Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1982-09-05 / 36. szám
Dr. Nagy Gpla az Északi Egyházkerület új püspöke Az Északi Evangélikus Egyházkerület gyülekezeteinek presbitériumai beküldték szavazatukat az új püspök személyére vonatkozólag. Az egyházkerület 141 gyülekezetének presbitériumai teljes egyhangúsággal — tartózkodás vagy ellenszavazat nélkül — dr. Nagy Gyulára adták szavazatukat. A szavazatbontó bizottság, amelynek tagjai dr. Nagy István elnökletével Görög Tibor óbudai lelkész és Szemerei Zoltán, az Északi Egyházkerület pénztárosa volt, augusztus 25-én ülésezett és állapította meg a fenti eredményt. Az eredmény megállapítása után a szavazatbontó bizottság, valamint D. Korén Emil püspökhelyettes és dr. Mihály Dezső egyházkerületi felügyelő elvitték az örvendetes hírt dr. Nagy Gyulához. A köszöntésen jelen volt D. dr. Káldy Zoltán püspök- elnök, valamint Giczy Ferencné, az Északi Egyházkerület püspöki hivatalának tisztviselője, és ifi. Magassy Sándor, a püspöki hivatalhoz beosztott segédlelkész. A köszöntést dr. Nagy István, a szavazatbontó bizottság elnöke valamint D. Koren Emil püspöknelyettes és dr. Mihály Dezső egyházkerületi felügyelő mondották. Az ünnepi aktus jelentőségét az ugyancsak jelenlevő D. dr. Káldy Zoltán püspök — elnök is meleg szavakkal értékelte, kiemelve, hogy dr. Nagy Gyula a Lutheránus Világszövetség 1984-ben Budapesten megrendezendő Nagygyűlése szervezésében is jó segítséget tud adni. Dr. Nagy Gyula a köszöntésekre meghatott szavakkal mondott köszönetét. A püspöki beiktatás ünnepi eseményére 1982. szeptember 25-én, szombaton de. 1/2 11 órakor kerül sor a Bécsikapu téri templomban. MEGHÍVÓ Az Evangélikus Teológiai Akadémia 1982. szeptember 9-én, csütörtökön 4 órai kezdettel a Zuglói Egyházközség templomában (XIV., Lőcsei út 32.) tartja TANÉVNYITÓ ISTENTISZTELETÉT. Az igehirdetés szolgálatát DR. KÄLDY ZOLTÁN püspök végzi. Ezt követően fél 5 órai kezdettel a Teológiai Akadémia TANÉVNYITÓ ÜNNEPI ÜLÉST tart a következő tárgysorozattal: 1. Dicsértessék Uram. 4. ének 1—2. 2. Dékáni székfoglaló: Dr. Fabiny Tibor dékán, 3. Teológusok karéneke. 4. Az Akadémia új hallgatóinak fogadalomtétele és felvétele. 5. Teológusok karéneke. 6. Zárószó. 7. Himnusz. A Teológiai Akadémia tanári kara mindkét alkalomra tisztelettel és szeretettel meghívja hittestvéreinket és az érdeklődőket. A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma Dr. Selmeczi János, a Teológus Otthon igazgatójának rádiós igehirdetése Jn. 6. 35 EZEKBEN A NAPOKBAN ORSZÁGUNK NÉPE HÁLÁVAL EMLÉKEZIK MEG ARRÖL, hogy dolgos kezek munkája nyomán raktárakba került a jövő évi kenyémekvalónk. Az új kenyér ünnepén boldogan állapíthattuk meg, hogy az időjárás viszontagságai ellenére is szép gabonatermést takaríthattunk be, és ennek eredményeként a jövő évben is minden magyar család asztalára ízletes és tápláló kenyér kei-ül. Amikor ezt látjuk, mindnyájunk szívét megtölti az öröm, hogy gazdasági nehézségekkel küzdő világunkban nekünk nincsenek kenyérgondjaink. Ha bizonyos területeken takarékosabban és megfontoltabb beosztással is kell élnünk, mégis boldogan mondhatjuk: megvan a mindennapi kenyerünk! Felolvasott igénkben Jézus is erről a mindennapi kenyérről beszél. Mivel a keresztyén ember mindenben figyel Jézus szavára, nem közömbös számunkra, mit mond Jézus a mindennapi kenyérről. ÉN VAGYOK AZ ÉLET KENYERE — mondja Jézus. Hogy Urunknak ezt a bemutatkozásszerű mondását megértsük, mindenekelőtt arra kell figyelnünk, hogy Jézus ezt a mondatot a nagy kenyércsoda után mondta a köréje gyülekező sokaságnak. Egy alkalommal egy hegyen sok ember gyülekezett Jézus köré, hogy hallgassa tanítását Az emberek annyira belemerültek Jézus prédikációjának hallgatásába hogy éhségükről is megfeledkeztek. S mivel nem volt ennivalójuk, s már ahhoz túl késő volt, hogy ennivalóért a környező falvakba szé- ledjenek szét, Jézus felhasználva egy kis gyermek áldozatkészségét, aki készségesen felajánlotta öt árpakenyerét és két halacskáját megvendégelte a sokaságot. Az öt árpakenyér és a két hal elég volt ötezer ember megvendégelésére — sőt még tizenkét kosár maradékot is összegyűjtöttek a lakoma után. Mindebből számunkra az a nagy örömüzenet, hogy Jézus törődik az emberek kenyerével, illetve a mindennapi élethez szükséges dolgok- (Folytatás a 6. oldalon) Készüljenek gyülekezeteink a Nagygyűlés fogadására Két év múlt el azóta, hogy a Lutheránus Világszövetség Végrehajtó Bizottsága Augsburgban úgy döntött, hogy egyházunk meghívására az 1984-ben sorra kerülő VII. nagygyűlést Budapesten tartja. A hír bejárta gyü- lékezeteinket is és osztatlan örömöt keltett mindenfelé. Egyházunk vezetősége javaslatára külön előkészítő bizottság alakult, mely felmérte a feladatokat és elindította a sokoldalú szervező munkát. Ez év nyarán megkötöttük a szerződést a Budapest Sportcsarnokkal, melynek falai között folyik majd a nagygyűlés. Ugyancsak megtörtént a megállapodás a Stadion Hotellel, ahol a résztvevők lakni és étkezni fognak. Az előkészítő munka azonban nemcsak egy bizottságra, hanem egész egyházunkra tartozik. Nem egy bizottság látja vendégül az ideérkező mintegy 1000 delegátust, tanácsadót, megfigyelőt és újságírót, hanem egész egyházunk és azon belül gyülekezeteink. Közismert, hogy 1984. július 29-én vasárnap az egész nagygyűlés „kivonul” a gyülekezetekbe, hogy azokban igehirdetésekkel és üdvözlet-átadásokkal szolgáljon. Örömünkre több mint 100 gyülekezet kérte már eddig, hogy ezen a vasárnapon kapjanak külföldi vendégeket. A vidéki szolgálatok lebonyolítása igen nagy munkát, áldozatot, szeretetet, figyelmet és fegyelmet igényel. Hiszen nem lesz kis munka több száz vendég el és visszaszállítása, a tolmácsok beállítása, egyáltalában az, hogy gyülekezeteinkben minden „ékesen és jó renddel” történjék. Erre bizony nagy gonddal és körültekintéssel már most készülni kell. Kétirányú közlekedés A vendégek el és visszaszállításán kívül, még egy másik'„közlekedésről” is szólnunk kell. Éspedig egy „kétirányú” lelki- szellemi közlekedésről. Egyházunk azért imádkozik, hogy a nagygyűlés egész munkájával, az ott elhangzó előadásokkal és bizonyságtételekkel, a vendégeknek lelkészeinkkel és gyülekezeti tagjainkkal való találkozásaikkal gazdagítsák meg egyházunkat. Erősítsék meg Jézus Krisztusban való hitünket, forrósítsák szere- tetünket, elevenítsék reménységünket és izmosítsák meg felelősségünket a világ minden égető nagy gondjának megoldása segítésére. Ha itt megállnánk, akkor csak „egyirányú közlekedésről” beszélhetnénk, mert ebben az esetben a vendégek volnának az „adók”, a házigazdák az elfogadók. Ez már csak azért is rossz „képlet” volna, mert úgy tűnhetnék, hogy „egy nagygyűlést kellet rendeznünk” egyházunk „lábra állítása” érdekében. Ez pedig nagyon hamis kép volna. Egyházunk ugyanis — legyen hála Istennek, aki evangéliumával hitet ébreszt — a nagygyűlés nélkül is él, szolgál idehaza és külföldön. Ellenben a „kétirányú közlekedés” szabályainak megfelelően nemcsak elfogadók, hanem „adók” is szeretnénk lenni, és kérjük is az Egyház Urát, hogy használjon fel bennünket a nagygyűlés és a résztvevők megajándékozására. ’ Isten kegyelméből van mit adnunk. Megmutathatjuk — de semmiképpen sem dicsekedve —, hogy a szocialista társadalmi rendben, miképpen talált az egyház önmagára, és kereste meg a szolgálat útjait és formáit. Tudunk szólni arról a tapasztalatunkról, hogy az evangélium valóban hatalom és elegendő az egyház megtartására. Beszélhetünk arról is, hogy a Szentírás mélyreható tanulmányozása és a Szentlélek vezetése mellett, hogy ragyogott fel előttünk az Ür Krisztusban a Diakonos Krisztus és hogy ez nem „hobbink”, hanem tőlünk el nem vehető mély meggyőződésünk, ami nem pusztán az „egyházvezetőség” meggyőződése, hanem lelkészeinké és gyülekezeteinké. Azt is nyilvánvalóvá tehetjük, hogy nem egyszerűen a múltból élünk, mégcsak nem is a 30—40 évvel ezelőtti „evangéli- zóciókból” — amelyek egyébként valóban sok áldást hoztak, több negatívumuk mellett —, hanem elsősorban az itt és most hirdetett igéből. (A „tegnapi” manna Izrael népének sem volt elég és jó vándorlásuk közben.) Illusztrálhatjuk, hogy az egyház tud élni egy „más ideológiájú társadalmi rendben” is, és találhat kapcsoló pontokat ahhoz a nép szolgálatában. Azt sem kell letagadnunk külföldi vendégeink előtt, hogy vannak problémáink is. Vannak jelenségek amiknek bizony mi magunk sem örülünk. Több gyülekezeti tagunk „elsod- ródása”A sok szülő felelőtlensége gyermekének keresztyén hitben való nevelése területén, az istentiszteletek látogatottságának egyes gyülekezetekben való megcsappanása, de több lelkészcsaládban jelentkező válság is. Bizonyára vendégeink is tudnak majd hasonlókról beszélni saját egyházuk élete kapcsán. A fontos az lesz, hogy sem a vendégek, sem a házigazdák ne dicsekedjenek egymás előtt, de ne is „szenvelegjenek” gyengeségeikben, hanem épüljenek „egymás hite által” és közösen keressék azokat az utakat és módokat, melyekkel a maguk helyén munkálkodhatnak világunkért, annak megmaradásáért Isten eszközeiként”. Mi a legfontosabb a felkészülésben? Ha gyülekezeteink szeretnének valamit nyújtani vendégeinknek és nem akarják őket „üres kézzel” maguk közül elengedni, akkor a legtöbb, amit adhatnak: a gyülekezetnek Krisztusban való eleven élete. Annak „jelzése”, hogy a gyülekezet friss hitben és áldozatos szolgálatban él. Hiszen az elmúlt évtizedekben volt olyan idő is, amikor egyes nyugati egyházakban már „leírták” egyházunkat az „élők sorából”. Áhhoz, viszont, hogy a gyülekezetekben valódi élet legyen, valódi igehirdetések szükségesek. Azért a nagygyűlésre való felkészülés szempontjából, most különösképpen is kell kérnünk lelkészeinket, hogy alaposan készüljenek minden igehirdetésre, hatoljanak a Szentlélek megvilágosító ereje által és ige mélyére, és az így „megtalált” üzenetet szembesítsék a mai emberrel, annak sokszor kínzó problémáival, és világítsanak rá bátran arra az útra, melyen a keresztyén embernek a családban, a társadalomban és az embervilágban járni kell. Ezt a szolgálatot végezzék fokozott gonddal a gyermekek és az ijfú- ság között. A „kiöregedő” gyülekeztek nem a legjobb bizonyítékai annak, hogy a gyülekezetek élnek. Számoljanak lelkészeink, presbitereink, általában gyülekezeteink azzal, hogy a vendégek első kérdései közé tartoznak majd ezek: Foglalkoznak-e a gyermekekkel és ifjúsággal? Van-e gyermekbibliakör? Mennyien vannak a konfirmandusok? Mennyi ideig tart a konfirmációi tanítás? Van-e felnőtt-ifjúsági bibliaóra? Egyáltalában van-e a gyülekezetnek utánpótlása? Milyen százalékban vesznek részt a gyülekezet tagjai az istentiszteleteken? Élnek-e az úrvacsorával? Van-e „laikus” munkatársa a lelkésznek? Foglalkoznak-e a misz- szióval? Van-e bibliaterjesztés? Hol vannak a gyülekezetnek nehézségei? Ezekre a kérdésekre nem lehet „megmagyarázom a bizonyítványomat” stílusban felelni, hanem csak a tényleges élet, az evangéliumból fakadó gyülekezeti élet lehet az egyetlen hiteles felelet. Különben nem meggazdagodva, hanem megszegényedve mennek majd el a vendégek. Külső felkészülés Aki vendégeket hív a házába, annak előbb rendet kell teremteni a szobákban. Az elhanyagolt, gondozatlan, limlomokkal megtömött, dohos, évtizedekkel ezelőtt festett otthonok nem az életet hirdetik, hanem a fáradtságot, az ízléstelenséget, a belső lelki rendezetlenséget. Ezért a gyülekezetek készüljenek fel a nagygyűlésre úgy is, hogy rendbe hozzák, re- noválják, felújítják a lelkészlakásokat. De nemcsak azokat. Hanem mindenekelőtt a templomot, az orgonát, a gyülekezeti termet, általában az egyház épületeit. E tekintetben az utolsó 20 esztendőben igen sok jó dolog történt egyházunkban. Űj és felújított templomok és paplakok sora fogadja majd vendégeinket. Mégis vannak helyek, ahol mindez nem történt még meg. Már most el kell kezdeni. De legyen rendben a templomkert, a lelkészlakás kertje is. És ha már a kertnél, a virágoknál tartunk, tűnjenek el az oltáromról a papírvirágok! A papírvirág sem az élet jele. Legfőképpen pedig a gyülekezetek ne felejtsenek el imádkozni azért, hogy Isten adjon mindannyiunknak erőt a nagygyűlés megrendezéséhez, száz és száz kérdés jó megoldásához. Káldy Zoltán Szórványoffertórium Egyházunkat szórványegyháznak: nevezzük. Ez azt jelenti, hogy egyházunk kis lélekszámú és szétszórt gyülekezetekből áll. Természetesen lélekszámban, de földrajzi elhelyezkedésben is nagy különbség van az egyes gyülekezetek között. A háromszáz anyagyülekezet közül jó néhány gyülekezet lélekszáma nagyon alacsony s nagy földrajzi területen helyezkedik el. így pl. Sátoraljaújhely, Szolnok, Baja, Esztergom, Gyékényes, Kaposvár, hogy csak néhányat említsünk. Minden esztendőben — szeptember első vasárnapján —r, a gyülekezeti istentiszteletek perselypénze a szórványgyülekezetek megsegítését szolgálja. Erre kérjük a gyülekezetek áldozatos adományait.
