Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-03-22 / 12. szám

Anyakönyvezés AZ ANYAKÖNYVEK HOSSZÜ ELETŰEK, de azért idővel azok is megtelnek és az irattárból a levéltárba kerülnek. Ott megkez­dik másik életüket: őrzik a múl­tat. A jelen számára új kötet nyi- tódik. Húsz éve nyitottam megke- resztelési anyakönyvünk negye­dik kötetét, az idén halotti anya­könyvünkre került a sor. Már tavaly láttam, hogy a har­madik kötetbe nem fér bele még egy esztendő: az új esztendővel új kötet megnyitása szükséges. Az ősszel Budapesten jártomban be­tértem hát a Puskin utcába, Saj­tóosztályunkra. A tördelőszer­kesztő a telefon mellett állt. Egyik kezével a telefonkagylót szorította füléhez, a másikkal go­lyóstollát futtatta sebesen egy pa­pírlapon. Mivel a feljegyzetteket visszamondta a telefonba, megér­tettem, hogy valamelyik Pest kör­nyéki lelkész bőséges iratterjesz­tési rendelését veszi fel éppen. Le­tette a kagylót és felém fordult. — Mit parancsolsz? — Csak kérek. Négy darab 105 forintos Bibliát és íveket halotti anyakönyv számára, negyvenet. — Ha van — tettem hozzá óva­tosan. — Van mindkettő. Elküldjük? — Legyetek szívesek. Legalább kevesebb csomagom lesz haza­utazásom alkalmából:-- Magam­ban arra gondoltam, igazán nem számít az a néhány nap késede­lem, amennyivel később viszem be Győrbe, a könyvkötőhöz az íveket. Másnap este értem haza. A neont felkattintva pillantásom mindjárt íróasztalomra esett és elbámultam. Ott várt már rám a két takaros csomag ... A könyvkötő műhelyben azután meglehetősen hosszú időt töltött készülő új anyakönyvünk, de vé­gül is kezembe vehettem a szépen bekötött, nagyméretű, fekete táb­lás könyvet. ELJÖTT ANYAKÖNYVEINK ÉV VÉGI LEZÁRÁSÁNAK IDE­JE. Lezártam halottainkét is: az éves és egyúttal a kötetet, a har­madikat. Az esztendő utolsó ha­lottja a kilencvenedik évében já­ró Szabó Mihály, akitől ádventben vettünk végső búcsút. Igazán „stílszerű” az ő nevével lezárni az évet és az immár hat évtizeden át folyamatosan használt kötetet. Személyében gyülekezetünk leg­idősebb, jeles tagja szállt a sírba. A mindig derűs, jó beszédű, se­gítőkész Mihály bácsi ácsmester volt. És nem akármilyen. Az aranykezű régi mesterek közé tar­tozott. Falunkban egyik autóbusz- megálló elnevezése a hivatalos menetrendkönyv szerint: Móric- hida, kereszt. Nevét a sok évtized óta ott magasodó, hatalmas, fából ácsolt keresztről (feszületről) kap­ta. Tavaly egy ízben, a késlekedő autóbuszra való várakozás unal­mában körbejártam és közelről alaposan szemügyre vettem a léc­kerítés övezte fakeresztet. — Ejha! — szólaltam meg elis­merően, felfedezve a kereszt szá­rát díszítő fafaragványokat. Ott volt a létra, a kalapács, a harapó­fogó, a lándzsa — szépen kimun­kálva. Ott tekergőzött a kígyó is: halálos döfésre induló feje mé­lyen a Keresztrefeszített talpa alatt — ártalmatlanul. — Meg tudná mondani, hogy ki csinálta ezt a keresztet? — for­dultam a megállóban várakozó másik utasjelölthöz, egy római ka­tolikus asszonyhoz. — Hát a Mihály bácsi — intett fejével magától értetődően Szabó Mihály lakóhelye, a Bordács fe­lé. Majd látva csodálkozásomat, amiért evangélikus ácsmesterre bízták római katolikus feszület megalkotását (annak idején, ami­kor a felekezeti különbség ilyen 'tekintetben még nagyon sokat számított), hozzátette: — Amikor a dombiföldi temp­lomot (a román stílusban épült, hétszázötven éves árpást római katolikus templom) renoválták, ott is Mihály bácsi végezte az ácsmunkát; a két tornyot is ö fed­te be fazsindellyel. Mórichidai lelkészi szolgálato­mat huszonegy évvel ezelőtt meg­kezdve feltűnt nekem, hogy mi­lyen kevés vasat, vasalkatrészt lá­tok kapukon, utcaajtókon, mel­léképületeken. Először elmara­dottságra gyanakodtam: hogy itt még a „fakorszakban” élnek az emberek. Aztán rájöttem a titok nyitjára: Mihály bácsi. Ö fával dolgozott, annak volt mestere. S amit csak lehetett, ö azt kihozta a fából, fölöslegessé téve a ko- vácsmunka egy részét. Ha egy ka­put megrendeltek nála, elkészítet­te, még bezárásra is alkalmassá tette. Nem csupán egyszerű kal- lantyúkat, reteszeket csinált, ha­nem bonyolult zárószerkezeteket is. Szőlőhegybeli présházára olyan furfangos „lakatot” fabrikált fá­ból, hogy annak néprajzosok és muzeológusok csodájára jártak. Értő művésze volt szakmájának, az ácsmesterségnek. A temetőt is ő népesítette be fakeresztek erdejével — és általá­ban: ingyen. ELJÖTT AZ ŰJESZTENDÖ és vele együtt az új anyakönyvi kö­tet megnyitásának ideje. Felütöt­tem a nagykönyvet és az első ol­dalra gondosan feljegyeztem: — ln nomine Dei! — Azután alája írtam: 1981. Az új munka Isten nevében va­ló elkezdése Írásbeli feljegyzésé­nek szokását a papai kollégiumból hoztam magammal. Ott dolgozat­füzeteink első oldajára is felír­tuk ezt a szöveget. Más kérdés, hogy hányán és hányszor csele,- kezdtük ezt valóban Isten nevé­ben. Mindenesetre szokásnak szép szokás; ezért is nem hagytam el. Azután bejegyzésre került az év első halottja, a január 11-én el­hunyt Szabó Mihályné Zámolyi Lídia. Mihály bácsi felesége mindössze négy hétig volt özvegy és követte férjét, hogy aranyme­nyegzőjük napján — január 15-én — már újra együtt lehessenek. Adatait írva arra gondoltam, az anyakönyvben is egymás mellé kerülhettek volna az annyira együvé tartozó házastársak, ha nincs a különböző év és a másik kötet. Kár, hogy így el vannak választva egymástól anyakönyvi- lég. Majd megvilágosodtam. De­hogy kár. Éppen ellenkezőleg. Az egymással összekötött házastár­sak — akiket a halál sem tudott szétválasztani — összekapcsolják az óesztendőt az újjal, a harma­dik kötetet a negyedikkel. Egybe­fogják az egész gyülekezetét: a holtakat (ecclesia triumphans) az élőkkel (ecclesia militans). „MELLÉKESEN” MÉG VALA­MIRE FIGYELMEZTET engem ez az általam végrehajtott anya­könyvezés: — Lehetséges és van sírig, sőt a síron túl is tartó házasság. A sűrű válások mai világában is. Sághy Jenő A LUTHERÁNIA ÉNEK- ÉS ZENEKAR március 22-én, vasárnap dél­után 6 órakor istentisztelet ke­retében a Deák téri templom­ban előadja J. S. BACH JÁNOS PASSIÓJÁT Közreműködnek: Pitti Katalin — szoprán, Schultz Katalin — alt, Molnár András — tenor, Berczelly István — bariton, Kuncz László — basszus, Trajt- ler Gábor — orgona. Vezényel: Weltler Jenő Igét hirdet: DR. HAFENSCHER KÁROLY evangélikus elet A Magyarországi Evaneéiikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felei: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest VÉLI.. Puskin ú. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 518—-20 412—Vili Előfizetési ár: egy évre 240,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 ® 81.0635 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla. vezérigazgató Istentiszteleti rend Budapesten, 1981. március 22-én Deák tér: de. 9. (úrv.) Takácsné Ko­vácsházi Zelma, de. 11. (úrv.) Ha­fenscher Károly, du. 6. Bach: János passió. Igét hirdet Hafenscher Ká­roly. Fasor: de. 11. (úrv.) Muntag Andorné. du. 6. Gáncs Aladár. Dózsa György út 7.: de. fél 9. Muntag Andorné. Üllői út 24.: de. fél 11. Rutí- kay Levente. Karácsony Sándor u. 31—33.: de. 9. Ruttkay Levente. Rákó­czi út 57/b.: de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Ruttkay Le­vente. Thaly Kálmán u. 28.: de. 11. Rédey Pál. Kőbánya: de. 10. Bogya Géza. Vajda Péter u. 33.: de. fél 12. Bogya Géza. Zugló: de. 11. (úrv.) Schreiner Vilmos. Rákosfalvar de. 8. Matúz Pál. Gyarmat u. 14.: de. 8. Schreiner Vilmos. Kassák Lajos út 22.: de. 11. Smidéliuszné Drobina Erzsébet. Váci út 129.: de. negyed 10. Benczúr László. Frangepán u.: de. 8. Benczúr László. Üjpest: de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet: de. 10. Virágh Gyula. Soroksár-Üjtelep: de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc: de. 10. Matúz Lász­ló. Kispest: de. 10. Bonnyai Sándor. Kispest-Wekerle-telep: de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely: de. fél 10. Schrei­ner Vilmos. Rákospalota-MAV-telep: de. 8. Rákospalota-Kistemplom: de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály: de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom: de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld: de. 9. Cinkota: de. fél 11. Szalay Tamás. du. fél 3. Kistarcsa: de. 9. Rákoscsaba: de. 9. Ferenczy Zoltán. Rákoshegy: de. 9. Kosa Pál. Rákosliget: de. 11. Feren- czv Zdltán. Rákoskeresztúr: de. fél 11. Kosa Pál. Bécsikapu tér: de. 9. (úrv.) Donáth László, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Madocsai Miklós, du. 6. Donáti} László. Toroczkó tér: de. fél 9. Mado­csai Miklós. Óbuda: de. 9. Görög Ti­bor. de. 10. Bencze Imre. XII., Tartsay Vilmos u. 11.: de. 9. Csákó Gyula, de. 11. Csákó Gyula, du. fél 7. Takács Jó­zsef. Budakeszi: de. 8. Takács József. Pest.hidegkút: de. fél 11. Takács József. Modori u. 6.: de. 10. Kelenföld: de. 3. (úrv.) Bencze Imre, de. 11. (úrv.) Missura Tibor. du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út 138.: de. 9. Missura Tibor Nagytétény: de. fél 9. Rozsé István. Kelenvölgy: de. 9. Zaveczky József teol. Budafok: de. 11. Zaveczky József teol. (szuppl.) Budaörs: du. 3. Zaveczky József teol. Törökbálint: du. fél 5. Zaveczky József téol. Csillag­hegy: de. fél 10. Kaposvári Vilmos. Csepel: de. fél 11. Mezősi György. — HALÁLOZÁS. Horváth An­tal, a kemenesmagasi gyülekezet évtizedeken át áldozatos presbi­tere és éveken át ügybuzgó gond­noka 83 éves korában, február 24-én elhunyt. Temetésén, feb­ruár 27-én, a családon kívül igen nagy számmal vettek részt a gyü­lekezet tagjai. Az igét Zügn Ta­más helyettes lelkész hirdette. „Most bocsátód el, Uram, a te szolgádat békességgel.” — Özv. Kudron Nándorné, a kiskőrösi gyülekezet volt felügye­lőjének özvegye, aki az egész gyü­lekezetnek fáradhatatlan jótevő­je volt, 82 éves korában elhunyt. Temetésén, február 20-án, ame­lyen Nagybocskai /Vilmos és Po- nicsán Imre lelkészek szolgáltak, igen nagy részvét mellett kísér­ték utolsó útjára. „Az Ür lesz örök világosságod .. — Lukács István ny. lelkész életének 81. évében hosszas szen­vedés után március 3-án elhunyt. Temetése március 5-én volt Győr­ben, a nádorvárosi temetőben. „Ama nemes harcot megharcol­tam, futásomat elvégeztem, a hi­tet megtartottam, végezetre elté­tetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Űr, az igaz bíró.. — Özv. Ádász Mihályné sz. Kulcsár Rozália, a szentetornyai gyülekezet hűséges tagja 85 éves korában elhunyt. Hitben élt gyer­mekei, unokái és dédunokái kö­zött. Utolsó útja is az igehirdetés hallgatása volt. Koporsója mellett Koszorús Oszkár orosházi lelkész, a Nyugat-békési Egyházmegye esperese hirdette az igét. — Héricz Jenő ny. igazgató-ta­nító, az iharosberényi, az iharosi és pátrói gyülekezetek kántor­tanítója és a nagykanizsai gyüle­kezetnek egy évtizeden át volt kántora hűséges szolgálat után 89 éves korában március 1-én, Nagy­kanizsát) csendesen elhunyt. Te­metése március 5-én volt Nagy­kanizsán a gyülekezet és a tanít­ványok nagy részvéte mellett. „Jól van, jó és hű szolgám...” EVANGÉLIKUS ORSZÁGOS MÚZEUM Budapest V., Deák tér 4. Állandó kiállítás: Evangélikussá)) a magyar kultúrában Időszaki kiállítás: Liturgikus művészet — keresztelési tárgyak Nyitva hétfő kivételével naponta 10—18 óráig NAPRÓL NAPRA „Aki az eke szarvára teszi a meglátogatja szenvedéseiben, ma- kezét, és hátratekint, nem alkal­mas az Isten országára” (Lk 9,62). VASÁRNAP. — „Én népem, mit vétettem ellened, mivel bán­tottalak? Felelj nekem” (Mik 6,3 — ApCsel 14,17 — Lk 9,57—62 — Zsolt 10). A számonkérő Isten nem, utasítja el az Öt számonkérő em­bert, de meg kell térnie feledé- kenységéből, hogy áldani tudja Urát jótetteiért és követni Öt. Ebben nem mi szabjuk meg a fel­tételeket („előbb”), hanem Krisz­tus, aki megszabadít a siránkozó hátratekintésből, és felszabadít a szolgálatra. „Elmúlt a régi. Kezd­hetem az újat. Adj erőt nékem, hogy bátran induljak Űj úton, mindig Teutánad. Véled új élet hajnala támad” (782. ének 3. ver­se). HÉTFŐ. — „Mert nem tisztáta- lanságra hívott el minket az Isten, hanem megszentelődésre. Aki te­hát ezt megveti, az nem embert vet meg, hanem az Istent, aki Szentlelkét is adja nektek” (5 Móz 5,29 — 1 Thessz 4,7—8 — 1 Pt 1,13—21 — Lk 19,11—27). Mit teszünk azzal, amit kaptunk? El­rejtjük emberek elől is, vagy ka­matoztatjuk? Aki szent, mert Is­tené, annak magatartásában is tükröznie kell ezt. Nem erőfeletti, önigazoló mutatvány ez, hanem a Szentlélek gyümölcse. Ö adja, amit tőlünk követel. Használjuk ki, amit ajándékba kaptunk: az időt, amit még élhetünk; a szere­teted ami rajtunk keresztül árad­hat másokra. Ez nem hiábavaló élet, mert Krisztus vére által meg­újított, szent élet. „Tisztítsd meg szíved, Krisztus szentegyháza, Urunk miattad pogány ne gyaláz- zam; S hogy megtartassál, nosza újulj végre, Szent papi népe!” (788. ének 7. verse). KEDD. — „Elküldi parancsát a földre, beszéde gyorsan terjed” (Zsolt 147,15 — ApCsel 2,47 — Mk 8,10—21 — Lk 19,28—40). Isten beszéde terjedésének az útjába gyakran azok állnak, akiknek akadályokat kellene elhárítaniuk. Kenyeret kaptak, de kővé váltak keményszívűségükkel. Evangé­lium, hogy Krisztus ereje köve­ket is meg tud szólaltatni. Kö- szívekből hússziveket formál. így szemünk láthat, fülünk hallóvá válhat, hogy értsük Krisztust, mint bibliaolvasók. Így nem úton­álló tanakodók, hanem gyüleke­zetét növelők vagyunk. „Ö, éb­reszd, tisztítsd, egyesítsed, A hí­vők szétszórt táborát, Reá kegyel­med fényit hintsed. Tisztán lás­son, ne fátylon át” (755. ének 2. verse). SZERDA. — „Én veled leszek — így szól az Ür —, és megsza­badítalak” (Jer 30,11 — Zsid 13,6 — Jób 7,11—21 — Lk 19,41—48. Őrjítő helyzet a szenvedőnek, be­tegnek, aki fogolyként állandó őrizet alatt érzi magát tehetetle­nül. Aki csak annyit tud, hogy Isten őrként figyeli minden moz­dulatát a zárka kémlelő nyílásán át.’ Aki felismeri, hogy Ura nem fogolyként Őrzi és kémleli vívó­dásait; hanem Jézus Krisztusban gányában és igéjével erősíti, sza­baddá vált a félelem nélküli szol­gálatra, a békességre vezető úton. „Nem bántja már szívemet Két­ség, aggodalom; Az Ö szent ár­nyékában Békén megnyughatom’’ (352. ének 5. verse). CSÜTÖRTÖK. — „De az Űris­ten kiáltott az embernek, és ezt mondta: Hol vagy? Az ember így felelt: Meghallottam hangodat a kertben, és megijedtem” (1 Móz 3,9—10 — Ef 3,12 — Jer 20,7—13 — Lk 20,1—8). Isten ellenállhatat­lan hatalma szavában nemcsak a bűn miatt ijesztő, de szolgálatá­ban állók is átélik ezt. Meg kell hallani! Elhallgatása nemcsak ön­égetés veszélyével jár, hanem má­sok útját is felperzseljük. Le­gyünk világító fáklyák, fényük­nél sokan találjanak Istenhez. Ás- kálódások nem áshatják vermün­ket, de Isten és emberek előtti el­rejtőzésünk jgen! Vívódásainkban az utolsó szó nem a kétségbeesésé, hanem a Krisztusba vetett biza­lomé és reménységé legyen „Ha erőnk lankad, Segélj, vígy magad, Ig’y bár vészbe borul egünk, Ve­lünk vagy te, nem rettegünk. Tenger harcon át Visz az út hoz­zád” (785. ének 2. verse). PÉNTEK. — „Eltörlöm hűtlen­ségedet, mint a felleget, vétkeidet, mint a felhőt. Térj hozzám, mert megváltottalak!” (Ézs 44,22—Ap­Csel 10,43—1 Thessz 2,13—20 — Lk 20,9—19). Isten népe, ha kire- készti Jézust életéből és a maga kezébe veszi életét és rábízott szolgálata irányítását, mindent elveszít. Krisztus nélkül nem őrlő malomhoz, hanem önmagát fel­őrlő malomhoz hasonló. Aki Jé­zusban hisz, bűnbocsánatát elfo­gadja igéjében, beleépült a gyü­lekezet közösségébe. Vágyódik is utána, nem rekeszti ki magát be­lőle. Közel került Krisztushoz, ezért keresi a testvéri közösséget. „Ne gondolj Istenre félve, Bárön- lelked háborít, Halld az Ürnak szent igéje így vígasztal s báto­rít: Ha bűnös vagy is, neked Meg­bocsát jó Istened, Szent Fiának szenvedése Lett bűnöd engeszte- lése” (353. ének 1. verse). SZOMBAT. „Erőt vettek raj­tunk. a bűnök, de te megbocsátod vétkeinket” (Zsolt 65,4—Kol 1,14 —2 Tim 4,1—5 — Lk 20,20—26). A bűnboesánatot kapott ember há­láját két irányba tükrözi. Az evangélium szolgálatát hűségesen betölti a maga helyén maradék­talanul: minden időben, függet­lenül emberi véleménytől, még­sem tolakodó rajongással, hanem türelemmel és a józanság Leiké­vel, az egész embert megragadó, egészséges, vagyis gyógyító evan­géliummal. Isten iránti hálánk másik területe a felsőbbség iránti kötelességeink teljesítése, mely biztosítja a földi javakban való részesedést, biztonságos életün­ket. „S bár vétkeztünk, te népedet önkebleden melengeted, Atyai kézzel áldod. Kegyelmed, mint védő paizs, Körülvesz, oltalmaz ma is Népet, hazát, országot” (503. ének 4.verse). Szimon János MAGYAR TEOLÓGIAI MUNKA KÜLFÖLDI EGYHÁZI KIADVÁNYOKBAN A legutóbbi hónapok során há­rom teológiai tanulmány jelent meg dr. Nagy Gyula teológiai pro­fesszortól külföldön. Az Európai Egyházak Konferen­ciája kiadásában angol, francia és német nyelven jelent még Géni­ben, az 1980. májusában Madrid- E1 Escorialban tartott nemzetközi egyházi konferencia teljes anyaga. A kptet címe: „Bizalom—enyhü­lés—lefegyverzés. Az . egyházak feladatai Európában.” A kötet közli dr.' Nagy Gyula professzor­nak, a konferencia munkájába és tematikájába bevezető tanulmá­nyát, valamint Simái Mihály aka­démikus előadását. A „Zeichen der Zeit”, az NDK evangélikus egyházának teológiai folyóirata, 1980. novemberi szá­mát teljes egészében a „leszerelés és az egyházak” témakörének szenteli, és közli az 1978-ban Sió­fokon tartott EEK-konferencia né­hány előadását, köztük első helyen dr. Nagy Gyula tanulmányát: „A fegyverkezési verseny világprob­lémája, és az európai egyházak”. Münchenben, az NSZK-ban, ün­nepi kiadvány jelent meg D. Al­bert Klein, romániai szász evan­gélikus püspök, 70. születésnap­jára, „Hinni és szolgálni” címmel. Megjelent a kötetben dr. Nagy Gyula professzor tanulmánya is, ezen a címen: „Áz ökumenikus mozgalom három mai fő kérdése”. — NYUGDÍJAS használt gyalupadot keres megvételre, lehet kisméretű is. Ajánlatok „Balaton” jeligére a kiadó- hivatalba kérek. — EXTRÉM Szolgáltató Polgári Jo­gi Társaság vállalja templomok és ha­sonló; magas építmények karbantartá­sát, veszéíytelenítését stb. állványozás nélkül, speciális (hegymászó) techni­kával rövid határidővel. Ügyvezető elnök: Soltész József. Telephely: 1201 Budapest, Jósika u. 103. Megrendelé­seket a fenti címre kérünk. — ÁLLANDÓAN vásárolok bélyeg- gyűjteményeket, 1947 előtti használt képes levelezőlapokat, levélborítéko­kat, és tábori postát. Cornides Sán­dor bélyegkereskedő. 1067 Budapest; Lenin krt. 79. (udvar!). Telefon: 121- 589.

Next

/
Oldalképek
Tartalom