Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-07-18 / 29. szám

99

GYERMEKEKNEK.

Zebedeus fiainak kérése

Mt. 20,20—28

Ismerek egy kislányt. Ha megkérdeznétek tőle, hogy van-e testvére, grimaszolva elhúzná a száját, s így válaszolna: — Sajna, egy bátyám! Ez persze egyáltalán nem azt jelenti, hogy nem szereti a testvérét. Szavai arra utalnak, hogy nem könnyű dolog egymást elviselni még a családban sem. Testvéri kapcsolataink sokszor civakodásokkal, veszekedésekkel tarkítottak.

JÉZUS TANÍTVÁNYAI ügy ÉLTEK EGYÜTT, mint egy nagy család. Szerették egymást, de köztük is akadtak ellentétek, viszálykodások. A ma sorra kerülő történet is ezt mutatja: Jézus történetében volt két tanítvány, akik vérszerint is testvérek voltak. Eevszer odamentek Jézushoz s kérték, hogy jobb és bal keze felől ülhessenek a mennyországban. Isten eljövendő országát sokan úgy képzelték el. mint egy királyi udvart. Tudiátok ti is, hogy a trón két oldalán mindig a legfontosabb személyek, a király barátai, tanácsadói ültek. A testvérek a kérésükkel kifejezték, hogy ők is ilyen megtiszteltetésre vágynak. Így azonban a többi tanítvány fölé akartak emelkedni, ez pedig roppant nagy önzés. A másik tíz tanítvány is kudarcot vallott a testvéri szeretet próbáján. Alighogy . meghallották a kérést, haragra gyúltak. Ez féltékenységüket tükrözi. Féltették saját maguk elsőbbségét, amire — ha kimondatlanul is —, de ők is vágyakoztak. Nem bírták volna elviselni, ha a két testvér valamivel is több előnyhöz jut.

AZ ÖNZÉS, AZ ÖNMAGUNK FÉLTÉSE — minden testvéri, emberi kapcsolat megromlásának az oka. Jézus nem féltette magát. A válaszából — „Ki tudjá- tok-e inni azt a poharat, amelyet o— 'én fogok kiinni?” — kiderül, azért jött a földre, hogy másokért szolgáljon, szenvedjen és haljon meg. Emlékeztek a gecse- máné-kerti imádságára? Azt kérte Istentől, hogy vegye el tőle, ha

lehet, a keserű poharat, a halál kínjait, de Isten akaratát elfogadva mégis meghalt értünk. így szeretett minket!

ABBAN A KORBAN, AMIKOR SZÉGYENNEK SZÁMÍTOTT, megalázó volt szolgának lenni, mondja Jézus: „Aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen szolgátok!” A mesében történik meg csak olyasmi, hogy egy4 király leveszi fejéről a koronát, kopott gúnyát ölt és bejárja országát, hogy segítse szegényeit, elesettjeit. Mondhatnátok — ilyen fordított világ, ilyen alázatos király a valóságban sehol sincs. Ilyen király Jézus Krisztus. Ő valóban levette a koronát és szürke „ember-ruhát” öltött. Figyeljétek Jézus utolsó szavait: „...az Ember Fia azért jött, hogy szolgáljon.” Érzitek milyen hatalmas dologról beszél az ige? Az Isten Fia lett emberré, hogy nekünk szolgáljon! Méltók vagyunk erre a megtiszteltetésre? A Biblia minden sora arról beszél, hogy az ember bűnös, elesett. Tehetetlenül vergődik a rossz, a gonosz hálóiában. Jézus Krisztus azért iött közénk, azért szolgált, azért halt mee. hogv megszabadítson minket bűneikből.

MILYEN MEGGONDOLATLAN VOLT a Zebedeus-fiak kérése. Ha bűnös, elesett voltukra tekintettek volna, felismerték volna, hogy Jézus mellett a legszerényebb hely is ajándék.

Üjabb embereket ismertünk meg Jézus körül. Olyan önző, önmagukat féltő tanítványokat, amilyenek sokszor mi is vagyunk. Hozzánk hasonló módon civakodnak, viszálykodnak. Jézus ahogyan hozzájuk szólt, felénk is fordul: „Ne ez a rend legyen közöttetek!”

Isten Fia azért is jött, hogy kapcsolatainkat megváltoztassa, önző szeretetünket önzetlenné formálja. A segítségével megtanulhatjuk igazán becsülni egymást. Ha az Ö szeretetében élünk, akkor testvéreinknek, barátainknak nem a kárát, hanem a javát fogjuk keresni.

Pintér Márta

,,Irok nktek, ifjak...

Mennyi a lelkészi jövedelem?

A LELKÉSZI SZOLGALAT — SZOLGÁLAT. Tehát elsőrenden hivatás, s csak másodrenden foglalkozás. Véleményem szerint, ha valaki csak foglalkozásnak tekinti a lelkészi munkát, az csak ide- ig-óráig tudja végezni, s bár egyházunk hitvallása szerint az evangélium és a szentségek annak hirdetőjétől és kiszolgálójától függetlenül elvégzik feladatukat (Ágostai Hitvallás), mégis a hirdetett evangéliumnak előfeltétele, hogy az a lelkész személyes meg- qnöződése legven.

Ezért a le'készi szoleálatnak előfeltétele az ún. belső elhivatás, amelyet az envház Urától ka- Dunk. Tulaidonkéopen ez a belső elhívás formálja a lelkészek életét nemcsak a lelkizi szolgálatra való k°szülés időszakában, hanem mindvégig. Éneikül sem fiatal, sem idős lelkész nem tud Istennek tetsző szolgálatot végezni.

AZONBAN A LELKÉSZI SZOLGALAT VÉGZÉSE egyben jelenti azt is. hogy a lelkész minden energiáiét erre a célra fordítja. Az energia kifejezés alatt

most a lelkész szellemi és testi erejére gondolok, amelyeknek mintegy együttesen kell „elégnie” a szolgálatban.

Egyházunk mindig nagy hangsúlyt helyezett arra, hogy ..a munkás méltó legyen a bérére”. Viszont az, aki lelkészi szolgálatban áll, annak elsőrenden a belső elhívásra kell figyelnie és azokra, akik között pásztorrá teszi őt az egyház Ura. S csak másodsorban tekinthetünk arra, how mi a „bérünk”.

Nemcsak papi körökben, de híveink között is sok mend°-mon- da járja a papi fizetést illetően. Sőt, nem kis humorral azt szoktuk rrlondani. hoav a lelkész fizetését senki sem tudia pontoson. Ez a valóságban azonban nem így van.

az Állammal kötött FGVF7MFNY ÉRTELMIBEN minden lelkész mezesül űn. konn- ruáhan. (Tulajdonképpen az Egyezményben kötött me“á"sno- dásnak e oontia már régen leiért, de az állam esvházunk vezetőinek kérésére s az állam és egyház közötti, az egész társadalom javát szolgáló gyümölcsöző jó kapcsolat jeleként mind a mai napig folyósítja ezt az összeget.) Ezen kívül minden gyülekezet díjlevelet állít ki a lelkészének. Ebben szerepel az a havi forint- összeg, amelyet a gyülekezet pénztára havonta fizet ki a lelkészének. Ez az összeg gyülekezetenként változó. Azonban ma már az egyházi vezetőség havi 3000, — Ft-nál alacsonyabb helyi jövedelmet csak abban az esetben fogad el. ha a gyülekezet anyagi teherbíróképessége valóban nagyon alacsony. Ebben az esetben viszont az ún. Központi Alapi segély egészíti ki a lelkészek jövedelmét a megállapított havi átlagra'

A kongrua és a gyülekezeti készpénz fizetésen túlmenően ma még minden lelkész a külön egyházi funkciók elvégzéséért (keresztelés, esketés, temetés) önkéntes adományokat, ún. stólát fogadhat el. Ez a lelkész személyes jövedelméhez tartozik, de a gyülekezeti pénztáron keresztül kapja meg. Ugyancsak a lelkész jövedelmét képezi a lelkészlakás, amely szolgálati lakás. Ezen kívül. ahol ilyen van, a kert jövedelem is a lelkészi jövedelemnek a része.

MA EGY EVANGÉLIKUS LELKÉSZ ÁTLAGJÖVEDELME 4300,— Ft. Átlagjövedelemről van szó, ez azt jelenti, hogy ennél vannak kevesebb jövedelemmel rendelkezők, és magasabbal rendelkező lelkészek.

Bár az elmúlt két évtizedben egyházunk igen sokat tett annak érdekében, hogy a nagy szórvánnyal rendelkező gyülekezetekben szolgáló lelkészek anyagi gondjain segítsen, de még mindig nincs teljesen megoldva egyházunkban a „megfelelő munkáért, megfelelő juttatás” elve. Az elkövetkezendő években igyekszünk tovább segíteni azoknak a lelkészeknek, akik még ma is az átlagnál alacsonyabb jövedelemben részesülnek.Egyházunkban tehát szegénv, anyagi gondokkal küszködő lelkész, vagy lelkészi 'állás nincs. T-'készeink átlaaiövedelme nemhogy eléri, de még meg is haladja az országos szintet.

Karner Ágoston

BIZALOMÉPlTÉS EURÓPÁBAN

A Finnországi Evangélikus vevőket. A konferncia témája: Egyház „Egyház és Társadalom” „Bizalomépítés Európában — bizottsága augusztus 24—26-ig szociáletikai kihívás az egyházak

konferenciát tart Holmában, számára.” Az ülésre egyházunk melyre elsősorban Észak- és Ke- vezetősége dr. Muntaa Andor te- let-Európából hívtak meg részt- ológiai tanárt küldte ki.

AMÍG NEM KÉSŐ

Ez a címe annak a nemrég megielent összeállításnak, amely az Egyházak Világtanácsának a múlt év novemberében az atom- feevverkezésről és a leszerelésről tartott konferenciáiét ismerteti. Az amszterdami tanácskozáson 38 Dolit.ikus, tudós egvházi személyiség és békemozgalmi képviselő vett részt. — Itt az ideje — olvashatjuk, a nyilatkozatban —. hoev az egyházak az atomfegyverek gyártását és alkalmazását erkölcsileg és teológiailag igazolhatat- lannak nyilvánítsák, egyértelműen. Az egyházak segítsék elő a népek közötti megértést, jobban használják ki nemzetközi kapcsolataikat. Az egyházi nyilatkozatok erkölcsi súlvát megfelelő politikai ismeretekkel kell kiegészíteni. hogy annál közvetlenebbül szóljanak az egvháztagok mellett a nagy nyilvánossághoz és a hangadó politikai, katonai személyiségekhez. A dokumentum végül arra szólítja fel az egyházakat, hogy még jobban mutassanak rá a fegyverkezés veszélyeire, valamint a politikusok, tudósok és katonák erkölcsi felelősségére. Ke- resssék az együttműködés lehetőségeit a béke ügyében másvallá- sú és nem vallásos emberekkel, és támogassák a fegyvergyártás és — kísérletek áldozatait.

Rédey Pál riportja

Búvópatak .

Göcsej régi tájjellegéből, tehát már alig tudunk valamit felfedezni. Még szerencse, hogy Or- tutayék kellő időben regisztrálták pótolhatatlan néprajzi kincseinket. De hát, ha csak ez lenne a probléma. Én sokkal komolyabbakat vettem észre e közel száz településben. Köztudott dolog pl., hogy csak azokat a településeket „érdemes” fejleszteni, amelyekben legalább 1500 lakos él. Göcsejben ekkora település alig vagy egyáltalán nem volt. Így azután összevonásokkal próbálkoztak a fejlesztés elé sietni. Ennek megfelelően megváltozott az iskolahálózat,. a közigazgatási szerkezet, a szolgáltatás, a termelő üzemek adminisztrációja, stb. Az összevonások által kétség kívül magasabb művelődési szinthez jutott a lakosság, gazdaságosabb lett a közigazgatás, szolgáltatás. de szemmel látható erjedés, bomlás következett be az ősi falusi közösségekben. E bomlásokban persze más tényezők is közrejátszottak.

VEGYÜNK EGY PÉLDÁT AZ ISKOLÁK TERÜLETÉRŐL! Itt Göcsejben általában osztatlan egyházi iskolák működtek, egy, legfeljebb két tanerővel. Az iskolák államosítása után sem feleltek meg ezek az intézmények a modern kulturális igényeknek, alsó, felső 1 tagozat kiépítése, tekintetbe véve a gyermekek létszámát is, csak ott fizetődött ki, ahol a közösség legalább 1500 főt számláit. A központi iskolák feléoíté- sével megszűntek a régi falusi iskolák, de nawobb baj volt az, hogy a falvak az egyetlen értel- TT,icA„*-~'i az iskolamestertől is megváltak.

A körz-sítés itt Göcsejben átlagban és esetenként négy-öt

községet érint. De ezzel az összevonással jelentkezett párhuzamosan a közlekedés gondja (a gyermekeknek el kell jutniuk az iskolába, s az embereknek ügyesbajos dolgaikat el kell intézniük a tanácson, stb.) a közlekedéssel az utak állapotának kérdése. Egyik vonzotta maga után a másikat. Minden bizonnyal ezek a gondok is közrejátszottak abban, hogy a fiatal lakosság elhúzódott a falvakból. Alig találkoztam az országban olyan vidékkel, mint Göcsej, ahol a települések lakossága ennyire elöregedett.

MERT PL. BARLAHIDA az 1935-ös adatok szerint 515 lelket számlált, ebből 207 volt evangélikus, 57 református, 251 katolikus. Gyakorlatilag többségben volt a protestantizmus. Két egyházi iskolája, egy evangélikus és egy katolikus működött. Ma a község lakossága nem üti meg az 1935-ösnek a felét sem. 250-re taksálják. A többiek elköltöztek. A faluban 8 (sic!) gyermekről tudnak. Novárá járnak iskolába. Nova 6 km-re van Barlahidától, orvos, gyógyszertár, tanács. Tsz központ itt jpűködik. Viszont egyetlen értelmiség sincs Barla- hidán. Az evangéikusok száma e pillanatban 98. öreg s elöregedő emberek élnek itt. Üi énület is alig akad. A régiek közül pedig sok az elhagyott, roskadozó. Kínállak eladásra őket. de nincs, vevő. Ped’g potom néhány ezerért megvásárolható lenne benn- SÓqóvóv-1. gazdasági épületeivel egyetemben. Lassan, észrevétlenül indult az elszivárgás és végképpen rejtély e bájos kis , falucskának a jövendője.

Néhány percet azonban eltöltünk Horváth György pénztárosnál. A templomkulcs is őrizetére van bízva. Idős, szikár, beteges legényember. Orvosságos fioláit mutatja. Érdeklődünk egészségi állapotáról. Bizony fáj itt is, meg ott is. Eladná portáját, de nincsen érdeklődő rá. Maga pedig már nem győzi a munkát. Fát vet a tűzre, vacsorát készít. „Aki maga néz a tálba, azt az étel nem táplálja”, állította Vörösmarty a magányosokról. Horváth György előkotorja a templom kulcsát s velünk tart.

Mert itt Barlahidán a harmincas években, amikor kétszázon felül volt a hívek száma, s a hozzátartozó 24 községében is mint- egv 150 evangélikus élt. érdemes volt templomot építeni. Jakus Imre fogott akkor hozzá s a község szélére 1935-ben takaros templomot épített. (Orgonája kicsiny. de igen szép formájú, Mó- richidáról származik.) Lassan félszáz éves lesz a templom, falait moh leni. az ember jóval idősebbnek vélné. Sudár fenyőfák veszik körül, a csípős áprilisi szél belekap kontvukba. s úgy zúg e né- hánv szál fenvő. mint egy erdő. Szomszédban áll a volt napiak, felújításra szorul mindkét épület. Az utóbbi nagvszobáíában évűinek télen össze a hívek, ez f.-fVic+ő elég a 15—20 bmn- Jemhaiárópak. 1058-han Pint Jápns iöe. RarlaMdárq k-rí"t.

qye mZg q lóloks-rám is teljes volt. 1964-ben Zalaegerszegre választották meg, s BarTV-jük van, s itt-ott gépkocsi is van a garázsa alakított istállóban. A fiatalok a városi iparban, szolgáltatásban helyezkedtek el.

MEGPÖRBÁLOM ÁTTEKINTENI MAGAMBAN Pintér szolgálati területét. Számok, ismeretlen községnevek villannak előttem. Kíséretében átsuhanunk e községeken. „Itt egy evangélikus él, emitt három. Ebben a faluban kettő élt, de elköltöztek, s most ’üres’.” E mondatok keményen utalnak a szórványsorsra. S míg az út forgalmát figyelem, elgondolkodom azon a kettőn, amelyik elköltözött. Hol és melyik város sziklahasadéka nyelte el őket? Vájjon megtalálják-e új lakóhelyükön az evangélikus templomot? Hol, melyik gyülekezetben bukkannak elő, s kapcsolódnak be a gyülekezet lelki éleiébe? A migrációval a hívek nagy százalékát elveszítjük. Igen. búvópatak a szórvánvlélek. Ki tudja, mikor, hol fog felbukkanni?

Kustánszeg — milyen jócsengésű magyar neve van — dombse- rincre épült település. Pintér úgy említette, a község Barabásszeg- gel együtt Zalaegerszeghez tartozik. Tán közigazgatásilag is Bonyolult dolog, nem értem. Főként azt nem értem, hogy e«v- házközieazgatásilag hová leb»* „csatolni” egyik vagy máév szórvánvközs°get. De Pint*- előtt, aki közel három pvíí-j«*» ezen a vidéken szo1oál. t“lie«mn világos e terület földraiza & z utak minden kanyarulatát. H'o. méterkövét ismeri. R=hnnvt s'«e. mel is odatalál (*<Hk va<*v mác«v községbe, és mintha meg lennének jelölve a házak, pontoson tudia. melyikben élnek evangélikusok.

(folytatjuk)

lahidát szórványaival együtt (24 községet, melyekben 1—10 lélekig élnek evangélikusok) „magával vitte”.

Pintér János félmegyényi szolgálati területén Barlahida jelenleg „alközpont”. Minden vasárnap tart istentiszteletet, s Nová- ról, Zágorhidáról, 'Petrikeresztúr- ról, Szilvágyról, Mikekarácsony- fáról ide járnak templomba a hívek.

— Egy néhány község evangélikusa, közelebb lévén Zalaegerszeghez, a városi templomot keresi fel. De a nyilvántartott és Barlahidához tartozó 65 szórványevangélikust magam látogatom. Évente legalább egyszer mindenkihez eljutok. Inkább nekem kell hozzájuk járni, többsége öreg, beteg. Akik templomba járnak, azokkal az istentiszteleten találkozom. Barlahida nyolc gyermekéből öt evangélikus, egyet idén konfirmáltam.

— Hogyan • élnek az emberek itt a falvakban?

— A fiatalok elköltözése már régen elkezdődött. , Évekkel, évtizedekkel ezelőtt, mintha egymást csábították volna. Egy szép napon arra ébredtem, hogv már csak mutatóban akad egv-két fiatalabb család. Az öregek ragaszkodtak házukhoz, földiükhöz, maradtak a Tsz-b°n. De többségük mind nvusdíjas már. Viszont a háztáiiban. a kisegítő eazüasí-ban még mindiz érmükön felül dolgoznak. Állagot tartanak. gyümölcsöt tarmelnak, aszalnak. oedirf elég nehZz ért*- Izesftoni term ők ajk eh IVféeic vlszonylagos jólét tapasztalható.