Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-07-04 / 27. szám

„Használni szeretnék” Lelkésziktatás a kajárpéci gyülekezetben Hasznos, áldott eső áztatta már szombaton a hónapokon, át szom­jazó Sokoró-alji földeket. De hogy milyen hatalmas zápor zúdult a dombok oldalán tarka szalag­ként húzódó településekre, azt a győri folyódelta tenyérlapos vidé­kén nem is sejtettük. Bárány Gyula esperes Trabantja néha kis tavakon prüszkölt át. Időben in­dultunk, de egy nehezen fölfedez­hető beázás miatt az elektromos vezérlés meghibásodott. Felpécen szakadó esőben kisegítő fuvarost kellett keresnünk, hogy a Szent- háromság u. 1. vasárnapon du. 3 órára Kajárpécre érjünk. KAJÁRPÉC ÉS FELPÉC közös tanácsú, igazgatású nagyközség. Csak a gyülekezetek, szeretnének tovább is különváltan élni. Az utóbbiak vonatkozásában gyüle- zeteink egy része nehezen érti meg, hogy összegyházi, területi, személyi, anyagi gazdasági terve­zés van, nyomós érvek diktálják a nagyobb egységek kialakítását. A távoli vendégeket otthon marasztó időben a helyi gyüleke­zet tagjai örvendetesen megtöl­tötték a kívül-belül frissen reno- vált templomot. — Üj, patyolat­fehér, hímzett oltárterítők, nem hivalkodó, élénkszínű szőnyegek, gazdag virágdíszítés tették üdévé az oltárteret. Megváltoztak, egyé­ni arcot mutatnak a kék festéstől megszabadított karzat és a felújí­tott padsorok. Az orgona igényes prelúdiumokkal hívta a gyüleke­zetét erőteljes éneklésre, Mányoki János hozzáértő ujjai alatt meg­szólalva. BÁRÁNY GYULA esperes a vasárnap igéje, 1 Jn 4,9—16 alap­ján prédikált. — Isten szeretetét a hétköznapokban nem tapasz­taljuk sokszor nyilvánvalóan. Gyász, küzdelem és megtörette- tés jelentkeznek egyéni életünk­ben és a gyülekezetben. De Isten szeretete valóság a sirparton is. A gyülekezet mai találkozása is ezt mutatja. Korán elment munkás után új lelkészt kapött. — Isten szeretete. ha késni látszanék is —, megelőző szeretet. Megelőzi kiér- demlésünk igényét. Mi azt gon­doljuk. hogy azért adja, mert meg­érdemeljük. Pedig nem önelégült­séggel, hanem hálaadással fogad­hatjuk. Mert, „amikór még bűnö­sök voltunk, Krisztus érettünk meghalt." — Isten szeretete üdvö­zítő szeretet. Mi földi részcélokat és eredményeket várunk —, Ö a teljességet készíti. Ennek hirdeté­se a fő feladat. De ez irányítja a mindennapi célokért való szolgá­lat elkötelezettségét is. — Ez a szeretet továbbítandó. Aki Istent szereti, szereti embertestvéreit is. A gyülekezet az itteni szeretetből ad egymásnak és lelkészének. Tíz lelkész' ajkáról csendült föl a Corfirma (Erősítsd meg Iste­nünk ...) áldás kérése. Reformá­tus és római katolikus lelkészek is álltak az áldó körben. JANKOVITS BÉLA igehirde­tése Jn 6.68—69. alapján Péter vallástételéhez kapcsolódott. — „Sokáig kerestem az utat. Azért döntöttem a Krisztus útja mellett, mert ez az élet és a megmaradás útja". Ez a gyülekezet 400 éve él itt. Megtapasztalta, hogy Isten máig vezette és megtartotta. Tud­nia kell, kihez tartozik! Az Úrra kell néznie, hogy ereje, tartása és szeretete legyen. — Talán nem a múlt és hagyomány kötelezésé­ért hívtak lelkészt. Krisztushoz kapcsolódó szívek kellenek. — Szolgálatom csak halvány mása lehet Krisztusénak. Akkor jut cél­hoz, ha sokan hordják együtt örö­mét és gondjait — szólt az igehir­detés. Az istentiszteleten, az utána következő közgyűlésen résztvettek a közös igazgatású község nép­front vezetői és tanácselnöke is. Nevükben Vikár László, a Haza­fias Népf ront titkára arra kérte az új lelkészt, hogy az egész társa­dalmat segítve építsen belül és az egész közösséget segítve tervezze minden szolgálatát. A mai magyar társadalom békéje fontos tényező a világ feszültségei között. Dombi László helyettes lelkész és Magassy Sándor nagysimonyi lelkésznek a vasi egyházmegye lelkészei nevében elmondott kö­szöntése után Jankovits Béla kö­szönetét mondott a gyülekezet családjainak fogadó szerzetéért. — ..Használni szeretnék, a költő szava szerint is, mindenkinek, mint Isten üdvösségesen hasznos igéjének hirdetője és Krisztus sze- retetének továbbadója.” Bödecs Barnabás TEOLÓGUSOK NORVÉGIÁBAN A norvég evangélikus egyház­nak, az egj’házközségek jelenlegi számát tekintve évente 30—35 új lelkészre van szüksége, de várha­tóan 90 végzős hallgató lesz. El­helyezkedésük érdekében növelni kellene az egyházközségek, és egyéb lelkészi állások számát. A fenti adatokat az egyházi kutató­intézet nemrég kiadott tanulmá­nyában olvashatjuk. Jelenleg még lelkészhiány van. de ez egy-kéi éven belül megszűnik. — A teoló­giát végzett személyek 72n o-a gyü­lekezeti lelkész, 9%-a egyházi szervezetekben (segély, misszió stb.) dolgozik, 5%-a teológiai ka­rokon. 11%-a pedig különböző is­kolákban. Találkozásaink az egyház szolgálatával Fiatalok gyülekezete keket, helyi szokásokat és orszá- mán hallgatják az igehirdetőt, ha- gosan használt formákat. Nagyon nem maguk is elmondhatják vé­lő, ha ezeket éppen a konfirmációi leményükel, feltehetik kérdései- oktatás ideje alatt megismerik a két. A közösen elért eredmény, a fiatalok is és még jobb, ha szüle­ikkel, nagyszüleikkel együtt gver­HA VENDÉGIGEHIRDETÖ ÉRKEZIK EGY-EGY GYÜLEKE­ZETBE és a vasárnapi íőístentisz­teleten fölmegy a szószékre, elő­ször mindig körüljáratja a sze­mét a gyülekezeten, hányán van­nak, milyen élekorúak vannak többségben, érezhető-e a várako­zás feszültsége? Mind hazai, mind külföldi vendégi geh irdetők el­mondták, hogy a legnagyobb kí­váncsisággal azt nézik elsősorban, hogy vannak-e fiatalok is a templomban, ha igen, elszórtan ülnek, vagy egymás közelében, esetleg énekkar tagjaiként. Ez a vizsgálódás bizony nem minde­nütt vezet eredményre: sokhelyütt nincsenek, vagy csak elvétve vannak fiatalok egy-egy isten­tiszteleten. Hol vannak hát azok, akik az évek során konfirmáltak, hol van­nak az ifjúsági bibliakör tagjai, a hivő szülők gyermekei? Egyhá­zunk minden nyáron országos if­júsági konferenciákat rendez, amelyeken, hála Istennek, mindig „telt ház” van, még többen is szoktak jelentkezni, mint amenv- nyi férőhely van a konferenciák helyszínén. Vajon be tudnak-e kapcsolódni ezek a fiatalok az otthoni gyülekezetük életébe és ha igen, hogyan? ELSŐSORBAN AZT KELL ÖN­KRITIKUSAN MEGVIZSGÁL­NUNK. hogy nem túlságosan fel­nőttekre szabott-e általában a gyülekezetek élete? Beszélhetünk akár a vasárnapi istentiszteletek­ről, akár a hétköznapi bibliaórák­ról vagy egyéb öszejövetelekről. Nagy ünnepekről vagy egyszerű vasárnapokról. Kétségtelen tény az, hogy istentiszteleti és biblia­órai gyakorlatunkban örzünk szép hagyományokat, liturgiát és éne­A Lutheránus Világszövetség Tanulmányi Osztálya a fenti té­máról július 5—1£. között konfe­renciát rendez Chavanod-ban A világvallások moszkvai bé­kekonferenciája egész sor kezde­ményezésre fogja ösztönözni az egyházakat a fegyverkezési ver­seny megszüntetése érdekében — mondotta David Preus püspök, az Amerikai Lutheránus Egyház (ALC) vezetője, a Lutheránus Vi­lágszövetség alelnöke Géniben, a konferenciáról hazatérőben. Rend­kívül nagy jelentőségű, hogy min­den vallás képviselője egyetértett abban: az atomfegyverekről sür­gősen le kell mondani. Az Orosz mekkoruktól kezdve ők is készül­nek arra, hogy átvegyék elődeik­től a templomnak, gyülekezetnek, a Szentírásnak, évszázados ének- kincsünknek, imádságainknak a szeretetét. De az is kétségtelen, hogy a fiataloknak lehetnek és vannak is ettől eltérő igényeik és elképzeléseik. Néhány ilyet felso­rolunk: A mai fiatalok könnyebben is­merkednek egymással, mint a ko­rábbi nemzedékek akkori fiataljai. Ez azonban azt is jelenti, hogy többet is akarnak tudni egymás­ról. Nem elégszenek meg azzal, hogy szépen csendben végigülnek egy-egy egyházi alkalmat és utána hazamennek anélkül, hogy megis­mernék azokat, akikkel együtt al­kották a gyülekezetét. Meg kelle­ne tehát teremteni annak lehető­ségét, hogy a gyülekezeti alkal­mak után lehessen beszélgetni, barátságokat kötni. egymásnak segíteni. Ez bizony sokszor a fel­nőtt gyülekezeti tagoknak is jól esne, csak meg kellene találnunk a legjobb módját. Finnországban például istentiszteletek Után. aki akar, betérhet még egy kávéra a gyülekezeti terembe és tovább be­szélgethet az elhangzott igehirde­téstől vagy magánéletének kér­déseiről, a gyülekezeti élet ese­ményeiről. Meg lehetne ezt való­sítani nálunk is, még kávé nélkül is ... A FIATALOK AKKOR ÉRZIK IGAZÁN JÖL MAGUKAT egv- egy alkalmon, ha nem csak né­(AnneCy mellett, Franciaország). Egyházunkat Lehel Ferenc nyu­galmazott szombathelyi lelkész képviseli. Ortodox Egyház vezetői arra tö­rekedtek, hogy a végső határoza­tok megfogalmazásával Keleten és Nyugaton is egyetértsenek. Carl H. Mau főtitkár szerint is sikerült Moszkvában „közös, ki­egyensúlyozott és előbbrevivő” nyilatkozatokat elfogadni. Bár a konferencia kezdetén voltak fe­szültségek, a vendéglátóknak kö­szönhető, hogy a három zárónyi­latkozatban a résztvevők ily mó­don foglaltak állást. közös munkával felismert igaz­ság értékesebb számukra, mint­ha ezt egy valaki „jelenti ki”. Ezért egy-egy ifjúsági bibliaórán vagy istentiszteleten mindig közös gondolkodás és beszélgetés folyik és mindenkinek joga van a közbe­szólásra. így szokták meg már a gvermekbiliaórákon és konfirmá­ciói órákon is. Ilyen alkalmakat kell tehát teremteni számukra a felnőtt, gyülekezeti életben is. A fiatalok tele vannak tettvágy - gyal. Ök sokkal érzékenyebben reagálnak a lelkész biztató szavai­ra is: azonnal azt kérdezik, mit lehet tenni, miben segíthetnek. Szívesen elmennék idős, beteg, se gítségre szoruló hívekhez, szíve­sen szerepelnek szeretetvendég- ségeken, szívesen díszítenek templomot vagy gyülekezeti ter­met. szívesen vesznek részt az énekkar munkájában. A zene és éneklés fontos szerepet játszik életükben és hitéletükben is. Az orgona vagy harmonium mellett, ha lehetőség nyílik rá szívesen énekelnek gitár-kísérettel ritmi­kus ifjúsági énekeket is. Ha a gi­tár nem is templomi hangszer, mégis egy-egy alkalommal a fel­nőtt gyülekezet is meghallgathat­ja ezeket a komoly szövegű és szép dallamú énekeket. Új éne­keskönyvünkben is lesz jóné- hány ezekből, a legszebbekből. AZOKBAN A GYÜLEKEZE­TEKBEN TEHÁT, ahol figyelnek a fiatalok igényeire és szolgálat­készségére, be lehet őket kapcsol­ni és sok áldást nyerni őszite. lei- lelkes bizonyságtételeik nyomán. Ott lehet igazán tanítani is őket a keresztyén élet útjára, a Biblia örök, de mindig újszerű és érvé­nyes igazságaira és a közösségi élet megbecsülésére. Az ilyen gyü­lekezetekben azután már nem­csak az ifjúsági bibliaórákon ér­zik otthonosan magukat, hanem a templomban is, á szeretetvéndég- ségeken is és mindenütt, ahol együtt van korra való tekintet nélkül a Jézust szerető hívek gyü­lekezete. Az évek gyorsan múl­nak, nemsokára már esküvőre jönnek és keresztelésre hozzák gyermekeiket és nem sok idővel később már közülök' is lehet presbitereket választani, a gyü­lekezeti élet felelősségét és ter- háit velük megosztani. Az egyház jövője Isten kezé­ben és hatalmában van. A magunk helyén azonban nekünk is min­dent meg kel) tennünk szeretet­tel. türelemmel és felelősséghor- dozással gvermekekért. fiatalo­kért, idősebbekért egyaránt. Szirmai Zoltán AZ EVANGÉLIKUS EGYHAZAK BÉKEMUNKÁJÁNAK ÖSSZEHANGOLASA A VILÁGVALLÁSOK BÉKEKONFERENCIÁJÁNAK MÉLTATÁSA AZ LVSZ-BEN ,, Virágnak virága Az Ómagyar Mária-siralom magyar földön Í4 HAT ÉVSZÁZADOS „BUJDOSÁS” UTÁN, 1982. május 22-én tért haza az Ómagyar Mária-siralom. Kulturális örökségünk kiemelkedő ér­téke. Ősi nyelvemlékeink sorában jelen­tős helyet foglal el. Szórvány-nyelvem­lékeinknél, a latin szövegbe szőtt egyes magyar szavaknál nyelvi és irodalmi szempontból értékesebb egy-két fennma­radt szövegemlékünk: a prózai Halotti Beszéd (1200 körül) és a Königsberg! Tö­redék (1350 körül), valamint a . verses Ómagyar Mária-siralom (1300 körül). A honfoglalás utáni korai századokból, e ;,szófián” időkből hírt hozó emlékeink ér­téke felbecsülhetetlen. A Lőweni Kódexnek, a Siralom kó­dexének története bővelkedik kalandos fordulatokban, Múltjának első hat évszá­zadát sűrű homály takarja. Franciaor­szágban vagy Olaszországban keletkezett. 1910-ben bukkant fel a XIII. századi kó­dex Toscanában. Itt vásárolta meg egy müncheni antikvárius. A müncheni álla­mi könyvtár igazgatója figyelt föl először a 147X101 milliméteres, 302 lapot tartal­mazó kódex 134. lapján található idegen nyelvű részletre. A kódex átvészelte az első világháború pusztításait. A német Jó- vátételi Bizottság a belgiumi leuveni (lő­weni) egyetemi könyvtár elpusztított kó­dexanyagának kárpótlásául 1922-ben megvásárolta a kötetet. , A kódex idegen részletének magyar nyelvűségét Babinger német professzor állapította meg. Értesítésére magyar ku­tatók,. Jakubovich és Gragger tanulmá­nyozták a nyelvemléket., A második vi­lágháború alatt, 1940-ben újból leégett a leuveni könyvtár, a páncélszekrénybe zárt kódex azonban megmenekült az el- kallódástól, a teljes pusztulástól. A kó­dexnek csere útján való megszervezésére 1947-től 1980-ig sikertelenül folytak a tárgyalások. A kódex becsértéke kb. 30 000 font azaz 1 870 000 Ft. A megegye­zés alapján viszonzásképpen adott belga vonatkozású értékes nyomtatványok elle­nében a Siralom végre, létrejöttétől fogva először magyar földön van, az Országos Széchényi Könyvtár páncélszekrényében. A KÖZÉPKORI HIMNUSZKÖLTÉ- SZET TERMÉKE a Siralom. Liturgikus vers. Kódexünk hártyalapjaira francia vagy olasz domonkos szerzetes különféle vallásos szövegeket írt. nagyrészt egyhá­zi beszédeket. 1300 táján a Párizsban vagy Bolognában tanuló magyar szerze­tesek egyike a kötetbe másolta a fran­cia Geoffroi de Breteuil latin nyelvű Má- ria-siralmának (Planctus Sanctae Mariae) egy részét, majd ennek a himnuszrészlet­nek magyar szövegét. A Siralom után nagyheti beszédvázlat következik a kó­dexben, a vers nyilvánvalóan a beszéd előtti éneklésre szolgált. A szerzőség kér­dése másodrangú a középkori vallásos költészetben. Közösségi költészet ez, a közösség érzéseinek ad szárnyat. Közös éneklésre szánták. Felbecsülhetetlenek a Siralom tartal­mi-formai értékei. A Krisztus-siratás legköltőibb középkori verse. Elménysze- rűen hat a fiát sirató anya, Mária zokogó panasza. A költő átérzi az anyai fájdal­mat. különleges beleérző képeséggel ad hangot az anya érzéseinek. Mély fájda­lom, keserű bánat emészti, kínozza az anyát. A bágyadt levertségből három íz­ben tör fel meg-megújuló erővel az anyai" fájdalom panaszszava: a szenvedéstől va­ló megváltásért könyörög fiához („Síró atyát tekintsed, Bújából kinyújtsad!”), vére patakzását látva feljajdul („Szegé­nyül szépséged, Véred ürül vízként.”), életét ajánlja föl váltságul fia életéért („Végy halalá engemet, egyetlenem él­jen,”!. A kínzásnak, Kfrisztus szenvedé­seinek fokozódásával irgalomért kiált a megtört anya: „Kegyelmezzetek fiaimnak, Ne legyen kegyelem magamnak, Avagy halál kínjával, Anyát édes fiával Egye­temben öljétek!” A MAGYAR KÖLTÉSZET megkapóan szép emléke. Nem szolgai fordítása a la­tin nyelvű eredetinek, hanem szabad utánköltés, ihletett átköltés. Verselése, kifejezésmódja önálló. Érzékelteti a vers eredeti ritmikájának lejtését, de — a ma­gyar ritmusösztönre hallgatva — az ősi magyar vers kötetlen szótags/Ámú, két ütemű soraival. A gondolatritmussal tá­mogatott sorkapcsolatok ritmikai egyön­tetűsége a rokon népeink (vogulok, oszt- jákok) verselésmódjára emlékeztet. A la­tin himnusz alliterációi visszhangzanak a műfordításban. Kímélésében is érzékel­hető a népköltészet hatása. „Az ősi ma­gyar vers és a latin himnusz .misztikus nászából' így született meg a magyar poé- zis” (Klaniczay Tibor). Illusztrálásul né­hány sor. Eredeti olvasás szerint: Világ világa, Virágnak virága! Keserűen kínzatul, Vos szegekkel veretül. Uh nekem, én fiom, Ézes mézüül! Mai értelmezés szerint: Világ világa, Virágnak virága! Keservesen kinzatol, Vas szegekkel veretel. Ö nekem, én fiam, Édes mint méz! Az a könnyedség természetesség, amellyel a Siralom verssorai egymást váltják, a magyar költői nyelv és vers­technika fejlettségégére vall, hosszú ver­selő hagyományra utal, hisz — bizonyára — gyakran csendültek föl magyar éne­kelt versszövegek a közösségekben, gyü­lekezetekben. A Siralom művelődéstörténeti. nyelvi és irodalmi emlék egyszerre. Kálvárája véget ért, végső otthonra lelt, az övéi kö­zött lehet. Vajda Aurél

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom