Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-08-08 / 32. szám

Néhány gondolat as öregekről Öregek falun VASÁRNAP IGÉJE Gondolj a jövendőre! Lk 16, 1—9 A legtöbb ember gondol a holnapra, a jövendőre, az öregkorra. Ezért gyűjt, takarékoskodik, épít és biztosítást köt, hogy ezek által munkálja jobb jövendőjét. Az ember ugyanis számol' azzal, hogy egyszer eltehetetlenedik, akár egy váratlan betegség, akár az öreg­ség következtében, és akkor már nem lesz képes arra, hogy gondos­kodjék önmagáról. Ez az igyekezetünk azonban csak testi, földi lé­tünkre vonatkozik, ezért anyagi természetűek a biztosítékok, és csak a halálig adnak bizonyos garanciát. De mi lesz azután? A Szentírás szerint „mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélőszéke elé” (2Kor 5, 10.), hogy Urunk döntsön örök jövendőnk fe­lől. Erre a találkozásra fel kell készülnünk. TUDATOSÍTANUNK KELL ÖNMAGUNKBAN, hogy ez a talál­kozás számadás lesz. A felkészülést ezzel kell kezdenünk. Mennyei gazdánk ugyanis sáfárságra adta mindazt, ami most körülvesz ben­nünket. Mindenünk az övé: erőnk, képességeink, anyagi javaink, időnk és lehetőségeink. Megfeledkezünk arról, hogy szolgák vagyunk. Gyakorta úgy rendelkezünk a ránk bízott javakkal, mintha mi len­nénk a kizárólagos tulajdonosok. Egyszer azonban jön a nagy leltáro­zás. El kell számolnunk mindenről. Arról, hogy miként gazdálkod­tunk a ránk bízott javakkal, hogyan bántunk beosztottainkkal. Sáfár- ságunk, gondnokságunk ideje a halálban mindenképpen lejár. Mi lesz azután velünk? Mindent elvesznek tőlünk, „mert semmit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle” (lTim 6, 7.). Mivel biztosítjuk akkor jövendőnket? URUNK JAVAIVAL BIZTOSÍTHATJUK CSAK A HOLNAPOT. Ez az egyetlen lehetőségünk. Nincs más. Ezzel pedig addig kell él­nünk, amíg nem késő. Nem tudhatja közülünk senki, hogy számára mikor érkezik el a számonkérés ideje. Addig kell gazdálkodnunk a ránk bízott javakkal, amíg a Gazda meg nem vonja tőlünk a rendel­kezés jogát. AZOK A JAVAK, AMELYEKRŐL IGÉNK SZÓL, ehhez a világ­hoz tartoznak. Anyagi természetűek. Nem tehetünk belőlük félre az örök életre. Nem vihetjük magunkkal. De még ha átvihetnénk is a mennyek országába, nem tudnánk ott mit kezdeni velük. Az a nagy kérdés, hogyan lesz a földi világban érvényes és értékes javakból mennyei valuta? Jézus válasza világos. Csak egyetlen módon: ha szolgálunk ezekkel másoknak. Az eltulajdonított, magunk számára félretett javak semmivé lesznek. Értéküket veszítik. A másokért ál­dozott idő, a felebarát megsegítésére adott anyagi javak, a szolgálat­ban használt erő és képességek mennyei kinccsé lesznek. Urunk ugyanis számon tartja ezeket. így lesz a hamis mammonból, az e vi­lághoz tartozó, múlandó javakból örök, mennyei kincs. JÉZUS SZAVAI SZERINT a múlandó javaknak ez a csodálatos „átváltozása” úgy történik, hogy a hamis mammonnal barátokat sze­rezhetünk, akik majd később megadják, amit itt kaptak tőlünk. Ha Jézusnak azokra a szavaira gondolunk, amelyeket az utolsó ítélet nagy számadásáról mondott el, akkor azt mondhatjuk, hogy a földi javakkal egy igaz. befolyásos barátot szerezhetünk, akinek szava van a mennyben: Jézust! Ö mondja: „amikor megtettétek ezeket akár csak eggyel is”, vagyis az éhezőnek enni adtatok, a szomjazónak in­ni adtatok, a ruhátlant felruháztátok, a beteget és foglyot megláto­gattátok, velem tettétek meg” (Mt 25, 40.). így lesz a földi javakkal való szolgálat Jézusnak való szolgálattá. Jézus pedig az az igaz barát, aki befogad bennünket az ő országába. Nem a mi^cselekedeteinkért, hanem az ő ingyerí kegyelméért, amellyel alkalmassá tett bennünket a másokért végzett szolgálatra. Mindezt azzal tette, hogy ő, az igaz és hű barát áldozatul adta önmagát a keresztfán. AKKOR CSELEKSZÜNK BÖLCSEN, okosan, akkor vagyunk a vi­lágosság fiai, ha gondolunk a jövendőnkre. Nemcsak a földi életünk hátralevő részére, hanem arra is, ami a halál után következik. A ha­lálban minden földi érték megszűnik számunkra. Azután már csak az az igaz barát segíthet, aki mindent odaadott értünk. Nem a földi ja­vait, hanem az életét. Az örök és boldog jövendőt akkor munkáljuk bölcsen, ha Jézus iránt való hálából múlandó javainkkal is szolgálunk az éhező, a szenvedő, a kifosztott felebarátban hozzánk közelítő Krisz­tusnak. Pintér János Imádkozzunk! Atyánk! Adj bölcs szívet nekünk, hogy ne csak a földi jövendőn­kért fáradozzunk, hanem az örök életre is készüljünk. Segíts, hogy a tőled kapott javakkal jól gazdálkodjunk, általuk szeretetben szolgál­junk felebarátainknak, hogy Jézus, a mi igaz barátunk ajtót tárjon előttünk, és befogadjon minket mennyei országodba. Amen. Istentiszteletek a Balaton mellett AMIKOR A MAI HATVAN-, HETVEN-, NYOLCVANÉVESEK MÉG erejük teljében voltak, más­ként festett a falu, másként a fa­lusi család. Egy-egy család — a „nagycsalád”, amelyben együtt élt három, olykor négy nemzedék — gazdasági, gazdálkodó egység is volt, benne mindenkinek — a legkisebbnek és a legöregebbnek is megvolt a dolga... A közép­korúak a határban tevékenyked­tek, az öregek otthon maradtak, ellátták a jószágot, rendbetették a kertet, az udvart, s kész vacso­rával várták a hazatérőket. A va­csorát — akár családi munkaér­tekezletnek is lehetett volna ne­vezni, az asztal mellett értékelték a napi munkát, s megbeszélték a másnapot. Ilyenkor szóhoz jutot­tak a legidősebbek, kérdezték is őket, meg figyeltek is értékes ta­pasztalataikra. A nagycsaládban kincs volt a dolgos-ügyes-tapasz- talt öregember, aki a falusi gaz­dálkodás minden csínját-bínját értette, s aki télen-nyáron min­den percét hasznos munkában töl­tötte. Az élet eljárt a hagyományos nagycsalád felett. Az elmúlt év­tizedekben a falusi lakosság nagy része városba költözött, elsősor­ban a fiatalok. „Felszívta” őket az ipar, de feleslegessé is váltak falun. S így — főleg a várostól távoli, ipari munkalehetőséget nem biztosító, kicsi falvakban — megcsappant a lakosság, s ma­gukra maradtak az öregek. HATALMAS PORTÁK ÁLL­NAK MAJDNEM ÜRESEN, a ház, négy-öt szobájából az öre­gek csak az utolsót lakják. Az is­tálló is, az ólak is nagyrészt ki­használatlanok. A ház kopott, nincs erő évente végigmeszelni a sok falat, kicserélni a törött cse­repeket, megjavítani a kerítést. Már az udvart is felveri a gaz... A két öreg így is látástól vaku- lásig dolgozik, hizlalja a disznót, és a takarékbetétkönyvet. Dicsek­szik is fűnek-fának, hogy mennyit produkál. Tudja, hogy nem dől­het ki a sorból, hiszen a „gyere­kek’’ várnak még ezt-azt, s jön­nek is haza sűrűn . .., évente leg­alább kétszer, szüretre meg disz­nóölésre bizonyosan ... A távol­ság mindenesetre megszépíti a kapcsolatot, s ők nem gondolkod­nak messze előre, mi lesz, ha egyikük kiköltözik a temetőbe ..., s talán már nem is irigylik a szomszédokat, ahol — kivétele­sen — otthon maradtak a fiata­lok. A szomszédban valóban ott él a három nemzedék, de már nem együtt, csak egymás mellett. A család nem gazdálkodik közösen, ki erre — ki arra jár el dolgozni. Nincsenek közös „munkavacso­rák”, a fiatalok erőgépen vagy zártrendszerű állattenyésztésben dolgoznak, a régi falusi munka egy-egy szeletét végzik csupán, de azt intenzíven és korszerűen. Nincs szükségük az öregek ta­pasztalataira, sőt: idejük sincs a számukra. Sokszor türelmetlenül fojtják beléjük a szót: „Hol él maga. apám?!” Az öregek — ezek­ben a családokban — eltúlozzák elesettségüket, panaszkodnak, de csak azért, hogy naponta megcá­folják őket: „Nem is olyan öreg még, mama, hiszen ma is meny­nyit elvégzett..., de ha nem is tud már dolgozni, legalább a gye­rekre ügyel, az nekem a legna­gyobb segítség!” Ezek az öregek félnek a holnaptól, reálisan lát­Istentiszteletek a Dunakanyarban Budakalász-Lenfonó (református templom): a nó első és harmadik va­sárnapién de. fél 8. Dunabogdány (Petőfi út 3.): a hó harmadik vasár­napján du. 3. Esztergom (Zalka Máté u. 82.): minden vasárnap de. 10. Leányfalu (református szeretetotthon): a hó első vasárnapián du. 5. Nagyma­ros (református templom): a hó har­madik vasárnapján du. 3. Pomáz (re­formátus lelkészi nivat.al) : minden vasárnap de. 9. Szentendre (Bükkös part 2.) minden vasárnap de. 11. Vác (Széchenyi u. 22.): minden vasárnap de. fél 10. Verőcemaros (református templom): minden páros hónap har­madik vasárnapján du. 4. Visegrád (református templom): a hó harma­dik vasárnapján du. 4. ják, hogy esetleg ápolásukkal hasznos munkaerőt kötnének le. S TALÁN A LEGNEHEZEBB A HELYZET egy harmadik ház­ban, ahol egyedül él a gyermek­telen, idős özvegy. Szép nyugdíja van, kis tartalékja is ebből-abból. Dolgozni már nem tud, éppen csak ellátja magát. Még jó, hogy a másik utcából be-benéz egy asz- szony, aki mostanában költözött be sok gyermekével a pusztáról a faluba, kis kölcsönért, némi ta­nácsért jön. ö szokott bevásárol­ni, elhozza az ebédet is a napkö­ziből, a havat is letolja a járdá­ról, ha esik ... Ö fogja észreven­ni azt is, ha egy reggel már nem füstöl a kémény. FALUSI ÖREGEK. Hosszú munkás élet van mögöttük, több megbecsülést igényelnek, s némi nyugalmat. Néhány ünnepet, percnyi megállást, olykor csak annyit, hogy elmondhassák azt, ami a szívükön van. Milyen jó, hogy a termelőszövetkezet vagy a gyülekezet egy-egy autóbuszki­rándulást szervez nekik, esemény az eseménytelenségben, hiszen az­előtt alig-alig voltak túl a falu határán! Vegyünk le valameny- nyit a terheíkből, engedjük „la­zítani” is őket, s látogassuk meg többször, mint eddig. Falusi öregek! Legyen a szívük nyitottabb! Ahogyan megszokták a villanyáramot és a háztartási gépeket, a műtrágyát és a trak­tort, vegyék tudomásul, hogy sok mindenben megváltozott a falu élete. Engedjék a maguk lábára állítani felnőtt gyerekeiket, is­merjék el munkájuk és életük ér­tékeit! Ám figyelmeztessék őket — ez joguk és kötelességük —, de adjanak nekik teljes szabadságot döntéseikben. Így megmarad az ifjak tisztelete, törődése, segítő­készsége is . .., s így lesz biztosít­va a falusi család szép és jó élete. Zászkaiiczky Pál Badacsonytomaj (protestáns lma­náz) : a nó első vasárnapján de. 9. Ba- latonakali: július tl„ 25.. augusztus 8., 22., szeptember 5., 19. Balatonalmádi (Bajcsy-Zsllinszky u. 25.) minden va­sárnap du. 4. Balatonboglár (reformá­tus templom): a nó első vasárnapján de. 9., a nó narmadik vasárnapján du. 3. Balatonfenyves (református temp­lom) : a nó első vasárnapián du. 3.. a nó Harmadik vasárnapián du. 6. Bala- tonfüred (református templom): a nó első vasárnapjának kivételével de. 8. Balatoni iizfö (református templom, József A. u.): a nó első és Harmadik vasárnapján du- fél 6. Balatonkenese (református templom): a nó utolsó vasárnapján du. 2. Balatonlelle (refor­mátus templom): a nó első vasárnap­ján de. 11., a nó narmadik vasárnap­ján du. 4. Balatonszárszó (Evangélikus Üdülő. Jókai u. 41.): minden vasárnap de. 10 és (református templom): a nó második vasárnapián de. 8, a nó Har­madik vasárnapján du. 4. Balatonsze- mes (Fő u. 32.): a t)ó második és ne­gyedik vasárnapján du. 2. Balatonsze­pezd: a nó első, narmadftk és ötödik vasárnapján du. 2. Balaton világos: minden vasárnap du. 4. Csopak (re­formátus templom): a nó utolsó va- iárnapján du. 5. Dörgicse: július 11., július 25., augusztus 8., augusztus 22., szeptember 5.. szeptember 10. de. 11. és iúllus 4., Július 18.. augusztus :., augusztus 15., szeptember 12-, szeo- tember 26. du. 3. Fonyód (protestáns templom): a nó első és negyedik va­sárnapján du. 4, a nó narmadik va­sárnapján de. fél 10. Gyenesdiás (Evangélikus Szeretetotthon. Béke u. 57.) : minden vasárnap du. 6. Keszt­hely (Deák F. u. 18.): minden vasár­nap de. 11. Kisdörgicse: a nó második és negyedik vasárnapján de. 12. Kő­röshegy (református templom): a nó első vasárnapján du. 1. Kövágóörs: a hó első és narmadik vasárnapján de. 11. a nó második és negyedik vasár­napján du. 3. Pécsely (református templom): a nó első vasárnapján du. 5. Révfülöp: a nó első és narmadilE vasárnapján de. 10. Siófok (Fő u. 93.) t minden vasárnap de. 11. Sümeg (pro­testáns templom): a nó első és nar­madik vasárnapján de. 9. Tapolca (protestáns templom. Darányi u. 1.): a nó második és negyedik vasárnap­ján de. 9. Zamárdi (evangélikus ima­ház, Aitadi u. és VI. köz sarok): a hó első vasárnapján du. 5. Zárnia: a nó első. narmadik és ötödik vasárnapján de. 11. Két életújító „igécske „E világ ura bárhogy támadna ... megdönti egy igécske.’ Luther Rámmosolyogsz, és rámköszönsz a metrón. Milyen régen találkoztam veled! Azóta évtizedek szálltak el, a hajad hófehér lett, , mégis a tizennégy évesen kapott igét ismételed, hiszen az akkor örökre tiéd lett: „A Mester itt van és hív téged.” ^ Egyetlen mondat, csak egy „igécske”, de gyermekszívedet elérte, és indultál Krisztus nyomában, követni Öt égő szeretettel. Azóta őrződ ezt. a drága „igécskét”: mert ott volt, és hívott a Mester. * Ragyogó augusztussi délután. Szeretetvendégségre terített, virággal ékesített asztalok. Minden terítéknél igés lapok. Diákleány áll meg csendesen az egyik mellett: „Ez az én helyem!” S gyorsan megnézi a kezébe vett kis lapon, mi az üzenet. Csak egy rövid parancs: „Te kövess engem!” De felejthetetlen az emlék, mert én voltam az a diákleány, Jézus Krisztus akkor talált reám, s az az „igécske”, az a szent parancs 1 máig is zeng a szívemben örömben, búban, fényben, borúban: „Te kövess engem!” — Követlek, Uram! * Hányán őrzünk ilyen „igécskét”, életújító, felejthetetlen parancsot, vagy ígéretet! Legyen áldott a szívünkbe vetett igemag! Belőle terem a Magvető dicsőségére öröm, erő, szolgálat, szeretet. Túrmezei Erzsébet A XYI. Nyírbátori Zenei Napok hangversenyei a református mtíemléktemplomban Augusztus 6-án, pénteken Mozart: C-dúr szimfónia, K. 200. Haydn: Symphonie concertante, B-dúr. Közreműködnek: A Magyar Állami Hangversenyzenekar, Döry Zol­tán (hegedű), Koó Tamás (gordonka), Kemény János (oboa), Janota Gábor (fagott). Vezényel: Kurt Wöss (Austria). Augusztus 7-én, szombaton Kodály: Nyári este, Budavári Te Deum, Psalmus Hungayicus. Közreműködnek: A Magyar Állami Hangversenyzenekar, a Nyír­bátori Gyermekkar (karigazgató: Lengyel Károlyné), Tóth Mária, Farkas Éva, Horváth József, Berczelly István. Vezényel: Margittay Sándor. Augusztus 14-én, szombaton Kodály: a capella művek. Verdi: Quatro pezzi sacri. Közreműködnek: A Szabolcsi Szimfonikus Zenekar, a Nyíregyházi Egyesített Kórus (karigazgató: Gebri József), Andor Éva. Vezényel: Fehér Ottó. Augusztus 20-án, pénteken Pergolesi: Stabat Mater. Brahms: a-moll kettősverseny hegedűre és gordonkára, op. 102. Közreműködnek: A Nyírbátori Nemzetközi Ifjúsági Zenei Tábor Zenekara, a Debreceni Zeneművészeti Főiskola Kórusa (karigaz­gató: Szesztai Zsolt), Kóíódy Anikó, Varga Magda, Ruha István, Ádám Károly. Vezényel: Jancsovics Antal. A hangversenyek este fél 9 órakor kezdődnek. Jegyek ára: 100, 80, 60 Ft.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom