Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-08-08 / 32. szám

A nyugdíjas — „És az Őrák múlnak, mint a percek” — mondja (Villon után) Jani bácsi. — Mint a percek? Talán mint a gyorsvonat, úgy rohan el az éle­tünk — igazítja helyre Mihály bá­csi. — Hol él maga? — tromfolja le a kettőt Pali bácsi. — Hol van ma már a gyorsvonat sebessége, ta­lán már csak a lökhajtásos repü­lőgép vagy az űrhajó jöhet szá­mításba. Ebben a pár mondatban már benne is van mindaz, ami a lelke mélyén az idős embert foglalkoz­tatja. Elrohan az élet, űrrakéta se­bességgel. És valamivel lassabban, de ugyanúgy elmennek a régi csa­ládi hagyományok — ha ma még csak tűnő állapotban vannak is —, és így a nyugdíjasok ügye problémává lépett elő. De kísér­jük el őket életük új szakaszának kezdetén, próbáljunk beilleszked­ni, az ő helyzetükbe, próbáljuk megérteni őket, igyekezzünk ki­ki a maga módján, a saját kör­nyezetében segíteni nekik. Mindenki előtt ismeretes, hogy a munkát egyszer abba kell hagy­ni. Azt a munkát, amit egy életen át kénytelen-kelletlen vagy örömmel végzett. Sokan azonban csak akkor kezdenek a nyugdíjba- menés gondolatával foglalkozni, mikor kényszerülnek szembenéz­ni a realitásokkal. Olyasvalami ez, mint a kikerülhetetlen halál, amely tulajdonképpen -egy életen át ott lebeg a fejünk felett, de csak akkor törődünk vele, ha már-már elénk áll. A ityugdíjbamenés napja gyor­san eljön, a búcsúztatás, az obii­gát ajándék átadása gyorsan meg­történik, és már itt a holnap és vele együtt kezdetét veszi életünk egy új szakasza. Reggel nem kell a vekker éb­resztésére várni, nvm isszuk kap­kodva a kávét, nem kell rohan­ni, tülekedni, a késéstől félni, ér­tekezleteken ülni, percek alatt * problémákat megoldani. Hát nem fennséges dolog ez? Hát nem jó dolog ez? — mondják. — Hát jó dolog ez? — kérdi tő­lünk a nyugdíjas. Keveseknek valóban az. Főként azoknak, akik családban vannak, akik felkészültek rá Üe, a több­ség élete üres lesz. Tele aggoda­lommal. A napok futnak, néha másznak. Egyszeriben nem tudja mit tegyen a kapott idővel, sza­badsággal. Végre nyugdíjas, és nem tudja, mit tegyen a nyugdíj- jasságáral. — Mintha megváltozott volna! — mondják róla. — Mintha unat­kozna! Sokat panaszkodik, hogy fáradt! Újabban nappal is lefek­szik! Ott lábatlankodik a konyhá­ban, nem lehet tőle mozogni! Ö hallja a megjegyzéseket, jól tud­ja, igazuk van, de ezt magának sem vallja be szívesen. És senki sem sejti, hogy mindez éppen olyan betegség, mint a többi, de a nyugdíjas szégyell róla beszél­ni. Mit tehetnénk érte, értük? Mi­vel, hogyan tudnánk neki segíte­ni? Kezdetben megpróbálja magát elfoglalni. Aztán rájön, hogy nem olvashat állandóan, már rendbe hozta a kertet, megnyesett min­den fát, elvetett minden magot, nem fejthet folyton csak kereszt- rejtvényt, sokszor maga is úgy érzi, hogy útban van. A család­tagok elmennek dolgozni, ő meg egyedül marad otthon. Lassan nem étkezik már rendesen, ko­rán ébred, nem tud elaludni, és amikor elküldik az orvoshoz, ott azt mondja, nincsen semmi baja, mások kényszerítik arra, hogy or­voshoz menjen. De az ördögi kör még mindig nem zárul be. Érdeklődése lassan beszűkül, lelassulás, unalom, gá- toltság, félénkség ... depresszió . .. ilyesvalami sokszor a sorrend, és ennek az igazi forrása a felesle­gesség érzése, a senkinek nem kellek, nincs miért éljek szomo­rúságból fakad. Jönnek a kisebb és a nagyobb félelmek. Nem a külsők, hanem a belső félelmek. Félelmek a problémáktól, a jövő­től, a holnaptól. Naponként feléb­red a megszokott időben, és nincs hová mennie. Gondoljunk csak magunkra. Minden embert letörtté tesz, ha valamilyen veszteség éri, amely­be sok érzést invesztált hosszú éveken át legyen az az állása, va­lamelyik kedvese, hozzánőtt ál­lata, tárgya. í}s az efölötti szomo­rúsága olyan mértékű, amilyen mértékben pazarolta rá szeretetét. Ez az állapot nem szokatlan, de csak egy bizonyos ideig. De ha ki­hang súly ozottabb lesz, akkor be­tegséggé válhat és kezelésre szo­rul. — De tragikusabb dolgokra is sor kerülhet, ha mondjuk a napi megszokott munkának a megszűnéséhez egy szeretett sze­mély elvesztése is társul. Még rosszabb, ha az emlékezés is meg­romlik és vele elvész a múlt is. Fájdalom, betegség jelentkezhet és nincs remény. Helyébe a re­ménytelenség lép. Gyakori az is, hogy egymásnak rendelt házastársak, egy éle­ten át békében éltek, amíg mind­egyik a maga posztján dolgozott, most állandó súrlódások válto­gatják egymást. — Állandóan ki kell szolgálni! Jobb volt, amikor még hivatalba járt! Ügy viselkedik, mint egy gyerek! Vagy a másik: menj, tedd ezt meg azt, fuss ide meg oda, ja­vítsd meg ezt meg azt, elintéz­hetsz mindent, van időd! Persze sokan vannak, akik alig várják, hogy nyugdíjasok lehes­senek, hogy csak örüljenek, ked­venc hobbijukat űzhessék, uno­káik, gyermekeik körében lehes­senek. Az egészséges egyén nem vonul vissza az élettől, csak új környezetbe kerül, amelyben nap­jait ésszerűen töltheti el. A mi dolgunk, hogy átsegítsük nyugdíjasainkat az első nehézsé­geken. Ha pedig ápolásra szorul­nának már, ápoljuk őket teljes odaadással, azzal az odaadással, amit nem lehet könyvből megta­nulni. Az idős, nyugdíjasnak nem elég a biztonság, a szép szoba, bár kétségtelenül nagy segítség. Mindennél fontosabb számukra az életet-adó szeretet. Szeretet nél­kül az öregekkel való foglalkozás sokat veszít jelentőségéből. Próbáljuk hát örömmel gazda­gítani nyugdíjas öregeink napjait, serkentsük őket, hogy ők is ve­gyenek részt a család, a közösség dolgaiban. Nagyon elhagyottak és szükségük van mindarra a ked­vességre és szeretetre, amit csak adni tudunk. Ne tagadjuk meg tő­lük, hadd simuljon ki arcuk, hadd ragyogjon a szemük, hadd mond­ják újra élni jó, élni érdemes! Vannak jó emberek! Azoknak pedig, akik még nem gondolnak a nyugdíjas éveikre, áll az üzenet .-„Sohase kezd el az abbahagyást és sohase hagyd abba az újrakezdést.” Ez álljon minden ember szeme előtt aki öregségére elégedett életet szeretne élni. Ez­ért az öregségre aktívan kell fel­készülni egy életen át. Gyarmathy Ir(én ORGONAEST lesz augusztus 14-én, szomba­ton este 8 órakor a soproni templomban. Műsor: N. Bruhns: G-dúr preludium és fúga Clerambault: Suite ler Ton J. S. Bach: Jesus Christus unser Heiland (Korálelőjáték BWV 688.) M. Duruflé: Preludium és fúga L. Vierne: Impromptu G. Litaize: Noel variation Orgonái: Hock Bertalan AFRIK A-V ASÄRNAPI GYŰJTÉS FELHASZNALÄSA Stanford A.' Shauri lelkész, az Afrikai Keresztyén Békekonferen­cia titkára, Dar Es Salaamból (Tanzánia) keltezett levelében mondott köszönetét a magvarór- szági egyházak Afrika vasárnapi gyűjtéséből nekik juttatott 4000 dolláros összegért. Az összeg egy részéből szegény gyermekeknek adtak támogatást, hogy tandíjukat kifizethessék és tanulhassanak. Egy másik részével pedig egy ki­sebb csoport vállalkozását segítet­ték, akik szappanfőzéssel foglal­koznak, s így próbálnak önellátók­ká válni. Istentiszteleti rend Budapesten, 1982. augusztus 8-án Deák tér de. 9. (úrv.) Takácsné Ko­vácsházi Zelma, de. 11. (úrv.) Ha­fenscher Károly, du. 6. ifj. Szentpéte- ry Péter. Fasor de. 11. Szirmai Zol­tán, du. 6. Szirmai Zoltán. Dózsa György út 7. de. fél 9. Szirmai Zol­tán. Üllői út 24. de. fél 11. Ruttkay Le­vente. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Ruttkay Levente. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Ruttkay Levente. Thalj' Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Rá­kosfalva de. 8. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Kassák Lajos út 22. de. 11. Smidé- liuszné Drobina Erzsébet. Váci út 129. de. negyed 10. Smidéliuszné Drobina Erzsébet. Frangepán u. de. 8. Smidé­liuszné Drobina Erzsébet. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerle telep de. S. Bonryai Sándor. Pestújhely de. 10. Matúz Pál. Rákospalota MÁV (2lep de. 8. Matúz Pál. Rákospalota Nagy­templom de. 10. Bolla Árpád. Rákos­szentmihály de. fél 11. Karner Ágos­ton. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Kosa Pál. Rákos­hegy de. 9. Kosa László. Rákosliget de. 11. Kosa Pál. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kósa László. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Madocsai Miklós, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Madocsai Miklós, du. 6. Koren Emil. Torockó tér de. fél 9. Korén Emil. Óbuda de. 9. Görög Tibor. de. 10. Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Garam Zoltán, de. 11. Ga­rant Zoltán, du. fél 7. Kőszeghy Ta­más. Pesthidegkút de. fél 11. Kőszeghy Tamás. Modori u. 6. de. 10. Kelenföld de. 8. (úrv.) Scholz László, de. 11. (úrv.) Missura Tibor, du. 6. Misswra Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. Mis­sura Tibor. Nagytétény de. fél 9. Ke- lenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Buda­örs ílu. 3. Törökbálint du. fél 5. Csil­laghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György. — Szentháromság ünnepe után a 9. vasárnapon az oltárterítő szí­ne: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: X Kor 10, 1—13; az igehirdetés alapigéje: Lk 16. 1—9. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Augusztus 22-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió. Igét hirdet DR. SELMECZl JÁ­NOS, a Teológus Otthon igazga­tója. — HÁZASSÁG. Kiss Péter se­gédlelkész és Szűcs Ágnes július 3-án Szombathelyen tartották es­küvőjüket. — Ifj. Magassy Sándor segédlel­kész és Csonka Zsuzsanna teoló­giai hallagtó július 17-én Albert- irsán tartották^esküvőjüket. — Fábián Ferenc kissomlyói se- gédlelkés'z és dr. Czinkoczky- Szende Magdolna július 24-én tar­tották esküvőjüket. — HALÁLOZÁS. Györgyi Jenő 82 éves korában június 25-én Szombathelyen elhunyt. Temgeté- se június 28-án volt Meszlenben. — Kovács István, az acsádi gyülekezet tagja 85 éves korában elhunyt. Temetése július 6-án volt az acsádi temetőben. — Kajtár Gyula, a nemescsói gyülekezet presbitere 49 éves ko­rában július 10-én váratlanul el­hunyt. Temetése július 14-én volt Nemescsón. — Boros Mihály, a kőszegdo- roszlói gyülekezet presbitere jú­nius 24-én Szombathelyen elhunyt. Temetése június 28-án volt a kő- szegdoroszlói temetőben. — BEKÖLTÖZHETŐ háromszobáíí családi ház eladó Nyíregyháza, Krúdy Gyula út 16. Megtekinthető bármikor. Érdeklődni is lehet: Csontos, Buda­pest, Naphegy u. 13. — 1947 előtti, használt levelezőlapo­kat. borítékokat, tábori postát, bélyeg­gyűjteményeket veszek. Cornides bé- lvegkereskedő. 1067 Budapest. Lenin krt. 79. (udvari). Telefon: 121-589. evangélikus élet A Magyarországi Evanaélikus Egyház Saltóosztáiyának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest vili.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—VIII Előfizetési ár: egy évre 240.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 82.1930 Athenaeum Nyomda. Budaoest Rotációs maeasnvomás Felelős ve?ető: Szlávik András vezérigazgató 1P»©il „Akinek sokat adtak, attól so­kat kívánnak, és akire sokat bíz­tak, attól többet kérnek számon” (Lk 12,48). VASÁRNAP. — „Istei#a gőgö­söknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ad” (1 Pt 5, 5 — Zsolt 39, 10 — Mt 25, 14—30 — Zsolt 58). A teljes Szentírás, s az egyház története tanúskodik róla, hogy az Űristen megszégyeníti, megalázza a büszke, dölyfös em­bert.’ De az is tény, hogy Isten felmagasztalja az alázatos szívűt, aki nem magában bízik, de egé­szen rábízza magát Isten irgal­mára, kegyelmére. „Mentsd meg a kevélységtől, Elbízott önhittség­től, Uram, híveidet; Ints, hogy sokkal tartozunk, Méltatlan szol­gák vagyunk: Ö, adj alázatos szí­vet” (459, 6. v.). HÉTFŐ. — „A szeretetben meggyökerezve és megalapozva ismerjétek meg Krisztusnak min­den ismeretet meghaladó szerete­tét” (Ef 3, 17—19 — Jób 11, 7 — 1 Kir 3, 16—28 — 1 Krón 16, 1— 22). A keresztyén ember boldogí­tó felismerése és tapasztalata Krisztus páratlan szeretete. Ezt nem lehet megérteni, ezzel nem lehet betelni, ezt nem lehet meg­hálálni sohasem. Miközben újra meg újra rácsodálkozunk Krisz­tus egyedülálló szeretetére, egyre jobban kívánjuk. Jó lenne, ha mind teljesebb, zavartalanabb és gyümölcsözőbb lenne Krisztus szeretetének ereje, sugárzása, ha­tása mindennap bennünk s álta­lunk. Ezért imádkozunk hittel re­ménységgel. „Te vagy a szeretet­nek Remeke, ó, Uram! E földön minden elvész. Éltünk is elrohan; De örök szeretet. Halál ellen paizs, A szeretet átnyúlik A másvilágba is” (446, 5. v.). KEDD. — „Azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek; és a semmiket, hogy semmikké tegye a valamiket” (1 Kor 1,28 — Zsolt 8, 3 Péld 8, 12—21 — 1 Krón 16, 23— 43). Isten cselekvése mindig meg­lepő, sokszor meghökkentő, a megszokottól eltérő,, olykor zavar­ba ejtő. A gyengét, az erőtlent, az alkalmatlannak látszót hívja el és bízza meg, hogy általa valóra váltsa terveit. Minket is fel akar és fel is tud használni munkájá­ban, ha alázatosan és engedelme­sen elfogadjuk az elhívást és vál­laljuk a küldetést. „Te megszület­tél énnekem, És én még nem is él­tem. Kiválasztottál engemet, És földre jöttél értem. Még meg sem alkotott kezed, És Lelked már el­végzett Az én üdvömre mindent” (729, 2. v.). SZERDA. — „Krisztusban kivá­lasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte” (Ef 1, 4 — 1 Móz 1, 27 — 1 Pt 3, 1—6 — 1 Krón 17, 1—14). Hitünk nagy titka, hogy Isten a Krisztus­ban már a világ teremtése előtt kiválasztott minket magának az üdvösségre. Nem kétséges, hogy ezt Isten teljesen szabadon, csupa szerétéiből tette. Az sem kérdéses, Isten azt akarja, hogy mi szentek és feddhetetlenek legyünk előtte. Ez azonban csak úgy lehetséges, ha Krisztus által megváltva, a Szentlélek által vezettetve meg­maradunk az Atya közelségében. „Midőn világot támasztál Amaz örök igében, Te engem üdvre vá­lasztál A Krisztus érdemében; Te híveid és szenteid Könyvébe írtad nevem, Hogy úgy legyen, mint ke­gyesen Rendelted, ó, Istenem” (30, 3. v.). „CSÜTÖRTÖK. — „Isten terem­tette a világot és mindazt, ami benne van, aki a mennynek és ä földnek Ura” (ApCsel 17, 24 — Zsolt 74, 16 — Ez 3, 17—19 — 1 Krón 17, 15—27). Az ókori görög szellemiség fővárosában, Athén­ben hitvallásként hangzottak el e szavak Pál apostol ajkán. Az apos­tollal és minden Istenben hivő emberrel együtt mi is boldogan valljuk és hirdetjük, hogy a vi­lágot Isten alkotta. Ó teremtette a nagy mindenséget, ö az Ura a mennynek és a földnek. A terem­tő és gondviselő Istenbe vetett hi­tünk biztonságot ad nekünk s arra késztet, hogy szeressük Istent s minden teremtményét, és felelő­sen éljünk a világon. „Mennynek, földnek teremtője, Ó szentséges Háromság, E világnak éltetője, Véghetetlen boldogság! Te bölcs rendelésdnek A menny és föld engednek” (49, 1. v.). PÉNTEK. — Jézus mondja: „Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibenne- tek, akkor bármit akartok, kérjé­tek, és megadatik nektek” (Jn 15, 7 — Zsolt 42, 9 — Mt 13, 44—46 — I Krón 18, 1—17). Amit Jézus ígér szinte hihetetlen. De csak addig, amíg nem ismerjük igazán az Úr Jézust, s nem értjük szavait. Jézus ígérete felettébb biztató, de csak azok számára, akik bizodalmas és feltétlen engedelmes hittel kap­csolódnak hozzá. Ha Jézussal olyan közösségben Vagyunk, mint a szőlőtő és a szőlővesszök, akkor boldogan megtapasztalhatjuk, hogy amit hittel kérünk, azt meg is kapjuk, ha javunkra van. „Jé­zus, Jézus, én életem, Én teben- ned maradok; Amim csak van, tied legyen Mindenem, mit adha-r tok. Szívem, ajkam, életem Tisz­tességedre legyen; Semmi el nem szakít tőled. Te bennem, én ben­ned élek” (415, 4. v.). SZOMBAT. — Krisztus mondja: „Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem” (Jel 3, 19 — Péld 3, II — Mt 7, 24—27 — 1 Krón 19, 1—15). Minden ember ösztönösen tiltakozik bármiféle feddéssel, fe­nyítéssel szemben, s ha csak egy módja van rá, igyekszik elkerül­ni. A jogosan és méltányosan al­kalmazott feddés, fenyítés szüksé­ges rossz, amely a jót szolgálja. Ha ez igaz általában — már pedig igaz —, még inkább igaz, ha a Krisztus fedd, illetve fényit. Az ö feddése egészen bizonyosan nem bosszúból fakad és mindig a mi üdvösségünket munkálja. „Vesz- sződet csókolom, mely dorgál, Meghajtom szent kezed előtt, A kísértés csak jómra szolgál, Kitar­tásra ez ad erőt. Ez nemesíti szí­vemet, S érezteti kegyelmedet” (12, 4. v.). Táborszky László AMERIKAI TEOLÓGIAI HALLGATÓK A SZOVJETUNIÓBAN „Az Egyesült Államokban sok ember még félelmetes ellenségnek tartja a Szovjetuniót. Utazásunk során mást láttunk. Bámulatra- méltó és elkötelezett emberekkel találkoztunk, akik keresztyén hi­tüket nagyon nehéz körülmények között kell gyakorolják” — mon­dotta Luanne Deckardf aki a Lu­theránus Világszövetség USA Nemzeti Bizottsága megbízásából 12 amerikai teológiai hallgatót kí­sért a Szovjetuinóba ez év júniu­sában. „Néhányan itthon egysze­rűen nem tudták megérteni, miért akarunk a Szovjetunióba utazni. Az amerikaiaknak azonban le kell vetniük a fölényesség érzését. Az USA-ban mi megragadó élmé­nyekről fogunk beszámolni” — mondotta hazaérkezésekor. A hallgatók, akik amerikai és kanadai evangélikus tagegyházak szemináriumaiból jöttek, megláto­gatták Észtországot, Lettországot, Litvániát, Leningrádot és Moszk­vát Elkísérte őket a nemzeti bi­zottság főtitkára, dr. Paul Wee is. Mindenekelőtt keresztyén és azon belül is az evangélikus életet ke­resték a balti államokban, vala­mint első kicsiny lépéseket kíván­tak tenni, hogy a kölcsönös meg­értést elősegítsék és személyes kapcsolatokat létesítsenek. Külö­nösen is a békéről és a marxiz­musról beszélgettek, számolt be Luanne Deckard. „Az emberek nagyon kíváncsiak voltak az in­formációkra és sok kérdést tettek föl.” Más egyházak tagjaival is talál­koztak a hallgatók, így baptisták­kal, római katolikusokkal és orosz ■ ortodox szemináriumot is meglátogattak. A szovjet embe­rek kifejezték reményüket, hogy viszontláthatják egymást hamaro­san és az USA nemzeti bizottság érdeklődik a program folytatása iránt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom