Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-03-01 / 9. szám

HOGYAN TÖLTSÜK SZABAD IDŐNKET? Már magában a kérdésben benne érezzük okos felnőttek okos tanácsait. De ezeket a „komoly élettapasztalatot” sugárzó válaszokat eleve elutasítjuk, talán valami csak-azért-sem szellemben. Nem akarok hát komolykodva hasznos időtöltésről, személyiségünk kiteljesítéséről, és hasonlókról beszélni — azt hiszem, nem erre van szükség . . .

Sokszor tapasztalhatjuk azt a furcsa érzést egy-egy színházi előadás, film megnézése vagy zenehallgatás után, hogy a mü ugyan véget ért, de az egész valahogy, tovább hullámzik bennünk. Legördült a függöny, elhalt már a taps is, talán már a ruhatárban állunk sorban — és mégis minden olyan más! A felvetett gondolatok tovább motoszkálnak bennünk, talán még ügyes-bajos dolgaink fölé is kerekedhetnek.

Vagy kijövünk a moziból, ránk zúdul a napfény, vagy barátságtalan idő fogad — mégsem ezt érezzük igazán, hanem a film hatása alatt kicsit még bódultak vagyunk.

Vagy: felhangzik egy zeneszám utolsó akordja, s hirtelen mély csönd áll be: birkóznak bennünk az érzések, indulatok.

•HÁNYSZOR HISSZÜK AZT, HOGY SZINTE-SZINTE MEGTISZTULUNK! Súlyos, általunk talán csak sejtett igazságok formálódnak szavakká, bennünk szunnyadó indulatok kelnek életre színpadon, filmen, lemezei. Magunkra ismerhetünk a művekben. És mindezeken túl az igazsággal, becsülettel, széppel való szembesülés talán olyan törekvést is elindíthat bennünk, hogy magunk is megvalósítsuk ezeket.

E cél érdekében is nyúlnak talán művészek gyakran bibliai, egyháztörténeti témákhoz. Csak néhányat említünk a mostanában is műsoron levő darabok közül Madách: Az ember tragédiája és Mózes, Sütő: Csillag a máglyán, Égy lócsiszár virág vasárnap ja, Káin és Ábel, Bulgakov: A mester és Margarita, Székely János: Profán passsió, Németh László, Húsz János, továbbá a Salome című balett, az Énekek Éneke. Filmen nagy sikerrel adták a Máté evengéliumát, vagy pl. éppen most forgatnak Magyarországon egy francia Luther-filmet. SzámEGYMÁSSAL

A bibliaolvasó Ütmutató évi igéje így hangzik: ,,A jótékonyságról és az egymással való közösségvállalásról el ne feledkezzetek” (Zsíd 13, 16). Ezzel kapcsolatban Martin Kruse püspök (Nyugat-Berlin) újévi rádiónyilatkozatában arról szólt, hogy égetően szükséges osztozni a békében, a világ természeti kincseiben, a gazdagságban és szegénységben. A püspök utalt az igének a politikai távlatára, amikor kijelentette, hogy a népeknek fel kellene hagyniuk azzal, hogy hamis áldozatot, „irtóGondolatok filmről, színházról, zenéről

tálán szeneszerzőt sorolhatunk fel Bachtól kezdve egészen Szo- kolay Sándorig, akik a Szentírás vagy az egyháztörténet alapjan írták műveiket. Mindezeket az alkotásokat bízvást megnézhetjük- hallgathatjuk. Ugyanakkor azt is szem előtt kell tartanunk, hogy a szerzők saját gondolataik szolgálatába állítják a történeteket. De ezzel együtt reménykedhetünk talán abban is, hogy sokakhoz éppen így jut el a Biblia üzenete, kedvet adva az alapul vett történet fellapozásához.

EZ AZONBAN NEM JELENTI AZT, hogy a színháznak, mozinak, zenének kizárólag ilyen szerepe lenne. Élhetünk velük olyan esetekben is, amikor egyszerűen pihenni, kikapcsolódni, szórakozni akarunk. Manapság mintha hiánycikké kezdene válni a jó humor, a nevetés. Ezért ha szín- padon-filmen ilyenre bukkanunk, különösen is értékelhetjük azt. Persze különbséget kell tenni az igazi szellemesség — amely egyúttal igényes is, előadó és hallgató szempontjából egyaránt — és az olcsó, durva, közönséges poénok között. Egy-egy vérbő vígjáték vagy ötletekkel megrakott film megtekintése segíthet, hogy erőt gyűjtsünk kevésbé könnyed helyzetekre is.

Vannak fiatalok, akiknek problémát okoz, hogyan álljanak hozzá az ifjúság körében általában igen népszerű — s az idősebbek által gyakran hevesen bírált — pop-zenéhez és hasonló törekvésekhez. Ezekről azt mondhatjuk, hogy önmagukban nincs bennük semmi elvetendő, sőt a szokatlan, ám az ifjúság körében közérthető formák miatt hitelesebben tudjál kifejezni a fiatalok érzésvilágát, gondolkodásmódját.. Miért ne jelenthetnének ezek is pihenést, ki- kapcsolódást? Persze nem szabad bennük elveszni, s el kell tudni határolni magunkat a mind fenyegetőbben hódító cinizmustól, italozástól, sőt kábítószerezéstől.

A MŰVÉSZETBEN ALKOTŰ ÉS BEFOGADÓ, szerző és műélvező kapcsolata lehet megtisztító, felszabadító, pihentető hatású. Lelki gazdagodásunkhoz az is hozzátartozik, hogy megfelelően értékeljük és szeretjük a művészetet. ■

Fabiny Tamás

MEGOSZTANI

zatos emberáldozatokat” hozzanak.

Gerhardt Heintze braun- schweigi (Wolfenbüttel, NSZK) püspök az évi igével kapcsolatban aláhúzta, hogy a békéért való fáradozásnak nincs alternatívája és ez az erőfeszítés áldozatot kíván. Egy egyházi lapnak adott cikkében a püspök rámutatott, hogy a békéhez vezető helyes út felöl keresztyének között is vita folyik, de nem szabad, hogy ez a vita ellenséges érzéseket keltsen.

Yasi szórványból fővárosi szórványba

Benkö Béla a csillaghegyi gyülekezet új lelkésze

Néhány esztendő leforgása alatt a csillaghegyi gyülekezet vidékies családi házak közé rejtett épülete bekerült a főváros vérkeringésébe. Mellette jelölték ki a Szentendre felé menő kétsávos autóút nyomvonalát. S amióta ez megépült, különösen a hétvégeken, autóáradat özönlik rajta a Dunakanyar felé és aztán vissza.

AZ EGYKOR KÖVETSÉGI NYARALÓNAK TERVEZETT kétszintes villaépület szembeöt- lik minden arra utazónak, különösen Szentendre felől jövet, ha pirosra vált a közlekedési lámpa a Mátyás király úti kereszteződésnél. — „Erős vár a mi Istenünk” köszönt a fekete betűs felírás a kerek bejárati épületrész homlokzatáról. S hogy mindenki számára egyértelműbb legyen, az, hogy ez a nem kimondottan templomra emlékeztető épület istentiszteleti helyet rejt magában, a bejárat mellett egy fémvázas. testes harangot tartó harangláb is erre utal.

A modern autóút, a gyorsvasát közel hozta Csillaghegyet Budapest szívéhez, s közben egy ,.úi város” születik mellette, melynek békásmegyeri lakótelep a neve. Több ezren lakják már. és mire teljesen felépül, közel hatvanezer ember talál otthont a szemlátomást növekedő többemeletes épülettömbökben.

TALÁN ALIG ÉRI EL A NÉGYSZÁZAT az Ürömön, Pi- liscsabán és még néhány kisebb településen szétszórt csillaghegyi gyülekezet lélekszáma, de evangélikusok százaira találhat a benépesülő lakótelep új polgárai között a gyülekezet, lelkésze, ha van testi és lelki ereje felkutatni és a kis evangélikus közösség tagjaivá tenni őket. ,

Kaposvári Vilmos közvetlenül Budapest fölszabadulása után, harminchat évvel ezelőtt került az akkor is kicsiny csillaghegyi szórványgyülekezet élére. A főváros közvetlen közelségében igazi szórványkörülmények között szolgált nagy hűséggel, igényeit a gyülekezet szerény teherbíróképességéhez igazítva. Miközben éveinek a száma sokasodott, a szolgálata pedig nem vált könnyebbé, sőt az új hívek fölkutatása egyre több utánajárást igényelt volna, megérlelődött benne az elhatározás arra, hogy ezt a feladatot egy fiatalabb, de éppen a szórványmunkában tapasztalatokkal rendelkező utódnak adja át.

Benkö Béla lelkész neve és szolgálata Vas megyében ismerős. Nádasdon, az úgynevezett vasi misszióban, kezdte, majd

munkatársait is. Meglopja a közösség vagyonát, s így igazságtalanul anyagi javakhoz jut. A fusizó Isten parancsa ellen vétkezik, aki tilt minden lopást!

A BECSÜLETES MUNKÁNAK MEGVAN A MÉLTÓ JUTALMA és eredménye. Mi, keresztyének tudjuk, hogy egyszer munkánkról, élethivatásunkról is az ítélő Isten előtt adunk' számot. Ezért úgy végezzük földi munkánkat és töltjük be élethivatásunkat, mint akik nemcsak embereknek, hanem Istennek is számadással tartozunk. Nagy István

ságuk a keresztyénség szétszaka- dozottságát inkább állandósítja-e, ahelyett, hogy legyőzné. Ezért a csatlakozás megkönnyítésére a Brit Egyházak Tanácsával közös bizottságot állítottak fel, hogy — Alan Clark keletangliai püspök szerint — „az előre — és ne a visszafelé haladás útját találják meg”. Többé tehát már nem a Brit Egyházak Tanácsának erkölcsi, kérdésekben tett nyilatkozatai, vagy. anyagi nehézségek állnak a csatlakozás útjában.

Szabó Lajos lelkészt követte Kis- somlyón. Szórványszolgálat volt ez a javából. Február 15-e óta pedig — ha a táj, az emberek és a körülmények egy kissé mások is — a szolgálat lényégét tekintve ugyanazt folytatja Csillaghegyen.

D. DR. OTTLYK ERNŐ püspök vállalta az új lelkész beiktatását ezen a vasárnapon és a nyugalomba vonuló elbúcsúztatását. A Hegyi beszédből választott ige alapján hirdette a szeretet jézusi új törvényét.

Benkö Béla a szántóföldbe rejtett kincs példázatát választotta és megrendítő átéléssel beszélt a kincsről, amely a Jézus Krisztus megismerése által nyert új élet. Ennek a kincsnek a keresésére és megtalálására akarja végezni a szolgálatát a csillaghegyi hívek között.

SZÁMOS KÖSZÖNTÉS hangzott el a közgyűlésen. Ottlyk Ernő püspök testvéri közvetlenséggel és szeretettel méltatta Kaposvári Vilmos évtizedeken át végzett hűséges lelkészi- munkáját és meleg szavakkal ajánlotta a gyülekezetnek az újonnan beiktatott lelkészt. A III. kerületi Hazafias Népfront Bizottsága nevében Pánczél Sándor fejezte ki jókívánságait. A Budai Egyházmegye lelkészeit Reuss András, egyházunk külügyi titkára képviselte. Megható melegséggel és a szolgatársi közösség kifejezésével búcsúztatták Benkő Bélát a Vas megyei lelkésztársak, akiknek az üdvözletét Fehér Károly alsósági lelkész tolmácsolta. A kemenesaljai gyülekezetek és lelkészeik külön köszöntését hozta el Józsa Márton celldömölki lelkész. Varga Károly kissomlyói kántor szólóénekkel és keresetlen, őszinte szavakkal fejezte ki az elbocsátó gyülekezet háláját a közöttük végzett áldozatos szolgálatokért és kívánt sok áldást az űj helyen végzendőkhöz. A testvéri református egyházat Deák Zoltán, a római katolikusokat pedig Neszmélyi József képviselték.

Benkö Béla nagyon szerény szavakkal mondott köszönetét az elhangzott üdvözletekért, jókívánságokért. Csillaghegyen nem is lehetne másként kezdeni és folytatni a lelkészi szolgálatot. A körülmények, a maroknyi gyülekezet, a sürgős renoválásra szoruló épület, a nagy elszánást és áldozatot igénylő feladatok mind erre intenek. De a hűségesen és kitartóan végzett pásztori szolgálat biztató eredményeket ígér. A kicsiny imaterem, ha Isten is úgy akarja, hamarosan szűknek bizonyulhat. S lehetne-e ennél jobbat kívánni most Benkő Bélának?

Köszeghy Tamás

Főállás — másodállás —fusizás

(Folytatás a 2. oldalról)

ennek a munkahely, a társadalom, népünk látja kárát. Az Istentől kapott hivatását az ember nem tudja hiánytalanul betölteni.

AKI ISTEN ELŐTTI FELELŐSSÉGGEL VÉGZI MUNKÁJÁT, soha nem végezhet fusi- rhwnkát. Fusizik az, aki munkahelyén a közösség (állam, vállalat stb.) javaiból magának, vagy másoknak valamit elkészít.

A munkahelyén fusizó ember olyan bért vesz fel, amiért nem dolgozott meg. Ezzel megcsalja

BRIT RÓMAI KATOLIKUS PÜSPÖKÖK A KERESZTYÉN EGYSÉGÉRT

Anglia és Wales római katolikus püspökei a Brit Egyházak Tanácsához (BCC) való csatlakozás előtt meg akarnak győződni arról, hogy a római katolikusok tagsága nemcsak a keresztyénség bizonyságtételének hitelességét fogja erősíteni (efe- lől nincs is kétségük), hanem Az igazi keresztyén egységet. Londonban, a múlt év végén tartott tanácskozásukon elismerték,

hogy az érvek döntően a csatlakozás mellett szólnak. Ugyanakkor határozatlanok voltak afelől, hogy a Tanácsban való tagr« it Í€iS*Z ti In US viltíg

„Történetek az alkohol(izmus)ról” ezt az alcímet viseli a karcsú kis kötet, amely az Alkoholizmus Elleni Országos Bizottság kiadásában látott napvilágot, es amely kilenc elbeszélésben tart tükröt a szörnyű kór elé. Az elbeszélések — feltehetően — nem a kötet számára készültek, s így korántsem tanmesék, hanem színvonalas alkotások, amelyeket a szerkesztő, Hajnal László Gábor válogatott és fűzött az adott téma láncára. A szerzők a fiatal írónemzedékhez tartoznak, de többségük neve már kötetek alapján vált ismertté, csupán a címadó novella szerzője, Fekete János tartozik az élemedet- tebb korosztályhoz. Az elbeszélések hősei, javarészt széthullott karakterű, személyiségüket vesztett emberek, az őrültség küszöbén vagy már azon is túl; van akivel az elmegyógyintézetben találkozunk, mással az elvonókúrán, némelyekkel kocsmák mélyén, esetleg turistaházban. Közös nevezőjük a talajvesztés. Az okok különfélék, de néha összegubancolódnak a következményekkel, és olykor tűnődni kényszerülünk olvasás közben: valóban a társadalmi-történelmi-családi bajok tekinthetők valódi oknak vagy inkább az eleve sérülékeny személyiség, amely összetört az élet ütései alatt?

Fekete János Fantasztikus világának hőse nem képes szabadulni börtön- és tábor-élményeinek emlékeitől; Ördögit

Szilveszter öreg fuvarosának fülében még mindig visszacsengenek a hangok, amelyek egykor kuláknak szidalmazták; Császár István elvonókúrára bevonult festőművésze széthulló családból menekült a feje fölé fedelet adó gyógyintézetbe; Hajnóczy Péter abszurd elbeszélésének fiatal falusi mészárosa pedig beleszeret a véradó plakáton látható fiatal lányba, és „vérkűllá” változik, hogy ily módon tegyen eleget az álomkép kérésének, mert ő a szürke és sivár hétköznapokból sodródik az őrület fel; Hajnal László Gábor fiataljai csalnak és meg- csalatnak, mert hiába keresik az igazi, tiszta, szép érzelmeket — valamiképp valamennyien a kor s a neveltetés áldozatai, megtépázott, mélyrehulló lelkek, akiknek nincs kiben megkapaszkodniuk, és nincs a mélységből kihez kiáltaniuk.

Lesújtó, rideg, vigasztalan világ, a Fantasztikus világ, nem mutat kiutat, s ezen a tényen irodalmi értéke sem változtat. Gyermeteg tanítás lenne azt a következtetést leszűrni belőle, hogy „ne igyál, ■mert ide jutsz!” Éppen így azt is mondhatnánk, hogy „ne élj a XX. században, mert esetleg meghaladja erődet!” Inkább a jelzést kell kiolvasnunk belőle, miért, miként, mitől roppan össze annyi kortársunk, és mit tehetünk a megelőzés érdekében ?

Alkoholt mindig fogyasztottak a népek, mióta csak történelmi eszünket tudjuk. Szőlőt a bárkából kilépő Noé is ültetett, Lót lányai is leitatták apjukat. Bor folyt a dionüszoszi bacchanáliákon; a szesz talán az emberiséggel is egyidős. De ha nem az időben, hanem a térben tekintünk szét: hideg éghajlatú vidékek lakói mindig is használták a belső fűtésnek ezt az eszközét, napfényes déli tájakon pedig (Itália, Dél-Franciaország) víz helyett fogyasztják a könnyű vörösbort, anélkül, hogy lerészegedinének tőle.

Az alkoholizmus azonban más: áldozata nem az italt szereti, hanem a mámort, számára kábítószer a szesz, mert menekülni akar élet. sors, végzet elől, mert szabadulni vágyik önnön eszméletétől. Ki ezért, ki azért: egyiken a történelem tankjai robogtak át, (s ha rajta nem, hát felmenőin, de ő már tépett idegekkel született, s komor környezetben nőtt fel); másik a természetből való kiszakadásba roppan bele, fojtogatja a kőtenger légköre, de visszatérni nem képes többé; a harmadikat értelmi síkon feldolgozhatatlan szorongás gyötri; a negyediket, s a legtöbbet a széthullott csal ad, a közösségvesztés dönti romlásba. Korunk embere oly büszke nagykorúságára, s nem veszi észre, hogy járni tanuló gyermek csupán, ha elengedte a felülről vezető Kezet, csetlik-botlik, összezúzza magát.

Az alkoholizmus a XX. század népbetegsége világszerte. Diakóniai feladat és kötelesség, küzdeni ellene. Elsősorban azzal, hogy idejekorán felfigyelünk veszélyeztetett embertársainkra, támaszt nyújtunk nekik, mielőtt a lejtőre, lépnének.

Azoknak a testvéreinknek pedig, akik éppen e diakóniai feladat betöltése végett jobban meg akarják ismerni az alkoholizmus problematikáját, ajánljuk Andorba Rudolf, Buda Béla, Cseh-Szom- bathy László „Az alkoholizmus kifejlődésének tényezői” c. tanulmánykötetét, mely a Statisztikai Közlemények sorozatban jelent meg 1972-ben, és A deviáns viselkedés szociológiája (Gondolat, 1974.) című úgyszintén Andorka—Buda—Cseh- Szombathy válogatta kötetből az alkoholizmusról szóló fejezetet. Ezekből — a könyvtárakban még fellelhető tanulmánykötetekből hazai és világviszonylatban megmutatkozik a kérdéskör egésze, csupán a számadatok változtak azóta: a helyzet rosszabb lett. Ideje végre, hogy teljes társadalmi összefogással a mentés, és főként a megelőzés munkájához lássunk. Bozóky Éva