Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-06-27 / 26. szám

Az Északi Egyházkerület Presbitériumának ülése Dr. Ottlyk Ernő püspök nyugalomba vonult Dr. Nagy Gyula professzort jelölték a püspöki tisztre Az Északi Evangélikus Egy­házkerület Presbitériuma május 19-én ülést tartott az Országos Egyház székházában dr. Mihály Dezső egyházkerületi felügyelő és dr. Ottlyk Ernő püspök elnöklete alatt. Vendégként jelen volt dr. Káldy Zoltán püspök-elnök és dr. Fekete Zoltán országos fel­ügyelő, továbbá Straub István az Állami Egyházügyi Hivatal el­nökhelyettese és Lóránt Vilmos tanácsos. Igeolvasás és imádság után dr. Mihály Dezső egyházkerületi fel­ügyelő megállapította, hogy az ülés határozatképes. Elsőnek dr. Ottlyk Ernő püs­pök kért szót. Bejelentette, hogy a Nyugdíjosztály Tanácsánál be­nyújtotta nyugdíjazási kérelmét 1982. július 1-i hatállyal. Tájé­koztatta a presbitériumot, hogy a Magyaroj^zági Egyházak Öku­menikus Tanácsa ugyancsak jú­lius 1-i hatállyal ökumenikus fő­titkárrá választotta és ezt a tiszt­séget elvállalta, mivel egyéniségé­nek ez jól megfelel. Egyfelől ez a munka a nemzetközi és egyház­közi életre irányul, másfelől le­hetősége nyílik a teológiai tudo­mányos munka folytatására eb­ben a munkakörben. Tizenöt évi püspöki szolgálata után búcsúzik, abban a tudatban, hogy továbbra is kapcsolatban marad az evan­gélikus egyházzal. A bejelentés után dr. Koren Emil mondott köszönetét dr. Ott­lyk Ernő püspöki szolgálatáért. „A nyitott ajtók püspöke volt” — mondotta. Járta a gyülekeze­teket és a legkisebb filiákig el­jutott. Dr. Nagy István esperes ugyancsak a püspök szórvány­szolgálatát emelte ki, továbbá a Lelkészi Munkaközösség irányí­tását, melyben erősödött a tudo­mányos teológiai munka. Blázy Lajos diakóniai ügyvivő-lelkész méltatta a szeretetintézmények- ben végzett munkát és a diakó­niai munkások továbbképzését segítő szolgálatot. Felszólalt Kari Károly egyházmegyei felügyelő is. Dr. Káldy Zoltán püspök-elnök arról szólt, hogy a Magyarorszá­gi Evangélikus Egyház legna­gyobb feladata jelenleg a Luthe­ránus VilágszöNe'tség 1984-ben Budapesten tartandó nagygyűlé­sének megrendezése. Erre kell összpontosítani- erőnk legnagyobb részét. Mindenkinek nagyon di­namikusan kell forgatnia azokat a talentumokat, amelyeket Isten neki adott. Különösen is fontos a gyülekezeteknek, a pesbitériu- moknak, a lelkészeknek, az ifjú­ságnak. általában egész egyha­zunknak teológiai felkészítése. Országos Egyházunk elnöksége ezért hívta vissza az ökumertikus főtitkári szolgálatból dr. Pröhle Károly professzort és bízta meg. mint teológiai tanulmányi igaz­gatót. egvházunk egészének teo­lógiai felkészítésével. Mivel az Ökumenikus Tanács elnöke re­formátus, a főtitkári tisztet a je­lenlegi rend szerint evangélikus személynek kell betöltenie. Dr. Ottlyk Ernő püspökkel egyetér­tésben az Országos Elnökség erre a tisztre őt jelölte, aki megkö­szönve személye iránti bizalmat, a szolgálatot vállalta. így mint nvucdíias püspök tölti majd azt be. Nem búcsúzunk Ottlyk Ernő­től. hiszen mint főtitkár evan­gélikus egyházunkért is végzi szolgálatát. Maid Káldy püspök méltatta Ottlyk Ernő püspöki munkáját. Kiemelte, hogy már akkor a haladó lelkészek közé állt. amikor még sokan bizonyta­lankodtak vagy ellenzékben vol­tak. Nemzetközi szolgálata is je­lentős. Elsősorban az Európai Egyházak Konferenciájában vég­zett munkát, de jelen volt a Lu­theránus Világszövetség három nagygyűlésén is. Jelenleg pedig a Keresztyén Békekonferencia Munkabizottságában képviseli egyházunkat. Straub István, az Állami Egy­házügyi Hivatal elnökhelyettese arról szólt, hogy dr. Ottlyk Ernő püspök elhatározása és a főtit­kári tiszt vállalása elsősorban az egyház ügye, de magától értető­dően érdekli az Állami Egyház­ügyi Hivatalt is. Mindazt, ami történik, az erők ésszerű átcso­portosításának minősíthetjük. De úgy is, hogy Ottlyk Ernő olyan munkakörben dolgozik majd, ahol személyi adottságait jól ér­vényre juttathatja. Bízik benne, hogy mint ökumenikus főtitkár is nagyon hasznos és eredményes munkát fog végezni. Kiemelte, hogy Ottlyk Ernő a felszabadulás után, majd az ellenforradalmi ne­héz időkben következetesen és hasznosan ségítette az állam és egyház együttműködését, ami nemcsak az állam, hanem az egy­háznak is érdeke. Meg kell be­csülni azokat, akik ezen az úton haladtak és jelenleg is haladnak. Dr. Mihály Dezső egyházkerü­leti felügyelő határozati javasla­tot olvasott fel, mely szerint az egyházkerületi presbitérium el­fogadja dr. Ottlyk Ernő püspöki tisztéről való lemondását és meg­állapította, hogy 1982. június 30- ával a püspöki szék megüresedett. A presbitérium határozatban mondott köszönetét Ottlyk Ernő püspöki szolgálatáért. Életére, to­vábbi munkájára, családjára Is­ten megsegítő kegyelmét és gaz­dag áldását kérte. I)r. Nagy Gyula jelölése Dr. Mihály Dezső egyházkerü­leti felügyelő a továbbiakra néz­ve ismertette a püspöki szék be­töltésére vonatkozó egyházi tör­vényeket. ezek között azt is, mely szerint „a püspök .. . válasz­tását az egyházkerületi presbité­rium úgy készíti elő, hogy az or­szágos egyházi elnökséggel való előzetes tárgyalás alapján, .a ma­gyarországi evangélikus egyház érdekét figyelembe véve jelöltet vagy jelölteket nevez meg a gyü­lekezeti presbitériumok számára” (ET. II. 91. §). Ennek megfelelő­en az egyházkerületi felügyelő felkérte dr. Káldy Zoltán püs­pök-elnököt az országos elnökség javaslatának előterjesztésére, me­lyet egyeztetett az Északi Egyház- kerület elnökségével. Dr. Káldy Zoltán püspök-elnök a fentiek alapján javasolta az Északi Egyházkerület Presbité­riumának, hogy ajánlja a gyüle­kezetek presbitériumának dr. Nagy Gyula professzor megvá­lasztását a püspöki tisztre. Majd ismertette dr. Nagy Gyula élet­rajzát és eddigi munkásságát. Pelsőcön született 1918. szeptem­ber 22-én. A győri Bencés Gim­náziumban érettségizett. Teoló­giai tanulmányait az Erzsébet Tudományegyetem soproni Hit- tudományi Karán végezte. D. Ka- pi Béla püspök avatta lelkésszé Győrben 1940-ben. Ezt követően Németországban volt tanulmány­úton. 194.3—1940 között Sopron­ban volt segédlelkész, majd val­lástanár. 1946—1950-ig Pécsett vallástanár. 1950-ben néhány hó­napig a győri .Diakonissza Anya­ház igazgatója. 1950 szeptembe­rétől az Evangélikus Teológiai Akadémia rendszeres tanszéké­nek professzora. Közben 1971 augusztusától 1975. márciusáig Genfben teljesített szolgálatot, mint a Lutheránus Világszövet­ség Tanulmányi osztályának re­ferense, majd 1975. áprilisától — 1980. július 31-ig ugyancsak Dr. Nagy Gyula professzor Genfben az Európai Egyházak Konferenciája Teológiai Osztá­lyának igazgatója volt Kilenc­évi külföldi szolgálat után haza­jött és a Teológiai Akadémia dé­kánjává választották és ezt a tisztséget tölti be jelenleg is. 1980. november 19-én a Déli, Egy­házkerület püspökhelyetteséyé választották meg. Filozófiából Berlinben, teológiából Budapes­ten doktorált. 1978-ban az Elnöki Tanács a # Munka Érdemrend arany fokozatával tüntette ki, az Országos Béketanács pedig ki­tüntető jelvényt adományozott számára. Tulajdonosa az Orosz Ortodox Egyház Szent Vladimír rendje II. fokozatának. Házassá­got 1947-ben kötött Pécseit, Schmidtbauer Margittal. Három felnőtt gyermekük van. Eddigi szolgálatai érdemessé teszik dr. Nagy Gyulát, hogy az Északi Egyházkerület püspöki tisztét betöltse — mondotta Kál­dy püspök. Bizonyára jó segítsé­get tud adni az Országos Egyház Elnökségének a Lutheránus Vi­lágszövetség nagygyűlésére való felkészülésnél is. At előterjesztéshez Szebik Im­re és Bárány Gyula esperesek szóltak hozzá. Melegen támogat­ták dr. Nagy Gyula professzor jelölését a püspöki tisztre. Dr. Mihály Dezső egyházkerü­leti felügyelő szavazásra bocsá­totta a javaslatot. Az Egyházke­rület Presbitériuma ellenszava­zat és tartózkodás nélkül teljes egyhangúsággal javasolta a gyü­lekezeti presbitériumoknak, hogy adják szavazatukat dr. Nagy Gyu­la professzorra. A presbitérium hivatalos kör­levélben szólítja majd fel a gyü­lekezeti presbitériumokat a sza­vazásra. A .szavazatbontó bizott­ság elnökévé dr. Nagy István es­perest választották. Az ülés dr. Ottlyk Ernő imájá­val ért véget. Felhívás az l:\SZ közgyűlésének második rendkívüli leszerelési ülésszakához 1. Ezt a felhívást a vallások képviselőinek 1982. május 10— 14-ig Moszkvában az élet szent ajándékának a nukleáris kataszt­rófától való megmentéséért tar­tott világkonferenciájáról intéz­zük Önökhöz, az ENSZ közgyűlése második rendkívüli leszerelési ülésszakának vezetőihez és felelős küldötteihez. 2. A világ mind a hat földré­szének 90 országából való budd­histák. hinduk, keresztyének, mo­hamedánok, shintoisták, sikhek zoroasztriánusok és zsidók va­gyunk. Lelkészek, tudósok, filozó­fusok, orvosok, szociális munká­sok, pedagógusok, politikusok, ál­lamférfiak és sok más foglalko­zású emberek. Mint hívőket, egyesít bennünket az a tudat, hogy az élet ajándéka szent és nem szabad megengedni, hogy el­pusztítsák. 3. A vallásos emberek százmil­lióinak nevében, akiket képvise­lünk, kérjük Önöket, hogy hatá­rozott cselekvéssel állítsák meg a fegyverkezési versenyt, tisztítsák meg földünket a nukleáris fegy­verek átkától s a jelenleg fegy­verkezésre pazarolt óriási erő­forrásokat fordítsák egv háború nélküli, békés és igazságos világ felépítésére, mindenki számára emberhez méltó élet biztosítására. 4. Néhúnyan közülünk, mint nem kormányszintű szervezetek képviselői, jelen voltunk 1978-ban az ENSZ közgyűlésének első rend­kívüli leszerelési ülésszakán s he­lyeseltük és támogattuk amaz em­lékezetes ülésszak által készített kiáltványt és akcióprogramot, amely a leszerelés felé teendő konkrét lépések számára jó alap biztosításával nem kis mértékben ébresztett reménységet az embe­riségben. Néhányaji jelen leszünk a második rendkívüli leszerelési ülésszakon is, amely reménysé­günk szerint megérleli és diadal­ra juttatja majd az általános és teljes leszerelés eszméjét és prog­ramját. 5. Kérjük Önöket s kérünk minden államot és államszövetsé­get, államcsoportot és államtöm- böt, hogy először is határozottab­ban vessék el a konfrontáció és ellenségeskedés politikáját, na­gyobb eltökéltséggel és eredmé­nyességgel lépjenek az együttmű­ködésnek és a konfliktusok csupán békés eszközökkel való elintézésé­nek útjára. Kérjük Önöktől, mint az emberiség felelős vezetőitől, ha­tározott cselekvéssel gondoskod­janak arról, hogy a nemzetközi kapcsolatokban a jó diadalmas­kodjék a rossz felett; hozzanak merész és eredményes döntéseket a világnak a nukleáris fegyverek fenyegetésétől való megszabadítá­sa végett és vessék meg az alapját egy olyan világnak, amelyben minden egyes ember biztonsága az egész közösség biztonságán alapszik anélkül, hogy fegyverek­hez folyamodnának, s amelyben az egész emberiség anyagi és em­beri erőforrásait valamennyi nép és nemzet számára emberhez méltó élet biztosítására fordítják. 6. Konkrétabban a következő­ket kérjük Önöktől: a) az általános és teljes lesze­relés felé való első lépésként ál­lítsák meg az őrült fegyverkezési versenyt azzal, hogy megegyeznek a tömegpusztító fegyvereknek a jelenlegi számban való azonnali befagyasztásában; b) dolgozzanak ki egy eredmé­nyes gépezetet olyan tárgyalások folytatásához és .határozatainak végrehajtásához, amelyekkel kor­látozzák, csökkentik s végül meg is szüntetik a jelenlegi nukleáris és rádióaktív . fegyvereket, kezd­ve azzal, hogy azonnal megsem­misítik e fegyverkészlet jelentős részét; c) biztassanak egyoldalú, két- és többoldalú lépések megtételére a nemzetközi kapcsolatokban a kölcsönös bizalom légkörének megteremtése érdekében azzal, hogy lemondanak minden ellensé­ges retorikáról, hogv ratifikálják és végrehajtják a SALT JJ. egyez­ményt, hogy azonnal folytatják a stratégiai és taktikai fegyverek csökkentését célzó tárgyalásokat, hogy felelevenítik a hagyományos fegyverek és fegyveres erők csök­kentéséről akadozva folyó bécsi tárgyalásokat, hogy mindenütt megszüntetik és leszerelik a nuk­leáris támaszpontokat és hogy igénybe -vesznek minden más ilyen rendelkezésünkre álló esz­közt; d) határozzák el egy leszerelési világkonferencia összehívását, ahol az államok és nemzetek eredményesen kezdhetik el a már, ■jóváhagyott leszerelési program- mok megvalósítását; e) tárgyalások útján dolgozza­nak ki, hagyjanak jóvá és valósít­sanak meg mind'en olyan egyez­ményt, amely törvényen kívül helyez és megtilt minden nukleá­ris. radiáktfv és vegyi fegyvert, kezdve a valamennyi nukleáris fegyvert eltiltó nemzetközi egyez­ménnyel ; f) /dolgozzanak ki éá hajtsanak végre egy erőteljes és jól finan­szírozott programot a közvéle­mény mozgósítására a leszerelé­sért és annak érdekében, hogy a jelenleg fegyverekre költött óriási összegeket az emberiség minden bajának gyógyítására fordítsák, mint amilyenek a szegénység, az éhezés, a rosszul tápláltság, a be­tegség. a tudatlanság és a mun­kanélküliség; g) gondosan vizsgálják meg azokat az okokat, amelyek miatt az ENSZ közgyűlésének első rend­kívüli leszerelési ülésszaka által elhatározott intézkedések közül eddig csak oly keveset hajtottak végre: dolgozzanak ki új és ered­ményes intézkedéseket a jóváha­gyott akcióprogramm valóraváltá- sára: vizsgálják felül ezt az ak- eióprogrammot úgy. hogy ponto­san megszabják azt az időt. ame­lyen belül egyes szakaszait végre kell hajtani. 7. Az emberiség ma történelmé­nek egyik legdöntőbb válaszútja előtt áll. Ha most nem cselek­szünk. előző tetteink kérlelhetet­len logikája a megsemmisülés út­jára sodor bennünket, a pusztulás­ba és kétségbeesésbe, mindenek halálának rettenetes sivatagába. Fontos felelősség hárul Önökre az emberiség sorsáért. Ha most ha­boznak döntő és bátor tetteket végrehajtani, az emberiséget gyászba és cinizmusba döntik! Ha viszont — ahogy nagyon reméljük és bízunk benne — vállalják a fe­szültség csökkentésének és a bá­tor előrehaladásnak merész és jól kiszámított kockázatát, az em­beriség örökké hálás lesz Önöknek és mindig magasztalással és kö­szönettel fog emlékezni törté­nelmi jelentőségű ülésükre. 8. Mint vallásos emberek, imád­kozunk nemes vállalkozásuk si­kerérért. Mint oly sok ország ál­lampolgárai, kezeskedünk a ma­gunk szerény támogatásáról, va­lamint több százmillió vallásos ember támogatásáról szerte a vi- lágop az egész emberiség érdeké­ben végzett magasztos missziójuk­ban. Isten áldását kérjük Ülé­SÜk-r».

Next

/
Oldalképek
Tartalom