Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1981-09-20 / 38. szám
Egyház a jövőben Hagyományok ápolása és újak teremtése E 1 i l\ ll VA iSÁ R N A Pl 6 ÉJ E Boldog jövendő Ézs. 32,15—18. AZ EMBERT LEGINKÁBB FOGLALKOZTATÓ KÉRDÉSEK EGYIKE a jövő kérdése. A „mi lesz?” sokszor még a „mi van?”-náj is jobban érdekel minket. Mi lesz velem, mi lesz a családommal, a gyermekemmel, mi lesz a világgal? Aggodalomra bőven van ok. Betegség és halál fenyegetik életünket, naponta hallunk arról, hogy a felelődén gazdálkodás következtében elfogynak földünk természeti kincsei, a környezetszennyezés nyomán lakhatatlanná lesz bolygónk. Fennáll az atomveszély is. Ügy tűnik, mintha a jövő csak rosszat tartogathatna számunkra. Az ember szeretne valami biztosat tudni, mert a bizonytalannál még a biztos rossz is jobb. Hogy mit hoz a jövő, ezt nemcsak tudósok próbálják meg körvonalazni. Hanem az ember ojyan ablakokon keresztül is megpróbál bepillantani a holnapba, amelyet Isten eltiltott. Halottidézés, jóslás, horoszkóp révén. Isten igéje figyelmeztet: „Mert utálatos az Ür előtt mindaz, aki ilyet cselekszik” (5 Móz 18, 12). AMIT A JÖVÖRÖL TUDNUNK KELL, azt Isten elmondja. Az a jövő, amelyet igéje feltár előttünk, boldog jövő. Ennek a jövendőnek az ígérete nemcsak ebben az ézsaiasi próféciában hangzik el, hanem az egész Biblia központi üzenete. Eljön az idő, amikor Isten újra kezébe veszi világunkatj amikor megtisztítja azt minden rossztól, amikor új eget és új földet teremt, amelyben nem lesz többé könny, halál, gyász, jajkiáltás és fájdalom (Jelenések 21, 4). Isten új világában megvalósul maradéktalanul az a rend, amejyet most megzavar a bűn és az emberi önzés. A béke és a biztonság világát ígéri Isten, azt a világot, amely után annyira vágyódnak sokan. Ennek a boldog jövőnek zálogát is adta Isten. Az Ószövetség népe még csak „vakon”, egyedül Isten szavára, ígéretére építve, hihetett benne. Az Újszövetség népe számára Isten ennek a jövőnek egy másik biztosítékát is adta. Nemcsak a szavát, hanem Jézus Krisztus feltámadását. Az a jövő, amelyet Isten Ézsaiás prófétán keresztül még csak ígért, Jézus Krisztus feltámadásában már megkezdődött. A keresztény ember boldog jövendővárása ezért nem a jövendő bizonytalanságában élő ember vágyálma, hanem megalapozatt reménység. EZ A REMÉNYSÉG NEM IS TÉTLEN VÁRAKOZÁS. Akinek határozott látása, elképzelése, hite van a jpyőt illetőleg, az a jelenjét eszerint alakítja. Az Isten által megígért új világ hite tehát a mindennapi életünk egyik legnagyobb erőforrása. Aki előtt ismert a cél, gz többé már nem bolyong, hanem határozott irányt vesz. A jövő ígéretében így vehet határozott irányt életünk. Aki tudja, hogy Isten új világa el.iön, mert Isten maga gondoskodik erről, az már most, ennek a világnak a várásában is úgy él és cselekszik, hogy számára az új értékek a mérvadók. A jövő Jézusé, A Feltámadotté. Az ő új világának értékei a békesség, az igazság, a szeretet. Minden más értékét. és értelmét veszti.világunk sokszor élt már át inflációt, amikor régi értékek elvesztek. Aki ma azt mondja, hogy boldogulni csak önzéssel, csalással, könyörtelenséggel, erőszakkal lehet, az kénytelen lesz átélni, hogy semmije sem marad, mert Isten új világa a szelídeké és a tiszta szívűeké lesz. A boldog jövendő Isten Lelkének már megkezdett munkája. Mi pedig, akik reménykedünk ebben a boldog jövendőben, Isten munkatársai, az ő eszközei lehetünk, hogy ebből a boldog jövőből már most, ma meglátszódjon valami bennünk és körülöttünk. Balicza Iván Imádliozziinli! Mennyei Édcsatyánk! Köszönjük Neked, hogy népi hagysz minket bizonytalanságban és kétségben. Köszönjük új világod ígéretét, hogy reménységünk lehet. Urunk, Te azt akarod, hogy minden gyermeked, minden ember boldogságban, békében és biztonságban éljen, és Te mindent meg is teszel ezért. Kérünk, formálj minket eszközeiddé, hogy mi is tudjunk munkálkodni ezért az új világért! Áraszd ki ránk ma is Lelkedet, hogy ahol a Te gyermekeid ygnngk, ott már láthatóvá legyen valami abból az újból, amit a mi Urunk Jézus Krisztus ho- zott erre a földre. És hozd ej a Te országodat, amelyben nem lesz többé bűn, halál, fájdalom, könny, igazságtalanság, hanem csak Te leszel minden, mindenekben! Ámen. EGY-EGY NAGY ÜNNEPEN sok falusi lelkészünk találja magát szemben ugyanazzal'a képpel, mikor a templompadokban egymás mellett ülőkre néz: régi népviseletüket hordó idősebbek, divatosan öltözött fiatalabbak, esetleg farmernadrágos fiatalok ülnek egymás mellett. Nincs ebben semmi különös — gondolhatja valaki —, sőt, az a jó, ha ez így van egy gyülekezetben. Hiszen a gyülekezet mindenkié: időseké, középkorúaké és fiataloké. Ez a kép a gyülekezet élet- képességéről tanúskodik. Mégis — ilyenkor sok lelkész teszi fel magának a kérdési: most kinek, hogyan prédikáljak? A hagyományokat — bennük az egyházi hagyományt is — őrző népviseletes gyülekezeti tagnak, vagy a hagyományoktól — köztük az istentisztelet kötött formájától is — idegenkedő fiatalnak? Nehéz ezt eldönteni, mert emö- gött nem csupán nemzedéki probléma feszül, hanem benne rejlik egy átmeneti kor sok-sok kérdése. Úgy szoktuk ezt megfogalmazni. hogy ma gyülekezeteink átmeneti korban élnek; mely átvált a népegyházi életformából a felelősséget hordozó, szolgálatot vállaló, tudatos egyházi életformába. ÉLNEK HAZÁNKBAN OLYAN GYÜLEKEZETEK, ahol a hagyomány, a tradíció ma is nagy szerepet játszik. S vannak egész „modern” gyülekezeteink, városokban, lakótelepeken, ahol a sou- íelől jött, hagyományát rendszerint otthonhagyó, modern élet- körülmények közé került evangélikusok számára az egyházi hagyomány nem jelent többet a levetett népviseletnél. Szép-szép, de mire jó? A modern életkörülmények közt nem lehet „mozogni” benne. Sokan — többségükben leghűségesebb gyülekezeti tagjaink — úgy gondolkoznak: őrizni kell a hagyományt, mert ha ez elvész, nem lesz gyülekezet! Mások ugyanakkor úgy vélik: fel kell rúgni a hagyományokat, a jövő érdekében egészen újat, modernet. kell a helyére hozni az isten- tisztelet rendjében, az éneklésben, a gyülekezeti életben! KINEK VAN IGAZA? A „mindent megőrizni” akaróknak vagy a „mindent megváltoztatni” követelőknek? Egyiknek sem. Vannak jó egyházi hagyományaink, kár lenne, ha kivesznének. Az idejétmúlt, használhatatlan úgyis kiesik az idő rostáján. „Nemrég úrvacsorát osztottam egy tanyán élő idős asszonynak. Remegő hangon, fejből énekelte a rég tanult éneket: „Teremtő Istenünk ...” A régi. sokak által ismert és szeretett szlovák Tra- nosciusból származó ének számáA SAJTÓOSZTÁLY FELHÍVÁSA A Sajtóosztály értesíti a Lel- készi Hivatalokat és a Gyülekezeteket, hogy az Útmutató megrendelések október 15-ig, az 1982. évi EVANGÉLIKUS NAPTÁR megrendelések október 31-ig küldhetők be. A Sajtóosztály kéri, hogy az Útmutató és Evangélikus Naptár megrendelésen más iratterjesztési anyagot ne rendeljenek a Gyülekezetek, kizárólag ezt a két kiadványt. A Sajtóosztály az igényeket a beérkezés sorrendjében igyekszik kielégíteni. A határidőn túl- beérkezett megrendeléseket a Sajtóosztály nem tudja figyelembe venni. A Sajtóosztály kéri megrendelőit, hogy a két kiadványból csak a szükségletnek megfelelően küldjék be megrendeléseiket. Az Útmutató ára: 9,— Ft. A Naptár ára: 20,— Ft. ra nyolc évtized alatt sem üresedett meg, élete határán is hitének kifejezője. Látogatásaim során találkoztam olyan idős evangélikussal, akinek Bibliája mellett napi olvasmánya volt a német eredeti Stark-féle áhítatos könyv. Gyermek bibliaköröseink egyik legkedvesebb éneke éveken át a régi középkori himnuszból származó húsvéti ének volt: „Királyi zászló jár elöl...” Hagyományok, melyek évtizedek, sőt évszázadok alatt sem üresedtek meg: ma is kifejezik hitünk lényegét és tartalmát. SOK ILYEN JÓ HAGYOMÁNYA van evangélikus egyházunknak. Szinte el sem lehet sorolni: énekek, liturgikus formák, sokszor különböző nemzetiségi kegyesség! szokások. Bennük tovább él őseink hitének, bizonyságtételének minket is gazdagíió drága öröksége. Természetes azonban, hogy minden nemzedék keresi azokat a kifejezési formákat, lehetőségeket, melyek közt ma élheti meg TÖBB ÉVES ÉS JÖ HAGYOMÁNYA az Iparművészeti Múzeumnak az, hogy egy-egy műtárgyat kiemelve a hónap műtárgyának mutat be. E tárgyak egy-egy művészettörténeti korszakot is jellemeznek, örülünk annak is, hogy e tárgyak jelentős része egyházi műemlék. így került oda, főhelyre, szeptember hónapban egy 1952-ben vásárolt felöltöztetett Mária-szobor. Eredeti elhelyezési hejye ma már nem állapítható meg, dp a textília anyagából a szakértők arra következtetnek, hogy az 1760-as években keletkezhetett. A dús hímzés az egyéb egyházi textíliáknál is alkalmazott, szimbolikus jelentőségű motívumokat használ fel. Ruházata, amellyel a műtörténészek véleménye szerint csak alkalmilag díszítették a szobrot, szimbólumanyagában protestáns területen sem teljesen ismeretlen. így a szőlő és a búzakalász a megtestesülés, a gránátalma a feltámadás, a rózsa a szüzesség, a szegfű az eljegyzés, a zöld ág az újjászületés szimbóluma. Hazai egyházi műtörténeti emlékeink között igen ritka az ehhez hasonló Mária-szobor, amely Megváltónk anyját szinte gyermeklányként ábrázolja és korabeli ruhákba öltözteti. ÚJRA KEZEMBE VETTEM Péchy Blanka: Beszélni nehéz könyvét. Színes mű. Életes nyelv- filozófia és gyakorlati jó tanácsok sokasága. Nyelvhelyességi, kiejtési szabályok. Egy hosszú és gazdag színészi életpálya emlékei, ötvöződve pontos nyelvi meghatározásokkal abban a bizonyosságban, hogy az élő nyelvet maradéktalanul nem lehet szabályok közé szorítani. Ösztönös és törvényszerű, mint maga az élet. Formálható is. És mindenképpen jellmező ránk, még úgy is, hogy hallott és kimondott szavaink jellemformáló és jellemromboló hitét. Ma élő evangélikus gyülekezeteinknek — ha nyitott szemmel járnak — ismételten rá kel. csodálkozniuk: mennyi új lehetőséget ad Isten, melyek évek során „hagyományokká” válnak. Kevés a lelkészünk, aktivizálódnak sok helyütt gyülekezeti tagjaink. Szétszórtságunkban erőte- iennek érezzük magunkat, kialakult a testvéri kapcsolatfelvétel sok új formája (presbiteri találkozók, gyülekezeti kirándulások). Hírközlő eszközeink révén kitágult a látóhatárunk, megtanulunk egy egyházban, egy emberiségben gondolkozni. Kisebb a tekintélyünk, jobban megtanulunk a szolgáló Krisztus nyomában járni és szolgálni. AZ A REMÉNYSÉGÜNK, hogy nemcsak renovált templomainkat, új lelkészlakásokat, hanem szélesre tágult, felelősséget hordozó, a szolgálat örömét és szépségét megtapasztaló hitünk drága örökségét is ráhagyhatjuk az utánunk következő nemzedékre. erejűek lehetnek. Bár nyilván a tanítványok tájszólására utalt Jézus elfogatása éjszakáján a szolgálóleány szava Péterhez: hiszen beszéded is elárul — szavaink árulkodnak rólunk. Nemcsak nyelvi műveltségünkről jellemünkről is. Mert beszélni szépen, igazán, tényleg nagyon nehéz. Tiszta szív is kell hozzá. HA NAGYON FÁRADT VAGYOK, szívesen nyúlok oda Fekete István valamelyik könyvéért. Ha kevésbé, nem bánom, ha Szakonyi Károlyéi közül kerül valamelyik a kezembe. Így minap az Emberi üdvözlet. Címadó novellájában az író katonakorára emlékezik. Botos Pál a katonaságnál szeretné megtalálni a sehol fel nem lelt közösségi érzést. Próbálkozása reménytelen. Gúny kíséri, amelyre kegyetlenséggel válaszol. Élete tragédiába torkollik. Van-e úgy, hogy valakiből tényleg hiányzik a közösség- formáló erő? Vagy nincs senki, aki a szunnyadót, az alig meglevőt életre hívja? Botos Pál embert, testvért keres kétségbeesetten. Nem ismerjük őt? VALÓSÁGOS IRODALMA VAN már az ingázásnak. Tar Sándor novellája, a. rádióban is elhangzott 6714-es személy is a hétvégi fekete vonatok embertelen világát mutatja be. Bizonyos, hogy ésszerű ipartelepítési politika oldhatja meg csak gyökeresen e súlyos társadalmi problémát. Addig is józan és keserves ábrázolásokon kívül nem lehetne-e valamit tenni e súlyos gond legyőzésére? Akár úgy is, hogy ingázó községek gyülekezetei és lelkészei kiemelt szeretettel forduljanak azok felé, akik az ingázás annyira nem kívánatps életformáját kénytelenek élni. Schreiner Vilmos — Szentháromság ünnepe után a 14. vasárnapon az oltárterítő színe zöld. A délelőtti istentisztelet oltár! igéje: Lit 17, 11—19: az igehirdetés alapigéje: Ézs 32, 15 —18. — evangélikus istenTfSZTELET A RÁDIÓBAN. Szeptember 20-án, vasárnap reggel 7 árakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet SÜMEGHY JÓZSEF, vadosfai lelkész. — CSANÁDAPÁCA. Augusztus 23-án szeretetvendégség keretében köszöntötte a gyülekezet Hegedűs Lajos lelkészt, lelkésszé avatásának ötvenedik évfordulója alkalmából. A gyülekezet nevében a volt tanítvány, Ribár János ceglédi lelkész, az egyházmegye elnöksége és a lelkészi munka- közösség nevében Koszorús Oszkár esperes mondott köszöntést. A hívek népes serege meleg szeretettel vette körül lelkipásztorát. — KECSKEMÉT. A városnak a távhívóhálózatba történt bekapcsolásával egy időben megváltozott a Bács-Kiskun Egyházmegye Esperesi Hivatalának telefonszáma. Az új telefonszám: 23-506. Akik távhívással tudják felhívni, először Kecskemét körzetszámát, a 76-ot tárcsázzák. Szeptember 18-án, pénteken este 8 órai kezdettel Trajtler Gábor orgonaművész, egyházzenei igazgató orgonaestet tart a budavári Mátyás-templomban. Műsorán Bach-, Vidor- és Liszt-művek szerepelnek. Közreműködik Szöke- falvy-Nagy Katalin énekművésznő. — KITÜNTETÉS. A Magyar Néprajzi Társaság Dedinszky Gyula ny. békéscsabai lelkésznek és Koppány János tótkomlósi lelkésznek — kiváló gyűjtőmunkájuk elismeréseként Asztalos Gyula-emlékérmet adományozott. A kitüntetettek, mint önkéntes néprajzgyűjtők, sikeres dolgozataikkal segítették a néprajzi gyűjtőmunkát. Koppány János 1070 darabból álló néprajzi gyűjteményét Tótkomlós községre hagyta. A gyűjtemény az alföldi szlovákság néprajzi tárgyú anyagát tartalmazza. — HALÁLOZÁS- Weiler Henrije, az ausztriai evangélikus egyháznak 18 éy óta szolgáló lelkésze, aki előzőleg Ivándárdán, Nagy tárcsán, Szepetneken és Izményben szolgált, szeptember 1-én gyermekei pécsi otthonában váratlanul elhunyt. Temetése szeptember 4-én volt Izményben. „Az igaznak emlékezete áldott!” Sárkány Tiborné A Magvar Előkészítő Bizottság és a Külügyi Bizottság együttes ülése Szeptember 7-én az Országos Egyház Üllői úti székhazának tanácstermében együttes plsét tartott a Lutheránus Világszövetség VII. nagygyűlését előkészítő Magyar Bizottság és a Külügyi Bizottság Az ülésen jelen yolt az Országos Egyliá* Elnöksége és több meghívott munkatárs. • Dr. Káldy Zolfán püspök-elnök imádsága és megnyitó szavai után Reuss András külügyi titkár összefoglaló jelentést adott a Külügyi Bizottság ez évi munkájáról, és ismertette a soron következő eseményeket és feladatokat. Nagy érdeklődéssel hallgatta meg a mintegy negyven részvevő ár. Káldy Zoltán püspöknek, a nagygyűlést előkészítő -bizottság elnökének beszámolóját az LVSZ Végrehajtó Bizottsága turkui üléséről Különösen is nagy figyelem kísérte a püspök tájékoztatóját á Végre hajtó Bizottságnak a VII. nagygyűléssel kapcsolatos tárgyalásairól, az idevonatkozó határozatokról és a nagygyűlés témájáról. A beszámolót követőleg számos kérdés hangzott el a beszámolóval és a gyakorlati munkával kapcsolatban. Az előkészítő bizottság legközelebbi ülését novemberben tartja Láttuk—hallottuk—olvastuk