Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1982-08-01 / 31. szám
HÉT I LAP XLVII. ÉVFOLYAM 31. SZÁM 1982. augusztus 1. Ára: 4,50 Ft Szolgálatunk megtiszte Az Országos Béketanács emlékplakettjével tüntették ki lapunkat ■ Az országos napilapokból is külföldi tájékoztatás és állásfog- drága kincs, külföldi szolgálata- már értesülhettek kedves Olva- lalás területén végzett a béké- inkát is azért tudjuk jó szívvel sóink, magyarországi evangélikus ért, de talán még ennél is érté- végezni, mert magunk mögött egyházunk tagjai, hogy az Or- kesebb az a szolgálat,. amelyet a tudhatjuk nemzeti egységünket, szagos Béketanács „A magyar belső béke érdekében, az egész Számunkra a belső béke, társa- békemozgalom emlékplakettjét” társadalom egységéért, az ország dalmi békénk és a nemzetközi adományozta az Evangélikus javára végez. béke szolgálata elválaszthatatlan. Élet szerkesztő bizottságának a A jövőben is tudatosan dolgobékemozgalomban végzett ki- • KÁLDY ZOLTÁN püspök fe • zunk ezért, mert meg vagyunk Sarkadi Nagy Barna, az Országos Bcketanács főtitkára Mezősi György szerkesztő átveszi a kitüntetést emelkedő munkája elismeréseként. A kitüntetést Sarkadi Nagy Barna, az Országos Beketanács főtitkára nyújtotta át július 6-án dr. Káldy Zoltán, országos püspök-elnök, a szerkesztő bizottság elnöke, Sándor István, az OBT sajtóosztálya vezetője, Bai László, az Állami Egyházügyi Hivatal főosztályvezetője, Lóránt Vilmos tanácsos, valamint a lap közvetlen munkatársai: dr. Karner Ágoston, dr. Rédey Pál, Reuss András, dr. Seimeczi János, dr. Vámos József, Veöreös Imre rovatvezetők és Harkányi László fördelő-szerkesztő, a lap felelős kiadója jelenlétében a Déli Egyházkerület tanácstermében a lapunk szerkesztéséért felelős Mezőst György lelkésznek. jezte ki szerkesztő-bizottságunk nevében köszönetünket, hogy az egész társadalmunk béketörekvését összefogó mozgalom figyelemmel kíséri munkánkat. Noha nem a kitüntetésért végezzük ezt a szolgálatunkat, jól esik, hogy észreveszik. A lap munkájában is törekszünk arra, hogy az tükrözze az államunk és az egyházunk közötti gyümölcsöző jó viszonyt. Nem kívülről nézzük társadalmunk és hazánk ügyeit, belülről igyekszünk segíteni. Az ország belső békéje számunkra is arról is győződve, hogy az egyházaknak van szerepe a mai nemzetközi helyzetben. Márcsak azért is, mert az egyházak jelen vannak a különböző társadalmi rendszerekben, örülünk annak, hogy az utóbbi idők feszültségei között az egyházak tevékenysége és állásfoglalásaik a békéért általában pozitív volt, ahogy ezt a világvallások moszkvai békekonferenciája is megmutatta. A jövőben is együtt akarunk dolgozni a hazai békemozgalommal, de a nemzetközi élet területén is valamennyi- haladó és békére törekvő mozgalommal — mondotta az egyházunk sajtószolgálatát irányító és abban személyesen is példamutató szolgálatot végző Káldy Zoltán püspök-elnök. SZOLGALATUNK MEGTISZTELŐ ELISMERÉSE lehetőséget ad arra. hogy meeköszöniük a szerkesztő bizottság tagjainak, lelkészeinek, gyülekezeti tagoknak a hit belső felszabadultságá- ból együttesen végzett felelősség- teljes munkát. Őszinte szívvel mondunk köszönetét az Országos Béketanácsnak, az Állami Egyházügyi Hivatal vezetőinek és munkatársainak, valamennyi állami és társadalmi szervnek a rendszeresen kapott készséges segítségért közös munkánkhoz. M. Gy. Dr. Bariba Tibor református püspök kitüntetése SARKADI NAGY BARNA főr titkár az emlékplakett átadásakor tolmácsolta az Országos Bé- keíanács elismerését és köszönetét lapunknak a béke érdekében hosszú időn át végzett kiemelkedő munkájáért. Elmondotta, hogy az emlékplakett a legmagasabb kitüntetés, amelyet a Béke- tapács szervezeteknek adhat és az Evangélikus Élet szerkesztő k'zóúsáaa a második az egyházi szervezetek sorában, az egyházi ■lapok közül pedig az első. amelynek az OBT elnöksége ezt a kitüntetést odaítélte. Döntésénél e’sősorban azt a rendkívül : értékes munkát értékelte, amelyet az Evangélikus Élet a hazai és Lapunk korábbi számában beszámoltunk arról a bensőséges ünnepségről, amely a debreceni református Nagytemplomban folyt le, június 19-én, amikor is számos állami, társadalmi és egyházi vendég jelenlétében köszöntötték dr. Bartha Tibort, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspökét, a Magyarországi Református Egyház Zsinata lelkészt elnökét, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnökét születésének 70. és püspöki szolgálatának 25. évfordulója alkalmából. Teljes egészében közöltük dr. Káldy Zoltán püspök- elnök köszöntő beszédét is, amelyet az ökumenikus Tanács tagegyházai és evangélikus egyházunk nevében mondott el az ünnepségen. Most örömmel vettük a hírt, hogy a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Bartha Tibor püspöknek a magyar állam és a református egyház között kialakult jó viszony munkálása, közéleti munkássága, valamint a békemozgalom javára kifejtett kimagasló tevékenysége elismeréseként születésnapja alkalmából a Magyar Népköztársaság rubintokkal ékesített Zászlórendje kitüntetést adományozta. A kitüntetést Losonczi Pál,, az Elnöki Tanács elnöke adta át a Parlamentben az ünnepeltetek. Jelen volt Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára és Straub István, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökhelyettese. Dr. Káldy Zoltán püspök-elnök üdvözli a vendegeket Jolin Viksírön az ni finn érsek Széles meglepetést keltett Finnország szerte, de mondhatjuk, hogy a világ egész evangéli- kusságában az a hír, hogy Mikko Juva érsek alig hároméves érseki szolgálat után nyugdíjazását kérte. Latolgatták az okát, faggatták persze őt magát is. Ez az országos témává lett kérdés egyházi és világi lapokban egyre inkább felszínre hozta a finn evangélikus egyház belső önértékelésének folyamatát. A nagy meglepetés érzése után úgy tűnik, egészséges öneszmélkedés indult meg. OCSÜDVA A MEGLEPETÉSBŐL, napirendre került az utódlás egészen nyitott kérdése. Még inkább kuszálta a kérdést az, hogy nem sokkal előbb indult meg- Helsinkiben is a püspökutódlás folyamata, hiszen Aimo T. Nikolainen püspök ugyancsak bejelentette nyugdíjba vonulását. (Utódjául Samueli Lehtonen esperest választották és nevezték ki. Erről még majd írunk.) A finn egyház vezetésében az sem volt közömbös, hogy alig egy éve az országos tekintélynek örvendő kuopioi püsDököt, Paavo Kortekangast átválasztották a tamperei püspöki székbe. Nem maradt nyomtalanul az a folyamat sem, hogy a nyolc finn egyházkerületben — s kilencediknek a tábori püspöki székben is — hét év alatt mindenki lecserélődött. Vikström. akit 197b- ben iktattak be porvoo-i püspökké, akkor 39 éves volt. Ma SÍ évesen a finn püspökök szolgálatra nézve legidősebbie, noha korban közöttük a legfiatalabb. A püspöki kar amolyan Benia- min-doyenje. Hazánkban püspökként 1975-ben járt, feleségével együtt. Úgy köszöntöttük akkor, mint aki az aktív püspökök között a hatodik, aki vendégünk volt, s csak ketten nem jártak még nálunk. Ma megfordult a helyzet: a ma aktívak közül csak ketten jártak nálunk: ő és Paavo Kortekangas. KÜLÖN ÉRDEKESSÉG MÉG, hogy Finnországban a nyugdíjba vonuló püspök utódját még annak nyugdíjba kerülése előtt választják s nevezi ki a köztársaság elnöke. Vikström a május utolsó napján megtartott püspökválasztáson jelentős mértékben a legtöbb szavazatot kapta, s Koi- visto köztársasági elnök június 24-én nevezte ki a három legtöbb szavazatot kapott jelölt közül turkui püspökké, aki egyben a finn egyház érseke. Mikko Juva nyugdíjba lépése pedig csak szeptember 1-én következik be. Vikström tehát csak ekkor veszi át az érseki pásztorbotot s költözik át a porvoo-i Templom térről a turkui Agrikola utcába. Jól emlékszünk hozzánk hajló meleg szívére s őszintén kapcsolódó megértő szavaira. Ügy adódott, hogy itt.iártükkor igen bő programot tudtunk nekik készíteni. így sokoldalúan ismerhették meg hazánkat s benne egyházunkat. „Nem az a szándékunk — mondotta akkor —, hogy értékeljünk, tanácsot adjunk, hanem, hogy testvérkezet keressünk, tapasztalatokat gyűjtsünk és a magunk életére nézve tanuljunk.” Szavát megtartotta. Kereste a kinyújtott testvérkezet, s maga is felénk nyúlt mindig. Hét év óta nem lehettem úgy Suomiban, hogy meg ne keresett volna. Többször ültem az ódon, szép porvoo-i püspöklakon a bájos, játékos, mégis oly mértéktartóan elegáns ampir .bútorai között s élvezhettem mindkettőjükben ezt a megvalósult, megélt testvérszere te tét. 1972-ben adta ki „A hit krízisben” címen pásztorlevelét, 112 oldalon. Lefordítottam. Elmélyült éjszakákat szerzett. Nem a nyelv nehézsége miatt — az megkapóan könnyed —, de a gondolatok mélysége miatt álltam meg hosszan egy- egy szakasz, sőt mondat mellett. SZELLEMI ARCVONÁSAI IS hozzánk közelvalónak mutatják. A diakónia lelkészeként indult, majd Turkuban a svéd nyelvű teológián az egyházi szociáletika területén működött docensként. Onnan hívták Porvooba a svéd nyelvű kerület sajátos kisebbségi és szórványvilágába püspöknek Mindig országos szinten, messze- hangzón működött. 'íme. «gy részlet a kinevezésekor ve'e készült beszélgetésből: — Most, amikor a finn egyház a „Juva-korszakból” átvált a „Vikström-korszakba”, változik-e valami0 — Az a véleményem, hogy azt a látásmódot képviselem, amely mindkét elődömet jellemezte. Így hát nem indulok olyan programmal. amely lényegében különbözne elődeimtől — válaszolt Vikström. De bár a látások és eszmék egybehangzók, ki-ki a maga sajátosságai szerint valósította meg. Ez az árnyalati különbség most is meglesz, de alapvető eltérést nem látok. — Lát-e változtatni valót az érseki feladatodban? — Három év múlva alaposabb ismereteim lesznek ahnoz, hogy erre a kérdésre feleljek. (Ez célzás Mikko Juva három év utáni bírálatára az érseki feladatok el- adminisztrálódásával kapcsolatban. Ford.) Tájékozódásom szerint jelentős törekvés mutat arra, hogy az érseknek lehetősége legyen az eddigieknél jobban összpontosítani a nagy elvi kérdésekre. így nem terhelné agyon a sok adminisztrációs feladat. Az érsek egy az egyenrangú püspökök sorában. Csupán elnöke a püspökök közösségének. Társadalmi fejlődésünk szerint neki kell az egyház állásfoglalását képviselni és hirdetni. MIKKO JUVA HÁROMÉVES „KORSZAKÁNAK” sajátos jelentősége többek között abban van, hogy nyitottá tette az egyházat arra, hogy a munkásrétegek felfigyeljenek rá. John Vikström széles szociáletikai tájékozottságával bátran léphet elődje nyomába ezen a vonalon is. Koren Emil KERESZTYÉN VILÁG-ENCIKLOPÉDIA Tizennégy évvel ezelőtt határozta el David Barrett anglikán misszionárius — állampolgárságára nézve brit —, hogy összegyűjti mindazt az adatot, melyet a mai keresztyénséggel kapcsolatban tudni lehet. Munkájában 21 tanácsadó segítette, 212 országot és területet látogatott meg, s 500 helyi szakértővel beszélgetett. Lehetetlen összefoglalni az 1010 oldalas könyvet. Legdrámaibb adata, hogy a világ lakosságának 20,8 százaléka ateista vagy nem vallásos meggyőződésű, míg ez a szám 1900-ban csak 2 százalék volt. A másik adat pedig az elmúlt évre vonatkozik: 1200 év után először nem fehér emberek alkotják a keresztyénség többségét. Míg a nyugati országokban a gyakorló keresztyének száma naponta 7600-zal csökken, Afrikában megtérések következtében napi 4000-rel, születések révén pedig napi 12 000-rel növekedik.
