Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-05-16 / 20. szám

Magyarok - külföldön Karcolatok a túrista idény elé Kezdődik az idei turistaidény. Egyre több idegen szó üti meg a fülünket: németek, csehszlovákok, lengyelek, románok, osztrákok, Jugoszlávok, angolok, franciák, svédek, dánok, finnek népesítik be a Balaton környékét, járják Budapest utcáit, ismerkednek szocialista hazánkkal, értékeink­kel, életünkkel, hétköznapjaink­kal. És egyre több hazánkfia jut a szomszédos országokon túl tá­voli országokba, világrészekbe. És jól is van ez így, hogy a turiz­muson keresztül is jobban megis­merhetjük egymás életét, köze­lebb kerülhetünk egymáshoz. De egy-egy út előtt igen hasznos, ha elsősorban nem azt igyekszünk megtudni, hogy az illető ország­ban mit lehet olcsón vásárolni, hanem megismerkedünk az ottani éghajlattal, tájjal, szokásokkal, és az sem baj, ha próbálunk megis­merkedni legalább egy kicsit az illető ország nyelvével is. Így sok hasznos ismerettel rendelkezhe­tünk már az utunk előtt is, s el­kerülhetünk néhány félreértést, esetleg kellemetlenséget is. Az idei turistaidény előtt né­hány tavalyi élményem jutott az eszembe. Leírom, hátha hasznára lehetek Olvasóinknak. cet állt az autóbusz. Mindenki bé­késen ült a helyén, csak egy ma­gyar házaspár békétlenkedett: miért állunk, miért nem indulunk tovább? (Mintha az ő szabadsá­gukból nem futotta volna ez a né­hány perc.) Tíz perces várakozás után lihegve, futva érkezett meg a környék öreg erdésze. Munkából, hazafelé, a második faluba. Ha ez az autóbusz nem várta volna meg, késő estig kellett volna várnia a következőkre. Az utasok meg­könnyebbülten, mosolyogva vet­ték tudomásul az érkezését. * Egy másik alkalommal a kötél­pályán jöttem lefelé, s szálltam fel az autóbuszra. Az öreg erdész mellém ült egy csokorra való fe­nyőággal. Szemrehányóan pa­naszkodott, hogy turisták szinte naponként tesznek kárt féltve szeretett birodalmában: letördelik a fenyőágakat, hogy azután né­hány lépést megtéve eldobják. Nagyon behúztam a nyakamat, mert nem szerettem volna azt hal­lani, hogy ebben éppen mi ma­gyarok vagyunk az „élenjárók”. Áz egyik nap kint napoztam a szálló teraszán, gyönyörködtem a hatalmas fenyőkben, hallgattam a közeli patak zúgását, néztem az előttem elterülő völgyet, „hallgat­tam” a csöndet. Nem is zavarta volna meg a testi és lelki csön­dességet semmi, ha nem érkezett volna meg egy autóbusszal egy magyar kirándulócsoport. És egy­szerre szinte elszabadult a „po­kol” ... „Erzsivel” közölték utitársai, hogy itt egyen egy levest. (Az sem zavarta őket, hogy olyan időpont­ban érkeztek, amikor az ebéd és a vacsora közötti időpontban éppen zárva volt az étterem) ... „Pista bácsival” éppen valutaüzletet igyekezett lebonyolítani az egyik utastársa. (Vajon csak ennyire ismerjük a valutarendelkezése­ket?) ... Egy nagyobb társaság néhány pillanat alatt felverte a környező erdők csendjét... A pálmát minden bizonnyal „Józsi bácsi” nyerte volna el, aki hatal­mas táskáját az egyik francia rendszámú, minden bizonnyal félt­ve gondozott kocsin rakta ki, ki­vett belőle egy fényképezőgépáll­ványt, egy jó öreg harmonikásan kihúzható talán Voigtländer gé­pet, beállította a szálló bejára­tára, az önkioldót többször fel­húzta, odafutott a bejárat elé, s mint valami hatalmas, hadvezér, lefényképezte magát... Nagy megkönnyebbülés volt mindnyájunk számára, amikor egy óra múltán nagy nehezen is­mét beszálltak az autóbuszba, s végre ismét csen'd lett a környé­ken. Nagyon szégyeltem ma­gam ... Miattuk ... * Jó, hogy a turistaidény kezde­tén ismét sokak számára nyílik le­hetőség arra, hogy külföldre utaz­hassanak. Vajon tudunk-e kül­földön kulturáltan viselkedni? Egy kicsit szerényebben, kevésbé harsogva, jobban megbecsülve a vendéglátó országot. Úgy, hogy nyitott szemmel járunk, úgy, hogy nemcsak arról érdeklődünk, h(>gy mit hol lehet kapni, hanem igyek­szünk megismerni az illető ország történelmét, mai életét, gondjait és örömeit. Hiszem, hogy így, ilyen módon külföldre utazva, mi magyarok is jobban be tudunk majd illeszked­ni a békés egymás .mellett élésbe. Harkányi László * Az elmúlt nyár végén az egyik környező ország tündérien szép vidékén jártam. Szinte magam előtt látom ma is a hatalmas he­gyek koszorújában fekvő szép völgyeket, a hegyekről lezúduló hegyi patakokat, amelyek helyen­ként kis zuhatagokat alkotnak, a völgyekben levő barátságos kis falvakat a legelő tehenekkel, ju­hokkal. Magam előtt látom a fé­lelmetes magasságokba igyekező kötélpályák liftjeit, s a völgyek napsütésének kontrasztjaként a hóval borított hegycsúcsokat. Magam előtt látom a szálló pati­katisztaságú tjallját, fqtyqspit, ét­termét, az udvarias, gypfs,, több nyelvet beszélő felszolgálókat. Ebben a hegyi szállóban egy ki­csit megvalósult a világviszony­latban olyan nehezen alakuló bé­kés egymás mellett élés. Mert jól megfértünk együtt: csehszlová­kok, osztrákok, franciák, olaszok, lengyelek, németek a Német De­mokratikus Köztársaságból és a Német Szövetségi Köztársaság­ból, és mi magyarok is. Ott a szál­lóban jól megfértünk egymás asz­talánál, sőt szobaszomszédságban is. De időnként egy kicsit- meg­hökkentem. Mintha mi magyarok egy kicsit „kilógtunk volna” eb­ből az együttesből. Ha valakik za­varták ezt a békés egymás mellett élést, akkor ezek — sajnos — mi voltunk. Mert rajtam kívül természete­sen más magyarok is voltak a szállóban — írhatnám ismét: saj­nos. Mert bosszantott, amikor ét­kezések alkalmával egy magyar házaspár kézzel-lábbal, de főként hangosan (mintha a hangerő se­gített volna!) igyekezett „elmon­dani’’ az ebéddel-vacsorával kap­csolatos „elképzeléseit”. Egy má­sik vacsora alkalmával egy ma­gyar társaság — annak ellenére, hogy jó messze ültem tőlük — egymást túllicitálva mesélte, hogy az egyik kirándulóhelyen „majd­nem ráborították az asztalt” a fel­szolgálóra, mivel nem értette a magyar szót.) Az jutott az eszem­be, hogy vajon ők hogyan tudtak volna Magyarországon eligazítani egy idegen nyelven segítséget, út­baigazítás kérőt ?!) Az egyik kis városban járván, örömmel fedeztem fel az autó­busz-pályaudvarral szemben az evangélikus lelkészt hivatal táblá­ját. Vajon hány magyar evangé­likus veszi észre, aki megfordul a városban? Ebben a kis városban másab- bak voltak a kirakatok, mint ná­lunk, lehet, hogy egyszerűbbek, talán egy kicsit szegényebbek is. És nem hallottam mást, csak ma­gyar szót: tavaly itt ezt vettük, tavaly azt ott vettük... Itt nem lehet kapni... — Ezért járunk külföldre? Hazafelé tartottam az autóbusz- szal a kis városból. Munkából ha­zafelé igyekvőkkel tele az autó­busz. Az egyik hegyi kanyarban, egy elágazásnál majdnem tíz per­Istentiszteleti rend Budapesten, 1982. Deák tér de. 9. (úrv.) Takácsné Ko­vácsházi Zelma, de. 11. (úrv.) Káldy Zoltán, du. 6. Takácsné Kovácsházi Zelma. Fasor de. 11 (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6. Egyházzenei áhitat. — Igét hirdet: Szirmai Zoltán. Dózsa György út 1. de. fél 9. Szirmai Zol­tán. Üllői út 24. de. fél 11 Huttkay Levente. Karácsony Sándor u. 31—39. de. 9. Ruttkay Levente. Rákóczi út 57/1). de. 9. (szlovák) cselovszky Fe­renc, de. 12. (magyar) Ruttkay Le­vente. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Bogya Géza, du. 5. Szeretetvendégség: Veö- reös Imre. Vajda Péter u. 33. de. fel 12. Bogya Géza. Zugló de. 11. (úrv.) Rákosfaivá de. 8. Gyarmat u. 11. de. fél 10. Kassák Lajos út 22. de. 11. Smidéliuszné Drobina Erzsébet. Váci út 129. de. negyed 10. Benczúr László. Váci út 129. de. negyed 10. Benczúr László. Frangepán u. de. 8. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10 Virágh Gyula. So­roksár Újtelep de. fél 9. Virágh Gyu­la. Pestlőrinc de. 10 Matúz László. Pestlőrinc Erzsébet telep de. 8. Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sán­dor. Kispest Wekerle telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. fél Budapesten, 1982. május 20-án, Deák tér de. 11. (úrv.) Takácsné Kovácsházi Zelma, du. 6. Pintér Ká­roly. Fasor de. 11. Szirmai Zoltán, du. 6. Muntag Andorné. Üllői út 24. du. 7. Ruttkty Levente. Karácsony Sándor u. 31—33.: du. 6. Ruttkay Le­vente. Thaly Kálmán u. 28. du. 6. Ré­dey Pál. Kőbánya de. 10, du. 7. Zug­ló de. 11. Kassák Lajos út 22. de. 11. Benczúr László. Üjpest du. 6 Blá­zy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matúz Lász­ló. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Pestújhely du. 6. Schreiner Vilmos. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály du. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest VIII.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—VIII Előfizetési ár: egy évre 240.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 82.1000 Athenaeum Nyomda; Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató ­május 16-án 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV telep de. 0. Schreiner Vilmos. Rákospalota Nagytemplom de. . i0 Bolla Árpád. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Solymár Péter. Rákoscsaba de. 9. Kosa Pál. Rákos­hegy de. 9. Kosa László. Rákosligct de. 11. Kosa Pál. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kosa László. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Mado- csai Miklós, de. fél 11. (német), de. 11. (ú^v.) Nagy László, du. 5. Sze- retetvendgéség. Torockó tér de. fél 9. Nagy László. Óbuda de. 9. Görög Ti­bor. de. 10. Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Csengődy Lász­ló de. 11. Csengődy László, du. fél 7. Takács József. Pesthidegkút de. fél 11. Takács József. Modori u. 6. de. IC. Kelenföld de. 8. Missura Tibor, de. 11. (úrv.) Rőzse István, du. 6 Bencze Imre. Németvölgyi út 138. de. 9. Ben­cze Imre. Nagytétény de. fél 9. Kc- lenvölgy de. 9. Rőzse István. Budafok de. 11. (úrv.) Missura Tibor. Csillag­hegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György. mennybemenetel ünnepén 6. Baráth Pál. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Solymár Péter. Rákoshegy du. 6. Ferenczy Zoltán. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kósa László. Bécsikapu tér de. 11 (úrv.) Mado- csai Miklós, du. 6. Koren Emil. Óbu­da de. 10. Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. ll. de. 11. Csengődy Lász­ló. Pesthidegkút du. fél 6. Csengődy László. Modori u. 6. de. 10. Kelen­föld de. 11. Missura Tibor. du. 6. Bencze Imre. Budafok de. 11. Rőzse István, du. 6. Rőzse István. Csepel du. 6. Mezősi György. ZENÉS ÁHÍTAT lesz május 16-án, vasárnap délután 6 órakor a fasori templomban (Gorkij fasor 17.) Műsoron: Pachelbel, Buxtehude, Bruhns, Walter és Bach művei Orgonái: Gáncs Aladár Vivaldi: „In furore” c. motettáját előadja: Kertesi Ingrid (szoprán) A kamarazenekart vezényli: Huszthy Ádírni Igét hirdet: SZIRMAI ZOLTÄN „Áldott legyen Isten, mert nem utasította el imádságomat, szere- tetet nem vonta meg tőlem” (Zsolt 66,20). VASÁRNAP. — „Hagyja el út­ját a bűnös, és gondolatait az ál- nok ember! Térjen az Űrhöz, mert kész megbocsátani” (Ézs 55,7 — Jn 5,24 — Jn 16,23—33 — Zsolt 66,16 —20). Isten irgalmas Atyánk. Visz- szavárja eltévelyedett gyermekeit. Fiáért megbocsát azoknak, akik elfordultak tőle, de hívására visszatérnek hozzá. Megtérésre, gondolataink gyökeres megválto­zására, bűnbánatra hív az Isten, hogy Öt, mint Atyánkat tiszteljük, egymást, mint testvért szeressük. „A megtérésre, Jézusom, Kérlek, te adj erőt. Hogy megállhassak egykoron, Uram, színed előtt” (431, 6. v.). HÉTFŐ. — „A varázslók meg­csalnak látomásaikkal, haszonta­lan álmokat beszélnek el, és ami­vel vigasztalnak, mit sem ér” (Zak 10,2 — Jn 18,37 — lKir 3,5—15 — ljn 3,1—10). Modern korunkban még mindig sokan fordulnak ha­lottlátókhoz, szellemidézőkhöz, hogy megtudjanak valamit el­hunyt szeretteikről. Mások a csil­lagok állásából szeretnék kikutat­ni jövendőjüket. Isten ezeket ve­szedelmesnek mondja, mert meg­csalnak. Jézushoz forduljunk, aki azért jött, hogy bizonyságot te­gyen az igazságról, Tőle mindent megtudhatunk, ami üdvösségünk­höz szükséges. „Igaz világosság én vagyok Beszédemben, életemben; Senkit setétségben nem hagyok, Ki jár az én ösvényemben. Én va­gyok az út, az élet, Üdvösségre hű vezéred” (430, 2. v.). KEDD. — „Megváltja Izraelt minden bűnéből” (Zsolt 130,8 — Jn 11,51—52 — Jak 5,16—18 — ÍJn 3,11—17). Ami a zsoltáríró számára még ígéret volt, szá­munkra az már beteljesedett való­ság. Jézus fizette le értünk a vált­ságdíjat, de „nem arannyal, sem ezüsttel, hanem szent és drága vérével, ártatlan szenvedésével és halálával”. Akik hiszünk benne, mi vagyunk a lelki Izrael, a meg­váltottak örvendező népe. „Ó, hogy adhassak hálákat Néked édes Jézusom, Én megváltó Krisz­tusom, Ki a halál kapujából, Ki­hoztál, segítségem, Jézus, én re­ménységem” (411, 1. v.). SZERDA. — „Menny és Föld el­pusztulnak, de te megmaradsz” (Zsolt 102,27 — Jel 21,1.3 — Lk 11,1—8 — ÍJn 3,18—24). Minden ebben a világban, a mi arasznyi létünkhöz mérten öröknek tűnő csillagvilág is, az elmúlás bélye­geit hordozza magán. Egy van csak örök: Isten. Aki e világ javaiba, értékeibe kapaszkodik, velük. együtt ítélet alá kerül, de aki az örök Istenben hisz, maga is örök életet nyer. „Ha eljövend a nagy nap, S világnak vége lesz: Uram, híved ne hagyjad, Jobbod felől helyezz. Hagyj engem megpihenni Atyám, szent kebleden, S üdvöd helyére menni Engedj, én Iste­nem” (591, 5. v.). CSÜTÖRTÖK. — MENNYBE­MENETEL ÜNNEPE. — „És ha­talmas hangok szólaltak meg a mennyben: A világ uralmq a mi Urunké, az ő Krisztusáé lett, és ő fog uralkodni örökkön-örökké” (Jel 11,15 — Zsolt 57,10 — Lk 24, 44—53 — Zsolt 119,65—72). Az ősi Apostoli Hitvallásban valljuk, hogy Jézus Krisztus „fölment a mennyekbe, ott ül Istennek, a mindenható Atyának jobbján”. Ö. az Ura a látható és láthatatlan vi­lágnak. Ezen a napon örvendezve gondolunk rá, mert a mindenség Ura egyben a mi Megváltónk és testvérünk. „Ö, mennyei fejede­lem, Tied immár a győzelem, Ki a bűnt eltörölted. Földi pályád­nak már vége, Dicsőséggel szálltai égbe, Mely ma megnyílt fölötted. Íme Végre Tenálad van hatal­madban az ítélet, Kárhozat, halál és élet” (230, 1. vj. PÉNTEK. — „Amit ő mondott, meglett, és amit ő parancsolt, előállott” (Zsolt 33,9 — Jn 1,3 — lKir 8,22—28 — ÍJn 4,1—6). Isten szava világot teremtő erő. Szólt, és amit mondott, meglett. Ez az isteni szó, az örök Ige testté lett Krisztusban, aki bűnbocsátó sza­vával emberi életeket teremt új­já. Ugyanez az örök ige szólal meg az ítéletben, amikor egyese­ket örök életre hív, másokat kár­hozatba küld. Hittel figyeljünk az Igére, hogy általa bocsánatot és életet nyerjünk. „A mennyet s föld kerekségét, Te alkotád. Iste­nünk! Ó, gyújtsd meg szent igéd fényét És lángoltasd mibennünk, Hogy gerjesszen szeretetet, Igaz hitet, szent életet, Ha gyűlöl is e világ” (257, 5. v.). SZOMBAT. — „fezt mondta Isten Ábrahámnak: Te pedig tartsd meg szövetségemet, meg utódaid is nemzedékről nemze­dékre” (lMóz 17,9 — Jel 2,10 — Dán 7,9—14 — ÍJn 4,7—16a). Isten Krisztusban szövetséget kö­tött velünk is. Urunk a kereszten kihullott vérével pecsételte meg ezt a szövetségét. Ö megtartja, amit fogadott. Megbocsát az em­bernek. Tőlünk is azt várja, hogy amint Ábrahám megtartotta a vele kötött szövetséget, úgy mi is hittel és hálával éljünk az új­szövetségben kapott isteni kegye­lemből. „Hadd megújítanom A szövetséget véled: Én vándoruta- mon Tied e szív, e lélek. Szentlel- ked add nekem A jóra Istenem” (88, 5. v.). Pintér János NAGYMÁNYOK. Április 25-én, a Jó Pásztor vasárnapján teoló­gusnapi szolgálat volt a gyüleke­zetben. Váralján dr. Selmeczi Já­nos otthonigazgató, Nagymányo- kon Pintér Márta IV. évf., Iz- ményben Hanvay Mária IV. évf., Mázán pedig Mekis Ádám IV. évf. hallgató hirdette Isten igéjét. Kis- mányokon gyülekezeti est kereté­ben a hallgatók „Pásztori szolgá­latra készülünk” címmel számol­tak be lelkészképzésünkről. Vers­mondással, énekkel és bizonyság- tétellel szolgáltak még Brebovszky János, Puskás Sára, Szkrinyár Katalin és Tóth Márta I. éVf. hall­gatók. A gyülekezet a teológusnap alkalmából 5400 Ft offertórium- mal támogatta lelkészképzésün­ket. A szép adományt ezúton is köszönjük. — HALÁLOZÁS. Makovinyi Pál ny. lelkész életének 67. évé­ben súlyos és hosszú betegség után március 29-én elhunyt. Te­metése április 2-án gyüleke­zetében, Ipolyságon volt. „Mert Te vagy az én reménységem, Uram, én bizodalmám, gyermek­ségemtől fogva.” — Benyő Lajosné, a vecsési gyülekezet volt harangozója 63 éves korában elhunyt. Temetése április 20-án volt a vecsési teme­tőben. „Elég néked az én kegyel­mem.” „ i .;;n — Németh Antalné, sz. Simon Erzsébet türelemmel hordozott súlyos betegség után 78 éves ko­rában elhunyt. Temetése Pápa- Borsosgyőrött volt Tóth Sándor mezőlaki lelkész szolgálatával. ..Azt pedig tudjuk, hogy akik az Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál.” — Németh Jenő presbiter 78 éves korában elhunyt. Mihályhá- zán temette el, a gyülekezet nagy részvéte mellett Tóth Sán­dor lelkész szolgálatával. „Ama nemes harcot megharcoltam, fu­tásomat elvégeztem, a hitet meg­tartottam. . — 1947 előtti használt levelezőlapo­kat, borítékokat, tábori postát, bé­lyeggyűjteményeket veszek. Comldes bélyegkereskedő. 1067 Budapest, Le­nin krt. 79. Telefon: 121-589. — SÍRKERESZT erős vasanyagből, kovácsolt díszítéssel, 125 cm magas, rozsdamentesítve, feketére festve 600 Ft. Sírtábla vastag rozsdamentes le­mezbe préselt, mélyített betűkkel, kereszt emblémával, egy elhunyt ada­taival 240 Ft. Rendelésre készíti, pos­tán utánvéttel szállítja Gálos kispa- ros. Pálfa 7042. — MEGVÉTELRE keressük dr. Nagy- Gyula: Egyház a ma világban című könyvét a levelező teológiai tanfo­lyam számára. Utánvéttel kérjük sür­gősen megküldeni Evangélikus Teo­lógiai Akadémia, 1147 Budapest, XIVJ Lőcsei út 32. cimre.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom