Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-04-19 / 16. szám

Kérdőjeles mondatok 99SiiÉ úSéc&I" iáiü&BBű ? Ef 3, 17/a Ugyan mi más által lakhatnék Krisztus a szívünkben? ő senkii életébe nem tor be erőinek ere­jével. Van hatalom, ami igába töri az emberi lelket. Esetleg úgy, hogy először belopakodik, elcsábít, be­hálóz, azután súlyos rabságba donit Sokan panaszolják így hiú vágyaiktól, hamis indulatoktól, rontó erőktől való megszállottsá­gukat. Sátáni erők mind megejtés és erőszak útján szereznek hatal­mat emberek életében. Jézus nem. Senkihez nem tér be megkérdezése nélkül. Nagyon ki­fejező a Jel 3,20-ban található fel­hívás: „Íme az ajtó előtt állok és zörgetek, ha valaki meghallja a hangomat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz...” Mi lenne a zörgető hangjának meghailása, mi aiz ajtónyitás, ha nem a hit? PÁL APOSTOL IMÁDSÁGOS KÍVÁNSÁGA: „a Krisztus lakjék szívetekben a hit által” éppen azt jelenti, hogy a Krisztussal való kapcsolat mindig önkéntes. Hi­ányzik belőle minden kívülről diktált, erőltetett, lehengerlő. Jézus az ember szívére pályázik, aizt pedig csak önként lehet oda­adni. Jézus tiszteli az ember sze­mélyiségét — hiszen éppen az az Atya képmása rajta —, ezért nem tör be ajtóstul a házba, nem eről­teti rá senkire a javait, inkább a hozzá jövőt is megkérdezi: „Sze­retnél-e meggyógyulni?” (János 5,7) — „Mit kívánsz, mit tegyek veled?” (Lukács 19,41) — „Hiszi­tek-e, hogy én ezt megtehetem?” (Máté 9,28 ) — „Miért nincs hite­tek?” (Márk 4,40). Ezek a kérdé­sek mindig tisztázó, tudatosító je­lentőségűek. Állásfoglalás kifeje­zésére ösztönöznek: kihez fordul­junk. 4.s miért éppen Jézushoz? Gondolkodjunk, döntsünk. A JÉZUSSAL VALÓ KAPCSO­LAT bizalmi viszony. Talán ép­pen ezt fejezi ki legjobban a hit feltétele. A sok csalódás és kiáb­rándulás után az emberben Jézus iránt határtalan bizalom ébred. Nagyon kifejező példája ennek a 12 éve beteg asszony meggyógyu­lása, aki „sok orvositól sokat szen­vedett, mindenét ráköltötte, de nem volt belőle semmi hasizna, hanem még rosszabbul lett”. Ilyen tapasztalatok után csak re­ménytelenséget várnánk. Bizal­matlanságot minden gyógyító iránit. De Jézus közelébe kerülve, az asszonyban mégis bámulatos bizalom támadt iránta: „Ha meg­érintem akárcsak a ruháját is, meggyógyulok.” (Márk 5,25—29) A hit mindig bizalom. Tanács­talanságomban, bajomban, bű­nömben Jézushoz fordulok. A mindenki előtt titkolt sebem, szé­gyenem is feltárom előtte. Csőd­jeimet, kudarcaimat, emberileg reménytelen ügyemet is kezébe teszem. Hiszem, hogy Ö tud és akar segíteni. Azért hívom be aiz életembe terveim, utam remény­teli alakítására is. Jézus a hitnek mindig ezt a bizalmát jutalmazza segítségével, tanácsával. A HIT MINDIG személyes vi­szony. Nemcsak a régi, evaingéld- umbelá találkozások, gyógyítások, a bocsánatnyerés eseményei, ha­nem a hit mai lépései és megta­pasztalásai is. Jézussal ma is mint élő személlyel találkozunk. Ö nemcsak történeti személy, ha­nem élő Ür. Az értünk vállalt ha­lál nem tudta fogva tartani (Csel 2,24). Ö feltámadt és él. Menny- bemenetelekor ígérte: „Veletek vagyok minden napon a viliág vé­gezetéig.” (Máté 28,20) Ezért a- hit nem neveltetés kérdése, nem tan- tételek elfogadása, világnézet ki­alakítása, emberi hatásoknak váló engedés, hanem személyes meg- szólítottság és arra adott felelet. Egy eddig kívülinek a beengedése az életünkbe. Ajtótárás és befo­gadás. Kedvelt finn újságom egyik leg­utóbbi száma (Sana, 1981. III. 3.) bizonyságtétel-sorozatot közöl ar­ról a kérdésről: Hogyan jutottam hitre? Tamperéi kovácstól kezdve helsinki erőmű mérnök-főnökén keresztül a lapuai püspökig kü­lönböző emberek Valiinak életük nagy lépéséről. Egyikük idekíván­kozik mai kérdőjeles mondatunk megválaszolásához. Kari Kuuva, értettem meg, kicsoda Jézus. Nem 35 éves költő és zeneszerző, a finn volt szükség tudós magyarázókra, szórakoztató zene egyik központi Az egyszerű halász úgy tudta le- alaikja alig két héttel korábban írni Jézust, hogy egyből megértet- törtémt eseményről számol be: tem. És felismertem, hogy éppen „Az ablak előtt álltam kifelé te- Ö hiányzik nekem. Semmi meg- kiimtve. Arcomat könnyek áztat- rázót nem tapasztaltam. Felálltaim táfc. János evangéliumát olvas- aiz asztaltól, odamentem aiz ablak - taim. Nem tudtam többet .mondaná hoz és azt mondtam Jézusnak: Jézusnak: itt vagyok, jöjj az éle- Itt vagyok, jöjj az én életembe! ternbe, fogadj el engem úgy, ami- A békesség szifclaiszáilárd érzése lyen vagyok! Attól kezdve nem azóta se rendült mag a lelkemben, voltaim a régi. Az életemben a Nem tudok betelni a Bibliával, művészi sikerek ellenére is meg- lelki olvasnivalókkal. Vágyako- levő üresség helyére valami égé- zom hivő emberek után. Kapcso­szen új került: Jézus Krisztus, latot kerestem a gyülekezettel.” Eddig is hittem mindig, de Jézus. jelentőségét valahogy nem fogtam JÉZUS MEGJUTALMAZZA A fel. Mindig megkerültem, bár ál- HIT BIZALMÁT: betér hozzánk landóan kerestem valiaimáit. Na- és a hit által lakozást vesz a szí- gyon érdekelt a latin nyelv, a vünkben. Nagyon egyszerű és na- római történelem és a különböző gyón igaz a szava: „Ha valaki vallások. Nem sokkal előbb egy meghallja a hangomat és kinyitja hivő barátom mondta: fogadd az ajtót, bemegyek ahhoz és ve- Jézust az életedbe. Szava nem le vacsorátok, ő pedig érwelem.” hagyott nyugodni. Olvasni kezd­tem János evangéliumát. Abból Csepregi Béla FELTÁMAD! Uram, koporsóra hullnak a hantok, de te, a Feltámadás és az Élet, biztatsz engem: „Feltámad a testvéred!” Mint húsvéti harangszó, zeng a hangod. „Hiszed-e?” — kérdezed. Hiszem, Uram! Ez a boldog hit ragyog át a gyászon. Hisz akitől búcsúzunk, viszontlátom örök fényben, nem földi borúban. Ha itt egyek voltunk szeretetedben, ott is egyek leszünk — még teljesebben, még felhőtlenebb közösségben nálad. Hullnak a hantok, de biztató hangod zenél, mint a húsvéti harangok: „Feltámad a testvéred! Feltámad!” Túrmezei Erzsébet Istentiszteleti rend Budapesten, 1981. április 19-én, húsvét ünnepén Deák tér: de. 9. (úrv.) ifj. Foltin Brúnó, de. JL1. (úrv.) Káldy Zoltán, du. 6. Takácsné Kovácsházi Zelma. Fasor: de. fél 10. (úrv.) Szirmai Zoltán, de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6. Mun- tag Andorné. Dózsa György út 7.: de. fél 9. (úrv.) Gáncs Aladár. Üllői út 24.: de. fél 11. Ruttkay Levente. Karácsony Sándor u. 31—33.: de. 9. Ruttkay Leven­te. Rákóczi út 57/b.: de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Ruttkay Levente. Thaly Kálmán u. 28.: de. 11. Rédey Pál. Kőbánya: de. 10. (úrv.) Veöreös Imre. Vajda Péter u. 33.: de. fél 12. (úrv.) Veöreös Imre. Zugló: de. 11. (úrv.) Schreiner Vilmos. Rákosfalva: de. 8. Matúz Pál. Gyarmat u. 14.: de. 8. Schreiner Vilmos. Kassák Lajos út 22.: de. 11. Benczúr László. Váci út 129.: de. negyed 10. Smidéliusz- né Drobina Erzsébet. Frangepán u.: de. 8. Smidéliuszné Drobina Erzsébet. Üjpest: de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsé­bet: de. 10. Virágh Gyula. Soroksár- Üjtelep: de. fél 9. Virágh Gyula. Pest­lőrinc: de. 10. Matúz László. Pestlőrinc- Erzsébet-telep: de. 8. Matúz László. Kispest: de. 10. Bonnyai Sándor. Kis­pest-Wekcrle-telep: de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely: de. fél 10. Schrei­ner Vilmos. Rákospalota-MAV-telep: de. 8. Rákospalota-Nagytemplom: de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály: de. féi 11. Karner Ágoston. Sashalom: de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld: de. 9. Cinkota: de. fél 11. Szalay Tamás, du. fél 3. Kistarcsa: de. 9. Rákoscsaba: de. 9. Kosa László. Rákoshegy: de. 9. Fe- renczy Zoltán. Rákosliget: de. 11. Ko­sa Pál. Rákoskeresztúr: de. fél 11. Ko­sa László. Bécsikapu tér: de. 9. (úrv.) Mado- csai Miklós, de. fél 11. (német úrv.). de. 11. (úrv.) Koren Fmil, du. 6. Madocsai Miklós. Torockó tér: de. fél 9. (úrv.) Koren Emil. Óbuda: de. 10. (úrv.) Gö­rög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11.: de. 9. Csengődy László, de. 11. Csengő- dy László, du. fél 7. Csengődy László. Pesthidegkút: de. fél 11. Ruttkay Ele­mér. Modori u. 6.: de. 10. Kelenföld: de. 8. (úrv.) Bencze Imre, de. 11. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. Missura Tibor. Németvölgyi út 138.: de. 9. (úrv.) Mis­sura Tibor. Nagytétény: de. fél 9. Ke- lenvölgy: de. 9. (úrv.). Rozsé István. Budafok: de. 11. (úrv.) Rozsé István. Budaörs: du. 3. (úrv.) Rőzse István. Törökbálint: du. fél 5. (úrv.) Rőzse Ist­ván. Csillaghegy: de. fél 10. Benkő Bé­la. Csepel: de. fél 11. Mezősi György. JM vasárnap igéje Jónás jele ’m Jón 2, 3—10 A Biblia abszurd történetei közé tartozik a Jónásé. Eszünkbe sem jutna húsvétkor fellapozni. De Jézus hivatkozik rá: „Ahogyan Jónás 3 nap és 3 éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is a föld belsejében..(Mt 12, 40). Ez a jézusi hivatkozás öltözteti húsvéti fénybe a régi ószövetségi történetet. Igénk a történet csodás elemei­nek mellőzésével, csak Jónás imádságát állítja elénk. Csendes kí­váncsiságunk leskelődik a háttérben: ugyan mit szeretett a mi Urunk ezen a Jónáson? LÁZÁR SÍRJÁNÁL JÉZUS ÍGY IMÁDKOZOTT: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Tudtam is, hogy mindig meghall­gatsz ..Lázár még a sírban hevert holtan. A köriilállók ekkor kezdtek rémüldözni, hogy mi lesz ebből. El sem tudták képzelni, hogy a közöttük álló Jézus hatalmasabb a már romboló munkáját végző halálnál. Nem gondolták, hogy akik hiszenek, „meglátják az Isten dicsőségét”. Jónás a történet szerint a hal gyomrában vergődik halálra váltan. Mégsem a reménytelenség kínját sírja el, szavaiban a hit bizonyossága szólal meg: „ő meghallgatott engem”. Ez Jónás húsvéti hite. Amikor mélység és örvény veszi körül, hínár fonódik fejére, és a „hegyek alapjáig” süllyed, ez a húsvéti ember hálát ad, és azt énekeli, hogy jön a szabadulás az ÚR tói! Minket is fojtogat a halál. Már-már életünket fenyegeti, és kitérő mozdulataink egyre szánalmasabbakká válnak. Ám a húsvéti hitet nem a. hullámok csendesedése, nem a halál sötétjének áttetszőbbé válása, nem az éjszakát követő hajnal derengése támasztja (így pl. nem az „élet a halál után" tapasztalati jelenségeit gyűjtögető lélek­tan) — hanem a Szentlélek megmagyarázhatatlan forrásból születő öröme-: „te meghallottad hangomat” és „kiemelted életemet a sírból, ó URam, Istenem”! A HÚSVÉTI HIT BIZONYOSSÁGA nem a csoda bekövetkezésé­nek meggyőződéséből táplálkozik. Isten szeretete élteti. Ha volt is rossz lelkiismerete korábban Jónásnak, attól még tudott aludni. A bűnbánat igazi mélységei imádságában formálódnak ki. Nyoma. sincs annak, hogy ártatlannak tudja magát, nem érzi, hogy méltat­lanul szenvedne. Szenvedése önmagával való viaskodásában eljut ehhez a mondathoz: „Eltaszitqttál engem magad elől” — „örökre bezárult előttem a föld”. Jézus is Jónással és minden haldoklóval együtt szenved a kereszten, amikor így szakad ki belőle a gyötre­lem: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?” A ro­mantikus Jézus-ábrázolás daliás hőst formált, hamis Jézus-arcot állít­va elénk. A nyúzott, roskadozó, megkorbácsolt, arcul vert, tövissel koronázott Jézus csakugyan oly' t volt, amilyennek Ézsaiás 53 mond­ja, ékességét vesztett, szánalma;: emberroncs. Az átéltek után Jónás sem különben. És nem tudja, hogy a hal ki fogja okádni, mégis megmagyarázhatatlan békességet kapott, az ÜR kezében és bűnt megbocsátó szeretetében tudja magát. Jézus sem arról győződött meg, hogy jön a feltámadás, hanem az elvettetés gyötrelme után megtölti az Atya iránti teljes bizalom: „a te kezedbe teszem le az én lelkemet”. A mi korunkban születtek ezek a sorok: „Egy szavát sem hinném, ha nem kiáltott volna, »miért hagytál el Istenem«. Ez az én szavam, á légálulra került ember szava. Mivel ő is ilyen mély­re süllyedt, miért-et kiabáló ember lett, és azt sikoltja »elhagyott!-* — azért hihetjük talán a többi szavát, a messzi magasból valókat.” JÓNÁS IMÁDSÁGÁNAK AZ AZ ÖRÖME, hogy az Isten akarata az élet. A történtek után joggal gondolhatta volna, hogy eljátszotta Isten jóakaratát, számára nem marad más hátra, csak a halál. Hány sorstársa volt már Jónásnak, aki reménytelenné vált. Jónás megér­tette, hogy az ŰRnak terve van vele. Jézus is szerette az életet, földi útján sohasem volt életidegen. Tudta, hogy Isten akarata az élet. Halálos veszedelmek, és világunkat pusztulással fenyegető erők árnyékában éppen nekünk, keresztyéneknek tudnunk kell, hogy a mi Urunk félreérthetetlenül az élet pártján van. Jónás egész küldetésé­nek is ez az értelme! A mennyei Atya szereti a hegyet és a völgye­ket, a falut és a házakat, a várost és a gyárakat, és mindennél job­ban a világban az embert — így énekeljük egy kedves énekben. JÖNÄS ÉLETÉNEK NAGY KONFLIKTUSA nem a saját ügyében támadt. Éppen ezért védekezik. Mi köze neki a niniveiekhez? Mint az irgalmas samaritánus példázatában a pap és a levita. Ezért száll hajóra — ellenkező irányba, Tarsisba. Jézus konfliktusa is másokért támadt, értünk, emberekért. És a gecsemánéi viaskodásból a Golgo- thára vezető út lett. A Jónás Ninivébe indulását és a golgothai utat az Isten húsvéttal koronázta. Bizony, húsvéti ember volt a bibliai Jónás, és Jézus azt akarja, hogy mi is azok legyünk. Tekus Ottó Imádkozzunk! Te meghallottad hangomat, és kiemelted életemet a sírból, ó Uram, Istenem. Add ezt a húsvéti bizonyosságot nekem és gyülekezetednek. Nélküled, Jézus, reménytelenség vesz körül, ha kedveseinkre gon­dolunk. Te mondtad: „ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket”. Adj hát teljes bizalmat szívünknek, hogy szomorúságunk örömre változzék és bátran járjuk a hozzád tartozók útját. Köszönjük, hogy a mi világunk is a Tiéd! Ámen. — Húsvét ünnepén az oltárterí­tő színe: fehér. A délelőtti isten- tisztelet oltári igéje: Mk 18, I—8; az igehirdetés alapigéje: Jón 2, 3—10. — Húsvét 2. napján az oltárte­rítő színe: fehér. A délelőtti isten- tisztelet oltári igéje: Lk 24, 13— 35; az igehirdetés alapigéje: Ézs 52, 7—9. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Áp­rilis 26-án, vasárnap reggel 7 óra­kor az evangélikus egyház félórá­ját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet DR. HAFENSCHER KÁ­ROLY Deák-téri igazgató-lelkész. A LUTHERÄNIA ÉNEK ÉS ZENEKAR április 18-án, nagyszombaton délután 6 órakor istentisztelet keretében a Deák téri temp­lomban előadja ' BACH MÁTÉ PASSIÓJÁT Közreműködnek: Szemere Er­zsébet, Péczely Sarolta, Schultz Katalin, Molnár András, Ber- czelly István, Kuncz László és Trajtler Gábor. Vezényel: Weitler Jenő Igét hirdet: DR. TAK ÁCSNÉ KOVÁCSHÁZI ZELMA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom