Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-07-11 / 28. szám

Nem lehetünk közömbösek Ez volt az összefoglaló címe an­nak a diakóniai napnak, melyet a Bács-Kiskun Egyházmegye gyüle­kezeteiben szolgáló — lelkészünk­nek önkéntesen segítő —, diakö- niai munkások számára tartottak egy május végi vasárnapon a hócsai leánygyülekezet imaházá­ban. A cím is mutatja, hogy olyan témák kerültek elő, melyekben a közömbösség, vagy teljes hallga­tás a bűnnel egyenlő. Ezek az elő­került kérdések nem „belső'' egy­házi kérdések, hanem társadal­munknak és ebben természetsze­rűen benne élő egyházunknak kö­zös, fájó, eddig meg nem oldott, de a mielőbbi jó megoldás felé vezető útra* segítendő kérdései. Válás, alkoholizmus és öngyil­kosság három olyan társadalmi megnyilvánulás, melyék vonatko­zásában előkelő helyen állunk a nemzetközi statisztikai összeha­sonlításban. Csak természetes, hogy az egyház népe nem lehet közömbös ezekben a kérdésekben. A DIAKÓNIAI NAP egyik vendége Bárdossy Tibor irsai lel­kész az igehirdetés szolgálatát Jn. 15, 26—16,4 alapján végezte. Arról tett bizonyságot, hogy a Szentlélek képes egyedül meg­újítani az embert arra. hogy szolgálni tudjon, szeretni tud­jon és diakóniai munkatárs le­hessen. Ugyancsak ő tartott elő­adást „Széthulló család — ve­szélyeztetett gyermek” címmel. Hangsúlyozta, hogy társadal­munkkal való teljes egységben szólunk mindezekről, hiszen nem múlik el nap, hogy újság, rádió, televízió ne hozná elénk, pedagó­gusok nevelési értekezletein fő­téma a család helyzete. Mit tehe­tünk mi ezekben a kérdésekben? Valljuk, hogy a család Isten rend­je és jó! Korunkban változik, de meg nem szűnik. Társadalmi ér­dek is, hogy jó védettséget nyújt­son, kivédje a sok oldalról meg­nyilatkozó fenyegetettséget. Az emberré nevelés feladatát csak a család nyújthatja, s ebben nekünk azért kell előljárni, (JrflW embereknek óriási a .szeretetigé- nye, s ezt kell tudni nyújtani a keresztyéneknek a családban. Nemcsak az a család hullik szét, amelyben elváltak, hanem az is, ahol elromlott, megromlott a kap­csolat, nincs összetartó erő: sze­retet. A gyermekeknek a család­ban kell megtanulniok, hogy az életben igazodni kell egymáshoz. A közösségi nevelés a többgyer­mekes családokban megy termé­szetesebben, nem az egykék ese­tében. Nem elég hajtani hétfő reggeltől vasárnap estig, azután újra. A megszerzett javakkal élni kell tudni, művelten és kultúrál­tan. Segítsünk a szülőknek, hogy a család közössége tartalmas együttlét, szeretettől fűtött, oko­san élni tudó közösség legyen — ez az Isten akarata. A diakóniai nap másik vendég­előadója dr. Bányai Béla főorvos volt. Mint pszichiáter szaktekin­tély, avatott kézzel nyúlt a nap másik két kérdéséhez: „áj alko­hol rabságában élők” és „Az egyedüllét veszélyei — (Thgyilkos- ság kísértése” címmel tartott elő­adásában. Nem hallgatta el,»hogy megyénkben, azon a területen, ahol élünk, a gyülekezetben, mennyire „fontos minden közös­ség szolgálata a védekezésben egyaránt.” Fontos tehát a gyüle­kezetben végzett ilyen szolgálat is! Az alkoholizmus elleni küzde­lemben lényeges, hogy tisztában legyünk, menyire égető köz­egészségügyi probléma is, hiszen nemcsak alkoholizmus van, de annak súlyos következménye a gyermek-születésektől kezdve az ideg- és elmeosztályok eseteiig. A gyógyításuk csak orvosi kezelés­sel lehetséges, ezzel tisztában kell lennünk. De lehet segíteni, kez­deményezni az elvonókúrát, báto­rítani és a visszaesést meggátolni. Legyen a segítés lelkiismereti kérdésünk! ”Sz.ép egyházi feladat lenne a közösségi élet színvonalá­nak megemelése is. hogy az kohé­ziós erővé legyen!” Ugyanez je­lent segítséget az öngyilkosságok megakadályozásában is. Egybe­hangzóit az igehirdetéssel ez a gondolat! „Aki másokon akar se­gíteni, annak magának is meg kell változnia: jó emberré kell lennie”. Csak belső töltéssel lehet rideg, érzelémszegény kapcsolatokat meleggé formálni. Tudni kell meghallgatni embereket és nem agyonbeszélni. Az is legyen tuda­tos bennünk, hogy az ilyen em­ber helyzetét csak ő maga tudja megoldani, nem én őhelyette. Őszinte segítőkészséggel embe­reket — közösséget — kell gyűj­teni a veszélyeztetett, öngyilkos­sággal kísérletező ember köré. I^z előadások után elhangzott kérde-, sek, árrá. adott feleletek mutatták, hogy erősödött a segítőkészség, de jó volt tisztázni egyes szakkér­déseket, hogy a segítség valódi le­gyen és ne akadály. INTÉZMÉNYES DIAKÓ­NIÁNKKÓL is szó esett a délután folyamán, majd e sorok írója kö­szönte meg az előadók alapos munkáját, a résztvevők szolgálat­ra való odasZántságát és á 27. zsol­tár 9—11. versei alapján tartott áhítattal zárta be a diakóniai na­pot. Tóth-Szöllős Mihály NÉMET GYÜLEKEZETEK A SZOVJETUNIÓBAN A legújabb adatok szerint a annak ellenére, hogy nagyon ke- Szovjetunióban jelenleg 300 német vés lelkészük van, és nagyobb nyelvű gyülekezet van, ebből 100 számú Bibliát és énekeskönyvet is hivatalosan bejegyzett. Az egyes csak az utóbbi időben kaptak, gyülekezetek taglétszáma 400 és Paul Hansen, a Lutheránus Világ- 4000 között van. a 2 millió szov- szövetség nyugalmazott Európa- jetunióbeli németből becslések titkára többször is meglátogatta szerint 100 ezer tartozik hozzá- őket, Carl H. Mau főtitkár pedig juk. Az elmúlt években Közép- 1980 őszén. Ázsiában növekedett a számuk, Tál alkotásaink az pgvház szolgálatával ... más dolog keresztyén házasságban élni... llesKélgetés esküvőre jelentkezőkkel »9 Két fiatal áll a kapu előtt, ami­kor csöngetésre ajtót nyitok. Este hét óra van. Mindkettő „szerelése” egészen mai: kissé kopottas far­mer, s egyforma dzseki. Tiszták, jól fésültek, egyformán hosszú a hajuk. Ha hátulról látnám őket, nem tudnám fiúk-e vagy lányok, helyesebben rpelyik a fiú, melyik a leány. Elnézést kérnek, ha al­kalmatlan az időpont. Érdeklődni szeretnének. Bevezetem őket, le­ülünk az irodában. Íme a beszélgetésünk. A leány: Tessék mondani, lehet önöknél házasságot kötni? En: Házasságot kötni csak az anyakönyvvezető előtt lehet. Ha az megtörtént, mi megáldjuk a házasságot. Ezt mondják általá­ban templomi esküvőnek. Erre gondolnak? A leány: Igen, erre gondoltunk. Szóval szeretnénk megesküdni. En: Erre mi készséggel rendel­kezésre állunk. De ha itt akarnak esküdni, ezt nem csak bejelente­niük kell, de beszélgetnünk is kell róla. A leány: Ezért jöttünk. Az anyakönyvvezetőnél „már elő va­gyunk jegyezve. En: Mindketten evangélikusok? S melyik gyülekezethez tartoz­nak ? A leány: Csak a vőlegényem az. Mindketten a város másik végén lakunk. Baj ez? Én: Nem. Vagy önök, vágy én az illetékes lelkésztől majd átkér­jük, s elvégezzük az esketést. De megkérdem: aktív tagjai-e a gyü­lekezetnek ? A fiú: A szüleim vallásosak, igyekeztek engem is annak ne­velni, de a gyülekezethez kötődés nálam nem képiét. A menyasszo­nyom körülbelül hasonlóan van. Templomba olykor be-be nézünk, mikor _ hol vagyunk. Mindegy, hogy melyikbe. Szeretjük az or­gonát. Ide is így vetődtünk el. Én: És miért akarnak templomi esküvőt tartani? Meglepte-e őket a kérdés, nem tudom. Zavart mosollyal egymás­ra néznek. Láthatóan keresik a szavakat. Végül a fiú ad választ. A fiú: Mert más dolog házas­ságban élni. és más keresztyén házasságban élni. A TÜBINGENI ..VILÄGGY0GYSZERTAR” A német orvosi missziós intéze­tek tübingeni úgynevezett „Világ­patikája” 1981-ben 4,3 millió márka értékben küldött gyógy­szereket a fejlődő és kisebb rész­ben a, szocialista országokba. A legtöbbet Szomáliának küldték, 1,5 millió márka értékben. I960., az alapítás éve óta összesen 72,5 mil­lió márka értékű gyógyszert osz­tottak szét. Martin Scheel tübin­geni professzor, az intézmény alapítója és igazgatója elmondot­ta, remélik, hogy segítségükre egyre kevésbé lesz szükség, amennyiben a harmadik világ országaiban is fejlődik a gyógy­szeripar. Felvétel a Teológiai Akadémiára Evangélikus egyházunk lelké­szeinek képzése a budapesti Teo­lógiai Akadémián történik. Akik a Teológiai Akadémiára felvételüket óhajtják, felvételi kérvényüket az Akadémia Felvé­teli Bizottságához címezve — az Akadémia Dékáni Hivatalának (Budapest XIV., Lőcsei út 32, 1147) augusztus 15-ig küldjék meg. Az akadémiai felvételi kér­vényhez a következő okmányokat kell mellékelni: 1. születési bizo­nyítvány, 2. a legmagasabb isko­lai végzettségi (érettségi) bizonyít­vány, 3. helyhatósági vagy más bizonyítvány, amely a kérelmező lakását, szociális helyzetét, szülei foglalkozását és keresetét, ill. szociális viszonyait feltűnteti. 4. orvosi bizonyítvány, amely iga­zolja, hogy a jelentkező főiskolai tanulmányokra és lelkészt pályá­ra alkamas. 5. keresztelési bizo­nyítvány, 6. konfirmáció bizonyít­vány, 7. részletes önéletrajz, mely feltárja a kérelmező családi és társadámi körülményeit, vala­mint a lelkészt szolgálatra jelent­kezés okait, 8. esetleg egyházi mű­ködéséről szóló bizonyítvány. — A felvételhez szükséges továbbá az illetékes lelkésznek és esetleg még a vallátjtanító lelkésznek résyjgtes bizon^yánya. minden­esetre annak a lelkésznek a jelentkezőt részletesen jellem­ző bizonyítványa, a lelkészi pá­lyára való alkalmasságáról, aki a folyamodónak a legutóbbi évek­ben lelkipásztora volt. Ezt a bizo­nyítványt a lelkészi hivatal a kérvénnyel egyidejűleg küldje meg külön levélben közvetlenül az Akadémia dékánjának címez­ve. Az okmányokat eredetiben kell beküldeni, de indokolt eset­ben hiteles másolatban is lehet mellékelni. A másolatot „egyházi használatra” megjelöléssel egy­házközségi lelkész is hitelesítheti. Az akadémiai tanulmányi idő öt esztendő. A Felvételi Bizottság döntését a felvételi vizsga előzi meg. Ennek időpontjáról és anyagáról a Dé­káni Hivatal kellő időben értesí­ti a jelentkezőket. Az Akadémia hallgatói kötele­zően lakói a Teológus Otthonnak, ahol lakást és teljés ellátást kap­nak. A jó tanulmányi eredményt elért és rászoruló hallgatók ösz­töndíjban is részesülhetnek. Én: Nem is tudja, milyen pon­tos meghatározást adott. Mégis, mit ért ezen? A fiú: Mindenesetre nem arra gondolok vagy legalábbis nem elsősorban, hogy az a keresztyén, akinek szoros egyházi kötődése van. Láttam már sok boldogtalan házasságot és válást is olyanoknál, akik pedig nagyon hangoztatták hivő voltukat és szoros kapcsolat­ban álltak a templommal. Ma na­gyon sok formális keresztyén, van. Nem ebben látjuk mi a keresz­tyén házasságot. Én: Gondolom közelebb visz a templomi esküvő értelméhez, ha folytatja ezt a gondolatsort. Mi­ben keresztyén hót egy házasság? A leány: Tetszik tudni, mi ab­ban reménykedünk, hogy a há­zasságunkban Isten mellénk tár­sul. Mi őt várjuk. Ezért megyünk a templomba. Magunkat nem érezzük gyengének a szeretetben, de ... tetszik tudni ... Olyan sok buktatója van az érzésnek, s jö­het idő, amikor valakibe fogóz­ni kell. Ma még nem. De olyan szép ez most együtt . . . Ezt sze­retnénk megőrizni későbbre is .. . Én: Szóval amolyan biztosíték kellene. Erre a melléjük társulás­ra várnak, de csak akkor, ha a saját erő, a saját szeretet gyen­gül vagy válságba sodródik? A fiú: N ... n ... neem. Hogy is magyarázzam ... Valahol hallot­tuk a szeretet-himnuszt. Azt hi­szem jól mondom . . . Akkor elő­vettem a konfirmandus bibliámat. Azóta sem volt a kezemben .. . Megkerestem, s együtt elolvastuk. Nagyon szép. Én: Szóval a szeretet-himnusz indította magukat a templomi es­küvő felé. A leány: Igen, de nem olyan egyszerűen, ahogy gondolni tet­szik. .Mert akkor azt mondtuk, hogy ez valóban nagyon szép, de ilyen szeretet nincs is.. Ez valahol az ideák világában van. Költői álom. Ember ilyenre nem képes. Kár vele próbálkozni. Ebben csak elbukni lehet. S akkor arra gon­doltunk, hogy az ilyen szeretetnek a forrása nem lehet emberben. Újra elolvastuk úgy, hogy íme, ilyen az Isten szeretete. S ha van emberben ilyen szeretet, ha csak töredékesen is, az csak Istentől eredhet. ’Ö szeret így. Különösen ennél a mondatnál: a szeretet soha el nem fogy. Szép ez most így nagyon, ami bennünk van. Az a hitünk — igen, ezt a szót hasz­náljuk mi, akik úgy tűnik közöm­bösek vagyunk a vallás vagy az egyház iránt —, az a hitünk, hogy ami most bennünk van egymás iránt, az tőle van. Máris. Noha ez még nem is egészen tudatos bennünk. Talán így módosítom: azért akarunk templomi esküvőt, mert Isten már mellénk társult. Szeretnénk, ha velünk maradna. Én: Köszönöm, amit mondott. Ezzel az igével fogom esketni ma­gukat ... Talán vegyük fel az ada­tokat. Korcn Emil ~ Posztumusz könyvével búcsúzik töliiuk Szigeti Kilián Halálának híre az év elején megrázott bennünket, mert nem­csak egy kiváló embert és bará­tot, hanem a maga szakterületén egy pótolhatatlan zenetudóst veszítettünk el benne. Szellemi örökének utolsó kincse a nyom­dából most érkezett hozzánk . A tízkötetesre tervezett „Régi ma­gyar orgonák” sorozat hatodik kötete „Szeged” címmel. KORUNK LEGJELENTŐSEBB MAGYAR ORGONATÖRTÉNÉ­SZÉNEK dr. Szigeti Kiliánnak ed­dig megjelent kötetei 1974- töl: Kőszeg, Győr, Szombathely, Pécs, Eger. Szakértőnek és laikusnak egyaránt izgalmas ol­vasmányok. Nemcsak a hangsze­rek leírását, képeit találjuk e könyvekben tájegységenkénti cso­portosításban, hanem az orgona­építő mesterek sorsa is kibomlik előttünk. Életrajzi adatokon túl a beadott költségvetések, jegyző­könyvek a presbiteri ülésekről, városi tárgyalásokról, vitákról, perekről. Élettragédiák is sokszor, szerelmesei, mint üzletemberek. Jól dolgoztak, de rosszul kalkulál­tak, Eladósodtak, és olykor rend­őri körözés, börtön várta őket. Az egyházak meg szegények voltak, a költségvetés mindig magas volt számukra. Következett az árak­ból való lefaragás, tervcsökkentés. Szinte a csodával határos, hogy a végén mégis szép orgonák épül­tek. Ahogy olvassuk a köteteket, megértjük, miért nem alakulhat­tak ki nálunk az orgonaépítő di­nasztiák, mint ahogy ez gazda­gabb országokban általános volt. Kevés fiú tudta folytatni apja mesterségét az anyagi lehetősé­gek béklyója miatt. ÍGY PÁSZTÁZZA VÉGIG az Alsó-Tisza vidékén működő or­cégtől. Az ő kezük munkáját őrzi a kondorost szép orgonaszekrény és a sípok nagyobbik része is. A kölesdi hangszer szintén tőlük való. A Dangl cég műhelyét di­cséri a máig is kiválóan működő Békéscsaba kistemplomi orgona. Híres cég a temesvári Wegen- stein: tőlük való a makói és pusz­taföldvári orgonák. Most a magyar orgonákról szóló sorozatnak vége. Már nem lehet közkincs, amit Szigeti , Kilián Veszprém, Miskolc, Debrecen, de főként Pest-Buda orgonaépítőiről még tudott. Ha csak e megjelent hat kötetet tekintjük, teljes élet­műnek mondhatjuk. Pedig alkotó élete ennél sokkabb gazdagabb volt. 1913-BAN SZÜLETETT. 1931 óta pannonhalmi bencé# szerzetes. A gyönyörű völgyre rjző cellája ott volt a pannonhalmi bazilika orgonakarzatának közelében. Ze­nei tanulmányait a római Ponti- fico Instituto di Musica Sacra-n a budapesti Zeneakadémián vé­gezte. A pannonhalmi gimnázium tanára élete utolsó évéig. Szakte­rülte a himnológia és liturgia, ak­tív tagja a Nemzetközi Himnoló- giai és Liturgikai Munkaközösség­nek. Tudósa a gregoriánnak: Ju­bilate című kézikönyve máig is a legjobb magyar nyelvű gregorián tankönyv. Sokat tett Pannonhal­ma hírnevéért, megbecsüléséért, közismertté tételéért. Sok kiváló modern orgona tervezője. Kon­certező orgonaművész is, de né­hány éve a koncertezéstől vissza­vonult, hogy most már csak egy tudománynak éljen, az orgonatör­ténet tudományának. NAGYON JÓ MUNKATÁRSAT IS vesztettük benne. Kollegák közt nem ismert felekezeti kü­lönbséget. Tudásával, gazdag ta­pasztalataival mindig mindenkit segített. Nem szégyellte elismerni a jót, amit másokban vagy mások­nál talált. Nem volt találkozás, amikor baráti szeretettel ne ér­deklődött volna a más egyházak­ban folyó zenei munkáról. Min­denről volt határozott véleménye, de élete végéig nyitott maradt a legújabb eredmények és mások tapasztalatainak befogadására. Diakónia folyóiratunk szerkesz­tősége felkérte egy cikk írására. A cikk címe ez lett volna: Észak- Dunántúl teljes evangélikus orgo­nái. A kórházból decemberben írt, hogy betegsége miatt késni fog cikke küldésével. Az Űr másként végzett... Miközben a gazdag életmű előtt tisztelgünk, Istennek adunk hálát szeretetteljes emberségéért, előt­tünk példaképként álló szorgal­máért, meggazdagító tudományá­ért. Magunk pedig ezzel az igével emlékezünk rá: „Boldog az a szol­ga, akit ebben a munkában talál ura, mikor megjön!” (Mt 24, 46.) Trajtlcr Gábor mert e derék orgonaépítők előbb voltak szakemberek, szakmájuk gonaépítőket a „Szeged” c. könyv is. Érdemes megemlíteni a kötet­ben egyházunknak jelentős hang­szere a Soukjtnik és Rukovina

Next

/
Oldalképek
Tartalom