudást akarja adni a károsodást szenvedett a namibiai Evangélikus-lutheránus Ovam- bokavangó Egyház nyomdája (Oniipa), amelynek keretében végzi szolgálatát az Omukwetu című testvérlapunk Matti I. Amadhila lelkész szerkesztésében (a lap kéthetenként jelenik meg 8 ezer példányban — a Kleopás Dumeni püspök által vezetett egyház legutóbb 300 ezer (!) gyülekezti tagot jelentett a Lutheránus Világszövetség genfi központjának). A LVSZ információs szolgálatának gyorshíre Dumeni püspök jelentése alapján arról értesít, hogy augusztus 23- án az Észak-Namíbiában állomásozó dél-afrikai katonai egységek légelhárító lövedékétől szenvedett találatot a nyomda. Személyi sérülés nem történt, mert a munkatársak ebben az időben éppen reggeli áhítaton vettek részt az oniipai egyházi központban. A tetőzetet átszakító lövedék szerencsére anyagilag sem okozott súlyosabb károkat. Nem sérültek meg az egyházi nyomda gépei sem. Lapunkban két ízben kellett publikálnom megdöbbentő hírt arról, hogy egy egyházi nyomda (amely a világ evangélikussá- gának áldozatkészségéből épült meg és tartja fenn magát a missziói területen) és a vele összetartozó szerkesztőség képtelen volt a szolgálatát hosz- szabb-rövidebb ideig teljesíteni a dél-afrikai kormányzat militarista és fajüldöző politikai tevékenysége következtében. Nincs lehetőségem arra, hogy itt beidézzem az ENSZ dekolonizációs határozatait és a világszervezet Biztonsági Tanácsának döntéseit, a Békevilágtanács, a hazai Országos Béketanács, a különböző társadalmi rendszerekben tevékenykedő sokszínű békemozgalmaknak, a különböző egyházi világszervezeteknek ebbeli tiltakozásait, amelyek egyrészt a dél-afrikai kormányzat minden idevonatkozó határozatát semmibevevő ellenállása és az USA egyes körei által kikényszerített vétók és háttér akciók következtében szenvedtek hajótörést. Nem elemezhetem azt sem. hogy miként hatnak világviszonylatban az egyházakra, köztük a közel 70 milliós „lutheránus családra” világunk mai politikai, társadalmi, gazdasági vajúdásai. Mint embert, mint evangélikust, mint egyházi sajtómunkást, mint a béke ügye iránt elkötelezett magyar állampolgárt szorít harmadszor is megszólalásra a rövid híradás. Nem értem távolban élő embertársaim anyanyelvét, az afrikai oshi- wambo és rukwangali nyelvet. Alig valamit ismerek e dél-afrikai népek történelméből. Csak keveset tudok az ottani evangélikus egyház létrejöttéről, fejlődéséről, pillanatnyi belső egyházi ügyeiről és eseményeiről és noha hoszabb idő óta kísérem figyelemmel sorsukot, nem mindig látom világosan át az előbb említett két tényezőn túl a helyszínen ható politikai, társadalmi és gazdasági erővonalakat. Azt remélem, hogy a Kedves Olvasó, magyar evangélikus hittestvérem az eddig elmondottak alapján mégis megérti, mért húz szívem a távolban élő testvérekhez. És azt a személyes és közösségi reménységet is, hogy ennek a testvéregyháznak és sajtómunkásainak a küldöttségét is személye- sep megismerhetjük és köszönthetjük 1984-ben Budapesten (egy a történelme során hasonló megpróbáltatásokon átment nép fővárosában, egy a legutóbbi évtizedeket kivéve létéért küzdő és reformációs sajtó szolgálatában is nagy kríziseket átélt egyház vendégeiként) számukra is kedvezőbb körülmények körött. Mezősi György KISALFÖLD című lap Imre Béla tollából „A ,Bach-varázs’ után ...” címen beszámolót közölt a Eutheránia győri vendégszerepléséről, rövid interjút kapcsolva ahhoz Kodály- né Péczely Saroltával, aki a Má- té-passió szoprán szólóját énekelte ezen az előadáson. A SAJTÓOSZTÁLY FELHÍVÁSA A Sajtóosztály értesíti a Lel- készi Hivatalokat és a Gyülekezeteket, hogy az ÚTMUTATÓ megrendelések október 15-ig, az 1983. évi EVANGÉLIKUS NAPTAR megrendelések október 31-ig küldhetők be. A Sajtóosztály kéri, hogy az Útmutató és Evangélikus Naptár megrendelésen más iratterjesztési anyagot ne rendeljenek a Gyülekezetek, kizárólag ezt a két kiadványt. Sajtóosztály az igényéket a beérkezés sorrendjében igyekszik kielégíteni. A határidőn túl beérkezett megrendeléseket a Sajtóosztály nem tudja figyelembe venni. A Sajtóosztály kéri megrendelőit, hogy a két kiadványból csak a szükségletnek megfelelően küldjék be megrendeléseiket. Az Útmutató ára: 9,— Ft. A Naptár ára: 25,— Ft Berzsenyi Dániel: Fohászkodás Isten! kit a bölcs lángesze fel nem ér, Csak titkon érző lelke óhajtva sejt: Léted világít, mint az égő Nap, de szemünk bele nem tekinthet. A legmagasabb menny s aether Uránjai, Melyek körülted rendre keringenek, A láthatatlan férgek a te Bölcs kezeid remekelt csudái. Te hoztad e nagy Minden ezer nemét A semmiségből ,a te szemöldöked Ronthat s teremthet száz világot, S a nagy idők folyamit kiméri. Téged dicsőít a Zenith és a Nadir A szélvészek bús harca, az égi láng Villáma, harmatcsepp, virágszál Hirdeti nagy kezed alkotásit. Buzgón leomlom színed előtt, Dicső! Majdan, ha lelkem záraiból kikéi, S hozzád közelb járulhat, akkor Ami után eped, ott eléri Addig letörlöm könnveimet, s megyek Rendeltetésem pályafutásain. A jobb s nemesb telkeknek útján, Merre erőm s inaim vihetnek. Bizton tekintem mély sírom éjjelét! Zordon, de ó, nem. nem lehet az gonosz, Mert a te munkád: ott is elszórt Csontjaimat kezeid takarják