Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-06-27 / 26. szám

Egy tudomány bölcsőjénél Beszélgetés dr. Rezessy Zoltánnal a közléstudományról A Ü VASÁRNA P IGÉJE „Isten hatalmas keze alatt ’ 1 Péter 5,6—11 AZ ISTENBEN HINNI AKARÓ EMBERNEK ÖRÖK KÉRDÉSE AZ, hogy szenvedései mögött az Isten, vagy a sátán áll-e? Mert el­képzelhetetlen. hogy Isten kárunkat akarja, és mégis ad sokakra ki­ható katasztrófákat, és egyéni életeket összeroppantó, elviselhetetlen terheket. Vagy a' sátán győzelme lenne minden baj, szenvedés és pusztulás? Miért engedi az Isten, hogy boldogság helyett gyász, be­tegség, békétlenség és más bajok tegyék tönkre az életünket? Isten igéje azt feleli, hogy mindenképpen az „Isten hatalmas keze alatt” élünk. Ez a kéz olykor ránk nehezedik, a súlyát érezzük, más­kor pedig simogat. Mint annak a szülőnek a keze. aki ^ereti gyer­mekét. Amikor a „miérteket” kutatjuk, nem akkor kapunk választ, ha az okokra vagyunk kíváncsiak, hanem ha a célt keressük. Ez a cél pedig igy áll előttünk a mai vasárnap igéjében: „A minden hata­lom Istene Krisztusban az ő örök dicsőségére hívott el titeket.” Isten örök célja érdekében, szeretetből nevel bennünket megpróbáltatás­sal és kereszttel is. Az igazi szeretet nem nélkülözheti a büntetést sem. Sőt Istennek ez a szeretete — nem egyszer — arra is fel akar használni bennünket, hogy türelmünkkel, próbatételben is hálás éle­tünkkel másoknak erőforrás, példakép lehessünk. — önmagában természetesen ez a válasz sem elégíti ki a szenvedőt, de végső soron nem is az a döntő, hogy választ kapjunk, hanem az, hogy megállhas­sunk a próbatételben, az örök cél érdekében. A PRÓBATÉTELBEN VALÓ MEGÁLLÁS AZÉRT LEHETSÉGES, mert „Isten hatalmas keze alatt” vagyunk. Ezért nem hiábavaló az ige figyelmeztetése: „alázzátok meg magatokat”, és ígérete: „Neki gondja van rátok”, önmagunknak vélt nagysága, sikereinek hamis csillogása között szükséges meghallanunk a figyelmeztetést, külön­ben eltéveszjük a célt. Csüggedésein^ben viszont jó belekapaszkod­nunk az ígéretbe, hogy bizakodásunk semmilyen körülmény között se szűnjék meg. Az Isten keze alatt élő keresztyén-ember tehát nem hősködik, de nem is retteg: alázatosság és bizalom a magatartása. HATALMAS ERŐFORRÁS TEHÁT A KERESZTYÉN EMBER SZÁMÁRA AZ, hogy Isten keze alatt tudhatja magát. Sok győzelem,' átélt tapasztalat erősíthet meg bennünket ebben a hitünkben. Miért látunk mégis Istenben hivő embereket egyszercsak összeroppanni, miért érezzük mi magunk is sokszor azt, mintha elvette volna ró­lunk Isten a kezét? Itt kapcsolódik bevezető mondatunk kérdésének ■ a második feléhez Isten igéjének a válasza: a sátán szerepéről. Amed­dig csak Isten kezére figyelünk megpróbáltatásaink között, addig nincsen baj. De éppen ez indítja a sátánt arra, hogy „jár szerte, ke­resve. kit nyeljen el”. „Külső” szenvedésekkel nem törik meg a ke- - resztyén ember hite. Isten hatalmas keze alatt védett minden táma­dás ellen. De amikor kicsinynek kezdi látni ezt a kezet, s belülről kezd megrendülni, amikor nem a próbatétel a nagy, hanem az Isten­be vetett reménysége a kicsi, akkor ez a kísértés minden addigi szen­vedésnél nagyobb súllyal nehezedik rá. Ha ki akar térni előle, vagy ' meghajlik alatta, bekövetkezik az „elnyeletés”. ISTEN HATALMAS KEZÉNEK EREJÉT éppen ilyenkor kell leg- " inkább igénybe vennünk. Van is rá lehetőségünk. „Legyetek józa­nok, vigyázzatok . . . álljatok ellene a hitben.” Ezek nem erőtelen pa­rancsszavak az igében, hanem szemnyitogatások: lássuk józanul, hogy Isten keze az „erősebb”, ne hitesse el a szenvedés az ellenkező- jét. Vigyázzunk, ismerjük föl a veszélyt, mert csak így győzhetünk. Álljunk meg a hitben, hiszen éppen a kísértés idején kell annak az ereje, ilyenkor van rá szükségünk. A sátán támadásától, vagyis a kí­sértéstől nem menekülhetünk meg, de az elbukástól, az összeroppa­nástól, a végső csüggedéstől — igen. Mert Isten hatalmas keze alatt vagyunk ilyenkor is, és igaz az ige ígérete: „Ö maga fog titeket fel­készíteni, megszilárdítani, megerősíteni...” Kívülről jövő” szenvedés, és kísértésben való „belső” vívódás, egyéni és közösségi életünkben, ezután is lesz bőven. Ne menekülni akarjunk előle, ne is menjünk eléje magabiztos elszántsággal, de ne is torpanjunk meg kétségbeesett tehetetlenséggel. Hanem: „Alázzá­tok meg magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején.” Bárány Gyula Imádkozzunk! Urunk! Ajándékozz meg bennünket reád hagyatkozó hittel, és be­léd vetett reménységgel, hogy megállhassunk a próbatétel idején, és hálaadással fogadjuk akaratodat. De őrizz meg bennünket attól is, hogy tehetetlen bénultsággal beletörődjünk a bűn győzelmébe, hiszen a tied a hatalom és a dicsőség. Adj erőt a józan vigyázásra, hogy a kísértés idején is szilárdan megálljunk a hitben. Teljesítsd rajtunk ígéretedet minden küzdelmünkben, hogy megtapasztaljuk győzelmed erejét már most, és majd „annak idején”. Ámen. Szép a 430 lelkes gyülekezettől, hogy építkezési munkálatai kel Az utóbbi időben sokat beszél­tek és írtak a kommunikációról, általában a közlés emberi és nem emberi formáiról. A téma szinte divattá vált. Rezessy Zoltán lel­kész a harmincas évek kezdeté­től fogva kutatja az egységes köz- léstudomány útjait, lehetőségeit. Munkatársunk vele folytatott be­szélgetéséből közöljük az alábbia­kat. Korunk tudománytörténetében milyen szerepe van a közléstudo- manynak? Korunk tudománytörténeti fej­lődése és annak alkalmazási köre igen magas fokot ért el. Ezek közé tartozik annak a felismerése és el­ismerése, hogy egész létünket, életünket a közlésgyakorlat úgy behálózza, sőt feltételezi mint a számrendszer. Ezért eppen úgy önálló munkaterületet igényel mint az utóbbi. E témakörrel ma már mintegy harminc kommuni­kációelméleti kutatóközpont fog­lalkozik, amelyeknek központi irányitószerve a Londonban szé­kelő Közléskutatások Nemzetközi Intézete (IIC), aemlynek tagja a mi Tömegkommunikációs Kutató- központunk is. Egyértelműen vilá­gos persze annak a felismerése is, hogy az egyházak élete és szolgá­lata is lényegileg a közlésgyakor­laton alapul, amellett, hogy a nyilvános-publikációs közlésanyag egy jelentős részének a forrása, szolgáltatója is. így jött létre Géniben a Lutheránus Világszö­vetség Kommunikációs Osztálya is. Nagy feladat áll ezelőtt is: tu­dományos igénnyel és alaposság­gal felkutatni és alkalmazni azo­kat a lelkipásztori szolgálatnál is alkalmazható és alkalmazandó feltételeket amelyek biztosítják a célbavett közléssikert és az eb­ből fakadó közhatást. Az ön munkássága, kutatásai a közlés egységes átfogó rendsze­rének kidolgozására irányultak. Igen, erre az első kísérletet megtettem, amikor a témakör problémarendszerének a vázlatát, annak terminológiai alapvetését, szakszójegyzékét és biliográfiáját mintegy 1600 oldalnyi terjede­lemmel kidolgoztam. Ennek a munkámnak az elismeréseként a Közléskutatások Nemzetközi Inté­zete az „individual member” egyéni tagsággal tisztelt meg. Ezt úgy fogadtam el, hogy mun­kám felajánlottam idegen nyelvre való lefordításra és kiadásra. Egyébként a Szerzői Jogvédő Iroda hivatalosan legalizálta azt a tényt is, hogy munkám a Köz­léstudomány eredetileg már 1944- ben, az akkori Sajtótudományi Társaság kiadásában az Egyetemi Nyomdában szedés alatt állt és megjelenését csak a háborús kö­rülmények, közvetve pedig a fa­ORGONAMUZSIKA J. S. BACH műveiből a Bécsikapu téri templomban június 25-én, pénteken este fél 7 órakor. Közreműködik: Peskó György org’onaművész Előadók: Fasang Árpád ^ és Meixner Mihály Három korálelőjáték h-moll fúga h-moll prelúdium és fúga c-moll fantázia és fúga c-moll passacaglia Jegyek ára: 30,— Ft. EGYHÁZZENEI ÁHÍTAT lesz június 27-én, vasárnap este l/2 8 órakor a keszthelyi temnlomban (Deák Ferenc ut­ca 18.) Orgonái: Trajtler Gábor Műsoron: J. S. Bach művei Igét hirdet: GÁNCS PÉTER siszta megszállás akadályozta meg. A közléselmélet mint tudomány milyen együttes vizsgálódásokat végezhetne el? Minden közléselemet vizsgálhat. A betűt, a hangot, a. matematikai jelet, a számot, tehát mindent, ami jelként fogható fel. Mindent ami valamilyen közlésformában vagy közlésfórumon jelenik meg. Nem korlátozhatjuk a köziésel- méleti kutatásokat a közlésfóru­mokra. vagyis a sajtóra, rádióra és televízióra. Túl kell lépni a verbális megközelítésen. Hisz szá­mos ún. matekommunikációs forma is: létezik. A látás, a hallás, ízlés, szaglás, tapintás és mind­ezeken túl egy érzelmi közléscsa­tornáról is beszélhetünk. Az ele­mi jelzőformák ismeretére van te­hát szükség, amire felépülhet egy megfelelő tudományos rendszer. Ennek az egységes és új tudomá­nyos rendszernek a lényege az, hogy az embert környező világ­mindenség összes elemét mint 1932. május 13-án délután négy órakor a kolozsvári és a dobsinai evangélikus templomban egyszer­re kondultak meg a harangok ... Ebben az órábar^ helyezték örök nyugalomra a kolozsvári házson- gárdi temető Reményik-sírkertjét ben kilencven éves korában Pákh Bertát, Pákh Mihály iglói evan­gélikus superintended legfiata­labb leányát. Pákh Berta Remé- nyik Sándor édesanyjának nagy­nénje volt. Szülei és testvérei ha­lála után 1922-ben Dobsináról Ko­lozsvárra került s utolsó tíz évét a Donát-úti Reményik-villában töl­tötte el, szerető családi körben, nagy lelki harmóniában. A mo­solygós arcú nagyasszony még jól emlékezett arra a jelenetre, ami­kor Petőfi Sándor, aki bátyjának, Pákh Albertnek egyik legjobb ba­rátja volt, Iglón jártakor őt, mint három éves kisleányt a Blau- mond-hegyről ölében hozta le. Petőfi 1945-ben három hétig volt Iglón Pákh püspök vendége s a későbbi években is — így Útijegy­zeteiben is — nagy szeretettel emlékezett vissza a jóságos csa­ládapára. Pákh Mihály később, az 1948-as szabadságharc után évekig a csehországi Josefstadtban bör­tönben sínylődött. A sokat szen­vedett ősz püspök 1858 decembe­rében hunyt el 63 éves korában, és szülővárosában, a dobsinai evangélikus temetőben temet­ték el. Pákh Albert korának egyik leg­nagyobb humoristája volt és a föllendülő magyar irodalmi élet egyik szervezője lett. ö alapította a Vasárnapi Üjságot. A nagy kort elért Pákh Berta csendesen éldegélt a Reményik- villában és csak hozzátartozóinak, közeli jóbarátainak beszélt a ma­gyar irodalom hőskoráról, emlé­keiről ... 1932. május 12-én bekövetkezett haláláról Reményik Sándor meg­rendültén írja egyik levelében: „Mindnyájan érezzük, hogy egy drága régi „darab’’ tört le az éle­közlést kell felfogni vizsgálni és értelmezni. A helyzet és a lehető­ség megérett arra. hogy megin­duljon az a kollektív munkafolya­mat, amely a kommunikációelmé­let egységes és átfogó rendszer és feladatkörét les^ hivatva kidol­gozni. A közléselméletnek gyakorlati> feladata és célja van. Napjaink­ban melyek azok a területei^ ahol az egyházi közlésnek különösen is nagy jelentőségét látja? Minden 1 területen jelentősége van. De az egyházi szolgálatok terén fokozottan annak tartom. A lelkipásztori szolgálatoknál, az icehirdetés érvényesülésénél. Ttt is vannak olyan normák és sza­bályozók, amelyek az igehirdetés hatásfokát biztosítják vagy aka­dályozzák. Amiket öntudatlanul több kevesebb sikerrel alkalma­zunk. A nemzetközi téren pedig az egyházi közlésnek különösen is nagy jelentősége van a békéért való küzdelemben. L. L. tünkből, régi fájdalmak újulnak fel, s nagyobb az aggodalom egy­más, az ittmaradtak miatt. De bi­zonyosan nagyobb a szeretet is megint... Vasárnap délután, mi­kor Tordára indultam felolvasni, még egészen derülten beszélgetett velem az utamról és kívánt sok si­kert, mikor éjjel hazajöttem, vilá­gos volt az ablaka — akkor meg- éreztem, hogy vége.... Keserves volt az, hogy utolsó percéig mel­lette kellett lennem és én zártam le szegénynek a szemét az öreg karosszékben — ágyban egy per­cig sem feküdt egész betegsége alatt — és tíz perccel a vég előtt még egészen világos mondatót mondott. Nagyon meleg vízbe tettük a két kezét, hogy lélegzési nehézségeit enyhíteni próbáljuk — mikor kivette, csendesen any- nyit szólt csak: „Genug schon jetzt...” Tíz perccel később egészen halkan elment. .. Járosi Andor olyan csodálato­san szép, rövid kis beszédben bú­csúztatta, amilyet talán még soha sem hallottam tőle. Olyan jellem­ző volt, annyira felidézte őt, a család egész múltját, régi emléke­inket ... Kezdte azzal, hogy „eb­ben az órában egyszerre két ha­rang kondul meg —, egy itt, a mi kis fehér templomunkban, másik ott, a távol, ó most különö­sen távol Dobsinán...” Úgyis volt, szegénynek az volt régi kí­vánsága, hogy Dobsinán is ha­rangozzanak érte. És rögtön az el­múlása után elment oda a sürgöny. Beszélt aztán Járosi a nagy tradí­ciókról : arról, hogy szegényt va­lamikor kicsi gyermekkorában a mi Petőfink hordozta az ölében — és beszélt arról, hogyan látta ő. Járosi, Berta nénit a Hójában, amint egy kis gyermek fölé ha­jolt öreg arcának téli verőfényé­vel . .. Ha lehet megnyugtató temetési beszéd — akkor ez az volt. .. ” (Judik Józsefnének, 1932. május 14.) Imre Mária — Szentháromság ünnepe után a 3. vasárnapon az oltárterítő szí­ne: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Lk 15,1—10; az ige­hirdetés alapigéje: 1 Pt 5,6—11. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Jú lius 4-én, vasárnap reggel 7 óra­kor az evangélikus egyház félórá­ját közvetiti a Petőfi rádió. Igét hirdet GYŐRI GÁBOR iharosbe- rényi lelkész. — ŐSAGÁRD. A gyülekezet gyermekei furulyazenekart szer­veztek. Az új énekeskönyv dalla­mait három szólamban adják elő. Azt tervezik, hogy a nyári szün­idő valamennyi vasárnapjára megtanulnak egy-egy dallamot és a délelőtti istentiszteleteken be­mutatják. így kívánják segíteni az új énekeskönyv bevezetését. — Ugyancsak nagy öröm a gyüleke­zetben az idei „rekord” Gyüleke­zeti Segély offertórium, melynek összege közel 11 000,— Ft lös közepén ilyen nagy áldozat- készséggel tesz bizonyságot elköte­lezett diakóniai életviteléről! — Az idén konfirmált gyermekek szülei Isten iránti hálából az ol­tárra új gyertyatartókat és új úr­vacsorái felszerelést adományoz­tak. — i A gyülekezet asszonycso­portjai új oltárterítőket készítet­tek. -» A gyülekezet férfi tagjai pedig a parókiabővítéssel kapcso­latos társadalmi munkákban szol­gálnak. Tudatosan készülnek az 1984-es LVSZ vendégek fogadásá­ra, hogy a maguk szorgalmával is bizonyítsák: Élő egyház lehetünk a szocializmusban. Még kapható Dr. Muntag Andor: JOB KÖNYVE exegézise Ára: 255,— Ft. Kapható a Sajtóosztályon A visszahozhatatlan Nagyon csendes volt és nagyon szelíd, s látogatásod ha hiába várta, nem rótta tel az árva heteket. . . soha nem tett szemrehányást neked. De annyi drága, rejtett kincse volt, és megosztotta volna örömest, átadta volna halk, meleg szavakban ... ,s most vádol már a visszahozhatatlan: magával vitte kincsét, ne keresd! 1 Most már hiába kérdezel. Jó, szelíd hangja többé nem felel. \ ‘í " ' » De mért is tennél fel kérdéseket? Mért vádolna a visszahozhatatlan? Amit vesztettél, s észre sem veszed. Túrmezei Erzsébet Akit még Petőfi Sándor az ölében hordozott Ölvén éve hunyt el Pákh Berta

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom