Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-08-08 / 32. szám

Találkozásaink az egyház szolgálatával

Templomaink

A Mlcseíól a koporsóig

öt hónappal ezelőtt, a március

7-i számban jelent meg ennek a sorozatnak a bevezető cikke, s ez a mostani cikk tulajdonképpen a sorozat befejezését jelenti. Mint a cikksorozat összeállítója, őszinte örömmel állapította meg azt, hogy a felkért cikkírók nemcsak az egyes cikkek tartalmát írták meg nagyon jól, hanem azt a formát is megtalálták, amellyel igen közel hozták olvasóinkhoz a mondanivalót. Mert az elmúlt öt hónap alatt kaptunk visszajelzéseket is: a szerkesztőbizottság egyik tagja azt kérdezte, hogy miért nem minden héten közlünk egy- egy további cikket, miért marad ki egy-két hét a sorozat folyamatosságában. Ennek a kérésnek eleget is tettünk, amikor most, a sorozat vége felé szinte minden héten megjelent egy-egy cikk. De kaptunk olyan visszajelzést is olvasóinktól, hogy örültek a sorozatnak, örültek annak, hogy nyíltan, őszintén vetettük fel a kérdéseket, amelyeket tulajdonképpen maga az élet vetette fel számunkra, s próbáltuk megkeresni a megoldást, a választ.

A BEFEJEZŐ CIKKNEK EZT A CÍMET ADTAM: A bölcsőtől a koporsóig. Mert életünk első perceitől elkezdve az utolsó pillanatokig találkozunk az egyház szolgálatával.

Találkozunk az egyház szolgálatával a keresztelések alkalmával, akár úgy, hogy gyermekünk, unokánk születik, akár úgy, hogy keresztszülők leszünk. Ott van a felelősség a szívünkön gyermekeinkért, unokáinkért, keresztgyermekeinkért. Ezt a felelősséget vállalnunk kell, a tisztségünknek maradéktalanul eleget kell tennünk. Ott állunk gyermekeink és unokáink mellett a gyermekbib- liaköri, a konfirmációi, az ifjúsági alkalmakon, de az első úrvacsoravétel drága alkalmán is. Vajon tudunk-e hitünkkel példát adni, vajon tudunk-e segíteni a keresztyén élet útján való járásban?

De találkozunk az egyház szolgálatával egy-egy esküvő alkalmával is.

Betegeink szolgálata is küldetése egyházunknak. Akár úgy, hogy odaállunk egy-egy beteg hozzátartozónk, testvérünk betegágya mellé szívünk szeretetével, akár

úgy, hogy mi magunk vagyunk súlyos betegek. Tudunk-e szolgálni Isten igéjével, vigasztalásával, bátorításával, s tudjuk-e hittel hordozni Isten megpróbáló kezének súlyát?

A legnehezebb a halállal való találkozás. Akár úgy, hogy valakit elszakít tőlünk, akár úgy, hogy a rhi számunkra ér véget az élet útja, s érünk el életünk könyvének utolsó fejezetéhez, s zárul be lassan az élet könyve a számunkra. Vajon tudunk-e hittel megállni egy-egy szerettünk koporsója mellett, s vajon tudunk-e hittel gondolni az élettől való elbúcsú- zás alkalmával.

Egyházunk ott van a bölcsőnél, de a koporsónál is, egyházunk felkínálja szolgálatát mindannyiunk számára. Vajon élünk-e ezzel a szolgálattal?

MIT PRÉDIKÁL EGYHÁZUNK ÉLETÜNK EGY-EGY DÖNTÖ PILLANATÁBAN: kereszteléskor, esküvőkor, betegségben vagy a halál küszöbén? Nem prédikál, nem prédikálhat mást, csak azt a drága kincset, amit Urunk, Jézus Krisztus bízott rá egyházára: az evangéliumot. Azt az erőt, amely képes egy kisgyermeket elindítani a hit útján. Azt a bátorítást, amire naponként szükségünk van. Azt a bűnbocsánatot, ami nélkül nem élhet a keresztyén ember. Azt a hitet, amelyet maga Isten újít meg bennünk naponként Szentlelke által. És azt a boldogító bizakodást, amely átvezet minket a betegségen, s megtart a halál óráján is.

Ez a drága ajándék, ez a drága kincs a keresztyén ember számára. Ezt kínálja egyházunk minden alkalommal, amikor csak megszólal közöttünk az ige.

És HOGY MIÉRT PRÉDIKÁLUNK? Azért, mert Megváltó Urunk a szolgálatot bízta reánk, az ő egyházára. Hogy hirdessük az igét alkalmas és alkalmatlan időben. Mindig, soha meg nem fáradva a szolgálatban. Hatalmas katedrálisokban és kis szórványgyülekezetekben. És naponta imádságos szívvel kérjük ehhez a szolgálathoz Isten Szentleikének megújító erejét.

Harkányi László

A Békéscsaba-Erzsébethelyi templom

A TÖRÖK URALOM MEGSZŰNÉSE UTÁN, a 18. század elejétől évtizedeken át tartó telepítési akciók kapcsán, Békéscsabára is több száz evangélikus szlovák ajkú család étkezett a Felvidékről, s ezek telepítették újra a mai Békéscsabát. A rohamosan növekvő gyülekezetben 1745-ben az Albertiből érkezett Tessedik Sámuel lelkész — a szarvasi Tessedik atyja — vezetésével felépült az ún. Kistemplom, majd 80 évvel később, 1324-ben a vele szemben álló Nagytemplom, amely 3300 ülőhelyével ma is hazánk legnagyobb evangélikus temploma.

Már az 1770-es években a községnek főleg a déli részén szőlős- kerteket parcelláztak a lakosság részére, s ezek helyén alakult ki néhány évtizeddel később a nagyközségnek egy új része, amelyet az 1858-ban épített vasútvonal választott el a régebbi résztől. Az új részt Jaminának (a szlovák szó jelentése: gödrös terület) vagy eredetileg Vinice-nek (magyarul: szőlőskertek) nevezték el, s ma is sokan így hívják Békéscsabának ezt az ötödik kerületét, ahol ma csaknem húszezer ember él. Az „Erzsébethely” elnevezést a 20. század elején kapta.

CSAK AZ 1845-ÖS ÖRÖKVÁLT- SÁG UTÁN kezdték el felépíteni a házakat ezen a részen, s rövidesen mintegy 4000-re rúgott az itt élő evangélikusok száma. Előbb iskolát, majd 1861—1062-ben vályogtéglából imaházat építettek Ziegler építész tervei alapján 1100 Ft-ért. A mintegy 300 iskolás gyermek tanítását lelkészi képesítésű léviták végezték: 1856— 1858-ig Dianovszky János, 1858— 1864-ig pedig Leszich Eduárd. 1864-ben már rendes lelkészi állást szerveztek, amelyet Hrdlicska Károly töltött be 1870-ig. Az imaház mellé külön haranglábat építettek, s Komornik Ferdinánd- tól egy kis méretű orgonát is beszereztek, amit később az amb- rózfalvi gyülekezetnek adományoztak. A központi, később „városi” részben ekkor már 15 000 lelket — az 1780-as évek óta — két lelkész dolgozott.

Mivel a vályogból épült imaház roskadozni kezdett — de egyébként is szűknek bizonyult —, 1875—1876-ban felépítették a ma is álló szép, nagy templomot. A terveket Sztraka Ernő békéscsabai mérnök készítette, s az építkezést is ellenőrizte. A munka 17 411 Ft-ba került, s a költségeket a hívek adományain felül kölcsönök felvételével is fedezték. A templom hossza 36 m, szélessége 14 m, belső magassága 9 m, a torony magassága 37 m. Az ülőhelyek száma 666 (a padok hossza összesen 333 m). Az oltárral szemben, a karzaton van elhelyzeve az orgona, s tőle jobbra és balra, a

főfalak mentén, azokkal párhuzamosan 4-4 pad szolgál a karzati ülőhelyek céljára.

A TEMPLOM ÉPÍTÉSEKOR Linder Károly volt a gyülekezet lelkésze', aki 1870—1920-ig szolgált ebben a körzetben. Emlékét a templom falán elhelyezett tábla őrzi. A templom alapkövét 1875. május 27-én helyezték el, s a templomot 1876 ádvent első vasárnapján szentelte fel dr. Szebe- rényi Gusztáv bányakerületi püspök, Linder Károly helyi lelkész és Zajacz András fakóvezekényi lelkész segédletével.

AZ OLTÁR A KŐTEMPLOMBÓL KERÜLT EBBE A TEMPLOMBA. Ezt az oltárt a mai Kistemplom helyén épült első imaházba a gyülekezet még 1728- ban szerezte be Besztercebányáról, s ma is jó állapotban van. A mostani alsó oltárkép Krisztust ábrázolja a keresztfán, a felső oltárképen pedig Jézus és a samá- riai asszony látható. Az olajfestmény Haan Albert békéscsabai festőművész alkotása a 19. század

második feléből. A szószék az oltártól jobbra, a főfal mellett áll.

Linder László lelkész, himnoló- gus — Linder Káról}' fia — 1920— 1960-ig szolgált ebben a körzetben. Szívügyének tekintette, hogy az 1881-ben épített orgonát korszerűsítse és kibővítse. Ez a munka — gyűjtésből és a hívek adományaiból — az 1950-es évek elején meg is történt. Az orgonát Za- lanfy Aladár orgonaművész tervei alapján két manuálra építették át, új regiszterekkel bővítették és a fúvóberendezést villamosították. Az orgona 18 regiszteres és hangversenyek rendezésére al- kalmas

TATAROZÁSOK: 1893-ban a tornyon kisebb javításokat végeztek, 1896-ban a város órát készíttetett a toronyba. Az első nagyobb tatarozás 1929-ben volt: ekkor renoválták a templom belsejét, 1963-ban pedig a templomot kívülről és belülről tatarozták 210 000 Ft-ért, amihez még a hívek jelentős társadalmi munkája járult. Legutóbb 1976-ban újították meg a templomot, ugyancsak kívülről és belülről. Ádvent első vasárnapján, a templom fennállásának 100. évfordulóján, dr. Káldy Zoltán püspök szentelte újra a templomot. E renoválás kapcsán gázfűtést is bevezettek a templomba.

Linder László után 1961—1972- ig Deme Károly volt a körzet lelkésze, 1973. március 4-től a mai napig pedig Kutyej Pál végzi a lelkészi szolgálatokat Jaminában.

E harmadik csabai templom felépítésére azért is nagy szükség volt, mert Békéscsaba már a múlt század közepén nagy területen feküdt. Mutatja ezt az a tény is, hogy az erzsébethelyi templom négy kilométernyire van a város középpontjában levő Kis- illetve Nagytemplomtól.

A TEMPLOMBAN a hétköznapokon minden nap van szlovák nyelvű reggeli áhitat írásmagyarázattal, hetenként két ízben esti magyar istentisztelet, vasárnapokon és ünnepnapokon pedig délelőtt szlovák és magyar nyelvű istentiszteletnek ad helyet az erzsébethelyi templom. Jó tudni, hogy ez a nagyfokú „kihasználtság”: az istentiszteletek, keresztelések, úrvacsoraosztások, orgona- és egyházzenei hangversenyek mind Isten dicsőítését szolgálják!

Mekis Ádám

F. Werfel:

„ Halljátok az

A történelmi múlt iránt megnövekszik a gazdasági, politikai válságokkal terhes harmincas, negyvenes években az érdeklődés. Előszeretettel fordulnak az írók a középkor, sőt az ókor történeti alakjai, eseményei, különösképpen a történelem veteránjai, a zsidók múltja felé. (Thomas és Heinrich Mann, G. Hauptmann, Feuchtwanger, H. Hesse regényeire és drámáira < gondoljunk elsősorban!) A múlt az irányt vesztett években tanulságul, útmutatásul szolgált.

A MÚLTIDÉZŐK sorában jelentős hely illeti meg F. Werfelt. A két világháború között az osztrák—német irodalom egyik kimagasló költője, regény- és drámaírója. Az emberrel, minden teremtménnyel együttérző jóság a varázsa írásainak. „Egyetlen vágyam, ó ember, rokonnak lenni veled!” — kiált fel Az olvasóhoz c. versében. Minden könyve a humánum, az erkölcs diadala. „Nagyon szeretem Werfelt — írja - Thomas Mann —, mindig nagyra becsültem érdekes elbeszélő műveit.”

Világsikert ért el néhány regénye, köztük az 1937-ben megjelent Halljátok az igét! c. műve, amelyet nemrég nálunk újra kiadtak. A keresztyén olvasó számára megrendítő élményt nyújt ez a Jeremiás próféta korát és életpályáját megjelenítő regényóriás. Nem puszta Je- remiás-életrajz a mű, hanem művészi ábrázolása Jeremiás korának (a K. e. VI. sz. végének, az V. sz. elejének), benne Jeremiás életének, prófétai munkásságának. Az alapul szolgáló Jeremiás könyvének írói szempontból kifejezőnek, jellegzetesnek ítélt részeit ábrázolja, részletező jellemrajzot és környezetrajzot adva, számos — a ma olvasója számára szükséges — kortörténeti, művelődéstörténeti ismeretanyagot is nyújtva, és teszi ezt ihletetten, érdekfeszítően, színesen és könnyedén.

AZ IGEHIRDETÖ próféta életrajza áll a regény középpontjában. Válságos időben hívja el Isten Jeremiást, hogy a bálványimádás bűneit leleplezze, és megtérésre szólítson. „Igéimet adtam

most a szádba, ... gyomlálj és irts, pusztíts és rombolj, építs és plántálj!” Jeremiás vállalja Isten akaratának hirdetését, amely ítélet és kegyelem. A kegyelem szava, építs és plántálj „újjongva lebeg tovább a levegőben”. Jeremiást, aki egész életét Istennek és népének szentelte, az igehirdetés tisztaságáért folytatott küzdelme és népének, hazájának olthatatlan szeretete nemegyszer hajtja „perlekedésbe” Istennel. Ennek a meg-megújuló harcnak ihletett rajzában mutatkozik meg Werfel írói karizmája. Csodálatra méltó beleérző készséggel ábrázolja Jeremiás tusakodásait, kétkedéseit és megbizonyosodásait. Felismeri Jeremiás, hogy a prófétai elhívás igéje „nem az érzékek csalódása, nem álom, nem varázslat, hanem valóság”, mégis amikor Jehuda sivatagába vonul, hogy böjttel és imával tisztítsa és szentelje meg magát az Űr szolgálatára, szorongások gyötrik, kétségek marcangolják, nem „belőle fakadt-e” a küldetés szava. Nemegyszer tusakodik az Isten megnyilatkozásáért („Mit tegyek, Uram? Segíts hát! összekuszálódott bennem az igen és a nem, félelem és bizakodás.”), és nincsen sem álom, sem látomás, sem üzenet. Végig kell járnia Isten nevelő • iskoláját, hogy elhallgattassa saját kívánságait és az ellenkezéseit. Lassan megtapasztalja, hogy a prófétai hivatás hivő szolgálatvállalás, alázatos meghajlás Isten akarata előtt, még akkor is, ha magányosság, gúny, gyalázat, börtön és halálra ítélés is az osztályrésze.

„Végy elő egy könyvtekercset...!” Isten gondoskodik igéjének, szavainak sorsáról. Jeremiás „gyötrelmes” munkával idézi fel és jegyzetelted le Bárukkal az az Űr szavait. A Biblia-olvasók számára tanulságos, ahogy Werfel — ismeretei és megelevenítő erejű képzelete segítségével — leírja Jeremiás könyvének létrejöttét (XX. fejezet — Az elrejtőzés műve). „Jeremiás most már nem közvetlenül, hanem az emlékezetes ereje által érintkezik az Úrral.” Nagy annak a kísértése, hogy az isteni szó így összekeveredik az emberivel, hisz az Űr szava be kell hogy öltözzék az emberi szó kényszerruhájába. Fennáll a hamisítás veszélye. Ezért a félelem, a gyötrelem. „Báruk olykor hétszer és tízszer is leírt valamit, amíg végül Jeremiás úgy érezte, hogy az emberi szó végre eléggé megközelítette az isteni kifejezést.” Amikor Jeremiás egy mondatban kétkedett Izráel megváltása felől, büntetésül két hónapig nem lehetett kapcsolata az Úrral. — Jojákim király tűzre veti a tekercseket! Nagy Jeremiás szomorúsága. Nem esik azonban kétségbe. „Hűségesen emlékezve mindenre”, újból tekercsre vetik Isten igéjét — „még tisztábban és még dúsabb erővel”.

JEREMIÁS LELKIPÁSZTORA az ő

népének. Meleg vonásokkal festi meg Werfel Jeremiás lelkipásztori portréját. Járja a gyülekezeteket. Bűnbánatra, megtérésre hív, ha kell, ostoroz, ha szükséges, vigasztal, bátorít. Lelkipásztori gondozása kiterjed a száműzöttekre is. Az Űr parancsának engedelmeskedve, visszatér Bábelből „a boldogtalan országba, Jákob maradékához”. Amikor pedig az otthonmaradottak Egyiptomba kényszerülnek menekülni, a megtört testű próféta önként velük megy. — Utolsó útja Egyiptomba menetele előtt megtekinti Jeremiás az elpusztult Jeruzsálemet a romba dőlt templomot. Elszomorodik. „A pusztulásból válaszért sikolt az Űrhoz, a szeretet egyetlen jeléért.” Hívást érez, a válasz a földön fekszik, az összetört kőtábla egy szilánkján:

„hogy élj!” „Nézzed e jelt, amelyet a borzalom között küldök ma neked, hogy élj ... Hogy éljetek! Az én kezemből csak élet árad. És soha ki nem apad a nagy ígéret...” A prófétai szolgálat értelmét és boldogságát érezteti meg e költői szépségű befejezés.

A szeretet Werfel szerint teremtő erő. Hiányát nemegyszer panaszolja fel Jeremiás. „A szeretet parancsából a leggonoszabb káromlás lett.” Nem törődik senki sem a szegények, az özvegyek és árvák sorsával. A rabszolgákat kizsákmányolják, felszabadításukról — a törvény ellenére — nem gondoskodnak. Iz- ráel urainak bűne az égre kiált.

A REGÉNY SZÁMTALAN KÉPE túlmutat önmagán. Gondoljunk a fazekasmester munkájára, a mámor-, illetve a haragserleg, az áldozati korsó, a fa-, illetve a vas járom képére! Mélyértelmű, szimbolikus jelentésű, önmagukat magyarázó képek!

A leírások, rajzok felejthetetlenek: Jeruzsálem, az „Örök Város” aranykupoláival, Salamon és Heródes ősi templomával, amelyben Jézus prédikált, a fenséges Omár mecsettel valóban „a világ középpontja”, megcsodáltatja velünk a hatalmas Bábel tornyot, megrendítő a romokban heverő szent templom rajza. Érzékletes képsorai az áldozásról, a zarándokok világáról, a családi gyásznapokról, az országtanács üléséről, a háborúra készülődésről kultúrtörténeti jelentőségűek is.

A REGÉNY TARTALMI-FORMAI ÉRTÉKEI, amelyekért olvasásra ajánljuk: Izráel világtörténeti és benne üdvtörténeti szerepének ihletett érzékeltetése, Isten igéjének szeretetére való nevelés, a mély vallásosság, a szentimen- talizmustól mentes humanizmus, az élvezetes elbeszélésmód, az érdeklődést keltő szerkesztésmód és a stílus-nyelv virtuozitása.

Vajda Aure^