Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1982-05-16 / 20. szám
Bemutatjuk új tiszteletbeli doktorainkat Brachna Gábor főesperes Brachna Gábor főesperes, Cleveland (USA), 1908-ban született Szarvason, evangélikus tanítói családból. Elemi- és középiskolai éveit szülővárosában, evangélikus tanintézetben végezte, majd 1927-ben beiratkozott a Pécsi Tudományegyetem, Soproni Teológiai Karára, ahol 1931-ben fejezte be egyetemi tanulmányait. Tanáraira és hallgatótársaira máig szeretettel gondol vissza. Ösztöndíjasként az Egyesült Államokba D. dr. Prőhle Károly professzor tanácsára került: ő volt az, aki a Németországban egyre inkább terjedő jobboldal láttán helyesebbnek tartotta egy fiatal lelkész számára az USA-t, ahol az állam és az egyház különállásának gyakorlati világából tanulságos megfigyelésekkel térhet haza. Az USA-ban Philadelphiaban, a Mount Airy-i Evangélikus Teológián több mint fél évet tanult, majd New Yorkban a felekezet- közi és nemzetközi hírű Union Theological Seminary-ban két esztendőt. Itt szerezte meg az S. T. M. (Master of Sacred Theology) tudomány fokozatot. Tanulmányi ideje alatt jutott ereje arra is, hogy New Yorkban és Bridgeportbant gyülekezetszervező munkát végezzen. Tanulmányútját befejezve Szegeden segédlelkész, Makón pedig gyülekezeti lelkész lett. Makón kötött házasságot feleségével, Bogád Etellel, s itt érte az Amerikai Egyesült Evangélikus Egyház Missziói Bizottságának meghívása. Az 1938-ban elkezdett egyesült államokbeli szolgálata szép sikerek sorozata volt és máig is az maradt. Néhány év alatt tehetséggel, kemény erőfeszítéssel önfenntartó gyülekezetté szervezte a Clevelandi Nyugati Magyar Evangélikus Gyülekezetei és megbecsült tagja lett egyháza lelkészi karának. A saját szándéka és a hivő gyülekezet -igényei szerint 1955-ben elvállalta a Clevelandi Első Magyar Egyház lelkészi tisztét. Ügy gondolta, hogy szerzett tapasztalatai sokat segíthetnek ezen a helyen is. Ebben a gyülekezetben húsz éven át — egészen nyugalomba vonulásáig — végezte azt a nehéz szolgálatot, amely a szórványmagyarság gondozását, együvé tartását jelentette. Ennek a munkának mindig megtapasztalhatta a gyümölcseit: tevékenységével egyszerre segítette híveit az új környezetükbe való beleillesz- kedéshez és magyar evangélikus tudatuk megtartásában. Miközben sem lelkileg, sem lelkileg sohasem szakadt el szülőhazájától, s a Magyarországi Evangélikus Egyháztól, a magyar szor- ványevangélikusságért tette a legtöbbet egész lelkészi szolgálatában, amelynek kiemelkedő voltát a több mint száz tagú Clevelandi Evangélikus Lelkészi Kör azzal ismerte el, hogy elnökének (főesperes) választotta. Főesperesi tisztsége nyugalombavonulásával sem szűnt meg, mert mindmáig elnöke az Amerikai Evangélikus- Egyház keretén belül működő Hungarian Interest Conference- nek. tehát ismét csak olyan testületnek, amely az amerikai magyarság érdekeit kívánja szolgálni. Az Evangélikus Teológiai Akadémia Brachna Gábor főesperest egészt élete szolgálatának elismeréseképpen tüntette ki a tiszteletbeli doktori címmel. Vámos József Martti Voipio finn esperes Régi kedves barátunk és testvérünk Finnországból. Húszéves korában, az 1936—37-es tanévben egy évig Sopronban tanult az akkori Teológiai Fakultáson. Ez alatt az ösztöndíjas év alatt nemcsak hogy jól megtanult magyarul, hanem nagyon sok jó barátot szerzett teológiai hallgatók és lelkészek között. Amikor hazament Finnországba, nemcsak barátok, hanem a Magyarországi Evangélikus Egyház szeretetét is magával vitte szívében. 1940-ben avatták lelkésszé Tamperében. Három évi segéd- lelkészi szolgálat után majd két és fél évtizedig volt Helsinkiben a „Konvikti” teológus otthon igazgatója, emellett 1954 óta a Finn ökumenikus Tanács ösztöndíj- titkára. Vallástanári képesítést is nyert. Lelkészi szolgálata kezdetétől mind a mai napig aktív részt vesz a finn és a skandináv józansági mozgalomban, ezek szövetségében és tanácsában több alka— SURD-LISZÖ. Május 2-án teológusnap volt a gyülekezetben. Az istentiszteleten mindkét gyülekezetben dr. Selmeczi János, a Teológus Otthon igazgatója hirdette az igét, a teológusok részt vettek a liturgia szolgálatában és énekszámokkal tették ünnepélyessé az istentiszteletet. A délutáni gyülekezeti ünnepélyen az otthonigazgató „Az egyház jövője és a jövő egyháza” címen előadást tartott, Tamásy Zoltán III. évf. hallgató pedig igehirdetéssel szolgált. A hallgatók szavalatokkal és énekszámokkal tették változatossá a programot. A teológusnapon részt vett Ferenczy Péter IV., Vajda István III., Hüffner Györgyi, Fabulya Hilda és Molnár Éva II., valamint Nagy Edina, Puskás Sára és Tóth Márta I. évf. hallgató. A gyülekezet a teológusnap alkalmából 13 ezer forint adománnyal támogatta lelkészképzésünket. A kimagaslóan szép adományért ezúton is köszönetét mondunk mindkét gyülekezetnek. — TEOLÓGUS OTTHON. A két legutóbbi otthonórán dr. Kerényi Károly főorvos „A véradás fontosságáról”, Fekete János aíz Alkoholizmus Elleni Országos Bizottság főelőadója pedig „Az alkoholizmus társadalmi vonatkozásairól és a tennivalókról” tartott előadást. Mindkét előadást igen nagy érdeklődés és eleven megbeszélés követte. — ADOMÁNY A LELKÉSZKÉPZÉSRE. Kákonyi Lajosné soproni, és Dvorzsák Pálné józsefvárosi hittestvérünk a lelkészképzés támogatására 1000-1000 Ft- ot adományozott. Az adományokat hálás szeretettel köszönjük. lommal fontos tisztségeket töltött be. Szívügye az a szolgálat, amelyet északi testvéreink az alkoholisták megmentése érdekében folytatnak. Ezt a szolgálatot nem „műkedvelőként” végzi. Ennek érdekében komoly tanulmányokat folytatott. Az alkoholizmus elleni küzdelemben nemzetközi elismerésre is szert tett: 1960 óta tagja annak a nemzetközi szervezetnek, amely az alkoholizmus és más káros szenvedélyek elleni küzdelem munkásait fogja össze. Főleg ezzel a témával kapcsolatos tanulmányainak hosszú sora jelent meg finn, svéd, norvég, amerikai és magyar folyóiratokban. Martti Voipio esperesnek ezt a szolgálatát nagyra becsüljük. Ügy látjuk, egyetért velünk abban, hogy az egyház szolgálatához hozzátartozik az a küzdelem is, amit veszélybe jutott emberekért, társadalmi problémák megoldásáért kell folytatni. Ezen felül azonban aktív részese a jó finn-magyar egyházi kapcsolatoknak is. Szánté minden olyan alkalmon részt vesz, amikor magyar küldöttség jár Finnországban, és ahol szükség van rá, a tolmácsolás szolgálatát is vállalja (1937 óta). Gyakran jár Magyarországon, és ide mindig „hazajön”. Ö volt annak a tv- filmnek a szakértője és fordítója, amelyet 1970-ben készítettek a Magyarországi Evangélikus Egyházról a finnek számára. A múlt nyáron Iisalmiban rendezett finn—magyar—észt lelkészkonferencia rendezőbizottságának tagja, útmutatója és tolmácsa volt. Mindenütt ott van, ahol élő lehet segíteni egyházaink és népeink jó kapcsolatát. A tiszteletbeli doktorátussal egyházunk és Teológiai Akadémiánk Martti Voipio sokféle szolgálatát ismeri el. Muntag Andor Garai Gábor: Gellérthegy Hány május délután mentünk a hegyre föl: nyugodt kék ott az ég, s a város zeng alatta; az a tisztás talán smaragddal volt kirakva, s minden tenyérnyi föld: virág és tündököl. Nyolcéves voltam és cserebogarat űztem sapkámmal, Gréti meg köténnyel csapkodott, hamar megteltek a mosópordobozok — s zümmögő foglyaim őriztem ott a fűben. Anyám munkában volt — este mentünk elébe, de lent a hallgatag tabáni dombra érve, még lestük, hogy a nap hullván máglyára gyújtson. — Vártam a tüneményt, csak álltam mozdulatlan, de hirtelen szemem megcsillant — s már szaladtam arrafelé, ahol anyám feltűnt az úton. (Megjelent a költő VÉGTELEN MEG EGY című kötetében, 1981- ben.) BIBLIACSEMPÉSZÉS KÍNÁBA „Gátlástalannak” nevezte K. H. Ting püspök, a protestáns „hármas önállósági” mozgalom vezetője a Kaliforniában működő „Open Doors” egyesület tervét, hogy a következő években tízmillió Bibliát csempésszenek Kínába. „A hívők Bibliával való ellátása a mi feladatunk kell, hogy maradjon” — mondotta Ting püspök. Az „Open Doors” egyesület ezzel szemben azt állítja, hogy a Bibliának törvényes módon való eljuttatásával 38 évre lenne szükség az egymillió példány eléréséhez, mivel egyszerre csak tíz példányt vihetnek magukkal az utazók a vámon keresztül. Különben is — állítják — a hármas önállósági mozgalomhoz tartozó egyházak 1981 ben csak 135 000 Bibliát nyomai tak. A bibliacsempészés már hos2 szabb ideje vita tárgya a kői mány által elismert hármas ön állósági mozgalom és a házi gyt lekezetek között. Az „Ope Doors” tájékoztatója szerint házi gyülekezetek az elmúlt év ben egymillió Bibliát kértek, eze júniusban meg is érkeztek Kína ba és 85 százalékuk elérte círr zettjét. Zemin Chen lelkész, Ting püs pök titkára szerint viszont a be csempészett Bibliák többségét hajókról a tengerbe hajítják vág; pedig a rendőrség foglalja le őkel Béke és bizalom Évezredekkel ezelőtt alakult ki a kézfogás üdvözlési formája. Kézfogással bizonyították egymásnak az összetalálkozó férfiak a fegyver- tetlen jó szándékukat és bizalmukat. A fegyvert nem rejtő kinyújtott kéz a jóindulat és a bizalom jele. A BIZALOM A NORMÁLIS EMBERI KÖZÖSSÉG ÉLTETŐ KÖZEGE. Kempis Tamás egyik intelme így hangzik: ha van benned valami jó, tégy fel másokról még jobbat. Magunkról vallunk akkor is, amikor másokról beszélünk, másokról mondunk véleményt. Gyanakvó bizalmatlan, jót rosszra magyarázó, rosszat feltételező bírálat sokszor nem a bírált személyt jellemzi, hanem azt, aki így nyilatko- zik. Nyilvánvaló ez az egyéni életben, nem kíván több magyarázatot. Be kell viszont látnunk azt is, hogy nagyobb méretekben sincs ez másképpen. A nyolcadik parancsolat: N'e tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Tömegméretekben, nemzetközi viszonylatokban is helytálló útmutatás. Amit egy-egy emberrel nem tehetek meg, hogy például a becsületébe gazolok, meggyanúsítom, megrágalmazom, szavahihetőségét kétségbe vonom, azt nem tehetem meg csoportokkal, tömegekkel, egész népekkel szemben sem. Külföldön — nyugaton járva — különösen régebben, egy-két évtizeddel ezelőtt meahökkentö kérdéseket lehetett hallani hazankat, -itthoni életünket illetően. Néha nem tudtam, hogy mosolyogjak-e a tájékozatlanságon vagy tomboljak-e a kiagyalt, gyanúsításból fogant, rólunk cTak rosszat feltételező „jólértesültség” miatt. Bizalmatlan, rosszindulatú feltételezésekkel sajnos nemcsak egyeneket hanem országokat népeket, társadalmi rendszereket is gyanúba lehet keverni. Micsoda mesteri módon szembe tudják fordítani uralmuk biztosítasa érdekében az akkori vezetők a különböző nemzetisegeket a monarchia, majd a fehér éra idején Magyarországon! Hazánk nemzetközi jóhírének kivívásához többek között hozzájárult az a bölcs és progresszív nemzetiségi politika, amely a múlt soviniszta, irredenta irányzatok sok-sok megalázó bűnét feledtetni tudta, és valóban nemzeti egységbe tömörítetté a magyarorszagi nemzetiségeket. Hencegés nélkül állapíthatjuk meg, hogy a tisztessegesen gondolkodó emberek példaként tisztelik az egész világon a nálunk A BIZALMAT ÉS A BARÁTSÁGOT az ENSZ Emberi Jogok Nyilatkozata már 1948-ban a béke zálogának tekintette. Az okmány bevezető szakaszában ezt olvassuk: szükséges elősegíteni a barati kapcsolatok fejlődését a népek között. A 26. cikkelyben pedig ez all: Az oktatásnak ... elő kell mozdítania a megértést, a türelmet es a barátságot minden nép, minden faji és vallási csoport között, és támogatnia kell az Egyesült Nemzeteket a béke fenntartásáért végzett munkájában. A Helsinki Záróokmány nem terjed ki ugyan az ENSZ minden tagországára, nem olyan általános érvényű, mint az előbbi ENSZ- nyilatkozat, mégis óriási a hordereje Európában, és azon kívül is. Ragyogóan fogalmazza meg ez az okmány a kölcsönös bizalmon alapuló, sokszintű nemzetközi együttműködés elveit. A bizalom a béke és a biztonság alapfeltétele. Az európai népek nagy teljesítménye a helsinki okmány, és nagy feladata a benne foglaltak következetes megvalósítása. A nemzetközi feszültségek erősödése közepette — ennek jele a madridi konferencia igen lassú, látványos eredményeket nélkülöző munkája — szinte úgy emlékezünk vissza a Helsinki Záróokmány aláírására, mint „régi, szép időkre”, mert azóta sok tekintetben elhide- giilt a kelet-nyugati viszony, akadoziteairpérbeszéd. A Salt II. szerződést még mindig nem törvényesítettéli-vaxíírikai részről, és a fegyverzetkorlátozási tárgyalások sem haladnak. Űjra és újra hallunk a Szovjetunió bizalomerősítő lépéseiről, egyoldalú intézkedésekről a leszerelés területén. Mi volt eddig a válasz nyugati részről? Vagy nsrri reagáltak érdemben, vagy elbagatellizálták, vagy pedig félrevezető taktikai húzásnak állították be ezeket a tengeren túl, fel sem tételezve, hogy nem gyanús hátsó szándék, hanem józan békeakarat rejlik a kezdeményezések mögött. Ahol pedig ilyen bizalmatlanság, és ugrásra kész gyanakvás uralkodik, ott nagyon nehéz szót érteni. PEDIG A BÉKÉT TARTÓSAN CSAK A BIZALOM ALAPJÁN LEHET KIÉPÍTENI és fenntartani. Hétköznapjainkban, azok nehézségeiben tapasztaljuk, milyen hatása van a világnézetre, a politika, kulturális és gazdasági kapcsolatokra, a normális nemzetközi kereskedelemre, annak a doktrínának, hogy a békét a „többlet biztonságra ’ — magyarul a még ütőképesebb fegyverrendszerek beállítására építve lehet biztosítani a bizalom humánus alapja helyett. Egyes nyugaton működő adókat hallgatva, vagy akár politikusok nyilatkozatait olvasva szinte az az érzésem, hogy nagyarányú környezetszennyezés történik szavakkal, téves információkkal. Mert környezetet szennyezni nemcsak szeméttel, mérgező vegyi anyaggal, szmoggal lehet. Alantas ösztönökre appelláló, bizalmat és megértést szétzúzó, emberséges kapcsolatok útját álló gondolatok legalább olyan veszélyesek az emberhez méltó környezetre, mint a folyóba vezetett szennyvíz, vagy a tüdőt hasogató szmog. A békeszerető emberek egyik nagy feladata ma az, hogy újra felépítsék a bizalom hídjait ott, ahol hidegháborús szólamok, bizalmatlan, gyanakvó kételyek aláaknázták a pilléreket. Baranyai Tamás Az élő Krisztus élő gyülekezete Az imádkozó gyülekezet A húsvét ünnepe utáni 5. vasárnap régi latin neve: Rogate. Ez a név az óegyházi evangéliumi ige (Jn 16,23—30) egyik szavára utal: Kérjetek! A vasárnap már nevével is imádkozásra buzdít. Az ige pedig az imádság meghallgattatását ígéri. Így lesz teljessé a gyülekezet öröme. A feltámadott élő Ür közel van az őt keresőkhöz, figyel kéréseikre, s teljesíti azokat. A Jakab apostol leveléből vett epistolai szakasz (1,22—27) az igehallgató és imádkozó gyülekezet Istennek engedelmes életéről beszél. A keresztyén ember nemcsak várja Isten ajándékait, hanem kész szívvel teljesíti Isten igéjének elkötelezését. Így lesz a kegyesség puszta szóból mások javát munkáló cselekvő szeretetté. A húsvét örömével Jézusra néző gyülekezet ezen a vasárnapon már előretekint a mennybemenetel ünnepére is. Ezért hangzik az evangélium Jézus búcsúbeszédeiből. Jézus az Atyához ment, hogy ott mindnyájunkhoz egyformán közel legyen. A mennybemenetel ünnepének evangéliuma (Mk 16,14—20 az Űr Jézusnak az Atya jobbára való távozását, tehát isteni dicsőségbe költözését hirdeti, s egyúttal az apostoloknak az evangélium hirdetésére vonatkozó megbízását adia tudtuk Az epistola (ApCsel 1,1—11) mennybemenetel ünnepén az esemény leírásán túl azt is hangsúlyozza, hogy a szent szolgálatban Isten az g Szentlelkével együttmunkálkodik azokkal, akik akaratának engedelmeskedve hirdetik az evangéliumot minden teremtménynek. Innen van Isten népének ereje a szolgálatra. A gyülekezet végső reménysége pedig az, hogy ez a mennybe távozott Jézus egy napon újra eljön.
