Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1981-11-22 / 47. szám
A reformáció igazsága Ökumenikus ünnepély a Kálvin téren Reformáció ünnepe közeledtén, október 25-én este teljesen megtöltötte a hatalmas Kálvin téri református templomot a különböző protestáns gyülekezetekből érkező hívek serege a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa által rendezett reformációi emlékünnepélyen. Dr. Prőhle Károly, teológiai tanár, ökumenikus főtitkár köszöntötte a Tanácsba tömörült egyházak képviselőit, Bai Lászlót, az Állami Egyházügyi Hivatal főosztályvezetőjét és az ünneplő gyülekezetét, ugyancsak ő foglalta össze az ünnepi alkalom mondanivalóját annak zárásaképpen. Magas színvonalú előadással gyönyörködtette a jelenlevőket a Kálvin Kórus (Gárdonyi; Zsoltárkantáta) Máté Jánosné vezényletével (orgonán kísért: Máté János) és a Lutheránia énekkara (Bach: Singet dem Herrn, 1. számú motetta) Weltler Jenő vezényletével. Igeolvasással és imádsággal szolgáltak: Viczián János baptista lelkész, a Szabadegyházak Tanácsa főtitkára és Hecker Frigyes metodista szuperintendens. El ne felejtsük küldetésünket Ezzel a figyelmeztető felhívással foglalhatjuk össze Molnár Miklós református lelkész Jn 4,31 és kk. versei alapján elmondott ünepi Igehirdetését. Jézus a tanítványokkal együtt bennünket is felszólít, hogy ,.Emeljétek fel a szemeteket!” Ez azt jelenti, hogy lássuk meg az Isten országának és ezzel küldetésünknek távlatát. — Az első, akit észre kell vennünk maga Jézus, aki velünk van mindenütt, a legkisebb faluban, a magányban, a templomban vagy a termelőmunkában egyaránt. De észre kell vennünk utána az embert, akihez Jézus jött Isten szeretetét hozva és akiért meghalt. Küldetésünk r^ia; is éhhez az emberhez szól, akinek, szolgálatára Jézus szeretete ma is képes megújítani. Számba kell vennünk a magvetés felelősségét, hogy jót vessünk a jövő számára a családban, a gyülekezetben, a társadalomban. Békét. szeretetet, hűséget és becsületes munkát az egész embervilág javára, Szolgálatunk közösségi jellegű, amely összeköt bennünket a tanítványokkal és reformátorokkal az idő távlatában, de a jelenben is a több felekezet közösségével küldetésünk közös szolgálatára az emberért. Ot sarkalatos tétel A reformáció igazságának mai érvényét dr. Nagy Gyula teológiai tanár, dékán öt sarkalatos tétel felidézésével mutatta meg. Az első így hangzik: Sola ScHptura — „Egyedül az írás!” A történelmi reformációs első időt álló nagy tette az volt, hogy az egyházban újra odahelyezte a középpontba Isten igéjét, a nép kezébe adta a Szentírást. Ma örömmel látjuk, hogy a Szantírás az egyházi tradíció mellett minden keresztyén egyház életében fokozottan a középpontba került. Ezen az Úton — a Szentírás igéjében való találkozás útján — a jövőben talán még közelebb kerülhetnek egymáshoz a szétszakadt egyházak. A másik nagy és maradandó reíormátori igazság: „Sola gratia, solus Christus — Egyedül a kegyelem. egyedül Krisztus!” A reformáció igazsága — a krisztocentrikus, Krisztus-központú keresztyénség. Van-e ma időszerűbb, ökumenikusabb igazsága, üzenete a reformációnak minden egyház és minden hivő ember számára mint ennek a végtelen isteni kegyelemnek, a megfeszített és feltámadt Krisztusnak, hirdetése? Ma általánosain elfogadott igazság az ökumenikus mozgalomban: előbb Krisztushoz kell közelebb kerülnünk, hogy az egyházak és a keresztyének egymáshoz is közelebb kerülhessenek. Ö az élő középpont akiben mint keresztyének egymással is találkozhatunk. „Sola tides — Egyedül a hit!” A reformáció azzal, hogy egyedül az Isten irgalmába, Krisztus értünk hozott áldozatába fogózó hitet tartja a döntőnek, új alapokra helyezte az Isten és ember közötti viszonyt. A keresztyén élet alapja, forrása a hit: a feltétlen bizalom belső kapcsolata Istennel, Krisztusban, Nincs nagyobb félreértés, mintha valaiki ezt a reformátori tézist szembeállítani próbálja a tett, a cselekvő élet fontosságával. Az „egyedül a hit” reformációi igazsága azt a minden egyház, minden vallásos ember számára mélyen igaz, ökumenikus üzenetet hirdeti ma, hogy a dinamikus, igaz, jót cselekvő élet, a keresztyén etikum, belső alapja a bit, élq, személyes kapcsolata Istennel! A reformáció negyedik, sarkalatos igazsága az egyházra vonatkozik; az egyház hatalma, a „po- testas ecclesiae”, lelki hatalom; az egyház küldetése lelki szolgálat. Ahogyan a wittenbergi reformátor kifejezte ezt 62. tételében: ,.Az egyház igazi kincse Isten dicsőségének és kegyelmének szent evangéliuma.” Az egyház római feje hármas koronát viselt, jeléül, hogy királyok és császárok felett áll, hogy az egyház egyformán igényelte a világi és lelki hatalom „kettős kardját”. A reformáció ez ellen az elvilágiasodott, gazdaggá és hatalmassá lett egyház ellen fordult és hívta vissza Krisztus egyháza eredeti, lelki hivatásába. Négyszáz év után — legalábbis a világ jelentős részében — az egyházak ma már jobban értik és készségesebben elfogadják ezt a reformációi igazságot: a világi hatalom, dicsőség és kiváltságok útja nem az egyház igazi útja. nem Isten akarata! Az egyház igazi kincse és küldetése a lelki szolgálat. Isten szeretetének és kegyelmének lelki -szolgálata. ' Végül az ötödik, maradandó ér- vényű icformációi' igazság: áhoJ gyan Istenhez a hit kapcsol, a világhoz és az emberekhez való viszonyunk is egyetlen szóban foglalható össze; szeretet, önzetlen, szüntelenül tevékeny, az élet minden területét átfogó szeretet! „Az egész evangélium semmi mást nem tanít, csak a hitet Istenben és a szeretetet embertársaink iránt” — mondja az egyik reformátori irat. A reformáció akikor radikálisan új és ma már fontosságában alig értékelt üzenete volt, hogy az igazi istentiszteletnek nem a kolostorcellák mélyén, nem a világtól való visszavonulásában, hanem a családban, a gyermekek nevelésében, a földi hivatás fáradságos munkájában, az élet terheinek hordozásában, a mindenki iránt segíteni kész jót cselekvésben kell végbemennie. Nem véletlen, hogy a reformáció egyházai, protestáns eleink mindig elől jártaik a köz szolgálatában, az iskolaügyben, az irodalomban, a közéletben. Ennek a világ felé forduló, az ember és a közösség javát önzetlen, aktív szaretetben segítő „reformációi nyitottságnak” mai visszatükröződése a diakóniai teológia vagy a „szolgáló egyház teológiája” — egyházaink mai pozitív, segíteni kész, felelős viszonyulása társadalmunk. népünk és a mai világ kérdéseihez. Ez a reformátori nyitottság és felelősség a világ iránt ma számunkra azt is magában foglalja, hogy a szeretet aktivitásával részt vállalunk a közös jó segít- tésére, megvalósítására és a nyílt, őszinte párbeszédre társadalmunkban: az élet védelmére a háború távol tartására, a szegények és szenvedők segítésére egész mai, halálos veszedelmek közt élő világunkban. Az ortodox egyházak mai teológiájában van egy mély értelmű kifejezés, amely sokszor, megragadott: „liturgia a liturgia után”, vagyis „istentisztelet az istentisztelet után”. Csak akkor vagyunk ma a „reformáció népe”, ha nemcsak ünnepelni, hanem a hétköznapjainkban élni tudjuk a reformáció mindig időszerű, mély és maradandó igazságait —, gyülekezeteink belső megújulására, embertársaink javára é§ mindenekelőtt a reformációt adó Isten dicsőségére ! M. Gy. Garai Gábor: KISZEMELVE Mielőtt rámzuhan az alkony, mielőtt meg kellene halnom, még egyszer hadd legyek méltó leghívebb önmagamhoz; erős. de se hűvös, se hangos, csupán fölvértezett kis gondjaim önkénye ellen, ne a habzó fölszínt figyeljem, a tömény lényeget; a tétova esetlegesség kifent körmei ki ne kezdjék fedetlen hitemet. Mert kiszemelve más dolgokra nem önmagamba bonyolódva kell némán panganom, de kiáltanom, cselekednem, valakiért, valami ellen, kötnöm és oldanom, hinnem a mégis-győzelemben, ha nincs más oltalom. 1979. (Megjelent a költő „INDIÁN NYÁR” című kötetében — 1981-ben) Dr Káldy Mán püspök látogatása Bakay Peteméi Bakay Péter nyugdíjas lelkész ez év július 7-én ünnepelte lelkésszé avatásának 75. jubileumát, szeptember 5-én pedig születésének 97. évfordulóját. Egyházunk legidősebb és egyben legrégebben felavatott lelkészét kecskeméti otthonában felkereste dr, Káldy Zoltán püspök, Tóth-Szöllös Mihály esperes kíséretében. A püspök virágcsokrot és ajándékot nyújtott át az ünnepeltnek, és egész egyházunk nevében megköszönte Bakay Péternek hűséges lelkészl szolgálatát. Köszöntőjében 2 Móz 20. 24-et idézte: „Elmegyek tehozzád és megáldalak téged”. Bakay Péter Pusztaszenttornyán született 1884. szeptember 5-én, Édesapja szintén lelkész, volt. Középiskoláit Selmecbányán, a teológiát Eperjesen végezte. 1906. július 7-én avatta lelkésszé dr. Baltik Frigyes püspök. Segédlelkészi szolgálatot végzett Nagyócsán, Zólyomban, Nagyszombaton és Rozsnyón. 1910. május 1-én az apostagi gyülekezet választotta meg lelkészévé és ott szolgált egészen 1953. március 1-ig, nyugdíjba vonulásáig. Jelenleg fiánál, Bakay Péternél, Kecskeméten van kedves otthona. Olvasóink nevében is Isten áldását kérjük a kettős jubileumot ünneplő, idős lelkésztestvérünkre! Papnék a sárvári várban A SÁRVÁRI VAR. előtt álló kis evangélikus templom majdnem megtelt a Vasi, Győr-Sop- roni és Veszprémi Egyházmegyék evangélikus papnéival, Testvéri találkozóra jöttek ösz- sze. Mivel is kezdődhetne mással egy ilyen családias együttlét — mint úrvacsorával. Sárváron a sok. történelmi emlék mint felismertetés alatt már a megtanulandó angol, vagy német v<j . mondőkákat fogalmazták — avagy mái' elképzelték, hogy a hozzájuk látogató más szokásé és más ízlésű vendég részére milyen ebédet készítsenek. EZUTÁN kedves előadó vette át a szót. A közgazdász püspökfeleség színes képeslapokat ra. i ,. ; ’ ■ ‘ : ■ . ...... j. . r < Dr. Káldy Zoltánnc előadást tart, mellette dr. Káldy Zoltán püspök hő vette korül az asszonyokat. Az úrvacsorában pedig Jéz.us dicsősége, bűnöket megbocsátó, erőt adó, felemelő szeretetének a felhője, nagysága is körülvette őket. A papnékat ezután a gyönyörűen megújított vár egyik vastag falú, balthajtásos terme fogadta be. A találkozások és viszontlátások örvendező hangulata töltötte meg az évszázados falakat. DR. KÁLDY ZOLTÁN PÜSPÖK ELŐADÁSA nem a múlt hangulatát idézte, hanem előre,, a jövőbe vitte hallgatóit. A Lutheránus Világszövetség Végrehajtó Bizottságának turkui ülésének előzményeit és lefolyását ismertette. Mint valami nagyon izgalmas, színes film pergett le előttünk a Bizottság döntésének kialakulása: a VII. nagygyűlés 1984 nyarán Budapesten lesz! Érdekes részleteket mondott el Káldy Zoltán püspök a tárgyalásokról. A papnők léleg- zet-visszafojtva hallgatták a döntés kialakulásáról szóló izgalmas. lelkes beszámolót. Külön érdekfeszítő része volt az előadásnak, hogy hogyan határozták el a nagygyűlés központi témáját, mottóiát; „Krisztusban — reménységgel a világért!” Maid az arról szóló tájékoztatás. hogy hol. hogyan rendezzük meg a 'nagygyűlést? Miféle lehetőségeink vannak egy ilyen világméretű nagygyűlés megtartásához? Óri ási lehetőség, hogy a szocialista társadalomban élő kis magvar evangélikus egyház közelről mutathatia meg életét é? szolgálatát a világnak, A jelenlevő lelkészfeleségek az kott ki papné társai elé: erre jártunk... ezt láttuk. Az asz- szony, a nő, a feleség, a háziasszony, a közgazdász szemével és gondolkodásával vitte el hallgatóit keletre, nyugatra, Amerikába, Afrikába. Gondolatban tájakban gyönyörködtek, fogadásokon jártak, ételeket kóstoltak, bennszülöttekkel beszélgettek az előadás hallgatói. Érdekes, színes utazás volt így is — amiért hálás taps volt a köszönet. Ezt követően családi, szolgálati gondok, a nagygyűléssel kapcsolatos nyelvtanulás lehetősége és még sok minden más került elő testvéri bizalommal a találkozón. A lelkészfeleségek az előadás nyomán megerősödtek abban az elhatározásban, hogy 1984 előtt is és „a,' nagygyűlés, ideje alatt még inkább hitben éá szei-etetben élő, példaadó jyüle- kezetté kell lennie gyülekezetüknek. Ebben a szolgálatban készek ők is segíteni. Délután Solymár Gábor sárvári lelkész, a találkozó szervezője, mint valami szakképzett idegenvezető megmutatta a nagyszerűen megújított várban levő kiállításokat, a termekben látható csodálatos alkotásokat. Végül az ötszögletű vár udvarán, közel a várkúthoz, ahol Nádaadv Tamás nádor, a reformáció nagy pártfogója, jó emlékű felesége Kanizsay Orsolya, a „szerelme- tes Orsika” i.árt, ahol megpihent Dévai Bíró Mátyás, a „magyar Luther”, ahol a nevelő és bibliafordító Szylveszter János Üjtes- tamentum fordítását forgatta, és ahol Tinódi Lantos Sebestyén énekelt — elbúcsúztak egymás- töl a papnétalálkozó résztvevői. Sümcghy József ENGEDELMESSÉG ’81 Fenti jelszóvaj tartották egyhetes összejövetelüket a dél-afrikai metodisták Johannesburgban, melynek nyomán kijelentették, valamennyi metodista arra hivatott, hogy elutasítsa a faji elkülönítés (aparteid) rendszerét Dél- Afrikában. 800 küldött vett részt az ottani metodisták — 165 év óta — legnagyobb gyűlésén. A találkozó kezdetén 'mélyreható különbségek és ellentétek jellemezték a fehérek és feketék megbeszéléseit, amikor az egyház politikai szerepéről beszéltek, „A fehérek úgy érezték, hogy sértegetik és megalázzák őket, míg radikális feketék azt tartották, hogy semmi lényegeset nem sikerült elérni” — így jellemezte a helyzetet egy újságíró, végül is egyhangúlag fogadták el a határozatokat. „Isten azt akarja, hogy Dél-Af- rika szabad legyen” — hangzik az elfogadott üzenetben, — „szabaduljon meg az elnyomás, forradalom és háború erőszakosságától ... Megtapasztaltuk, milyen nehéz megszabadulni sokáig ápolt előítéletektől és hosszú ideig érzett keserűségtől. De láttuk, hogy Isten ezt a csodát munkálja ben* nünk.” EVT-SEGÉLY KÍNAI ÁRVÍZKÁROKRA Az Egyházak Világtanácsa világszolgálata bizottsága 150 000 dolláros csekket nyújtott át a Nemzetközi Vöröskeresztnek a kínai árvízkárosultak megsegítésére. Az adományok Hongkongból, Üj-Zélandból, az NSZK-ból, Hollandiából, Thaiföldről, az Egyesült Királyságból és az Egyesült Államokból érkeztek. Az ái-víz a Kínai Népköztársaság hat tartományát sújtotta, másfél millió ember vált hajléktalanná, 750 ember halt meg és mintegy 30 000 a sebesültek száma- Utak, vasutak rongálódtak meg.
