Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-07-11 / 28. szám

„Ti vagytok a drágák, akik itt vagytok44 [ szegődi gyülekezet templom jubileuma „Átölel minket jóságod, Terem tőnk!44 ÁLLOK A TISZÁNÁL. A sűrű fűzbokrok belehajolnak a vízbe. Alig tudtam utat törni közöttük, hogy elérjem a partot. Az apró hullámok lassan fodroznak. A Dunát sohase láttam kéknek. De a Tisza valóban szőke. A Maros amott ömlik belé. Lent messze a város tornyai tartják az eget, mintha azokon akadt volna fenn a reggeli pára. A lüktető város zsongása ide hallik. Halkan do­hog. Szeged. Bennem Juhász Gyula szavai zsongnak, akit kiesi diák korom­ban még ott láttám ballagni a Fo­dor utcán, magányosan és nagyon szomorúan. „Érzem, hogy az öreg Tisza felett — az örök élet csilla­ga remeg.” Zariótos lesz az ember a szavaktól. Igen: kicsit elbódult, kicsit megrészegült, s a szavak bizseregve futkosnak a gondola­tokon át. / SZÁZ ÉVES JUBILEUMOT ünnepelt a szegedi gyülekezet. Épp két hete most, hogy itt állok a parton. Templomát száz évvel ezelőtt építette fel, a borzasztó nagy árvíz után, amikor romba- dőlt a város, s a régi imaház és papiak képe csak emlékezet szőt­te kezdetleges vázlatrajzon ma­radt fenn. Egykori helyén ma vil­lamos dübörög, autók suhannak á Kiskörút s a Takaréktár Utca kereszteződésében. Mi hát az örök élet Szegeden? Az új templom felépült. Nem messze a régi helyétől. Schulek Frigyes Ktervezte, bár az eredeti tervrajzok elvesztek. Egy dolog­ban változtattak rajta: időtálló klinker-téglával burkolták. Belül sokszor renoválták a száz év alatt. Kívül sohase kellett. Rendkívül harmonikus, arányos alkotás kí­vül is, de főleg belül. A ZSÚFOLÁSIG MEGTELT TEMPLOMBAN elgondolkoztam azon, hogy mennyi emlékezni va­lója lehet ennek a gyülekezetnek. A reformáció idején itt működött egy ideig Szegedi Kis István is. Halálának éppen 410 éve. Az el­lenreformáció dúlása után 135 éve szervezkedtek a szegedi evangé­likusok leányegyházzá. 122 éve pedig anyaegyházzá. Legnagyobb lélegzetű, s a templomot is építő papjukat. Thomay Józsefet 60 éve köszöntötték 50 éves lelkészkedé­sekor, s szóltak a templom 40 éves fennállásáról.' Ezen már kisgyer­mekként én is ott voltam. S ott akkor is, amikor'Thomay Józse­fet 1929-ben az egész város rész­vétével ebből a templomból te­mettük. A Szegedhez fűző hűség jellemezte. Vízáztatta rommá om­lott az otthona s a szegedi utcákon ladikban látta a királyt, amikor elhangzott a szózat: „Szeged nem volt, hanem lesz.” De micsoda küzdelem kell még ehhez! Mi hát az örök élet Szegeden? A kis maroknyi gyülekezetét szétmosta az árvíz. A nehány hó­napos csecsemőjükkel aggódó Thomay házaspár felé három mentőövet is dobtak az áradat­ba: meghívták lelkésznek Vésére, Szentesre; majd Lévára. Nem ment. Maradt nyájat gyűjteni, templomot építeni, keserveket szárítani. Emlékszem egy közgyű­lésen elhangzott mondatára: ..A maroknyi nép lehet hatalmas, ha az egyetértés szelleme vezérli őt.’’ Valahol itt kell-e , keresni az örök életet Szegeden? AZ ÜNNEPI ISTENTISZTELE­TEN dr. Káldy Zoltán püspök prédikált. Az ünnepre hívás igé­je szólalt meg: „Uram, bemehe­tek házadba, mert Te nagyon sze­retsz engem” (Zsolt 5,9). Itt kell keresni az örök életet Szegeden! Szólt arról a püspök, hogy száz év alatt számtalan igehirdetés hangzott itt, kereszteltek, kon­firmáltak, úrvacsorát osztottak, eskettek, hangzott a vigasztalás gyászolóknak, megtörteknek, s megszámlálhatatlan a szívek szá­ma, amelyek az evangéliomra visszhangot adtak, békességet, re­ménységet kaptak. „Legyen áldott Isten, hogy nemcsak a templomot tartotta meg, de benne a híveket. Most ti vagytok a drágák, akik itt vagytok! A többi csak keret: a fa­lak, a kórus, ...a szószék, az oltár, amely mind tiértetek van. Tite­ket köszönünk meg Istennek! Amellett nem mindegy, hogy a templom is megmaradt, s most áldozatosan ilyen széppé vará­zsoltátok. Üdít a reménység szí­nével . .. Csak az a gyülekezet re­novál. épít, festet, amelyik hisz a jövőben, amelyik át. akarja ad­ni gyermekeinek az evangéli­umot, amit ő meghallott, ami neki drága.” Itt kell keresni az örök életet Szegeden. És mindenütt. „Aki bemehet . egy templomba — mondotta a püspök — az ki­váltság, ajándék, kitüntetés!” Kü­lönösen meleg szavakkal szólt gyermekkorunk templomának szeretetéről, amely egész életün­kön át elkísér. A szeretet oka nem bennünk van, hanem Istenben. „Mert Te nagyon szeretsz engem” — szól ä zsoltáríró. Más fordítás szerint „mert kegyelmes vagy hozzám”. S a kettő ugyanaz. Isten bűnbocsátó szeretetéről szól, amelyben a szent, a bűnt megíté­lő Isten válik szerető mennyei Atyává. Szeretetének pedig megfogható tényei vannak. Elsősorban a gol­gotái kereszt, ahová mindig me­nekülhetek, ,s amiről a második hitágazat beszél. Aztán a kenyér, arfiit megszegünk, a család, ami áldás és feladat egyszerre, s a haza-, a népünk, ahová hogy állí­tott, áldott legyen az Isten. S mindaz, amit az első hitágazat ki­tár. Aztán az egyház, a hit alap­ján való család, hol minden ese­mény. megnyilatkozás, funkció mögött Isten szeretete rejlik. Ta­DIAKÓNIAI TAPASZTALATCSERE Elith Berg dán kormányfőtaná­csos meghívta egyházunk küldött­ségét. tegyen látogatást diakóniai intézményekben. A látogatásra június 18—28. között kerül sor, a küldöttség tagjai: Blázy Lajos, a Diakóniai Osztály ügyvivő lelké­sze, Muncz Frigyes, a Budai Sze­retetotthonok igazgatója, és Fili- pinyi Jánosné főnővér, valamint Bálint Éva, a nyíregyházi Élim Egészségügyi Gyermekotthon ve­zetője. nít róla a harmadik hitágazat. Itt kell keresni az örök életet Szegeden. Nem a Tisza végtelen, töretlen, lassú hullámfolyásában rejlik, amely eltemette Egykor Attilát, s maga köré táplálta ezt a tájat, amiről Móra Ferenc így írt: „Itt nincs történelem. Itt csak fáradt emberek vannak.” Az örök élet nem idői kategória, bemér- hetetlen jövő. Az örök élet: jelen! Juhász Gyula öreg Tiszája felett nekem a csillag ezt remegi. AZ ISTENTISZTELET UTÁN dr. Cserháti Sándor, a gyüleke­zet lelkésze ismertette a templom történetét. Ennek keretében szólt az új oltár megépítéséről. A régi oltárt nem a kegyelet hiánya bontatta le, hanem az a tény, hogy a padozat alatt a gerendák száz év alatt megroskadtak. Ám a pa­dozat felbontásakor napvilágra került a templom százéves alap­kő irata. Annak felolvasása em­lékeztetett arra. amikor az ótes- tamentomi ősök megtalálták a templom falában az elveszettnek hitt törvénytekercset. Megrendül­tén hallgatták a mai hívek a száz- esztendős bizonyságtételt a hitben elődök templomszeretetéről. Em­léktáblával most ismét falba he­lyezték. A lebontott oltár emléke ben­nem a jelenné váló örök életet idézte. El is mondtam, amikor az üdvözlők sorában dr. Szérády István felügyelő, Fodor Ottmár. az egyházmegye esperese, dr. Brachna Gábor clevelandi főes­peres, a gyülekezet egykori káp­lánja s «a „szegedi felekezetek kép­viselői között régi szegedi diák­ként szólhattam. Öcsémet keresztelte éppen hat­van éve itt a régi oltár előtt Raí- fav Sándor püspök. 7 éves gyer­mek voltam, s bizony nem figyel­tem, hogy mit mondott. Ellenben gyermekfantáziámat módfelett izgatta, hogy mi lehet az oltár mögött. Raffay észrevette, s a szertartás után megszólított: „No, kedves öcsém, látom kíváncsi ar­ra, hogy mi van az oltár mögött. Jöjjön megmutatom, de ne felejt­se el soha, hogy ha az oltár mö­gött tiszta, a gyülekezetben rend van.” (Raffay annyira tisztelte mindenkiben az embert, hogy még a gyermeket sem tegezte.) Azzal kézen fogott s felvitt az oltár mögé. Ma már nem tudom, mit láttam. Talán akkor sem volt már fontos a számomra, mert olyan pillanatokat éltem át. mint ami­kor a puha földbe palántát ültet­nek. Meg is fogant a püspöki szó, s azóta figyelem mindenütt, hogy mi van az oltár mögött. Ott ‘van a gyülekezet hétköznapi élete, a hí­vek mindennapi hite, indulata és imádsága, ott van a papcsalád élete ... Ha az oltár mögött tisz­ta. rend van a gyülekezetben! A szegedi új oltár csak egy asztal, s a kereszt. Mindenki mö­gé lát. A JUBILEUMI ÜNNEPSÉGEK FÉNYE tovább sugárzott. A temp­lomi közgyűlés után, amelyet je­lenlétével megtisztelt a Hazafias Népfront helyi elnöke, a város pedig a kulturális ügyek elnökhe­lyettesét küldte el. Délután a gyülekezet énekkara Bach J. S. templomszentelési kantátáját adta elő. Dr. Brachna Gábor clevelandi főesperes pedig — akit az előtte való napokban avattak Teológiai Akadémiánkon tiszteletbeli doktorrá — az ame­rikai magyar evangélikusok éle­iéről tartott színes, gondokat és örömöket felvillantó előadást. Vé­gül dr. Káldy Zoltán püspök szólt egyházunk feladatairól, kiemelve ezzel a gyülekezetét a helyi em­lékezésből s beállítva ; az orszá­gos feladatok „lüktető sodrába. Korén Emil Átadták a győri Szeretetliáz felúj Holt részét Edzett emberek a győri Szere- tetház idős gondozottal, munká­sai és vezetői. Évek óta természe­tesnek, sőt örvendetesnek tartot­ták, hogy mind az udvar tele völt különböző építőanyagok dombjaival, mind a folyosókra ki lehetett volna tenni a közlekedési táblát: Vigyázat, Ütszűkület! Edződtek öregeink, míg saját régi otthonuk korszerűsítését vár­ták és figyelték. De türelmesek maradtak akkor is, amikor egy esztendeje, bérleményből visz- szanyerve, sor került az épület közel egyharmadának belső föl- újitására. TÍZ HÓNAP ALATT ÓRIÁSI MUNKÁT VÉGEZTEK tervezők, kivitelezők, gyülekezeti, iskolai, üzemi patronáló brigádok. Ügy kezdődött, hogy hivatali termek falait kellett dönteni, régi padló­kat íölfeszítgetni, hatalmas por­felhőben használható és szanálan­dó anyagokat elkülöníteni. Miből tudják a szükséges mun­kákat fedezni? — ez volt a nagy kérdés. Edződniük kellett vezetők­nek. gyülekezeteknek a gondvise­lő Istenre tekintő ‘ bizodalomban és reménységben. Az Országos Egyház vezétői azonnal 'fölkarolták a tervet és jelentős segítséget nyújtottak. Lá­togatást tett a Szeretetházban Lombos Ferenc a Győr-Sopron- megyei Tanács V. B. elnöke is. Nagyra értékelte az intézmény fokozatosan kialakított rendjét, otthonosságát, méltányolta a bő­vítésre történt erőfeszítéseket, és kilátásba helyezte a Megyei Ta­nács- támogatását. Javaslatára a megye szociális költségvetéséből komoly összeget juttattak Szere- tetházunknak. — Így történhetett, hogy két szinten 19 szoba kialakí­tása, orvosi rendelő és nővérszo­ba fölállítása, fürdőszobák és mellékhelyiségek .kiképzése ilyen gyorsan megvalósult. — Takarító brigádok járták végig az új szár­nyat — ki tudja hányadszor. — Végre ünnepi tisztaság-illat leng­te be a folyosókat. ■ DR. KÁLDY ZOLTÁN, püspök­elnök adta át a felújított részt rendeltetésének. A győri gyüleke­zet nagytermében sokan szorong­tak, bentlakók és meghívottak. — Az utóbbiak közt üdvözölhettük dr. Ernst Petzold főtanácsost, az NDK-beli evangélikus egyház dia­kóniai osztályának igazgatóját és feleségét, Bakó Istvánt, az Állami Egyházügyi Hivatal főosztályve­zetőhelyettesét, Horváth Antal megyei egyházügyi titkárt, Blá­zy Lajos diakóniai ügyvivő lel­készt a támogató egyházmegyék espereséit és gyülekezeteinek presbitereit. Kis bibliakörösök énekeltek; „A mennyei Atya szereti a falut és a házakat, ... a várost és az utcá­kat. — A mennyei Atya legjob­ban az embereket szereti...” — Fitalok adtak irodalmi összeállí­tást több költő műveiből: „Teen­dőnk mennyi lenne!” (Váci Mi­hály) „Hadd éljek ilyen kút-éle- tet” (Túrmezei E.) — Krisztus sze- retetét buzogva. — Gitárvezetés­sel fölcsendült az- LVSZ tanzániai nagygyűlésének éneke: „Szeretni nemcsak szép szó. A szeretet élő, való! — Mi Jézustól tudjuk, mi az igaz szeretet...” — Később még egy svédből fordított ének következett: „Átölel minket jósá­god, Teremtőnk !’l A GYŰRI GYÜLEKEZET ÉS BENNE A SZERETETHÁZ nem él nosztagikus hallgatásban, tétlen­ségben —, mondotta előadásának bevezetésében a püspök-elnök. — Renovál, újít mindenütt, tehát hisz az/Istentől készített jövőben. — Az egyház akkor egyház, ha diakóniában él. Isten szeretetének hirdetése és minden szolgálat dia- kónia. — Ezt a diakóniát nem em­berek, hanem maga az egyház Ura, Krisztus végzi. Ha az egyház Krisztus teste, akkor hagyja, hogy Ura rajta keresztül végezze a megbocsátás, fölemelés, irgalom szolgálatát. A gyülekezet akkor igazi közös­ség, ha mindenki szolgál min­denkinek. A társadalomban nö­vekszik az öregkornak aránya. Az egyházban nem lehet senki elfe­lejtett öreg, beteg, mert akkor ott nincs igazi egyház. Egy tehetetlen beteget tisztába tenni olyan szol­gálat, mint a prédikáció. Isten így végzi munkáját emberek javá­ra a táVsadál őlVite'án. Az intézményes diakónia nem lehet kibúvó a személyes tétlen­ség számára. De szükség van rá ott, ahol képtelenek személyes megoldást találni. — 15 intézmé­nyünkben 400 idős ember, 240 fo­gyatékos gondozott ellátását 240 dolgozó végzi. Óriási ajándék, hogy ezt a szolgálatot végezhetjük. Az idős testvérek személye az ajándék. Azért vannak, hogy le­gyen kiken gyakorolni az áldoza­tos szeretetet. Mérővessző. Méri a prédikációk erejét, minőségét, a gondolkodást, a lelkiséget. A Szeretetház: lakói is gyüleke­zetét alkotnak, melyben családta­gok és szolgáló testvérek. Az egyház nem húzhatja meg határát a világ felé, mert Isten szeretete mindenki felé kötelezi. Békét kér és remél, melyben szol­gálatát elvégezheti. Szolgálatát méltóságnak tartja. A dicséretet és dicsőséget Urának adja. BAKQ ISTVÁN meleg szavak­kal fejezte ki az Állami Egyház­ügyi Hivatal vezetőjének és a Me­gyei Tanács elnökének jókíván­ságait. Fel akarjuk nevelni az éneklő gyermekeket és ellátni jól a társadalom minden tagját. Aki épít, az hisz a békében és cselek­szik érte. Ernst Petzold az NDK evangé­likus egyháza diakóniai osztálya nevében személyesen két falisző­nyeget adott át, szivárvánnyal és Wittenberg sziluettjével díszítve, valamint egy oltárfelszerelést. A Szeretetház fölszerelésének kiegé­szítésére foteleket, székeket és függönyöket kapunk tőlük. — „Együtt tanuljuk Istentől, hogyan tanúsítsuk az evangéliumot tár­sadalmunkban” — mondotta üd­vözletében. A gyülekezeti teremben történt ünnepély után a szeretetház folyo-» sóján ének, imádság, a szeretet himnuszának alapián szóló rövid igehirdetés keretében avatta fel Káldy Zoltán püspök a Szeretet­ház új részét. Bödecs Barnabás JOACHIM HEUBACH PÜSPÖK LÁTOGATÁSA Dr. Joachim Heubach, a Scha­umburg—Lippei Evangélikus Egy­ház (Bückeburg, Hannover mel­lett. Német Szövetségi Köztársa­ság) püspöke május 25—27. között átutazóban Budapesten tartóz­kodott. Megbeszélést folytatott D. dr. Ottlyk Ernő püspökkel, lá­togatást tett a Teológiai Akadé­mián, az Evangélikus Múzeum­ban, és előadást tartott a buda­pesti lelkészek részére „A keresz­tyén hivők papsága és az egyházi hivatal” címmel. £

Next

/
Oldalképek
Tartalom